Magyar Nemzet, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-01 / 51. szám
% hát győzni azt, ami legyőzhetetlennek látszott, az időt, hogyne lehetne legyőzni azokat, akiknek annyi sebezhető pontjuk van: a háborúra szomjazó imperialistákat ! — A Szovjetunió világraszóló győzelmei s a világbéketábor páratlan kiszélesedése eredményeként ma olyan lehetőség állaz emberiség előtt, amely még soha a történelem folyamán nem létezett: ma már megvárt a lehetősége annak, hogy megőrizzük a világ békéjét, hogy vérkép és örökre megszüntessük a háborúk veszélyét. Ezután K. J. Szkrjatin Sztáliildíjas akadémikus Szólalt fel. K. I. Szkrjabint A béke és a szovjet rendszer , egymástól elválaszthatatlan fogalmak . A szovjet főultúrdelegáció, valamint a szovjet tudósok nevében forrón üdvözlöm a buda-pesti Békenagygyűlést és az egész dolgozó magyar népet, amely a szocializmus alapjainak sikeres építésével hozzájárul a Világbéke megszolárdításához. A szovjet állam a múltban épúgy a béke ügyét védelmezte, mint ezt teszi ma is. Ez a békés politika magából a szovjet szocialista állam jellegéből következik. A Szovjetunióban nincsenek olyan osztályok és társadalmi csoportok, amelyeknek érdekük volna a háború. A Szovjetunió külpolitikája a tartós békére törekvő egész halódó emberiség vágyait fejezi ki. — A béke és a szovjet rendszer egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Kommunista építkezésünk hatalmas lendülete a háború befejezését követő években, ugyanakkor, amikor a háború és a reakció tábora lázasan késztet az újabb háborúra, ékesszólóan bizonyítja a Szovjetunió bel- és külpolitikájának békés voltát, a szovjet emberek törhetetlen akaratát a béke megőrzésére és megszilárdítására, s a népekkel való békés együttműködésre . A szovjet tudomány hűséges segítőtársa és erős fegyvere a szovjet népnek hatalmas alkotó munkájának megvalósításában. A nép szolgálata a szovjet tudomány egyik legfontosabb jellemvonása, erőinek hatalmas forrása. A szovjet tudomány átadja a népnek a kommunizmus építéséhez szükséges összes eredményért és vívmányait. Ezért értékel ogyan nagyra a szovjet nép tudósainak eredményeit, ezért vár az, hogy a tudományban elért kimagasló eredmények jutalmazására kiadott Sztállítdíjak odaítélése évről évre az egész nép ünnepét jelentik. — A szovjet tudomány a békés alkotó munka szolgálatárak, szocialista állama Szolgálatának útján fejlődik, amely — mint Sztálin elvtárs ’ mondotta — , nem szűkíti, hanem ellenkezőleg, kiszélesíti a polgári szükségletekre dolgozó apától, nem korlátozza, hanem ellenkezőleg, fejleszti az új hatalmas vízierőtelepek és öntözőrendszerek építését, nem szünteti meg, hanem ellenkezőleg, folytatja az árleszállítás politikáját...« — A szovjet tudósok, akik tevékenyen segítik népüket a természet leigázásában és átalakításában, akik kutatásaik során kidolgozzák a Világ legkotaktlasabb vízierőművei felépítésének, a folyók összekapcsolásának, új tengerek létrehozásának, az éghajlat megváltoztatásának, holt sivatagok virágzó kertekké változtatásának módszereit, a békéért, az emberiség boldogsá- gáért küzdő békeharcosok első soraiban haladnak. A szovjet tu-dósok aláírásukkal éppen ezért támogatták egyhangúan a Stock- holmi békefelhívást. 