Magyar Nemzet, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-01 / 230. szám
2.Szerda, 1952. október . 35.000 fontot tesz ki. Ebből az összegből segítséget nyújtottak* azoknak a törvényhozóknak, akik Stevensont támogatták. A Daily Telegraph tudósítója szerint a Demokrata Párt köreiben »növekvő izgalom tett úrrá Stevenson ügyletei miatt*. A Köztársasági Párt alelnökjelöltje után most a Demokrata Párt elnökjelöltjének üzelmeire derült fény. A favanlaták hat helyet szereztek a Munkáspárt végrehajtó bizottságában, Morrison és Dalton kibukott Londonból jelenti az MTI. Az angol Munkáspárt konferenciájának második napján Attlee mondott beszédet. Beszédében javasolta a végrehajtó bizottság ideiglenes politikai nyilatkozatának elfogadását. Attlee beszédének jórésze üres frázisokból ésáltalánosságokból állt és nem körvonalazta a Munkáspárt terveit. Attlee nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a végrehajtó bizottság nyilatkozata nem jelent új politikát. Finch, az egyik déllondoni kerület munkáspárti szervezetének küldötte a végrehajtó bizottság nyilatkozatának viszszautasítását javasolta, mert elmével ellentétben (»Nézzünk szembe a tényekkel”) egyáltalán nem néz szembe a tényekkel. — Az Egyesült Államoknak, mint a világ vezető kapitalista országának — folytatta Finch — különleges érdeke a világkapitalizmus helyzetének erősítése. Amerika feladatának tartja elfojtani a gyarmati forradalmakat, amelyek Koreában, a Malájföldön és másutt folynak s visszaállítani a kapitalista kizsákmányolást a Szovjetunióban, Kelet-Európában és Kínában. Amerika újból fel akarja osztani a világot. Ehhez fegyverkezésre és reakciós szövetségesekre van szüksége, olyan elemek támogatására, mint Csangkajsek, Li Szín Mán, Bao Dáj és hasonlóak. Amerika ismét fel akarja osztani a világot, ezért harmadik világháborúra van szüksége. A vita után a Munkáspárt jobboldali vezetőinek a csaló szavazási rendszer segítségével sikerült keresztülvinniök a végrehajtó bizottság javaslatának elfogadását. Ezután került sor az országos végrehajtó bizottság tagjainak megválasztására. A 25 tagú országos végrehajtó bizottság hét tagját a kerületi munkáspárti szervezetek választják. A megválasztott hét tag közül hat a Bevárt-csoporthoz tartozik. Ennek a csoportnak a tagjai: a négy régi tag: Bevan, Castle, Drnberg és Mikordo, továbbá két új tag: Richard Crosman és Harold Wilson volt munkáspárti kereskedelmi miniszter. A TASZSZ jelentése szerint Herbert Morrison és Hugh Dalton, aki eddig tagja volt a végrehajtó bizottságnak, most kibukott. A konferencia további tanácskozása során egyhangúlag elfogadta a villamosipari szakszervezet javaslatát, amely felhívja a végrehajtó bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel sürgesse a kormányt, fejlessze a kereskedelmi kapcsolatokat minden nemzettel. Az amerikai légihaderő újabb barbár támadása Koreában Phenjanból jelenti a TASZSZ. Az utóbbi időben fokozódnak az amerikai, légierők bombatámadásai Dél-Hamgen tartomány békés városai és falvai ellen. Szeptember 5-én amerikai repülők 270, szeptember 7-én 1800, szeptember 10-én 670, szeptember 19-én 1600, szeptember 23-án pedig 200 különböző űrméretű bombát dobtak le lakott helységekre. A légikalózok támadása következtében igen sokan meghaltak és megsemmisültek. Szeptember utolsó napjaiban ismételt bombatámadásokat intéztek Dél-Hamgen községei ellen. A bombatámadások nagy kárt okoztak, a lakosság körében sok áldozat van. Amerikai repülőgépek görög csapatokat bombáztak Koreában A Reuter jelentésebeszámol arról, hogy a koreai Intervenciós csapatok egyik görög egysége kénytelen volt visszavonulni egy magaslatról, mivel az amerikai repülőgépek a görögök állásait bombázták. A jelentés szerint a bombázás senki »»Hg volt halálos áldozata« és a görögök nem szenvedtek »túlságosan sok veszteséget". A koreai néphadsereg hadijelentése Phenjan, szept. 30. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti szeptember 30-án. Az elmúlt napon a koreai néphadsereg egységei, a kínai népi önkéntesekkel együtt, egyes arcvonal szakaszokon helyi jelentőségű harcokat vívtak. Szeptember 30-án az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek három ellenséges repülőgépet lelőttek és négyet megrongáltak. A külpolitika hírei (Róma, MTI) Az olasz lapok jelentése szerint október 12-én Olasz Demokrata Párt néven új párt tartja alakuló gyűlését. Az új párt szervezésében részt vesz Alliata és Molichesano királypárti képviselő és úgy látszik, a kezdeményezők között van Giannini képviselő, az Inomo quaiunquec nevű hírhedt neofasiszta mozgalom volt vezetője is. Az új csoportosulás hivatalos lapja a szélsőjobboldali Popolo di Róma lesz, amely az Dalia Nuova nevet veszi fel. A Az AFP beszámol arról, hogy a dél-koreai bábállam miniszterelnöke, Csan Trok Szán kedden benyújtotta lemondását. A (Párizs, TASZSZ.) Franciaországban a teljes és részleges munkanélküli textilmunkások száma elérte a félmilliót. A A THumanité hírt ad arról, hogy a liégei haditörvényszék 22 belga katonát öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélt, mert részt vettek a júliusi namuri tüntetésekben, amelyeken a katonai szolgálati idő felemelése ellen tiltakoztak. A A jugoszláv hivatalos hírügynökség jelentése szerint Clément Blanc hadseregtábornok, a francia szárazföldi erők vezérkari főnöke, a jugoszláv vezérkar meghívására október elején »baráti látogatás« céljából Jugoszláviába utazik . (Párizs, TASZSZ.) Néhány nappal ezelőtt az algíri repülőtéren a rendőrség letartóztatta Ali Jatá-t, a Marokkói Kommunista Párt főtitkárát, amikor repülőgépen Franciaországba akart utazni. Azóta nem érkezett megbízható értesülés a letartóztatott sorsáról. All Jata az utóbbi időben súlyos beteg volt. Kezelőorvosa szerint egészsége veszélyben forog. A A Der Abend című bécsi lap közli, hogy a jugoszláv hadseregben a közelmúltban több zendülés történt. A Tito-banda katonai bírósága Zágráb körzetében több mint száz tisztet és altisztet agyonlövetett. Szarajevóban, Szkopljében és más helyeken a katonák tiltakoztak az amerikai katonatisztek jelenléte miatt. A (Berlin, MTI). A berlini tartományi bíróság büntetőtanácsa hétfőn kezdte meg egy a CIC amerikai kémszervezet szolgálatában álló kém- és gengszterbanda bűnperét. A 18 bandita bűnlajstromán rablótámadások, betörések, lopások, zsarolások, emberrablások, kémkedések, okiréthamisítások és más súlyos bűncselekmények sora szerepel. Hamburgi lap az Amerika-ellenes hangulatról A Hamburger Abendblatt c. polgári lap írja a következőket: »Az Amerika elleni zúgolódásnak igen mély gyökerei vannak. Minden európai államban megtalálható egész Görögországig. A társadalom minden rétegénél megnyilatkozik, az utca emberénél és az értelmiségnél, uralkodik egészen a parlamentekig és a kormányokon belül is. Aki ezt a fejlődést figyelmesen szemlézi, nem lehet kétsége afelől, hogy az Amerika-ellenes érzések és hangok az elmúlt évben kiterjedtek és erőre kaptak. A különböző európai államok között a közeledésnek és az egyetértésnek egyenesen kedvelt eszközévé vált az, hogy közösen rámennek az amerikaiakra.« A VILÁGPOLITIKA SZEPTEMBERBEN írta: Parragi György Szeptemberben a világpolitika legkimagaslóbb eseménye a szovjet-kínai tárgyalások eredményeképpen szeptember 15-én Moszkvában megkötött egyezmény volt. Fontosságát kidomborítja az a tény, hogy ezeken a tárgyalásokon részt vett J. V. Sztálin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. A szovjet-kínai egyezmény A szovjet-kínai tárgyalások mindvégig abban a barátsági hangulatban folytak le, amelynek feltételeit megteremtette a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között 1950. február 14-én létrejött történelmi jelentőségű barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási egyezmény. E barátság megbonthatatlan erejét fejezte ki Mao Cetung szeptember 2-i üdvözlő távirata Sztálin generalisszimuszhoz és Sztálin választávirata. De nemcsak a világ két leghatalmasabb birodalma népeinek megbonthatatlan barátságát tükrözik vissza a táviratok, valamint a szeptember 15-i szovjet-kínai egyezmény, hanem a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság törhetetlen békeakaratát és következetes, nagyvonalú békepolitikáját is. Mao Ce-tung táviratában erről ezt olvassuk: »Most, amikor újjáéled a japán militarizmus, és ismét megjelenik a japán agreszsziós erő, Kína és a Szovjetunió elszakíthatatlan barátsága és szövetsége szilárdan útját állja minden újabb inváziónak, amelyet Japán vagy vele együtt más ország megkísérelne és hatalmas biztosítéka a béke védelmének Keleten, valamint a világ más részeiben.