Magyar Nemzet, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

1. Magyar Nemzet Szovjet kommentár a római­­kis Európai-értekezlet kudarcáról Az Új Kína a baktériumháború elküdösítésére irányuló amerikai kísérletekről Eden és Buffer washingtoni útja sok fő kívánsága:­­biztosítani Nagy-Britannia és a sterling­­övezet számára a gazdasági füg­getlenséget. Amerikával szem­ben.A nyugateurópai sajtó szkep­tikus hangot ír az angol-ame­rikai imperialista, ellentétek je­gyében sorra kerülő tárgyalások kilátásairól. A párizsi Combot szerint­­sem Washingtonban, sem Londonba­n nem néznek nagy vá­rakozással Eden és Butler látoga­tásának kimenetele elé. Eden és Butler éppoly kevés reménnyel utazik most Washingtonba, mint ahogy Mayer és Ridault utazott legutóbb Londonba­. A külpolitikai helyzet A nemzetközi közvélemény érdeklődése e napokban ismét az ENSZ felé fordul. Az ENSZ politikai bizottsága, mint ismere­tes, napirendre tűzte a világpolitika legégetőbb kérdését, a koreai konfliktus rendezésének kérdését. A koreai kérdés vitája során Visinszkij ismételten rámuta­tott azokra az alapvető és reális követelményekre, amelyeknek teljesítése biztosíthatná a koreai kérdés békés rendezését. Az amerikai-angol tömb képviselőinek felszólalásai és egész maga­tartásuk viszont nem hagy kétséget az iránt, hogy ki­ akarnak térni a kérdés rendezése elől és céljuk a koreai háború tovább­folytatása. Az ENSZ működésével szemben alkalmazott amerikai szavazó taktikai jelei is szembeötlően megmutatkoztak. A február 27-ra és 28-ra kitűzött politikai bizottsági ülésekre egyetlen felszólaló sem jelentkezett s így a legközelebbi illést március 2-re tűzték ki. A TASZSZ newyorki tudósítója ezzel kapcsolatban megállapítja: sajtókörökben nyíltan beszélnek arról, hogy az amerikai-angol tömb képviselői mindenképpen megpróbálnak kitérni a koreai­ kérdés tárgyilagos megvitatása elől és továbbra is igyekeznek megakadályozni, hogy a közgyű­lés a­­ koreai háború megszüntetését szolgáló határozatot hozzon.­­Az amerikai kormány egyébként igyekszik más eszközökkel, is megbénítani az ENSZ munkáját. Az amerikai titkos rendőr­ség most már egész nyíltan beavatkozik az ENSZ ügyeibe. Az AFP hírügynökség jelentése szerint az ENSZ főtitkára közölte a szervezet neml amerikai alkalmazottaival, hogy­­az FBI ügy­nökei, az amerikai alkalmazottakkal kapcsolatban végzett vizs­gálat kiegészítéséül rövidesen őket is kikérdezik­. E héten zajlott le Rómában az úgynevezett »kis-Európa«­­értekezlet, amelyben hat nyugateurópai ország — Francia­­ország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg — külügyminiszterei vettek részt, hogy­ megtár­gyalják a­ »szén- és acélközösség«, valamint az »európai had­sereg" és az ezzel kapcsolatos bonni és párizsi szerződések rati­fikálásának kérdését. A­­római tanácskozásokhoz fűzött kommen­tárokból félreérthet­etlenül kitűnik, hogy az igen erős amerikai nyomás ellenére sem sikerült olyan eredményt elérni, amilyenre Washingtonban számítottak. Abban a kérdésben általában egyet­ért úgyszólván az egész nyugateurópai sajtó, hogy a francia és a nyugatnémet kormány közötti ellentéteket nem sikerült át­hidalni. A római tanácskozásokon Adenauer teljes nyíltsággal úgy lépett fel, mint aki a nyugateurópai csatlósok közül a legtelje­sebben bír­ja Washington bizalmát és támogatását.