Magyar Nemzet, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-01 / 51. szám

* e * % c­t, *182- m£reíe*§ #.« Megbukott a Faure-kormány a Lisszabonban Franciaországra parancsolt fegyverkezési terhek miatt Wirth újabb felhívása a német egység helyreállítására Az angol nép tiltakozik „Butlé*? baltája** ellen A külpolitikai helyzet A lisszaboni háborús értekezlet során a nyugateurópai orszá­­gkk­l­ szemben támasztott könyörtelen amerikai követelések romai következményekhez vezettek Franciaországban. Az öt héttel ezelőtt hivatalba lépett Faure-kormány megbukott a fegy­­verkezés pénzügyi biztosítása céljából benyújtott adóemelési tör­­vény tárgyalásakor. Mint ismeretes, Faure és Schuman azzal az amerikai követeléssel tért vissza Párizsba, hogy a fegyverkezés edezésére az adókat a tervezett tíz százalék helyett 15 százalék­kal emeljék fel. A nemzetgyűlés hajnali órákig tartó ülésén az ARP, a szocialisták és a többi jobboldali pártok megszavazták ugyan az úgynevezett katonai hiteleket, azonban — félve a dol­gozók felháborodásától — a jobboldali képviselők többsége sem mezli megszavazni az adóemelést, így a kormány 283 szavazat­al, 309 ellenében kisebbségben maradt. Az új francia kormányválság a francia nép messzehangzó tákisza a lisszaboni összeesküvésre, bizonyítja egyrészt azt, hogy az északatlanti szövetség tagjai között egyre élesednek az ellen­étek, másrészt a francia dolgozó tömegek felháborodott tiltako­­zását az újabb amerikai parancsokkal szemben. A kormány buká­sának jelentőségére éles fényt vet a londoni rádiónak a szava­zást megelőzően elhangzott kommentárja. A rádió hírmagya­rázója elismeri, hogy Franciaország pénzügyi helyzete katasztr­­­ális, az ország valutatartalékai a szó szoros értelmében kimerül­­tek és Franciaország nem tudja megfizetni létfontosságú behoza­tali szükségleteit.­­A parlamenti szavazásnak rendkívüli jelentő­sége van nemcsak Franciaország, hanem más országok szem­pontjából is — állapítja meg a hírmagyarázó. — Ha a Faure­­kormány a felhatalmazási törvényjavaslatot nem tudja keresztül­hajszolni a nemzetgyűlésben, akkor meg kell változtatni a Lissza­bonban megállapított egész atlanti politikát. A frank romlása pedig könnyen átterjedhet más országokra, tekintettel arra, hogy az atlanti tömb tagállamai nemcsak katonai, hanem gazdasági téren is sokkal szorosabban függenek egymástól, mint bármikor a­ múltban.­ A nyugateurópai országokra kiszabott újabb fegyverkezési terhek a legsúlyosabban érintik Anglia dolgozóit is. Majevszkij, a Pravda londoni tudósítója megállapítja, hogy az egész sterling­övezet gazdasága az óriási fegyverkezési programra súlya alatt görnyedezik. Az angolok mindennapi szókincsében új kifejezés tűnt fel: s Buller baltája*. Ez a balta először a múlt év novem­berében csapott le, amikor a pénzügyminiszter a parlamentben bejelentette, hogy a behozatalt 350 millió fontsterlinggel csökken­tik. A második csapás január 29-én következett be, amikor Butler kijelentette, hogy a csökkentés 500 millió fontsterling lesz. Majevszkij megállapítja, hogy a kormánynak ez az új nyomor­­­programmja egyre nagyobb méretű tömegtiltakozásokra vezet. A fegyverkezési terhek éles ellenállásba ütköznek Nyugat- Németországban is. A nyugatnémet tartományokban határozottan tiltakoznak az ellen, hogy a fegyverkezés költségeinek fedezésére a tartományok az eddigi 27 százalék helyett az adóbevételek 40 százalékát juttassák a bonni kormánynak. Joseph Wirth, volt birodalmi kancellár, a német néphez intézett beszédében élesen állást foglalt Adenauer háborús politikája ellen és