Magyar Nemzet, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
i nem sikerült agyonhallgatniok, hanem azértis, mert a szervétcóhajhászó amerikai sajtó — a »mintatámadás« kudarcának részletes kiteregetése mellett — élesen bírálta az amerikai hadvezetést is. Az amerikai monopolistákat annyira felbosszantotta »hadvezéreiknek f ügyetlensége, hogy a szmintatámadás kérdését a kongresszus elé vitték. Mint a Reuter washingtoni jelentésében közli, az ügyet tárgyaló amerikai kongresszusban hangos jelenetek zajlanak le. Dewey Short republikánus pári képviselő, a képviselőház hadügyi bizottságának elnöke, azt követelte, hogy Collins tábornok, az amerikai szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke adjon számot a kongresszus előtt a „mintatámadásról”. A Newsweek című reakciós amerikai folyóirat a koreai háború kérdéséről szóló cikkében foglalkozik a monopolista körökben gyakran elhangzó követelésekkel, hogy miért nem terjeszti ki az amerikai hadvezetőség a koreai háborút. »Ha be tudnánk hatolni a kommunisták frontjába — írja válaszul a Newsweek — és csillagászati arányú veszteségek nélkül győzelmet tudnánk aratni, akkor logikus, hogy megtennénk ezt. Ehhez azonban még akkor sem lenne erőnk, ha az Egyesült Államokban rendelkezésre álló összes csapatainkkal erősítenénk is meg koreai haderőnket. Sokkal véresebb vereséget szenvednénk, mint 1950. novemberében, amikor megkezdtük tökéletlen előnyomulásunkat a falu irányában A vereség okául a Newsweek a koreai-kínai népi csapatok erejének lebecsülését, a saját csapatok erejének túlbecsülését említi. »Szemben velünk olyan haderők állnak, amelyek szinte kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkeznek... A mi csapataink nem képesek egy több mérföldes mélységű védelmi vonal áttörésére.« Fokozódik az elkeseredés a Koreába küldött amerikai katonák körében A koreai arcvonalról jelenti az Új Kína. Az ellenség január 23-án és 25-én a nyugati arcvonalon az utóbbi három hónap két legnagyobb támadását indította meg. A koreai népi erők azonban mindkét támadást gyorsan visszaverték. A január 25-ével végződött öt nap alatt a koreai és kínai tüzérség több mint 500 ember veszteséget okozott az ellenségnek, 15 ellenséges repülőgépet lelőtt és további 21-et megrongált. A halál és a fagy pusztítása egyre inkább aláássa a keleti arcvonal ellenséges katonáinak amúgy is elég alacsony harci szellemét. Ennek eredményeként egyre több hsztamanista áll át és adja meg magát a koreai népi erőknek. Az AFP — amerikai megfigyelők szavaira hivatkozva — óvatosan arról ír, hogy a katonák személyes leveleiből, vagy Koreából érkezett sajtókommentárokból ítélve úgy látszik, hogy 1952 utolsó hónapjaiban egyes helyeken süllyedt a harcoló egységek harci morálja. A Washington Daily News közli távolkeleti tudósítójának jelentését. A tudósító — jelenti az AFP — s drámai szavakkal ecseteli a most Koreába érkezett újoncok "határtalan elkeseredését.. . A japán kormány kínai és koreai hadifoglyokat szolgáltatott ki az amerikaiaknak Pekingből jelenti az öt Kína. A Zsenminzsibao pénteken »Aljas bűncselekmény« című cikkében foglalkozik azzal, hogy a japán kormány Japánba szökött kínai és koreai hadifoglyokat szolgáltatott ki az amerikaiaknak. A lap rámutat: a kínai kép erélyesen tiltakozik a január 22-én megszökött hadifoglyok törvénytelen letartóztatása miatt s figyelmezteti a Josida-kormányt, hogyteljes mértékben számot kell majd adnia ezért a bűncselekményért. A japán kormány azzal igyekszik kibújni a nemzetközi egyezmények megszegésével járó felelősség alól, hogy úgy állítja be a történteket, mintha