Magyar Nemzet, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-01 / 127. szám

" - Magyar Nemzet . Levél egy békeküldötthől Irta­­ Boldizsár Iván Minden szeretetünk és meg­becsülésünk az öné, tisztelt ba­rátom, aki ma fellép a béke­­találkozó szónoki emelvényére, hogy elmondja, miképpen har­colnak a békéért az ön válasz­tói. Önt, a pedagógust, egy javarészt értelmiségi lakosok­ból álló budai kerület küldte a béketalálkozóra. Ott voltam a küldöttválasztó gyűlésen, lát­tam, amint az ön nevének hal­latái a magasba emelkednek a karok, láttam, ismerik önt, mint példaadó békeharcost. Hallottam amint egy kisfiú így szólt édesanyjához: »Látod, bennünket tanít? — és hallot­tam, amint az anya, békebizott­sági tag, elmosolyodva vála­szolja: »Bennünket is, kisfiam.* Nem kellett magyaráznia ho­gyan, sokan tudják, hogy ön, tisztelt barátom, felismerte az élenjáró értelmiségiek nagy­szerű és magasztos feladatát a békeharcban- nem kiméti idejét és erejét és továbbadja művelt­ségét, hasznát veszi nyelvtudá­sának, tágabb, nemzetközi is­mereteinek. Önt nyilván azért választotta békeküldöttjéül tízezrek nevé­ben a­­ küldöttválasztó-gyűlés ezerfőnyi tömege, mert felis­merték az ön arcának voná­saiban annak az új értelmiségi embernek típusát, aki tudja, hogy életének csak akkor van értelme, h­a az egy a dolgozó népével. Önt, kedves barátom, humanista műveltsége, a szép és az igaz szeretete tette a béke hívévé és — mint válasz­tását megköszönő, megindító beszédében elmondotta — az utóbbi évek nemzetközi esemé­nyei tették a béke harcosává. Felismerte, hogy az ön fel­adata: minél elevenebb kap­csolatot teremteni a munkás­­osztállyal, minél alaposabban megismerni, hogyan lesz az ember óriás Magyarországon. Sohasem­ fogom­­ elfelejteni sza­vait, mint egy békebizottság tagja, azért ment egyik üze­münkbe, hogy tanítson, a gyar­mati kérdésről adjon elő és úgy jött el onnan, hogy úgy érezte, többet tanult, mint amennyit tanított, többet ka­pott, mint amennyit adott, ön sem kész békeharcosként, ön sem szocializmust építő ér­telmiségiként pattant ki a múlt Zeusz-fejéből; tudom jól, önt is kötik a múlt emlékei, vissza­visszahúzzák kapcsolatok, csö­­kevények. Ezeket nem tagadja, hanem a tudomány emberéhez méltóan megvizsgálja, elemzi, hogy aztán leküzdhesse őket. És hogy leküzdötte,­­ abban igen nagy része van a lénynek, hogy nem húzódott vissza, nem saj­nálta idejét, hanem belevetette magát az emberiség legjobbjai­nak mai mozgalmába, a béke­­harcba. Azok, akik önt választot­ták küldöttjükül, tisztelték önben a régi értelmiségi kiterjedt mű­veltségét, mély tudását, az ön kedvelt és annyiszor hangoz­tatott humanizmusát, szóval mindazt, amit már tudott, de legalább annyira tisztelték azt ls, amit most, mint új értelmi­ségi, hozzátanult és amitől nem­csak tapasztaltabb és bölcsebb, de emberibb is lett. Így áll ön most, tisztelt ba­rátom, az Országos Béketalál­kozó rosztrumán, körülnéz kül­dött-társaira és mielőtt szót emel, bizonyára büszke és nagy indulatok fogják el. Azt érzi: magyar vagyok, egy szabad nép fia. Azt érzi: új ember va­gyok, a szocializmust építem, már ma dolgozom az emberi­ség holnapjáért, már ma ma­gam is segítek valóra váltani azt, amit évszázadok óta a leg­nagyobb elmék álmodtak. Azt érzi, békeharcos vagyok, bele­tartozom abba az erőbe, amely a történelem folyamának sodrát irányítja. Valóban, nagyszerű és büsz­ke dolog ez, tisztelt barátom, bekapcsolódni napjaink történel­mének áramkörébe, valóban el­gondolkoztató és lelkesítő dolog az, vérsejtnek lenni az embe­riség lüktető vérkeringésében, ön, mint békeküldött és azok, akiket képvisel, az első vonal­ban küzdenek az új háború el­len. Azok közé tartoznak, akik Juliet-Curie szavaival meg akarják szabadítani az embe­riséget korunk li­dérnyomásától, az új háború fenyegetésétől, ön és minden küldött-társa, aki ma fellép a szónoki emelvényre Budapesten vagy