­­Adanauer magatartását a római tanácskozáson — írja Mihajlov az ízveszé­lyjá­ban — az a meggyőződés irányította­, hogy az amerikai uralkodó körök teljes mértékben támogatják" a nyugatnémet revansiszták igényeit az »európai hadseregben” való uralomra. A nyugatnémet revansiszták az amerikai uralkodó körök azon követéseseit ismétlik, amelyeket Dulles és Bruce fejezett ki.« A római értekezlet kudarca is arról tanúskodik, hogy az _ impe­rialisták táborában fokozódnak az ellentétek. Az alapvető ellen­téteket a nem hivatalos megbeszélések során sem sikerült el­simítani. Mint az Izvesztyija kommentátora megállapítja: a hely­zet nem változott Bidault és Adenauer tárgyalásainak ered­ményeképpen sem, amelyeket a hat miniszter tanácskozási termén kívül tartottak az olasz miniszterelnök közvetítésével. Mihajlov megállapítja, hogy a nyugateu­rópai sajtó kommentárjai a róm­ai tanácskozás után épp­ olyan borús u­tcá­k,­ mint a tanácskozás megnyitása előtt. A baseli Natfwichl Zeitung ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Rómában­­az európai védelmi közösség hajóját éppen csak az elsüllyedéstől sikerült megmenteni és a léket éppen csak befoltozták­. Ezen az általános véleményen nem sokat változtatnak Ade­­nauer derűlátó kijelentései, amelyeknek nyilvánvalóan az a cél­juk, hogy hatást gyakoroljanak a háborús szerződések ratifiká­lásával szemben bizalmatlan és tartózkodó bonni politikai körökre. A háborús szerződések ratifikálása érdekében egyéb­ként az amerikaiak is fokozzák a nyomást Nyugat-Németország­­ban." Draper, az amerikai ^Kölcsönös Biztonsági Hivatal«­európai vezetője Bonnban kijelentette: »A szövetségi köztársaság csak a bonni és párizsi szerződések ratifikálása után számíthat nagyobb déli­­ megrendelésekre.« Adenauer helyzetének ^megerősítését* célozza az amerikai kormánynak az az elhatározása is,— amely­ről "a lon­doni rádió ad hírt —, hogy Adenauert április elejére meghívta Washingtonba. Ugyanekkor James Conant, az Egye­sült Államok nyugatném­et-országi főbiztosa fogadta a nyugat­német szociáldemokrata párt szőkebb vezetőségét, akik Mollies alelnökkel az élén, megjelentek az új amerikai főnöknél és biz­tosították őt arról, hogy a szociáldemokrata párt nem gördít komoly akadályt a bonni és párizsi szerződések ratifikálása elé. A nyugatnémet revansiszták azzal is hangsúlyozni akarják meg­bízhatóságukat és ügybuzgóságukat az amerikaiak felé, hogy mind élénkebben vesznek részt a Német Demokratikus Köztár­saság ellen irányuló diverziós és kémhálózat kiépítésében és támogatásában. A Neues Deutschland bonni jelentést közöl arról, hogy a nyugatnémet Ka­der-minisztérium (az úgynevezett össz­­n­émet kérdésekkel foglalkozó minisztérium) költségvetésének 90 százalékát, a minisztérium három titkos alapjára fordítják. A bonni hatóságok megtagadták, hogy közöljék a szövetségi gyű­léssel és a közvéleménnyel, mire használják fel ezeket az össze­geket. A lap megírja, hogy ezeknek az összegeknek legnagyobb részét, pontosan 20 millió márkát, a Német Demokratikus Köz­társaság ellen folytatott diverziós és kémtevékenység céljaira fordítják. Edén­ia Butler