Magyar Nemzet, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-29 / 50. szám
PtSgthlf, ISSS. f « fir « * rm« Munkások és műszaki vezetők hősi harcával épül a diósgyőri Nagykohó Két fiatal mélyépítő mérnök 130.000 forintos újítása Ha megáll az ember a Diósgyőri Vasgyár déli oldalának töltésén, az első percben szinte elszédül a munkának attól a szemkápráztató ritmusától, amely a lába alatt folyik. Égbenyúló daru emel 60 méter magasságba egy hatalmas vaslemezt, vonat fut be sípolva a gyárfelől, teherautók indulnak el zakatolva a 16 méter mély bunkergödör mellől, futószalag önti, vastag sugárban a kitermelt földet, s a hatalmas gazométer emel ,ett óriás kábelt emelnek ki a munkások. Épül tervünk új ■büszkesége: a diósgyőri Nagykohó. A látogató csodálattal nézi ezt e nagyszerű munkát s önkénytelenül azt kérdi: ki fogja össze egységes egészbe, pontos rendszerbe ezt a látszólag sokfelé ágazó, százfajta ténykedést, amelyet 100-nál több nagyobb és kisebb vállalat végez? A választ az építést irányító legfelsőbb szerv, a tárcaközi bizottság titkára adta meg. A dolgozók legszorosabb bevonásával — Az építést a Borsodvidéki Mélyépítő Tröszt végzi — hangzik a felvilágosítás —, gépészeti vonalon pedig részt vesz benne az egész magyar nehézipar. Hogy lehet egy ennyire szerteágazó munkát összefogni? Szükség van hozzá egy legfelsőbb szervre s ez a legfelsőbb szerv a diósgyőri Nagykohó építésénél a tárcaközi bizottság. A tárcaközi bizottság a Közlekedési, a Külkereskedelmi, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Tervhivatal, a MÁVAG Kohászati Üzemek és a DiósgyőriKohóipari Beruházási Vállalat tagjaiból áll. A bizottság szabja meg az építés ütemét, biztosítjaaz anyagellátást és a gépi berendezések határidőre való legyártását. Hétről hétre az építés színhelyén, menetközben dönti el a felmerülő legfontosabb kérdéseket, segít az építés minden problémájában. A tárcaközi bizottság munkája a legelső biztosítéka az építés sikerének és hatása lefelé is megmutatkozik. A főépítésvezető minden délután munkaértekezletet tart az építésvezetőknek a következő napi munkáról, az építésvezetők a munkavezetőkkel ülnek össze, azok pedig hetenként a hozzájuk beosztott dolgozókkal döntenek minden egyes munkamenet felett. Így a dolgozók legszorosabb bevonásával folyik az építés. Csakis ez biztosíthatja, hogy az ország legnagyobb kohója — amelyhez hasonlót külföldön eddig másfél esztendeig építettek — 9 hónap alatt, április 4-re elkészüljön, végezhessük, ahhoz építőink 130—140 százalékos átlagteljesítménye szükséges. A szó ott remeg a levegőben, a látogató szinte visszadöbben ekkora követelmény hallatára. Valamilyen megerősítését várja a szavaknak s mintha csak megérezné, ebben a pillanatban lép be a szobába Vaczek Miklós építésvezető, hogy megforrósodott hangon jelentse: — A bunkergödör mélyítésével elkészültünk, kezdhetjük a betonozást! Mérnökök és munkások ugyanazért a célért Csodálatos harc folyik itt, olyan megragadó küzdelem, amelynek levegője szinte izzik a látogató körül. Folyik a mélyépítők harca a Nagykohóért, folyik a harc a napokért, az óráikért. S ebben a harcban együtt küzdenek mérnökök és munkások, ugyanazért a célért. — A fegyelem megbontóit maguk a munkások távolítják el maguk közül — veszi át a szót Vaczek Miklós építésvezető. — Így távolították el többszöri ittasság után Suhajda Károly kovácsot, míg Kovács Károly