Zalaegersze­gen, Szegeden vagy Nyíregy­házán és elmondja: ezt meg ezt tettem a békéért, ennél töb­bet és még többet akarok tenni, fogok tenni: honvédje és tiszt­je az emberiség új, nagy sza­badságharcának. Ön, tisztelt barátom, aki kora reggel, mi­előtt tanítványaihoz siet és este, amikor az egész napi munka kérgét hordja már a testén, nem röstell részt venni az emberek formálásának apró munkájában, ön tudja, hogy a nemzetközi békemozgalom egyik legújabb szerű és legvonzóbb tulajdonsága az a nagy össze­függés, amely a mi munkánkat a mai napok­ történelmével egybekapcsolja. Szinte hallom az ön szavát, amint újra, m­eg újra elmondja: ön, asszonyom, vagy ön, kedves kortárs, vagy te, elvtársam, amikor jobban végzed mindennapi munkádat, amikor teljesíted a rádeső ter­vet, elintézed aktádat, emeled a tanulmányi nívót, akkor erősí­ted hazánkat is, s amikor ha­zánkat erősíted, hozzájárulsz a nemzetközi békemozgalom meg­szilárdításához és ezzel a hábo­rú távoltartásához. Ha nem is ön lesz az első felszólaló, bizonyára nem tudja magába fojtani felháborodását: tiltakozni fog Jacques Duclos és André Stil fogvatartása ellen. Így fog tenni minden küldött, így érez minden békeharcos. Az az elemi erejű harag és tiltako­zás, amely most országunkat a franciaországi törvénytiprás hal­latára eltölti, ismét amellett tesz bizonyságot, amit Rákosi Mátyás­­ így fejezett ki: «Népünk­­soha még egy kérdésben annyira egységes nem volt, mint a béke megvédésében.« Az az egységes helytállás, amely már napok óta megmutatkozik a nemzet­közileg ismert és tisztelt francia békeharcosok letartóztatása nyo­mán, még fokozottabb hangsúlyt fog kapni a mai béketalálkozó­kon, Budapesten és a megyei székhelyeken. Ezzel a mi orszá­gos béketalálkozónk külön és fontos nemzetközi szerephez jut. Ismét megmutatjuk a nem­zetközi közvéleménynek, elsősor­ban a kapitalista országokban élő, a gyarmati és függő népek­nek, amelyek vigyázó szemü­ket ezekben a napokban a sza­bad országok fővárosaira vetik, hogy az ő békeharcuk és a mi­enk egy és ugyanazon dolognak két különféle formája, hogy a mi egységünk és erőnk az ő jövendő győzelmük egyik zá­loga, hogy a mi akaratunk kéz­zelfoghatóan segíti őket az el­nyomás elleni harcban. A békeharc azonban nemcsak helytállás és tiltakozás, nem­csak az egységnek és az erő­nek a kinyilvánítása, nemcsak a nemzetközi szolidaritás próbatétele. Az ön küldött-tár­sai beszámolnak arról, mit tett üzemük vagy kerületük, terme­lőszövetkezetük vagy kutató intézetük, traktorállomásuk vagy színházuk az elmúlt hó­napokban a békéért. Beszámol­nak arról, ha egyszerű házi­asszonyok, mivel tették ottho­nosabbá életük párjának a családi életet, hogyan ösztö­nözték még több és teremtőbb munkára, hogyan adták át gyermekeiknek mindazt a szé­pet, amit a mai élettől kaptak. Elmondják, ha a gazdasági élet valamely parancsnoki híd­­ján állnak, hogyan teljesítették a m­i békeharcunk legfontosabb küzdőterén, az ötéves terv vég­rehajtásának frontszakaszain kötelességüket, hogyan terem­tették meg a lehetőséget az élenjáróknak, hogy még­­nagy­szerűbbeket alkossanak, hogyan segítették az elmaradókat, hogy előbbutóbb ők is magasra emelhessék a becsület és a di­csőség ügyének zászlaját. El-Párizsból jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt poli­tikai bizottsága pénteken este mondják a békeküldöttek, ha termelőszövetkezeti elnökök — vagy elnökasszonyok, hiszen mily sok köztük a nő! —, ho­gyan törtek utat az útnak a falun, hogyan szökkentettek egy kalász helyett kettőt szárba, hogyan honosították meg szülő­földünk új aranyát, a gyapotot, hogyan küzdöttek a múlt ma­radványai ellen, úgy, hogy a múlthoz húzókat érzelmeikben nem sértették, de emberi mél­tóságukban még magasabbra emelték, hogyan vitték bele azokba, akiknek bizalma veze­tőül választotta őket, az új­fajta, a kommunista ■ fegyelem erejét Elmondták a békekül­döttek, ha