Magyar Nemzet, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-01 / 1. szám
/ /v Jj/. 'jw j? ""3r '■ * „Föltámadott a tenger...66 Irtot Vavragi György 1953. újévi cikkének gondolatai, előrevilágító és visszanéző távlatai közben ragyog fel az újévi cikkírólelkei szeme előtt ama :„új csillag... vérpiros súgóra*, amely százharminc évvel ezelőtt, 1823. január elsején tűnt fel nemcsak a magyar, de az egész emberiség égboltozatán. Petőfi Sándornak nevezték ezt a csillagot. Nevét ismerik a földkerekség sokféle nemzetiségű, százmilliónnyi egyszerű emberei. Ahogy a csillagoknak, csillagképeknek az egyszerű emberek szava járásában külön nevük van, épúgy Petőfit is e szabadságszerető emberek százmilliói így nevezik: „a szabadság csillaga*. Petőfire emlékezünk, amikor 1953. újév előestéjén az elmúlt 1952. évre visszatekintünk és amikor a ma haladó új esztendőbe belegondolunk. Ha egy Petőfi-vers címét keresnénk az elmúlott év jellemzésére, keresve sem találhatnánk jobbat, mint ezt, s Föltámadott a tenger.. .« Valóban, az elmúlt év során feltámadott a tenger abban az értelemben, ahogy ezt a hasonlatot Petőfi fejezi ki: Föltámadott a tenger, ,A népek tengere; Ijesztve éget földet, Sziláj hullámokat vet Rémítő ereje. Petőfi ,látnoki szemével, amelynek tekintete századok elkövetkezésébe villant bele, meglátta a tengereknek, a népeknek föltámadását, egyesülését, amelynek rémítő ereje a pokolra süllyeszti majd e tengereket átszelő gőgös hajókat, széttöri ezek büszke árbocait, ronggyá tépi címeres Vitorláit Petőfi hasonlatában a tenger ,a népei tengerek, a tengeren hatalmaskodó, kalózkodó hajók és gályák, a népeket elnyomó zsarnokok hatalmi eszközei. Árbocaik és zászlók az elnyomás jelképei. Megjósolta, hogy a tenger ereje az igazi erő, az örök erő, a rabszolgákat szállító, a gályarabok által hajtott, messzi idegen népek kincseit kirabló kalózhajók urai nem tudják örökre megnyerhetni a tengert. Xerxes, az ókori világ legnagyobb zsarnoka, dühében fiegostoroztatta a tengert, amikor esznek vihara a Görögország meghódítására elindított hajóhadát pozdorjává törte. De Petőfi értelmében nem az új zsarnokok, a monopolkapitalisták tehetetlen és esztelen dühét kell-e látnunk abban, hogy ők ás láncokkal, bilincsekkel, napalm-bombákkal, fa biktériumfegyverekkel akarják ostorozni a népek feltámadt tengerét, amelynek vihara, szémítő ereje a megsemmisítéssel fenyegeti nemcsak gályáikat, vitorlásaikat, de atombombát hordozó, repülőgépanyahajókat is? Ha visszapillantást vetünk 3952-re, akkor az erőviszonyokat, az eseményeket, a hidegháború és e forró háború eseményeit egyformán összevetve valóban azt mondhatjuk, hogy az elmúlt esztendő »a feltámadott tenger* éve volt A nemzetközi békemozgalmat joggal nevezi vejük ma el •a népek tengerének*. A népek tengere 1952. év során elárasztotta a földgömb minden szélességi fokát, öblöket, széles öblöket, vagy keskeny fjordokat vágott magának minden országban. Petőfi gondolata a népek tengeréről, a szabadság egyetemességéről, találkozott 1952. legnagyobb eseménye, a népeit bécsi világkongresszusa leghatásosabb szónokának, a nagy szovjet írónak és publicistának, Hja Erenburgnak bevezető szavaival. — A nagy folyók észrevétlenül kis patakokként törnek elő a föld mélyéből — mondotta. Ezzel a Petőfire emlékeztető egyszerű, természetes, de fzívhezszóló hasonlattal kezdte Hja Erenburg felszólalását, majd így folytatta: „ Azután egyre növekednek, szélesednek. Száz és száz patakos folyó siet feléjük és végül a hatalmas folyamok már egész szárazföldeket szelnek rá, országokat kötnek össze egymással, emberek millióinak életét változtatják meg. Ehhez hasonló a mi mogalmunk is, amely méltatlankodó szívek mélyén született, de gyorsan nőtt,é s most immár átfogja századunkat, összeköti a népeket. Soha ilyen mozgalom nem volt a történelemben.