Magyar Nemzet, 1952. december (8. évfolyam, 282-305. szám)
1952-12-25 / 302. szám
Hátydr XcHZot A szénégető portája Ilja Erenburg egy francia mondást idézett , a népek béke- skongresszusán: »A szénégető úr portát portáján.« A világhírű szovjet író — a függetlenségükért, küzdő népeket éltetve — így variálta az előbb említett francia mondást: »Iljen a szénégető, aki úr a saját portájául. Hja Erenburg, aki jól ismeri a világ népeinek lelkületét, szellemi kincseit és majdnem mindegyik beszédében felhasznált valamit egyik vagy másik nép szólásmondásaiból, most is frappáns példázattal szolgált a népek békekongresszusa delegátusainak, hiszen nemcsak a régi francia szénégető akart ur maradni a saját portáján, hanem urak akarnak maradni a maguk portáján a népek is. Ahogy az egykori francia szénégetőket a fosztogató királyi adószedők és más hatósági kiskirályok nyúzták, úgy nyúznák most a világ sok részében a népeket az imperialista megszállók és azok szuronyainak védelme alatt saját kizsákmányokért. Ma szemtanúi lehetünk annak, mikép tesznek sorozatos kísérleteket a hitleri viagaramil törekvések, útjára■örült amerikai imperialisták a népeit függetlenségének megszüntetésére. Ilyen törekvésekkel találkozunk Nyugat-Európában és Latin-Amerikában egyaránt. Másutt — Ázsiában és Afrikában — az amerikai imperialisták arra törekednek, hogy megakadályozzák a gyarmati és félgyarmati országok felszabadulását, s elfoglalják a régi gyarmatosítók helyét. A különböző országok nemzeti önállóságának veszélyeztetése és a n népek függetlenségének elfojtása — mint a népek békekongresszusának a világ népeihez intézett felhívása is hangoztatja . — Súlyos veszedelem az egész ■világ békejő szempontjából. Éppen ezért itt népek békekongresszusa valamennyi nép számára követeli azt a jogot, hogy maga döntsön sorsára és maga válassza meg életformáját, belső ügyeibe történő minden beavatkozás nélkül, bármivel próbálják is ezt a beavatkozást igazolni. Szónokok hosszú sora fejtette ki a népek kongresszusán a legkülönbözőbb oldalakról, hogy az államok önállóságának és a népek függetlenségének biztosítása a világbéke legfőbb alapai közé tartozik. A ■ Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett Yves Farge, a Francia Béketanács elnöke, körképet festett azokról az imperialista merényletekről, amelyek az utolsó években a világ minden részén az országok önállósága és a népek függetlensége ellen történtek. Rámutatott arra, hogy milyen szerepeit játszottak és játszaniak: a népek leigázásában, az olyan washingtoni diktátumok, mint az atlanti szerződés, a csendesóceáni szerződés és a latinamerikiai országokra kényszerített kétoldali szerződések, amelyekkel az Egyesült Államok mai hivatalos vezetői lábbal tiporják Monroe, Lincoln és Roosevelt szellemi örökségét. Yves Farge kifejtette: » Monroe volt az, aki Latin - Amerikáról beszélve és Európához szólva szembeszállt azzal, hogy az egyik ország leigázza a máskat; Lincoln volt az, aki véget akart vetni a faji megkülönböztetésnek; Roosevelt volt az, aki a nemzetközi értekezleteken elítélte az erőszak alkalmazását, amellyel a népeket függő helyzetben és elnyomás alatt akarják tartani.* Hja Erenburg, Yves Farge és a népek békekongresszusának sok más felszólalója is rámutatott arra, hogy azamerikiai imperialistáktól, leigázott és kizsákmányolt népek, amikor szabad érükért és független- néptükért harcolnak, nem az amerikai néppel állnak szemben, hanem azzal az imperia- iVa pockával amely az amrerikai népet szintén énvomb és ídzsánnányolni. Az amerikai fasiszta vezetők nemcsak azt akadályozzák, mere bogy a francia és egyéb szénégetők saját portájuk, urai lehessenek, hanem feldúlják az amerikai szénégetők portáinak nyugalmát is. Hány amerikai szénégetőt kergettek a Fehér Ház urai Koreába, hogy ott meghaljanak a monopolica piha ,11 szták profitjáért, a fegyvergyárosok osztalékának növeléséért?! A világ népei békében és barátságban akarnak élni az