Magyar Nemzet, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

­­r(T­ip‘'i /iOo -■ Magyar Nemzet Frázisok és valóságok Irta : Parragi György Már jó ideje megállapítható,­­ hogy beteljesedett egy konzer­vatív brit politikusnak, Mac­­Mil­lannak röviddel a második világháború befejezése után mondott szarkasztikus megjegy­zése, amely szerint a német im­perializmus csak tetszhalott és előbb-utóbb a többi imperia­lista hatalmak vetélkedni fog­nak kegyeiért, s a kapitalista világ kurtizánja lesz. Ez az inkább gúnyból, mint reális íté­lőképességből elhangzott jóslat azóta szó szerint megvalósult. A német imperializmus, amely magában egyesíti a német mo-­nop­olikapi­tal­i­zmust és militariz­­must, ma kevéssé kecsegtető bá­jai, sötét múltja ellenére körül­hódolt bálványa, szerelmi tár­gya minden reakciós politikus­nak, minden monopolkapitalista üzletembernek, kardcsörtető tá­bornoknak, háborús uszító pro­pagandistának bármilyen neve­­­­zettséghez tartozzék is. Miért támadt fel ez a termé­szetellenes érzés a legreakció­­sabb angol, francia, belga po­litikusokban, akik néhány év­század, vagy néhány évtized­­történelméből megtanult­­a­tták, hogy a­ német i­m­periá­. Izmus ha­zájuk függetlenségének, népük nemzeti létének leghalálosabb ellensége? Miért ismerte el ,a huszadik század legnagyobb im­perialista hatalma, az USA a német_ imperializmust s legsze­­relmetesebb fiának*? Miért fo­gadta be világuralomra tö­rekvő legnagyobb üzleti vál­lalkozásába azt a német im­perializmust, amely a máso­dik világháborúban nyíltan arra törekedett, hogy az egész vi­lágot, tehát az USA-t is, a maga parancsuralmának Igáz­ jába hajtsa? Ma pedig junior partnerének fogadja el az ame­rikai monopolkapital­izmus a né­met mon­opolkapitali­zm­uszt.. A­ kérdések egyformán, izgat­ják a­­ kapitalista világ népei­nek tömegeit, de hidegen hagy­ják a kaméleon-politikusok lelki­­ismeretét. A válasz pedig egy­szerű. Azért fenik ki ismét éles­re a porosz militarizmus kard­ját, mert ezzel szeretnék­­ meg­védeni a maguk pénzeszsákjait. Azért udvarolnak a német im­perializmusnak, hogy tegye meg nekik azt a szívességet: elsők­nek küldje a béketábor orszá­gai elleni új­­világháborúba a német népet. A német militaristákat termé­szetesen nem kell külön buzdí­tani arra­, hogy ismét kezükbe vegyék a fegyvereket, ismét fel­húzzák az európai népek sza­badságát legázoló porosz mili­­tarizmus csizmáit. Legfeljebb arról van szó, hogy minél ma­gasabbra srófolják és előre kö­veteljék a harmadik világháború külföldi, elsősorban amerikai toborzottól zsoldjukat. Ha azonban mélyebben vizs­gáljuk a német és e külföldi monopolikapit­a­lizmusok reális viszonyát, akkor nemcsak a­­ bonni háborús Szerződés okmá­nyának szövegét , és vérre­ jegy­zett aláírását kell elolvasnunk, amelyben a bonni kormány el­adta a nyugatnémet nép testéd­­­e­ikét Mefisztójának, az ameri­kai monopolikapitalizmusnak. Nemcsak azokat az udvarló, szerenádos hangokat kell meg­hallanunk, amelyeket legutóbb a konzervatív párt margarei kongresszusán énekelt Churchill a halottakból feltámasztott né­met militarizmus felé. Nemcsak az amerikai pórázon tartott francia politikusoknak forró, vagy k­evésbbé forró, de őszin­téknek alig elfogadható szerelmi vallomásain kell csodálkoznunk, amelyeket a Rajna másik olda­lára küldenek. De m­eg kell lát­nunk e visszataszító, képmutató­nak felszín alatt korunk nagy történelmi valóságát: a mono­polkapitalista hatalmak élet­halálharcát, amelyeket az elke­rülhetetlen és megoldhatatlan, egymás kö­zti konfliktusaik szük­ségszerűen létrehoznak. A lát­szat és a valóság, a diploma­tikus hazugság és a fejlődés, az élet megmásíthatatlan törvénye közötti különbséget semmi sem mutatja meg inkább, mint a liga­ti kapitalista ha­lm­aknak; az amerikai monopolikapitaliz­­mus suhángjával létrehozott negédes barátsága, udvarlása a német