Magyar Nemzet, 1952. december (8. évfolyam, 282-305. szám)
1952-12-02 / 282. szám
Kedd, 1052. december 2.) POLITIKAI Az angol tőkések jóformán még magukhoz sem léptek az iráni csapástól, Irán szomszédságában, a kőolajban szintén igen gazdag Irakban máris újabb viharfelhők gyülekeznek a monopóliumok egén. Az iraki nemzeti felszabadító mozgalom harcosai már régóta küzdenek az ország függetlenségének kivívásáért, az imperialista elnyomás megszüntetéséért. Bagdadban az ellenzéki pártok már október közepéig követelték, hogy a kormány mondja fel az 1936- ban kötött angol-iraki szerződést, amely teljesen kiszolgáltatta a vizét folyó országának, a Tigris és az Eufrates völgye népének életét az angol Uralkodóköröknek. A Times tudósítója ironikus hangon állapította meg, hogy Bagdadban a széles tömemeg csodálják az iráni példát és Bokát eltűnődnek azon, hogyan sikerült Moszadiknak »a brit Oroszlán farkába csípnie...« Az imperialistákkal szemben egyre erősödő elégedetlenség- és gyűlölethutlám az elmúlt hét végén a hatalmas bagdadi tüntetésekben robbant ki. Az ötmilliós iraki nép legjobb fiai, köztük a főiskolák sztrájkoló diákjai, félreérthetetlenül kifejezésre juttatták, hogy nem kérnek többé a külföldi kizsákmányolásból. A cuy torai attól tartva, hogy Irakban megismétlődik az iráni eset s elvesztik Irakot, a középkeleti angol politika egyik legszilárdabb támaszát, mozgósították ügynökeiket. Az iraki népáruló uralkodó rétegek képviselői, a szorongatott imperialisták segítségére siettek. AbdulHah régens, aki a kiskorú Fejszál király helyett gyakorolja a hatalmat, a reakciós katonai klikk egyik mindenre kész tagját, Nureddin Mahmud tábornokot bízta meg az új kormány megalakításával és a »rendcsinálással. Mahmud tábornok páncélkocsikat és katonasággal megerősített rendőresztagokat vezényelt a jogaiért bátran fellépő iraki tömegek ellen az angol és amerikai nagykövetségek védelmére. A véres összetűzésekben sok hazafi életét vesztette. A kormányzatnak drákói rendszabályokkal, átmenetileg, sikerült biztosítania arendet, de ezzel még távolról sem jutott nyugvópontra az iraki kérdése. Irak olaját az iraq Petróleum Corripany (IPC) ellenőrzi. Az IPC-ben egyforma helyet foglal el az Angol-Iráni Olajtársaság, a Royal Dutch-Shell Co., a Société des Petroles és a vezető északamerikai olajtársaságok konzorciuma. Ezek szerint tehát az Iraki olaj angol, amerikai, francia és holland tőkések kettében van. Az angolok a válság óráiban legfőbb reményüket éppen abba vetették, hogy az öszszes érdekelt imperialista hatalmak közös fellépéssel nem engedik megismétlődni az *iráni tragédiát*. Az AFP londoni tudósítója köntörfalazás nélkül utalt angol hivatalos köröknek arra a megállapítására, s„Ha Irakban a kőolaj feltárásában érdekelt országok meg tudnak egyezni a cselekvési módban, akkor talán megmenthetik a helyzetet...« Az iraki olajforrások döntő fontosságúak az imperialisták számára. Jelentőségük és értékük az iráni olaj elvesztése óta meghatványozódott. A Neue Zürcher Zeitung középkeleti tudósítójának, Watter Bosshardfiak véleménye szerint a tőkések azt remélik, hogy az 1951. augusztus havában 6 millió tenntát kitevő iraki olajtermelés 1955-re eléri az évi 30 millió tonnát s így pótolni tudja a közel 32 millió tonna iráni olaj kiesését. Az Iraq Petróleum Campany 1951. augusztusában új szerződést kötött az iraki kormánnyal és az addiginál k kedvezőbb