a szóbanforgó hadifoglyok szörvénytelenül léptek volna Japán területére. Ez azonban nyilvánvalóan képtelen kifogás. A kínai népet, a koreai népet és a világ összes békeszerető népeit mérhetetlen haraggal tölti el ez a bűnös eljárás. A japán kormntányinarc számot kell majd adnia eljárásáért és annak következményeiért. Katonai előkészületek Japánban Sanghajból jelenti a TASZSZ. Újabb tények váltak ismeretessé a japán szigeteken folyó széleskörű katonai előkészületekről. Ismét erősen felszöktek a japán kormány katonai kiadásai. 1951-ben 31 milliárd jent, 1952-ben pedig 62,3 milliárd jent költöttek a japán fegyveres erők újjáteremtésére. Ebben a pénzügyi évben azonban már — hivatalos adatok szerint — 83 milliárd jenre rúgnak a katonai jellegű előirányzatok. Az AFP tokiói tudósítója rámutatott, hogy a japán fővárosban konkrétan tárgyalnak egy összesen 15 hadosztályból álló, 300.000 főnyi svéd erők létesítésének kérdéséről. Az US News and World Report című amerikai folyóirat jelentése szerint az Egyesült Államok 200 harckocsit és 210 tarackot szállított az utóbbi időben Japánnak. A folyóirat szerint a Japánban állomásozó amerikai megszálló csapatok főhadiszállása további 200 harckocsit és 150 löveget szándékszik átadni a japánoknak. A Tokio Nisi-Nisi című lap közölte, hogy Japánban kidolgozták a 3000 repülőgépből — főként lökhajtásos gépekből — álló japán légierő megteremtésének tervét. Kimura, az úgynevezettnemzetbiztonsági hivatal főnöke a napokban Oszaka városában közölte, hogy hatalmas összegeket irányoznak elő repülőgépek vásárlására és hadihajók építésére. A japáni katonai előkészületek megélénkülése egybeesett azzal a jelenséggel, hogy az amerikai militaristák az utóbbi hónapokban sokat emlegették az úgynevezett sázsiai légiók létesítését. Ezekben a légiókban a japán militaristáknak — mint ismeretes —, kiemelkedő szerepet szánnak. A vietnami népi erők megsemmisítették To Francia őrhelyet A Vietnami Hírügynökség beszámol arról a harcról, amelyben a vietnami népi erők alakulatai megsemmisítették To francia őrhelyet. To őrhely 3 kilométerre Hadongtól és 12 kilométerre Hanoitól fekszik a Nhue-folyó partján és mögöttes támaszpontja volt az Észak- Vietnamban működő francia 1. gépkocsiezrednek. A vietnami népi harcosok a lakosság szoros együttműködésével éjszaka körülzárták az őrhelyet és meglepetésszerű támadást indítottak. A népi harcosok rövid ideig tartó küzdelem után áttörtek a drótakadályokon és behatoltak az őrhelyre. A helyőrség egy része igyekezett elmenekülni, de közben más népi alakulatok megtámadták őket és súlyos veszteségeket okoztak nekik. A váratlan támadás a közeli francia őrhelyeken is valóságos pánikot keltett, az egyik szomszédos őrhely francia tüzéralakulata elmenekült. Másnap az ellenség nagy erőkkel ellentámadást kísérelt meg, amelyet azonban visszavertek. A koreai néphadsereg hadi jelent A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága január 31-én közölte, hogy a néphadsereg egységei és a kínai népi önkéntesek valamennyi arcvonalon tüzérségi harcokat folytattak az amerikai-angol intervenciósok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen. Január 30-án éjjel amerikai bombázók ismét kalózlégitámadást intéztek Phenjan külvárosi területei ellen, ahol nincsenek katonai célpontok és barbárul bombázták őket. Sok békés lakos meghalt, illetve megsebesült, igen sok lakóház és földkunyhó rombadőlt. Január 31-én az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek egy ellenséges repülőgépet lelőttek és hármatmegrongáltak. Vasárnap, 1953. február A Maj P'Nét Angol