Magyar Nemzet, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-12 / 35. szám
Kert 1982. febbruár 12.. Wa^WNWBZKI. Országszerte hatalmas arányokat ölt a március 9 tiszteletére indult versenymozgalom Soha nem látott, hatalmas arányokat ölt az a munkafelajánlási és versenymozgalom, amely Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére indult a dolgozók között. Értelmiségi és fizikai dolgozók az ipari termelés és a kultúra területén, továbbá a falu dolgozói, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok tömegesen csatlakoznak és tesznek újabb és újabb felajánlásokat a több és jobb munkára. Máris mindenütt meglátszik a felajánlások hatása, mert a vállalt feladatok teljesítése javában folyik és ez magasra emeli a termelőmunka, a szocializmus építésének lendületét. A felajánlások minden területen lehetőleg a legnehezebb kérdések megoldását segítik elő, hogy felemelkedésünk útjából elhárítsák az akadályokat. Energiagazdálkodásunkban jelenleg a legfontosabb a széntakarékosság. Az ország legnagyobb szénfogyasztói, a vasút dolgozói jelentős szénmegtakarításokat vállalnak Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére és egyre tovább fejlesztik a széntakarékossági mozgalmat. A szombathelyi fűtőházban például vállalták, hogy 600 tonna szenet takarítanak meg. A dolgozók — így Tóth János sztahanovista mozdonyvezető és Simon Dezső fűtő —, rendszeresen tanulmányozzák a szovjet szakkönyveket és igyekeznek alkalmazni élenjáró szovjet szaktársaik munkamódszereit. Ennek segítségével 6 százalékos szénmegtakarításra vállalkoztak. Széntakarékosságban már eddig is szép eredményeket elérő mozdonyvezetők, példájuk követéséhez segítik fiatalabb társaikat. A Hámán Kató fűtőházban Giczei István kiváló mozdonyvezető a Szovjetuniótól átvett is egylapátos tüzelési módszert alkalmazza és erre tanítja a fiatal fűtőket is. (Az ilyen fűtésnél minden egyes lapát szén tűzredobása után lecsukják a tűztér ajtaját, mert így kevesebb a hőveszteség.) Váltótársává, Fodor Imre tőrmozdonyvezetővel együtt másfél év alatt 600 torma szenet takarított meg s most újabb ötszázalékos megtakarítást vállalt. Szegeden Harmati István sztahanovista mozdonyvezető, Árva Pál sztahanovista és Farkas Lajos fűtő minden útra jól előkészül. A nagyobb széndarabokat összetörik, a szenet meglocsolják, egylapátos módszerrel tüzelnek és a lejtős útszakaszokat is jól kihasználják. Ötszázalékos szénmegtakarítást vállaltak, de máris több mint 10 százalékot értek el. Az ország gazdasági életének, a termelőmunkának egészséges vérkeringését a zavartalan közlekedés biztosítja. Nagy számmal épülnek új utak és hidak, ezeknek jórésze új, nagy létesítményeinket fogja szolgálni. Így a pusztaszabolcs—paksi vonal Sztálinváros és a Sztálin Vasmű szempontjából igen fontos. A MÁV Hídépítő Üzemi Vállalat dolgozói ezen a vonalon az egyik vasúti híd építési határidejének lerövidítésére ellentervet készítettek és Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére lelkes kollektív munkával egy hónappal a tervezett határidő előtt elkészítették a hidat. Ily módon 64.496 forintot takarítottak meg. Ugyanezen a szakaszon az ifjúsági brigádok 4 nappal megrövidítették az egyik híd alapbetonozási munkáit. A zavartalan termeléshez és közlekedéshez több szén kell. Bányászaink mindent megtesznek, hogy emeljék a termelést. A MESZHART bányászai a pécsi bányákban napról-napra emelkedő termeléssel bizonyítják be szeretetüket Rákosi Mátyás iránt. A munkaverseny élén azok a csapatok haladnak, amelyek alkalmazzák a szovjet ciklusos munkamódszert és követik Loy Árpád jelszavát: »Termelj ma többet, mint tegnap!