Magyar Nemzet, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-01 / 179. szám
rténtek, 1952. augusztus 1. HAZÁNK, A BÉKE ORSZÁGA uitiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiimiiiiiiuiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiMiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiia AUGUSZTUS ELSŐ NAPJÁT írjuk. A munkás napok, hetek lépcsőin felfelé haladva fordultunk át abba a hónapba, amelyre a győzelmes május elseje óta erejének összpontosításával készült a munkás kar, a tanult fej, mindenki, aki következetes harccal törleszti adósságát hazájának, a béke országának. Mindenki, aki azt akarja, hogy győzelmes és boldog augusztus 20-át ünnepeljünk — újabb diadalt a győzelmek feltartózhatatlan sorában. Ez az, amit a hétköznapok nyelvén »az Alkotmány tiszteletére indított munkaversenynek« nevezünk s ami hétköznapi cselekedetekből és hősi teljesítményekből áll össze túlteljesített tervnegyedévvé és határidő előtt megvalósított ötéves tervvé — gazdag életünk, boldog békénk erős fundamentumává. Ezt a fundamentumot erősíti munkájával a kombájnvezető legény és a kombájntervező mérnök, a martinász és a tudós, a bányász a fejtőgép mellett, a dolgozó paraszt a cséplőgép mellett — mind, aki az ország felfrissült életerejét táplálja. Milyen hatalmas emelőkar a szocialista verseny! Tegnap még nem volt a dolgozó parasztnak traktora, kombájnja — ma sztahanovista szinteket állapítottak meg a traktorosok és kombájnosok részére. Ehhez éppen úgy, mint az ötnaponként épülő gyárakhoz, hozzájárultak Bács-Kiskun megye dolgozó parasztjai, amikor egyetlen napon 426 vagon gabonát gyűjtöttek be, az ózdiAlkotmányé kohó munkásai, amikor szerdán az első acélt csapolták az újonnan átépített olvasztóból és a Magyar Tudományos Akadémia, amikor ugyanezen a napon immár az Alkalmazott Matematikai Intézet és a Gépipari Technológiai Intézet dolgozói nevében is szocialista szerződést kötött a Csepel Autógyárral. Ezekben a napokban együtt örülünk azoknak a győzelmeknek, amelyeket a munka bajnokai idehaza a termelés frontján, Helsinkiben küzdő fiaink pedig a nemzetközi sportvetélkedés arcvonalán aratnak népünk dicsőségére. Hősi munkateljesítményekkel fokozódik az augusztus 20-i verseny üteme 32 vagonos átlagot ért el. A Hajdú megyei egyeki gépállógépállomások versenyében aj más vezető cséplési tervét edlegutóbbi jelentések szerint eddig 89 százalékra teljesítette. Ahogy közeledik augusztus 20. úgy gyorsul az Alkotmány tiszteletére indult verseny az üzemekben s fokozódik a dolgozók hősi teljesítménye. Nagyszerű eredmények születtek a hét folyamán Dudaron, ahol a szénbánya dolgozóinak 65 százaléka ifjúmunkás és túlnyomó részük DISZ-tag. A dudari bánya DISZ csapatai már a mai napig 1421 csille szenet adtak terven felül az országnak, augusztus 20-i vállalásukból. Kemény harcot vívnak a borsodi kohászok a Rákosi Mátyásnak tett ígéretük valóraváltásáért. A diósgyőri Kohászati Üzemek nagykovácsműhelyének brigádjai párosversenyben küzdenek s szerda reggelre már hét brigád túlszárnyalta vállalásának júliusban esedékes részét. A borsodnádasdi Lemezgyárban ugyancsak szerdán 16 hengerészbrigád teljesítette túl napi előirányzatát, 121,4 százalékos átlagteljesítménnyel. A Diósgyőri Gépgyár visszaszerezte első helyét a kohó- és gépipar üzemei között, nyomukban a Kalibergyár és és a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára halad. Jellemző a verseny komoly lendületére, hogy a k ózdi martinászok például nemcsak egymás munkáját, eredményeit