Magyar Nemzet, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

2 séggel kell védenünk a békét. Tovább fogunk harcolni a tar­tós békéért és részt akarunk venni, részt fogunk venni ab­ban az építőmunkában, amely Koreában ezen a héten megkez­dődött. Ehhez az építéshez fel­ajánlotta segítségét a nagy Szovjetunió, felajánlja segítsé­Ezután Mincsev Mihály, a Koreából hazatért magyar or­voscsoport vezetője szólalt fel. Elmondotta, hogy több hónapon keresztül dolgozott a koreai Rákosi Mátyás-kórház­ban, de már ottléte első napjaiban cso­dálattal látta, hogy e nehéz hely­zetben is a koreai nép milyen elszántan dolgozik és a biztos, békés jövőbe vetett hittel van eltelve. A koreaiak nem beszél­tek a háború okozta borzalmak­ról, nem tépelődtek a szenvedé­seiken, hanem azon iparkodtak, hogy minden menthetőt bizton­ságba helyezzenek és minél előbb helyreállítsák a károkat. Megkapó volt az a lelkese­dés, amellyel a békés építésről, a háború utáni új Korea tervei­ről beszéltek. A kórház betegei, egyszerű harcosok és magas­rangú tisztek, a kórház dolgo­zói, koreai tudósok és államfér­fiak egyformán büszke öröm­mel mondták el elképzeléseiket arról, hogyan építik fel az új városokat és üzemeket, kórhá­zakat, iskolákat és egyeteme­ket. Ezeknek a terveknek bizo­nyos mértékben már a háború alatt lerakták alapjait, így pél­dául több mint egy évvel ezelőtt meghirdették az új Phenjan fel­építési tervének pályázatát. Két hónappal ezelőtt, amikor Phen- A katolikus papság Ezután Pajtényi László győri római katolikus püspöki hely­­nek emelkedett szólásra. Elmon­dotta, hogy a katolikus papok is végigkísérték a Béke Világta­­nács budapesti értekezletét és szemükben külön súlyt adott, hogy azokon egy érsek és há­rom megyéspüspök is részt vett. A magyar katolikus papság el­döntötte magában a hovatarto­­zandóság kérdését. Mi, katolikus papok is szív­gét a béke minden híve, hogy a szabadságért és függetlenségért vívott véres háború okozta sú­lyos sebek behegedhessenek.­­Mihályfi Ernő beszédét a békenagygyűlés részvevői »Meg­védj­ük a békét!A felkiáltások közepette hosszantartó tapssal fogadták. Janban jártam, láttam mérnök­csoportokat, akik az új város felmérését végezték. Beszélt ezután arról, hogy a koreaiak milyen mélyen­­ át­­érezték és mennyi erőt merítet­tek abból a segítségből, ame­lyet a Szovjetunió vezette ha­talmas béketábor nyújtott nekik. Utána Oravecz János, a MÁVAG sztahanovista vasöntő­je beszélt. A koreai fegyverszüneti egyez­mény aláírásának napján sok emberrel beszélgettem a gyár­ban — mondotta. — Valam­eny­­nyien arról beszéltek, hogy mi­lyen nagy örömet jelent szá­mukra a fegyverszünet megkö­tése. De jól tudjuk valameny­­nyien, hogy ezzel még nem szü­letett meg a béke Koreában. A fegyverszünet aláírásának nap­­ján régi emlékek elevenedtek fel bennünk. Eszünkbe jutotta­k a győzelmes koreai műszakok, amikor, hogy csak egy példát említsek, gyárunk Kim Ir Szen­­brigádja 140 százalékra télie­sítette tervét és azóta sem en­gedett a lendületből. Most vég­telenül örülünk a győzelemnek, amit a hős koreai harcosok és kínai önkéntesek, az egész vi­lágot átfogó béketábor aratott a háborús gyújtogatók felett, tudja, hová tartozik ből, meggyőződésből örülünk a koreai fegyverszünetnek. Ezzel a jó győzött megint a világban. Istennek ez az akarata. Mi ak­kor vagyunk szent hivatásunk­hoz hűek, ha minden erőnkkel és munkánkkal ennek a jónak győzelmét segítjük elő. Ehhez a koreai nép nagy győzelméből született reménységhez kérjük továbbra is a Mindenható Is­ten áldását és segítségét — fe­jezte be szavait. Velük vagyunk ezekben a boldog órákban, amikor megkezdik