Magyar Nemzet, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-01 / 230. szám

2 nemzetközi jelentőségű problé­mák, amelyek megkövetelik, hogy Francia­ország, Nagy- Britannia, az Amerikai Egye­sült Államok, a Kínai Népköz­­társaság és a Szovjetunió rész­vételével haladéktalanul együt­tesen tárgyalják­ meg őket, hi­szen az ENSZ alapokmányának értelmében mindenekelőtt ezek­re az országokra hárul a fele­lősség a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért. A szovjet kormány ennek megfelelően augusztus 4-i jegy­zékében javasolta, tárgyalják meg a külügyminiszterek ta­nácskozásán a nemzetközi fe­szültség enyhítését szolgáló in­tézkedéseket. Az ilyenfajta fon­tos nemzetközi kérdések meg­tárgyalásának jelentősége nyil­vánvaló. A francia kormány szeptember 2-i jegyzéke ennek ellenére teljesen lebecsüli a nemzetközi feszültség enyhíté­sének szükségességét, hiszen a francia kormány jegyzéke ki­kerüli az említett fontos és egy­ben megérett nemzetközi pro­blémákat. A szovjet kormány augusztus­­4-i és augusztus 15-i jegyzéké­ben szintén javasolta, hogy a külügyminiszterek­­tanácskozá­sán mindért oldalról tárgyaljál, meg a német problémát. A szov­jet kormány ezzel kapcsolatban indítványozta, tárgyalják meg a következő kérdéseket: 1. Békeértekezlet összehívása a Németországgal kötendő béke­szerződés kérdésének megtár­gyalására; 2. ideiglenes össznémet kor­mány alakítása és szabad össz­német választások megtartása; 3. Németországnak a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági kötele­zettségei megkönnyítése. A francia jegyzék számos fontos kérdést mellőz A francia kormány szeptem­ber 2-i jegyzéke mindezen kér­dések közül csupán az összné­met választások kérdését érinti és teljesen mellőzi az összes többi kérdéseket, amelyek első­rendű fontosságúak a német probléma megoldása szempont­jából. Az ilyen álláspont annál tarthatatlanabb, mivel az össz­német választások kizárólag Németország belső ügye, ame­lyet magának a német népnek kell eldöntenie külföldi haital­­■mak beavatkozásának kizárá­sával. Másfelől, a szeptember 2-i jegyzék kikerüli azokat a Né­metországra vonatkozó alap­vető kérdéseket, amelyeknek a megoldása a jelenlegi körülmé­nyek között lehetetlen a négy megszálló hatalom — Francia­­ország, Anglia, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió — tevé­keny részvétele és együttműkö­dése nélkül. A szovjet kormány két ízben megküldte Franciaország kor­mányának, éppúgy, mint Ang­lia és az Egyesült Államok kor­mányának, a német békeszer­ződés alapjainak tervezetét, az­zal a javaslattal, hogy vitassák meg ezt a tervezetet, vagy ter­jesszék elő megvitatás céljából saját békeszerződés-tervezetü­ket. Másfél év telt el azóta, de Franciaország kormánya nem nyilvánította véleményét a bék­eszerződés szovjet terveze­téről és nem terjesztette elő sa­ját tervezetét. A szovjet kormány folyó év augusztus 15-i jegyzékében ja­vasolta, hogy hat hónapon belül hívják össze a békeértekezletet valamennyi érdeket állam rész­vételével, Németország kellő kép­viseletének biztosításával­ a béke­­szerződés előkészítésének min­den szakaszában és a bék­eérte­­kezl­eten. A francia kormány vá­­laszjegyzéke mellőzi a békeérte­kezlet összehívásának kérdését, jóllehet elvitathatatlan egy ilyen értekezlet jelentősége. Az ideiglenes össznémet kor­mány megalakításának elő kel­lene segítenie Németországnak békés és demokratikus alapokon történő, ú­ szovjet kormány ja­vaslatán­ak megfelelő egyesítését. Az ilyen kormány vagy a mű­ködő kelet- és nyugatnémetor­szági kormány helyére léphetne az össznémet szabad választások megtartásáig, vagy pedig ideig­lenesen magára vállalhatna egyes össznémet funkciókat, min­denekelőtt az össznémet szabad választások előkészítését és meg­tartását, ugyanakkor