1 — A tudomány és a kultúra 's művétől rendkívül fontos szere- - pet töltenek be a népek közötti kulturális kapcsolatok megszilárdításában, amely a békéért, a reakció és a pusztítás erői elleni , folytatott harcnak egyik íegakti■ vabb formája. A Béke Híveinek II. Világkongresszusa kiemelte, hogy a népek közötti kulturális , kapcsolatok megszilárdítása megteremti a kölcsönös megértés és bizalom feltételeit a közös békeharcban. A szovjet tudósok tevékenyen részt vesznek e hálás és nemes feladat megvalósításában s e munkájukban lelkesen támogatják őket a népi demokratikus országok tudósai és az egész Világ legkiválóbb haladó tudósai, mindazok, akik számára drága az amiberiség boldogságának ügye. Míg a Szovjetunió népei és a demokrácia és szocializmus táborához tartozó többi népek minden erejüket a békés, alkotó munkának és a világbékéért folytatott harcnak szentelik, az imperialisták semmiféle provokációtól, még a népi demokratikus országok határainak megsértésétől sem riadnak vissza. A háborús USzítók Soktmillió dollárt költenek a kémtevékenység és kártevések pénzelésére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Truman elnök által 1951-ben jóváhagyott törvény, amelynek értelmében százmillió dollárt fordítanak a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban folytatandó felforgató tevékenység céljaira. — Ha az emberiség sorsát az amerikai-angol impenalisták kívánságai határoznák meg, már az egész földgolyót elöntötte volna az új háború lángtengere. S ha az imperialistáknak mindeddig nem sikerült kirobbantaniok az új világháborút, ezt az emberiség mindenekelőtt a szovjet szocialista államnak és békeszerető külpolitikájának, a béke nagy zászlóvivőjének, Sztálin elvtársnak köszönheti.** Első ízben fordul elő az emberiség történetében, hogy a háborús uszítók erőivel szemben ott állnak egy hatalmas szervezett békefront erői, élükön a szovjet néppel, a kommunizmus építőivel. A békefront nemcsak kívánja a békét, hanem keményen, következetesen harcol is érte, fokozza éberségét és nem feledkezik meg arról, hogy minél jobban közeledik az imperializmus bukása, annál inkább fenyegeti az emberiséget bűnös, h aorús kalandjaival. A szovjet emberek, akiket hatalmas szocialista hazájuk iránt szeretet tölt el, az egész élenjáró emberiség előtti nemzetközi kötelességük tudatában a munka, a kommunizmus építése terén aratott új győzelmekkel szilárdítják meg a béke ügyét. Szkrjabin akadémikus beszédét többször szakította félbe a viharos, lelkes taps s beszéde után szűnni nem akaró, fergeteges lelkeség , de őel ünnepelték a nagygyűlés • részvevői a világ dolgozóinak nagy vezérét, Sztálint és a ma- J gyár nép szeretett tanítómeste- ,rét, Rákosi Mátyást^ *Harcolunk a békéért, rrtegvédjük a békét® , — kiáltották egy szívvel, aka- • rattal ezren és ezren. Ezután Viharos tapstól kö- , szöntve Anna Seghers lépett az emelvényre. • 1 Anna Seghersf A német nép levonta a tanulságot a második világháborúból — »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét.« Sztálinnak ez megállapítása megjelöli a világ Valamennyi békeszérető emberének helyét és azokat a feladatokat, amelyek hazájában reá hárulnak. Néhány héttel ezelőtt egy kis kínai faluban jártam, ahol a falu elöljárója az összegyűlt parasztok előtt mélységes bizalommal ismételte el Sztálin szavait. — Sztálin megállapítása ezekhez a parasztokhoz hasonlóan minden egyszerű embert bizalommal tölt el. A rtéfflet békeharcosokkal szemben ez különleges követeléseket támaszt. Az, hogy háború lesz, vagy béke, helesttós