froperi­a Eztnuás®­. . Churchill Mar­gateból a Wall Streeten megrendelt és Washingtoniban készített m­ű vir­á­gc­sokor­ra­­ integethetett ugyan Bonn felé, azonban nem­csak a brit munkások, de a brit üzletemberek, maga a City nem rejtett fanyarsággal vették tu­domásul,­­hogy Churchill ifjú­korának és telivér férfi­korának egészséges brit egoizmusából született anti-pángermanizmu­­sából most, a nyolcvanéves kor küszöbén, hirtelenül a germán imperializmus barátjának igye­kezett magát feltüntetni. Honfi­társait a margatei beszéd le­sújtó, hatása alatt csak az­­tudta megvigasztalni, hogy­ Churchill ezt a beszédet a Brit­ Guyan­a ellen elrendelt terrorintézkedé­­seik előestéjén, az iráni és egyip­tomi tárgyalások újraf­elvételé­nek reményében mondotta el, amelyekhez szükségesnek véli az amerikai monopolkapi­ta­liz­­mus támogatását. A margatei szirénhangok, amelyek, Bonn , felé szálltak, csak azoknak az ultra­reakciós, javíthatatlanul kolonianista brit köröknek helyeslését váltották ki, amelyek korszerűtlen elkép­zeléseikben abban bíznak, hogy a német imperializmusnak­­is a brit i­m­perializmusnak érdett Szövetsége a szovjetellenes brit politikusok fantáziátlan és min­den val­óságérzéstől elrugaszko­dott koncepciójának lényeges előfeltétele, a brit kolóniát­izmus haldokló rendszerének vérátöm­­lesztési kísérlete. A brit nép túlnyomó többsége azonban egészen másképpen látja a német imperializmus fel­t­ámasztásána­k p­roblémá­ját és­­következ­mén­yeit. És ugyan­ez­ látják'a' normális'szemim'ér-** tékkel 'és hazafias érzéssel ren­­­delkező franciák, hollandok milliói is. A néptömegek ösztö­nének egészségét, biztos tájé­kozódását többek között az a tényező határozza meg, hogy nem felejtenek olyan könnyen, mint a na­pr­a for­gó pol­i­t­­­kusok, tábornokok, a profit érdekeik által irányított monopolkapita­listák. Ezek a tömegek nemcsak a­rra emlékeznek, amiket ma­guk éltek át a második világ­háború idején a német megszál­lás alatt, de arra is, amit apáik­tól, nagyapáiktól hallottak a­­német imperializmus különböző időszakban bekövetkezett invá­zióiról. De a legújabb kor történeté­nek tanulmányozói és megfi­gyelői sem felejtik el, hogy mit tanít ez a kor a német impe­rializmusról. Nem felejtik el, hogy e történelemnek legújabb fejezetei címszavakban, idő­rendi sorrendben körülbelül így foglalhatók össze: Gross­deutsch-mozgiaom már Bis­marck ideje alatt, II. Vilmos császár úgynevezett szebtpoli­­tiká­ja. A damaszkuszi beszéd, a Berlin—Bagdad-vasút, a tan­­geri látogatás, a flotta-verseny már nemcsak a történelmi né­met expanziós politikának, Drang nach Osten-jánál­ vona­lán sűrűsödtek, hanem világ­méretekben bontakoztak ki: igényt jelentettek be a német im­peria­l­izmus világur­a­lm­ára. Hitler III. birodalmának poli­tikája nyíltan­ e világuralom totális megszerzésére töreke­dett. Külpolitikáját alátámasztó jelszavak: a germán faj fel­sőbbrendűsége, a »Volk obne Raum«-gondolat, majd a nagy­térség, az új nemzetközi jog gondolatai, amely már nem is­merte el a népek természetes jogát, hanem­ ezt­­alárendelte a germán faj felsőbbrendűségé­nek. A második világháború után úgy látszott, hogy a nácizmus őrült és embertelen ideológiájá­val együtt végleg eltaposták a korábbi német imperializmusok hidrafejeit is. A potsdami egyez­ményben a »hárorr» nagy* erre kötelezettséget is vállalt. A hidrafejek közül a­ német mili­­tarizmust elsősorban a Vörös (Folytatás a 2. oldalon.) A Francia Köztársasági Tanácsban élesen támadták az „európai hadsereg 66 tervét Ellentétek a nyugateurópai országok között az „európai gazdasági együttműködés szervezetének 44 ülésszakán A külpolitikai helyzet "I -A tanácskozás a tanácskozásokról, vagyis a koreai párt­­-p-•­itikai értekezletet előkészítő panmindzs­oni konferencia az ötödik n­ap után sem hozta­­közelebb egymáshoz az eltérő állás­pontokat. Art­hur­ Dean, az