kubikos fizetésének 90 százalékát hazaküldik a feleségének. Cseng a telefon. Glódi András, a tervosztály vezetője értesíti a párttitkárt, hogy idős Gályász József és ifj. Gályász József kubikos-brigádjainak párosversenyében a fiú vezet az apa előtt. A Nagyikodó építői hetek óta feszült érdeklődéssel figyelik a két Gulyász versenyét. Egyik nap az apa, másik nap a fiú vezet. Ezúttal a fiú ragadta magához a vezetést 227 százalékos teljesítménnyel, apja 215 százalékával szemben. Példájuk magával ragadta a többi építőt is. Gazdafi Bertalan és Mózsik Béla ácsbrigádja állandóan 200 százalék körül teljesít. Fésűs Pál vasbetonszerelő brigádja pedig napról napra tartja a 150—160 százalékot. A hősi munka eredménye, hogy a Borsodvidéki Mélyépítő Tröszt 51-es kohóépítési munkahelye három hete élüzemlett. Jönnek a szovjet barátok... Ferenczi párttitkár elmondja, hogy a mélyépítők két fiatal mérnöke, Terényi és Kvassai építésvezetők a kohó alapgyomsításainak hajlítását nagyszerű újítással oldották meg. A hajításhoz nem kellett már sablon, ez a munkát rendkívül meggyorsította, s amellett 130.000 forint megtakarítást jelentett, így versenyeznek vállvetve munkások és mérnökök a nagy célért: a diósgyőri Nagykohó idő előtti felépítéséért. Fiatal építőmunkás robban be a szobába. — Húsz perc múlva itt lesznek a szovjet vendégek! — jelenti izgatottan. A szovjet vendégek, akik a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap alkalmával ellátogattak ide is, hogy tanácsaikkal, útmutatásaikkal segítsék a hősi harcot. — Megmutatjuk, hogy mit tudunk, hogy méltóak vagyunk hozzájuk! — emelkedik fel Ferenczi párttitkár. És munkások, mérnökök új erővel fognak a harchoz. Hiszen ez a legszebb üdvözlet, amivel a nagyszerű barátokat köszönthetik. T. A 140 százalékos átlagteljesítmény A Borsodvidéki Mélyépítő Tröszt vasgyári főépítésvezetőségének irodájában percenként szólnak a telefonok, percenként futnak be a jelentések az építés egyes helyeiről és mennek ki az utasítások a munkahelyekre. A Nagykohót és a hozzátartozó építményeket a Mélyépítő Tröszt építi és harcol napról napra, óráról órára az idővel. Mert a Nagykohónak és az egész építményrendszernek április 4-ig állnia kell, hogy május 1-én megindulhasson az első öntés. Az óriás gazométert 300 méterrel arrább helyezték, a régi víztornyot lebontották és helyén 30,5 kilowattos alállomás épül, amely az új kohó energiáját szolgáltatja. — Egyedül a Nagykohó alapozásába 1500 km3 betont építettünk be — mondja Ferenczi párttitkár —, s eddig 45.000 km3 földet mozgattunk meg. Mi építjük fel a kohóhoz tartozó összes berendezéseket, a csatornákat, a 13 ércbunkert és a két koksz-bunkert, az elektromos és gépészeti berendezésekhez szükséges épületeket, a kohó vízellátását biztosító berendezéseket, a kábel-alagutakat, az öltöző-, mosdó- és raktárépületeket. Hogy mindezt április 4-ig el Magar linzit. A magyar nép egységesen tiltakozik a Beloiannisz-perben készülő terrorítélet ellen A görög monarcho-fasiszták újabb gyilkosságra készülnek. Az athéni vésztörvényszék ügyésze az amerikai megszállók parancsából halált kért Beloianniszra és hős társaira, a görög nép kiváló fiaira, a béke és a szabadság tántoríthatatlan harcosaira. A népek világszerte hosszú idő óta követelik a Beloanniszra és társaira kiszabott ítélet hatálytalanítását, a Szovjetunió képviselői az ENSZ-ben több ízben felszólították