Magyar Nemzet, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-29 / 50. szám

PtSgthlf, ISSS. f « fi­r « * r­m« Munkások és műszaki vezetők hősi harcával épül a diósgyőri Nagykohó Két fiatal mélyépítő mérnök 130.000 forintos újítása Ha m­egáll az ember a Diós­győri Vasgyár déli oldalának töltésén, az első percben szinte elszédül a munkának attól a szemkápráztató ritmusától, amely a lába alatt folyik. Égbenyúló daru emel 60 méter magasság­ba egy hatalmas vaslemezt, vonat fut be sípolva a gyár­­felől, teherautók indulnak el za­katolva a 16 méter mély bun­­­ker­gödör mellől, futószalag önti, vastag sugárban a kitermelt földet, s a hatalmas gazométer emel ,ett óriás kábelt emelnek ki a munkások. Épül tervünk új ■büszkesége: a diósgyőri Nagy­­kohó. A látogató csodálattal nézi ezt e nagyszerű munkát s önkény­telenül azt kérdi: ki fogja össze egységes egészbe, pontos rend­szerbe ezt a látszólag sokfelé ágazó, százfajta ténykedést, amelyet 100-nál több nagyobb és kisebb vállalat végez? A vá­laszt az építést irányító legfel­sőbb szerv, a tárcaközi bizott­ság titkára adta meg. A dolgozók legszorosabb bevonásával — Az építést a Borsodvidéki Mélyépítő Tröszt végzi — hang­zik a felvilágosítás —, gépészeti vonalon pedig részt vesz benne az egész magyar nehézipar. Hogy lehet egy ennyire szerte­ágazó munkát összefogni? Szükség van hozzá egy leg­felsőbb szervre s ez a legfelsőbb szerv a diósgyőri Nagykohó épí­tésénél a tárcaközi bizottság. A tárcaközi bizottság a Közleke­dési, a Külkereskedelmi, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Tervhivatal, a MÁVAG Kohá­szati Üzemek és a Diósgyőri­­Kohóipari Beruházási Vállalat tagjaiból áll. A bizottság szabja meg az építés ütemét, biztosítja­­az anyagellátást és a gépi be­rendezések határidőre való le­gyártását. Hétről hétre az épí­tés színhelyén, menetközben dönti el a felmerülő legfonto­sabb kérdéseket, segít az építés minden problémájában. A tárca­közi bizottság munkája a leg­első biztosítéka az építés sike­rének és hatása lefelé is meg­mutatkozik. A főépítésvezető minden délután munkaértekez­letet tart az építésvezetőknek a következő napi munkáról, az építésvezetők a munkavezetőkkel ülnek össze, azok pedig heten­ként a hozzájuk beosztott dol­gozókkal döntenek minden egyes munkamenet felett. Így a dol­gozók legszorosabb bevonásával folyik az építés. Csakis ez biz­tosíthatja, hogy az ország leg­nagyobb kohója — amelyhez ha­sonlót külföldön eddig másfél esztendeig építettek — 9 hónap alatt, április 4-re elkészüljön, végezhessük, ahhoz építőink 130—140 százalékos átlagtelje­sítménye szükséges. A szó ott remeg a levegőben, a látogató szinte visszadöbben ekkora követelmény hallatára. Valamilyen megerősítését várja a szavaknak s mintha csak meg­érezné, ebben a pillanatban lép be a szobába Vaczek Miklós építésvezető, hogy megforróso­dott hangon jelentse: — A bunker­gödör mélyítésé­vel elkészültünk, kezdhetjük a betonozást! Mérnökök és munkások ugyanazért a célért Csodálatos harc folyik itt, olyan megragadó küzdelem, amelynek levegője szinte izzik a látogató körül. Folyik a mély­építők harca a Nagykohóért, folyik a harc a napokért, az óráikért. S ebben a harcban együtt küzdenek mérnökök és munkások, ugyanazért a célért. — A fegyelem megbontóit maguk a munkások távol­ítják el maguk közül — veszi át a szót Vaczek Miklós építésvezető. — Így távolították el többszöri ittasság után Suhajda Károly kovácsot, míg Kovács Károly