* A népeknek ez a tengere az emberi szívek mélységéből táplálkozik. Nyugtalan, szorongó, összeszoruló emberi szívek mélységéből. Anyák szívének vére táplálja, amely sebesen és kétségbeesetten fut át a szíven akkor, amikor a háborús gyújtogatók gonosz kijelentéseit, uszításait hallja és amikor minden egyes ilyen uszító szó tőrként sebzi át minden anya szivét, amely gyermekéért, férjéért dobog. Az emberi szivek kimeríthetetlen vérforrásának hosszú évezredeken keresztül mindig csak a háború özönvizét kellett táplálnia. De 1952-ben valóban víz',támadott a tenger. Kiszélesedett a békének, a népek tengerének hatalmas mozgalma. Azokat a területeket akarja újra megtermékenyíteni, amelyeket emberi gonoszság és emberi butaság, emberi kapzsiság és rablógazdálkodás elpusztított A békemozgalomnak nemcsak szimbóluma, de az elmúlt esztendőkben legnagyobb alkotása volt a Volga— Don-csatorna megnyitása. Szimbóluma azért, mert ahogy a Leninről elnevezett csatorna határtalan, terméketlen és aszályos területeket kenyeret adó, emberi boldogságot teremtő termékeny talajokká változtatott, épúgy akarja a békemozgalom is az egész emberiség számára biztosítani a békés alkotásnak feltételeit Azt szimbolizálja ez a csatorna és a sok más gigászi sztálini békealkotás, hogy az ember számára nyitva állnak a természet meghódításának soha nem látott távlatai. Az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben a békemozgalom azt hirdetni: örökre befellegzett a hódítások brutális erőszakkal, kizsákmányolással, fegyveres erővel történt korszakának. Minden népnek, minden országnak a saját határain belül kell meghódítania a saját népe számára a tudomány eszközeivel, a felszabadított munkával a maga területeit, a maga kincseit. Ezért a maláji ón a malájiaké. Az indonéziai, a ceyloni kaucsuk az indonéziaké és a ceyloniaké. A kínai szén, a kínai termőföld, a kínai kenyér a kínaiaké. Az iráni, az iraki, a szauda-arábiai, a burnai olaj ezeké a népeké. Az egyiptomi, az indiai gyapot az egyiptomiaké és az indiaiaké. A bolivai ón, a chilei réz, a venezuelai olaj, a mexikói olaj ezeknek az államoknak a népeié. És így az angol népé a walesi szénbányák, az angliai vasérctelepek kincse. A német népé a Ruhr- és Rajnia-vidék nyersanyaga. A finneké, a norvégoké a cellulózé. A svédeiké a vasérc. Az amerikai népé az amerikai föld gazdag nyersanyagkincse. A kongói bennszülötteké az ottani uránium-érc. A kanadai népé a nikkel. De kérdezzük, hogy a valóságban így van-e? Nem a brit ón, kaucsuk és olajtőke zsarolja-e ki még mindig a malájai, burmai kaucsuk, ón. olaj nyersanyaglelőhelyeket és nem ezek birtokáért folytatják-e Lidice, Oradour elpusztításához hasonlóan szörnyű gyarmati háborúikat? A viet nami nép ellen évek óta folytat kizsákmányoló gyarmati háborút a francia Indokínai Banknak és más nagybank részvényeiben osztozó — a francia proletariátust éppúgy, mint az indokínai bennszülötteket kizsákmányoló — kétszáz francia plutokrata család. Milyen alávaló cserebere-játék folyik Iránban annak érdekében, hogy az iráni nép kincsét, az iráni olajat Moszadik saját kijelentése szerint a »pehisztorikus korbeai nyomorúságban 6©nyvedő* iráni nép helyett az amerikai kapitalizmus kapja illeg? Mi a koreai imperialista háborúnak fő célja? Miért szabotálják mindezideig az amerikaiak a koreai fegyverszünet megkötését? üzleti érdekből. Minden imperialista törekvést az jellemez, hogy az úgynevezett katonai startégiai célok mögött tulajdonképpen nagy üzleti érdekek húzódnak meg. Ezek az üzleti érdekek mozgatták az elmúlt évben is az imperialisták forró és hidegháborúját, az ENSZ-beli és a koreai véres harctereken, Vietnamban, Burmában, Malájában, Kenyában, Tuniszban és Marokkóban aafficalakosság fegyvereivel, az ENSZ közgyűlésében az atomdiplomácia mérgezett tőreivel folytatták a béke ellen meg-megújuló támadásaikat. A Tito-banda ebben az összjátékban a láncnak egyik fontos szemét alkotja. De