Magyar Nemzet, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-01 / 77. szám
Szerda, 1933. április 1. V lagar Nemes A felszabadulási hét a Csepel Autógyárban Ami március 30-án déli 12 óráig történt Szerte az egész országból, a városokból és falvakból, a kutatóintézetekből s az esztergapadok mellől büszke örömhírek érkeznek: jelentések új meg új sikerekről az alkotó munka frontján. Munkások, parasztok, értelmiségiek, népünk színe java jelenti, hogy a felajánlásokat, melyeket legnagyobb nemzeti ünnepünk, április 4-e tiszteletére tettek — az ígéretekhez maradéktalanul híven — teljesítik és túlteljesítik. Tegnap még jelentősen elmaradt üzemek, vállalatok az élre törnek, megújult erővel harcba indulnak felajánlásaik teljesítéséért, az első negyedévi terv végrehajtásáért. Ilyen gyár a Csepel Autógyár is. Januári, februári tervét nem teljesítette, adós maradt a hazának, s most azon munkálkodik szívósan, vasakarattal mérnök és gyalus, hegesztő és diszpécser, hogy a súlyos elmaradást behozzák, minél több gépkocsit és motort adjanak az országnak. Ma és a felszabadulási hét hősi erőfeszítéseinek hátralévő napjaiban beszámolunk arról, hogyan változott és változik az Autógyár élete s hogyan formálódnak harcban a győzelmeket kovácsoló emberek. szabadulási hét előkészítése idején gondoskodtak a gyár vezetői arról, hogy naponta legalább egyszer az összes gyáregységek részvételével megbeszéljék napi feladataikat. A diszpécser rádió a munka nélkülözhetetlen eszköze, tett és ugyanakkor egyre sikeresebb lelkesebb munkára serkenti az embereket. Most éppen Mészáros Károly, az igazgató beszél. Arról van szó, hogy a felszabadulási hét napjaira a Csepel Autógyár jól felkészült s ennek eredményeképpen hosszú hónapok elmaradása után, most ismét büszkén jelentheti a gyár, hogy már 28-án 105 százalékra teljesítette termelési tervét. Egyszerű szavak, a kívülállók számára jelentéktelen, szürke számok. De aki a mindennapok alkotó munkájával maga is hozzájárult ehhez, annak bizony e szürke szám hallatára ir megmelegedik a szive tája. Akárcsak Pálinkás György gyalusnak. A győzelem hírére felemelkedett, odalépett a gyárvezető mellé s engedélyt kérő mosollyal beleszólt a mikrofonba: — Én felajánlom... felajánlom, hogy a 115 százalék helyett a felszabadulási héten 130 százalékot fogok teljesíteni. Lelkesedése másokat is magával ragadott. S az erejüket, bizalmukat visszanyert emberek kiharcolták azt, amiben néhány hete még maguk sem hittek *— március 30-án, déli 12 óráig a Hajtómű is teljesítette márciusi tervét. Hámori Ottó AZ 131 GYÁRVEZETŐ NEM SZERETI A „VARÁZSIGÉKET“ El lehet e viselni, hogy az ember neve mindig a tábla utol* járt legyen — s egyre csak azt hallja: miattatok maradunk el.,, Olyanok vagytok, mint a vend négmarasztaló sár, hogy az ember lépne, de nem eresztitek... El lehet-e viselni? Hát elviselni éppenséggel lehet, de ahhoz olyan emberek kellenek, akiknekt vér helyett savó folyik az ereikben, szívük helyén meg valami óra ketyeg, amely pontosan méri a napi nyolc órát s mikor kitellett — megéli. Csakhogy a Csepel Autógyár Hajtóművében nem ilyen emberek dolgoznak. Pedig az újságíró kérdése éppen hozzájuk szól, hiszen az ő üzemük nem teljesítette nyolc hónapig a tervét. Többek közt a Hajtómű 50-90 százalékos eredményei miatt maradt adósa az államnak a Csepel Autógyár. Hanem azóta sok minden történt ... Jónéhány héttel ezelőtt új gyárvezetőt és fődiszpécsert kapott a Hajtómű. Ebédidő volt, amikor az emberek megtudták a hírt. Az »A« műhelyben, a gépek körül