Magyar Nemzet, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

4 NAPI KRÓNIKA tamiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiimuiiiiiiimiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiv Megijedtek a fehér galambtól A zürichi Die Tat rámutat ar­ra, hogy­­milyen viták támadtak közvetlenül a fegyverszüneti szerződés aláírása előtt Pan­­mindzsonban Picasso fehér ga­lambja, a béke világszerte elfo­gadott szimbóluma körül. Murray ezredes tiltakozott a július 24-i ülésen Mark Clark tábornok nevében az ellen, hogy a koreai-kínai fél a fegy­verszüneti szerződés aláírására kijelölt sátor egyik ajtaja fölé kiszögezte Picasso fehér ga­lambjának képét. Murra­y ezre­des ennek a »párt-szimbólum­­nak« a levételét kívánta. A ko­reai-kínai fél szószólója megje­gyezte: nem képzelték, hogy a fegyverszüneti megállapodás aláírása előtt bárki is kifogást emeljen a béke galambja ellen. A béke galambja egyébként nem párt­szimbólum, hanem az egész világot átfogó békemoz­galomnak, a békeszerető embe­rek háborúellenes koalíciójának a szimbóluma. A fehér galamb­nak igenis helye volt a pan­­mindzsoni Gátor egyik bejárata felett, hiszen azok a milliók és milliók, akik a fehér galambot szimbólumuknak tekintik, döntő szerepet játszottak a koreai fegyverszünet kivívásában.­­ Meggyorsult a diósgyőri »Kilián«-kohó átépítése az el­múlt napokban. A szerelődaru csütörtök reggel óta dolgozik. Megkezdődött a torokvasszerke­­zet bontása is. A kohó mellett az akna magasító gyűrűjének összeszerelésén dolgoznak. Szép eredményt értek el a 3-as szá­mú léghevítő falazatának le­bontásánál is, amelyet a terve­zett hét nap helyett csütörtö­kön estére, öt nap alatt befe­jeztek. Most azért harcolnak, hogy a 2-es számú léghevítő lebontását is határidő előtt vé­gezzék el.­­ A budapesti középiskolák­ba az 1953—54-es tanévre 11 ezer 400 tanuló iratkozott be. Legtöbben az általános gimná­ziumokba jelentkeztek, szám­szerűit 5446-an. Az ipari tech­nikumokban 3087, a közgazda­­sági technikumokban pedig 1559 tanuló kezdi meg a tanu­lást. Az általános gimnáziumba beiratkozott diákok közül 3160 munkásszármazású, 178 pa­rasztszármazású, 2108 értelmi­ségi és egyéb származású, — »Csillagászati hét.« A Társadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Tár­sulat csillagászati szakosztálya idén is megrendezi a »Csilla­­gászati hetet«. Az augusztus 24-én kezdődő »Csillagászati hétre« tartalmas programmot állítottak össze. — Vidám Vásárt rendez a XVII. kerületi tanács augusztus 20-án a rákoskeresztúri Nép­kertben. — A Magyar Közlöny július 30. (34.) száma a következő rendelete­ket közli: A Népköztársaság Elnöki Tanácsának idei 13. számú törvény­­erejű rendeletét a Magyar Népköz­­társaság ügyészségéről; — a minisz­tertanács határozatát a termelő­szövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok silóépítkezéseinek támoga­tásáról. — A Magyar Közlöny július 31. (35.) száma közli a miniszter­tanács rendeletét az újításokról és találmányokról; — a begyűjtési mi­niszter rendeletét a hízottsertés és juh vágási engedélyek kiadásáról. — A Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár Társadalomtudományi Könyvtára (VIII., Szabó Ervin­ tér 1.) és Peda­gógiai Könyvtára (VIII., Horváth Mihály­ tér 8.) augusztus 1-től ismét megnyílik. Olvasni