amerikai néppel. Tisztelik annak szokásait és elismerik annak életformáját. De megkövetelik, hogy az amerikai politika irányítói ugyancsak elismerjék más országok és népek jogát szokásaik megőrzésére és életformájuk megteremtésére. A hitleri ösvényeken haladó amerikai külpolitika nem ismeri el a népek ilyen irányú jogait. Az ezzel kapcsolatos helyzetet Nitti, az olasz liberálisok egyik vezetője, így jellemezte a népek békekongresszusán: z Európa szabadsága és békéje ellen irányuló valóságos összeesküvéssel állunk szemben... Ha nem találjuk meg az eszközöket a magunk védelmére, egy-kettőre leigáz bennünket az amerikai gerikar, amely berendezkedik aságainkban és uralkodni fog felettünk.* Az, aki ezt az éles megállapítást tette, ismételjük, nem kommunista, nem szocialista politikus, hanem az olasz polgárság egyik képviselője. Állásfoglalása arra mutat, hogy — a háború elhárításában érdekelt különböző osztályok és rétegek koalíciójában — egyre több polgári elem is megérti az imperialisták terveinek megakadályozásáért indított küzdelem helyes módszereit. Kétségtelen, hogy a nemzetek függetlenségének megőrzéséért indított világméretű küzdelem is a békeharc lényeges része, amelyben minden nemzetnek és népnek fontos szerepe lehet. A népek békekongresszusán öt világrész rengeteg országának legjobb hazafiai vettek részt és ország-világ előtt tanúságot tettek arról, hogy a békeharcos hazafiak között nincsenek és nem is lehetnek ellentétek. A szovjet hazafiak megszoríthatták az amerikai hazafiak kezét. Az angol hazafiak átölelhették az indiai hazafiakat. A magyar hazafiak barátokba és testvérekre találtak a Tito-ellenes jugoszláv hazafiakban. A francia hazafiak szíve egyszerre dobbant a német hazafiakéval. Túlzás nélkül mondhatta Nitti:A népek békekongresszusának legnagyobb eddigi eredményét abban látjuk, hogy sikerült közös nevezőre hozni az egész emberiség békevágyát, amely most anyagi erővé változik és lefogja a háborús gyújtogatók kezét.* A népek békekongresszusán valóban közös nevezőt kapott az egész emberiség békevágya és e közös nevező jegyében küzdenek majd a világ békeharcosai a béke megőrzésének és megszilárdításának előfeltételeiért, az országok önállóságáért, a népek függetlenségéért, az általános, egyidejű, fokozatos és arányos leszerelésére a tildééii áh-' rú eltüntetéséért, a koreai, vietnami és malajai háborúk megszüntetéséért, a nagyhatalmak békepaktumáért. Ha a népek nem tűrik leigázásukat és a szénégetők mindenütt urak lesznek a saját portájukon, akkor a sorsukkal rendelkező és jövőjüket meghatározó emberek tömegei a nagy és kis országok lakosainak békeszerető milliói, tízmilliói és százmilliói megakadályozzák az imperialisták terveit és keresztülhúzzák a háborús gyújtogatók számításait. Minden jel arra mutat, hogy ez így lesz. Erre mutattak egyébként már a népek békekongresszusának előkészületei is: azok a regionális kongreszszusok, amelyeken szintén elementális erővel nyilvánult meg a népek béketörekvése és függetlenségi követelése Ne feledkezzünk meg arról, hogy a bécsi kongresszus azért sikerült olyan jól, mert jó alapjei voltak a kontinentális és nemzeti, vagy nemzetek csoportjait egybefoglaló kongreszszusokon. Nem véletlen, hogy ezeknek az előkongresszusoknak legfontosabb határozatai a népek békekongresszusának határozataiba is belekerültek. Az ázsiai és csendes óceáni népek pekingi békekonferenvája, az északi országok munkásszervezeteinek oslói békeértekezlete, továbbá a német kérdés békés megoldását célzó berlini értekezlet: mind-mind olyan határozatokat hoztak, amelyek kiemelték a békeharc és a függetlenségi küzdelem összefüggéseit. Az ázsiai és csendesóceáni országok pekingi békeértekez- tete megállapította, hogy Ázsiában és a Csendes-óceán térségében csak akkor lehet igazi Béke, ha megszűnik az imperialista agresszió minden fajtája és a népek önállóan rendelkezhetnek saját sorsukkal Az északi országok munkásszervezeteinek oslói