vuhlagtoni tárgyalásainak program­jnja Londonból jelenti az MTI. Eden angol külügyminiszter és Butler pénzügyminiszter úton van Amerikába. Washingtoni tárgyalásaik elő­relátható programmját a DPA előzetes jelentése négy pontban foglalja össze. Először is — írja a DPA — Eden és Butler a ke­­reskedelmet és nem segélyt* jel­szóval javasolni akarja az ame­rikai vámok és a Brit Nemzet­közösség területén elhelyezett amerikai tőkebefektetések csök­kentését. Az angol gazdasági terv célja »Amerika gazdasági túlsúlyának csök­ken­tése«. Má­sodsorban azt akarják elérni az angol miniszterek, hogy »Anglia közelkeleti és keletázsiai nehéz­ségeit ismerjék el külön nemzet­közi politikai problémákként, amelyeket nem lehet teljesen a hidegháború stratégiája alá ren­delni.*- Az angolok harmadsor­ban '-**■ folytatja a DPA — a ^legkisebb kockázattal járó leg­nagyobb. -^biztonság: jegyében folytatott nemzetközi politikát sürgetnek. (Ezt a jelszót nyil­vánvalóan az Eisenhower—Dalg­­es-féle »dinami­kus« politika jel­szavával helyezik szembe.) A negyedik programmpont: »az európai védelmi közösség kudar­ca esetére* valamiféle megegye­zés »az európai fejlődési lehető­ségek­ tekintetében. A londoni rádió szerint Eden és Butler washingtoni megbe­szélései március 4-én kezdődnek és előreláthatóan 4­0 napig tartanak. Eden és Dulles­­át akarja tekinteni a nemzetközi helyzetet és meg akarja vizs­gálni a többi között azokat a nézeteltéréseket, amelyek Fran­ciaország és Nyugat-Németor­­­szág között az európai hadsereg kérdésében felmerültek­. A megbeszélések középpontjá­ban a­ politikai kérdések mellett gazdasági és pénzügyi termé­szetű problémák állanak majd, elsősorban a font szabad átvált­hatóságának és az amerikai vámtarifák csökkentésének kér­dése. Az AFP szerint az ango­ Az Új Kína kommentárja Clark tábornok cáfolatához Pekingből jelenti az Új Kína. Frank H. Schwable ezredesnek, az amerikai haditengerészeti légierő 1. csoportja vezérkari főnökének és Roy H. Bley őr­nagynak, a csoport összekötő­­tisztjének az amerikaiak koreai baktériumhadviseléséről tett val­lomásai után Washingtontól Tokióig különös némaságba bur­kolóztak Ezt végül Mark Clark február 24-i magyarázkodó cáfolata törte meg. * Clark azért volt­­kénytelen vé­gül is cáfolattal előállni, mert látta, hogy s­en­ki s­em vonhatja ki magát a két magasrangú amerikai tiszt megdönthetetlen bizonyítékainak és a vallomá­saikban foglalt pontos részle­teknek hatása alól. Clark cáfo­latában kínosan kerülte, hogy a vallomások tartalmával fog­lalkozzék. Beismerte, hogy Schwable és Bley az amerikai légierőnél teljesített szolgálatot és hogy a vallomásokat öl­­tették. Megkísérelte azonban úgy feitüntetni a dolgot, m­intha ez az első eset lett volna, hogy az amerikai légierő vala­mely tagja az amerikaiak bak­­tériumi hadviseléséről tett tanú­­vallomást és azt igyekezett a közvéleménnyel elhitetni, hogy ezek a vallomások koholmá­nyok*. Az Új Kína kommentárja rá­mutat, hogy Clark most az selmvel­borulás* címkéjével pró­bálja megjelölni mindazokat a tényeket, amelyeket a dolgokat új oldaláról látó amerikai re­pülőtisztek lelepleztek. A val­­lomásokban felvetett egyetlen pontra sem mer azonban vála­szolni. " Clark magyarázkodásának