ültek néhányan. Egyikük keserűen megjegyezte: — Úgyse segít már semmi ezen a gyáron... Olyan ez, mint a Munchhausen lova, hiányuk a fele: hiába itatjuk — hátul ki folyik. Rábólíntottak szomorúan. Vasút még megtoldotta. — Már szégyellek reggel bejönni. Ha kérdezik, melyik műhelyben dolgozom, úgy teszek, mintha nem hallanám. Fenn az irodában, mintha egyenesen a beszélgető embereknek válaszolna, akkor mondta éppen Bóka László, az új gyárigazgató: — Nem szégyenkezni kell elvtársak, hanem dolgozni. Jól dolgozni... Erre meg, talán magyarázatként, felhangzott az a »varázsos* két szó: aobjektív nehézségek*. Gyakorlatlan munkások, hiányos géppark — ez akadályozza, nehezíti, teszi lehetetlenné a munkát. Az új gyárvezető azonban nem igen szereti az ilyen varázsigéket. A szokottnál kicsit hangosabban vágott viasza. — Havonta 22—23.000 túlóra, ugyanennyi állásidő . . . Talán ez is objektív nehézség? S másnap hozzálátott, hogy megmutassa, másról van itt szó. A nehézségek, botladozások fő oka a szervezetlenség, meg amint ő látta — s helyeset látta — egy kicsit a munkások kedvetlensége. Mert ki is várhatná a szárnyaszegett madártól, hogy magasan repüljön. Vissza kell adni az embereknek önmaguk erejébe vetett bizalmát. Nehéz munkát kezdett másnap az üzem, olyan feladatnak indultak, melyet addig soha nem tudott a Hajtómű megoldani. Kínai exportra, az Ikarus 60-as husihoz készültek a sebeségváltóházaik. Havonta közel ötven darabot kellett elkészítenie a gyárnak. S januárban még csak alig hét százalékot téliesítettek. — Roswaik a készülékek, nem lehet ezekkel dolgozni, Bóka elvtárs — mondogatták a gyárvezetőnek az emberek, egyre ugyanazokat a szavakat hajtogatva, amit Oly sokszor hallottak régebben is a műszakiaktól. mérnökök A GÉP MELLETT Bóka László nem hitte, hiszen még odaát a szemámműrhelyben ő maga, meg Zoltán Gyula, a mostani fődiszpécser dolgoztak ezekkel a készülékekkel. Egymásra néztek, szót nem cseréltek, de mindkettőjükben ugyanaz a gondolat fogant. Blsell bizonyítani az embereknek, hogy nincs igazuk. S odaálltak a gép mellé! Akármilyen korán reggel jött egyik-másik munkás a Hajtóműbe, már ott látta a gépek mellett a gyárvezetőt, meg a fődiszpécsert. S amikor már a csillagok szólítgatták hazafelé az embereket, ők akkor is ott álltak a maguk vállalta őrhelyen. Bóka és Zoltán segítségére sietett Rejtő György, a Csepel Autógyár főmérnöke is. Hárman — közös erővel — átszervezték a Hajtómű munkáját s erős kézzel rendet teremtettek a munkafegyelem, az adminisztráció terén. Az emberek kezdtek felfigyelni. Bókáék keze alól egyremásra kerültek ki hibátlan, kitűnően működő sebességváltóházak. Délutánért kint már egyre többen álltak meg mellettük. Kérdezősködtek , egy kicsit talán ellenőrizték is a vezetők munkáját. De Bóka László és Zoltán Gyula mainkéinak is éppen olyan jók, mint vezetőnek. Selejtmentesen elkészítették az összes sebességváltóházakat. S az Üzem munkásai a következő hónapban a maguk erejéből, egymást segítve,10 helyett 60 munkadarabot készítettek el. A gyárban beszélni kezdtek a Hajtóműről. Most már más üzemben is akadtak vállalkozóik: elmegyünk és segítünk. Így jött el egy napon Takács János is a motorgyárból. Járta a fiatal szakmunkások gépeit, kutatta a módot, hogyan siettethetné fejlődésüket. Ugyancsak szükség volt erre, hiszen még januárban is 184 fiatal munkás teljesített 100 százalék alatt. Köztük Fintor József is. Takács egy ideig figyelte a sovány, de erőskezű fiatalembert. Aztán egyszer csak odaszólt: — Lassú a fordulat, szaktárs. A