mértékben függ attól a választól,amelyet, az egész német nép ad erre a kérdésre. Függ attól, hogy sikerül-e a hettlei nép legjobblaktakra békeharcosoknak szét'tépít ök a ház",.gságok ,a jó lát és függ attól, micsor végre kezükbe veszik-e a béke ügyét . A béke ügye elválaszthatatlan Németország egységétől, elválaszthatatlan —ét hentesük a német békeharcosok számára, hanem mindazok számára, akikben lángol a kérdés: háború legyen-e, vagy béke. — A német nép levonta a tanulságot a második világháborúból, amelyért őt félheli a felelősség. Ez a háború bumerángként ütött vissza a német siépre. A német városok rofflokban hevernek, minden család ismeri az el nem múló fájdalmat, mindenkinek hiányzik egy-egy drága hozzátartozója. Ebben az év,században kétszer képezték ki a német ifjúságot arra, hogy rettenetes szenvedést okozzon magának és más népeknek. Rá tudják-e venni várjon most arra, hogy zsoldosként lejjön saját testvéreire? Ami ma Nyugat- Németországban történik, azt mutatja, hogy a német nép kezd tudatára ébredni annak, milyen hatalmas felelősség hárul reápírvémezete s trájkok hulláma söpört végig az Ipari Városokon. A munkások néhány percre abbahagyják a munkát és így fejezik ki azt, résen állnak, hogy a kormány ne hajthassa végre a felfegyverzést, amellyel a nég fbstarfooins. szembeszáll. A Münchenben megtartott szakszervezeti gyűlésen leszavazták a vezetőséget, noha a legismertebb szociáldemokrata boncokat vonultatták fel, akik Illába beszéltek szájttépve a fegyverkezés mellett. A kikötői munkások megtagadják a hadianyagok kirakását, a ruhavidéki és vesztfáliai bányászok pedig nem hajlandók túlórázni a felfegyverzésért. A békeharcban testvéreink a Ruhr-vidék és Hamburg, München és Vesztfália férfiai és asszonyai, akik dacélnak a rendőrség fütyköseivel és golyóival, testvérünk ez a paraszt is, aki kevés szóval, de őszintén és közvetlenül fejezte ki ezeretetét és gyűlöletét. Az erős és hősi hangok ugyanúgy, mint a halk és félénk megnyilatkozások, sőt a még néma követelések is, legyőzhetetlen erőt jelentenek a népek békeharcában. Anna Seghers lelkes tapssal fogadott beszéde Utáh a budapesti DISZ-fiatalok és úttörők küldöttsége vonult Virágcsokorral az emelvényre. Budapest dolgozó és tanuló ifjúsága nevében Horváth Béla, a Hűtőgépjavító Vállalat ifjúmunkása üdvözölte a békenagygyűlés részvevőit. A beszéd elhangzása után a fiatalság küldöttei átadták virágaikat a kedves vendégeknek. A lelkes ünneplés után V. P. Ruser Sztálín-díjas szénkombájn- kezelő lépett a mikrofonhoz. V. P. Kucser: A háború elhárításában bizton számíthatnak a viták hévei a Szovjetunióm *“ A Dolztyec-shedence ifjúságától hozok forró üdvözletét a budapesti békegyűlésnek. — A szójét bányászok jól tudják, hogy napjainkban a Világ haladó embereinek legfontosabb feladata a békéért harcolni. A szovjet bányászok úgy járulnak hozzá a béke ügyéhez, hogy lelkesen harcolnak a széntermelés fokozásáért. — Rövid magyarországi tartózkodásom alatt több szénbányában voltam. Mindenütt azt láttam, hogy a Magyar Népköztársaság bányászai ugyancsak odaadóan dolgoznak a béke ügyéért. Megismerkedtem a magyar bányászokkal, sztahanovistákkal és köztük Loy elvtárssal, akinek jelszavai »Termelj ma többet, mint tegnapi® Loy elvtársnak és a Magyar Népköztársaság minden bányászának további sikereket kívánok békés munkájukhoz, országuk ezenellátásának biztosításéhoz. * A