figyelik, hanem szemmel tartják a szomszéd diósgyőrieket is. Ez érthető, hiszen közös határozatban tettek ígéretet Rákosi Mátyásnak. Az ózdiak egyébként keményen szorongatják versenytársaikat: nagyolvasztójuk kollektívája kedden 120 tonnával szárnyalta túl napi előirányzatát. A versenyzők felsorolhatatlanul hosszú sorából megemlítjük még az Ikarus Gyár dolgozóit, akik az Alkotmány ünnepe tiszteletére vállalt 120 darab terven felüli motorhűtőből július 30-ig 83 darabot elkészítettek. A textilipar területén immár másodszor került az első helyre nagy textilüzemeink heves versenyében a Kelenföldi Textilkombinát fonodája. Üzemeink műszaki értelmiségi dolgozói minden erejükkel támogatják a vállalások teljesítését, hogy termelő üzemeink a hátralévő nem egészen három hetet mennél jobban kihasználhassák az Alkotmányverseny győzelemrevitelére. Az ország legnagyobb rendezőpályaudvarának, a Ferencvárosi rendezőpályaudvarnak egyik fontos szakasza az illatosúti aluljáró. Azelőtt itt sorompó állt, ami gátolta a közúti forgalmat. A Ferencvárosi pályaudvar átépítésével kapcsolatban aluljáró építésével oldják meg a közúti közlekedést.Kétemeletese lesz az aluljáró. A föld színe alatt, mintegy 300 méter hosszú vasbetonteknőben közlekednek majd a közúti járművek, amelybe kétszer hét méter széles közutat és gyalogjárót is építenek. Az átépítési munkákat úgy végzik, hogy a sűrű vonatsor- Ezer új típusú rádió exportra Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat dolgozói nemrégen újtípusú hatlámpás világvevő rádiók gyártását kezdték el. A gyár dolgozói csak az exportra gyártott rádiókból július 30-ig közel ezer darabot készítettek. Augusztusban újra elkezdik a gyár dolgozói a nagy népszerűségnek örvendő néprádiók gyártását is. Tervek szerint a harmadik negyedévben többezer darabot gyártanak. Állványozzák a déli összekötő vasúti híd újjáépülő szakaszát Felszabadulásunk után az elpusztított déli összekötő vasúti híd egyik sínpárát tartó lúdrészt csak ideiglenesen építették fel , a szervénykészik sebességkorlátozással haladhatnak rajta. Nehézipari üzemeinkben már folyik az új hídrész vasszerkezetének gyártása, ezért megkezdték az összekötő híd középső pillérének két oldalán az állványozást. A vasszerelést szeptemberben kezdik meg. A Zlid véglegesen a Jáva év szeptemberére készül el. Ekkor már mindkét hídrészen a teljes sebességgel roboghatnak a szerelvények, vasúti kereszteződése malom teljesen zavartalan maradjon, ideiglenes hidakat építenek. Megmozgatnak 40 ezer köbméter földet és 11 ezer köbméter vasbetont építenek be. 1953. augusztus 1-re készül el teljesen az aluljáró mindhárom szakasza, ebből az idén a munkák mintegy 60 százalékát végzik el. vasúti hidászok kollektívája felajánlotta augusztus 20. tiszteletére, hogy lerövidíti a vágányzárlat idejét. Itt dolgozik Dezső egyetemista brigádja is. Nyári szünidejében az egyetemi hallgatókból álló brigád kiváló, 115 százalék körüli átlaggal végzi a földmunkákat. Megkezdték a fogfúrókészülékek sorozatgyártását Az Orvosi Műszergyárat bízták meg fogfúrókészülékek sorozatgyártásával. Ezt az orvosi műszert eddig nagyösszegű valutáért külföldről hozták be. Az ötéves terv beruházásai során nemrégen két új automatagépet kaptak az üzem dolgozói s a műszakiak jó előkészítő munkája nyomán megindulhatott a fogfúrókészülékek sorozatgyártása. A gyár kollektívája eddig 500 fogfúrókészüléket készített. Most célul tűzték ki, hogy az új készülék gyártási eljárását tovább tökéletesítik, s az év végéig ha-hétezer