va­lódi célja annak el­ködösítése — állapítja meg végül az Lig-Kína kommentárja —, hogy az ame­rikaiak még mindig alkalmaz­zák a baktériumfegyvert és an­nak alkalmazását továbbra is folytatni akarják. Bolgár tiltakozójegyzék Jugoszláviához Szófiából jelenti a TASZSZ. A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma február 28-án a szófiai jugoszláv nagykövet­ség útján jegyzéket intézett a jugoszláv külügyminisztérium­hoz. A jegyzék megállapítja, hogy Jugoszlávia területén ké­meket és kártevőket táboroznak és képeznek ki, akiket azután bolgár területre dobnak át. A jugoszláv szervek a határon rendszeresen provokációkat kö­vetnek el, hogy állandó feszült­séget­ tartsanak fenn a bolgár­­jugoszláv határon. Ezután a jegyzék rámutat: ez a tevékenység a jugoszláv kül­ügyminisztérium és a jugoszláv hatóságok amai törekvését bizo­nyítja, hogy aláássák a normá­lis diplomáciai­­kapcsolatot a két ország között. A Bolgár Nép­­köztársaság belgrádi nagykö­vetségét — írja a jegyzék az UDB szervei teljesen, elzárják, a bolgá­r diplomáciai alkalma­­zottakat példátlan megkülön­­böztető intézkedéseknek vetik alá. A jugoszláv külügyminiszté­rium 1953. január 29-i jegyzé­­kében minden ok nélkül köve­telte a belgrádi bolgár nagy­­követség alkalmazottai létszá­mának csökkentését. A Bolgár Népköztársaság külügym­inisz­­tériuma tiltakozott e követelés ellen és 1953 február 5-i jegy­zékében rámutatott, hogy a bol­gár hatóságok nem támasztot­tak akadályokat és nem­­kötöt­tek ki feltételeket, ha a szófiai nagykövetség új munkatársai­nak kinevezéséről volt szó. En­nek ellenére K. Ivanovot, Bul­­gária belgrádi ideiglenes ügyvi­vőjét február 13-án figyelmez­tették, hogy a bolgár nagykö­­vetség valamennyi diplomáciai alkalmazottjának, egy kivételé­­vel, el kell hagynia Jugoszlá­viát. A Bolgár Népköztársaság kül­­ügyminisztériuma megállapítja : folytatja a jegyzék —, a ju­­goszláv szövetségi végrehajtó tanácsnak ez az új ellenséges cselekménye szándékosan arra irányul, hogy még nagyobb ne­hézségeket támasszon a két or­szág kapcsolataiban. Az­ Adenauer-kormány vállalta: visszafizeti Hitler adósságait az amerikai és angol bankároknak Berlinből jelenti az MTI. Hermann J. Abs, a hírhedt náci bankár, Hitler, majd illőbb Adenauer bizalmas munkatársa, Nyugat-Németország meghatal­­mazott képviselője pénteken Londonban a bonni kormány nevében aláírta a hitleri Német­ország háború előtti adósságai­nak visszafizetéséről szóló nem­zetközi egyezményt, amelyet egy éve tartó tárgyalások előz­tek meg. Az egyezmény aláírásával újabb nyomasztó teher nehezül a kifosztott nyugatnémet lakos­ság vállára. Adenauerék vállal­ták, hogy a nyugatnémet dolgo­zók adófi­kereiből »égt/előr.­« 2,25 milliárd dollárt, azaz 9,5 milliárd nyugati márkát téríte­nek vissza azokból az összegek­ből, amelyeket Hitler a máso­dik világháború előtt­ kapott a nyugati bankároktól. A bonni kormány tehát azoknak az ösz­­szegeknek a visszafizetését vál­lalta, amelyeken Hitler a má­sodik világháborúra fegyverezte fel a fasiszta Weh­rmach­tot és az SS-alakulatokat. A bonni kormány kötelezett­séget vállalt, hogy ezt az ösz­­szeget évi 345,5, később évi 545,5 millió márkás részletek­ben fizeti ki Hitler hitelezőinek. Adenauerék e konkrét fize­tési kötelezettségen kívül elv­ben elismerték Nyugat-Német­­ország anyagi felelősségét a külföldi finánctőke Hitlerrel szemben támasztott egész ■­­körülbelül 65 milliárd márkára rúgó — követeléséért. Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöke, mint a német nemzet szószólója, már a tárgyalások megkezdése után ünnepélyesen kijelentette, hogy a német nép sohasem ismeri el felel­ősségét azokért az összegekért, amelye­ket a nemzetközi monopoljeka Hitlernek az emberiség elleni célokra előlegezett. Okiratsgyűjtemény az amerikai kormány lengyelellenes tevékenységséről Varsóból jelenti a PAP. A Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztériuma könyvet adott ki „Okiratok az Egyesült Álla­mok kormányának , a népi Len­gyelországgal szemben folyta­tott ellenséges tevékenységéről* címmel. Az ok­áratok mindegyike arról a tény­ről tanúskodik, hogy az Egyesült Államok kormánya olyan politikát folytat a len­gyel állammal szemben, amely a népi Lengyelország szuvere­nitása és államrendje ellen irá­nyul. Az okiratot­ három cso­portra oszlanak: 1. a len­gyel állam függetlensége és területi épsége ellen irányuló­­tevékeny­ség, 2. a gazdasági háború po­litikája és 3. kísértetek a len­gyel állam belügyeibe való be­avatkozásra. A koreai néphadsereg hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága február 28-án közölte, hogy a koreai néphad­sereg és a kínai népi önkénte­sek egységes védelmi harcokat vívnak az amerikai-angol inter­venciósok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen. Február 28-án a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellen­séges repülőgépekre vadászó lö­vészek 7 ellenséges repülőgépet lelőttek. .'Vasírnafi I95S. mírertra ts Az angol sajtó a magyar kormány közbelépéséről k­­zeng halálra a malájföldi szabadságharcos érdekében Az angol sajtó és az angol rádió vezető helyen ismerteti azt a hírt, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya kife­­jezésre juttatta hajlandóságát arra, hogy Edgar Sanderst, akit a magyar bíróság 1950-b­en kémkedésért 13 évi börtönbün­tetésre ítélt, kiutasítja az or­szágból, amennyiben szabadon­­bocsátják Li Meng 24 éves kínai származású m­alájföldi szabadságharcos leányt, aki ellen múlt év szeptemberében az angol gyarmati bíróság halálos ítéletet hozott és aki­nek fellebbezését a londoni Tit­kos Tanács elutasította. Az angol sajtó és az angol rádió beszámol arról is, hogy az angol minisztertanács fog­lalkozott a m­agyar kormány­­nak ezzel kapcsolatos jegyzéké­vel. Li Menget múlt év nyarán tartóztatták le a m­alájföldi hatóságok és azzal vádolták, hogy részt vett a partizán­­akciókban. Vádjaikat azonban képtelenek voltak bizonyítani. Ennek ellenére Li Menget Ipoh városában bíróság elé állítot­ták, azzal az ürüggyel, hogy kézigránátot találtak nála­, is­meretes, hogy Malájföldön a brit gyarmati hatóságok rend­kívüli állapot címén halállal büntetik a malájföldi lakosok fegyverviselését. Li Meng ügyét először egy olyan bíróság tárgyalta, amely­nek angol volt az elnöke, a két ülnök azonban malájföldi volt. A bírósági komédiára jellemző, hogy a leány személyazonossá­gát az egyik rendőrfelügyelő azzal »igazolta«, hogy három évvel a tárgyalás előtt