szovjet bányászok egy emberként harcolnak a tartós béke megőrzéséért és az Új háború veszélyének elhárításáért. A béke megőrzésére irányuló törekvésében az egész szovjet nép egységes, s minden erejét megfeszítve harcol a földkerekség népeinek békéjéért. És a világ népei jól tudják, hogy a háború elhárításában bizton számíthatnak a Szovjetunióra. Ezután Seros Bálint dr., a Koreából hazaérkezett öövösegészségügyi csoport vezetője emelkedett szólásra. Dr. Sőrés Bálint: A békéért dolgozni Koreában* nagy megtiszteltetés volt számunkra . A koreai Rákosi Mátyáskórház hiazatért dolgozói nevében üdvözlöm a békenagygyűlést, üdvözlöm azt a több mint hétmillió békeharcost, az egész magyar népet, akik aláírásukkal kiálltak és harcolnak a béke mindanynyiunk előtt nagy és szent ügyéért. *— A békéért dolgozni ott Koreában nagy megtiszteltetés volt számunkra. Bennünk él még a friss benyomások hatalmas tömege és nem tudjuk, mit mondunk el belőle legelőször népünknek: azt, hogy Koreába lépésünk első pillanatától az utolsóig fokozódó nagy szeretet nyilvánult meg irányunkban, vagy azt, amit már talán nagyon sok beszámolóból hallottak, de megismételni sohasem felesleges, hogy a koreai nép végső erejéig eltökélten harcol szabadságáért és függetlenségéért és mérhetetlen szenvedéseken át is hisz boldog jövőjében. A koreai nép, az egyszerű falusi lakosság kórházunkat a magáénak tekintette, mert hiszen abban a saját fiait gyógyítottuk meg; láthatta a terrorbombázások idején, hogy éjjel-nappal értük dolgozunk, vért és fáradságot nem kímélve. Bizalma és szeretete mind n ngyobb és nagyobb , ahogy búcsúztattak bennünket Maga Kim Ir Szen elvtárs fogadott és búcsúzóul ezeket mondta: »A magyar nép és a szeretett Rákosi elvtárs gondoskodó szeretetét érzi mindenki Kóreában. Nem csoda, ha annyira szeretjük a magyarokat és örökre hálásak vagyunk nekik. Viszszatérésük alkalmával fejezzék ki a koreai nép és az én személyes köszönetemet Rákosi elvtársnak és a magyar népnek.« Kim Ir Szen szavai az egész koreai nép érzését fejezik k számunkra. Azét a népét, amelynek hősiességét napról napra óráról órára éreztük. Ez a harc a mi harcunk is, a mi szabadságunkért, a világ összes becsürletes emberéért, a világ békéjéért folyó Kha’tttan hősies küzdelem, amelyet éppen ezért támogatunk minden erőnkkel. A békenagygyűlés határozati javaslata Ezután egyhangúan elfogadták a következő határozati javaslatot : Amikor az imperialisták görög Szolgái hamis vádak alapján ismét perbefogták Beloiannisz és társait, dolgozó népünkből elemi erővel tart ki a tiltakozás és aZ Országos Béketanácshoz küldött táviratok ezreiben követeltek szabadságot a görög hősöknek. Egész népünk felháborodva bélyegzi meg a görög kormány jogtipró eljárását, amellyel az amerikai zsoldba szegődött fasiszta banda megmutatja, hogy aljasságban és kegyetlenségben túltesz a náci gonosztevőkön is. A görög fasiszták Beloiannisz pártja megtagadására szólították fel, azzal hitegetve őt, hogy így megmentheti életét. Beloiannisz azonban hű maradt pártjához, hű maradt népéhez és a per során leleplezte bíráinak zsarolási kísérletét. A görög kormánynál hiába is hivatkozunk emberségre és a szabadság tiszteletben tartására. Görögország mai urai e szavak igazi értelmének még hírét sem hallották és vérbefojtanak, bilihesbavérnek minden törekvést, minden hősi mozgalmat, amely az emberek szivében parázsló