« Amióta ezt a jelszót Pécsbányatelepen is átvették, a DISZ-festés tagjai, Kotoucs Károly brigádja előretört. Nemcsak a csapat munkamódszerátadó vájárja, Sudár Ferenc Kossuth-díjas sztahanovista tűnt ki a munkában, hanem egyik tanítványa, Szécsi Zoltán ifjúmunkás vájár is a bánya legjobbjai közé került. A Ferenc-aknában Tóth József csapata tűnt ki azzal, hogy 6- 49 csillés termelését 7-én 56 csillére emelte. A Vasast Petőfiaknák február 7-ig főosctin 200 csille szenet termeltek terven felül. A bányászok jobb munkáját segíti elő az is, hogy a bányászvárosok kultúrmozgalma művelődési, tanulási lehetőséget nyújt számukra. Tatabánya néhány héttel ezelőtt 5000 kötetes könyvtárat kapott. A könyvtárnak mintegy 600 állandó olvasója van, továbbá mintegy 3000 látogatója van az olvasóteremnek is. A látogatók nagy része az ifjúság soraiból kerül ki. Most újabb 1000 kötettel bővítették a könyv állományát és a könyvtár személyzete Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére megígérte, hogy az állandó olvasók számát 1000-re növeli. A jobb ellátás, magasabb életszínvonal megkönnyíti és lerdületesebbé teszi a munkát. Ahhoz, hogy a mai élelmiszerbőség fenntartható, sőt fokozható legyen, a mezőgazdaság dolgozóinak is meg kell tenniük a magukét Az állami gazdaságok közül kiemelkedik a kaposvári állami gazdaság, ahol a dolgozók nagy lelkesedéssel jelentős versenyfelajánlásokat tettek Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére. A gazdaság csehi üzemegységének tehenészei elhatározták, hogy bevezetik az egyedi takarmányozást és a napi háromszori fejest. A jováncai üzemegység tehenészei a tehénállományt március 9-ig feljavítják. Cserben máris mutatkozik az eredmény: januárban a teheneknél 1 Héttel sikerült emelni a fejési átladeszkát szabdalni, egyszerű az összeillesztés, de a szétszedés is, nincs feszegetés, nem hasadnak, törnek széjjel a drága fatáblák. — Persze, a deszkákat így előkészíteni, költséget jelent. De tíz felhasználás alatt a befektetett költség már amortizálódik, a tizenegyedik felhasználás már »ingyen« van. A típus zsalutáblákat pedig harminc alkalommal lehet Felhasználni! Alig 4—5 százalék lesz belőlük selejttő. Amikor először kipróbáltuk egy épületen, kiderült, hogy 600 köbméter előirányzott fa helyett csupán 150 köbmétert kellett az új módszerrel felhasználni. A megtakarítás 206.000 forint volt s kiszámították, hogy ha ezeket a zsalukat alkalmazzák mindenütt, a népgazdaság évente 7 millió forintot takaríthat meg. Mégpedig valutában! Mester és Glatz mérnököket az újítóknak járó jutalmon kívül sztahanovista kitüntetésre is felterjesztették.. Meg is érdemlik a megbecsülést, amiért" nem maradtak pusztán napi munkájuknak élőszakemberek*, hanem tudásukkal minél nagyobb hasznot igyekeztek , elérni — valamennyiünk számára. A március 9-e tiszteletére folyó munkaverseny alighanem még nagyobb eredményekre serkenti műszaki értelmiségünket. (m) Egy tervezőiroda, ahol mindenki versenyez, hogy Rákosi Mátyás születésnapját méltóképen ünnepelhessék meg A KÖZÉPTERV nevéből nehéz lenne kitalálni, hogy itt nem közepes nagyságú épületeket , hanem »közlekedésüzemi« épületeket, vagyis vasútállomásokat terveznek, valamint a mélyépítési terveket kiegészítő felszíni építményeket, így például a vízierőművek magasépítési terveit. — Rákosi Mátyás születésnapja, március 9. tiszteletére tervezőintézetünk valamennyi műterme munkaversenyre lépett — mondják és büszkén hozzáteszik: — a páros versenyekben mindenki, tehát a dolgozók 100 százaléka részt vesz, de a műszaki dolgozók közül már 97 százalék tett egyéni felajánlást is. A versenypontokközött, első helyen az újítások beadása szerepel, azutána megtakarítások, a minőség javítása, a tervhatáridők megrövidítése, a munkafegyelem erősítése és a társadalmi munka. A sztálini versenyszakaszban újítási verseny is indult és ennek január 15-én volt az első elbírálása. Addig 93 újítást nyújtottak be és közülük Szűcs Béla mérnöki ötlete