Kelet- é­s Nyugat-Németország működő kormányai megmaradnának. Franciaország kormánya nem értett egyet a szovjet kormány­nak ezzel a javaslatával. Ha a Szovjetunió említett javaslatá­val kapcsolatban ngm foglalnak állást, akkor kizártak a Német­ország egységének helyreál­zá­­sát szolgáló, gyakorlatilag lehet­séges intézkedések, hiszen nem létesül semmiféle olyan összné­met szerv, amely megvalósíthat­ná a német nép akaratát az össz­német választások előkészítése során. Az­anznémet választások kérdése Ebből ugyanakkor következik, hogy olyan törekvés mutatko­zik meg, amely az össznémet választások lefolytatását tulaj­donképpen a megszálló hatal­mak kezébe kívánja adni. Ez lehetővé teszi, hogy külföldi hatóságok megengedhetetlen módon nyomást gyakoroljanak a választások előkészítésének és lefolytatásának egész mene­tére. Végül Franciaország kor­mánya szeptember 2-i jegyzé­kében eltekintett olyan, külföldi államok képviselőiből álló úgy­nevezett »sem­ages bizottság” létesítésétől, amelynek az volna a feladata, hogy az össznémet választások megtartása »fel­­tételeine­k megteremtése céljá­ból vizsgálatot folytasson«. A francia kormány, mint isme­retes, ez év július 15-i jegyzé­kében még nem tagadta meg ezt és eddig sok hónapon át ra­gaszkodott hozzá. De e­bben az esetben el kel­lene esniük az ellenvetéseknek azzal a szovjet javaslattal szemben, hogy a választások megtartásának ügyét bízzák magukra Kelet- és Nyugat- Németország németjeire, anél­kül, hogy külföldi hatalom bár­mi módon beavatkoznék vagy nyomást gyakorolna. A szovjet kormány folyó év augusztus 15-i jegyzékében ja­vasolta ezenkívül Francia­­ország, Anglia és az Egyesült Államok kormányának, hozza­nak határozatot Németország háborús következményekkel kapcsolatos pénzügyi-gazda­sági kötelezettségeinek meg­könnyítésére, éspedig: mentesítsék Németországot 1954. január 1-től a jóvátételi költségek és a négy hatalommal szemben fennálló háború utáni államadósságok kifizetésétől; korlátozzák a megszállási költségeket olyan összegekre, amelyek nem haladják meg Ke­let- és Nyugat-Németország ál­lami költségvetése bevételeinek öt százalékát; teljes mértékben mentesítsék Németországot a négy hatalom külső megszállási kiadásaiból eredő és 1945. után keletkezett adósságai megfizetésétől. A francia kormány szeptem­ber 2-i jegyzéke a Németország háborús következményekkel kap­csolatos pénzügyi-gazdasági kö­telezettségeinek könnyítésére vo­natkozó mindezeket a kérdéseket kikerüli. Egyébiránt a szovjet kormány javaslatának elfoga­dása most mindjárt komoly gazdasági könnyítést jelentene a német népnek és előmozdítaná a német gazdasági élet fellen­dülését, amit természetesen el­vár Németország lakossága, hi­szen a háború befejezése óta már több mint nyolc év múlt el A szovjet kormány továbbra is szükségesnek tartja, hogy mind Franciaország kormánya, mind pedig Anglia és az Egye­sült Államok kormánya fejezze ki a Szovjetunió említett javas­lataival kapcsolatos határozott álláspontját. A Németországra vonatkozó említett alapvető kérdések hala­déktalan megoldásának szüksé­gességét az írja elő parancso­­lóan, hogy az utóbbi időben kí­vülről egyre újabb antidemo­kratikus lépéseket tesznek, hogy az érintett államok parlament­jeitől kicsikarják mind a bonni,­ mind pedig a párizsi egyezmény ratifikálását .Ezen egyezmények segítségével igyekeznek megva­lósítani Nyugat-Németország militarizálását és­ igyekeznek Nyugat-Németországot az ag­resszív északatlanti tömb enge­delmes eszközévé tenni. Mindez annak ellenére történik, hogy ezeknek az egyezményeknek ra­tifikálása és megvalósítása Nyu­gat-Németországot új agressziós gócponttá tenné, annak a német népre és az európai béke fenn­tartására háramló valamennyi veszélyes következményével együtt és lehetetlenné