a világszervezet főtitkárát, hogy akadályozza meg e szégyenteljes ítélet végrehajtását. A görög monarcho-fasisztákat a világ közvéleményének felháborodása arra kényszerítette, hogy a népek félrevezetése céljából ígéretet tegyenek az ítélet felülvizsgálására. Valóban új tárgyalás indult, de kezdettől fogva látni lehetett, hogy az új komédia-per ugyanazzal az eredménnyel fog végződni, mint az előző, hiszen az amerikai megszállók nem tűrhetik, hogy a háború, a terror és a fasizmus oly Az Országos Béketanács az alábbi táviratot küldte a görög kormánynak: »A békeszerető magyar népből mélységes felháborodást váltott ki az a hír, hogy a görög vérbíróság Nikosz Beloiannisznak és társainak, a béke legbátrabb görög harcosainak elpusztítására készül. A görög kormány a fasiszta rémuralom megteremtésével, a haláltáborok felállításával, a béke hívei ellen indított hajszával már beszennyezte kezét. A Beloianniszék elleni bűntett, ez a jogot, igazságot, emberiességet meggyalázó eljárás betetőzi a monarchofasiszta kormány eddig elkövetett népellenes cselekedeteit. Az egész magyar nép előtt világos: a görög kormánynak ez a náci módszereket amerikai sugalmazásra utánzó eljárása nemcsak a görög békeharcosok élete ellen irányul, merénylet ez minden jószándékú, a békét becsületesen kívánó és azért harcolni kész ember ellen. Gonosz kísérlet, hogy eládáz ellenségei, mint Beloiannisz és társai életben maradjanak. A monarcho-fasiszta gyilkos perek döbbenetes sorozatából is kiemelkedik ez a per, amelynek folyamán halomra dőltek a vád állításai és beigazolódott, hogy Beloianniszék ellen csak az Asztálra vérebei vallanak, az ügyész azonban példátlan aljassággal mégis halálos ítéletet követelt. Az új gyilkossági kísérlet mérhetetlen felháborodással tölti el népünket, táviratok és levelek ezrei követelik a hős görög hazafiak életének megmentését, követelik, hogy fogják le a bérgyilkosok kezét és akadályozzák meg a szörnyű bűntettei A magyar nép a leghatározottabban tiltakozik e gyilkossági kísérlet ellen és egységesen ott áll a »vádlottak« mellett, akiknek egyetlen bűne az, hogy harcoltak népük szabadságáért, az amerikai imperaisták megszállásának megszüntetéséért, küzdöttek a demokratikus jogokért, az igazságért és a békéért, fojtsa a görög nép békeakaratát. Az amerikai imperializmus zsoldjában álló vérbíróság Nikosz Beloiannisz és társai elítélésével az egész emberiség békevágya felett próbál ítéletet mondani. Ehhez azonban sem a bíróságnak, sem a görög kormánynak nincs erkölcsi ereje, nincs joga, nincs hatalma. A Beloiannisz és társai ellen indított hajsza a több mint hétmillió magyar békeharcos felháborodását és viharos tiltakozását váltotta ki. Levelek és táviratok ezrei közlik ezt naponta a Magyar Országos Béketanáccsal. Ezért mi, népünk igazságérzetének és békeakaratának megszólaltatói kijelentjük: a békét építő dolgos magyar milliók a leghatározottabban tiltakoznak a készülő merénylet ellen----követelik a görög békeharcosok ellen indított eljárás haladéktalan megszüntetését, szabadságot követelnek Beloiannisznak és társainak! MAGYAR ORSZÁGOS BÉKETANÁCS.fi A magyar bánya- és energiaügyi minisztérium dolgozói táviratban követelték a monarchofasiszta görög kormánytól, hogy haladéktalanul szüntessen be Beloiannisz és hős társai ellen minden eljárást. A táviratot Czottner Sándor miniszterrel az élen, aláírta a minisztérium valamennyi