csak a belgrádi kényurak coctailoznak az amerikaiakkal, csak a Tito-bamba árul egy gyékényen a görögországi monarcho-fasisztákkal, az öntelt egykori nácibarát reakciós török kjaténai körűikkel. A jugoszláv nép többsége gyűlöli a nyugati imperialistákat és ezek janicsárjait, gyűlöli azokat, akik elárulták nemzeti, gazdasági függetlenségét. A múlt visszatekintő reflektorfényében meglátjuk, hogy a népek tengere valóban feltornyadott. A népek tengerének vezető csillaga, a már lezajlott és még ezután következő viharoknak biztos útmutatója a haladó emberiség bölcs vezére, Sztálin, akinek legutóbbi nyilatkozata az új esztendő küszöbén megmutatja a világtörténelem mostani viharzónájától a béke, az alkotás, az emberi boldogság kikötőjébe vezető utat. A Dér- és a Volga-csatorna megalkotása is azt bizonyítja, hogy békeakarattal, emberszeretettel, elszánt hősi esővel nemcsak folyókat, de világrészeket, tengereket és világóceánokat, népeket telél összekötni. A mi ütünk az új esztendőben is a béke útja. Magyarország is része a feltámadott tengernek, a népek tengerének. Rákosi Mátyás vezetésével rohannibrigádja a haladásnak, a társadalomi igazságnak, a népek közötti egyetértésnél. Születésének százharmincadik évfordulói ám felénk szállnak Petőfi versének idézett sorai. Valóban föltámadott a tenger, a népek tengerei 1952-ben és győzni fog a dolgozó nép, a világtörténelem vizének árja. A Szovjetunió átadta a finnál Népköztársaságnak a Csang-Csang-vasútvonalat Mao Ce-tung távirata Sziámin generalisszimuszhoz Bidani kudarca után Mayer kapott megbízást a francia kormány megalakítására A külpolitikai helyzet Sztálin óriási jelentőségű békenyilatkozata továbbra is erősen foglalkoztatja a világ közvéleményét. A New York Times hasábjain Drew Madleton Bonnból küldött beszámolójában rámutat arra, hogy milyen nagy hatása volt a nyilatkozatnak a nyugatnémet szövetségi köztársaságban. Az amerikai lap hangoztatja, hogy jó Sztálin barátságos szavai komoly aggodalmat keltettek a nyugatnémet kormányban és a Szovjetunió kezdeményezése alkalmas arra, hogy még bonyolultabbá tegye a bonni és párizsi szerződések ratifikálását... Jóllehet, Adortauer kancellár nem hajlandó nyilatkozó, mégis biztosan el lehet mondani, hogy a Sztálin-nyilatkozat nyomán a legfelsőbb kormánykörökben a szóbanforgó szerződések ratifikálásának további elhúzódása fölött érzett aggodalom Bonnban valószínűleg erősebb, mint bármely más nyugati fővárosban. Fassbinder aszszony, bonni egyetemi tanár, aki az egységes német delegáció tagjaként részt vett a népek békekongresszusán, a következőket mondotta a Sztálin-nyilatkozatról: "A Sztálin-nyilatkozat, amelyet most a népek békekongresszusán hozott határozatok szemszögéből kell értékelnünk, a szovjet politika békés szándékainak újabb nagyjelentőségű bizonyítéka. Most Amerikán a sor: a békérevágyó emberiség világos választ vár az Egyesült Államoktól.* ’A Német Kommunista Párt vezetősége újévi üdvözletet küldött mindazoknak, akik az elmúlt esztendőben fáradhatatlanul harcoltak a német egység helyreállításáért. A Német Kommunista Párt különös melegséggel üdvözölte a nyugatnémetországi börtönökben sínylődő békés harcosokat, továbbá azokat a szociáldemokratákat, akik bátran küzdenek az Adenauer-kormány elűzéséért és a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetősége munkásáruló politikájának felszámolásáért. Az újévi üdvözlet ezekkel a sorokkal végződik: »Sztálin elvtárs nyilatkozata hatalmas visszhangot és nagy örömet váltott ki az egyszerű emberek körében. Ezek az egyszerű emberek, mint szavaikból kitűnik, felismerték, hogy Sztálin elvtárs a békéhez vezető utat mutatja és támogatja a német nép igazságos küzdelmét.