tenné, hogy Nyugat- és Kelet-Német­­ország egységes állammá vál­jék. A szovjet kormány javasolja a külügyminiszterek értekezletének összehívását Figyelem­­be véve ezt a hely­zetet, a szovjet kormány egyet­ért Franciaország kormányának azon javaslatával, hogy meg­­kell tárgyalni az össznémet vá­lasztások kérdését, szükséges­nek tartja azonban azt is, hogy a külügyminiszterek tanácsko­zásán a német probléma meg­tárgyalását ne korlátozzák ezekre a kérdésekre. Meg kell egyezni arra nézve, hogy a­­kü­szöbönálló tanácskozáson a német probléma megtárgyalása New Yorkból jelenti a TASZSZ. Szeptember 28-án az ENSZ-köz­­gyűlés ülésén felszólalt Argen­tína képviselője és támogatta a kanadai­­küldöttnek a koreai kér­désben kifejtett álláspontját, amelyne­k az a lényege, hogy Kanada tiltakozni fog minden olyan kísérlet ellen, amely Korea erőszakkal történő egye­sítésére irányul. Malik, Libanon küldöttségének vezetője beszélt ezután. Rámuta­tott arra, hogy a nemzetközi fe­szültség­­észrevehetően eny­hülte. Hangsúlyozta annak je­lentőségét, hogy a Szovjetunió részt vesz az elmaradt orszá­gokat támogató műszaki segély­nyújtásban. Ezután a paleszt­inai­­kérdéssel foglalkozott és felszó­lította az ENSZ-et: tegyen hatá­rozottabb lépéseket annak érde­kében, hogy biztosítsa döntései­nek végrehajtását. Kijelentette, a Palesztinába irányuló zsidó bevándorlás megszüntetése egyik előfeltétele annak, hogy az ar­ab államok­ rendezzék-­apcsolaten­ö­ket Izraellel. Javasolta: gyako­roljanak Tuniszban és Marokkó­ban általános közkegyelmet,­­szüntessék meg a rendkívüli ál­lapotot és kötelezzék a francia kormányt, hogy megszabott időn belül adjon teljes önkormányza­tot Tunisznak és Marokkónak. Nervo, Mexikó képviselője tiltakozott az ellen, hogy egyes országokban a kommunista mes­terkedésnek­ próbálják feltün­tetni a » nemzeti remények « min­den megnyilvánulását. Kijelen­tette, hogy Korea egyesítésének kérdését békés úton, nem pedig erőszak alkalmazásával kell megoldani. A délutáni ülésen felszólalt Irak képviselője. Kijelentette, hogy a jelenleg Tuniszban és Marokkóban uralkodó körülmé­nyek komolyan veszélyeztetik a békét. Ezután Krisna Menen, az in­diai küldöttség vezetője emel­kedett szólásra és nagy beszé­det mondott, amelyet a sajtó képviselői és a vendégek élénk figyelemmel kísértek. Menen be­­széde elején rámutatott arra, az ENSZ fő feladata jelenleg ab­ban áll, hogy mindenképpen elő­segítse a nemzetközi helyzet fe­szültségének enyhítését. Sok te­kintetben ettől függ az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló fontos feladatok megoldása. Ki­jelentette, hogy az utóbbi idő­ben olyan irányzat került elő­térbe, amely arról tanúskodik, hogy a vitás kérdéseket békés úton lehet megoldani. Hangsú­lyozta, hogy India kormánya a nagyhatalmak olyan értekezleté­nek összehívása mellett van, amelyen meg lehet vitatni a kér­déseket és amelyen megegyezést felölelje mindazokat az alap­vető kérdéseket, amelyekről fent szó esett- E tárgyalásokon részt kell venniök mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Németország képviselőinek. A szovjet kormány a kifejtet­teknek megfelelően javasolja a külügyminiszterek értekezleté­nek összehívását — kiindulva a­­következőkből: 1. A Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjet­unió külügyminisztereiből álló értekezleten vitassák meg a nemzetközi feszültség enyhíté­sét szolgáló intézkedéseket. 