kubikos fizetésének 90 százalé­kát h­azaküldik a feleségének. Cseng a telefon. Glódi And­rás, a tervosztály vezetője érte­síti a párttitkárt, hogy idős Gályász József és ifj­. Gályász József kubikos-brigádjainak pá­rosversenyében a fiú vezet az apa előtt. A Nagyikodó építői hetek óta feszült érdeklődéssel figyelik a két Gulyász versenyét. Egyik nap az apa, másik nap a fiú vezet. Ezúttal a fiú ragadta magához a vezetést 227 százalékos telje­sítménnyel, apja 215 százaléká­val szemben. Példájuk magával ragadta a többi építőt is. Gazdafi Bertalan és Mózsik Béla ácsbrigádja állandóan 200 százalék körül teljesít. Fésűs Pál vasbetonszerelő brigádja pedig napról napra tartja a 150—160 százalékot. A hősi munka eredménye, hogy a Bor­sodvidéki Mélyépítő Tröszt 51-es kohóépítési munkahelye három hete élüzem­lett. Jönnek a szovjet barátok... Ferenczi párttitkár elmondja, hogy a mélyépítők két fiatal mérnöke, Terényi és Kvassai építésvezetők a kohó alapgyomsí­­tásainak ha­jlítását nagyszerű újítással oldották meg. A hají­táshoz nem kellett már sablon, ez a munkát rendkívül meggyor­sította, s amellett 130.000 forint megtakarítást jelentett, így ver­senyeznek vállvetve munkások és mérnökök a nagy célért: a diósgyőri Nagykohó idő előtti felépítéséért. Fiatal építőmunkás robban be a szobába. — Húsz perc múlva itt lesz­nek a szovjet vendégek! — je­lenti izgatottan. A szovjet vendégek, akik a Magyar-Szovjet Barátsági Hó­nap alkalmával ellátogattak ide is, hogy tanácsaikkal, útmuta­tásaikkal segítsék a hősi harcot. — Megmutatjuk, hogy mit tu­dunk, hogy méltóak vagyunk hozzájuk! — emelkedik fel Fe­renczi párttitkár. És munkások, mérnökök új erővel fognak a harchoz. Hiszen ez a legszebb üdvözlet, amivel a nagyszerű barátokat köszönt­hetik. T. A­ 140 százalékos átlagteljesítmény A Borsodvidéki Mélyépítő Tröszt vasgyári főépítésvezető­ségének irodájában percenként szólnak a telefonok, percenként futnak be a jelentések az építés egyes helyeiről és mennek ki az utasítások a munkahelyekre. A Nagykohót és a hozzátartozó építményeket a Mélyépítő Tröszt építi és harcol napról napra, óráról órára az idővel. Mert a Nagykohónak és az egész épít­ményrendszernek április 4-ig állnia kell, hogy május 1-én megindulhasson az első öntés. Az óriás gazométert 300 mé­terrel arrább helyezték, a régi víztornyot lebontották és helyén 30,5 kilowattos al­állomás épül, amely az új kohó energiáját szolgáltatja. — Egyedül a Nagykohó ala­pozásába 1500 km3 betont épí­tettünk be — mondja Ferenczi párttitkár —, s eddig 45.000 km3 földet mozgattunk meg. Mi építjük fel a kohóhoz tartozó összes berendezéseket, a csator­nákat, a 13 ércbunkert és a két koksz-bunkert, az elektromos és gépészeti berendezésekhez szük­séges épületeket, a kohó vízellá­tását biztosító berendezéseket, a kábel-alagutakat, az öltöző-, mosdó- és raktárépületeket. Hogy m­indezt április 4-ig el­ Magar linzit. A magyar nép egységesen tiltakozik a Beloiannisz-perben készülő terrorítélet ellen A görög monarcho-fasiszták újabb gyilkosságra készülnek. Az athéni vésztörvényszék ügyésze az amerikai megszállók paran­csából halált kért Beloianniszra és hős társaira, a görög nép ki­váló fiaira, a béke és a szabad­ság tántoríthatatlan harcosaira. A népek világszerte hosszú idő óta követelik a Belo­anniszra és társaira kiszabott ítélet hatály­talanítását, a Szovjetunió kép­viselői az ENSZ-ben több ízben felszólították a világszervezet fő­titkárát, hogy