másik vonakodva, halkan, nehezen válaszolt: — Hét lassú... — S miért? — Hát csak azért, mert gyorsabban nem megy... »Berezegő. Aki már dolgozott esztergapad mellett, az tudja, mit jelent ez. A gép remeg, a kés meg bele-belekap az anyagba , csak egy vigyázatlan mozdulat, már kész a selejt. Takács közelebb lépett, — Megengedi? — és elfoglalta Fintor helyét a gép mellett. Nagyobb fordulatra kapcsolt. A gép egy darabig egyenletesen, simán vágta az anyagot s aztán egyszerre remegni kezdett. Takács bosszúsan megállította. Próbálgatta, vizsgálgatta s végül is csak rájött, mi a baj. Rossz a kuplung. Sietve hívták a szerelőket. Másnap pedig már nagyobb fordulattal is zavartalanul dolgozott Fintor szaktárs és teljesítette a normát. március szác, DÉLI 12 ÓRÁIG Nem nagy dolog, csak éppen ahhoz elég, hogy egy fiatal munkás többet ne ijedjen meg a géptől. S lám, valóban milyen eredménnyel járt: Fintor József ma már maga kísérletezik nagyobb fordulattal. Ilyen egyszerű, mindennapi tettek lépcsőjén haladt felfelé a Határhű egész addig a napig, amikor nyolc hónap után először teljesítette havi tervét. A felszabadulás hét napjaiban született meg a győzelem. Azokban a napokban, amikor népi múlik el óra valami nagyszerű esemény Ikre nélkül. Hétfőn a gyárvezető szobájában 15—20 ember szorongott. A hangszórót hallgatták, a diszpécser-megbeszélést. Már a fél YVES FÜRGE, NEMZETKÖZI SZTOUH-BÉKEDÍJAS francia békeharcos autóbaleset következtében meghalt Tbilisziből jelenti a TASZSZ, hogy a következő közleményt adtak ki Yves Farge autóbalesetéről: Március 29-én este visszajövet Goriból Tbiliszibe, az a gépkocsi, amelyben Yves Farge, »A népek közötti béke megszilárdításáért” elnevezésű Nemzetközi Sztálindíjas francia közéleti személyiség ült feleségével és a kísérő személyekkel, a sötétben összeütközött egy tehergépkocsival. A gépkocsik összeütközésénél Yves Farge komoly sérülést szenvedett. Állapota jelenleg súlyos. A város legjobb orvosai állandóan figyelik a sebesült egészségi állapotát és minden szükséges gyógyintézkedést megtesznek. Yves Farge felesig© és a kísérő személyek a baleset során épségben maradtak. Yves Farge március 28-án érkezett Grúziába, hogy megismerkedjék a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság gazdasági és kulturális építésével. Az a közlemény, amely Yves Farge haláláról szól, a következőképpen hangzik: Március 30-án Yves Farge egészségi állapotában nem mutatkozott semilyen javulás, a beteg nem tért eszméletére. Yves Farge, mint a konzílium megállapította, súlyos agykoponyasérülést szenvedett, aminek következtében comatózus állapot fejlődött ki jobboldali agybénulás tüneteivel és heveny szív- és vérérműködési zavarokkal. Azonnal intézkedéseket tettek a szív- és vérér-, valamint légzési zavarok megszüntetésére. Minden intézkedés ellenére március 30-án 21.00 órától kezdve a beteg általános állapota erősen romlott. Március 30-ról 31-re virradó éjjel Yves Farge elhunyt. A Magyar Országos Béketanács részvéttávirata a Franciaországi Béketanácsnak, Párizs. A magyar nép, amely nagy várakozással és szeretettel készül a nemzetközi békemozgalom vezérkarának budapesti tanácskozására, mély megrendüléssel értesült a békeharc egyik legbátrabb, legönfeláldozóbb vezetőjének, a Magyarországon is mindenütt tisztelt és becsült Yves Farge-nak váratlan haláláról, önökkel vagyunk mély gyászukban, amely a francia béketanácsot elnökének elvesztésével érte. A világ minden becsületes, békeszerető emberével együtt gyászoljuk a bátor tollú újságírót, a gyújtószavú szónokot, a volt partizánt, az igazság rettenthetetlen bajnokát, a Béke Világtanács irodájának tagját, az egyik legnagyobb kitüntetésnek, a nemzetek békés együttműködésén munkálkodó békeharcosok kitüntetésének, a Nemzetközi Sztálin-békedíjnak viselőjét. Az ügy, amelyért Yves Farge, a kiváló francia hazafi harcolt, győzni fog! Magyar Országos Béketanács.