* December 31-én délután a Szovjetunió kormánya — a szovjet-kínai egyezmény értelmében — ellenszolgáltatás nélkül a Kínai Népköztársaság kormányának teljes tulajdonába adta át a kínai Gsang-Csung-vasútvonalat a vasúthoz tartozó összes javakkal és jogokkal együtt. Január 1-én Harbinban felavatják azt az emlékoszlopot, amely a vasútvonal közös igazgatása során a Szovjetunió és Kína között kialakult őszinte barátságot hirdeti _ „ A Reuter-iroda jelenti, hogy Ba deur felnégyelt az új francia kormány megalakítására irányuló kísérleteivel. Ezzel immár a negyedik dezignált miniszterelnök kormányalakítási kísérletei végződtek Franciaországban kudarccal Vincent Auriol köztársasági elnök most Remié Mayer-t kérte fel a kormány megalakítására. A l'Hunnanté rámutat arra, hogy nagyrészt a nyomor és a fasizálás politikája elleni tiltakozás akadályozta meg Bidaust kormányalakítását. A tömegek szembeszállnak az »amerikaii pártok« különböző frakcióinak az alkotmány eltiprására irányuló törekvéseivel. A l’Humanité hangoztatja: »Bidauit kudarca — amely újabb bizonyítéka a burzsoázia erői megosztottságának és belső ellentéteinek — kell, hogy újabb lendületet adjon annak a küzdelemnek, amelyet a munkásosztály köré tömörült demokratikus erők folytatnak.* Az utóbbi napokban Franciaország több nagyvárosában munkabeszüntetésekre került sor, amelyeknek során a dolgozók követelték a munkabérek emelését, valamint Alain le Léap és a többi bebörtönzött francia hazafi szabadonbocsátását.nak szövege a következő:Sztálin elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének. A kínai Csang-Csung-vasútvonal Kína és a Szovjetunió által történt közös igazgatása alatt a szovjet fél igen nagy mértékben hozzájárult a kínai nép vasútépítési programmjához. A kínai nép sohasem feledkezik meg erről a testvéri, baráti támogatásról. Őszinte szívből jövő köszönetet mondok a nagy szovjet népnek, a szovjet kormánynak és Önnek abból az alkalomból, hogy a szovjet kormány — az 1950. évi egyezménnyel és az 1952. évi közleménnyel összhangban — ellenszolgáltatás nélkül a Kínai Népköztársaság kormányának tulajdonába adja át a kínai Csang- Csung-vasútvonal közös igazgatásával kapcsolatos minden jogát a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. Kívánom, hogy a Szovjetuniót és Kínát egybefűző nagy barátság napról napra még jobban elmélyüljön és erősödjék. 1952. december 31. lílao Ce-tung.« A Csang-Csung-vasútvonal átadása Harbinból jelenti az Új Kína. Az 1950. február 14-én a kínai Csang-Csung vasútról, Port- Arthurról és Dalnyijról kötött kínai-szovjet egyezmény, valamint a kínai Csang-Csungvasútvonalnak a Kínai Népköztársaság kormányának átadásáról szóló 1952. szeptember 15-i kínai-szovjet közlemény értelmében a Szovjetunió kormánya 1952. végén ellenszolgáltatás nélkül a Kínai Népköztársaság kormányának teljes tulajdonába adta át a kínai Csang- Csung-vasútvonal közös igazgatásával kapcsolatos minden jogát a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. 1952 december 31-én 18.00 órakor (pekingi idő) véget ért akínai Gsang-Csung-vasútvonal közös kínai-szovjet igazgatása. A vasútvonal átadásával megbízott kínai-szovjet vegyesbizottság december 31-én 13.00 órakor Harbinban ünnepséget rendezett, amelynek keretében aláírták a vegyesbizottság üléseiről készült jegyzőkönyveket. 1953. január 1-én avatják fel Harbinban azt az emlékoszlopot és csarnokot, amely a vasútvonal közös igazgatása során Kína és a Szovjetunió között kialakult őszinte barátságot hirdeti. Mao Ce-tung táviratban mondott lszönetet J. V. Sztálinnak. Mao Ce-tang, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának elnöke, december 31-én táviratot intézett J. VSztálinhoz, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökéhez, amelyben köszönetet mond Sztálinnak, a szovjet népnek és a szovjet kormánynak a közösen igazgatott kínai Csang- Csung-vasútvonal átadásáért. Mao Ce-tung elnök távirata nnepülés Bukarestben a Románépköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulóján Bukarestből jelenti a TASZSZ: December 30-án a