Magyar Nemzet, 1952. december (8. évfolyam, 282-305. szám)
1952-12-02 / 282. szám
Visinszkij a tüzelés szaladéktalan beszüntetésére szólította fel a hadviselő feleket Jelentések a saarvidéki választásokról • Az angol-amerikai ellentétek kérdése a brit nemzetközösség miniszterelnökeinek londoni értekezletén A külpolitikai helyzet A nemzetközi érdeklődés középpontjában továbbra is a koreai kérdés és az ENSZ politikai bizottságának koreai vitája áll. Visinszkij szovjet külügyminiszter november 28-án megismételte a Szovjetunió nagyjelentőségű javaslatát, amelynek lényege — mint, ismeretes — az, hogy a koreai fronton mindkét fél azonnal rendelje el a tűzszünetet és a hadifogolykérdést pedig az indítványozott különbizottság oldja meg. Eisenhower küszöbönálló koreai utazása és az ezzel kapcsolatos híresztelések azonban világosan bizonyítják, hogy az amerikai imperialisták nem akarják a koreai fegyverszünet megvalósítását. Ellenkezőleg arról beszélnek, hogy meg kell gyorsítani a hsziamanista csapatok kiképzését és felszerelését. Ezekre a bábcsapatokra a Wall Street urai azonban nem nagyon számíthatnak. A délkoreai katonák hangulatával külön jelentésben foglalkozunk. Az amer.,a. tervek tövekvő aggodalmat és elégedetlenséget keltenek az Egyesült Államok »szövetségesei« körében is. A New Statesman and Nation nyíltan megírja: ha Amerika minden áron a végletekig akarja folytatni a koreai és indokínai háborút, akkor Angliának és Franciaországnak meg kell mondania, hogy ez esetben az Egyesült Államok saját erőforrásaira lesz utalva. Az Economist rámutat, hogy »az amerikai választóközönség mindenképpen véget akar vetni a koreai háborúnak, annak a háborúnak, amelyet nem lehet megnyerni...* Nyugat-Európában a legjelentősebb esemény a saarvidéki választás volt. A választási előkészületek a szeparatista Hoffmannkormány és a francia rendőrség terrorja jegyében folytak le. A bonni koalíciós pártok és a Német Szociáldemokrata Párt vezetői a választások bojkottálására szólították fel a Saarvidék lakosságát. Az első saarbrückeni jelentések szerint a választásokon a szavazásra jogosultak 93 százaléka vett részt, 2,8 százalékkal több, mint az 1947. évi választásokon. Hoffmann miniszterelnök pártja, a Keresztény Néppárt, minden terror e a választási mesterkedés ellenére csupán 3 százalékkal tudta növelni szavazatai számát és 55 százalékot ért el. A saarvidéki Szociáldemokrata Párt 33 százalékát szerezte meg a szavazatoknak és ugyanannyi mandátumot kapott, mint amennyivel az eddigi tartománygyűlésben rendelkezett. A saarvidéki Kommunista Párt megerősödött, 9 százalékot kapott és ezzel az eddigi két mandátum helyett néggyel kerül be az új tartománygyűlésbe. A választásokról beérkezett első kommentárok azt a véleményt fejezik ki, hogy a bonni kormány politikája vereséget szenvedett a Saarvidéken. .. De amerikai politika , mindinkább növekvő ellenállásra talál a nyugateurópai kormánykörök részéről is. »Eisenhouver a szövetségesekkel fennálló kapcsolatok válsága közepette veszi át hivatalát —■ írja az Alsop-fvérek egyike, a New York Herald Tribune-ban. — Ez a csúf helyzet úgy állt elő, hogy Franciaország indokínai problémája akutabbá vált, Nagy-Britannnna és a többi európai tagállam gazdaságilag a végsőkig túl van terhelve.* Éppen ezekről a terhekről vitatkoznak Londonban a brit nemzetközösség miniszterelnökei. Az angol lapok beszámolóiból azonbankitűnik, hogy az értekezleten nemcsak a nemzetközösség és az Egyesült Államok ellentéteiről esik sok szó, hanem a brit birodalom országainak egymás közötti ellentéteiről is. A Financial Times azt írja, hogy a küldöttségek között nagy ellentétek vannak. Kudrjavcev az Izvesztijában megállapítja, hogy a konferencia vezérmotívuma az a kérdés, milyen mértékben tudja magát függetleníteni Anglia és a sterlingövezet az amerikaiak gazdasági uralmától. Aligha véletlen az a körülmény — írja —, hogy mintegy másfél-két héttel a londoni gazdasági konferencia megnyitása ellőtt, New Yorkban „országos külkereskedelmi