« „Az ifjúságról 44 címmel gyűjteményes kötet jelent meg Rákosi Mátyás beszédeiből és írásaiból Április 4-re, hazánk felszabadulásának évfordulójára az ifjúsági Könyvkiadó díszes köntösben gyűjteményes kötetet adott ki, amely »Az ifjúságról” címmel Rákosi Mátyásnak az ifjúságról szóló beszédeit, valamint beszédeinek és írásainak az ifjúságra vonatkozó szemelvényeit tartalmazza. A kötetben több olyan szemelvény is szerepel, amely itt jelenik meg első ízben nyomtatásban. Függelékként közli a kötet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a DISZ-kongreszszushoz intézett levelét. (MTI) ÁPRILIS 4 ÜNNEPI ELŐKÉSZÜLETEI Lelkesen készülnek dolgozóink felszabadulásunk 8. évfordulójának méltó megünneplésére. A Budapesti Városi Tanács, a kerületi tanácsok, a tömegszervezetek jelentős kulturális megnyilvánulásokkal ünneplik a nagy napot. A kultúrotthonokban, a tömegszervezetek helyiségeiben 30 ismeretterjesztő előadást tartanak i»Sztálin népe a béketábor élén« címmel. Az MNDSZ »Legdrágább kincsünk a gyermeke című kiállításokon tárja az anyáik elé, hogyan gondoskodik a nép állama a gyermekekről. Az MSZT: »A sztálini haditudomány a béke szolgálatában« címmel rendez előadásokat. A Szabó Ervin Könyvtár fiókjaiban és az üzemi könyvtárakban könyvankétokat rendeznek és megvitatják a Nagy Honvédő Háborúval foglalkozó könyveket. Április 4-én szombaton délután gyermekelőadásokat rendeznek a kultúroitthonokban és a tömegszervezetek kultúrtermeiben. Este a Városi Színházban, a csepeli Sportcsarnokban, a MÁV ÁV, a MOM, az RM Művek is a Pamuttextil kultúrotthontaiban rendeznek ünnepi előadásokat Felszabadulásunk ünnepére megérkezett Budapestre a Francia Kommunista Párt küldöttsége Március 31-én délelőtt megérkezett Budapestre a Francia Kommunista Párt felszabadulásunk ünnepén részt vevő küldöttsége. A Francia Kommunista Pártot felszabadulásunk nyolcadik évfordulóján Michel Vandel, a FKP Központi Bizottságának tagja és André Mercier, a francia nemzetgyűlés alelnöke képviseli. A testvérpárt küldötteit Béres Andor és Köböl József, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjai fogadták. (MTI) Magyar szakszervezeti küldöttség érkezett Moszkvába A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának meghívására magyar szakszervezeti küldöttség érkezett Moszkvába Török Istvánnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárának vezetésével. A küldöttséget a kievi pályaudvaron a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának felelős munkatársai fogadták. — „A szovjet műtörténészeti báréiról » bursson befolyás ellen" címmel a Magyar Szovjet Társaság képzőművészeti szakosztálya és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége április 2 án, csütörtökön délután hat órakor előadást rendez a Művészeti Szövetségük Házában. (VII., Kertész utca 38 . Vetső Ferenc, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. | YVES FARGE 'Tragikus hirtelenséggel, alig néhány nappal azután, hogy átvette a békeharcosok legnagyobb kitüntetését, a Nemzetközi Sztálin-békedíjat, meghalt Yves Farge, a nemzetközi békemozgalom kimagasló alakja, a Francia Országos Béketanács elnöke. A