fogfúrókészüléket bocsátanak kórházaink és gyógyintézeteink rendelkezésére. Épül az ország első »kétemeletes« közúti Negyven százalékkal nő idén az építőipar gépparkja Döntő tervévünk második felében az új építőgépek egész sora kezdi meg a munkát, hogy mentesítsék a nehéz fizikai munkától a dolgozók minél nagyobb tömegét. A januárihoz mérten decemberig 40 százalékkal nő építőipari gépparkunk. Számos, nagy gépet kapunk a baráti Szovjetuniótól és a népi demokráciáktól. Ezek közül legjelentősebbek az új kotrógépek és hernyótalpas daruk. Még ebben az évben elkészül az erőművek építésénél alkalmazott úgynevezett emelő-»bika« újabb példánya is. A napokban próbálták ki a kárpátutcai építkezésen az első betonszivattyút, amely a betonozás idejét egyharmadára csökkenti. Több ilyen nagyteljesítményű betonszivattyút kapunk a Német Demokratikus Köztársaságtól, ezek közül egyet a kazincbarcikai erőmű építkezésénél, egy másikat pedig Sztálinvárosban állítanak fel. A Sztálini Vasmű kokszolóművének építkezésénél rövidesen befejezik a szovjet típusú betongyár felszerelését, amely nyolc nagyteljesítményű betonkeverő gépet helyettesít. A közeljövőben a vidéki gépjavító vállalatoknál öt mozgó építőgépjavító műhelyt helyeznek üzembe, a gépjavítások meggyorsítására. A mozgó javító műhelyt »Csepel« teherautókra szerelik, eljuttatják a városokétól távoleső építkezésekhez is. Kiváló teljesítmények születnek a cséplés és a beadás versenyében Mialatt a világsajtót bejárta a hír, hogy Olaszországban kétmillió mezőgazdasági munkás sztrájkolt a földbirtokosok szövetségének önkénye miatt, nálunk a cséplés előrehaladásával mind több község és tszcs teljesíti túl beadását. A toscanai és umbriai paraszt sztrájkol , a Zala megyei dolgozó parasztság 29-én estig 50 százalékra teljesítette évi beadási tervét s Szolnok megye három nap alatt 11 százalékkal emelte beadását. Vas megye a versenyben a negyedik helyet foglalja el, de helyét Csongrád megye erősen veszélyezteti. Békés, a tavalyi legjobb megye most a kilencedik helyen áll, de minden jel arra mutat, hogy igyekszik előrenyomulni az elsők közé. Zala megye szilárdan tartott első helyét annak is köszönheti, hogy állami gazdaságainak trösztje túlteljesítette a gabonabeadást. Az alsófakasi állami gazdaságban például óránként 43 mázsa őszi árpát csépeltek. A tröszt gazdaságai 102 százalékra teljesítették a beadást. Ez is bizonyítja, hogy a Bredjuk-féle szovjet gyorscséplési módszerrel milyen kiváló eredményeket lehet elérni. Ezzel a módszerrel értek el kiemelkedő eredményeket a gépállomások legjobb cséplőgépkezelőinek versenyében az élen haladó versenyzők. Baranya megyében a bolya gépállomás cséplőgépkezelője, Szabó Ferenc gépével naponként 400— 430 mázsa gabonát csépelt De kiválóan megállják a helyüket a cséplésben a traktorosnők is. Eddig a kiskunfélegyházi gépállomáson dolgozó Dobos Margit érte el a legjobb eredményt: tervét 300 mázsával túlszárnyalva máris 3300 mázsa gabonát csépelt. Ugyancsak Kiskunfélegyházán dolgozik az ország második legjobb cséplőgépkezelője, Nagy Ilona is. Egyébként az ország legjobb cséplőgépkezelője címért indult vetélkedésben a Bács megyei Kiskunmajsa gépállomásán dolgozó Kun József vezet, aki 26 vagonos napi normájú gépével Masar SMt. Elkészült a Tiszalöki Vízierőmű első turbinakészlete A Ganz Vagongyár dolgozói július 29-ig már elkészítették a Tiszalöki Vízierőműhöz szükséges három turbinakészlet egyikét, a másik kettőt szeptember 15-én adják át. Egy készlet két gyűrűből és a hozzátartozó