békés munkájukat Monica Féltőn felszólalása Ezután Monica Féltőn nem­zetközi Sztálin-békedíjj­al kitün­tetett angol írónő szólt a béke­­nagygyűlésh­ez. Az öröm mel­lett — mondotta — nem szabad megfeledkezni arról, milyen nagy ára volt ennek a győze­lemnek. Nem szabad megfeled­kezni, hogy Korea békés, gyö­nyörű földje ma felpereseit, üszkös romhalmaz. A három hosszú esztendeig tartó háború a gyászolók millióit hagyta hátra. De nemcsak Koreában vannak gyászolók, hanem azok­ban az országokban is, ame­lyek kormányainak vállalniuk kell a felelősséget a koreai nép ellen elkövetett agresszióért. S itt, Budapesten, ebben is kedves városban, amely olyan csodálatos gyorsasággal gyógyította be a háború okozta sebeket, itt sem szabad elfeled­kezni arról, hogy még igen sok tennivaló vár ránk, amíg vég­legesen legyőzzük az agresz­­szió erőit. A fegyverszünet nagy lépés előre. Most, hogy Koreában elült a háború zaja, az államférfiakon a sor, hogy tárgyaljanak, egyezményt kös­senek, békét teremtsenek. A fegyverszünet kezdet, de még nem béke: még számos hang üvölt a háborúért, a megértés­­győzelme helyett a hódítás győzelméért. Ezek az erők, a népek között gyűlöletet és el­lenségeskedést szító erők vere­séget szenvedtek, de végleg még nem győztük le őket. És éppen ezért a békemozgalom — az önöké itt, Magyarorszá­gon, a miénk Angliában és a békemozgalom szerte a világon — nem pihenhet meg egyeten napra sem a boldogság és büszkeség érzésével az eddig elért győzelmek felett. Mi a békemozgalomban meg­tanultuk, hogy legelső felada­tunk elmondani az igazságot úgy, ahogy azt megismertük, mert tudjuk, hogy az igazság ügye — a béke ügye. Ezt felismerve, tudjuk, hogy a győzelem — a béke győzelme — a mi kezünkben van. Monica Felton nagy tetszés­sel, tapssal fogadott szavai után Péter János tiszántúli református püspök, a Béke Vi­­lágtanács tagja lépett a mikro­fon elé. „Folytatjuk a küzdelmet a béke biztosításáért“ Az elmúlt három esztendő so­rán egyek voltunk küzdelemben és tiltakozásban az értünk is szenvedő koreai néppel — kezd­te beszédét. — Elmondhatjuk: amint egyek voltunk a támadóik elleni tiltakozásban, úgy va­gyunk egyek most az egyházon belül és az egyházon kívül min­den jószándékú emberrel az örömben és hálaadásban a ki­vívott győzelem fölött és abban az eltökéltségben, hogy folytat­juk tovább a küzdelmet a béke biztosításáért. A koreai nép határtalan szenvedésének tükrében a világ népei ismét meglátták a háború híveinek gonosz arcát — mon­dotta. — De ez a felismerés nem félelmet, hanem reménysé­get és bátorságot ad, annak tudatát adja, hogy a békeszerető népek új küzdelmek felé mennek ugyan, de egyben új győzelmek felé is. Ezután Molnár Imréné XIII. kerületi háziasszony szólalt fel. Elmondta, amikor a koreai fegy­verszünetről szóló hírt elolvasta, kislánya gömbölyű, mosolygó a­rcára nézett és nagy boldog­ságot érzett. Arra gondolt, hogy most már a messzi Koreában is felszáradnak a gyermekek köny­­nyei, a kis sápadt arcokon is felragyog a­ békés élet mosolya. Büszke, hogy ő is a béketáborba tartozik, amely ilyen béke kiví­vására képes. A koreai nép hálatelt szívvel fordul barátai felé Cso Csang Nan Budapesten tanuló koreai egyetemi hallgató beszélt ezután. A koreai diákok forró üdvözletét és köszönetét tolmácsolta és kiemelte, hogy a koreai háború első napjától kezdve hathatós segítséget nyúj­tott a magyar nép a szabadsá­gáért harcoló koreai népnek. Ma a koreai nép hálatelt szív­vel fordul barátai, a Szovjet­unió, Kína, Magyarország és a többi testvéri országok népei felé, akik következetesen segí­tették és támogatták harcukban és ezzel hozzájárultak