2. A Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió külügyminisztereiből álló értekezleten vitassák meg a német kérdést, beleértve azo­kat a javaslatokat, amelyeket az értekezlet előkészítése során terjesztettek elő. A szovjet kormány még nem kapott választ Franciaország kormányától augusztus 28-i jegyzékére, az osztrák állam­­szerződés kérdésében és kész­ségét nyilvánítja e kérdés meg­vitatásának folytatására a szo­kásos diplomáciai rendben. A szovjet kormány hasonló tartalmú jegyzékeket juttat el Anglia és az Egyesült Államok kormányának, lehet elérni, nem pedig kész határozatokat ráerőszakolni a részvevőkre. A továbbiakban a tömegirtó fegyverek betiltásának és a fegyverzet csökkentésének kér­désével foglalkozott és hangsú­lyozta: itt az ideje, hogy az ENSZ állást foglaljon az atom- és hidrogénfegyver betiltása mellett. Javasolta, a közgyűlés hívja fel a nagyhatalmakat, ír­janak alá nyilatkozatot arról, hogy nem alkalmaznak atom- és hidrogénfegyvert. Később azután nemzetközi egyezményt kell ki­dolgozni arról, hogy nem alkal­mazzák a tömegpusztító fegy­vereket. Ezután az új tagoknak az ENSZ-be való felvételéről be­szélt és támogatta azt a javas­latot, hogy egyidejűleg vegyék fel az ENSZ-be a felvételt kérő 14 államot. Kijelentette, hogy küldöttsége a­­­nagyhatalmaknak a Biztos­­osági Tanácson­ belüli egyhangú­ság­­a elve mellett van és für­­hete­tt­ennek tartja, hogy az ENSZ többsége megkísérelje bármely nagyhatalomra rákény­szeríteni akaratát. Jelenleg az a fontos, hogy elérjék az ENSZ- alapokmány elveinek és céljai­nak szigorú betartását, nem pe­dig az alapokmány felülvizsgá­lását. India képviselője ezután a Kí­nai Népköztársaságnak az ENSZ-ben való képviseletével kapcsolatos kérdésről beszélt és kijelentette, hogy India elen­gedhetetlennek tartja a Kínai Népköztársaság képviselőjének az ENSZ munkájaiban való rész­vételét. Egyedül a Kínai Nép­­köztársaság kormánya képvisel­heti a kínai népet az ENSZ-ben, a Formoza kormányánál** nincs joga ilyen képviseletre. Az északafrikai eseményekkel kapcsolatban kijelentette: »ide­­je, hogy Afrika népeinek függet­lenséget adjanak, ideje, hogy felszabadítsák az egész világot a gyarmati uralom alól.* Végül a koreai kérdésről beszélt és ki­jelentette: feltétlenül el kell ér­ni, hogy a Koreában megvalósí­tott fegyverszüneti egyezményt megszilárdítsák és biztosítsák a tartós békét Koreában. Jelenleg a koreai kérdésben megtartandó politikai értekezlet összehívása jelenti a főproblémát. India részt venne az értekezleten, ha meggyőződnék arról, hogy rész­vétele hasznos lesz. Végül hang­súlyozta, hogy India megenged­hetetlennek tartja Korea erő­szakos egyesítését. Az ENSZ-közgyűlés szep­tember 29-i délelőtti teljes ülé­sén Eban izraeli küldött be­szédével véget ért az általános vita. Az indiai küldött nagyjelentőségű beszéde az ENSZ-ben # S*F\'­+ OKTÓBER 3., PÉNTEK. Zeneakadé­mia, 8. MÁV Szimfonikusok, 1. bér­leti estje. OKTÓBER 3., SZOMBAT. Zene­­akadémia, 8. Magyar Állami Hang­versenyzenekar, A. bérlet 1. est. OKTÓBER 8., CSÜTÖRTÖK. Zene­­akadémia, 8. Magyar Állami Hang­versenyzenekar, Nagyzenekari D. bér­let 1. est, vezényel Hermaim Abend­­roth. OKTÓBER PÉNTEK. Bartók­terem, 8. Tátrai-vonósnégyes 1. bér­leti estje. OKTÓBER 10., SZOMBAT. Zene­­akadémia, 8. Könyvheti irodalmi­ est,­­ Zeneakadémia, 4. Ifjúsági hang­verseny általános iskolások számára. 1. bérleti előadás. OKTÓBER 9., VASÁRNAP, alne­­akadémia, délelőtt 11. „Monteverditől napjainkig", főiskolai bérlet 1. bér­leti hangversenye. — Zeneakadémia, 8. Magyar Rádió Szimfonikus Zene­­kara, A. bérlet 2. est. Vezényel Her­máin Abendroth. HANGVERSENY­NAPTÁR mmfowr "Szerda, 1935. szeptember 30. Az amerikaiak a hazatelepítési bizottság feloszlatását javasolták. Keszonból jelenti az Új Kína. A katonai fegyverszüneti bizott­ság hétfői ülésén Bryan vezérőr­nagy, a bizottság rangidős ame­rikai tagja azt javasolta, hogy oszlassák fel a hazatelepítési bizottságot és a közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyok ügyeivel a jövőben a két félnek a katonai fegyverszüneti bizott­ság mellett működő vezérkari tisztjei foglalkozzanak. Li