kijelentette, hogy N­émetország egységéhez a békeszerződésen át vezet az út A német népnek — mondotta — két évvel a háború befejezése után kétségtelenül joga van arra, hogy nyíltan megkérdezze a négy megszálló hatalomtól, mikor akar eleget tenni a potsdami egyezményből folyó első és legfontosabb kötelezettségének, a német egység helyreállításának. A francia nemzetgyűlés csütörtök éjszakai ülésén leszavazták a Faure-kormányt A francia nemzetgyűlés péntek­re virradóra 309 szavazattal 283 ellenében elvetette a Faure-kor­­mánynak az adók 15 százalékos felemelésére irányuló javaslatát. Faure miniszterelnök azonnal az Elysée-palotába hajtatott, hogy felajánlja a kormány lemondását a köztársasági elnöknek. Vincent Auriol köztársasági el­nök a lemondást kénytelen volt elfogadni. Előzőleg a nemzetgyűlés jobb­oldali többsége a szocialistáktól a gaulleistákig 512 szavazattal 104 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak az új katonai hi­telek ügyében. E hiteleket a kor­mány nagyrészt az adók feleme­lésével akarta előteremteni, erre azonban nem kapott felhatalma­zást. A Faure-kormány mindössze 39 napig élt. Az adók felemeléséről megtar­tott szavazás során a jobboldali szocialista párt egy emberként támogatta a kormányt, viszont a radikális párt egy része s az úgynevezett »függetlenek« nagy része, valamint a két paraszt­csoport jelentős ré°ze, sőt még az MRP egy töredéke is a kor­mány ellen fordult, illetve tar­tózkodott a szavazástól. A köztársasági elnök délben kezdte meg tárgyalásait az új k­ormányelnök kijelöléséről. Megfigyelők rámutatnak, hogy a kormány bukásában igen nagy része van a francia tömegek nyomásának, amelyek nem akar­ják a fegyverkezési politika egy­re nagyobb terheit viselni. Ennek az ellenállásnak az eredményeképpen bukott meg már Pleven szintén az adók fel­­emelésén és utóda, Faure, aki a lisszaboni értekezlet eredménye­képpen az adókat még Pleven­nél is nagyobb mértékben akarta emelni és szintén nem tudta megvalósítani terveit. A Beloiannisz-per háttere Athéni demokratikus körökben -- jelenti a TASZSZ -, rámutat­nak, hogy a görög hatóságok a 29 hazafi perét annak a hadjá­ratnak keretében rendezték meg, amelyet az amerikai hatóságok követelésére a béke, a demokrá­cia és a haladás görögországi erőinek elfojtása érdekében indí­tottak. E körökben utalnak arra, hogy a görögországi demokra­tikus mozgalom szétverésére szőtt tervet az athéni amerikai nagykövetség tanácsosa dolgozta ki. Ez a terv baloldali lapok és az EDA betiltását, továbbá bal­oldali képviselőknek a parlament­ből való kiűzését írja elő és tö­meges letartóztatásokat. A ter­vet részben már megvalósították. A békeharcosok lapját és a De­­mokratiki című lapot betiltották, az EDA párt és az EDNE de­mokratikus ifjúsági szervezet több vezető tagját letartóztatták. A 29 görög hazafi ellen indí­tott pernek — megrendező­ sze­rint — megfelelő ürügyet kell szolgáltatnia az EDA betiltására és az újabb kivégzésekre. Ezért a vádlottakat ezúttal nemcsak felforgató tevékenységgel*, ha­nem­­kémkedéssel és áttárulás­sal* is vádolják. A tárgyaláson vádló tanúként rendőrségi és po­litikai rendőrségi tisztek sora­koztak fel, akiknek »vallomásai« teljesen alaptalan és kommu­nistaellenes rágalmakat tartal­maznak. A Beloiannisz és társai ellen emelt kémkedési vád a tárgyalás során teljesen megdőlt. Az Et­­nosz, a legreakciósabb görög la­pok egyike, már február 21-én a következőket írta: »A tárgyalást figyelemmel kísérő jogi körök érthetetlennek tartják, miért adta át a kormány elsietve a bíróság­nak ezt a még meg nem érett ügyet. Ez az ügy több olyan tényt vet felszínre, amely kom­promittálja a kormány tekinté­lyét. Az a sietség, amellyel a kormány az ügyet áttette a bíró­sághoz, a kormánynak azzal a törekvésével magyarázható, hogy az amerikaiak előtt bizonyítsa tevékeny kommunistaellenessé­­gét.