kongresszus” zajlott le, amelyet a Morgan-, Rockefeller-, Du Pont- és Melkm-csoportok megbízottai hívtak egybe. Ezen a kongresszuson az amerikai monopolisták képviselői riadalommal állapították meg, hogy csökkent az amerikai áruk kivitele. Az Egyesült Államok monopolistái azországos külkereskedelmi kongresszuson Csuba alatt figyelmeztették a londoni értekezlet részvevőit, hogy a Wall Streetnek nincs szándékában figyelembe venni azokat a határozatokat, amelyek ellentétben állnak az imperialista világpiacon való amerikai uralom politikájával. Több hír foglalkozik a középkeleti helyzettel. A 7.45252 jelentése arról számol be, hogy Bagdadban katonai törvényszék elé állítják az imperialistaellenes tüntetések letartóztatott részvevőit. Az egész országban megkezdik működésüket a katonai bíróságok. Az Al Iram című libanoni lap jelenti, hogy Bagdadban a tüntetők és a rendőrség összetűzései során ötvennen meghaltak és háromszázan megsebesültek, összesen 3000 embert tartóztattak le, köztük egy kivételével valamennyi politikai párt vezetőjét. Teheránban szombaton a dolgozók tüntetéseken fejezték ki szolidaritásukat az iraki nép imperialista ellenes harcával. Az iráni hatóságok 18 tüntetőt letartóztattak. Az imperialisták középkeleti mesterkedéseivel kapcsolatban az Al Miszri rámutat, hogy az úgynevezett középkeleti parancsnokság terve »kiliarcra ítélt cselfogás«. Az arab országok — írja a lap — nem akarnak olyan szövetségre lépni, amely törvényesítené a külföldi katonai megszállást. A szovjet külügyminiszter november 28-i felszólalása New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az EV52-közgyűlés politikai bizottságának november 28-i ülésén felszólalt A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. Visinszkij elöljáróban hangsúlyozta, hogy a különböző küldöttségek képviselői felszólalásaikban lényegében a Szovjetunió javaslataira összpontosítták a tüzet. Teljesen félreérthetetlen kísérleteket tesznek arra, hogy már eleve a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget annak az indiai határozatterveetnek is, elkerülhetetlen csődjéért, amellyel a bizottság most vajúdik. — Ez nem lep meg bennünket — folytatta a Szovjetunió külügyminisztere —, mert azon az úton haladva, amelyet az Egyesült Államok vezetésével több küldöttség választott, továbbá olyan nehézségekbe ütközve, amelyeket nem tudnak leküzdeni, megpróbálják másvalakire hárítani a felelősséget a sikertelenségért, bár ennek okozói ők maguk, mert az amerikai és angol közmondással élve, ők a fölé fogják a szekeret. Ebből semmi jó sem derülhet ki, mert az ilyen közlekedési eszközzel sehová sem lehet eljutni. A brit delegátus felszólalására rátérve, Visinszkij felhívta a figyelmet, hogy Lloyd szerint a Szovjetunió nem válaszolt arra a kérdésre: megengedi vagy pedig nem engedi meg az erőszak alkalmazását a hadifoglyok hazatelepítése érdekében. Ugyanakkor Lloyd azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy nem világos az indiai határozattervezet bevezetésének 8. szakaszához fűzött módosítása, amelynek szövegében nem említi, hogy megengedhetetlen az erőszak alkalmazása mind a hazatelepítés, mind a hadifoglyok visszatartása érdekében. Mivel a szovjet módosításban szó sincs az erőszakról, ezért nem is lehet beszélni a megfogalmazás homályosságáról. Megengedhetetlen erőnnk a hadifoglyokkal szemben A szóbanforgó szövegből teljesen világos: a Szovjetunió azt javasolja, mondják ki a 8. cikkelyben, hogy »a hadifoglyokkal szemben állandóan humánus magatartást kell tanúsítani a genfi egyezmény megállapításainak és az egyezmény általános szellemének megfelelően«. Világos — mondotta Visinszkij —, hogy tiltakozunk az erőszak alkalmazásáról szóló hazug frázisok ellen, akár a hadifoglyok hazatelepítésének megakadályozásáról, akár hazatérésre kényszerítésükről van szó. Az erőszak megengedhetetlenségének kérdése úgy, ahogy a 21 küldöttség, valamint a perui és a mexikói küldöttség határozataiban megfogalmazták, hazug és teljes mértékben elfogadhatatlan. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt a kérdést már erőszak alkalmazása, tetoválás és más hasonlók kísérték. Visinszkij válaszolt a burmai küldöttnek, aki ezeket a tetoválásokat megpróbálta ártatlan »fiatalos szórakozásnak« feltüntetni. Kiemelte: a »fiatalos szórakozás* feltevése egyáltalán nem illik a koreai és kínai hadifoglyokat őrző amerikai táborok barbár viszonyaihoz. Amikor egy tengerész a szerelem és a remény jeléül horgonyt és szívet tetovál a karjára, ezt lehet »fiatalos szórakozásnak* tekinteni. De amikor az amerikai táborokban garázdálkodó őrök a hadifoglyok testére kommunistaellenes és hazaáruló feliratokat tetoválnak és aki ezzel szembeszáll, azt kíméletlenül lelövik, ebben az esetben nem lehet ártatlanfiatalos szórakozásról* beszélni. — Ma Lloyd úr és az amerikai-angol tömb többi küldöttjének felszólalása ismét bebizonyította az ezekben a határozattervezetekben és úgy, mint az indiai küldöttség határozattervezetében a hazatelepítéssel kapcsolatosan az erőszak alkalmazásának megengedhetetlenségéről szóló megfogalmazások minden farizeusságát, kétszínűségét, hamisságát. Ismételjük — folytatta Visinszkij —, nem kell kilengéseket provokálni és akkor nem lesz szükség erőszak alkalmazására. Ismételjük, mindezekért a kilengésekért feltétlenül a foglyokat őrző hatalom kormánya felelős, akárhogyan is akarják ezt, a fentemlített indiai határozattervezet 8. cikkelyéhez hasonlóan, kétszínű frázisokkal leplezni. Most, miután az amerikai parancsnokság már a legfékevesztettebb és embertelenebb formában végrehajtotta az erőszakos kényszerrostálást, nem lehet elfogadni a 8. cikkelyt, mert már elvesztette valóban tárgyilagos és elvi jelentőségét. Emlékeztetett Visinszkij arra, amit a szovjet küldöttség már egy hónappal ezelőtt kijelentett, hogy szét kell osztani az 1. sz. bizottság tagjai között az úgynevezett Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságnak a koreai és kínai hadifogolytáborokban az amerikai parancsnokság által elkövetett bestialitásokról és a hadifoglyok helyzetéről szóló jelentését, ami megfelelően megvilágította az amerikai hatóságok felháborító gaztetteit ezekben a táborokban. Visinszkij ezután a szovjet módosítások kérdésével foglalkozott. Válaszolt azokra a rágalmakra, hogy a Szovjetunió a »hátsó bejáraton« akarja becsempészni módosításait. De várjon »hátsó bejáratról, van-e szó akkor, amikor a szovjet módosításokat a főtitkárság itt szétosztotta, amikor a szovjet küldöttség nyíltan javasolta ezeket a módosításokat. — úgy véljük — mondotta ezután a szovjet küldöttség vezetője —, hogy a koreai hadműveletek befejezését ajánló javaslatunk új kérdés és egyáltalában nem az a kérdés, amelyről az indiai határozattervezet bevezetésében van szó. Az indiai határozattervezetben nem javasolják az azonnali és teljes tűzszünetet, vagyis az összes hadműveletek befejezését Koreában. Valóban, valamennyien ezt mondják: először megkötjük a fegyverszüneti egyezményt, majd azután beszüntetjük a hadműveleteket. Először megvizsgáljuk a hadifoglyok kérdését, azután megszüntetjük a hadműveleteket. Azzal, hogy önök megoldják a hadifoglyok kérdését, még nem oldják meg a tűzszünet kérdését. Azzal, hogy önök megoldják a tűzszünet kérdését, még nem oldják meg a hadifogolycsere kérdését. „Szüntetetek tiizet!“ — Mi azt mondjuk, függetlenül attól, hogyan oldják meg a hadifoglyok zsákutcába jutott kérdését, és amíg megegyezésem alapuló kiutat keresnek ebből a kérdésből, amíg a koreai és kínai fél egyrészt, ez amerikai fél szövetségesei másrészt, találnak valamilyen módot a kérdés rendezésére, hallgassanak el az ágyúk, a géppuskák, a bombák stb. Hallgassanak el! Szüntessetek tüzet! Szüntessétek be a hadműveleteket! Hiszen a tűzszünet önmagában nem változtathatja meg a helyzetet a hadifogolycserével kapcsolatos vitában. Hiszen jelenleg az önök kezében vannak a koreai, kínai hadifoglyok, következésképpen senki sem döntheti el sorsukat mindkét fél beleegyezése nélkül. De az Egyesült Államok uralkodó körei nem akarják