Egyesült Államok kormányának meg­bízottja továbbra is hangoztatta, hogy az értekezletnek először a hely és az időpont kérdésével kell­ foglalkoznia, mint mon­dotta, előbb a vizonyos kérdéseket kell megvitatnia. A koreai kínai küldöttek ismét hangsúlyozták, hogy a politikai értekezlet sikere nagyrészt az összetételtől függ. »Ez a következetlen ta­nácskozás semmivel sem ér többet, mint ha egyáltalán nem volna ■tanácskozás* — állapította meg Ki Szok Bok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának megbízottja. A nyugati hírügynökségek jelentései­­ szerint Washington­ban és Szöulban egyre többet beszélnek arról, hogy Indiát megfigyelői minőségben és korlátozott időtartamra esetleg meghívnák a politikai értekezletre. Az AFP washingtoni diplo­máciai megfigyelőkre hivatkozva azt­­jelenti, hogy az amerikai vezető körök ezzel akarják megmenteni a látszatot, vagyis hivatalosan, mint részvevőt nem hívják meg Indiát, de esetleg mint megfigyelőt igen. Határozottan akadályozzák az amerikaiak a hadifoglyok körében a­ felvilágosító tevékenységet. A felvilágosító munka ugyanis a táborokba csempészett siszinmannista és csahgkaj­­sekista ügynökök garázdálkodása következtében zsákutcába jutott. George Allen, az Egyesült Államok indiai nagykövete Dél-Koreába látogatott, hogy az amerikai külügyminisztérium nevében további lépéseket tegyen a hadifoglyok hazatelepítése ellen. Titkos megbeszéléseket folytatott l­­ Szín Marinal és Hamblennel, az amerikaiak úgynevezett hazatelepítési bizott­ságának vezetőjével. Az United Press Tokióból érkezett jelen­tése felfedi, hogy Allennek módfelett tetszik a felvilágosító tevé­kenység megakadályozása a titkos ügynökök által. Az ameri­kai nagykövet a hírügynökség szerint közölni akarja Nehru indái miniszterelnökkel: »Ha a hadifoglyok nem jelennek meg a felvilágosító tevékenység színhelyén, vagy ha a felvilágosító munka december 24-ig nem fejeződik be, akkor nem fogják azt elvégezni. Az ENSZ-haderők parancsnoksága követelni fogja, hogy január 22-én adjanak polgári státust az összes hadifog­lyoknak és bocsássák őket szabadon.* Ez a jelentés is leleplezi az amerikaiak terveit, egyrészről utasította ügy­nökeit, akadályozzál­ meg Wesza’-­ alkahibizá­sával azt,­ hogy a­ hadifoglyok meghallgassák a felvilágosításokat, másrészről ugyanakkor nem hajlandó hozzájárulni a felvilágosító tevékeny­ség időszakának­­megh­osszabbtásához. . . Az európai'­ kérdései­ közül az úgyn­pvezett' »európai­ had­­sereg" ügye ismét előtérbe került azzal kapcsolatban, hogy a francia Köztársasági Tanács megvitatta a párizsi egyez­mény ratifikálásának kérdését. A vita során Didault kijelentette, hogy­­az amerikaiak türelmetlenül várják a szerződés ratifi­kálását, és igyekezett úgy beállítani a helyzetet, mintha az »európai hadsereg« nem veszélyeztetné a francia érdekeket. A Köztársasági Tanács elé hat határozati javaslatot terjesztet­tek. Ezek visszatük­rösztik azokat az _ aggodalmaikat, _ amelyek Franciaországban támadtak az­­európai hadsereggel­ össze­függésben. Ezek közül a határozati javaslatiék közül öt, noha nem ítéli el kategorikusan az seurópai hadsereg* megteremté­sének tervét, sok kikötést tartalmaz. A kommunista párti képvi­selőinél­ határozati javaslata határozottan az ^európai _ hadse­reg* megteremtése ellen irányult. A Köztársasági Tanács 240 szavazattal 74 ellenében elfogadta a jobboldali képviselők cso­portja által előterjesztett határozati javaslatot. És felkéri a kormányt, keressen­­ olyan megoldást, amely biztosítja a francia érdekeket­, mielőtt megkezdődik a parlament vitája a kérdés­ről. A Köztársasági Tanács Vitájáról a Yorkshire Post megálla­pítja, hogy azon­­az európai védelmi közösség hívei vereséget szenvedtek, mert a javaslat nyilvánvaló célja a ratifikálás hát­ráltatása*. Zavaró körülmény* — írja a továbbiakban a lap —, hogy a francia közvélemény befolyásos rétegei egyre­ jobban eltávolodnak az óeurópai védelmi közösség­ gondolatától. Az erő­viszonyokat még jobban jellemzi az Observateur cikke. »Né­­há­­y hete még a ratifikálás hívei azt hitték — írja a lap —, övék a győzelem. Nos, jelenleg mindenki elismeri, hogy éppen az ellenkezője történt. A ratifikálás ellenfelei két hete, lassan de biztosan mind nagyobb teret hódítanak.