győzel­méhez. Ezután Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költő mondotta el nagy tetszéstől kísérve Koreáról írt versét. A békem­agygyűlés Nánási László zárószavaival ért véget. fi Ta­p Nemzet Szombat, 1953. augusztus 1. A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához az osztrák államszerződés ügyében Nehru nyilatkozata a koreai politikai értekezlet kilátásairól A külpolitikai helyzet A koreai fegyverszünet aláírását követően az érdeklődés a Koreával kapcsolatos politikai problémáik felé fordul. Erről tett említést Kim Ir Szén marsall G. M. Malenkovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez intézett táviratában is. Kim Ir Szén egész népe nevében szívből jövő köszönetet mondott a szovjet kormánynak és a szovjet népnek az önzetlen segítségért és tá­mogatásért és azt a reményét hangoztatta, hogy a koreai nép sikerrel megvalósítja a fegyverszünettel kapcsolatos legfontosabb feladatokat: hazája békés egyesítését és a háború által tönkre­tett népgazdaság mielőbbi helyreállítását. Ugyanezt a reményt fejezi ki Li Tom Kennek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság ideiglenes külügyminiszterének V. M. Molotovhoz, a Szov­jetunió külügyminiszteréhez Intézett távirata. A koreai kérdésben összeülő politikai értekezlet kilátásairól, valamiint a fegyverszünet jelentőségéről nyilatkozott több ázsiai ország vezetője, így Nehru indiai miniszterelnök és Mohamed Ali pakisztáni miniszterelnök.­­Am­időn az ENSZ-közgyű­tés rend­kívüli ülésszaka dönt majd arról­— mondotta a többi között Nehru —, hogy mely országok kapja­nak képviseletet a politikai értekezleten, tekintetbe kell vennie a kínai és észak-koreai kor­mány, valamint szövetségeseik véleményét is.­ Nehru álláspontja szerint a konferencia tárgysorozatának csak Koreára kell korlá­tozódnia. Az i­­­diai miniszterelnök elutasította azt a lehetőséget, hogy az indokínai kérdést is a politikai értekezlet napirendjére tűzzék, mert — minit mondotta — ez esetben a marokkói és tuni­szi kérdés is oda tartozna. Nehru végül hangsúlyozta, hogy India szerint az ENSZ hiányos a Kínai Népköztársaság nélkül. Amíg ez a kérdés nem oldódik meg, az ENSZ nem működhetik kielé­gítően és a távolkeleti kérdések nem oldhatók meg. Mohamed Ali pakisztáni miniszterelnök hangsúlyozta, hogy rendkívül örül a koreai fegyverszünetnek, amely véget vet az ellenségeskedé­seknek. A politikai értekezlet előkészületei máris élesen kihozták itt e kérdésben Anglia és az Egyesült Államok között fennálló né­zeteltéréseket. Az ellentétek világosan tükröződtek az angol alsó­házi vitában. Az angol munkáspárti körök elutasítóan reagáltak Dulles amerikai külügyminiszternek Koreába utazása előtt adott nyilatkozatára. Attlee a következőket mondotta: »Különösnek lát­szik, hogy elhangozzék egy olyan nyilatkozat, amely kijelenti: a koreai egységet el kell érni és ha az egységet nem sikerül létre­hozni, úgy az Egyesült Államok képviselője kivonul az értekez­letről. Ez valóban úgy tűnik fel számomra, mint ami ellentét­ben áll az Egyesült Nemzetek egész szellemével. Határozottan hangoztatnunk kellene, hogy a politikai értekezlet az Egyesült Nemzetek ügye és nem pusztán amerikai ügy.