dolgozója. Hasonló tiltakozó táviratokat küldtek a Fővárosi Tanács, a Magyar Iparművészeti Főiskola, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, Szeged Város Tanácsa, a Szegedi Egyetemek és Főiskolák, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöksége, a Bolyai János Matematikai Társulat, továbbá az ország legkülönbözőbb gyárainak és üzemeinek dolgozói. A Dunakeszi Vagongyár dolgozói a következőket írják: »A Dunakeszi Vagongyár dolgozói harcos együttérzésüknek adnak kifejezést Nikosz Beloiannisz elvtárs, a görög nép hőse iránt. A magyar nép szeretett vezére, Rákosi elvtárs is így állott a Horthyfasiszta rendszer bírái előtt és ő is, mint Beloiannisz elvtárs, vádlottá tette bíráit. Lángoló szavai világossá tették a kapitalizmus rothadtságát, a kommu,nizmus győzelmes igazságát. A munkások nemzetközi szolidaritása megmentette Rákosi elvtárs életét és mi most egységesen ott állunk a görög szabadságharcosok mellett.* Az Országos Béketanács tiltakozó távirata FIGYELEM ! Megvételre keresünk sürgősen 3 darab PÁNCÉLSZEKRÉNYT lehetőleg 3-as számút. —Ajánlatokat kérjük É. M. Építőipari Anyagellátó Vállalat címére küldeni, Budapest, a Kossuth Lajos tér 4. sz. A „szalonképes11 Franc© és a spanyol nép A spanyol külügyminiszter, Alberto Martin Artajo nemrégen úgy jellemezte országa külpolitikai helyzetét, hogy vége az »ostromállapotnak« és a Francorezsim diplomáciai elszigeteltsége megszűnt. A külügyminiszter szerint országának külpolitikája most „sokkal pozitívabb fázishoz” érkezett, annak ellenére, hogy Spanyolország bel- és külpolitikai alapjai változatlanok maradtak. A New York Times különtudósítója, Anne O’Hare McCormick cikksorozatában félreérthetetlenül utal arra, hogy a külső nemzetek miért nem akarják megzavarni a Franco-rendszer a stabilitását«. Az amerikai újságírónő cinikusan megjegyzi: az USA ugyanazon okból támogatja Francát, mint amiért annak idején a fasiszta diktátorok, a Hitlerek és Mussolinik is keblükre ölelték — a kommunizmus elleni állásfoglalásáért. Soha nyíltabban és egyszerűbben nem határozta meg amerikai polgári újságíró az Egyesült Államok külpolitikájának valódi arculatát. Hiszen az USA szemrebbenés nélkül kész mindenkivel együttműködni, akitől némi segítséget remél akommunizmus elleni keresztesháború* jelszavával leplezett világhódító szándékai megvalósításához. De Cunha javasol.*» A State Department-ben régóta alaposan előkészített spanyol manőver a lisszaboni értekezlet megnyitásának első óráiban napvilágra került. Eredetileg Salazar portugál miniszterelnök-diktátornak kellett volna megnyitnia az atlanti tanács üléssorozatát. Az utolsó pillanatban azonban a diktátor helyett de Cunha portugál külügyminiszter üdvözölte a vendéglátó ország nevében az atlanti szövetség küldötteit. Miért? Az atlanti tömb beavatott köreiben már a tanácsülést megelőző napokban olyan hírek keringtek, hogy a portugálok lépéseket tettek Spanyolország felvétele érdekében az atlanti szövetségbe. Salazar »tartózkodása« kizárólag arra vezethető vissza, hogy nem tudta Anglia és Franciaország hozzájárulását elnyerni a Spanyolország felvételére vonatkozó javaslathoz — a portugál miniszterelnök beszédének középpontjában ugyanis ez a gondosan előkészített javaslat állott. A portugál külügyminiszter, nem törődve az előzetesen megnyilvánuló ellenszenvvel, megnyitó beszédében határozottan követelte