és könyvet köl­csönözni a Társadalomtudományi Könyvtárban hétköznap 9-től 22 óráig, vasárnap 9-től­­13.00 óráig, a Peda­gógiai Könyvtárban hétfőtől pénte­kig 9-től 19 óráig, szombaton 9-től 13.30 óráig lehet. — Árvíz Indiában. Az indiai távirati iroda közli, hogy az utóbbi napok hatalmas esőzései után több folyó kiöntött. Bihar államban mintegy 400 községet öntött el az ár, több mint 200 ezer lakos károsodott ennek következtében. — Biztonsági zárral látják el a villamoskocsik leereszthető petronajtóit. A leereszthető aj­tókat automatikus zárószerke­zettel látják el. Ez megakadá­lyozza, hogy az ajtók maguktól kinyíljanak, mert csak a fogan­tyú felemelésével oldódik a zár. A biztonsági zárat még ebben az évben valamennyi villamoskocsira és pótkocsira felszerelik. — A 30-as autóbuszjáraton is érvényes ezentúl a dolgozók hatforintos hetijegye. A 30-as autóbusz a Szépvölgyi­ út és a Fenyőgyöngye-vendéglő között közlekedik. — Az új Zenei Szemle július­augusztusi kettős száma gazdag anyagot közöl a VI. Szovjet Zenei Plénumról. A szám közti Szabolcsi Bence cikkét: »Népi és egyéni műalkotás a zenetör­ténetben” címmel. Több tanul­mány foglalkozik Erkel művé­szetével halálának 60. évfor­dulója alkalmából. — A Csinn Bumm Cirkusz augusztus 2-án délelőtt fél 11 és délután 4 órakor, valamint minden szombaton és vasárnap új artista műsorral kiegészítve kerül színre a Nemzeti Sport­­csarnokban.­­ Az IBUSZ augusztus 8-án és 9-én az alanti különvonato­­kat indítja: 8-án, szombaton Siófok, Fonyód, 9-én, vasár­nap Siófok, Fonyód, Balatonal­mádi, Balatonfüred, Zebegény, Velencei-tó, Porvacsesznek, Tó­­városkert. JÖN!­JÖN! Egy délelőtt drámai története A film szereplői a legkiválóbb olasz filmszínészek Rendezte: Giuseppe de Santis Kievbe érkezett a Szovjetunióban tartózkodó magyar nőküldöttség Kiev, 1953. július 31. (TASZSZ) A Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának meghívására a Szovjetunióban tartózkodó ma­gyar nőküldöttség Kievbe érke­zett. A repülőtéren a város kiváló személyiségei fogadták a ma­gyar vendégeket. Naitalia Keli­na, a kievi városi szovjet vég­rehajtóbizottságának elnökhe­lyettese üdvözölte a küldöttség tagjait. Az üdvözlő beszédre Vass Istvánná válaszolt. A magyar nőküldöttség tagjai kievi iparvállalatoknál, orvos­­tudományi intézményeknél, óvo­dákban, és bölcsődékben tesz­nek látogatást, megtekintik a ■színházak műsorát, ezenkívül el­látogatnak a város környékén fekvő kolhozokba és úttörőtábo­rokba is. Rádióműsor SZOMBAT, AUGUSZTUS 1. KOSSUTH-RÁDIÓ: 11.30: Irodalmi műsor Gyemián Brednij verseiből. — 11.50: Ottmar Gerster: Toccata. — 12.10: Keringők, polkák. — 12.30: Részletek Kacsóh Pongrácz művei­ből. — Közben: 12.50: A rádió disz­pécserszolgálata. — 13.30: Békét a világnak. Hanglemezek. — 14.20: Né­met népdalok. — 14.40: Műsor a kínai felszabadító hadseregről. — 15.00: Arany János dalaiból — 15.30: A rádió ajándékhangversenye a VIT-re induló sportolóknak. — 16.40: Zenei Újság. — 17.10: Könyv, muzsika, színház. — 17.55: Mi tör­tént a külpolitikában. — 18.00: Szív küldi. — 18.10: Szövetkezeti Hír­adó. — 19.00: Hangos Újság. — 20.10: Vidám zenés szombat esti mű­sor. — 22.35: Tánc éjfélig. PETŐFI-RÁDIÓ: 7.35: Tápéi nép­dalok. — 8.05: Balettzene. — 8.40: Filmdalok. — 9.00: Könnyű zene. — 10.10: Zongora, ének, gordonka. — 10.50: Operarészletek. — 15.00: Népi zenekar. — 15.30: Goldmark: Sába királynője. — 16.30: Berlioz: Me­nüett és keringő a Faust elkárho­zása c. oratóriumból. — 16.40: Tíz perc közgazdaság. — 16.50: Tanul­junk énekszóra oroszul! — 17.10: Szív küldi. — 17.30: Gaál Jenő: Népdalszvit. — 17.40: A Rádió pos­tája. — 18.00: Tánczene. — 18.40: Vidám magyar népdalok. — 19.00: Ének, zongora. — 19.15: Bruch: He­gedűverseny. — 19.45: Sport. — Rádióközvetítés a VTT meg­nyitó ünnepségéről. Vasárnap, a bu­karesti VIT megnyitójának napján hangképekben számol be a rádió a megnyitás ünnepségeiről. A Kossuth­­adó vasárnapi műsora a következő­képpen módosul: 20.00: A Magyar Rá­dió ajándékhangversenye Hajdúböször­mény dolgozóinak. 21.10: Hangképek a VIT megnyitó ünnepségéről, utána kb. 22.00: Hírek, sport. 22.15: A Rádió tánczenekara játszik. A VIT tartama alatt a Kossuth-rádió na­ponta kétszer hangképekben számol be a legfrissebb bukaresti esemé­nyekről. Ezek a műsorok „Bukarest hívja a világ ifjúságát!** és „Zenés hangképek a VIT sporteseményeiről** címmel hétfőn, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton 21.30-kor, il­letve 22.20-kor, kedden 18.00 órakor és 21.30-kor, vasárnap pedig 21.30- kor és 22.10-kor hangzanak el a Kos­­suth adó hullámhosszán. E műsoro­kon kívül természetesen számos ze­nei és irodalmi VIT-műsort is sugá­roz a Magyar Rádió. lvaslar Nemzet A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a termelőszövetkezeti tagok háztáji földterületének növeléséről A minisztertanács a termelő­­szövetkezetek és termelőszövet­kezeti csoportok alapszabályá­nak a háztáji föld területére vo­natkozó rendelkezéseit az aláb­biak szerint módosítja: 1. Az alapszabályban jelenleg fél-háromnegyed kát. holdban megállapított háztáji földterület nagysága 1953. szeptember 1-től kezdődően 1 kát. holdig terjed­het. 2. Háztáji földterületre a csa­ládtagok számára való tekin­tet nélkül minden olyan termelő­szövetkezeti család jogosult, amelynek külön háztartása van. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. A földművelésügyi miniszter utasítása az ingyenes állatorvosi szolgáltatások szabályozásáról A minisztertanács a közel­múltban megjelent rendeletével az állattartók fokozott támoga­tása, az állategészségügy és ál­lat­tenyésztés fejlesztése érdeké­ben az állatorvosi szol­gáltatásokat díjtalanná tette. A földművelésügyi miniszter most utasítást ado­t ki az állategész­ségügyi szolgáltatások kiterjesz­tésével kapcsolatban. 1953. évi augusztus hó 1-től kezdődően az állami állatorvosi gyakorlat körébe tartozó teendőket — ki­véve a nem hatósági rendelke­zésre történő i vártal­amit­ást — az állami állatorvosok és az ál­lategészségügyi felcserek díjta­lanul látják el. Minden község­ben a község terjedelméhez mér­ten egy-négy rendelőhelyisé­get kell létesíteni. Az állatorvos előre közzétett rendelőnapokat és rendelési időt tart. Az állatok díjtalan megvizs­gálása és gyógykezelése általá­ban az állatorvos rendelőjében történik. Ide kell a beteg illato­kat behajtani, vagy szállítani, kivéve, ha a betegség olyan ter­mészetű, hogy a hajtás vagy szállítás azt súlyosbíthatja. Szi­gorúan tiltja az utasítás fertőző betegségben szenvedő állatok behajtását. Az állatorvosoknak, a megelőző védőoltásokat, vemhességi