a Gazda-mozgalom szolgálatában áll. — Hogyan segítheti a mérnöki tervezés a Gazda-mozgalmat? — kérdezzük. — Nagyon egyszerűen. A mérnökök feladata megtalálni a keletkező hulladékok legmegfelelőbb felhasználási módját. Szűcs Béla különböző terveket dolgozott ki, hogyan lehet vízcsapokat, csapszerkezeteket, vízkeverő edényeket , hulladék kovácsolt vascsövekből, a csőszerelésnél fennmaradó- részekből összeállítani. Ily módott évenként 8 vagon sárgaréz szabadul fel népgazdaságunk számára máshol való felhasználásra, de ezenkívül egymillió forintot meg is takarítunk évente. Itt készültek tavaly a gyorsvasút Stadion-végállomásának tervei, az azóta már felépült aszódi állomás és az épülőfélben levő székesfehérvári és hatvani állomások tervei. Most dolgoznak Sztálinváros, Debrecen és Balinka mintabánya vasútállomásának tervein. És nagyon büszkék arra, hogy éppen a napokban dőlt el: egyik épülő vízierőművünk felépítményeinek terveit a KÖZÉPTERV mérnökei készítették el. Pedig itt versenytársuk is volt, mert ugyanazt elkészítette az IPARTERV is, mégis Nyíri István köztársasági aranyérmes sztahanovista és Gergely István sztahanovista építészmérnökök terveit fogadták el kivitelezésre Újításban és takarékoskodásban a legszebb eredményt Mistér István és Glatz József érték el, akik megoldották az egész építőipar egyik legnehezebb problémáját: az eddig hallatlanapocsékolással járó zsaluzást. — A frissen készült beton fazsaluk között szárad — magyarázzák a mérnökök. — Ezeket a puhafa-deszkákat mindig a szükséghez mérten szabdalták, szegettek össze, majd feszegették, szedték széjjel. A leszedett zsaluk 30—35 százaléka tönkrement és azután tüzelésre volt csak használható. Ugyanazt a deszkaanyagot legfeljebb három alkalommal lehetett csak felhasználni, azután már teljesen felfogyott-e, tűzre került. Ez rendkívül drágította az építkezést, hiszen a fa legnagyobb része külföldről kerül be hozzánk. Az új találmány lényege, hogy sarokvasakkal megerősítve, asztalosműhelyekben, gyárakban előre elkészítik a megfelelő zsaluzó típustáblákat. Ezeket aztán, rhint valami rrodern fa-építőjátékot, csapokkal illesztik egybe, felhasználáskor. Kan kell a got. Kaposvár lakói így januárban 2609 literrel több tejhez jutottak, mint decemberben. A dolgozók kultúrigényeit elégíti ki rádiógyártásunk is. A Rádiószekrény gyár azonban 1951-ben nem teljesítette tervét. Ennek egyik oka az volt, hogy a műszakiak nembiztosították a termelés megfelelő feltételeit. Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére a műszakiak felajánlották, hogy jobban megszervezik a munkát és az egész gyár vállalta, hogy nemcsak behozzák tavalyi lemaradásukat, de az első negyedévi tervüket 105.000 forint értékű áruval túlteljesítik. A munka meggyorsítására több munkafolyamatot gépesítettek, így lendíti előre az élet minden területén a munkát a Rákosi Mátyás születésnarja tiszteletére folyó, felajánlás és munkaversenymozgalom. Kilenctagú kulturális delegáció érkezik a Szovjetunióból a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára A február 18-án kezdődő Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára kilenctagú kulturális delegáció érkezik a Szovjetunióból. A delegáció vezetője, Szkrjabin Konsztantyin Ivanovics Sztálindíjas akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, A delegáció tagjai: . Orlov Georgij Mihajlovics Sztálini-díjas ■ építőművész, a Szovjetunió Építészeti Akadémiájának levelező tagja. Nyikolajeva Galina Jevgenyejevna Sztálin-díjas írónő, azAratás” szerzője. Cserkaszov Nyikolaj Konsztantyinovics, a Szovjetunió Sztálindíjas népművésze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte. Vizzsilin Nyikolaj Alekszejevics, a VOKSZ elnökhelyettese. Kuznyecov Fjodor Makszimovics, a moszkvai s-Kozsizgyeliai bőrgyár Sztálin-díjas