szabadságtüzet szítja és táplálja. Pontosabb számukra, hogy amerikai uraik kedvében járjanak és az országukba érkező Eisenhowert Beloiannisz, a Bátor békeharcos kivégzésével fogadják. De hivatkozunk A Világ békeszerető embereinek erejére és igazságérzetére, dolgos magyar népünk teremtő, országépítő munkájára, minden régi eredményt túlszárnyaló felajánlásainkra, ma békenagygyűlésünk és az ország ezernyi táján tartott tiltakozó gyűlések izzó hangulatára. E békenagygyűlésről messze száll a magyar nép tiltakozó hangja, és együtt a hatalmas béketábor hangjával vádolja a hóhérokat és kiáltja feléjük! nem felejtünk! A népek mondanak majd ítéletet felettük és amerikai gazdáik felett, akik a háttérbe bújva segítenek vádakat koholni a szabadsághősök ellen, s a népek ítélőszéke előtt nincs kegyelem a véreskezű hóhérok és amerikai felbujtóik számára. Lesújt majd az igazság ökle, és a népek ereje izze-porrá zúzza a szégyentelenek hatalmát, amelyre most rendőrszávartyók vigyáznak. Véssék fel emlékezetükbe ezt a görög hóhérok is! Létniük kell, hogy a béke híveinek mozgalma, amelyért Beloianniszék harcolnak és szenvednek —, diadalmasan terjed a világon, győzni fog és fel fogja nyitni a börtönök, a görög hazafiak börtönének kapuját is! A görög kormány arcátlan kihívására jobb és több munkánk a válasz. Bányáiért mélyen, sebesen forgó esztergapadjaink mellett, a tavaszi határban, kalapáccsal, tollal és kapával folytatjuk a harcot Beloiannisz és társai életéért, szabadságáért, a görög nép békéjéért II. Gogol megkövetelte a harcosságot, szövetségben a nép harcival. "Az isten szerelméért, adjatok nekünk orosz figurákat, önmagunkat adjátok nekünk.., A kifigurázás nagy dolog: nem foszt meg sem az élettől, sem a vagyontól, de előtte olyan a bűnös, mint a megkötözött nyúl.* Gogol drámái csek a Nagy Októberi Forradalom győzelmei Után értek el a világy tömeghez®, ahová eredetileg címezte. Ezzel egyszersmind drámái is új értelmet nyertek. Az új közönség váratlan és mély érzésről tanúskodó reagálásai felhívták a rendezők és színészek figyelmét a Gogol-darabok olyan rejtett szépségeire, amiket eddig észre sem vettek. Ettől ösztönözve indult meg a szovjet színművészet Gogol darabjainak új, helyesebb értelmezése felé. Ez volt az alapja annak, hogy már a szocializmus építése során Sztaniszlavszkijt — és vele együtt a szovjet színház — felderítette Gogol szatíráinak igazi rugóját, mélységes hazaszeretetét. Amikor Gogol a maradi világ képviselői ellen fordul irtó szenvedélyével, voltaképpen azokat a gátakat tiporja el, amelyek megakadályozták, hogy az orosz nép feltörhessen. Ezért mondhatja a XIX. századi orosz klasszikus vígjátékokról —s köztük elsősorban so A revizoráról Sztartiszlavszkij, hogy közös jegyük a forró hazaszeretet líszéket a gúny, a komédia műfaja mögé rejtett gögöli könynyékét zseniális klasszikusaink hazaszeretete teremtettem (Honor hazafiságát megértve értjük meg igazán a műveit is, így érték el a színészek is ahhoz, hogy Végre úgy játszhassak s*A rérszori-t, ahogy azt Gogol annak idején oly hiábavalóan remélte. A moszkvai Kis Színház 1949. évi előadásában valósították meg »A revizora helyes, értelmezését, azzal, hogy a darab főhősévé a polgárrmestert tették. Ez az eladás Volt a mintája tavalyi budapesti bemutatójának is, mely így: »A revizora helyes értelmezésére alkalmat adott egy nagy magyar művésznek, Bátkai