feltételeket biztosított az iraki tőkéseknek. Az új szerződés óta a tiszta haszon felét kapják az iraki nép elnyomók, akik — a jelek szerint — egyelőre megelégednek ezzel a profittal és elterrtár Inaik a nép fokozódó követelésének: az iraki olaj államosításának. Az iraki olajstratégiai jelentőségét az imperialisták szemében még inkább fokozta annak az új, közel 900 kilométer hoszszú olajvezetéknek a megépítése, amely a leggazdagabb iraki olajforrásoktól, Kirkuk vidékétől a Földközi-tenger partjáig Barnaszig húzódik. A 115 millió dolláros költséggel létesített olajvezeték ünnepélyes felavatását nagyszabású közös demonstrációnak szánták az imperialisták. Sir John Canningham admirális, az Iraq Petroleum Company elnöke az ünnepi ceremóniák elvégzésérekirendelte* a tizenhét éves Ferezál királyt, aki csak néhány hónappal ezelőtt tért vissza hazájába, hosszú évekig tartó angliai neveltetés után. A megjelent vezető középkeleti imperialista diplomaták öntelten hangoztatták, hogy a »két folyó országának* most egy »harmadik folyót« is teremtettek: a hatalmas kőolajvezetéket, amely lehetővé teszi az iraki olajtermelés megháromszorozását és az elkövetkező öt évben előreláthatóan 200 millió fontsterling hasznot biztosít az iraki kormány korrupt urainak. Miközben Irak urai degeszre tömik pénztárcáikat az imperialistákkal való osztozkodáskor, a IRAKBAN nép nyomora határtalan méreteket ölt. Még a nyugati polgári lapok elfogult középkeleti tudósítói is egyöntetűen beismerik, hogy Irakban jelenleg akorrupció sokkal nagyobb arányú, mint bárhol másutt az arab országokban, s ezalatt a nép az éhhalál szélén tengeti életét. A hatalmas földbirtokok a Sejkek és a vidéki mammutbirtokosok tulajdonában vannak s évek óta húzódik a parlament álltal kényszeredetten jóváhagyott látszat-földreform Végrehajtása is Irakban óriási űr tátong a kiváltságosok mesés gazdagsága és a tömegek szörnyű elesettsége között. Még a rendszer leghívebb támogatói: a katonák, a rendőrök, az államhivatalnokok is olyan elképesztően szerény fizetést kapnak, hogy csak az elburjánzó korrupció segítségével tarthatják fenn családjukat. Az ország belpolitikai állapotainak rendkívüli ziláltsága csak súlyosbítja az általános helyzetet. A tie Tat tudósítójának jelentése szerint Londonban különös aggodalommal tekintenek a december végére tervezett iraki parlamenti választások elé. A nyugati tőkések mindaddig nyugodtan szemlélték az iraki belpolitika zajlását, amíg a hírhedt kétfordulós, közvetett választási rendszer volt érvényben. Tudták, hogy ilyen rendszer mellett mindig a céljaiknak legmegfelelőbb parlamenti többség jön össze. A tömegek nyomására azonban az iraki ellenzéki pártok erőteljesen felléptek a közvetlen, demokratikusabb választási rendszer bevezetéséért. Mahmud tábornok, az új miniszterelnök, nyilván a felkorbácsolt néphangulat lecsillapítására, bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy számos »reformot« _ kíván életbeléptetm s »a közóhajnak megfelelő alapokra helyezi a választási rendszert is*. A bagdadi tüntetések első óráiban a Cityben és a Wall Streeten egyaránt ijedten dugták össze a fejüket az olajmonopóliumok koronázatlan királyai és megrémülten tették fel a kérdést: várjon Irak követi-e az iráni példát, vagy Mahmud miniszterelnök segítségével a »«di gibí útra« tért Mahmudot, mindenesetre az iraki nép ereje arra készteti, hogy álcázza a terveit, s