« Sztálin generalisszimusz választávirata újabb világos és fontos békenyilatkozata a béketábor vezérének. »A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság hatalmas barátsága szilárd biztosíték az új agresszió veszélyével szemben. Ez a barátság a Távol-Kelet és az egész világ békéjének erős bástyája.* E táviratváltás szellemében jött létre a szeptember 15-i egyezmény, amely logikus következménye az 1950. február 14-i szövetségi szerződésnek. A szeptember 15-i egyezmény 10ét részből áll. Az egyezmény értelmében a szovjet kormány ellenszolgáltatás nélkül a Kínai Népköztársaság kormányának teljes tulajdonába adja át a kínai Csang Csung-vasútvonal közös igazgatásával kapcsolatos minden jogát a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. Port Arthur és a Csang Csung-vasút Az egyezmény másik részében a szovjet kormány elfogadja a kínai kormánynak Port Arthur közös használatára vonatkozó javaslatát. Ebben a kínai kormány arra kérte a szovjet kormányt, egyezzék bele annak a határidőnek meghosszabbításába, amelyet a Port Arthurról szóló kínai-szovjet egyezmény a szovjet csapatoknak közösen használt Port Arthur kínai haditengerészeti támaszpontról való kivonására megállapít. Ennek értelmében ezt a határidőit a Kínai Népköztársaság és Japán, valamint a Szovjetunió és Japán közötti békeszerződés megkötéséig meghosszabbították. A távolkeleti politikának hoszszú és viharos múltra visszatekintő két fontos problémáját veti fel és oldja meg a szeptember 15-i egyezmény. A Csang Csung-vasút a Távol-Kelet legfontosabb vasúti vonala, amely 1600 kilométer hosszúságban szeli át Kínának iparilag legfejlettebb, nyersanyagokban leggazdagabb tartományát, Mandzsúriát és a koreai határ mentén elhaladva, összeköti a szovjet határ közelében lévő Mandzsuid a Sárgatenger két legfontosabb kikötőjével, Dalnijjal (Dairen) és Port Arthurral. E két kikötő az 1905. évi japán-orosz háború előtt orosz birtok volt. A vasút igazgatásában, tulajdonjogában a cári Oroszország különleges előjogokat szerzett, még 1896- ban. Ezeket az orosz-japán háború után a japán imperialisták kaparintották meg maguknak. A japánok mellett az első világháború előtti időkben szemet vetett Mandzsúria nyersanyagkincseire és a mandzsúriai vasút nagy stratégiai jelentőségére az amerikai imperializmus is. Különösen Harriman, az akkori amerikai vasútkirály igyekezett koncessziókat kicsikarni a pekingi kormánytól az amerikaiak részére Mandzsúriában. Az első világháború után a nyugati imperialisták teljesen átengedték Mandzsúria gyarmatosítását, a mandzsúriai vasutat, a japán imperialistáknak, részben azért, mert ők maguk a Csang Msen-uralom alá került Kína más részeiben szereztek maguknak újabb zsíros koncessziók formájában busás kárpótlást Mandzsúria átengedéséért, másrészt pedig a japán militarizmus mandzsúriai terjeszkedése, a Kvantung-hadsereg megszervezése által állandó agresszió lehetőségével akarták fenyegetni a Szovjetuniót. Az ázsiai béke védelmében A Kvantung-hadsereget és az egész japán militarizmust a Vörös Hadsereg verte szét és így felszabadította többek között Mandzsúriát is. Annak ellenére, hogy a Csangkajsek-rendszer már a második világháború alatt is a Szovjetunió ellenségének, az amerikai" imperializmus minden szolgálatra kész csatlósának mutatkozott"be, a Szovjetunió kormánya aCsang Csung-Vasúttal" kapcsolatban lemondott a cári Oroszország által szerzett privilégiumok nagy részéről. Az 1945. augusztusában kötött egyezmény értelmében a Csang Csung-vasút a Szovjetunió és Kína közös tulajdonába ment át. Amikor a kínai népi felszabadító hadsereg győzelmének eredményeképpen létrejött a Kínai Népköztársaság, az 