akadályozza meg e szégyenteljes ítélet végrehajtá­sát. A görög monarcho-fasisztá­­kat a világ közvéleményének fel­háborodása arra kényszerítette, hogy a népek félrevezetése céljá­ból ígéretet tegyenek az ítélet felülvizsgálására. Valóban új tár­gyalás indult, de kezdettől fogva látni lehetett, hogy az új ko­média-per ugyanazzal az ered­ménnyel fog végződni, mint az előző, hiszen az amerikai meg­szállók nem tűrhetik, hogy a há­ború, a terror és a fasizmus oly Az Országos Béketanács az alábbi táviratot küldte a görög kormánynak: »A békeszerető magyar nép­ből mélységes felháborodást vál­tott ki az a hír, hogy a görög vérbíróság Nikosz Beloiannisznak és társainak, a béke legbátrabb görög harcosainak elpusztítására készül. A görög kormány a fa­siszta rémuralom megteremtésé­vel, a haláltáborok felállításával, a béke hívei ellen indított haj­szával már beszennyezte kezét. A Beloianniszék elleni bűntett, ez a jogot, igazságot, emberies­séget meggyalázó eljárás betető­zi a monarchofasiszta kormány eddig elkövetett népellenes cse­lekedeteit. Az egész magyar nép előtt világos: a görög kormány­nak ez a náci módszereket ame­rikai sugalmazásra utánzó eljá­rása nemcsak a görög békehar­cosok élete ellen irányul­­­, me­rénylet ez minden jószándékú, a békét becsületesen kívánó és azért harcolni kész ember el­len. Gonosz kísérlet, hogy el­ádáz ellenségei, mint Beloiannisz és társai életben maradjanak. A monarcho-fasiszta gyilkos perek döbbenetes sorozatából is ki­emelkedik ez a per, amelynek folyamán halomra dőltek a vád állításai és beigazolódott, hogy Beloianniszék ellen csak az Asz­­tálra vérebei vallanak, az ügyész azonban példátlan aljassággal mégis halálos ítéletet követelt. Az új gyilkossági kísérlet mér­hetetlen felháborodással tölti el népünket, táviratok és levelek ezrei követelik a hős görög ha­zafiak életének megmentését, kö­vetelik, hogy fogják le a bér­gyilkosok kezét és akadályozzák meg a szörnyű bűntettei A ma­gyar nép a leghatározottabban tiltakozik e gyilkossági kísérlet ellen és egységesen ott áll a »vádlottak« mellett, akiknek egyetlen bűne az, hogy harcol­tak népük szabadságáért, az ame­rikai imper­aisták megszállásá­nak megszüntetéséért, küzdöttek a demokratikus jogokért, az igazságért és a békéért, fojtsa a görög nép békeakara­tát. Az amerikai imperializmus zsoldjában álló vérbíróság Ni­kosz Beloiannisz és társai el­ítélésével az egész emberiség békevágya felett próbál ítéletet mondani. Ehhez azonban sem a bíróságnak, sem a görög kor­mánynak nincs erkölcsi ereje, nincs joga, nincs hatalma. A Beloiannisz és társai ellen indí­tott hajsza a több mint hétmil­lió magyar békeharcos felhábo­rodását és viharos tiltakozását váltotta ki. Levelek és táviratok ezrei közlik ezt naponta a Ma­gyar Országos Béketanáccsal. Ezért mi, népünk igazságérzeté­nek és békeakaratának megszó­­laltatói kijelentjük: a békét épí­tő dolgos magyar milliók a leg­határozottabban tiltakoznak a készülő merénylet ellen----kö­vetelik a görög békeharcosok el­len indított eljárás haladéktalan megszüntetését, szabadságot kö­vetelnek Beloiannisznak és tár­sainak! MAGYAR ORSZÁGOS BÉKET­ANÁCS.fi A magyar bánya- és energia­ügyi minisztérium dolgozói táv­iratban követelték a monarcho­fasiszta görög kormánytól, hogy haladéktalanul szüntessen be Beloiannisz és hős társai ellen minden eljárást. A táviratot Czottner Sándor miniszterrel az élen, aláírta a minisztérium va­lamennyi dolgozója. Hasonló tiltakozó