Mártonnak, arra, hogy pályája végén megteremthesse legnagyobb alakítását,A revizor® főszerepét, a polgármestert. Habsti Miklós !Szidnak és lódulnak az előadásra« — így számolt be Gogol egy barátjának »A revizor« sikeréről 1836. májusában. A darab telibetalált. Ellenállhatatlan volt az a kép, amit Gogol az uralkodó osztályról adott. »Miért nevettek? Magátokat nevetitek kit« — mondja a darab befejező részében 8 polgármester, s amit mond, a közönségnek is szól. A közönség tudta ezt, ezért voltak annyian, akik szidták Gogolt és mégis tódultak az előadásra, mintha a patkányfogó sípja hívta volna őket. Akár akarták, akár nem, el kellett fogadni azt a képet, amit Gogol adott a cári rendszer társadalmáról, el kellett fogadni ezt azoknak is, akik tagjai voltak ennek a társadalomnak, akik cinkosok voltak minden bűnében, el kellett fogadniuk a képet, mert olyan találó volt. A valóság képe volt, lenyűgözően az. De »A revizor megjelenése nemcsak mint társadalomkritikai tett volt példátlanul jelentős, Gogol ugyanazzal a hatalmas mozdulattal, amellyel. Váratlanul leleplezte az elnyomás rendszerét, egyszersmind diadallá vitte a XIX. század világirodalmának legjelentősebb irányát, a kritikai realizmust. S ráadásul: megvetette az alapját Oroszországban egy újfajta színháznak, mely azóta is egyenes vonalban fejlődött a legmagasabb színházművészetté. Gogol tanította meg először a színészeket a realizmusra. Rendkívüli volt a feladat, ami elé Gogol a színészeket állította A romantika modorosságaiba, a melodrámai hatásvadászatba rekedt színészek előtt odaáll.írta a legvilágosabb társadalmi típusokat, s ezek dóuisok egyszerssfiind olyan tökéletes szerepek voltak, hogy ezekért a szerepekért érdemes volt a Színészeknek újjászfiletniök. Az első próbatétellel, •*-revizor* első előadásával Gogol nem volt megelégedve. A sikerre ügyet sem vetett. *A színházban jelenlevő bírálók közül Csak egytől féltem, ez az ery ped'g írtá'vá!fi Valék. — írta a bemutat* után — Vártam, előre *nd‘rfr, miként fog vég bemenni a d^lo? s mindamellett mégis elfogott a bánat és a bosszús kimerültség Munkáin undorítónak és esetlennek tűnt fel előttem, súgy tetszett, mintha nem is az enyém Volna. A főszerep elbukott, ezt előre is gondoltam. Leveléből kiderül, hogy Hlr az amit ilyen keserűen redezményezett: a színészek játékát, arriei) a franciás bohózatok Csapására terelte ezt az orosz szatírát. EU- kezdve Gogol nefh elégszik meg azzal, hogy rábízza a színészekre, iffénnyvé lesznek játékukká a darab mondanivalójának szószólói, Inti, tanítja is őket. Tanításairól ma látszik csak igazán hogy mennyire érvényesek. »Az okos színésznek, mielőtt elmélyed az ábrázolandó személy apró különcségeiben és apró külső edljátosságaiban, arra kell törekednie, hogy megértse a szerep általános emberi arculatát... Meg kell vizsgálnia minden személy legfőbb és uralkodó gondját, mely körül egész élete forog, mely gondolatainak állandó tárgya, mely taplóként beme üt a fülében.