távcsö­vén keresztül látott egy szabad­ságharcos nőt, akiről azt állí­totta, hogy a vádlottal azonos. A bíróság két m­alájföldi ülnöke nem találta bizonyítottak a vá­dat és ártatlannak mondotta ki Li Menget. Az angol bíró azon­ban a bíróság többségének ál­láspontját semmibe véve nem mentette fel Li Menget a vád alól és perújrafelvételt rendelt el, annak ellenére, hogy ez an­gol törvények szerint is jogta­­lan volt. Az angol hatóságok, hogy biztosak lehessenek dolgukban, a második tárgyaláson m­ár az angol bíró mellé egy angol ül­nököt és csupán egy malájföldit jelöltek­ ki. A malájföldi mlnök ismét az önérzetesen és bátran fellépő Li Meng felmentése mel­lett szavazott, a bíróság angol többsége azonban annak ellené­re, hogy semmi újabb bizonyíték nem merült fel, halálos ítéletet hozott. Li Meng ügyvédje fellebbezett a szingapúri Fellebbviteli Bíró­sághoz, amely azonban helyben­hagyta a halálos ítéletet. Erre a londoni ú. n. Titkos Tanács­hoz fordult, a­melyne­k jogában áll megváltozta­t­ni a gyarmati bíróságok ítéletét. A Titkos Ta­nács Li Meng fellebbezési kérel­mét elutasította. Egész Malájföldön, az ázsiai országokban mindenütt, sőt vi­lágszerte nagy felháborodást vál­tott ki Li Meng jogtalan elítélése. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség 135 millió tagja nevé­ben tiltakozott és felemelte­­sza­vát a halálos ítélet ellen az an­gol parlament 60 tagja, valamint számos angol társadalmi szerve­zet is. (MTI)* Malájföldön már esztendők óta tart az angol gyarmatosítók ter­rorja. Az angol gyarmati kato­nák és csendőrök falvakat éget­nek fel, telepeket rombolnak le és időnként hol innen, hol on­nan hajtják el a lakosságot. Ma­lájai Lidicék és malajai Oradou­­rok jelzik az angol imperialisták felháborító brutalitásainak és pusztításainak sorozatát. De az angol gyarmatosítók terrorja sem tudja megtörni a m­alájföldi nép elszánt szabadságtörekvé­seit. Hiába vittek és visznek az angol imperialisták újabb és újabb csapatokat Malájföldre, a malájföldi népi felszabadító had­sereg, amely a partizánalakula­tokból jött létre, nemcsak szem­beszáll az angol gyarmati kato­nákkal és csendőrökkel, hanem egyik sikert a másik után éri el. Az angol gyarmatosítók tehe­tetlenségük okozta dühükben­­ védtelen lakosságra vetették ma­gukat. Állandóan napirenden vannak az angol gyarmatosítók által elkövetett gyilkosságok. Ezeket néha bírósági komédiák megrendezésével hajtják végre. A »legalitás” látszatával akarják félrevezetni a világ közvélemé­nyét, amely felháborodottan szemlén az­­angol gyarmatosí­tóknak a hitlerista gonosztettek­re emlékeztető módszerei. Ilyen bírósági komédia kere­tében ítél­ik halálra Li Meng 24 éves kínai származású maláj­­földi lányt is. Ha olyan helyen állítják bíróság elé, ahol a nép­nek beleszólása van a bírásko­dásba, és­­a nép soraiból kikerü­lő bírák ítélkeznek, Li Menget már az első tárgyaláson fel­mentik. Annyira nyilvánvaló volt a vádak alapta­ansága és­ nyomban olyan tartható tannak bizonyultak a tanúvallomások. . A »New Statesman and Nal­one című angol lap rámuta­ott arra, hogy azok a tanúk, akik Li Meng ellen valla­nak, maguk i­s fogságban sínylődtek és —­­ahogy Li Meng védője kifejte­te — »életük a kormány kegyel­métől