üzemvezetője. Kucser Vaszilij Petrovics Sztálin-díjas szénkombájn-kezelő a Gsisztjakov Antracit kombinát 3-laisztrösztben, Sztálin-Ugoljban, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának küldötte. Volkonszkája Maria Vlagyimirovna, a kalinyini SzVorosilov- textilgyár szövőnője, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte.Bakin Mihail Afanaszjevics, a Velkosumszkájai (ktjrszki terület) gépállomás igazgatója, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte. A kulturális delegáción kívül a Magyar Szovjet Barátság Hónapjára , hazánkba jönnek énnkművészek és hangszeres szólisták, valamint népi táncegyüttes, válogatott tornászcsapat és sakkcsapat. Eltemették Csojbalszan marsallt Ulan-Bator, febr. 10. (TASZSZ) A mongol nép február 9-én kísérte utolsó útjára ITorlogiin Csojbalszan marsallt, a Mongol Népi Forradalmi Párt központi bizottságának tagját, a Mongol Népköztársaság miniszterelnökét, a mongol nép hű fiát és kiváló vezérét. Három nap alatt körülbelül százezer munkás, alkalmazott, pásztor, író, költő, tudós, művész, diák és katona vonult fel Csojbalszan marsallnak a kormányépület nagytermében elhelyezett ravatala előtt. Csojbalszan marsall koporsóját a nagyteremből a Mongol Népi Forradalmi Párt politikai bizottságának tagjai, a kormány, a szovjet és kínai kormányküldöttség tagjai gyászmenetben vitték ki a Szuhe-Bator-térre. A gyászgyűlést Bumarenda, a Mongol Népi Forradalmi Párt politikai bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnöke nyitotta meg.Utána J. Cedenbal miniszteresrtökhelyettes, a Mongol Népi Forradalmi Párt főtitkára beszélt. — Csojbalszan elvtárs — mondotta — egész nagyszerű életét népünk szabadsága és függetlensége kivívásának és megszilárdításának, népi demokratikus államunk építése ügyének, a dolgozók boldog élete megteremtésének áldozta. A mongol és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága megszilárdításáinak és fejlesztésének lánglelkű bajnoka volt. Országunk nagyszerű jövőjét ennek abarátságnak — valamennyi sikerünk és eredményünk alapjának megszilárdításában és fejlesztésében látta. Ezután M. P. Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökhelyettese, a szovjet kormányküldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió népei örökre megőrzik a Szovjetunió nagy barátjának ragyogó emlékét. Ne Jüing-csen, a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének vezetője, a Kínai Népköztársaság népi központi kormánytanácsának tagja, a kínai népi felszabadító hadsereg helyettes vezérkari főnöke beszélt a továbbiakban, majd Sz. M. Bugyonnij marsall, a szovjet kormányküldöttség tagja emelkedett szólásra. — Csojbalszan marsallnak — mondotta Bugyonnij —, a mongol nép vezérének, a kiváló állami és katonai vezetőnek ragyogó emléke mindig élni fog a Szovjetunió dolgozóinak, a szovjet hadsereg és haditengerészet harcosainak szívében. A mongol nép több képviselőjénekfelszólalásával befejeződött a gyászünnepség. • Ezután Csojbalszan marsall koporsóját elhelyezték a kormányszékháza mellett emelt kriptában. Az amerikai New Jersey állam Elisabeth városában nétrére virradó éjszaka egy négymotoros repülőgép 62 utassal, röviddel elindulása után, egy házra lezuhant. A gép és a ház lángba borult. Az áldozatok számáról még nem érkezett jelentés. A mentési munkálatokat a ház belsejében bekövetkezett vua lom.