­ A Köztársasági Tanács szavazásával ka­pcsolatiban az Aurore kijelenti:­­ ha London nem veszi ki alaposan a részét a kontinens védelmé­ből, Párizs nem fogja ratifikálni az európai hadsereg szerző­dést. Érdekes tünet, hogy a MRP választói — a párt vezetői tudvalévően kardoskodnak: a párizsi egyezmény ratifikálása mel­lett — francia politikai megfigyelő szerint határozottan balra tűz­ódnak. A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás hatodik ülése Keszonból jelenti az Új Kína. Október 31-én megtartották a koreai politikai értekezletet meg­előző tanácskozás hatodik ülé­sét. Arthur Dean, az Egyesült Államok kormányának megbí­zottja — azon a címen, hogy a két fél olyan rugalmas napirend szerint is tanácskozhat, amely­nek pontjait tetszés­­szerint le­het megválasztani — ismét el­utasította a koreai,kínai fél mél­tányos napirendjét. Ki Szok Bök, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányának megbízottja nyom­ban rámutatott, hogy a másik fél javaslata semmi újat sem tartalmaz és csupán azt a célt szolgálja, hogy az amerikai fél továbbra is szembehelyezked­jék a politikai értekezlet össze­tétele kérdésének elsősorban való megvitatásával és rendezésével. Ki Szók Bék a szombati ülé­sen ismét javasolta, hogy fogad­ják el a koreai-kínai fél napi­rendi javaslatát, és haladéktala­nul vitassák meg a politikai ér­tekezlet összetételének kérdését. A koreai-kínai fél végül az ülés hétfőre napolását javasol­ta. Az­ amerikai fél ehhez hoz­zájárult. (A Biztonsági Tanács élése New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács októ­ber 29-én ülést tartott és meg­vitatta­ a­­következő pontot­. »A Palesztinai kérdés: a fegyver­szüneti egyezmény betartása és kötelező teljesítése, különös te­­kintettel a nemrégen történt erőszakos cselekményekre, töb­bek között a Kibjában október 14-én és 15-én történt incidens-­ re. A palesz­tinai fegyverszikt­nel,i bizottság vezérkari főnö­kének jelentése.., A Biztonsági Tanács tagjai közül senki sem kívánt érdem­ben felszólalni a tárgyalt kér­dés lényegével kapcsolatban. Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Libanon, Izrael és Görögország képviselője kér­déseket tett fel Bennike tábor­noknak, a palesztinai fegyver­szüneti bizottság vezérkari,.fő­nökének. A kérdések alapjában véve a Palesztinai fegyverszü­neti bizottság, a­ vegyesbizott­­ság és a­­megfigyelő, csoportú tevékenységére, valamint a ha­táron történt incidensek rész­leteire vonatkoztak. A Biztonsági Tanács úgy dön­tött, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban meghívja ülésére Jordánia képviselőjét. Kiszeljev a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának eltiltásáról New Yorkból jelenti a TASZSZ. Október 29-én délelőtt az ENSZ politikai bizottságában folytatták a vitát­­annak a vád­nak pártatlan kivizsgálásáról, mely szerint az Egyesült Nem-­­zetek Szervezetének fegyveres erői baktériumfegyvert használ­tak­. Kuba, a Dominicai Köztársa­ság, Törökország és Francia­­ország képviselői megismételték a Szovjetunió, a Kínai Népköz­társaság, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság elleni rá­galmazó kirohanásaikat.