Szan Csu tábornok, a koreai-kínai félnek a bizottság­ban helyet foglaló rangidős tag­ja rámutatott arra,­ hogy csupán a koreai-kínai fél hajtotta végre teljes mértékben a fegyverszüne­ti egyezmény kikötéseit, amikor hazatelepítette az összes közvet­lenül hazatelepítendő hadifog­lyokat és a nem­­közvetlenül ha­za­telepítendő foglyokat átadta a semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottságnak. Li Szan Csu tábornok kijelen­tette, hogy — mivel a fegyver­­szünet ha­tá­lyba l­épésétől­­ zá­rni ív a 63 nap telt el — a ko­reai-kínai fél hozzájárult a hazatelepítési bizottság felosz­latásához. Üdvözlő táviratok a Kínai Népköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya elnökének, P­e­k­i­n­g A Kínai Népköztársaság megalakulásának negyedik év­fordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében szívből jövő szerencsekívánataimat feje­zem ki. Népünk őszinte örömmel üdvözli azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a felszabadult kínai nép országának felvirágoztatása, jólétének állandó emelése és a háborús gyúj­togatók távolkeleti terveinek meghiúsítása terén elért. További nagy sikereket kívánok a testvéri kínai népnek ötéves terve megvalósításához és a béke megszilárdítása érde­kében kifejtett történelmi jelentőségű munkájához. Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya közigazgatási tanácsának elnöke, külügyminiszter, P­e­k­i­n­g Kérem, Miniszter elvtárs, fogadja legőszintébb jókíván­ságaimat a Kínai Népköztársaság mai nagy nemzeti ünnepe alkalmából. A magyar és a kínai nép barátsága az elmúlt négy év alatt elmélyült és megszilárdult. A Kínai Népköztársaság hatalmas eredményei, gigászi építőmunkája és a béke érdekében kifej­tett tevékenysége örömmel és lelkesedéssel töltik el a magyar népet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a nagy kínai népnek a béke és demokrácia ügyéért a Szovjetunió oldalán a többi békeszerető országgal vállvetve folytatott elszánt harca teljes győzelmet fog aratni. Boldoczki János, Magyar Népköztársaság külügyminisztere ___________________________________________________(MTI) A KÍNAI NÉP IGAZ ÜGYE Az ember a történelem vál­tozását egészen közeli év­fordulókon is lemérheti. Még alig négy esztendeje, hogy meg­alakult a Kínai Népköztársaság és létezésének puszta ténye máris valóságos természetátala­­kítást végzett a nemzetközi pol­itikában. Nem véletlenül vá­­lasztjuk ezt a hasonlatot. A nagy kínai nép felszabadulása óta rendkívüli méretű természet­­átalakító munkát végzett: újra ásta a folyamok medrét, gátat emelt a rakoncátlan, pusztító vizeknek, a szó szoros értelmé­ben újra rajzolta a föld legré­gibb birodalmának térképét. Eh­hez hasonló átalakító erővel hat a nemzetközi politikára a kínai nép felszabadulásának ténye és a Kínai Népköztársaságnak­­megalakulása óta folytatott kö­vetkezetes békepoliti­kája. Ma­gunk és apáink életében ehhez az 1949. október 1-hez csak két másik történelmi esemény mér­hető: a Nagy Októberi Forra­dalom győzelme és a fasizmus leverése a második világháború végén. Világos, hogy a Kínai Népköz­­társaság kikiáltása nem lett vol­na tehetséges az Októberi For­radalom győzelme és a szovjet nép tapasztalatai, példamuta­tása nélkül. A kínai népet hosz­­szú évtizedes szabadságharcá­ban kommunista pártja és e párt legjobb fiai, Mao Ce-tung, Csu Teh, Csou Em-laj vezették. Így történt, hogy az emberiség leg­haladóbb, legifjabb mozgalma a szocializmus, győzelmesen ta­lálkozott a föld legősibb kul­túrájú, legnagyobb lélekszámú népével, a kínaival és e találko­zás gyümölcse lett a kínai nép szabadsága, a Kínai Népköztár­saság létrejötte. 