­ A vád botrányos kudarca elle­nére a királyi ügyész halálbünte­tést követelt Beloianniszra, Joa­­nidura és tíz más vádlottra. A csütörtöki tárgyaláson a vádlottak az utolsó,­ssó jogán szólaltak fel. Beloiannisz és tár­sai határozottan elutasították a görög kommunista párt ellen emelt rágalmazó vádakat. — A pert — mondta Beloian­nisz —, úgy látszik, külföldi uta­sításra sietve szervezték meg. A per a terror szörnyű légkörében folyik. Vádlóink, a rendőrök min­dent elferdítettek, beleértve a Görög Kommunista Párt veze­tőségének hivatalos nyilatkoza­tait is. A Görög Kommunista Párt hazafias párt, amely minden erejével védi Görögországot az idegen hódítóktól. A kommunista párt külpolitikai szempontból a Szovjetunió felé orientálódik, elsősorban azért, mert a Szovjet­unió fáradhatatlanul harcol a békéért, másodsorban pedig azért, mert Görögország felszabadítá­sáért hálával tartozik a Szovjet­uniónak. A l’Humanité a vietnami néphadsereg győzelmeiről A l’Humanité beszámol Van Nguen-Ziap tábornoknak, a viet­nami néphadsereg főparancsno­kának sajtóértekezletéről, amely­nek során a főparancsnok beje­lentette, hogy a francia expe­­díciós hadsereg 22.000 embert veszített a Hoa-Binhért vívott harcokban. Rámutatott továbbá: az expedíciós hadsereg parancs­noksága tévedett, amikor képte­lennek tartotta a vietnami csa­patokat arra, hogy egyszerre több ponton támadó hadműve­leteket folytassanak.­­Megállapítható, — fejezte be a tábornok —, hogy az expedí­ciós hadsereg parancsnokságá­nak az indokínai hadműveletek kezdeményezésére irányuló terve teljesen megbukott.* A békeharc világfrontjáról új-- Hollandiában a Béke Világ­­tanácsnak az öt nagyhatalom kö­zötti békeegyezmény megkötését követelő felhívását eddig 358.043 ember írta alá. Itr Oslóból jelenti a TASZSZ, hogy a norvég béketanács elne­vezésű szervezet — amely ösz­­szesen 70.000 tagot számláló 12 pacifista szervezetet egyesít — felhívta a Stortingot: akadá­lyozza meg a fegyverkezési ver­senyt és utasítson vissza minden olyan külső vagy belső kísérle­tet, amely az országot »az erő politikája« elvének követésére kényszeríti. 91­ A tokiói rádió jelentése sze­rint Tokióban békegyűlést ren­deztek, amelyen ötezer ember vett részt. A gyűlésen felszólalt Ikuo Ojama professzor, aki kije­lentette, hogy a kormány minden nyomása ellenére is elutazik Moszkvába, a nemzetközi Sztálin­­békedíj átvételére. A külpolitika hírei A Moszkvában, a Trud szer­kesztőségében sajtókonferenciát tartottak a finn gyárak mazekás­­megbízottai, akik körutazást tet­tek a Szovjetunióban. Kijelen­tették, hogy meggyőződtek a szovjet emberek békevágyáról és saját szemükkel látták, hogy milyen hazugságok a kapita­lista propagandának azok az ál­lításai, amelyek szerint a szov­jet emberek új háborúra készül­nek. A Mexicóból jelenti a Tele­­press, hogy a Mexicói Kommu­nista Párt politikai bizottsága erélyesen tiltakozott a brazíliai kormánynál Luiz Carlos Prestes üldözése ellen. A politikai bi­zottság ugyanakkor felhívást tett közzé, hogy a mexicói nép követelje az üldözés megszünte­tését és annak teljes biztosítá­sát, hogy Prestes újból elfoglal­hassa jogos helyét a közéletben. A Az Evening Times jelenti Dakkából (Kelet-Pakisztán fő­városa), hogy a dakkai diák­bizottság gyásznapot rendezett a rendőrterror áldozatainak emlékére. Az