értekezletén, amelyet egy svéd lapészaki parlamentnek nevezett, úgy döntöttek, hogy az északi országok békeharcosai, függetlenségért küzdő népei egységes frontba tömörülve akadályozzák meg a különböző nemzetek szuverenitásának megsemmisítését A norvég delegáció vezetője azoslói békeértekezleten így jellemezte az északi országokamerikanizálását«. »Az atlanti tömb politikája megsemmisíti országaink nemzeti függetlenségét. Vájjon nem tény-e, hogy Norvégiában és más északi országokban idegen hatalmak fegyveres erőinek parancsnoksága tartózkodik? Vájjon nem ismeretes-e, hogy a norvég minisztériumokban és más országok minisztériumaiban külföldi katonai szakértők ülnek? A népek által választott nemzetgyűlések feladata statiszta szerepre korlátozódik. Külföldi katonai körök parancsára katonai berendezéseket és támaszpontokat építenek országainkban Mi, egyszer emberek, úgy látjuk, hogy ez nem rács, mint lemondás a nemzeti önálllóságról mind politikai, mind katonai és gazdasági szempontból.* A népek békekongresszusa egyesítette mindazokat akik — tekintet nélkül osztályhelyzetükre, foglalkozásukra, politikai és vallási meggyőződésükre — szembeszállnak az új világhódítókkal és az Úja Erenburg által idézett francia mondás értelmében ragaszkonak ahhoz, hogy a népek urak legyenek saját portáikon. A függetlenségét és szabadságát csak nem rég elnyert magyar nép mindent erejével támogatja a hatalmas békekoalíció keretében a még elnyomott és kizsákmányolt népek küzdelmét. Sós Sadra A francia kormányválság fejleményei „Az Egyesült Államok maroknyi uralkodó csoportja papírronglynak tekinti a nemzetközi egyezményeket* — mondotta Gromiko az ENSZ közgyűlésén A külpolitikai helyzet A nemzetközi közvélemény feszült figyelemmel kíséri a francia kormányválság után kialakult helyzetet. Arnol köztársasági elnök kedd este több volt miniszterelnökkel folytatott tanácskozásokat, így fogadta Schuman-t, André Marié-t, Queuille-t és George Bidault-t. Szerdán Pleven-m, René Meyer-rel és Jules Mock-kal tárgyalt, majd közölte, hogy az alkotmányos szokásoknak megfelelően megbeszéléseket folytat a különböző pártok parlamenti képviselőivel is. De Gaulle kedd este a kormányválsággal kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amelyben saját magát tolja előtérbe, mint akiképes megtenni azt, amit Pinay nem tudott elérni«. Hangoztatja, hogy kész pártjának képviselőit olyan politikai csoportosulás rendelkezésére bocsátani, amely lehetővé tenné *a végrehajtó hatalom megerősítését*, vagyis — mint a l’Humanité megállapítja — a fastomus parlamenti úton való előkészítését. A Francia Kommunista Pár központi bizottságának nyilatkozata világosan rámutat a válság legfőbb okára: ez az amerikai imperializmus előtti behódolás politikája, amelyet a francia burzsoázia vezetői a Szocialista Párt bűnös közreműködésével már 1947 óta folytatnak és amellyel a Francia Kommunista Párt már az első naptól kezdve szembeszállt. Franciaország üzemeiben a dolgozók röpgyűlésre jöttek össze, hogy kifejezésre juttassák, milyen kormányt követel a francia nép. A köztársasági elnökhöz intézett táviratokban és levelekben hangsúlyozzák, hogy olyan kormányt követelnek, amely a béke és a társadalmi haladás ügyét szolgálja. A Pinay-kormány bukása nagy megdöbbenést keltett a nyugateurópai vezető körökben. A Times keddi számában megállapítja: »Ha a válság folytatódik, vagy elhúzódik, Franciaország kétségtelenül súlyos helyzetbe kerül.