Román Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából a Román Munkáspárt bukaresti városi bizottsága és a bukaresti városi tanács végrehajtó bizottsága ünnepi ülést tartott. Az ünnepi ülés viharos taps és éljenzés közepette a díszelnökség tagjává választotta a román nép legjobb barátját, a dolgozó emberiség vezérét, J. V. Sztálint. A díszelnökségbe választották még a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségét ésa Román Munkáspárt Központi Vezetőségének politikai bizottságát, élén Gh. Gheorghiu-Derzsel. Az ünnepi ülésen Emil Bodraras hadseregtábornok, a fegyveres erők minisztere mondott beszédset. Böőnoran rámutatott, hogy a monarchia megdöntése és a népköztársaság kikiáltása Romániában azért vált lehetővé, mert a szovjet csapatok felszabadították ez országot a fasiszta iga alól. Megállapította, hogy a Hohenzollerndinasztia — a burzsoáziára és a földesurakra támaszkodva — alárendelte Romániát a nyugati monopolistáknak. A román király 150.000 hektár földdel rendelkezett, ő volt a legnagyobb román földbirtokos, de egyúttal az ország legnagyobb ipari vállalatainak részvényese is volt. A Román Népköztársaság fejlődéséről elmondotta, hogy gyors ütemben valósul meg az ország szocialista iparosítása. Különösen nagy ütemben fejlődik a nehézipar. 1938-hoz képest Romániában két és félszer annyi acélt és villamoseergiát, háromszor annyi cementet termelnek, az olajkitermelés sokkal magasabb az 1938-as színvonalnál. Bodnaras ezután a kultúra fejlesztése terén elért komoly sikerekkel foglalkozott. — Sikereinket mindenekelőtt a Szovjetuniónak és a román nép legjobb barátjának, a világ dolgozói zseniális tanítójának és vezérének, Sztálin elvtársnak köszönhetjük — mondotta Bodnaras. (Mindenki feláll, szűnni nem akaróan, eljenzik Sztálin elvtársat.) A népgazdaság minden ágában élvezzük a Sze " " mélyesen Sziélandó segítséeszarrtartói . Államunk ,_„A nép békés munkáján, a legyőzhetetlen Szovjetunió és a népi demokratikus ■ országokkal való szoros szövetségen alapul: ez az összes békeszerető népekkel való barátság politikája — mondotta Bodnaras. — Románia dolgozói — folytatta Bodnaras — eredményeiken fellelkesedve, a Szovjetunió testvéri segítségével, magabiztosan fognak hozzá kötelezettségeik megvalósításához, az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. A beszéd után az egybegyűltek nagy lelkesedéssel üdvözlő táviratot intéztek J. V. Sztálinhoz. A reakciós holland kormány megtallta a vízumot a szovjet szakszervezeti delegációtól Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsa a Holland Egységes Szakszervezeti Központ vezetőségéhez táviratot intézett, amely a többi között az alábbiakat tartalmazza: »A szovjet szakszervezeti küldöttség sajnálja, hogy nem élhetett az Önök baráti meghívásával és nem üdvözölheti személyesen a kongresszust, mivel a holland hatóságok megtagadták a vízvám kiadását a szovjet küldöttektől. A távirat a továbbiakban sikereket kíván a holland szakszervezeti mozgalom munkájához, a holland dolgozók békéért vívott harcához. A Holland Egységes Szakszervezeti Központ III. kongresszusa választáviratában közölte: tiltakozott a hatóságok önkénye ellen, amellyel azok megtagadták a szovjet küldöttektől a vízum kiadását. Az Indonéz Kommunista Párt nyilatkozata Az Indonéz Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki azokkal az október 17-i dzsakartai tüntetésekkel kapcsolatosan, amelyeknek az volt a céljuk, hogy meghiúsítsák a hadügyminisztérium ellen elrendelt vizsgájától és a hadügyminisztérium vezetésében végrehajtandó változtatásokat. Az Indonéz Kommunista Párt megállapítja, hogy a sikertelen államcsínyt a jobboldali szocialisták szervezték, élükön Sarir-ral. Az angol és holland imperialistáknak ezek az ügynökei fasizálni akarják az indonéz államapparátust. A demokrácia erői azonban Indonéziában a fasizmus erőinél sokkal hatalmasabbak.