AP of Pakistan je­lentése szerint a dakkai egye­tem végrehajtó tanácsa elhatá­rozta, hogy bizonytalan időre bezárja az egyetemet. A rend­őrség folytatja a letartóztatáso­kat. Már 41 embert tartóztattak le. A Párizsból jelenti az MTI, hogy a francia dolgozók folytat­ták szolidaritási mozgalmukat elbocsátott társaik visszavétele érdekében. A Renault-gyárban az elbocsátások ellen folytatott akció első eredményeképpen az igazgatóság négy dolgozó fel­mondását visszavonta. A genne­­villiersi General Motors-gyár munkásai, 16 napi sztrájk után, csütörtökön reggel felvették a munkát. A Dzsakartából érkező jelen­tések arról számolnak be, hogy Láva szigetén éhínség pusztít. A Párizsból jelenti az MTI, hogy hatnapos sztrájk után a tejkihordó vállalatok alkalma­zottai sikerrel fejezték be bér­harcukat: a tejkihordó vállala­tok kénytelenek voltak 5—11,5 százalékos béremelést adni. A Karacsiból jelenti a TASZSZ, hogy a keletpakisztáni lakosság körében heves tiltakozást váltott ki a pakisztáni kormánynak az urdu nyelv egyetlen államnyelvvé való tételére irányuló törekvé­se. Kelet-Pakisztán lakossága követeli, hogy az urdu nyelv mellett a bengáli nyelvet is fo­gadják el államnyelvnek. A rendőrség terror­hadjáratot in­dított az ebben a kérdésben tün­tető egyetemi hallgatók ellen és 26 embert megölt, körülbelül 400-at megsebesített és 500-at be­börtönzött. Erre Dakkában álta­lános sztrájk tört ki. A békés tüntetés részvevőivel szembeni terror éles felháborodást váltott ki az egész országban. A Az Ad-Difar című arab­­nyelvű polgári lap hangsúlyozza, hogy a transzjordániai kormány és az USA között február 14-én kötött­­segélynyújtási­ egyez­mény a Transzjordánia gazdasági leigázását jelenti. Az egyezmény értelmében a Tr­anszjordániában működő amerikai szakértők ötö­dik hadoszlopként tevékenyked­nek majd Edwin Lock-nak, a gazdasági és műszaki »segély­­programm« közelkeleti igazgató­jának irányításával. A Rómából jelenti a TASZSZ. A sajtó közli, hogy március 1-én és 2-án Livorno városában a ha­ladó társadalom kezdeményezé­sére megtartják­­a megszállott városok értekezletét”. Az érte­kezletre azok az olasz kikötők, városok és körzetek küldik el képviselőiket, amelyeket De Gas­­peri kormányának beleegyezésé­vel amerikai támaszponttá vál­toztattak. Az értekezlet előkészítő bizottságának tagjai neves tudó­sok, jogászok, orvosok, katonák, politikusok, írók és újságírók. A Mint az angol rádió közli, az amerikai kongresszus vizsgá­ló bizottságának jelentéséből ki­tűnik, hogy a korrupció folytán ötvenmillió dollár ment veszen­dőbe az USA északafrikai tá­maszpontjainak építésénél­. A je­lentés kénytelen bevallani, hogy a vállalkozók és a hivatalos kö­zegek összejátszottak az árak felemelésében, egyes tisztek ju­talékokat kaptak és csalással több bért számoltak el, mint amennyit ténylegesen kifizettek a munkásoknak. A koreai néphadsereg hadk­eresztése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága február 28-án közölte, hogy a néphadsereg alakulatai a kínai népi önkén­tesek egységeivel együtt, vala­mennyi arcvonalon továbbra is védelmi harcot vívnak az ame­rikai-angol beavatkozók és a Li Szín Man-féle csapatok ellen, miközben emberben és hadi­anyagban veszteségeket okoznal az ellenségnek. Február 28-án az ellenséges repülőgépekre vadászó lövész­osztagok a nyugati partvidék tér­ségében lelőttek két ellenséges repülőgépet. l hívjuk olvasóink Imimét hogy lapunk régi számai kizárólag Posta Központi Hírlap Iroda II. V. Budapest, V., Zrínyi­ utca 1. alatt kaphatók. Vasziljevszkij marsall távirata Farkas Mihály vezérezredeshez s Farkas Mihály vezérezredes elvtársnak, a Magyar Népköz­­társaság Honvédelmi Miniszteré­nek. Fogadja Miniszter Elvtárs kö­szönetemet a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta meg­alakulása 34. évfordulója alkal­mából hozzám intézett üdvözle­téért. VASZILJEVSZKIJ.