tudósok, hogyan har­colnak új nyersanyagért, ho­gyan serkentik meg buzgóbb Marcel Cachin elnöklésével ülést tartott. Az ülésről kiadott köz­lemény megállapítja, hogy a kombinációs munkára agyuk szürke sejtjeit, hogyan buzdít­ják szívüket arra, hogy még odaadóbban és még szárnyalób­­ban dobogjon együtt a dolgozó nép millióival. Elmondják a békeküldöttek, ha költők, ha írók, hogyan lesik el az egy­szerű emberek új hősiességé­nek pillanatait, hogyan írják le a munkában változó és meg­növő ember növekedésének mozzanatait, hogyan kerülnek egyre közelebb az alkotó nép­hez és hogyan válnak ettől ők maguk, a költők, az írók mind­inkább az emberi lélek mérnö­keivé, az emberi szívverés zeneszerzőivé. Talán feltűnik önnek, kedves barátom, hogy e sorokban egy­szer sem mondtam ki a béke Max Roimann, a Német Kom­munista Párt elnöke a Francia Kommunista Párt köz­ponti bi­zottságához intézett táviratában éles tiltakozását fejezte ki Duclos letartóztatása miatt. A távirat kiemeli: »A ti harcotok nemcsak a francia nép életének megvédéséért folyik, hanem a mi német népünk és az ösz­­szes békeszeret­ő népek életének megvédéséért is az amerikai imperialisták háborús terveivel szemben.« szót. Vagy nem tűnt fel? így a jó. Kimondatlanul is benne foglaltatott ebben a felsorolás­ban a mi békénk. Azt kívánom önnek, tisztelt barátom és a mai béke­találkozó többi küldöttének, hogy nyílt szemmel és forró szívvel­­ vegyenek részt a béke magyar sztahanovistáinak ezen az országos méretű tapasztalat­­cseréjén. Fogadja meg azt, amit az Országos Béketanács hatá­rozata így fejezett ki: »A kül­döttek vigyék el falujukba, utcá­jukba, üzemükbe, hivatalukba a béketanácskozás tapasztalatait, szítsák fel a hazaszeretet lán­goló tüzét, fokozzák népünkben a gyűlöletet az imperialisták ellen, járjanak elől a munkában, kötelességteljesítésben, ötéves tervünkért, a béke tervéért folyó Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt főtitkára szintén táviratot intézett a Francia Kommunista Párt központi bi­zottságához. A Görög Kommunista Párt bizottságának távirata hangsú­lyozza: »A görög hazafiakat és a béke görögországi híveit lelke­­sedéssel tölti el a francia mun­kásosztály és a francia nép harca és szilárdan bízik a harc győzelmében:« harcban.« Gondoljon arra, tisz­­telt barátom, mennyire várják az ön beszámolóját a nagy ta­lálkozóról kerületének béke­bizottsági tagjai és mennyire rászorulnak az ön beszámoló­jára azok, akik még csak ezután fognak tevékenyen belekapcso­lódni a béke megvédésének moz­galmába. Gondoljon arra, hogy az ön beszámolójának minden mondatától azt várják, hogy erősítse őket abban a meg­győződésükben: a béke legyőzi a háborút, a békemozgalom a háborús készülődést. És végül gondoljon arra is, amire vala­mennyien gondolunk, hogy az ön mindennapi munkája és békeharca, a mi mindennapi munkánk és békeharcunk is kö­zelebb visz bennünket a győze­lem napjához. A francia nép ellenállása győzedelmeskedik — üzente Jacques Duclos A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága szerint a Duclos-ügy a Reichstag-esel körülményeire emlékeztet . A német nép követeli a nagyhatalmak tárgyalásainak azonnali megkezdését, hangoztatja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata A Don vize egyesült a Volgával A külpolitikai helyzet Míg az imperialista országok hivatalos hírszolgálati ügynök­ségei fegyverkezési és provokációs­­ ízeket kürtölnek világgá, a TASZSZ ma újabb olyan jelentést közöl, amely arról tanúskodik, hogy a Szovjetunióban, a béke országában mérföldes ütemben haladnak előre a kommunizmus nagy építkezései. Ma érkezett moszkvai távirat hírül adja, hogy a Volga — a Volga—Don ha­józható csatorna 100 kilométeres útján — egyesült a Donnal. A Volga ilymódon kijáratot kapott az Azovi- és a Fekete-tenger­hez, s most már a csatornák hálózata összeköti a Szovjetunió európai részének öt tengerét. A