szakszervezetek üdvözlete a sztálingrádi dolgozóknak Londonból jelenti a TASZSZ, hogy az építőipari munkások egyesült szakszervezetének és a bútoripari dolgozók egyesült szakszervezetének londoni szervezetei üzenetet küldtek a nagy sztálingrádi csata 10. évfordulója alkalmából a sztálingrádi dolgozóknak. Az üzenetekben a szakszervezetek tagjai visszaemlékeznek a sztálingrádi csatára, amely nagyszerű, hősi éposz volt és megváltoztatta az elmúlt háború egész menetét. A dolgozók ígéretet tettek, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a Szovjetunió iránti gyűlölet propagandája ellen és kivívják a nagyhatalmak értekezletének összehívását a béke biztosítására. A külpolitika hírei A (Phenjan, TASZSZ) Az amerikai légierő továbbra is barbárul bombázza Phenjant és Észak-Korea más lakott helyeit. Január 30-án éjjel több amerikai repülőerőd barbárul bombázta Phenjan külvárosait, ahol sem ilyen katonai célpont sincsen. A (London, MTI) Primo de Rivera, Franco-Spanyolország londoni nagykövete, pénteken aláírta azt az okmányt, amelynek értelmében Spanyolország elfogadja az UNESCO alapokmányát. Az AFP jelentése megjegyzi, hogy „Franco Spanyolországa így teljes jogú tagja lett az UNESCO-nak. A Az MTI közölte az AFP jelentését, amely szerint pénteken Amerikában Savannah közelében lezuhant egy B-50 típusú amerikai bombázógép. A (Bécs, TASZSZ) január 30-án az Ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanács ülésén Kraszkevics vezérőrnagy, a Szovjetunió képviselője, javasolta, hogy tiltsák be a Dér Frontsoldal elzáhlt című militarista folyóirat terjesztését Ausztriában. Az angol és amerikai főbiztosok megakadályozták a megfelelő határozat elfogadását, tehát lényegében védelmükbe vették a militarista propaganda terjesztését. A (London, TASZSZ) Az elmúlt évben fokozódott Angliában a sztrájkmozgalom. 1952- ben 416.000 munkás vett részt a sztrájkokban. A (Bécs, MTI) Az Osztrák Szocialista Párt 27 funkcionáriusa és tagja kiáltványban fordult szembe a jobboldali szocialista pártvezetőséggel, felszántva a párt tagjait, hogy szavazzanak a Népi Ellenzékre. A (Brüsszel, TASZSZ) Az antwerpeni villamos-alkalmazottak január 29-én sztrájkba léptek. A Cité lap szerint a sztrájk „hosszú ideig eltartható. A (Zürich, MTI) A Die Tat jelentése szerint " 1953-ban az amerikai búzakivitel 200 millió bushellel való csökkenése várható. A (Bécs, TASZSZ) Voin Zeeland belga külügyminiszter január 26-án és 27-én hivatalos látogatást tett Bécsben. A belga külügyminiszter tárgyalt Ausztriának az európai szén- és acélcsúcskartellbe, az úgynevezett Schuman-tervbe való bekapcsolásáról. A (Peking, Új Kína) A Zsenminzsibao a japán jobboldali szocialistáknak azzal a kísérletével foglalkozva, amellyel meg akarják bontani a japán Szakszervezeti Főtanács és a japán parasztmozgalom egységét, megállapítja: a japán nép harci egysége kudarcra kárhoztatja ezeket a mesterkedéseket. A (Ottawa, TASZSZ) Az új kanadai költségvetésben a kiadások összege békés időkhöz képest rekordszínvonalat, 4405 millió dollárt ér el, a közvetlen katonai előirányzatok 2323 millió dollárra rúgnak. A Az MTI közli, hogy a kenyai gyarmati hatóságok tovább folytatják a békés lakosság elleni terrorhadjáratukat. Legújabban meggyilkoltak két bennszülöttet s ismét 160 kenyait vetettek börtönbe, mertnem voltak hajlandók megengedni, hogy nyilvántartásba vegyék őket. A (Helsinki, TASZSZ) A Vapaa Sana felháborodását fejezi ki a vasas volt Schützkorps-tagok titkos tevékenysége felett, s követeli a reakciós elemek elleni intézkedéseket. A A THumanité hírt ad arról, hogy a francia dolgozók