demagóg ígéretekkel igyekezzék elterelni a tömegek figyelmét. Az iraki politikai földrengés szembetűnően mutatja, hogy a Közép-Keleten egyre jobban, inog a talaj az imperialisták lába alatt. Az Al-Akhbar című egyiptomi lap helyesen állapította meg, hogy az iraki nép bekapcsolódott abba az aktív harcba, amelyet a gyarmati és függő országok népei nemzeti függetlenségükért és szabadságukért vívnak. A NÉPEK BÉKEKONGRESSZUSÁRA KÉSZÜL A VILÁG MOSZKVA A Szovjetunióban országszerte folyik a XIV. országos békeértekezletre. Utazó küldöttek —■ sztahanovisták, kolhozparasztok, tudósok, építőmunkások, írók, művészek — megválasztása. A Bjelorusz SZSZK békebizottsága Minszkben tartott teljes ülésén 45 küldöttet választott. Huszonhét küldött képviseli az értekezleten Szovjet-Litvániát. A IV. országos békeértekezlet választja meg a Bécsbe utazó küldötteket. VARSÓ A béke lengyelországi híveinek november 30-án megtartott II. országos kongresszusa megválasztotta a lengyel országosbékebizottsáágot, 29 tagból álló elnökséget. Elnöke Jaroslaw Knaszkietulcz, a neves író, titkára Stanislaw Trepczynski. A kongresszus megválasztotta a Népek Békekongresszusán részvevő 32 tagú lengyel békekül adottséget, HAGA Hollandia sok városában alakultak békebizottságok. Neves holland tudósok, írók, szobrászok, festők, politikusok, a kereskedelmi és ipari körök képviselői jelentették be, hogy részt vesznek a Népek Békekongreszszusán. TUNISZ Száz ismert tuniszi szellemi dolgozó nyilatkozatban üdvözölte a Népek Békekongresszusát és követelte, hogy a francia gyarmati hatóságok szüntessék meg a tuniszi nép elleni elnyomó intézkedjeneket. RIO DE JANEIRO Az Imprestzo Popular közli, hogy Kitérői városában megtartották Rio de Janeiro brazíliai iillaffi békeértekezletét, amely a Népek Békekongresszusának előkészületeivel foglalkozott. ATHÉN Az Avgt című lap jelentése szerint a Pantheosz politikai főiskola hallgatói üdvözlő táviratotintéztek Bécsbe a Népek Békekongresszusához. PRÁGA A kerületi és megyei békebizottságok az üzemekben, földülves szövetkezetekben, állami birtokokon vitákat és béketüntetéseket rendeznek. A bratislavai Matador-üzem dolgozói a Népek Békekongresszusa tiszteletére csaknem 900.000 koronát takarítanak meg. LONDON A Népek Békekongresszusa előkészületeivel foglalkozó angol kezdeményező bizottság a Békejegyzettömböket" terjeszt, amelyekre az angol békeharcosok felírják kongresszusi kívánságaikat. Angliában jelenleg tízezer ilyen jegyzettömböt osztanak szét. Az angol Békevédelral Szövetség londoni gyűlésén Bedford herceg őszinte és kitartó erőfeszítéseiket sürgetett a Szovjetunióval való megegyezés érdekében. Hugw&mzef A FEJLŐDÉS ÚTJÁN Ma egy éve a munkahelyükre siető emberek a zsúfolt autóbuszokon és villamosokon az árak és bérek új rendszeréről vitatkoztak, vagy magukba mélyedten számolgatták a százalékokat. A vasúti kupékban ismeretlen emberek együtt elemezgették a párt és a kormány december 2-i határozatának várható következményeit Erről folyt a szó a géptermekben, a szövetkezeti boltokban ezt számolgatták papírra. és ceruzával kezükben a hivatali dolgozók s erről tanácskoztak összehúzott szemöldökkel esténként a háztartási kimutatások fölé hajló házaspárok. Mindnyájan tudtuk azonban Rákosi Mátyás szavaiból, hogy nem egyszerűen közellátási rendszerünk megváltoztatásáról van szó, hanem sokkal lényegesebb és fontosabb dologról, a szocializmus