­ A Daily Mirror azt írja, hogy Anglia nem fog beleegyezni olyan amerikai poli­tikába, amely veszélyezteti a békét a Távol-Keleten. Az utóbbi negyvennyolc órában rendkívül jelentős szovjet lépések történtek az osztrák kérdés mielőbbi rendezésének elő­segítésére. A szerdáin, illetve csütörtökön nyilvánosságra hozott szovjet jegyzékek az államszerződés ügyében, valamint a Szov­jetuniónak az a nagylelkű lépése, amellyel lemondott a meg­szállási költségekről, egyaránt bizonyítják, hogy a szovjet kor­mány következetes békepolitikájának megfelelően olyan feltéte­leket igyekszik teremteni az osztrák kérdésben, amelyek reálissá teszik az államszerződés létrehozásának esélyeit. A nyugati ha­talmakhoz intézett jegyzékben a szovjet kormány ismét hangsú­lyozta, hogy kész tárgyalni az osztrák államszerződés ügyében, ha a nyugati hatalmak visszavonják az úgynevezett „rövidített szerződés" tervezetét. A rövidített szerződés célja, mint ismere­tes, az, hogy állandósítsa Ausztria megszállását és az ország nyugati vidékeit s alpesi erőddé­, az amerikaiak európai katonai rendszerének részévé tegye. Mint az AFP jelenti Washingtonból, a Szovjetunió jegyzéke hivatalos amerikai körökben zavart kel­tett. A La Tribüne des Nations arról számol be, hogy — az Egyesült Államok tilalmi rendszabályai ellenére — egyre foko­­zódik a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem. A lap ismerteti a szovjet-argentin kereskedelmi szerződést. Rátér arra, hogy India kereskedést folytat a Ném­et Demokratikus Köztársaság­gal, Ma­gyarországgal, Lengyelországgal, Romániával, Cseh­szlovákiával és a Szovjetunióval is. Hangoztatja, hogy Irán ke­reskedelmi egyezményt kötött Csehszlovákiával és nagyjelentő­ségű egyezményt írt alá legutóbb a Szovjetunióval. Pakisztán gyapottermelésének jó részét Kínában, jutatermelésének jelentős részét pedig a Szovjetunióban helyezi el. Olaszország külkeres­kedelmének jelenleg mintegy 8 százalékát a Kelettel bonyolítja le. Svájc is kereskedik Kelet-Európával, s ezenkívül jelentős helyet foglal el a kínai piacon is. A La Tribüne des Nations szerint olyan hírek is vannak, hogy mintegy 50 amerikai üzlet­ember Hong-Komgba megy és ott megvizsgálja a népi Kínával való árucsereforgalom lehetőségeit. dolgozott és a négy hatalom ál­tal lényeges cikkelyeiben össze­egyeztetett osztrák államszerző­dés pótlására szolgáló rövidített szerződéstervezet megtárgyalá­sától való eltekintés lehetővé tenné a négy hatalomnak, hogy­­felújítsák az osztrák államszer­ződés kérdésének megtárgyalá­sát abból a célból, hogy meg­egyezést érjenek el e szerződés megkötésével kapcsolatos, eddig nem rendezett kérdésekben. Hasonló jegyzéket intéztek az Egyesült Államok és Anglia kor­mányához is. A „rivi­sített szerződés" visszavonása lehetővé tenné az osztrák államszerződés tárgyalásának felújítását Moszkvából jelentik. Ez év jú­lius 30-án a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma Franciaor­szág moszkvai nagykövetségé­hez eljuttatta a­ szovjet kormány jegyzékét az osztrák állami szer­ződésről, amelynek szövege így hangzik: A Szovjetunió külügyminisz­tériuma igazolva Franciaor­szág kormányának ez év június 11-én kelt, az osztrák állam­szerződésre vonatkozó jegyzé­kének vételét, szükségesnek tartja kijelenteni a következő­ket-Az említett jegyzékből látha­tó, hogy Franciaország kormá­nya, valamint az Egyesült Ál­lamok és Anglia kormánya to­vábbra is ragaszkodik az 1952. március 13-án előterjesztett ter­vezetéhez, az úgynevezett rö­vidített szerződéshez­. Ez a terv azonban, amint a szovjet kor­mány már többször kijelentette, nem egyeztethető össze a négy hatalom Ausztriára vonatkozó potsdami határozataival, el­lentmond Franciaország, az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió külügyminiszterei párizsi tanácskozásán 1949 jú­niusában megegyezéssel elfoga­dott, Ausztriára vonatkozó fon­tos politikai és gazdasági kér­désekről szóló határozatainak, • durván sérti a Szovjetunió ér­dekeit és nem segítheti elő a valóban független és demokrai­­tikus osztrák állam helyreállí­tását. A