gyűléseken követelik Henri Martin szabadonbocsátását. A (Karacsi, TASZSZ) Az Evening Times című lap jelentése szerint a pakisztáni hatóságok Karacsiban letartóztattak két szakszervezeti vezetőt. Amit a hírlik mögött van TITO IRTÓHADJÁRATA A JUGOSZLÁVIAI ALBÁN KISEBBSÉG ELLEN A titóisták már a második világháború befejezése előtt elhatározták, hogy lehetőség szerint megsemmisítik a Jugoszlávia területén lévő albán nemzeti kisebbséget. Százezer és százezer albán meggyilkolását határozták el. Ha ennyit nem is sikerült meggyilkolniok, 1944- ben és 1945 elején a titóisták tízszer annyi albánt gyilkoltak meg, mint a nagyszerbek a Karagyorgyevics-dinasztia harmincéves uralma alatt. A titóisták az albánokkal kapcsolatosan nyomban átvették a hitleristák tradícióit és az albánok megsemmisítése céljából üzemben tartották a hitleristák börtöneit. A skopljei, a tetogói, kumanovói, gostivari és keresővei haláltáborok már a Titorendszer legelején is Himmler, Kaltenbrunner és társai haláltáboraira, Auschwitzra és Buchenwaldra emlékeztettek. A Tito-klikk parancsára főleg az albán fiatalságot hurcolták ezekbe a táborokba, amelyekben szabadon érvényesül a titóista SS-brigantik szadizmusa és gyilkolási kedve. Ma már tudja a világ, amit akkor még nem tudott, hogy a keresővel haláltáborban milyen borzalmas tömeggyilkosságokat követtek el a titóista gonosztevők. Azok az albánok pedig, akiket nem gyilkoltak meg, a nyomorúságtól haltak meg, hiszen az éhség következtében nap nap után hullottak az emberek. A Tito-párt I. kongresszusán Rankovics — mivel ekkor már egész Jugoszláviában széltébenhosszában beszéltek az albánokkal szemben elkövetett tömeggyilkosságokról — s mentegetni próbálta a történteket. Beismerte, hogy kezdetben történtek bizonyos esetek, amelyek annak a következményei voltak, hogy a jugoszláviai albánok állítólag fasisztáknak és reakciósoknak bizonyultak a német megszállás idején. Ez természetesen ugyanolyan titóista hazugság volt, mint a többi. A jugoszláviai albánok túlnyomó része bátran küzdött a fasiszta megszállók ellen és kivette részét a partizánmozgalomból. Rankovics később arról is beszélt, hogy az albán nép „alacsonyabb fajhoz tartozik. Ilyen kijelentéseivel bebizonyította, hogy a titóisták átvették a hitleristák faji tanításait. Amikor 1948-ban megtörtént a Tito-klikk leleplezése és az egész világ láthatta, hogy a Tito-klikk nem más, mint az imperialisták nyílt ügynöksége, Tito parancsára újabb irtóhadjárat kezdődött az albánok megsemmisítésére. Megint tömegével fogdosták össze az albánokat. Nagy részüket a Kossoto-Metohia vidékén szervezett táborokba hurcolták, más részüket a kratovi internálótáborba vitték. Az albánok — mint a Die Tat írja — helyenként nyírian ellenálltak a titóista hordáknak. Partizán-csapatokat szerveztek a hegyekben. 1950 júniusában olyan nagyméretűvé vált az albánok ellenállási mozgalma, hogy a koszovói vidéken a titóisták ostromállapotot hirdettek ki. Azóta is tervszerűen folytatják az albánok megsemmisítését. A titóista Jugoszláviában mindenütt nagy a terror, de sehol sem olyan nagy, mint ezen a részen. A Tito-fasizmus a nemzetiségi politika terén is megmutatja, hogy egyenes utóda a Hitler-fasizmusnak és méltó azokhoz az amerikai fasisztákhoz, akik Kocsedo szigetén az auschwitzi haláltábornál is szörnyűbb halálltábort rendeztek be a koreai-kínai hadifoglyok elpusztítására. A kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezlete A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége szombaton a SZOT székházába értekezletre hívta össze a kohászat vezetőit és kiváló