építésének útján elért újabb jelentős állomásról .Ezek a mostani javaslataink sokkal mélyebbre nyúlnak — mondotta Rákosi Mátyás érintik mindazokat a közellátási, bér- és árkérdéseket, amelyeknek megváltoztatása szükségszerűvé vált, miután hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá és kapitalista országból szocializmust építő országgá lett. Ebben a gyökeresen megváltozott helyzetben az a tény, hogy a korábbi árpolitika lényegében változatlan maradt, számos nehézségre vezetett. Mert mi is volt a helyzet 1950. végén és 1951. folyamán? A szabadpiaci árak ugrásszerűen emelkedtek, megerősödött a spekuláció, nap-nap után árurejtegetők leleplezéséről olvashattunk újságjainkban. A több évi rossz termés következtében a legfontosabb élelmezési cikkekből, mindenekelőtt a hústermékekből nem állt elegendő mennyiség rendelkezésre ahhoz, hogy kielégíthessük a fizetésből élő dolgozók szükségleteit. A közellátási fronton mutatkozó komoly problémákat államunk a jegyrendszer bevezetésével próbálta orvosolni. A jegyrendszer elérte közvetlen célját, biztosítani tudtuk a legfontosabb élelmezési cikkek elosztásánál bérből és fizetésből élő dolgozók érdekeit. A jegyrendszer azonban csak ideiglenesen oldotta meg alegégetőbb problémákat, de a közellátás gyökerében lévő nehézségeiket nem küszöbölte ki. Mindezen túl maga a jegyrendszer is hozzájárult a szabadpiaci árak növekedéséhez. A szabadpiaci áruk ára a jegyes áruk árának sokszorosára emelkedett. Kfirtt Rákosi Mátyás rámutatott, elérkezett az ideje annak, hogy gyökeresen megváltoztassuk ár- és bérrendszerünket. Miért? A felszabadulás előtti Magyarországot a dolgozók alacsony életsszínvonala és a többi árakhoz képest igen alacsony mezőgazdasági árak jellemezték. A szűk belső piachoz viszonyítva mezőgazdasági termékekben a kínálat általában több volt, mint a kereslet. Népgazdaságunk struktúrájában a felszabadulás után — főleg pedig az utolsó két évben — gyökeres változás állt be. Az iparosodás útjára léptünk. A nagyrészt még kisárutermelő mezőgazdaság azonban nem tudott lépést tartani az ipari termelés növekedésének ütemével. Az a téy pedig, hogy kapitalista országból szocializmust építő országgá lettünk, még sok minden mást is jelentett: a munkanélküliségnek és a dolgozók nyomorának teljes felszámolását, az életszínvonal állandó emelkedését. Városban és falun egyaránt nőtt a dolgozók életszínvonala, jelentősen megnövekedett a keresők száma, ugyanakkor azonban a mezőgazdasági termelés alig változott, így a kereslet és a kínálat közötti ellentmondás a mezőgazdasági cikkek vonalán ismét jelentkezett, de immár fordított előjellel. Nyilvánvaló, hogy ezt a kérdést nem lehetett az állami árutartalékok növelésével, vagy a jegyrendszerrel megoldani. Rákosi Mátyás hangsúlyozta, hogy a nehézségek gyökere a termelésben van. »A jegyrendszer már most is kezd a termelés fékjévé válni — mondotta. — A dolgozók többletjövedelme, amelyet a termelés emelése révén elérnek, már nem teszi számukra lehetővé, hogy a legfontosabb cikkekből többet vásároljanak ... Természetesen ilyen magas szabadárak mellett csökken az ösztönzés a termelés növelésére. A túl magas szabadárak fékezően hatnak az iparban. A jegyekkel kapcsolatos tilalmak és forgalmi korlátozások pedig a mezőgazdaságban hátráltatják a termelést.