Spanyolország bekapcsolását a »nyugat« védelmébe. A külügyminiszter stratégiai képtelenségnek nevezte, hogy Spanyolországot nem foglalták bele a nyugati »védelmi« rendszerbe. Kertelés nélkül előadta Cunha az indokokat is: »Kötelességünknek teszünk eleget — mondotta —, amikor felhívjuk a figyelmet az Ibériai-félsziget stratégiai védelmének oszthatatlanságára, valamint arra a kényes helyzetre, amelybe kerülhetünk, ha elszigetelve múltunk Európa többi részétől a katonai közömbösség eme szakadéka miatt, bár ugyanazon az eszmei síkon állunk...« .. . Acheson tapsol A spanyol kérdésben a vezető imperialista hatalmak között mutatkozó ellentéteket a megnyitó ülés részvevői pontosan lemérhették a három »nagy« nyugati külügyminiszter magatartásán a Cunha-javaslat elhangzásakor. Schuman francia külügyminiszter nem nyilvánított tetszést, amikor a portugál külügyminiszter azzal a felhívással fejezte be megnyitó beszédét, hogy vegyék fel Spanyolországot az atlanti szövetségbe. Annál élénkebben tapsolt Acheson amerikai külügyminiszter és a mögötte ülő Bradley amerikai tábornok. Eden tetszésnyilvánítása — sajtójelentések szerint — középúton volt Franciaország hidegsége és az Egyesült Államok meleg helyeslése között. Az angol külügyminiszter csak udvariasan és tartózkodva tapsolt. Az amerikai politikusok és tábornokok kétszínűségérejellemző, hogy néhány nappal korábban Bradley amerikai vezérkari főnök is túl korainak nevezte Spanyolország felvételét az atlanti tömbbe. Nem sokkal később, az időzített diplomáciai bomba ledobásakor, annál lelkesebben helyeselte ezt a tervet. Bradley nem jár egyéni utakon, csak főnöke, Truman példáját követi, amidőn állást foglal a spanyol ügyben. Az amerikai elnök ugyanis február 7-i sajtókonferenciáján félreérthetetlenül kijelentette: neki sohasem tetszett Spanyolország. A meglepett tudósítók kérdésére, várjon a Franco-kormányra gondol-e, Truman igennel válaszolt Ugyanezekben a napokban Eisenhower nagyobb küldöttség előtt hangoztatta, hogy Spanyolországot mindaddig távoltartják az atlanti tömbtől, amíg ő parancsnokol az atlanti haderők fölött. Az egyszerű amerikaiak milliói az első pillanatban komolyan vették az államférfiúi nyilatkozatokat, röviddel utóbb azonban kiderült, milyen álnokságot takargatnak azok. Közeledik az elnökválasztás és az elnökjelöltek nem akarják eltaszítani maguktól azokat a választókat, akik őszintén gyűlölik Francót és fasiszta rendszerét Ezért volt a nagy hűhó. A hivatásos politikusok és a külügyminisztérium szóvivői a spanyoloknak nyomban megmagyarázták: nincs mitől tartaniok, az USA továbbra is kiterjeszti »támogatását« Francóékra. Caín republikánuspárti szenátor, aki jól ismeri Eisenhowert, pártja egyik elnökjelöltjét, sietett kijelenteni, hogy a tábornok szavai, bizonyára »félreérthették«. Szerinte az atlanti tömb főparancsnoka Francáról soha ilyet nem mondott. Truman igazi véleményéről pedig Griffis, a Madridból nemrég visszatért amerikai nagykövet, adott képet, amikor a Fehér Házból kilépve, hangoztatta, hogy Truman elnök megbeszélésükkor elismerte azoknak a terveknek keleséségét és szükségszerűségét, amelyek Spanyolországgal kapcsolatosak... A spanyol kormány jónak látta ugyan, hogy jegyzékben közölje Washingtonnal: tudomására jutott Truman kedvezőtlen véleménye, viszont ez a furcsa jegyzék egyetlen szóval sem tiltakozott az elnöki kijelentés ellen. A diplomáciai