lapátokból áll. Ezek a lapátok terelik majd a vizet a turbinákhoz. A Ganz Vagongyárban készítik a turbina futókerekeit, lapátjait is. KÖZELEBB... Megszokott nyári est a Dunaparton. Tömeg feketéink, a hajóhíd előtt sétahajózásra indulók álldogálnak, beszállásra várakozva. A Népkert teraszán fonott karosszékekben üldögélnek a hűsölni vágyók. Habzó söröspohár, fagylalt s málnaszörp zsúfolódik a parányi asztalokon. A fehérre mázolt kerítés mentén valóságos gyermekkocsi-park: a legifjabb nemzedék »dőzsöl« itt szülői társaságban. A kép ugyanolyan, mint eddig, de a hang most egészen más. Máskor tánczene ritmusa verte fel az esti Dunapart csendjét, táncoló párok keringőztek, tangóztak itt nap mint nap. Most a helsinki rádióbemondók, Szepesi és Gulyás hangjára kíváncsi mindenki: az a hatalmas érdeklődéshullám, amely egybekapcsolja az embereket, száműzte a nyári esték szórakoztató tánczenéjét itt is, másutt is. A tánchelyeken épúgy Gulyás jólismert hangját várják este, mint nappal az üzemekben, strandokon, áruházakban, mindenütt. Győzelmekről ad hírt ez a hang, dicsőségünkről számol be a világ előtt — fülünknek szebb a legszebb zenénél is. Vastapsban tör ki a lélekzetvisszafojtva figyelő tömeg Székely Éva olimpiai győzelmének hallatára — mindenki megtanulta olimpikonjaink nevét, számontartják az esélyeseket. A Népkert egyik asztalánál hófehérhajú néni ül családi körben. Fejét félrebillenti, úgy hallgatja a hangot, amely izzásban tartja ma egész Pestet, az országot. Sudár, szőke kislány ül mellette. Lopva nagyanyjára néz néha, azután mosolyogva elkapja tekintetét a kedves, öreg arcról. Felhődül az induló sétahajó sípja, nagyanya nem hallja tisztán az eredményeket. Izgatottan rángatja unokája barnára sült karját. — Mit mondott? Székely Éva az első, és ki a második? A Novák? No és Kibermann Klári? Lemaradt? Nem hallottam pontosan... Az unoka ránevet a család tagjaira: — Halljátok, hogy ért nagyanya a sporthoz! Nagyobb csoda ez, mint a sok magyar győzelem! A Szigeten, a Városligetben, mindenütt, ahol este levegőzni szoktak az emberek, erről hallasz. Két fiatal andalog egymást átkarolva a Sziget útjain. Hangfoszlányokat hoz az esti szél: — Az semmi, de az a tacskó Kun Szilárd! No és a Csermák, az kutya?! Ezek igen, ezek tudnak... Lemegyek a sarki KÖZERT-be, belebotlok régen látott, kedves ismerősömbe. Várom az örömteli üdvözlő szavakat, ami ilyen hosszú idő után kötelező. Legkedvesebb mosolyom az arcomra fagy a meglepetéstől, mikor az köszönés nélkül nyakamba borul: — Hat-null! Hatnull! Érted?! Körülöttünk megállnak az emberek. Beleszólnak. Két perc és kialakul az alkalmi szurkolókor. Rövidéletű ugyan, de annál valódibb... A szabadtéri színpad előadásának szünetében a magyar labdarúgó csapat hatnullos győzelmét egetverő hurrá, kiáltásokkal és fergeteges tapssal fogadja a néphadsereg kis csoportja. Annyi bor és sör nincs is talán, amennyit a fogadásokon már eddig nyertek és vesztettek. Sportrajongó honleányok túláradó örömükben ismeretlenekre kacagnak. Házastársak zördülnek össze azon, hogy a másik fél nem méltányolja eléggé a sráckorból éppen hogy csak kinőtt Kun Szilárd bravúros teljesítményét. No majd a kardvívók... Ebben aztán megegyeznek. Jó dolog ez az olimpia. Közelebb hozza egymáshoz az embereket... és a nemzeteket E. R. Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi miniszter üdvözlő távirata a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnokához CSUTE elvtársnak, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnokának, Peking. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fennállásának 25. évfordulója alkalmából a magam és a Magyar Néphadsereg nevében forró üdvözletemet küldöm önnek és a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg minden harcosának, tisztjének és tábornokának. Kívánom, hogy a hős Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a kínai nép bölcs vezére, Mao Ce Tung elvtárs vezetése alatt tovább fejlődjék, újabb sikereket érjen el a kínai nép békés építőmunkájának megvédése és a nagy Sztálin vezette béketábor további erősödése érdekében. Budapest, 1952. évi július hó 31-én. FARKAS MIHÁLY vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. * »A kínai népi felszabadító hadsereg — 25 évvel ezelőtt történt megalakítása óta — a Kínai Kommunista Párt, Mao Ce Tung elnök és Csu Te főparancsnok vezetésével az ország határain belül hősiesen szétzúzta az ellenforradalmárok fegyveres támadásait, leverte a japán imperializmus agressziós haderőit, megsemmisítette az amerikai imperialisták által felfegyverzett 8 milliós Csangkajsek-bandát, felszabadította az egész kínai szárazföldet és megteremtette az új Kínát. A kínai népi felszabadító hadsereg hűséges védelmezője az új Kínának és erős hadsereg a világ békéjének védelmében.« Ezeket a sorokat olvassutk abban a táviratban, amelyet a koreai arcvonalon küzdő kínai népi önkéntesek küldtek Mao Ce Tungnak, Csu Tettek és a kínai népi felszabadító hadseregnek. A fenti sorok tömören összefoglalják a kínai népi felszabadító hadsereg történetét és jelentőségét. ’A 25 esztendővel ezelőtt megaalakult kínai forradalmi hadsereg — mint Mao Ce Tung, Hu Csiao Mu és mások könyvei megállapítják — valóban döntő szerepet játszott a kínai forradalmi harcban. A kínai forradalmi harc fő formája a forradalmi háború, a kínai forradalom szervezésének fő formája pedig a forradalmi fegyveres szervezet lett. A forradalmi háborúdagálya és apályon, a forradalmi hadsereg előnyomulásai és visszavonulásai tükrözik a kínai forradalom hullámverését. A kínai forradalom végső győzelme, a Kínai Népköztársaság megalakulása és megszilárdulása főképpen azért következhetett be, mert a kínai népi felszabadító hadsereg jól végezte el a feladatát. Mao Ce Tung több ízben rámutatott arra, hogy a kínai forradalmi hadseregnek nemcsak katonai feladatai vannak, hanem részt kell vennie az agrárreform végrehajtásában és minden más feladatban: propagandistának és szervezőnek kell lennie. A diadalmas kínai népi felszabadító hadsereg ezeket a feladatokat is vállalta és külön meg kell emlékeznünk arról, hogy milyen döntős szerepet játszott az analfabétizmus elleni küzdelemben. „Tito angolul beszélt" LÁTOTT MÁR JÓNÉHÁNY cifra ünnepséget, fényűző fogadást Brioni-sziget, melynek partjait az Adriai-tenger hullámai mossák. Ha beszélni tudnának Tito ezeregyéjszakás pompával berendezett nyaralójának fajai, elmondhatnák, hogyan hajbókol gazdájuk az amerikai és angol üzletemberek és politikusok előtt. Legutóbb az eddigieknél is különösebb, valósággal páratlan esemény zajlott le Brioni-szigetén. A dolog úgy kezdődött, hogy megérkezett a kikötőbe a Glasgow nevű angol cirkáló, fedélzetén Mountbatten-nel, a földközitengeri angol hajóhad főparancsnokával. A fogadás pompája lényegében nem ütött el a szokásostól. A hajó személyzete, legénysége, fehér nyári öltözetben, ünnepélyesen partra szállt és a sziget örökzöld fái alatt Tito ellépkedett a legénység sorfala előtt. A szemle után villájában gazdag villásreggelivel vendégelte meg Mountbattent. Jóideig