Francia Kommunista Párt politikai bizottságának a Duclos-ügyben kiadott közleménye hangoztatja, hogy a reakciós francia kormány­­olyan hagyományos háborús uszító provokációk­hoz folyamodik, amelyek már annak idején Jaurès meggyilkolásá­hoz, a Reichstag felgyújtásához és az 1939. évi kommunistaelle­nes terrorintézkedésekhez vezettek­. A közlemény azután rámutat arra, hogy a május 28-i tüntetések olyan méretűek voltak, ame­lyek a békeharcosok táborának kiszélesedését és győzelmét jelen­tik. A politikai bizottság — a hazug »összeesküvési« váddal szemben, amelyet a Pinar-kormány Duclos ügyében emleget — rámutat arra, hogy egyetlenegy összeesküvés van csak Francia­­országban: »a francia burzsoáziának a béke és Franciaország ellen irányuló összeesküvése.« A Francia Kommunista Párt végül felhívja a francia népet, hogy szervezzen konkrét akciót a háború ellen és Jacques Duclos kiszabadítása érdekében. Franciaország különböző városaiból és falvaiból nagygyűlé­seket, figyelmeztető munkabeszüntetéseket jelentenek. A fasiszta módszereket használó rohamrendőrök több helyen brutálisan megtámadták a Duclos szabadonbocsátásáért küzdő francia haza­fiakat. A fasiszta eljáráshoz tartozik az is, hogy a párizsi rendőr­ség házkutatást rendezett a Francia Kommunista Párt székházá­ban, valamint a békemozgalom és a CGT több helyiségében. Az­­amerikai megszállók utasítására alkalmazott francia rendőr­terror azonban nem vezetett eredményre.­­A nép ellenállása — üzente Jacques Duclos —, amelynek élén a munkásosztály áll, ma akárcsak annak idején, győzedelmeskedik és elsöpri az árulás embereit.* A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot­­adott ki a szovjet,, kormánynak a nyugati hatalmakhoz intézett május 24-i jegyzékével kapcsolatosan. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya örömmel üdvözli a Szovjetunió javasla­tait, s az egész német nép nevében köszönetét fejezi ki a szovjet kormánynak és a nagy Sztálinnak. A német nép — állapítja meg­­a nyilatkozat — követeli a szovjet javaslatok értelmében a nagy­hatalmak tárgyalásainak azonnali megkezdését. A bonni kormány — mint az ADN jelenti — pénteken jóvá­hagyta a háborús keretszerződést. Az Adenauer köré csoportosult klikk — az amerikai parancsnak engedelmeskedve — megerő­sítette ezzel Adenauer lépését, a Németország ellen elkövetett árulást. A­­jóváhagyása után Adenauer ratifikálás céljából a bonni szövetségi gyűlés elé terjesztette a háborús keretszerző­dést, amely ellen egyébként folytatódnak egész Nyugat-Német­országban a tömegtüntetések, figyelmeztető sztrájkok. Schum­an francia külügyminiszter pénteken nyilatkozatot tett, amely megerősíti, hogy az Adenauer-kormány és a nyugati hatal­mak között megkötött háborús keretszerződésben titkos megálla­podások is vannak, amelyek nem kerülnek a különböző parla­mentek elé. Az AFP beszámol arról, hogy — Schum­an kijelen­tései szerint — csak „a szerződésnek a nyilvánosság elé kerülő részét­ terjesztik elő ratifikálás céljából. A francia külügyminisz­ter megerősítette azt is, hogy Nyugat-Németországban fenn­marad a katonai megszállás, s Nyugat-Németországot — mon­dotta — továbbra is megszállva tartjuk és pedig nem azért, mintha Németország ezzel egyetértene, hanem azért, mert ez jogunkban áll és ezt a jogunkat nem adjuk fel.* Handy tábor­nok, az amerikai haderők európai parancsnoka Heidelbergben amerikai tisztek egy csoportja előtt úgy nyilatkozott: tudomása van arról, hogy a nyugati hatalmak nem fogadják el a Szovjet­uniónak Németországra vonatkozó javaslatait, mert ezek alapján ki kellene vonni Nyugat-Németországból a megszálló csapatokat. »Ez megnehezítené — jegyezte meg — az atlanti főparancsnok­ság terveinek megvalósítását.