1949. október 1-e óta minden kormánypalotában, kancellárián, külügyminiszté­riumban, de­­különösen a nyugati világ­ kormányhivatalaiban újra át kellett gondolni a világpoli­tikai helyzetet, ötszázmillió em­ber, az emberiség egy­negyede széttépte szolgaságának láncait és ugyanakkor, amikor elindult a művelődés, a jómód, a terv­­gazdálkodás útján, csatlakozott a Szovjetunió vezette béketábor­hoz is. Az egyszerű emberek szerte a világon, örömmel és megnyug­vással fogadták a kínai nép győzelmének hírét. Joggal mondhatta Mao Ce-tung: * For­radalmunk kivívta az egész vi­lág néptömegeinek rokonszenvét és elismerését.* Ugyanakkor a Kínai Népköztársaság megalaku­lása rendkívüli aggodalmat vál­tott ki az imperialisták, elsősor­ban az amerikai imperialistáik vezető köreiben. Washington nem akarja tudomásul­­venni, hogy megváltozott a nemzetközi politika éghajlata. Úgyszólván az egész világ közhangulatával és számos imperialista kor­mánnyal is szelni­eszállva igyek­szik a fehéret feketévé, a meg­történtet meg nem történtté tenni. Nemcsak, hogy nem is­meri el jogilag a Kínai Népköz­társaságot és a hazaáruló, ha­zátlan, bitang Csang Kaj-sek­­bandát pártolja és pénzeli, ha­nem megfosztja az öt nagyhata­lom egyikét, Kínát, jogos ENSZ-tagságától és a Biztonsági Ta­nácsbeli fontos politikai helyé­től. Az a rokona zen­e és elismerés, amelyről Mao Ce-tung el­nök beszélt a kínai nép szabad­ságának negyedik évfordulóján, még az eddiginél is fokozottabb mellékbe kt áll sorompóba azért, hogy a kínai nép törvényes kép­viselete elnyerhesse méltó he­lyét az­ Egyesült Nemzetek Szer­vezetében. Egy-két évvel ezelőtt a washingtoni politikusok még azt hitték, hogy minden követ­­kezmény nélkül túltehetik ma­gukat a tényeket, és háborús cél­jaik szolgálatában Rinát a Csang Kaj-sek-klikk egy papa­gája képviselheti Lake Succes­­seben. Még nem is olyan régen a washingtoni kormánykörök az­zal fenyegetőztek, hogy ha az ENSZ megszavazná Kína fel­­vételét, akkor ők kivonulnak on­nan. A nemzetközi politika éghaj­latváltozását azonban ma már a washingtoni politikusoknak is­ észre kell venniök, akár akar­ják, akár nem, úgy tűnik, aka­ratuk ellenére is észreveszik, mert az az elodázó határozat, amelyet az ENSZ-ben nagy ne­­­hezen megszavaztattak, már csak úgy szól, hogy az idén ne vessék fel a közgyűlésen a Kí­nai Népköztársaság ENSZ-tag­­ságána­k kérdését. E fontos kérdés megtárgyalását esetleg még sikerül egy-két hónappal elhalasztaniuk, de kétségtelen, hogy a Kínai Népköztársaság el­vitathatatlan jogainak helyre­­állítása az Egyesült Nemzetek Szervezetében ma a nemzetközi politika egyik legfontosabb kér­dése. A legutóbbi szovjet jegy­zék is igen nyomatékosan rámu­tat erre a problémára. A szov­jet jegyek a Kínai Népköztár­saság ENSZ-tagsága jogossá­gának hangoztatása után leszö­gezi azt az álláspontot, hogy »a nemzetközi feszültség általános csökkentése érdekében elenged­­hetetlenül szükséges a Kínai Népköztársaság állandó részvé­tele­. Ez a legújabb szovjet állás­­foglalás újabb jelentős lépés a megérlelődött nemzetközi pro­blémák végleges rendezése irá­nyában. Ugyanekkor a kínai nép igaz ügyét, a Kínai Nép­köztársaság kormányának jo­gos­­követelését támogatja a nemzetközi bé­kemozgalom sz­áz­as százmillió híve, sőt a wash­ingtoni strucc­politikával szem­­beszállnak olyan ázsiai és euró­pai kormányok is, amelyek ed­dig az amerikai politika vona­lán haladtak. A Kínai Népköztársaság fenn­állásának ötödik évébe a nép­tömegek rokonszenvének és elis­merésének, szeretetének és meg­becsülésének zászló­­enngetése között lép be. A mi népünk, amely az elmúlt esztendőben könyveken, filmeken, képkiállítá­­sokon és a személyes barátság szálain keresztül egyre jobban megismerte e nagy népet és­­kul­túráját, örömmel csatlakozik a­z ünneplők sorába. Tudjuk, hogy amikor kiállunk a kínai nép ügye mellett, akkor az igazságért és a béke fennmaradásáért is har­colunk.

Next