itt sem történt semmi szokatlan. Csillogott a pezsgő. Libériába öltözött inasok szolgálták fel a kaviárt. Amerikai dzsessz búgott. A hangulat illett a jugoszláv népet szipolyozó fasiszta cárhoz és vendégseregéhez. Tito buzgón ivott Erzsébet angol királynő egészségére és lelkesen kijelentette: —• Szövetségeseknek tekintjük egymást. Beszéde alatt elérzékenyült és olyan meggyőződéssel szónokolt, mintha két esztendővel ezelőtt nem is ő harsogta volna a belgrádi rádióban. — Nem adtuk el magunkat a kapitalistáknak, ha ezzel is vádolnak bennünket. TITO POHÁRKÖSZÖNTŐJÉNEK TARTALMA nem volt új Mountbatten számára — az angol admirális mégis meglepetéssel emelte fel fejét. Hogy mi történt? Az Associated Press című amerikai hírügynökség jelentésének következő szavai elárulják: »Tito angolul beszélt — a múlt évben tanulta meg ezt a nyelvem... Lehet, hogy Mountbattennek eszébe jutott az a cikk, amelyet Phyllis Audry újságírónő írt Churchillék lapjába, a Daily Mail-ben a Tito. Jugoszláviában végbement angol-amerikai ízű változásokról. Lehet, hogy Mountbatten is — az angol újságíró hölgyhöz hasonlóan — felsóhajtott, »varázslatos«. Ne tiltsuk meg Tito szövetségeseinek, hogy eme változások felett csodálkozást színleljenek. Tudjuk, hogy szó sincs itt varázslatról. Ami a szívemen, az a nyelvemen — mondja az ismert közmondás, amit ezúttal Tito is befetört. Nemcsak azzal, hogy buzgóra fújja az imperialista rágalma-okat és hazugságokat, hanem már azzal is, hogy most más, a szó szoros értelmében saját nyelvükön beszél imperialista gazdáival. Mert miért ne legyen nyelvén az, amit oly régen rej* tteget — bocsánat a' szóért —* szívében. Tito és környezete mohón utá* nozza az amerikai divatot, az amerikai szokásokat. A belgrádi rádió amerikai dzsesszt bőg. A rikító plakátok amerikai geng* szterfilmeket hirdetnek. Am ed nem elég. Tito így rebeg: — Még sok tanulnivalóm van az amerikaiaktól. A’ TANULÁS BUZGÓN FOLYIK A múltkoriban gumibotokat, legújabban pedig villamosszékeket hozattak Amerikából. Jelenleg igazi amerikai stílusú vita folyik arról, melyik jobb a kivégzésre — a kötél vagy a villamosszék? Amai »kultúrára« is gondol Tito. Hogyne, hiszen kedveli a kultúrát, néhány éve például sa’ját személyéről íratott dicsői 13 éneket, amelyben »barmaton szamócának* neveztette magát. De ennél is nagyobb »kultúr* vívmánya*, hogy tavaly egyez* ményt kötött az Egyesült Államok kormányával — zbróiszóra idézzük — »a kiadvá nyok szabad forgalmára és cseréjére*. Özönlik az amerikai kultúra áldása Jugoszláviába. Sherlock Holmes kalandjai új kiadásban jelennek meg. Valósággal futószalagon készülnek az amerikai gengszterregények jugoszláv fordításai, a könyv* kirakatok rikítanak a tarka* fedelű bűnügyi regényektől, Tito e műveket eredetiben akar* ja olvasni. A többi között ezért is megtanult angolul. Különben is a gengszterregényekből — úgy véli — sokat tanulhat. De nemcsak ezeket akarja ol*vasni, hanem Churchill és Eisenhower emlékiratait is. No, meg az sem megvetendő, hogy Tito eredetiben olvashatja saját életrajzát, amelyet a Life című folyóirat közölt folytatásokban. Ennyit »őszerénysége« is megengedhet magának. Amint az amerikai hírügynökség jelentette, Tito a Glasgow cirkáló fedélzetén bemu* tatta újdonsült nyelvtudását, és nagy jelenet sikerült. A gazdák láthatták, hogy Tito hálás a nyugati kölcsönökért. Egyéb* ként a díszes marsall eddigrá tartotta magát ama szerb köz* mondáshoz, hogy »a gazda szól, a szolga ugrik*. Nos, mindehhez most mit tolmács sem kell. ___3