1950. február 14-én Moszkvában a Csang Csung-vasútvonalról is új egyezményt írtak alá. A kínai nép iránti barátságainak bizonyságaképpen ennek az egyezménynek értelmében a szovjet kormány ellenszolgáltatás nélkül a kínai kormány teljes tulajdonába adja át a vasútvonal közös igazgatásával kapcsolatos minden jogát a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. A moszkvai egyezmény most szovjet-kínai vegyesbizottságot alakított, amelynek legkésőbb 1952. december 31-ig be kell fejeznie a vasútvonal átadását a Kínai Népköztársaságnak. Nemigen találunk példát a történelemben olyan önzetlen cselekedetre, mint amiilyennel a szovjet kormány bizonyította be a kínai nép iránti barátságának őszinteségét és önzetlenségét. A Port Arthurra vonatkozó megállapodásnak elsősorban a Távol-Kelet békéjének biztosítása, az imperialista agreszsziós tervek elhárítása szempontjából van nagy hordereje. Ez a megállapodás súlyos csapást mér az amerikai imperialisták távolkeleti agressziós politikájára, amelynek legfontosabb eszközéül, felvonulási terepéül Japánt szemelték ki. A Kínai Népköztársaság ellen tervezett új invázióban az amerikaiak az újból feltámasztott japán imperializmusnak szánják a főszerepet. Ennek az akut veszélynek hatásos ellenintézkedését, a Távol-Kelet békéje megőrzésének egyik fontos biztosítékát jelenti a Port Arthurra vonatkozó megállapodás. Érthető, hogy elsősorban a kínai, a koreai nép fogadta nagy örömmel a szeptember 16-i moszkvai egyezmény hírét. De megelégedéssel vettek erről tudomást egész Ázsia népei, amelyek e megegyezésben a saját békéjük védelmi vonalának megerősítését látják. Viszont a moszkvai szovjet-kínai tárgyalások keservesen kiábrándították azokat az imperialista köröket, amelyeknek fejéből a szovjet-kínai barátság lazulásának hiú ábrándját az elmúlt két esztendő tényei sem tudták kiverni. Most ezek a reményeik ezzel az egyezménnyel végleg kútba estek. A japán parlament feloszlatása Az amerikai imperialisták most még fokozottabb erővel igyekeznek Japán gazdasági és katonai erejét a maguk szekerébe befogni. A Josida-kormánynak amerikai parancsra kellett váratlanul feloszlatnia a japán parlamentet és október 1-re általános választásokat kiírnia. Washingtonnak még szolgaibb kormányra és parlamentre van szüksége, hogy meggyorsíthassa Japánnal kapcsolatos agressziós tervei megvalósítását. Nemcsak Murphy, a Wall Street egyik legismertebb diplomáciai cselszövője diktál a tokiói kormánynak, hanem Clark koreai főparancsnok tokiói főhadiszállása is. Clark tábornok vezérkari főnöke, O'Hickey levelet írt nemrég Josida miniszterelnöknek, amelyben követelte, hogy Japán gyorsítsa meg felfegyverkezését. A levelet a legnagyobb japán lap, a Majiici teljes terjedelmében közölte. Hickey kilátásba helyezi ugyan ezért a Wall Street dollármilliókban számlált »vérdijálak« folyósítását, ezzel szemben követeli Japántól, hogy szüntesse meg a koreai eseményekkel szemben tanúsított »közömbös« magatartását, vegye ki jobban a részét a Japánban létesítendő amerikai támaszpontok építéséből, vegye fontolóra a fegyveres beavatkozást Koreában. Az amerikai imperialisták elsősorban azért szeretnék Japánt felvétetni az ENSZbe, mert ezáltal automatikusan Japánra hárulna a koreai háborúban való részvétele. A japán nép egyre szélesebb tömegei látnak át az amerikai megszállók alattomos és életveszélyes játékán, amelyet a japán nép biztonságával, békéjével folytatnak. Semmi sem bizonyítja a békét szerető népek szemében anynyira az imperialista atomdiplomácia háborús szellemét, mi az a körmönfont játék, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsában folytatnak. A baktériumfegyverek alkalmazásának általános megtiltását megakadályozták, és megakadályozták 14 állam, köztük a béketáborhoz tartozó népi demokráciák felvételét az ENSZ-be Ugyanezt a bajkeverő, a békét fenyegető politikát folytatják nemcsak Japánban, de ennek európai ellenpólusában, Nyugat- Németországban is. Első lépés a német egység útján Németországban azonban még nagyobb nehézségekbe ütközik az amerikai háborús tervek végrehajtása, mint Japánban. A német népnek az amerikaiakkal szembeni ellenállása napról napra fokozódik. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának, népi kamarájának hazafias, a békés, egységes, független Németország megteremtésére irányuló politikája szeptember folyamán aratta eddigi legnagyobb győzelmét. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája szeptember 5-én öttagú küldöttséget választott, abból a célból, hogy ez Bonnban átadja a bonni szövetségi gyűlés elnökének a német egység megteremtésére, a német békeszerződés megkötésére és a szabad össznémet választások megtartására vonatkozó javaslatait. Adenauer minden tiltakozása ellenére Ehlers, a bonni parlament elnöke elhatározta a küldöttség fogadását. Ez szeptember 22-én meg is történt. Ezzel létrejött az első hivatalos érintkezés a népi kamara és a szövetségi gyűlés között. Az egész német nép nyugaton és keleten egyaránt hatalmas lelkesedéssel fogadta ezt a hírt. Történelmi kiindulópontot lát ebben, amely megmutatja az utat nemcsak a német egység, függetlenség visszaszerzéséhez, ha a német nép külső és belső békéjének, egész Európa békéjének biztosításához. A német népnek mindinkább erősödő békeakaratával szemben az amerikaiak Nyugat-Németországban kénytelenek a titkos diplomácia eszközeivel, a kulisszák mögött, katonai megbeszélésekkel folytatni háborús politikájukat. Erre a módszerükre tipikusan jellemző az a reggeli, amelyet Adenauer adott a Bonnba érkezett Ridgway tábornok tiszteletére. Ezen a reggelin Adenaueren, az Uraiig terjedő keleti »kereszteshadjáratot« hirdető Hallstein külügyi államtitkáron kívül részt vett Hitler két hírhedt tábornoka: Speidel és Heusinger. A sobonni reggela személyi összetétele és természete világosan megmutatja, hogy Adenauer pontosan Hitler nyomdokaiba lépett, amikor ez szakított a weimari Németország első korszakának rappalói politikájával. Imperialista kudarc a Közép-Keleten Az amerikai imperialisták totális diplomáciájuk változatos formáiban híven követik ezt a közmondást: »ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!« A kapitalista világnak ama részeibe, ahova még katonailag nem tudtak befurakodni, ahol még nem tudtak szárazföldi, légi, tengeri támaszpontokat szerezni, oda behatolnak diplomatáikkal, a monopoltőke bizalmi embereivel, olajügynökökkel, barikárokkal, a Rockefelleralap izgalmas szamaritánusoknak álcázott kémeivel. Néha, bár ritkán, úgy látszik mintha a Közel- és Közép-Keleten brit riválisaikkal egyetértésben és egy irányban kavarnák e boszorkányüstök zavarosan fortyogó levét. Rövid időre ez volt a látszat az elmúlt hónapban Iránban is. Augusztus 30-án ugyanis Truman és Churchill közös írásával nyújtottak át Moszadik miniszterelnöknek az iráni olajkérdés megoldására közös amerikaiangol javaslatot. Hogy elfogadását tetszetősebbé tegyék, amerikai részről készek lettek volna azonnal tízmillió dolláros csekket kiállítani az iráni kormány részére. Ezúttal azonban az történt, hogy mind az amerikaiak, mind az angolok megégették a kezüket. Míg angol részről Moszadik erélyes elutasító javaslatán mélyen felháborodtak, addig Truman egyszerűen megfújta megégett kezét és mintha semmi sem történt volna, elküldte Iránba az amerikai olajtőke egyik bizalmi emberét, William Alton Jones olajmágmást, a Cities Service® Oi! Co. elnökét, »bizalmas misszióban”. A »bizalmas« jelző azonban csak a brit kormány felé szólt, amelyet Trumanék Jones kiküldéséről épúgy nem tartottak szükségesnek informálni, mint annak idején a Jalu-folyó vidékének bombázásáról. Jones teheráni tárgyalásai, amelyek a legnagyobb gyanakvást keltették fel a brit sajtóban, elsősorban azt bizonyítják, hogy a monopoltőke egyáltalán nem kényes és nem ragaszkodik etikett-szabályokhoz, ha üzleti érdekeiről van szó. Amikor első számú ügynökét, Truman elnököt Moszadik kitessékelte az ajtón, elküldte Iránba az ablakon keresztül Mister Jonest, hogy mindezek ellenére is igyekezzék az amerikaiak számára nyélbeátrni az iráni olajüzletet. Az iráni nép azonban épúgy házatáján kívül akarja látni az amerikai, mint az angol olajimperialistákat