békeszerető, békére vágyó embereket világszerte lesújtja a hír, mert Yors Farge halálával egy igaz embert, bátor harcost vesztettek, aki szíve utolsó dobbanásáig nem szűnt meg küzdeni milliók igazságáért, azért az eszméért, hogy a háború nem kikerülhetetlen sorsszerűség, a háborút a népek összefogásával, egységes akaratával meg lehet és meg is kell akadályozni. Yves Farge egy eszmét és egy emberi magatartást képviselt abban a nyugati világban, ahol az eszméket csengő dollárokra váltják át, ahol nem a bátorság és szilárdság, hanem a megalkuvás és az elvtelenség a »sikerhez« szükséges magatartás, Yves Farge független mert maradni ott, ahol nagyban árusítják ki a függetlenséget, az egyszerű emberek érdekeit merte képviselni ott, ahol az ország és a nemzet érdekeit kótyavetyélik el. Meg merte mondani és írni az igazságot abban a világban, amelynek a hazugság az alapja, a béke mellett mert mozgósítani milliókat akkor, amikor az egész nyugatot katonai táborrá igyekeznek változtatni. Salons-en-Provence délfranciaországi községben született 1899-ben. Pályafutását húszéves korában mint újságíró egy megyei lapnál kezdte. Ő is, akárcsak nemzedéke, két világháborút élt át, tanúja volt az 1940-es szégyenteljes eseményeknek, amikor Franciaország méltatlan és megvesztegetett vezetői áruba bocsátották az országot. Amikor a barna áradat elöntötte Franciaországot, Yves Farge felismerte, hogy francia hazafi nem húzódhat vissza, nem vállalhat érdektelenséget az eseményekkel szemben, hanem cselekednie kell. Teljes erejével az ellenállás szolgálatába állt. Azokban az években, amikor a kollaboráns árulók hűségesen kiszolgálták a hitlerista hóhérokat, ő irányította a harcot a francia hazafiak erőszakos Németországba szállítása ellen, ő volt a Vercors fennsík legendás partizánmozgalmának egyik szervezője. Lyonban, Franciaország egyik legnagyobb ipari központjában több illegális lapot is szerkesztett. Az ő nevéhez fűződik nem egy délfranciaországi sztrájk szervezése, amelyekkel a francia dolgozók tiltakoztak a megszállás rémségei ellen. Maga is részt vett a náci megszállók ellen irányuló partizánakciókban. Ő szervezte meg a nácimunkaügyi bizottság párizsi székhelye ellen irányuló támadást. 1944. augusztusában sikerült kiszabadítania a Lyon melletti Monluc erődbe zárt 1200 hazafit. Amikor Franciaországból elűzték a náci megszállókat, Yves Farge köztársasági, biztos lett Lyonban és Rhone tartományban. Yves Farge nemcsak kitűnő újságíró és ragyogó szónok volt. Sokoldalúságára jellemző, hogy művészettörténeti tanulmányokkal is foglalkozott és színdarabokat is írt. Közben mint politikus is tevékenykedett. 1946-ban a francia kormány közélelmezési minisztere volt, keményen harcolt az üzérkedés és a korrupció ellen. 1947-ben, amikor megkezdődött Franciaország függetlenségének kiárusítása, a kommunista miniszterekkel együtt a pártonkívüli Yves Farge is ellenzékbe vonult.♦ Az elsők között ismeri fel Franciaországban az új világháború veszélyét és hirdette, hogy harcolni kell a béke megvédéséért. 