srövidített szerződés­ tervezetét Franciaország, az Egyesült Államok és Anglia kor­mányai a Szovjetunió részvétele nélkül dolgozta ki és az állam­­szerződés tervezete helyett ter­jesztették elő, bár abban már a négy hatalom lényegében meg­egyezett, és azt a négy hatalom közösen készítette elő az emlí­tett, Ausztriára vonatkozó négy­oldalú határozatok alapján. A szovjet kormány 1952. augusztus 14-i, szeptember 27-i és ez év január 27-i jegyzékei­ben kifejezte készségét az oszt­rák államszerződéstervezet elő­készítésének befejezésére és szükségesnek tartotta, hogy elő­zetesen kiderítsék, kész-e Fran­ciaország, az Egyesült Államok és Anglia kormánya visszavonni javaslatát az osztrák úgyneve­zett rövidített szerződésről­. A szovjet kormány azonban nem kapott választ Franciaország kormányától, épp úgy, mint az Egyesült Államok és Anglia kormányától sem arra vonatko­zóan, beleegyeznek-e abba, hogy eltekintsenek a rövidített szer­ződés­ tervezetének megvizsgá­lásától. A három hatalom által a Szovjetunió részvétele nélkül ki­ A szovjet kormány jegyzéke Ausztria kormányához Ausztriának a megszállási költségek alól történő felszabadításáról Bécsből közli a TASZSZ. Július 30-án I. I. Iljicsov, a Szovjetunió ausztriai főbiztosa eljuttatta Raab osztrák kancel­lárhoz a szovjet kormány kö­vetkező jegyzőjét: »Az osztrák kormány kifeje­zett kívánságával kapcsolatban a Szovjetunió kormánya lehet­Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma július 30-án a követ­kező tartalmú jegyzéket jut­tatta el az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez: »A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének kor­mánya szükségesnek tartja ki­jelenteni az Amerikai Egyesült Államok kormányának a követ­kezőket: Ellenőrzött adatok szerint ez év július 29-én, vlagyivosztoki idő szerint körülbelül hét óra­kor egy B-50-es típusú négy­motoros bombázó, amelyen az Egyesült Államok felségjelei voltak láthatók, megsértette a Szovjetunió államhatárát elő­ször a Gamov-fok térségében, majd tovább folytatta repülését szovjet terület felett az Asz­­kold-szigetnél, nem messze Vlagyivosztoktól. Amikor két szvjet vadászrepülőgép köze­ledett, hogy figyelmeztesse az amerikai repülőgépet, hogy a Szovjetunió határain belül tér­ségesnek ismerte el, hogy 1953. augusztus 1-től kezdve magára vállalja az Ausztriában állo­másozó szovjet megszálló csa­patok fenntartásával kapcsola­tos összes költségeket és ezzel megszabadítsa az osztrák ál­lami költségvetést az említett kiadásoktól.U­tózkodik és felszólítsa, hagyja el a Szovjetunió légiterét — az amerikai repülőgép tüzet nyi­tott rájuk és komolyan meg­rongálta az említett szovjet re­pülőgépek egyikét, amelynek átlőtte törzsét és balszárnyát, valamint megsértette a pilótái kabinjának hermetikus elzárt­ságát. A szovjet repülőgépek kénytelenek volta­k választüzet nyitni, ami után az amerikai repülőgép a tenger irányában eltávozott. A szovjet kormány határo­­zottan tiltakozik az Egyesült Államok kormányánál az ellen, hogy az amerikai katonai re­pülőgép durván megsértette a szovjet határt és követeli, von­ják szigorúan felelősségre a határsértésben bűnös személye­ket. Elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktala­­nul intézkedéseket tesz annak megakadályozására, hogy az amerikai repülőgépek a jövő­ben megsértsék a Szovjetunió államhatárát.