beszüntetni a hadműveleteket, folytatni akarják a háborút, arra hivatkozva, hogy nem lehet a hadműveleteket megszüntetni a hadifogolycsere kérdésének előzetes rendezése nélkül. Ismét ki kell jelenteni: teljesen érthetetlen számunkra, milyen kapcsolat áll lenn e két kérdés között Többször kértük önöket, magyarázzák meg, miért nem lehet azonnal megszüntetni a hadműveleteket, többször mondtuk, hogy a hadifoglyok kérdését meg lehet vitatni és ebben a kérdésben megegyezésre lehet jutni, bizonyos idő múlva, mondjuk 1953. január 1-ig. Többször kérdeztük ezt önöktől, de mindeddig senki sem válaszolt erre a kérdésre és mindenekelőtt sem Acheson, sem Lloyd nem válaszolt. Feltette a továbbiakban a kérdést Visinszkij: miért lehet előbb megkötni a fegyverszüneti egyezményt és csak azután, bizonyos idő múlva kidolgozni és aláírni a békeszerződést? Miért nem lehet előbb megegyezni a tűzszünetet illetően és azután megkötni a fegyverszüneti egyezményt, belevéve ebbe az egyezménybe a hadifoglyok kicserélésének kérdését is? Megállapította, hogy a szovjet küldöttség teljesen észszerű és célszerű javaslataival szembeni ellenvetések pere arra irányulnak, hogy megszüntessék a hadműveleteket Koreában, hanem arra, hogy folytassák ezt a barbár és igazságtalan háborút, az amerikai imperialisták és csatlósaik érdekében. A hadműveletek beszüntetése nem előnyös a beavatkozóknak, nem előnyös az amerikai monopolistáknak és szövetségeseiknek — ez az igazi oka annak, hogy miért lehetetlen, véleményük szerint, a koreai hadműveletek beszüntetése. Az amerikai-angol tömb kísérleteket tesz arra, hogy teljesen megakadályozza a szovjet javaslatok megvitatását és az azokkal kapcsolatos szavazást és ezzel nyilvánvalóan megsérti az ügyrendi szabályzat 129. pontját. Az imperialisták és csatlósaik csak a magukét hajtogatják, arra törekedve, hogy teljesen alaptalan, mesterkélt, tűrhetetlen érvek segítségével ne engedjék szavazásra a szovjet módosításokat. — Mi jogosan járunk el — mondotta a szovjet külügyminiszter —, mi a fennálló ügyrendi szabályzat alapján járunk el és minden kijelentés a szovjet küldöttség részéről alkalmazott valamiféle trükkökről, nem más, mint olcsó hatásvadászatra szánt koholmány, amellyel azt a tényt akarják leplezni, hogy ők maguk sértik meg a valamennyi küldöttségre kötelező ügyrendi szabályokat. „A törvény és az érkezők között nem lehet ellentét" — Érezve álláspontjuk pergeségét, azt mondják, hogy nem annyira a törvényen van a hangsúly, sokkal inkább az erkölcsön, mert az erkölcs magasabbrendű a törvénynél. Ezzel sem lehet egyetérteni mert az erkölcsi elvekkel nem tea-”''* törvény megszűnik törvény lenni. A törvény és az erkölcs között nem lehet ellentét. A törvény ereje igazságosságában, az erkölcsi tisztaságba vetett általános meggyőződésben, az erkölcsben van. Itt megengedhetetlenjék a szembeállítások. Kigondolnak mindenféle trükköket, méghozzá teljesen méltatlanokat, mert el akarják kerülni a koreai hadműveletek megszüntetéséről szóló javaslat feletti szavazást. El akarják kerülni azt a szükségességet, hogy szavazással határozzák meg a koreai tűzszünetre vonatkozó javaslathoz való viszonyukat Azok a küldöttségek, amelyek ellenzik a koreai tűzszünetről szóló javaslat elfogadását, nem, merik nyíltan ellenezni javaslatunkat a világ közvéleménye előtt. —* Fogadják el e mi módosításainkat — folytatta Visinszkij — és akkor kérjék tőlünk, hogy kin is fogadjuk el az önök határozati javaslatát, önök azonban mindenestől elvetik a mi módosításainkat, mondván, hogy azok nem megfelelőek. Miért nem megfelelőek? Azért, mert az önök álláspontjával, a koreai háború folytatásának vonalával szemben állnak, azért,ert leleplezik azt a botrányos helyzetet, amelybe az amerikai-angol tömb került. Rámutatott a szovjet küldöttség vezetője arra, hogy a tűz beszüntetése rendkívül fontos, javaslat. Senki sem állíthatja, hogy a tűzszünet a háború folytatásának lehetőségét hordja magában. Ezt nem is lehet állítani. A tűzszünet elrendelése minden, csak nem háború. A