*SSkQ. I John Bull dilemmája: ágyú vagy vaj? s Blutter pénzügmminiszter bejelentései válaszút elé állították Angliát: ágyú vagy vaj?z Ezzel a mondattal' 'kezdődött az Angol Békevédelmi Bizottságnak az a kiáltványa, amely, Butler alsóházi beszédének másnapján került nyilvánosságra és tiltakozik" ahidegháború" folytatása, a fegyvergyártás fokozása és az életszínvonal'- 'további leszállítása ellen. »Ha népünk nem ragaszkodik -- hangoztatja az Angol Békevédelmi Bizottság manifesztuma — az eddigi politika megváltoztatásához, akkor újabb támadás indula szociális szolgálatások és az iskolai oktatás jelenlegi rendszere ellen, valamint ismét nagy méreteket ölt a munkanélkülisége A manifesztum joggal említi az újabb támadás veszélyét, mert Anglia fegyverkezési politikája következtében az első támadások máris megtörténtek a szociális és kulturális területen nagynehezen elért vívmányok ellen. Ugyanakkor pedig — a békeipar nyersanyaghiánya következtében — itt is, ott is felütötte fejét a munkanélküliség réme. John Bull valóban az ságun, vagy vajmi dilemmája elé került és azelmúlt napok eseményei arról tanúskodnak, hogy a legszélesebb rétegek is megértik az egyre szomorúbb helyzetet. Az Angol Békevédelmi Bizottság felvilágosító munkája során öszszekapcsolta a békeharcot a nyomorúság elleni küzdelemmel. Ma már az angliai üzemekben, gyárakban lezajló békegyűlések egytől-egyig az »ágyú, vagy vaj?” kérdésének jegyében folynak. A munkások és haladó értelmiségiek egyaránt tudják, hogy csak a mai politikai rendszer megváltoztatásával és békepolitikával biztosíthatják egzisztenciájukat, amelyet a fegyverkezési verseny folytatása a legkomolyabban veszélyeztet. Nem véletlen. ..hogy — a kormány tilalmi intézkedései ellenére — ezrével és ezrével csatlakoztak abékemozgalomihoz aközalkalmazottak, hiszen a Churchill-kormány a takarékossági intézkedések nem kevesebb,mint tízezer angol közalkalmazott kenyerét akarják elvenni. Az elkövetkező hat évónapban tízezer angol közalkalmazott kerül B-listára, hogy a "felszabaduló" összegeket "fegyverkezési célokra használhassák fel. A behe-eédeni megmozdulások közül különös figyelmet érdemel az a tudósértekezlet, amelynek tanácskozásai után megalakult Tudomány a békéért elnevezéssel az angol tudományos élet haladó -képviselőinek békeharcos szervezete. Az alakuló gyűlés a londoni Holborn Hall-ban volt, ahol olyan felszólalások hangzottak el, amelyek megérdemlik, hogy világszerte visszhangra találjanak. Dr. J. H. Humphrey élesen elítélte az imperialisták baktériumháborús terveit és felszólította a tudósokat,hogy — ha ezt a béke érdeke megköveteli — ne vegyék figyelembe a háborús előkészületek miatt rájuk kényszerített titoktartást. A tudósoknak az a kötelességük, hogy az emberiség érdekében a nyilvánosság elé tárják tudományos eredményeiket, amelyek — amennyiben valóban a béke és a jólét biztosítására és előmozdítására szolgálnak —, nem szorulnak semmiféle titoktartásra. Dr. E. H. S. Burhop felszólította a tudósokat, hogy az atomerővel kapcsolatos kutatásaik terén ne segítsék elő a harmadik világháború gondolatával foglalkozó imperialisták terveinek megvalósítását. Hangoztatta, hogy az atomerő nemzetközi ellenőrzésének megvalósítása elé — ha jószándékú és hátsó gondolatok nélküli emberek ülnek a tárgyalóasztalnál — egyáltalán nem hárulnak olyan leküzdhetetlen akadályok, mint azt az imperialisták a békére vágyó népekkel el akarják hitetni. Bernal professzor tiltakozott az ellen, hogy az angol kormány az egész .Vonalon csökkenti a tudományoskutatásokra fordított összegeket és ezzel veszélyezteti az angol tudományos élet jövőjét. Kathleen Lensdale professzor sürgette, hogy a tudományos kutatók is alakítsák meg békeharcos csoportjaikat A tudósok békeévekezletének munkáját C. A. Poxnell összegezte. Joggal jelentette ki,hogy az Anglia különböző részeiből összegyűlt és a tudomány sokféle területén működő, világszemléletileg egymástól nagyon eltérő tudósok egységes békeharca történelmi jelentőségű esemény Anglia ételében.... Az angol tudósoknak ez az egységes felteslése azt jelenti, hogy az ungel tudokrányos életlegkiválóbb képviselői — John Bull dilemmájának eldöntésénél — a vaj mellett fogattak állást és tiltakoztak