* Szovjet tiltakozás egy amerikai négymotoros bombázó határsértése miatt Amig a hitek mögött van KANADA A VÁLASZTÁSOK ELŐTT A kanadai alsóház megbíza­tása a törvény értelmében csak jövő év nyarán járt volna le. Július 12-én azonban feloszlat­ták a parlamentet és új válasz­tásokat írtak ki. Miért? A kanadai kormány az ame­rikai imperializmus függvé­nyévé tette az ország gazdasá­gát, területét és fegyveres erőit. Bevonta Kanadát az északatlanti szövetségbe, az agresszív koreai háborúba s eszeveszett fegyverkezési haj­szát folytat. Az 1949. évi 375 millió dolláros katonai költ­ségvetést több mint 2 milliárd dollárra, vagyis hatszorosára növelték. Az óriási háborús ki­adások természetesen elsősor­ban a dolgozó tömegek, a mun­kások és a kisfarmerek vállai­­ra nehezednek. Nemcsak az élelmiszerek és egyéb létfon­tosságú közszükségleti cikkek árai emelkednek, hanem mind jobban megszorítják az adó­prést is. Ezek a gazdasági nehézségek alapjaiban rendítették meg a kormány helyzetét, amin nem változtatott az, hogy a kormá­nyon levő Liberális Pártnak túlnyomó többsége — 262 mandátumból 182 — volt a fel­oszlatott parlamentben. A fenn­maradó többi­­ mandátum az úgynevezett „ellenzéki­ pártok között oszlott meg. A kormány vezető politikusainak azonban látniok kellett az országban uralkodó elégedetlenséget s ha nem is látták volna, az elmúlt két év során lezajlott tarto­mányi parlamenti választások eredményei meggyőzték volna őket. Ezeken ugyanis a liberá­lisok sorozatos vereségeket szenvedtek. Ilyen előzmények után a kormány két rossz közül a ki­sebbik rosszat választotta, ha­táridő előtt kiírta az általános választásokat, mert, bár az elégedetlenség igen nagy, még mindig kisebb, mint amilyen jövőre lesz. Itt kel­­­ megjegyezni, hogy a valamikor erős ellenzéki Ha­ladó Konzervatív Párt lénye­gében alig különbözik a Libe­rális Párttól. Az amerikai orientációjú liberálisokkal szemben a konzervatívok ré­gebben inkább az angolok felé tekintettek — ma mindkét párt az amerikai monopolisták hű­séges kiszolgálója. Nem külön­bek náluk az ugyancsak­­el­­lenzéki szociáldemokraták sem. Kanadában ma egyetlen párt képviseli a dolgozók széltes tö­megeinek érdekeit és ez a Ha­ladó Munkáspárt. E párt vá­lasztási jelszavában sűrítette programmját: "Kanada a ka­nadai népé, nem pedig a Wall Streeté!« A Haladó Munkás­párt választási harcát azonban a legkegyetlenebb terror alkal­mazásával akadályozzák a ka­nadai hatóságok. Azokat a tö­megeket, amelyekről nyilván­való, hogy a Haladó Munkás­párt hívei, egyszerűen meg­fosztották választójoguktól Nincs választójoga Kanadában a bevándorlótoknak, ki­­van­nak zárva a szavazásból az összes idény- és vándormunká­sok, azok a diákok, akik más városokba utaztak tanulni és nem szavazhatnak a katonák sem. Ugyancsak megfosztja a törvény választójogától Kanada több tízezer elnyomott indián és eszkimó őslakóját, valamint az immár fél évtizede Kanadá­ban élő több mint tízezer orosz kanadait és az ott élő japáno­kat és kínaiakat is. A hatóságok kegyetlen ter­rorja ellenére, a Haladó Mun­káspárt széleskörű választási kampányt indított. Tim Buck, a párt főtitkára bejelentette, hogy a párt 80, 90, de esetleg 100 jelöltet állít a választások­ra- A párt a kanadai nép ösz­­szes haladó erői koalíciójának megteremtésére törekszik és ezért a munkásosztály soraiban végzett lelkes munkájával egyi­­idejűleg széleskörű felvilágo­sító munkát végez a paraszt­ság, a lakosság középrétegei ,a háziasszonyok és az ifjak kö­zött is. Az augusztus 10-re kitűzött választások a reakció és a­­ha­­ladó erők közti éles harc köze­pette fognak lefolyni. A reakció különböző osztagai — bármi­lyen erős is köztük a ha­ta­lomért való marakodás — meg­értik egymást, ha a nép demo­kratikus jogai ellen kell össze­fogni­ A reakciós pártok tovább akarják folytatni csődbe vezető nemzetellenes politikájukat, ez azonban végső soron kudarcra van ítélve.

Next