tűzszünet béke, előcsarnoka a békének. Megfelelő válaszban részesítette ezután Vizinszkij Salvador képviselőjének szavait. A Salvador küldöttugyanis elemeztea szovjet javaslat 3. pontját, amely szerint 1I tagú bizottság felállítását javasolja a Szovjetunió a koreai kérdés békés rendezésére. A salvadori küldött úgy vélte, hogy a bizottságban azok lesznek többségben, akik a nyugati tömb alapvető állásfoglalását ellenzik. Megcáfolva ezt a kijelentést, Visinszkij megvilágította, hogy a javasolt bizottságban az Amerikai Egyesült Állanok, Anglia, Franciaország, India, Burma, Svájc és Dél- Korea, vagyis összesen hét delegátus elfogadja alapul az indiai határozati javaslatot. Velük szemben a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Csehszlovákia és a Koreai Népe Demokratikus Köztársaság nem fogadják el alapul az indiai határozati javaslatot. — Nem lehet kétség afelől, hogy a Szovjetunió által javasolt bizottság illetékesebb szerv lesz, alkalmasabb lesz arra, hogy sikeresen lássa el feladatát, mint az indiai határozattervezet által javasolt bizottság — mondotta befejezésül A. J. Visinszkij Az imperianta szavazógépezet újabb kudarca az ENSZ-ben New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az EVSZ-közgyűlés politikai bizottságának november 28-i ülésén folytatták a koreai hadifoglyok hazatelepítéséről szóló indiai határozattervezet megvitatását. Valamennyi felszólaló figyelmének központjában azonban az ehhez a tervezethez fűzött szovjet módosítások álltak. Burma küldötte kijelentette, hogy a szovjet módosításokkal kapcsolatban tartózkodik a szavazástól, majd beismerte, hogy küldöttségenyugtalan a miatt, ami a délkörei hadifogolytáborokban történik. Dzsamali iraki külügyminiszter kénytelen volt kijelenteni, hogy a szovjet módosítások kiváló gondolatokat tartalmaznak, de utána lényegében az indiai határozattervezetet támogatta, hasonlóan az egyik egyiptomi küldötthöz. Lloyd angol államminiszter bejelentette, hogy küldöttsége a szovjet módosítások ellen fog szavazni és cinikusan hangoztatta: a koreai hadműveleteket nem kell beszüntetni addig, amíg nem oldják meg a hadifoglyok kérdését. A Délafrikai Unió, Bolívia, Salvador, a Dominikai Köztársaság képviselői buzgón ismételték Achesonnak és Edennek azt a nyilatkozatát, hogy lehetetlen a koreai hadműveletek beszüntetése. A. J. Visinszkij fentebb ismertetett beszéde után Peru képviselője szólalt fel és az amerikai álláspont ellenébenközhelyeket ismételgetett. Meg kell említeni, hogy az amerikai-angol tömb vezetői az utóbbi napokban nyugtalanok az indiai határozattervezet és a szovjet módosítások megvitatásának menete miatt és arra törekednek, hogy végezzenek a vitával és a lehető leggyorsabban áttérjenek az indiai határozattervezet feletti szavazásra. A november 28-i ülés elején a bizottság elnöke — Brazília képviselője — az amerikai-angeis tömb főkolomposainak ezt a hangulatát kifejezve, kijelentette: november 28-án bezárja a vitát, az indiai határozattervezettel kapcsolatban, hogy november 29-én lehetőséget adjon India képviselőjének felszólalására és azután megtartsák a szavazást az indiai határozattervezet felett. A szovjet küldöttség vezetője rámutatott, hogy az ilyen határozat jogtalan, mire a bizottság elnöke nem ragaszkodott előterjesztéséhez. Mennon, India képviselője az amerikai-angol törüöb képviselőinek sürgetésére válaszolva kérte, hogy az ülést december 1-re halasszák el, mert időre van szüksége a kormányával való tárgyalásra. Az indonéz küldöttség vezetője támogatta az indiai küldött kérését és hivatalosan javasolta az ülés elhalasztását december 1-re. A. J. Visinszkij határozottan támogatta az indiai küldött kérését. Az indonéz javaslatot 27 szavazattal elfogadták. A javaslat mellett szavazott a Szovjetunió, Lengyelország, Ukrajna, Csehszlovákia, Bielorusszia, India, Indonézia, Irán, Irak és több más ország küldöttsége. A javaslat ellen 24küldöttség szavazott, köztük az imperialista nagyhatalmaik delegátusai. Hét küldöttség tartózkodott a szavazástól.