az ágyúk gyártásának fokozása ellen. Ha az angol békemozgalom jelentős megerősödésének okait keressük, több tényezőt is, említhetünk. Szerepe van a békeharcosok számának állandó növekedésében az angol kormány a gyomorpolitikájnak, az elviselhetetlen adóterheknek, a háborútól való rettegésnek és nem Utolsó sorban Anglia amerikai megszállásának is. A legutóbbi alsóházi vita több szónoka hivatkozott arra, hogy — a Almanistry of Defence hivatalos kimutatása szerint — az angol hadsereg létszáma 840.200 főre emelkedett. De az atlanti blokk fegyverkezési ügyeinek irányítói nem tartják elegendőnek ezt a hadsereget sem és Eisenhower tábornok további súlyos erőfeszítéseket kíván az angol kormánytól. Az elmúlt év harmadik negyedében 16 százalékkal, negyedik negyedében pedig 31 százalékkal növelték Angliában a katonai költségvetés kiadásait. Azutca embere abból is láthatja a fegyverkezés hatását, hogy az áruházakból nap nap után jobban eltűnnek a maximális áron beszerezhető »util£ty« árucikkek, mivel az előállításukhoz szükséges nyersanyagokat a hadsereg felszerelésére fordítják. Az angoli békeharcosok, tudják, hogy a békéért vívott küzdelmet akkor tehetik igazán eredményessé, ha összekapcsolják az Anglia nemzeti függetlenségéért, a szabadságjogok biztosításáért és a helyes gazdasági kapcsolatok megteremtéséért folytatott harccal. Angliának olyan politikára van szüksége, amelyet nem Washingtonban, hanem Londonban határoznak meg. . Anglia-nem nélkülözheti azokat az egészséges,hasznos, értékes- kereskedelmi összeköttetéseket, amelyeket megszakított, vagya minimumra csökkentett, mert az amerikai diktátum ígykívánta. Az utóbbi időben az ország legkülönbözőbb rétegeinek képviselői — köztük a nagyiparosok és nagykereskedők szervezeteinek vezetői is — erélyesen sürgették a kereskedelem fejlesztését a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. A nagyipari és nagykereskedelmi érdekeltségek egész sora emlékiratokat terjesztett a kormány elé és rámutatott arra, hogy Anglia , nyersanyagellátása szempontjából nélkülözhetetlen a kereskedelmi kapcsolatok újrafelvétele, ,vagy növelése azokkal a területekkel, amelyeket az amerikai világuralmi politika megszállottjai »blokád« alá akarnak helyezni. Örvendetes jelenség az angol békemozgalom megerősödése és kiszélesedése, amelynek jelentőségét a Defense de la Paix, a Béke Világtanács lapja a nemzetközi békemozgalom fontos megnyilvánulásának tekint. Valószínű, hogy az angol kormánynak az életszínvonal állandó csökkentésére és a szociális szolgáltatások további leszállítására irányuló politikája hamarosan újabb rétegeket visz a béketáborba. Az angol nép jelentős része tudja, hogy a béke,politika a súlyos problémák jelentős részét megoldhatná és a tömegek — ágyúk helyett — nemcsak vajat, hanem kórházakat, iskolákat is kaphatnának, s jutna pénz a nyomornegyedek lebontására és egészséges lakóházak építésére, úgy lehetne minden, ahogy Derek Kartun elképzelte abban a cikkében, amelyet a Novoje Vremjának az amerikai Coltiers háromszázoára adott válasz-sorozatában közölt és amelyet nemrégiben a Magyar Nemzet részletesen ismertetett. Ez a cikk felvázolja Anglia képzelt jövőjét az öthatalmi békeegyezmény aláírása után, amikor az angol gépipar átáll a békés termelésre, Anglia normális külkereskedelmet bonyolíthat le és a dollárdeficit problémája a múlté lesz. »Eljött végül az a nap is — írta Derek Kartmn —, amelyen az utelső' USA-atombombázó repülőgép felszállt a waddingtok (Kelet -Anglia) támaszpontjáról, de útját nem Kelet felé vette,mint amitől olyan sokáig tartották, hanem Nyugat felé. Örökre visszatért Amerikába, a Texasállamben Wort Worthba. Ez volt az 1955-ös esztendő legboldogabb napja.* Az angol nép békeharcának sikérén múlik, hogy Anglia jövője ígyalakuljon! * Sós ledre