* Nem csoda tehát az, hogy amikor Sztaniszlavszkijtól megkérdezték, hogy kit tart mesteréjek, ő éppen Gogolt nevezte meg. Sztaniszlavszkij esztétikai és színésznevelői elvei ma már teljesen érvényre jutottak a szovjet színházi életben , talán az egész világon nincs olyan művészi rangjára adó színház, színész és rendező, akit munkájában ne segítenének Sztaniszlaivszkij élete művének eredményét és tanulságat. Sztaniszlavétej rendszerénekt központjában a »fizikai cselekvés* áll. Hogy hogyan jut el egy színész ahhoz, hogy megfelelő fizikai cselekvéssel felszabadítsa magában természetének összes értelmi érzelmi, lelki és fizikai erőit, *■*, ezt a varázslatos módszert Szteniszlavszkij egy Gogol-szerepen keresztül mutatja be, »A revizor® álrevizorának, Kresznikovnak a szerepén keresztül. Sztaniszlavskij művének ez a fejezete — mint általában Sztartiszlavszkij minden műve — nemcsak a Színészek számára tárja fel a mesterség legbensőbb titkát, hanem mindenkihez szól, mert rendkívül mély pszichológiával mutatja meg az utad a drámairodalom egy-egy hősének megértéséhez. Rávezet arra a módszerre, amellyel jobban hihetjük és élvezhetjük általában az irodalmi műveket. Nem véletlen, hogy Sztanisz- lavszkij itt is — mint különben is annyiszor — éppen egy gogoli szerepet röntgenez át, hogy feltárja a benne levő lehetőségeket. A színjátszás realizmusa Sztaitiszlavszkij rendszere által valósult meg legmagasabb formában, a szocialista-realista színjátszásban. A realizmus igénye volt az, amely Gogolt a klasszikusok felé fordította, akikben a realizmus nagy példaképeit látta. Így ismerte fel például Shakespeareben azt, ami az ő művészetének is a lényeget Shakespeare híven és világosan mutatja meg, mint egy valódi tükröt tartva elénk, az egész óriási Világot és mindazt, ami az embert alkotja.« És így számlálja elő Gogol a többi klasszikust is, fegyvertárául a színpad művészetének felemeléséért folytatott harcához: »Oh, Mailére, nagy Moliére! Te, aki Oly alaposan és akkora teljességgel alkottad meg alakjaidat, olyan mélységes figyelemmel kísérted árnyaikat, és te, szigorúan körültekintő Lessing, és te nemes, lánglelkű Schiller, aki oly költőien ábrázoltad az emberi méltóságot! Nézzétek, mi megy végbe utánatok a színpadon!« (lógói lelkiismeretbe vágd üggyé tette a művészet igazságjának a kérdését és így a színjátszás igazságának a kérdését is. Ezért támadja korának elmaradt színművészetét és így tesz hitet az egész nemzethez szóló színház mellett: .Új színházból olyasfajta játékszert Csináltunk, mint azok a csecsebecsék, melyekkel az apró gyermekeket becsapják és megfeledkeztünk arról, hogy a színház katedra, melyről egyszerre nagy tömegnek tartanak előadást, s ahol a lény ünnepi ropyogásáball, a zene harsogása közben, egyetemes nevetéstől kísérve mutatsták be az ismert, s a fejlett hibát s dirofonos együttérzés titkos hangjától kísérve tárják fel az ismert és félénken titkolt emelkedett érzést.* A színjátszástól, éppen úgy, mint az irodalomtól,, tagol színházci—a Azinéa.zett rókordja lett, munkával, élelemmel és bérével segítette munkánkat. Mindenütt, amerre koreaiak élnek, hálás szeretettel, ragaszkodással gondolnak a magyar kórházra, a magyar népre és Rákosi elvtárs nevét szerte ismerik, szeretettel emlegetik. Ez a szeretet nyilvánul meg abban, hogy vezető kormányférfiak, amikor csak tehették, meglátogatták kórházunkat, hogy a falusi lakosság első szőlő- Vágy almatermését kosarakban hozta oda, hogy nem múlt el hét, hogy ne jelent volna meg kórházunkban egy-egy küldöttség látogatóba. Betegeink gyógyulásuk után gyakran tértek vissza hozzánk Vagy levélben fejezték ki hálájukat. Megmutatták léptett-nyomott, hogy szeretik a magyar népet, a távoli ország dolgozó népét és megnyilvánult ez a szeretet abban is. ■$ s 0 -m & gt, 1982. mártiea