« A jegyrendszer azonban még egy veszéllyel fenyegetett. A mezőgazdasági lakosság árueladásból származó pénzbevételei sokkal nagyobb mértékben emelkedtek, mint a munkások és tisztviselők munkabéralapja. A nemzeti jövedelem elosztásában eltolódás következett be a bérből és fizetésből élők rovására. A munkásosztály és az értelmiség jogosan elégedetlen volt, mert a spekuláció lerontotta életszínvonalát. De elégedetlenkedett a parasztság spekulációval nem foglalkozó része is, különösen azok a szegényparasztok, akik maguk is a mezőgazdasági cikkek vásárlói voltak. F, jelenségek a munkás-paraszt Szövetség lazulásához vezettek. Az intézkedések széles rendszerére volt tehát szükség, amelyek átfogják népgazdaságunk egészét, a termelés és felosztás frontját és népi demokráciánkat a további gyors fejlődés útján viszik előre. Ilyen átfogó jelentősége volt a december 2-i határozatnak. .Jelentősége alapján ez a mostani javaslatunk — mondotta Rákosi Mátyás — folytatása annak a fejlődésnek, amellyel megteremtettük a jó pénzt, államosítottuk az ipart, megkezdtük a falu és az egész ország szocialista átépítését.* Most, egy év távlatából, mindnyájan világosan látjuk már az 1951. december 2-i határozat óriási jelentőségét. A kezdeti napok kavargói’"',,*fia már régen leülepedett, a reakció répihírbazmjai hatástalanul pukkantak szét és tisztán áll előttünk, hogy a határozat — mint ahogy Dere Ernő mondotta —hatalmas mozgató erőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában... Növelte a paraszti és szövetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési kedvét... emelte a dolgozók s mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők életszínvonalát ... hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához .. . Valóban, az elmúlt tizenkét hónap során szemünk előtt bizonyosodott be, hogy kormányunk határozott cselekvése milyen eredményekre vezetett. Szinte már nem is emlékezünk azokra a napokra, amikor jegy ellenében kaptuk a hentesárukat, tejtermékeket, és azt se sokfélét és nem is mindig. Üzleteink és áruházaink telve vannak az ipar és a mezőgazdaság legkülönfélébb termékeivel. Dolgozóink mind a városban, mind a falun, újult lendülettel és akarattal harcolnak a magasabb termelési eredményekért. Bebizonyosodott, hogy aki többet termel, az szertscsak a haza javára, hanem a maga hasznára is munkálkodik. AZ 1951. december 2-i határozat végrehajtása és továbbfejlesztése azonban nem könynyű körülmények között történik, különösen nem az idei fagyos aszálykárok után. Az üzletek ennek ellenére tele vannak.Az emberek — ahogy Gerő Ernő megjegyezte — ezt természetesnek veszik és nem kevesen vannak, akik személyes sértésnek tekintik, ha ilyen aszályos észténdkiben a kenyér színe valamivel barnább, mint amit az előző évben megszoktak, amikor rekordtermésünk volt. Ezek az emberek mozognak, ha véletlenül valami áruból, ami nem is elsőrendű fontosságú, vagy amit kényelmesen lehet helyettesíteni más áruval, már termékkel, a szokottnál esetleg kissé kevesebb van.« —* Gerő Ernő rámutatott, hogy a régi nagybirtokos-tőkés rendszer idején hasonló kedvezőtlen időjárás százezrek számára hozott volna éhínséget és százezreket juttatott volna koldusbotra. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy egy-egy gyengébb termés idején az egyébként is állandó nélkülözéssel küszködő feltár ts özmillió koldus milyen mérhetetlen nyomorba süllyedt. A mi népi demokratikus államunk azonban — mint Gerő Ernő mondottam— zörös állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika útján nemcsak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését...* De ehhez mindnyájunk éberségére, elszánt, megalkuvási vélküli harcára van szükség. Az ellenség, amely igyekezett aláaknázni a szilárd forintot, megkísérelte és különösen e gyenge termés után megkísérli megakadályozni a december 2-i határozat továbbfejlesztését. Bíróságaink már eddig is nem egy kemény ítélettel sújtották azokat, akik az átmeneti nehézségeket ki akarták használni a dolgozók ellen, spekulációs célokból ismét elkezdték az élelmiszerek felvásárlását, rémhíreket terjesztettek, szabotálták a begyűjtést, üzérkedtek. Hangsúlyozni tocit, hogy a december 2-i határozatot nem hajthattuk volna végre és nem tarthatnánk fenn fejlődésünk eddigi és egyre gyorsuló ütemét barátaink támogatása nélkül. Az a nagyarányű segítség, amelyet felszabadulásunk óta aSzovjetunió oldaláról kaptunk és kapunk és az a kölcsönös Segíteni akarás, amely a déli demokratikus országok egy ártásközti viszonyát jellemzi, döntő mértékben hozzájárul eddigi eredményeink megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez. Tudatában vagyunk annak, hogy nehéz és kemény küzdelmek állnak még elöttütök. Biztosítanunk kell a döntő év tervének teljesítését és túlteljesítését, az egyenletes átmenetet a jövő évi tervhez, az eddiginél is gyorsabban kell fejlesztenünk alapanyagiparunk különféle ágait, gyökeresen meg kell javítanunk gépgyáraink munkáját, be kell végeznünk a mezőgazdaságban az őszi muskákat és szervezettebben kell előkészítenünk a tavaszi munkákat, központi feladattá kell tenni, a növénytermelés és az állattenyésztés hozamának emelését, fel kell számolni a pazarlást és alapvetően meg kell javítanunk a gazdasági vezetést. A december 2-i határozat döntő sikere azzal a hittel és bizonysággal tölt e mindnyájunkat, hogy a Központi Vezetőség november 29-i ülésén vázolt feladatok teljesítésével legyűrhetjük nehézségeinket, messze előrehaladünk a szocializmus útján és ezzel jelentősen hozzájárulunk hazánk, az egész bélkieb tábor erősödéséhez. December 21 tiszteletére... Naponta újabb és újabb üzemekben fogadják meg a dolgozók, hogy Sztálin generalisszimusz 73. születésnapját az ezévi terv korábbi befejezésével ünnepük meg. A Ganz Vezérlőberendezések és Készülékek Gyárának dolgozói vállalták, hogy december 21-ig befejezik évi operatív tervüket. A műszaki vezetők azon dolgoznak, hogy megteremtsék a vállalás teljesítéséhez szükséges műszaki előfeltételeket. A gyárban új gépcsarnokot létesítettek, s az azelőtt hét különböző helyen végzett megmunkálást az új csarnokban végzik. Az anyagok, félkészáruk szállításának költsége így lényegesen csökkent. A gyárban új szerszámműhelyt is létesítettek, s ma már agyár maga állítja elő és javítja a szerszámokat. Eddig jelentős időveszteséggel járt, ha egyegy szerszámot pótolni kellett, most ez az időveszteség megszűnt. A helyes műszaki intézkedések mellett a gyárban még meg kell szüntetni a termelő hullámzását, a hóvégi hajrát. A hatvani vasútállomás dolgozói egész évben hatalmas munkát végeztek és idén eddig 1466 szerelvénnyel továbbítottak többet az előirányzatnál. Az elindított vonatok közül százkilencvenkilenccel több az irányvonat, mint amennyit tervbevettek és 480.178 tonna árut szállítottak terven felül. Az álllomás dolgozói vállalták, hogy december 21-ig befejezik ért tervüket.