vizs­gálatokat, meddőségi kezelése­ket ezentúl tervszerűen előre meghatározott időben kell vé­gezniük, erről az állattartókat előre értesítik. A vasúton, hajón vagy gép­kocsin szállított állatok meg­előző állatorvosi vizsgálatáért a jövőben fizetni nem kell. Az utasítás kimondja, hogy az állatorvosok megnövekedőt fel­adatai eredményesebb ellátása érdekében munkaszüneti napo­kon és az éjszakai órákban az állatorvosi segítséget csak első­segélynyújtás céljára lehet igénybe venni. (MTI) Francia szakszervezeti küldöttek látogatása a Duclos Bányagépgyárban A hazánkban tartózkodó fran­cia szakszervezeti küldöttség pénteken meglátogatta a Duclos Bányagépgyár dolgozóit. A ven­dégeket Varga István igazgató üdvözölte, majd Alfréd Cos­tel, a küldöttség vezetője válaszolt. A francia vendégek ezután meg­tekintették a műhelyeket. Külö­nösen hosszan időztek Szilágyi Ferenc sztahanovista marósnál, aki egyszerre három fogmaró­­gépen dolgozik. Délután a ven­dégek a sztahanovista és az élenjáró dolgozók előtt beszá­moltak az üzemben szerzett ta­pasztalataikról. Lósport A szombati operőversenyekre Je­löltjeink a következők: I. Baráti — Bátor — Bajtárs. II. Hadapród — Oculi — Klári. III. Illanó lá­nya — Karcsi — Akkurátus. IV. Ci­like — Bordy Bella — Sonja. V. Primadonna — Aigle du Mou — Vé­letlen. VI. Caia — Attila — Újszász. VII. Jávor — Deborah D. — Futó­rózsa. VIII. Fenegyerek — Merész II. — Alap. IX. Louisiana — Lucky Star — Bárczi. X. Legény — Solex — Úttörő. KARINTHY FERENC: BUDAPESTI TAVASZ — Regény — (106) Zoltánból kitört a nevetés és vele kacagott Pintérné, meg Géza. Még az igazgató is el­mosolyodott azon, hogy ő mi­lyen szellemes ember. — Dehogyis édesapa, hiszen én lovasrendőr leszek! Majd holnap áthozom a sisakomat! A jókedv egész ebéd alatt nem hagyta el őket. Zoltánt valami piszkálta, hogy folyton tréfáljon, ugrassa a többieket. Az elmúlt hónapokban összesen nem nevettek annyit, mint most. Poharukat az ujjnyi kis borral egymásra koccintották és szót szóba vágva akarták elmesélni, hogy mi minden történt Pesten és Budán, amióta nem látták egymást. Könnyen nevethettek már az elmúltakon s keresgél­hették ki emlékeikből, amin mu­latni lehet, hiszen itt ültek mind a négyen, úgy, ahogy rég, kint sütött a nap és a nyi­tott ablakon beszóltak a hirte­len jött tavasz zajai. Zoltán felállt és Turnovszky Tivadar magas fejhangját utánozva üd­vözölte egybegyűlt fiacskáit, ki­fejtve, hogy az ő szervezetének a jelen viszonyok közt milyen élelmiszerekre van szüksége, s felszólítva a szövetséges nagy­hatalmakat, hogy ebben a­z ügy­ben sürgősen hívjanak össze konferenciát. Géza, aki nagy zenebarát volt, behozta a táska­­gramofont, egymás után rakta fel a rég hallott s szerencsé­sen épen maradt lemezeket: Gluckot, operarészleteket Verdi­től és Wagnertől, Mozart rek­viemjét. Csak Pintér Elemér nem tu­dott velük örülni. A muzsika is ellenkező hatással volt rá, mint a többiekre: még jobban lever­te és elbágyasztotta Magába süppedve hallgatta, keserűen bólogatott és a rekviemből a Lacrimosát még egyszer fölté­tette. Azután is sokáig mormol­ta a latin sorokat, hozzá a vál­lát rángatta. — Az ítélet napja: lacrimosa dies illa, qua resurget creatura... Hm, hm, az embernek meg kell tanulnia absztrakciókban gon­dolkozni. Miért, az talán