szemfényvesztés mellett a spanyol vezetők nem rejtik véka alá, hogy a dollármilliókért teljesen eladták magukat az USA nak. Munoz Grandes altábornagy, spanyol hadügyminiszter a New York Timesnek adott nyilatkozatában végkép elkötelezte a tábornoki kart és a spanyol diktátort, amidőn kijelentette: »Az esetleges háború esetén a spanyol hadsereget ott használhatják fel, ahol erre a legnagyobb szükség van! A spanyol népé lesz a döntés A spanyol hadügyminiszter és az összes fasiszta tábornokok súlyosan tévednek, ha azt hiszik, hogy a Franco-diktatúrát oldhatatlanul gyűlölőnéptömegeket ágyútöltelékként használhatják fel az imperialisták érdekében. A spanyol nép, a több mint 15 esztendős Franco elnyomás alatt egyáltalán nem tört meg, nem adta fel a szabadságért vívott harcot. Az egész világbéke-front csodálattal és elismeréssel adózott a spanyol dolgozók múltévi hatalmas barcelonai sztrájkja hősiességének láttán. A spanyolországi népi mozgalom azóta állandóan erősödik: nem múlik el hét, hogy újabb jelentések ne számolnának be a spanyol békeharcosok nagyszerű küzdelméről, a hazafiak bátor ellenállásáról, a kizsákmányolt, jogfosztott, bilincsbe vert dolgozó milliók felháborodott tiltakozásáról és őszinte szabadságvágyáról. A v Caudilloe vészbíróságai egymásután hozzák a drákói ítéleteket a diktatúra ellen fegyvert fogott hazafiak ügyében. A barcelonai haditörvényszék éppen február 12-én ítélt halálra kilenc ellenállót, 18-at pedig súlyos fegyházbüntetésre. A Franco iránt érzett ellenszenv olyan mélységes a nyugateurópai dolgozó tömegek soraiban, hogy még Morgan Phillips, a brit munkáspárt hírhedt jobboldali titkára is szükségesnek találta képmutatóan megjegyezni: »Amerikai barátainknak nem szabadna figyelmen kívül hagyniok azokat a gyászos következményeket, amelyeket a spanyol fasizmussal való szövetség jelent a szabad világ egységére és erkölcsére nézve, s Hiába támogatja Francót Trumati, Eisenhower, Acheson és Bradley, közös tervüket nem sikerül megvalósítaniuk, mert a Spanyol népet a diktatúra ellen vívott harcában szüntelenül segíti a világ minden békeharcosa. w. K A moszkvai „Novoje Vremja“ a mexikói „Espana popular" című lap nyomán közli ezt a térképet, amely a Spanyolországban létesített amerikai támaszpont-hálózatot ábrázolja. Pénteken békenagygyűlés lesz a Sportcsarnokban Az Országos Béketanács és a Magyar-Szovjet Társaság pénteken délután fél 6 órakor békenagygyűlést rendez a Sportcsarnokban. Beszél: K. I. Szkrjabin Sztálin-djas akadémikus, Anna Seghers, nemzetközi Sztálin-díjjal kitüntetett írónő, V. P. Kucser, Sztálin-díjas szénkombájnkezelő, Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és dr. Sörös Bálint, a Koreából a napokban hazaérkezett orvos-egészségügyi csoport vezetője. Március 24-én kezdődik a Szovjet Könyv Ünnepi Hete A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja keretében március 24-től 31-ig rendezik meg hazánkban a Szovjet Könyv Ünnepi Hetét, amelynek során ankétokon és könyvmegbeszéléseken ismertetik a szovjet irodalom jelentőségét Budapesten 80 üzemben, vidéken pedig 60 helyen tartanak ankétokat az Írószövetség tagjainak bevonásával. Szerte az országban 2000 helyen rendeznek helyi előadóval „A szovjet irodalom a béke harcosa” címmel irodalmi ankétokat. Az ünnepi hét során könyvkiállítások, ünnepi könyvárusítások lesznek, Budapesten 400 üzemben, vidéken ,1500 üzemben. 3