* Az Országos Béketanács tiltakozó távirata a Biztonsági Tanácshoz a Nikosz Beloiannisz és hős társai meggyilkolására készülő monarchofasiszta görög kormány jogtipró eljárása elemi erejű felháborodást váltott ki az egész magyar népből. Huszonnégy óra alatt Magyarországon több mint egymillió dolgozó vett részt a tiltakozó gyűléseken, eddig több mint háromezer tiltakozó táv­iratot küldtek a Magyar Országos Béketanácshoz. Többmillió azoknak a száma, akik aláírták a Beloiannisz és társai bíróság elé állítása ellen tiltakozó ívek százezreit. Számos olyan falu és város van Magyarországon, ahol az egész felnőtt lakosság: munkások, mérnökök, művészek, katolikus és protestáns papok, kiskereskedők, háziasszonyok valamennyien aláírták a tiltakozó íveket. A tiltakozó íveket aláírta a többi között Kisfaludy-Strobl Zsigmond szobrászművész, Zathureczky Ede hegedűművész, Tóth Aladár az Állami Operaház igazgatója, Szladits Károly jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar gyárak dolgo­zóinak nagy többsége. Állandóan hatalmas tömegben érkeznek a tiltakozó táviratok a Magyar Országos Béketanácshoz. Az igazság és a nemzetközi jog nevében, a fasisztaellenes háború hősi halottaira emlékezve, a békét, megvédeni kész több mint hétmillió öntudatos magyar békeharcos, az egész béke­szerető emberiség nevében tiltakozunk az ellen, hogy a népelle­nes, véreskezű monarchofasiszta görög kormány, a hóhérok kor­mánya az USA parancsára egy új háború kirobbantása érdekében végrehajtsa a görög békeharcosok vezetőinek meggyilkolását. A békeszerető magyar dolgozó nép nevében fordulunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsához, ame­lyet a béke megőrzése érdekében hoztak létre, tiltakozzék a görög kormánynál a Beloiannisz és hős társai életére törő fa­siszta bírósági eljárás ellen, követelje a hős görög békeharcosok azonnali szabadonbocsátását. MAGYAR ORSZÁGOS BÉKETANÁCS* Az Országos Béketanács táv­iratot intézett a­ monarchofasiszta görög kormányhoz is, amely megállapítja, hogy az egész ma­gyar nép követeli: azonnal szün­tessék meg a törvénytelen eljá­rást és haladéktalanul bocsássák szabadon Nikosz Beloianniszt és társait! A magyar dolgozó nép táviratok ezreiben követeli Beloiannisz és társai szabadonbocsátását Dolgozó népünktől a táviratok ezrei érkeznek, az Országos Béke­­tanácshoz, amelyekben dolgozóink mélységes felháborodással tilta­koznak a Beloiannisz és társai ellen tervezett merénylet ellen és követelik ,a hős görög haza­fiak szabadonbocsátását. Iyen­­értelmű tiltakozó táviratot küld­tek az ország minden részéből a béketanácsok, a gyárak, üze­mek, bányák munkásai, a járási tanácsok munkatársai. Felhábo­rodásuknak táviratok százaiban adtak kifejezést az iskolák peda­gógusai ,és a tanuló ifjúság. Til­takoztak a nemzetiségi területek dolgozói is, többek, között a dél­szláv lakta községek lakói. Táv­iratokban követelik a görög hősök­­ azonnali szabadlábra helyezését a postások, a vas­utasok, a földművesszövetkeze­tek, gépállomások dolgozóinak tíz- és százezrei. Az ország min­den részéből érkeznek a váro­sok, községek tiltakozásai, a gö­rög fasiszta kormány merénylet­terve ellen. Párizsi levél Az „indokínai blöff” Párizs, február vége. A francia nemzetgyűlés most lezajlott költségvetési vitája so­rán sok