dolgozóit, hogy megbeszélje velük a vaskohászat 1953. évi feladatait. Az értekezleten megjelent a minisztertanács elnöke, Rákosi Mátyás, valamint Gerő Ernő és Hidas István, a minisztertanács elnökhelyettesei, továbbá a kormánynak és az MDP Politikai Bizottságának több más tagja. Hidas István megnyitó szavai után Zsojinyecz Mihály kohászati miniszter tartotta meg beszámolóját. Emlékeztetett azokra az útmutatásokra, amelyeket Rákosi Mátyás az országgyűlésen mondott beszédében és Gerő Ernő az MDP Központi Vezetőségének ülésén adott kohászatunk számára. Rákosi Mátyás a következőket mondotta: »Különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csakis a tervév befejezésére összpontosítottak és elhanyagolták a januári termelés előkészítését.* A továbbiakban Zsofinyecz Mihály nyolc pontban foglalta össze a kohászat előtt álló legfontosabb feladatokat. Első feladat: a vezetés színvonalának emelése. A kohászati üzemekben eddig kevéssé érvényesült az egyszemélyi felelős vezetés. A második feladat: a kohászati berendezések jobb kihasználása a munka magasabb fokú szervezettségével és a termelésből kieső idők állandó csökkentésével. A harmadik feladat: a tervfegyelem erősítése. A miniszter élesen megbírálta ezzel kapcsolatosan a diósgyőri és az ózdi kohászati üzemek igazgatóit. A negyedik feladat: meg kell javítani vaskohászati termékeink minőségét, csökkenteni kell a selejtet, a technológiai fegyelem szigorú betartásával biztosítani kell üzemeink tervszerű, programfélszerű termelését. Az ötödik feladat: az anyagellátás jobb megszervezése. A hatodik feladat: az üzemek rendjének és tisztaságának biztosítása A hetedik feladat: a munkavédalom megjavítása. A nyolcadik feladat: a munkaverseny további fejlesztése. A miniszter azzal fejezte be beszédét, hogy menynyire megkönnyíti munkánkat a Szovjetunió sokoldalú, önzetlen segítsége. A szünet után megkezdődött a vita. Varga Géza, a Diósgyőri Kohászati Üzemek igazgatója után Koródi József, a Diósgyőri Martin-acélmű egyik acélgyártó mestere hangoztatta: szinte arcpirulva kell az elvtársak előtt állnunk, mert nem tettünk meg mindent, amit Rákosi elvtárs, a dolgozó nép kívánt tőlünk.* Szűcs Endre, az RM Acélmű főmérnöke a technológiai fegyelem erősítéséről és az anyagellátás problémáiról beszélt- Schuster Sándor, a híres ózdi sztahanovista olvasztár azt fejtegette, hogy a legjobbaknak maguk után kell vonniuk a többi dolgozót is- Szuhai Rezső, a Lőrinci Hengermű igazgatója közötte, hogy tervüket januárban 105 százalékra teljesítették- Beszéde közben lépett a terembe Rákosi Mátyás, akit dörgő tapsviharral, forró szeretettel köszöntöttek az értekezlet részvevői. Fessler Péter, az RM Acélmű sztahanovista olvasztára a tapasztalatcsere formájának megváltoztatásáról, Vértes Henrik, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója és Kugler Lajos, az ismert diósgyőri Kossuth-díjastengerész az anyagellátás és a munkaverseny kérdéseiről, Réti Vilmos, a Diósgyőri Kohászati Üzemek főmérnöke a műszaki vezetők feladatairól beszélt. A következő felszólalók: Tóth László, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója, Balsai István, az Ózdi Acélmű vezetője, Somogyi Antal, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója, Mekis József, a Vasas Szakszervezet elnöke, Tari István, a Lőrinci Hengerművek párttitkára, Répási Gellért, a Diósgyőri Acélmű vezetője, Herczeg Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Margóczi István Kossuth-díjas diósgyőri acélgyártó és Simon Béla, az Ózdi Nagyolvasztómű vezetője voltak. Azután lezárták a vitát és Zsofinyecz Mihály kohászati