táviratokat küldtek a Fővárosi Tanács, a Magyar Iparművészeti Főiskola, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége, Szeged Város Tanácsa, a Sze­gedi Egyetemek és Főiskolák, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöksége, a Bolyai János Ma­tematikai Társulat, továbbá az ország legkülönbözőbb gyárainak és üzemeinek dolgozói. A Dunakeszi Vagongyár dol­gozói a következőket írják: »A Dunakeszi Vagongyár dol­gozói harcos együttérzésüknek adnak kifejezést Nikosz Be­loiannisz elvtárs, a görög nép hőse iránt. A magyar nép szeretett vezére, Rákosi elvtárs is így állott a Horthy­­fasiszta rendszer bírái előtt és ő is, mint Beloiannisz elvtárs, vádlottá tette bíráit. Lángoló szavai világossá tették a kapita­lizmus rothadtságát, a kommu­,­nizmus győzelmes igazságát. A munkások nemzetközi szolidari­tása megmentette Rákosi elvtárs életét és mi most egységesen ott állunk a görög szabadságharco­sok mellett.* Az Országos Béketanács tiltakozó távirata FIGYELEM ! Megvételre keresünk sürgősen 3 darab PÁNCÉLSZEKRÉNYT lehetőleg 3-as számút. —Ajánlatokat kérjük É. M. Építőipari Anyagellátó Vállalat címére küldeni, Budapest, a Kossuth Lajos­ tér 4. sz. A „szalonképes11 Franc© és a spanyol nép A spanyol külügyminiszter, Alberto Martin Artajo nemrégen úgy jellemezte országa külpoli­tikai helyzetét, hogy vége az »ostromállapotnak« és a Franco­­rezsim diplomáciai elszigetelt­sége megszűnt. A külügyminisz­ter szerint országának külpoliti­kája most „sokkal pozitívabb fá­zishoz” érkezett, annak ellenére, hogy Spanyolország bel- és kül­politikai alapjai változatlanok maradtak. A New York Times különtudó­­sítója, Anne O’Hare McCormick cikksorozatában félreérthetetlenül utal arra, hogy a külső nemze­tek miért nem akarják megza­varni a Franco-rendszer a stabi­­litását«. Az amerikai újságírónő cinikusan megjegyzi: az USA ugyanazon okból támogatja Francát, mint amiért annak ide­jén a fasiszta diktátorok, a Hit­lerek és Mussolinik is keblükre ölelték — a kommunizmus elleni állásfoglalásáért. Soha nyíltabban és egyszerűbben nem­ határozta meg amerikai polgári újságíró az Egyesült Államok külpolitiká­jának valódi arculatát. Hiszen a­z USA szemrebbenés nélkül kész mindenkivel együttműködni, akitől némi segítséget remél a­­kommunizmus elleni keresztes­háború* jelszavával leplezett világhódító szándékai megvalósí­tásához. De Cunha javasol.*» A State Department-ben régóta alaposan előkészített spanyol manőver a lisszaboni értekezlet megnyitásának első óráiban nap­világra került. Eredetileg Salazar portugál miniszterelnök-diktátor­­nak kellett volna megnyitnia az atlanti tanács üléssorozatát. Az utolsó pillanatban azonban a diktátor helyett de Cunha portu­gál külügyminiszter üdvözölte a vendéglátó ország nevében az atlanti szövetség küldötteit. Miért? Az atlanti tömb beavatott köreiben már a tanácsülést meg­előző napokban olyan hírek ke­ringtek, hogy a portugálok lépé­­seket tettek Spanyolország felvé­tele érdekében az atlanti szö­vetségbe. Salazar »tartózkodása« kizárólag arra vezethető vissza, hogy nem tudta Anglia és Fran­ciaország hozzájárulását elnyerni a Spanyolország felvételére vo­natkozó javaslathoz — a portu­gál miniszterelnök beszédének középpontjában ugyanis ez a gondosan előkészített javaslat állott. A portugál külügyminiszter, nem törődve az előzetesen meg­nyilvánuló ellenszenvvel, meg­nyitó beszédében határozottan követelte Spanyolország bekap­csolását a »nyugat« védelmébe. A külügyminiszter stratégiai képtelenségnek nevezte, hogy Spanyolországot nem foglalták bele a nyugati »védelmi« rend­szerbe. Kertelés nélkül előadta Cunha az indokokat­ is: »Köte­­lességünknek­­ teszünk eleget — mondotta —, amikor felhívjuk a figyelmet az Ibériai-félsziget stratégiai védelmének oszthatat­lanságára, valamint arra a ké­nyes helyzetre, amelybe kerülhe­tünk, ha elszigetelve múltunk Európa többi részétől a katonai közömbösség eme szakadéka miatt, bár ugyanazon az eszmei síkon állunk...« .. . Acheson tapsol A spanyol kérdésben a vezető imperialista hatalmak között mu­tatkozó ellentéteket a megnyitó ülés részvevői pontosan lemér­hették a három »nagy« nyugati külügyminiszter magatartásán a Cunha-javaslat elhangzásakor. Schuman francia külügyminisz­ter nem nyilvánított tetszést, amikor a portugál külügyminisz­ter azzal a felhívással fejezte be megnyitó beszédét, hogy ve­gyék fel Spanyolországot az atlanti szövetségbe. Annál élén­kebben tapsolt Acheson amerikai külügyminiszter és a mögötte ülő Bradley amerikai tábornok. Eden tetszésnyilvánítása — sajtó­jelentések szerint — középúton volt Franciaország hidegsége és az Egyesült Államok meleg he­lyeslése között. Az angol külügy­miniszter csak udvariasan és tartózkodva tapsolt. Az amerikai politikusok és tá­bornokok kétszínűségére­­jellem­ző, hogy néhány nappal koráb­ban Bradley amerikai vezérkari főnök is túl korainak nevezte Spa­nyolország felvételét az atlanti tömbbe. Nem sokkal később, az időzített diplomáciai bomba ledo­­básakor, annál lelkesebben helye­selte ezt a tervet. Bradley nem jár egyéni utakon, csak főnöke, Truman példáját követi, amidőn állást foglal a spanyol ügyben. Az amerikai elnök ugyanis feb­­ruár 7-i sajtókonferenciáján fél­reérthetetlenül kijelentette: neki sohasem tetszett Spanyolország. A meglepett tudósítók kérdésére, várjon a Franco-kormányra gon­dol-e, Truman igennel válaszolt Ugyanezekben a napokban Eisenhower nagyobb küldöttség előtt hangoztatta, hogy Spanyol­­országot mindaddig távoltartják az atlanti tömbtől, amíg ő pa­rancsnokol az atlanti haderők fölött. Az egyszerű amerikaiak milliói az első pillanatban komolyan vet­ték az államférfiúi nyilatkozato­kat, röviddel utóbb azonban kide­rült, milyen álnokságot takargat­nak azok. Közeledik az elnökvá­lasztás és az elnökjelöltek nem akarják eltaszítani maguktól azokat a választókat, akik őszin­tén gyűlölik Francót és fasiszta rendszerét Ezért volt a nagy hűhó. A hivatásos politikusok és a külügyminisztérium szóvivői a spanyoloknak nyomban megma­gyarázták: nincs mitől tartaniok, az USA továbbra is kiterjeszti »támogatását« Francóékra. Caín republikánuspárti szenátor,­­ aki jól ismeri Eisenhowert, pártja egyik elnökjelöltjét, sietett kije­lenteni, hogy a tábornok szavai,­ bizonyára »félreérthették«. Sze­rinte az atlanti tömb főparancs­noka Francáról soha ilyet nem mondott. Truman igazi vélemé­nyéről pedig Griffis, a Madridból nemrég visszatért amerikai nagy­követ, adott képet, amikor a Fe­hér Házból kilépve, hangoztatta, hogy Truman elnök megbeszélé­sükkor elismerte azoknak a ter­veknek kel­esés­égét és szükség­­szerűségét, amelyek Spanyolor­szággal kapcsolatosak... A spanyol kormány jónak látta ugyan, hogy jegyzékben közölje Washingtonnal: tudomására ju­tott Truman kedvezőtlen véle­ménye, viszont ez a furcsa jegy­zék egyetlen szóval sem tiltako­zott az elnöki kijelentés ellen. A diplomáciai szemfényvesztés mellett a spanyol vezetők nem rejtik véka alá, hogy a dollár­milliókért teljesen eladták magu­kat az USA nak. Munoz Gran­­des altábornagy, spanyol had­ügyminiszter a New York Times­­nek adott nyilatkozatában vég­kép elkötelezte a tábornoki kart és a spanyol diktátort, amidőn kijelentette: »Az esetleges há­ború esetén a spanyol hadsere­get ott használhatják fel, ahol erre a legnagyobb szükség van!