függött«. Ezeknek a »ta­­núknak« a vallomására nem le­ha­ett semmiféle ítéletet alapíta­ni, de még ezek a tanúk, akik­nek sorsa a vádlók kezében volt,­­sem adtak elő olyasmiket, amikből Li Meng ügyét tisztázni lehetett volna. Li Meng-nél nem volt kézi­gránát, amikor elfogták, de azzal vádolták, hogy azelőtt­­ kézigránátot hordott magánál és a dzsungelben élt­ Li Meng to­­­gadta, hogy kézigránát volt nála és azt bizonyította, hogy évekig a testvérénél lakott Szingapúrban. Az a rendőrfel­ügyelő, aki esküt tett a vádlott lány bűnösségével kapcsolato­san, csupán azt vallotta, hogy­­ három évvel a tárgyalás előtt távcsövön keresztül, körülbelül 40 t yardnyi távolságra látta Ji Meng-et, akinél akkor kézi-­­gránát volt. Ez a »távcsőt.mu« olyan folyékonyan hazudott a bíróság előtt, mintha könyvből olvasta volna. , Nem volt és nem lehetett semmi alap a kínai szárma­zású m­alájföldi lám­ elítélésére, de Malájföldön nem derülhet ki az igazság, ha nem európairól van szó. Ezeket az angol bírák és az azok szempontjait követő angol ülnökök mindig elítélik Az az í­tl­et, amelyet a gyar­mati bíróság Li­­Meng ügyében hozott és amelyet a Titkos ta­nács Londonban­ helybenhagyott, az egész világ elé tárja a maláj­­földi szörnyűségeket, az angol­­bírák­ kegyetlenségeit, a benn­szülöttek kiszolgáltatottságát. A gyóm­a­i angol bírák is it gyarmati bírák mögött álló im­perialisták azt hitték, hogy ugyanúgy megölhetik Li Meng­et, ahogy rengeteg malájföldit meggyilkoltak. De tévedtek szá­mításaikban. A gyarmati népek ma már nincsenek egyedül sza­badságharcukban. A felszaba­dult országok népei és az egész világ szabadságszerető emberei — a becsülő el­gondolkodású angolok is — felemelik hangju­kat a szabadságukért és ön­rendelkezési jogukért küzdő gyarmati népek érdekében, s el­ítélik a gyarmatosítók terrorját. A világ minden becsületes és igazságszerető embere az ártat­lan Li Meng mellett áll s igazságot és szabadságot köve­tel a halálra ítélt kínai szárma­zású lánynak. • A külpolitika hírei -• A (London, TASZSZ.) Az an­gol sajtóban gyakran jelennek meg az Angliában állomásozó amerikai­­katonák bűntényeiről szóló hírek. Így a Manchester Guardian jelen­tette a napokban, hogy két amerikai repülő egy angol lányt gépkocsin kivitt a városból, a­­lányt összeverték és­s öntudatlan állapotban az út­ menti árokba dobták­ A Daily Express megírja, hogy amerikai katonák több ízben megtámad­tak taxisof­őröket és kirabolták őket. A (Pilonján, TASZSZ.) Ko­rea lakossága magasfokú éber­séget és hazafiasságot tanúsít a kémek és diverzánsok elleni harcban. Az e téren elért sike­rekért 7613 hazafit tüntettek ki. A A belgrádi rádió jelentése. . szerint Bogoljub Ilics, a vett­e királyi jugoszláv hadsereg tá­bornoka és a Szimovics-féle kor­­­­mány volt hadügyminisztere visszatért Jugoszláviába. A (Karacsi, TASZSZ.) Ka­­­­racsi felsőoktatási­­intézményeik több mint negyven tanára közös­­nyilatkozatban hívta fel a pa­­ kisztáni­­kormányt: ne engedje, hogy az angol-amerikai imperia­listák bekapcsolják az országot támadó terveikbe. A (Bécs, MTI) Körner oszt­rák köztársasági elnök szomba­ton Figl volt kancellárt ismét­­ kancellárrá jelölte ki és meg­bízta az új kormány megalakí­tásával.­­

Next