miniszter válaszolt a felszólalásokra. Beszédét így fejezte be: — Kohászatunk minden vezetője és minden dolgozója harcoljon azért, hogy mihamarabb pótoljuk az év eleji mulasztásokat s április 4-e tiszteletére ne csak teljesítsük, hanem túl is teljesítsük a tervet. Ezzel a kohászati értekezlet véget ért. Botrányos székfoglaló a Francia Akadémián Párizsból jelentik, hogy néhány nappal ezelőtt tartotta székfoglalóját a Francia Akadémián André Frangois-Poncet, Franciaország nyugatnémetországi főbiztosa. A székfoglalót — mint a l’Humanité írja — nemcsak a hírhedt jobboldali politikus személye miatt előzte meg szokatlan érdeklődés, hanem azért is, mert François Poncet »érdekes« előd emlékének felelevenítésére vállalkozott. Az új akadémikus ugyanis Pétain tábornagy akadémiai karosszékét foglalta el. Ebből az alkalomból rá kell mutatnunk arra, hogy a Francia Akadémia akkor sem törölte tagjai sorából Pétaint, amikor a tábornagyot hazaárulásért halálra ítélték, majd a halálos ítéletet — agg kora miatt — életfogytiglani száműzetésre változtatták. A törvények értelmében Pétaint, aki mellékbüntetéskép elvesztette becsületét és politikai jogait, törölni kellett volna az akadémikusok közül, de a reakciós akadémikusok nem hajtották végre a törvény rendelkezéseit. Nem törölték egyébként az akadémia más hazaáruló tagjait sem, így azután nem első ízben következett be az a helyzet, hogy az új akadémiai tagoknak h hazaáruló elődökről kellett megemlékezniök. Az ilyen emlékbeszédek elmondói lehetőleg «mellébeszéltek«. A reakciós Jules Romains meg sem említette a hazaáruló Ábel Bonnard vichyi miniszter nevét. Gilson csupán a beszéde végén hangoztatta, hogy Ábel Herman — bár súlyos politikai hibákat követett el — a francia nyelv jó művelője volt. François Poncet nem kerülte meg a rá váró feladatot, hanem készségesen vállalkozott arra, hogy dicsőségét zengje annak a hazaáruló Pétain tábornagynak, akinek nevéhez a francia történelem leggyalázatosabb korszakai fűződik. Fransois-Poncet — akinek akadémiai székfoglalóján a kormány és a hatóságok képviselői is megjelentek — nyilvánvalóan azzal a szándékkal mondta el megállapítását, hogy ezzel kísérletet tesz a hazaáruló Pétainv rehabilitációjára«. Odáig merészkedett botrányos székfoglalójában, hogy shazafinak*, sellenállónak*, »a francia egység megtestesítőjének* nevezte Pétaint, de ugyanakkor a francia egység »megbontóinak« minősítette az ellenállókat, akiknek emlékét sárba tiporta. Fransois-Poncet helyesnek találta a Pétain-féle »« rend« jelszavát. Magasztalta azt a Pétain-féle rendi programmot, amely s az osztálytere megszüntetésére irányult és megfosztotta a dolgozókat addig szerzett jogaiktól. Dicsérte a vichyi rendszer alkotmánymódosítását és korporációs felépítését. Az erre vonatkozó kijelentéseknek külön pikantériájuk van napjainkban, amikor Franciaországban napirenden szerepel az alkotmány módosításának kérdése. A Francia Akadémia elnöksége tudta, hogy milyen székfoglaló készül és ezért gondoskodott arról, hogy csak meghívottak léphessenek a teremre. Meghívni pedig csupán megbízható jobboldaliakat hívott meg, olyanokat, akikről feltehető volt, hogy megfelelően tapsolnak. Jellemző részlete volt a székfoglalónak és az egész ülésnek, hogy Fransois- Poncet beleszőtte székfoglalójába két reakciós tábornok, De Gaulle és Juin nevét. A Francia Akadémiát és annak negyven shalhatatlanját valamikor világszerte megbecsülés övezte. De a Francia Akadémia a polgári világ erkölcsi lezüllésével együtt szintén a lejtőre jutott. Kevés tag kivételével fasiszták és hazaárulók gyülekezete lett.