* .4 Francia Kommunista Párt politikai bizottságának közleménye szerdai Ridgway-ellenes tünte­tés méretei minden korábbiét meghaladták. E hatalmas béketüntetések a béke erőinek nagyméretű fejlő­dését s a francia munkásosz­tály harci szellemének fokozódá­sát bizonyítják. A munkásosz­tály tudja, hogy minden erejét latba kell vetnie a­ háborús bű­nösök kezének lefogására. A közlemény ezután rámutat, hogy a kormány provokációkkal akar bosszút állni a francia népen. A közlemény kiemeli, hogy a több tízezer rohamrendőrnek a tüntetőkkel szemben tanúsított brutalitása a provokációk ré­szét jelenti, mert az egyébként túszként börtönben tartott André Stíl ellen emelt vádhoz vér kel­lett, amint ezt a jobboldali sajtó — az Aurore és a Figaro — be is vallotta. A politikai bizottság megem­lékezik a tüntetés során elesett algíri munkásról, valamint a megsebesült és bebörtönzött tüntetők hősiességéről. A közle­mény­­ ezután Jacques Duclos letartóztatásának kérdésére tért át.­­A megszállás idején alkal­mazott rendőri módszerekre emlékeztető törvényellenes kö­rülmények között tartóztatták le Jacques Duclos-t, a Francia Kommunista Párt titkárát, a francia munkásosztály és az egész nép szereteti irányítóját, a volt verduni frontharcost, aki Maurice Thorezzel együtt hozta létre a népfrontot — emeli ki ír­ közlemény. — A béke e lel­­kes harcosa a'megszállás egész ideje alatt 'Maurice Thorezzel együtt irányította a Francia Kommunista Pártot és a hűtlen megszállók ezen folytatott küz­delmet. Jacques Duclos letar­tóztatás­i és. .letartóztatásának körülményei minden pártharcos­­nak komoly figyelmeztetést je­lentenek az éberségre s meg­mutatják nekik a polgári demo­kráciáról egyesekben még ma is élő ábrándok veszélyes vol­tát.* A közlemény rámutat, hogy a kormány Jacques Duclos vád alá helyezésére és saját politi­kai céljainak leleplezésére olyan hagyományos háborús uszító provokációkhoz folyamo­dik, amelyek már annak idején Jaurés meggyilkolásához, a Reichstag felszva­t­á­sához és az 1939. évi kommunistaellenes tenorintézkedésekhez vezette. A május 28-i tüntetések a bé­­keharcosok nagy győzelmét je­­lentik. Jacques Duclos börtön­ben tartását a háborús uszítók a maguk sikereként hirdetnék. Éppen ezért a legszélesebb­ egységnek kell megvalósulnnial Jacques Duclos kiszabadítása érdekében. A közlemény megállapítja:­ »A kormány — ismerve Jacques­ Duclos egészségi állapotát —­ abban reménykedik, hogy ez a­ bebörtönzés végzetes lesz a Francia Kommunista Párt titká­rára. A bebörtönzés — mint gyilkossági módszer — a pro­­vokátorok fegyvere és ezt meg kell bélyegezni az ország népe előtt.* »A Piray-kormány azzal akarja csökkenteni a béke­­harcosok győzelmének jelentő­­ségét és leplezni Jacques Duc­ot botrányos letartóztatásának tör­vényellenességét, hogy »kom­munista összeesküvésről* beszélt — mutat rá a közlemény. —. A politikai bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy valójában egyetlenegy összeesküvéssel, a francia burzsoáziának a béke és Franciaország ellen irányuló összeesküvésével állunk szem­ben. A bel­ügyminiszter már­ hetekkel ezelőtt megbízta tájé­koztatási osztályát, keressen ki olyan szövegeket — beleértve Lenin és Sztálin műveit is —, amelyeknek alapján lehetővé válik, hogy kommunista párt­harcosokat vád alá helyezzenek a francia császárság idején ho­zott rendeletek és a büntető­­törvénykönyv 87. és 89. íj-a alkalmazásával, amelyekkel most Jacques Duclos börtönben­­tartását igazolják.« A politikai bizottság felhívj minden párttagot, a párt min­den szervezetét: szervezzenek konkrét akciót a háború elleni és Jacques Duclos kiszabadít­­ása érdekében. »A Jacques Duclos kiszaba­dítása érdekében folytatott til­takozó mozgalmat azonnal fel kell szélesíteni. Jacques Duclos-t ki kell szabadítanunk s meg kell akadályoznunk a háborús uszitókat abban, hogy tűzbe bo­rítsák a világot. Jacques Duclos-t, a békéért és a fasizmus ellen folyó küzde­lem nélkülözhetetlen harcosát ki kell szabadítanunk!* — fe­jeződik be a közlemény. Nemzet­ii listakazánok Ducina letartóztatása ellen I

Next