nem absztrakció, hogy itt ülünk és Mozartot hallgatjuk, hiszen az ítélet napja után mi jöhet még? Most minden absztrakció, egész Magyarország, egy igeidő. Ami benne Európa volt, hamuvá lett, vége. Plusquamperfectum. Zoltán félig a díványra dőlt, fejét a tenyerére támasztotta. — Érdekes, én meg folyton arra gondolok mostanában: ta­­­lán mindennek így kellett tör­ténnie. Borzasztó befejezés egy rossz drámához — de még azok írták, akik itt annyit or­dítoztak Trianonról, plutokrá­­ciáról, vörös rémekről. Most van­ ami egészen másnak, újnak kell jönnie. És hogy van abban jó is, hogy így történt, ha most még nem is értjük: a hidakkal együtt a sok süket ostobaság, hazugság is öss­zedőlt. Ha­­ a háború tabula rasát csinált, talán könyebb lesz úgy felépí­teni Budapestet, hogy az ember jól is érezhesse magát benne... Odaát Pesten lehet már szalon­nát kapni, igaz, hogy négyszáz pengőért. Azok, akik élve ma­radtak, teli vannak panasszal és méltatlankodássa­l: micsoda drá­gaság, uzsora, micsoda nyo­morult élet! Nem vettétek ész­re, hogy mostanában az emberek sokkal többet siránkoznak, mint az ostromban — pedig akkor tízezerért sem volt szalonna, semmi se volt, csak sötétség és háború. Mert akkor nem is vár­tak semmit, legföljebb a halált. Most meg élni akarnak, éhesek, követelődzők, elégedetlenek és meg is fogják szerezni maguk­nak, ami kell ... — No igen, ez a látszat — legyintett az igazgató fáradtan s ujjával a szakállát ráncigálta. — Feltéve, ha módjuk lesz rá. Mindenütt azt harsogják, ugye­bár, hogy végre itt a szabadság, lám, a zsidótörvényeket is meg­szüntették. Pedig lényegében az történt, hogy a zsidótörvényt most kiterjesztették a kereszté­nyekre is. Nektek ez persze mindegy: Géza bátyád is hol­nap készül jelentkezni az elöl­járóságon, hogy katona volt. Az ember végre is legyen minden­kor lojális, nem igaz? — Ha kihirdették, hogy min­den volt katonának jelentkez­nie kell, akkor el is megyek és jelentkezem — mondta Géza, szemüvege mögül az asztalte­rítő mintáit vizsgálva. — Én már gondolkoztam ezen a dol­gon. A nyilasok alatt megszök­tem és bujkáltam, pedig soha nem szoktam senkinek hazudni- De akkor a mostani világban nem akarok már bujkálni és hazudni. — Természetesen, hiszen ér­tem én, hogy van annál kényel­mesebb lelkiállapot is, mint az enyém­: örökké ellenzékben. De sajnos, én nem tudok olyan könnyedén el­hajigálni bizonyos etikai alapfogalmakat. Végtére is nem utolsósorban jómodor kérdése a dolog. Az ember ne járjon piszkos ingben. — Egyébként abban is meg­állapodtunk — folytatta Géza zavartalanul —, hogy édesanya előtt erről nem beszélünk. Az asszony tenyerét az arca elé kapta. — Fiam, és hogyha megint behívnak? Ha kivisznek a frontra? Géza a vállát rándította, ak­kor sem tehet másképpen. Még Zoltán dolgát is meg kellett beszélniük. Abban maradtak, hogy ha a munkája úgyis Pesthez köti, lakjék egyelőre odaát, amíg a két part között megszilárdul a forgalom. Zol­tán is jobban örült ennek a megoldásnak, túlságosan ki­alakulatlannak érezte még ezt a mostani életmódját, semhogy véglegesen le akart volna hor­gonyozni valahol. A napok már hosszabbak vol­tak, délután egyedül elindult körülnézni e rég látott vidéken, szülőföldjén. Újév éjszakája óta nem járt idehaza, a Lágymá­nyos környékén, ahol minden házat, rétet, árkot