* A Daily Herald arra a következtetésre jut, hogya Pinay-kormány lemondása sokkal súlyosabb következményekkel fenyeget, mint a megszokott francia kormányválságok. A mostani francia kormányválság a szokottnál is súlyosabb*. Említésre méltó az a hír is, amely szerint Letourneau, aki a Pinay-kormányban a társállamok minisztere volt, bejelentette, hogy kilép az MRP parlamenti csoportjából. Letourneau azzal indokolta kilépését, hogy pártja megvonta a támogatást Pinay-től. A bonni kormánykörök aggodalommal nyilatkoztak a francia kormányválságról. Attól tartanak ugyanis, hogy e miatt még inkább elhúzódik a háborús szerződések ratifikálása. Adenauer egyébként nyilatkozott a jobboldali szociáldemokrata párt vezetőjével, Ollenhauerral folytatott tárgyalásairól. »Csak most mutatkozott meg igazán, mennyire közös alapokon nyugszanak elképzeléseink« — leplezte le maga Adenauer a munkásáruló szociáldemokraták alattomos lakájpolitikáját. Német-francia viszonylatban érdekességre tarthat számot a saarvidéki tartomány gyűlés döntése, amelynek értelmében ismét H Hoffmann lett a miniszterelnök. Az amerikai-francia imperialisták szolgálatában álló Hoffmann első kormánynyilatkozatában sürgette a Saarvidék seurópaizálását. Köprülü török külügyminiszter — mint ismeretes — Rómában tárgyal. Kedden sajtóértekezleten kijelentette: „a közös védelem ügyében elvi megegyezés jött létre Törökország, Görögország, valamint Jugoszlávia között". Az ENSZ koreai vitájával foglalkozik a National Herald című indiai lap. Megállapítja, hogy Indiában nagy elégedetlenséggel fogadták a közgyűlés határozatát, amely az „önkéntes hazatelepülés" elvét támogatja. Az indiai kormány határozati javaslatával az angol-amerikai tömb híveként leplezte le magát. Az indiai kormány ezzel az eljárásával kiérdemelte ugyan az egyes amerikai és angol lapok dícséretét, de elidegenítette Kínát és a Szovjetuniót Indától. A határozati javaslat elfogadása óta a tárgyalások holtponton vannak — írja a lap. sanak, amelyben részt venne De Gaulle pártja is és amelynek az lenne a feladata, hogy Franciaországot még mélyebbre taszítsa a fasizmus szégyenébe. Végül megállapítja a nyilatkozat, hogy a kormányválság megmutatja a munkásosztálynak és az egész lakosságnak, hogy eredményesebben szembe lehet helyezkedni az eddig kárhozatos politikával és megmutatja a kivezető utat is, ha a nép minden erejét egyesítve ■ hatalmas akcióval kifejezésre juttatja ellenállását, Franciaország politikáját olyan irányban lehet majd megváltoztatni, amely megfelel a franciák hatalmas többsége óhajának. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata a kormányválságról Párizsból jelenti az MTI. A T Humanité közli a Francia Kommunista Párt központi bizottságának a kormányválsággal kapcsolatban kiadott nyilatkozatát. A nyilatkozat megállapítja, hogy az amerikai imperialisták előtt behódolófrancia kormánypolitika kifejezésre jut az igazságtalan vietnami háborúban, a revansszellemtől áthatott nyugatnémetországi miltarizmus újjászületésében, a Szovjetunió és a többi békés ország ellen irányuló háború előkészítését szolgáló túlhajtott katonai kiadásokban, ami gazdasági és szociális téren a munkanélküliség megnövekedését, a munkabérek csökkentését idézi elő és nyomorva, a fizetésből élők, a középrétegek s végül az egész nemzet fokozatos tönkretételéhez vezet. Mindennek következtében a munkások között és a legkülönbözőbb körökben egyre növekszik az elégedetlenség és egyre erősebbé válik az ellenállás e politikával szemben. Ez az elégedetlenség megnyilvánul a nemzetgyűlésben is és befolyásolja a többségi képviselők egy részének magatartását. A Pinaykormány elnyomó intézkedései, fasiszta összeesküvése gyengének bizonyult ahhoz, hogy folytatni tudja az árulás, a háború és a nyomor politikáját a népi és nemzeti törekvések ellen. A francia burzsoázia vezető körei most mindent elkövetnek, hogy vagy egy ugyanilyen jellegű kormányt, vagy pedig egy »erősebb« kormányt alakít. Vincenturinl társ válásái Párizsból jelenti az MTI. Vincent Auriol francia köztársasági elnök szerdán folytatta megbeszéléseit a kormányválság megoldása végett. Auriol fogadta Jacques Duclos-t, a Francia Kommunista Párt titkárát is. A délutáni órákban Auriol kihallgatáson fogadta Guy Monet, a Francia Szocialista Párt főtitkárát és hír szerint közölte vele, hogy kész megbízást adni neki az új kormány megalakítására. Ezzel egyidejűleg a köztársasági elnöki hivatal