1948-ban jelent meg »Hitler háborúja folytatódik« című könyve, amely leleplezi az amerikai monopolisták által sugalmazott »hidegháborút«, a közelkezeli olajért folyó harcot Amikor a helytállás a háború erőivel szemben a béke megvédése érdekében mindennapi harci feladattá vált, a francia békearcosok őt választják meg a Francia Országos Béketrnács énökévé. Az egész világon óriási feltűnést keltett Yves Farget Tanúságtétel Koreáról és Kínáról” című könyve, amelyben megrázó erővel számolt be az amerikai imperialisták által Korea és Északkelet-Kína népének kiirtására alkalmazott legalattomosabb, legembertelenebb fegyver, a baktériumfegyver rémségeiről. »Mikor meg akarjuk érteni a baktériumháború borzalmait — írta Yves Farge —, számolnunk kell azzal a viszolygással is, amely visszatartja az embereket attól, hogy a tényeket a maguk szörnyű valóságában vizsgálják meg. Ha a koreai háború próbája annak a háborúnak, amelyet nagyobb méretekben szeretnének megindítani, akkor egyszersmind próbája mindézt gondolkodó, cselekvő és józan ítélettel rendelkező embernek. Elpusztított városok, meggyilkolt polgári lakosság, a meggyújtott napalm, amelytől fáklyává és formátlan, égő hústömeggé válnak az emberek, mérgesgázok, amelyekről nem beszéltünk eleget, ma bacilusok, mikrobák, kórokozók, holnap pedig atomfegyverek. Vigyázat, a borzalmak e szörnyű tömege szétterjedhet az egész világon!... Mindaz, amit láttam, arról győzött meg, hogy amilyen mértékben súlyosbodik a helyzet, úgy parancsolja a kötelesség, hogy még türelmesebbek, még kitartóbbak, még megértőbbek legyünk a megegyezés és a közös cselekvés egyre szélesebb alapjainak felkutatásában. A háború, amely nyomorúságot és kegyetlenséget hoz magával, kötelességévé teszi mindenkinek, aki szereti gyermekeit és hazáját, akit a kegyetlenségek emberi mivoltában sértenek, hogy állást foglaljon, hogy felemelje szavát... Mindez a baj, mindez a nyomorúság, mindez a szenvedés arra int, hogy figyelmeztessük azokat, akik közelállnak hozzánk: vigyázzatok! A közömbösség és a tétlenség már olyan bűn, amelyet a lelkiismeret sohasem fog megbocsátani!** Yves Farge mindvégig harcolt a közömbösség és a tétlenség ellen. 1952-ben Bécsben, a Népek Békekongresszusán ő volt az előadója a békeharc, valamint a nemzeti függetlenség és a biztonság elválaszthatatlanságáról szóló kérdésnek. Azt a rendkívül jelentős gondolatot fejtette ki beszámolójában, hogy a népek, amelyek függetlenségükért vagy függetlenségük visszaszerzéséért küzdenek, egyben harcolnak a békéért és amikor a béke érdekében emelik fel szavukat, állást foglalnak a függetlenségükre törő imperializmussal szemben is. 1952. decemberében Yves Farge-t a béke megőrzésében és megszilárdításában szerzett kimagasló érdemeiért Nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntették ki. Ez év március 25-én vette át a Kreml Szverdlov-termében a kitüntetést. Akkor mondotta: »A béke ügyének szüksége van olyan emberek értelmére és energiájára, akik ha különbözően fogják is fel a társadalom életét, de egyformán értelmezik felelősségüket a civilizáció, népük, gyermekeik iránt. Yves Fargelyert ember volt. Ezért gyászoljuk mindnyájan. De bátorságából, megingathatatlan szilárdságából erőt merítünk további harcainkhoz- Példaképe ő minden becsületes, népéért küzdő értelmiséginek, aki törhetetlent hitt a haladásban, az emberi szabadságjogokban, a népek függetlenségében, aki nemcsak hirdette a népek összefogásának szükségességét, hanem a maga életével, a maga munkájával példázta a népek egyetértésének, a béke megvédésének nagy ügyét. Albán dokumentum-kiállítás nyílt Sztálinvárosban A Kultúrkapcsolatok Intézete az albán-magyar kulturális egyezmény keretében albán dokumentum-kiállítást rendezett Sztálinvárosban a Albánia a szocializmus útján* címmel. A kiállítást hétfőn délután nyitották meg a Ddasa-filmszínházban. A megnyitó ünnepségen megjelent M. Babani, az Albán Népköztársaság budapesti ügyvivője, továbbá a külügyminisztérium és a Kultúrkapcsolatok Intézete képviselői. 3