ismert, még gyerekkorából. A vasúti töltés felől friss, könnyű szél fújt, hordta szét a romépületek sok­féle csilló porát. Kemény, vé­res csaták folyhattak itt is: a Karolina-út tájékán alig ma­radt épen ház, s egy hatalmas harckocsi roncsa állt a járdán. A vasúti hidat is felrobbantot­ták — de ezt a szovjet pa­rancsnokság facölöpökből már újra felépítette. Úgy járt itt, mintha egy távoli országból tért volna haza, sok esztendő után, hogy leltárt csináljon ma­gának: mi pusztult el, mi ma­radt meg... (Folytatása következik) AZ OLVASÓ írja : ammmmiiiiummiiiiiiiiimmmmimiiiuimi A Szemere­ utca egyik poros romtelkének helyén ez év tava­szán szép park létesült. A FŐKERT idős fákat telepített a parkba, gyönyörű virágágyakat létesített ú­ sétány mentén és szökőkutat is építettek a kert közepén. Este piros, fehér, zöld színben pompáznak a szökőkút vízsugarai. A világított szökő­kút látványossága fővárosunk­nak, de sajnos, kevesen gyö­nyörködhetnek benne. Az új parkban ugyanis nincsenek pa­dok, a közönség nem tud sehol letelepedni, megpihenni- Kérjük a városi tanácsot, ha már ilyen szép virágoskerttel ajándékoz­ta meg kerületünket, helyezzen el mielőbb padokat is a park­ban. A Szemere­ utca környékének dolgozói, □ Az Isztoricseszki Progred, a Bolgár Tudományos Akadémia történelmi intézetének folyóirata »Rákóczi felszabadító harcának 250 éves évfordulója« címen cikket közöl a Rákóczi-szabad­­ságharcról. .Szombat, 1953. augusztus 1. Jegeees!... szeneees!... Mese jut az eszembe a haj­dani tündérvilágról, amelyben »együtt élt békességben a farkas és a bárány«. Mert mi lenne ez, ha nem mese: forró júliusban együtt trappol ma a pesti utcá­kon a jeges és a szenes?! Elöl a jeges, utána a szenes, vagy éppen fordítva... Mese ez kérem. — (azzá lett) — így történt ez hajdanán — (még tavaly nyáron is). Magnéziumrobbanású, forró nyári nap. Délelőtt II óra■ A ház előtt, a sarkon — mondhatnám a mi utcánk nevét is, de épp így a város bármely utcáját is — asszonyok, gyerekek fazekakkal, »ve­hngokkal«, vödrökkel: vár­ják a jegest. Az aszfalt az ut­cán olvad, az étel odafönn a konyhán fő, árnyékban a meleg eléri a 30 fokot. Várják a je­gest, de a jeges nem jön. Az­tán elhúzzák a delet. A ház előtt­, a sarkon már csak a gye­rekek vannak. Ők a megfigye­lők. Ha feltűnik az utca elején a jeges, ők szaladnak széjjel s vi­szik az udvarokba, az emeletek­re a hírt: itt a jeges! És végülis megérkezik. Három óra, árnyékban a hőmérő 34 fo­kot mutat, a tejből finom aludt­tej lett már. Dübörög a kocsija, a bakon áll a jeges, úgy trap­­polnak végig az utcán és zeng, száll a kiáltása: — Itt a jegeees! * A házakból megindul a roha­nás — le a lépcsőn, végig az ut­cán — elérni a mínusz 10 fo­kos boldogságot, mielőtt az az orrunk elől más vidékek felé pá­lyázna. Mert nem állt meg — (hajdanában!) — mindég a je­ges, úgy kellett utána szaladni a második, harmadik utcasarkig. Aki lemaradt, annak nem jutott jég. Mert a jeges az nem várt, sietett, sürgős dolga volt, nagy volt a meleg,­­ment az üzlet*. — Házunkból az öreg Tóth né­ni — fájós a lába, lassan jár — mikor orra előtt csördített lovai közé a jeges s nem várta meg, utána kiáltott: — Ne féljenek, eljön még a tél is! A jeges meg csak visszafor­dult, s úgy mondta vissza: — Akkor meg majd jön a­ szeneces! És eljött a szenes is. De mi­csoda várakozás után! Mikor a kis fluszpapirra nyomott »Érte­­sítőköm — becse olyan volt, mint a legdrágább merített pa­pira vizitkártyáé — bejelentette a Tükör, hogy ekkor és ekkor jön (több hónap késéssel), a ház úgy várta attól a naptól kezdve a szenest, mint szülő a megtért fiát. Tóth néni — ugyanaz, aki nyáron nem kapott jeget — azt ajánlotta, hogy rumos teával várja a ház a szenes embereket- és eljöttek, mint a legkedvesebb vendégek. De mikor mérték s hordták a szenet, úgy beszéltek, viselkedtek, mint az idegenek. Idegenek? Finoman kifejezve. S mikor figyelmeztették őket, hogy eljön még a nyár is, visszakiál­tották: akkor jön a jegeces/ így volt ez hajdanában. Ma? Ha a háziasszony nem tudja hány óra, csak kihajol az abla­kon s hallgatózik: kiabál-e már a jeges? Mert akkor pont 10 óra van. Befordul az utcába s odaáll a ház előtt rakodó két szeneskocsi közé (a tüzelősök elállják az egész utcahosszt ma­napság) S­ várja az asszonyokat, gyerekeket­ a vödrökkel, fazekak­kal. Mikor mindenki kapott már, még megkérdi: hát a Tóth néni­vel mi van? Nyaral, vagy beteg? Ne várjunk rá? Aztán eltrappolnak a követke­ző utcáig s ott is elkiáltják: itt a jeges! Az itteni háziasszonyok ekkor tudják: az idő­pont ne­­gyed 11.* Azt mondhatnák: mese ez, nem egészen így történik ez a valóságban! Erre pedig a vá­lasz: persze, hogy mese! De igazi, szép mese. Hát amerre jársz a városban, nem látod mindenütt a szenes meg a fás kocsikat? Nyáron, júliusban! S nyomukban a jeges kocsit, sok­kal többet idén, mint tavaly. A jeges és a szenes már együtt jár, alakítva a »világ eddigi rendjét«. Hogy még pont mm tízkor áll meg a házatok előtt s még nem minden jegest érdekli Tóth néni fazeka? Hát azért mese, hogy valóság legyen be­lőle ... (kőbányai) S­IP­O­T­ A szombati sportműsor A Bp. Szikra szombaton este 7 órakor országos úszóversenyt rendez a margitszigeti Sportuszodában. A verseny műsorán a serdülő- és ifjú­sági számokon kívül több első osz­tályú szám is szerepel: 200 m férfi hát, 200 m női mellúszás, 200 m női gyors, 200 m férfi pillangó, 100 m női hátúszás. Az úszóversenyek után két Bp. I. osztályú bajnoki vízilabda mérkőzésre kerül sor. Atlétikában a Bp. Bástya és a Va­sas MÁVAG I—II. osztályú verse­nyei emelkednek ki, amelyeket az Előre-pályán 16.30 órakor, illetve a Kőbányai­ úton 16 órakor bonyolíta­nak le. A Haladás SE országos há­romtusa versenye az úszószámmal folytatódik ezen a napon, amelyet a Császáruszodában rendeznek d. u. 3 órakor. Teniszben a pénteken megkezdett ifjúsági „Tizek­ bajnoksága“ második napjának küzdelmeire kerül sor a margitszigeti teniszstadionban 16 órakor. Folytatódnak a kézilabda kispályabajnokság férfi és női mér­kőzései is. A szombati nap sportműsorát a csepeli stadionban este negyed 9 órakor kezdődő Kinizsi—Sztálin Vas­mű Építők villanyfényes labdarúgó mérkőzése zárja be, amelyet a Béke Kupáért játszanak a csapatok. Sportjegyzetek A Budapest—Sztálinváros között vasárnap sorra kerülő 15x5 km-es váltó távúszó versenyre 11 csapat je­lezte indulását. A versenyben 15-ös csapatok indulnak és érdekessége az, hogy minden csapatban 5 nő is he­lyet kaphat. A Toto 29. heti szelvényei között 3­72 darab 0­ találatos szelvény akadt. Beküldői szelvényenként 19 forintot kapnak.

Next