szó­­ esett az ,­indokínai betegségről«, ahogy Berlioz kom­munista szenátor Franciaország indokínai bajait nevezte. Letourneau miniszter bevallot­ta, hogy az ötéves, hadjárat so­rán, amelyet a franciák Viet­nam­­ népe ellen viselnek, igen súlyos veszteségek voltak és az expedíciós hadsereg költségei szüntelenül emelkednek. Más szónokok arról beszéltek, hogy az indokínai hadjárat megtize­deli a hadsereg tényleges állo­mányát és az ott elvesztett tisz­teket, altiszteket és legénységet lehetetlen pótolni. Még néhány jobboldali politikus is az indokí­nai háború megszüntetését köve­telte. Daladier javasolta, hogy az ENSZ közbenjárásával kösse­nek sürgősen fegyverszünetet Indokínában. Ugyancsak szem­beszállt a kormány politikájával egy másik ismert jobboldali po­litikus, Mendes-France volt pénz­ügyminiszter. Ezek a felszólalások arra mu­tattak, hogy sok francia polgári politikus is belátta: ne­m len­ei szembehelyezkedni az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalmak ellenállhatatlan erejével. Az a tény, hogy most először szólal­tak­ fel nem-kommunista képvi­selők is a francia parlamentben a­z indokínai békekötés mellett, a következő kommentár közlésére indította a jobboldali Combat-t: »Rövidesen eljön a nap, amikor egyetlen hang sem hangzik el amellett, hogy folytassuk az­t a műveletet, amely csak csalódást keltett eddig és amelynek véget kell vetni.* A francia nemzetgyűlés vitája után írta meg Claude Bourdet, az ismert újságíró az Observa­­teur-ben *Indokínai blöff* cím­mel pályafutásának egyik leghe­vesebb és leghatásosabb cikkét Egész sor , adattal és ténnyel mutatott rá a francia kormány­­politika esztelenségeire és ellent­mondásaira. Leleplezte a franciák úgynevezett suretnami hadsere­gének­ blöffjét. A francia kor­mány ugyanis néhány hónap óta azzal vezeti félre a közvéleményt, hogy a francia expedíciós hadse­reg katonáit rövidesen Bao Dáj »pompás, új, friss serege« váltja fel, amely azután alaposan elbá­nik a »vörösökkel«. Claude Bogr­­e világossá tette a francia köz­vélemény előtt, hogy Bao Dáj ál­lítólagos 50.000 főnyi hadserege legfeljebb 4500 főt számlál. Ezek is 1896-os öreg karabélyokkal vannak­­felszerelve*. A »folya­­m­i erők« pedig a vámtisztek ál­tal használt néhány motorcsó­nakból állnak Ami a alégierő­­ket­ illeti, mindössze egy raj­ról van szó, amelyet a »lokál­­császár* (így nevezik Bao Dájt, aki mulatozásairól híres­ vadá­szatra használ Mindez nem vé­letlen. A francia gyarmatosítók­ban megvan ugyan a szándék, hogy ágyútöltelékül használják fel a megtévesztett indokínaia­­­kat, de a bábcsászár bandája olyan korrupt, hogy nem mernek számára fegyvereket adni. Hi­szen ez a társaság az eddig át-,­adott fegyverek egy részét is eladta. Bao Dáj különben szüntelenül zsarolja a franciákat és a mara­kodás egyszer már odáig fajuik hogy »őfelsége« bepakkolta min­den holmiját és begyújtotta Da­kotáit, hogy­­nyugalomba repül­jön­. A kétségbeesett franciáknak a szaigoni amerikai nagykövetet ellett mozgósítaniok, aki lein­tette a „szeszélyes" császárt. Bourdet felvilágosította a fran­cia közvéleményt, hogy a vietna­mi nép egyre jobban megveti »védnökeit« és azok kreatúráit. A franciák által megszállt övezet­ben is mindenki a demokratikus köztársaság, rádióadásait hallgat­ja. A francia expedíciós hadsereg egyébként még a francia kapita­listák érdekeit sem védi. Egyet­len év egyetlen évnegyedének indokínai hadikiadásaival _ —­ mint azt Frédéric Dupont előadó a pénzügyi bizottság nevében a parlamentben közölte : kártala­nítani lehetne az összes francia érdekeltséget.­ ­.

Next