­­ A spanyol népé lesz a döntés A spanyol hadügyminiszter és az összes fasiszta tábornokok sú­lyosan tévednek, ha azt hiszik, hogy a Franco-diktatúrát oldhat­­atlanul gyűlölő­­néptömegeket ágyútöltelékként használhatják fel az imperialisták érdekében. A spanyol nép, a több mint 15 esztendős Franco elnyomás alatt egyáltalán nem tört meg,­­ nem adta fel a szabadságért­ vívott harcot. Az egész­ világbéke-front csodálattal és elismeréssel adó­zott a spanyol dolgozók múltévi hatalmas barcelonai sztrájkja hősiességének láttán. A spanyol­­országi népi mozgalom azóta ál­landóan erősödik: nem múlik el hét, hogy újabb jelentések ne számolnának be a spanyol béke­­harcosok nagyszerű küzdelméről, a hazafiak bátor ellenállásáról, a kizsákmányolt, jogfosztott, bi­lincsbe vert dolgozó milliók fel­háborodott tiltakozásáról és őszinte szabadságvágyáról. A v Caudilloe vészbíróságai egymásután hozzák a drákói ítéleteket a diktatúra ellen fegy­vert fogott hazafiak ügyében. A barcelonai haditörvényszék ép­pen február 12-én ítélt halálra kilenc ellenállót, 18-at pedig sú­lyos fegyházbüntetésre. A Franco iránt érzett ellenszenv olyan mélységes a nyugateuró­­pai dolgozó tömegek soraiban, hogy még Morgan Phillips, a brit munkáspárt hírhedt jobb­oldali titkára is szükségesnek találta képmutatóan megjegyez­ni: »Amerikai barátainknak nem szabadna figyelmen kívül hagy­­niok azokat a gyászos következ­ményeket, amelyeket a spanyol fasizmussal való szövetség je­lent a szabad világ egységére és erkölcsére nézve, s Hiába támogatja Francót Tru­­mati, Eisenhower, Acheson és Bradley, közös tervüket nem si­kerül megvalósítaniuk, mert a Spanyol népet a diktatúra ellen vívott harcában szüntelenül se­gíti a világ minden békehar­cosa. w. K A moszkvai „Novoje Vremja“ a mexikói „Espana popu­lar" cím­ű lap nyomán közli ezt a térképet, amely a Spanyolországban létesített amerikai támaszpont-hálózatot ábr­ázolja. Pénteken békenagygyűlés lesz a Sportcsarnokban Az Országos Béketanács és a Magyar-Szovjet Társaság pénte­ken délután fél 6 órakor béke­nagygyűlést rendez a Sportcsar­nokban. Beszél: K. I. Szkrjabin Sztálin-djas akadémikus, Anna Seghers, nemzetközi Sztálin-díjjal kitüntetett írónő, V. P. Kucser, Sztálin-díjas szénkombájnkezelő, Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke és dr. Sörös Bálint, a Koreából a napokban hazaér­kezett orvos-egészségü­gyi cso­port vezetője. Március 24-én kezdődik a Szovjet Könyv Ünnepi Hete A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja keretében március 24-től 31-ig rendezik meg ha­zánkban a Szovjet Könyv Ün­nepi Hetét, amelynek során an­kétokon és könyvmegbeszélése­ken ismertetik a szovjet iro­dalom jelentőségét Budapesten 80 üzemben, vidéken pedig 60 helyen tartanak ankétokat az Írószövetség tagjainak bevoná­sával. Szerte az országban 2000 helyen rendeznek helyi előadó­val „A szovjet irodalom a béke harcosa” címmel irodalmi anké­tokat. Az ünnepi hét során könyv­­kiállítások, ünnepi könyvárusítá­­sok lesznek, Budapesten 400 üzemben, vidéken ,1500 üzemben. 3

Next