közleményt bocsátott ki, amely szerint a köztársasági elnök olyan kormány megalakulását kívánja, amely az eddigi politikát folytatná. Tekintettel a közlemény ügyetlen és a jobboldali szocialistákat leleplező megfogalmazására, azt később visszavonták. Az imperialisták veresége az ENSZ-ben a terintészeti kincsek kiaknázásának kérdésében New Yorkból jelenti a TASZSZ, hogy ez ENSZ-közgyűlés december 21-i esti plenáris ülésén az imperialisták vereséget szenvedtek azzal a határozati javaslattal kapcsolatban, amely megerősíti az államok szabad rendelkezését természeti kincseikkel, valamint erőforrásaikkal és leszögezi, hogy minden ország szabadon aknázhatja ki a forrásait saját előrehaladása és gazdasági fejlődése érdekében. Erre a határozati javaslatra 36 küldöttség szavazott, köztük a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Bielorussz Szovjet Szocialista Köztársaság. A határozati javaslat ellen csak négy küldöttség szavazott, mégpedig: az Egyesült Államok, Anglia, a Délafrikai Unió és Új-Zéland küldöttsége. A közgyűlés többsége jóváhagyta a technikai segélynyújtás kibővített programmjával kapcsolatos határozati javaslatot. G. P. Arkagyev, a Szovjetunió képviselője, szavazásának indokolásául mondott beszédében hangoztatta, hogy a szovjet küldöttség azért tartózkodott a szavazástól a kibővített technikai segély kérdésére vonatkozó határozati javaslattal kapcsolatban, mert azt tartja, hogy ez a technikai segély láncszeme a Truman-programm 4. pontja címen ismeretes programmnak és arra irányul, hogy alárendelje se amerikai monopóliumoknak a gazdaságilag elmaradt országok gazdasági életét. Gromiko beszéde az ENSZ-ben az amerikai katonai hatósások újabb gaztetteiről New Yorkból jelenti a TASZSZ. Gromiko, a Szovjetunió küldötte az ENSZ-közgyűlés december 21-i teljes ülésén követelte, hogy a közgyűlés mostani ülésszaka munkájának megszakítása előtt tárgyalja le az amerikai katonai hatóságok ponganszigeti vérengzésének ügyét. Az amerikai katonai hatóságok új bűncselekményeket követtek el a ponganszigeti táborban levő koreai és kínai hadifoglyok ellen — mondotta a többi között Gromiko. Az említett szigeten az amerikai őrség meggyilkolt 82 hadifoglyot és 120-at megsebesített. Az amerikai parancsnokság képviselői nem tagadták a gaztett tényét. Az úgynevezettkivizsgálás* után Caldwell amerikai ezredes megdicsérte Miller alezredest, a táborparancsnokot, mert a határozottan cselekedett*. A véres gaztettre azért került sor, mert a hadifoglyok hazaszállításukat követelték. Vájjon nem a koreai és kínai hazafiak bátorságát és kitartását bizonyítja-e az a tény, hogy az amerikai gyilkosok puskái előtt, utolsó perceikben hazafias nemzeti dalokat énekeltek. Gromiko ezután foglalkozott Jessup amerikai küldöttnek azzal az állításával, hogy Ponganban nem hadifoglyokat, hanem polgári személyeket őriznek. A szovjet küldött az AFP jelentése alapján cáfolta meg ezt az állítást. E jelentés beszámol arról, hogy a pongánszigeti táborba zárt személyeket elfogatásukkor hadifoglyoknak minősítették. Gromiko emlékeztetett az amerikai katonai hatóságoknak korábbi véres gaztetteire, majd a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság jelentésére és Stevenson kanadai haditudósító megállapításaira, amelyek egyöntetűen bizonyítják, hogy az amerikai hatóságok tömegesen gyilkolják le a hadifoglyokat. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság jelentését Visinszkij szovjet külügyminiszter többszöri követelése ellenére sem mutatták be a közgyűlésnek — állapította meg Gromiko. Valamilyen óvatos kéz állhatatosan elrejti ezt az okmányt a közvélemény elől. Az amerikai katonai hatóságok Koreában elkövetet gaztettei nem véletlenek — folytatta beszédét Gromiko. Ezek a gaztettek annak a politikának a következményei, amelyet az Egyesült Államok uralkodó körei a koreai kérdésben folytatnak. E politika célja az agreszszív háború folytatása és az agresszió kiterjesztése. A szov