­ K. Kiszel­jev, a Szovjetunió képviselője tényeket,­zerelt­ fel az amerikai hadifogolytáborok­ban a koreai és kínai foglyok­kal szemben alkalmazott bánás­módról. Hangsúlyozta a továb­biakban: a közgyűlésnek eleget kell tennie az egész haladó emberiség azon követelésének, hogy tiltsák el a tömegpusztító fegyverek, nevezetesen a bak­­tériumfegyver alkalmazását. A­­««nminzsi­»a vezércikke a kínai-japán kapcsolatokról Pekingből jelent az Új Kína. A Zsenm­inzsipao a kínai-japán kapcson­tokról pénteken közölt vezércikkében a többi között ezeket írja: Ezekben­ az években a japán nép a mindennapi élet tapasz­talatain keresztül egyre inkább megismerte azokat a nehézsége­ket, a­mivel is abból adódnak, hogy Japánnak nincsenek ren­des kapcsolatai nagy szomszéd­jával, a Kínai Népköztársaság­gal. Ezért Japánban napról napra fokozódik a két ország közötti­ rendes diplomáciai kap­csolatok, megteremtésére irá­nyuló követelés. Üdvözölj­ül­ a japán népnek ezt a kívánságát. Véleményünk szerint a Kína és Japán közötti kapcsolatok létre­hozása hozzájárul a Távol-Kelet békéjének előmozdításához és ahhoz, hogy Kína és Japán bé­késen egymás mellett élhessen­. A Zsenmanzsi-pap ismertet: azután az amerikai imperialis­ták zsoldjában álló japán mili­taristák mesterkedéseit, majd emlékeztet arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya meg­át­alkod­ás­a óta szorgalmazza rendes diplomáciai kapcsolatok létesítését a világ összes orszá­gával. A kínai nép — folytatja a Zsenmii­zsipao — éppúgy, mint azelőtt, most is baráti ke­zet nyújt a japán nép fele- Kína és Japán rendes diplomáciai kap­csai akarnak hel­yzb­á­l­is társ­á­­­hoz véleményünk szerint a Jo­sz­da-kormány Kínával szemben ellenséges politikájának kell mindenekelőtt véget vetni. Hangsúlyozza a továbbiak­ban a Zsenminz­sipao, hogy­ az 1950 februárjában aláírt tanai, szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös­­Segélynyújtási szer­ződés a­ japán militarista, agresszív elemek ellen irányult. Fő célja a japán imperializmus újjászületésének és újabb ag­resszió megindításának együt­tes megakadályozása. A japán m­ilitarizma-, • ujjáétesáttu**-, - szőtt összeesküvésnek kudarcot kell vallania. A Mn­ai-szovjet szerződés-,nemcsak­ a­ krími és a szovjet nép, valami­nt más keleti országokban és­­a Vil­ág több­ részén élő népek érdekeinek fe­lel meg, hanem a japán nép érdekeit is szolgálja. A kínai nép álláspontja sze­­rint — állapítja meg a Zsenmi­n­ zsipao — ha Japán megszakí­taná kapcsolatait a tajv­a­ni Csang Kaj-sek banda maradvá­nyaival, kiszabadítanál magát az amerikai agresszió függvényé­nek és csatlósának terhes hely­zetéből és békés, független­­ál­lammá válna, akkor jó a lakásba í­­nának és­­kifejlődhetnének , a normális kapcsolatok Kína és Japán között. Sőt, akkor fonto­lóra lehetne venni meg nem támadási egyezmény megköté­­sét is a két ország között. Már ma is, amikor Kína és Japán között még­ nem álltak helyre a normális diplomáciai kapcsolatok, készségesen hajlamo­dói­ vagyunk előmozdítani min­denekelőtt a gazdasági és kul­turális kapcsolatokat a két or­­szág népei között. Együtt aka­runk működni ,a japán­­néppel Ázsia és­­a' világ többi része bé­­­kéjének védelmében. A szovjet élelmiszeripari dolgozók országos tanácskozása Moszkvából jelenti a TASZSZ. Október 31-én Moszkvá­ban, a Szakszervezetek Házában meg­kezdődött a szovjet élelmiszer­­ipari dolgozók országos tanács­kozása. A tanácskozáson meg­vitatják az élelmiszergyártás fejlesztésének és az élelmisze­rek minősége javításának kér­déseit­ A tanácskozáson több mint 1200-an vesznek részt: mérnö­kök, technikusok, az ipar élen­járó dolgozói, a szövetséges és autonóm köztársaságok élelmi­szeripari miniszterei,­­a maga-­ sabb hivatalok és trösztök ve­zetői, vállalati igazgatók, vala­mint különböző tudományos kutatóintézetek és szervezetek dolgozói. Részt vesz a tanács­kozáson A. I. Mikojan, a mi­nisztertanács elnökhelyettese is.­­V­ P. Zotov, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztere fel­­szó­lalásában az élelmiszergyár­tás fejlesztéséről, a választék növeléséről és az ét­erme­ szerek minőségének megjavításáról be­szélt. Kereskedelmi egyezmény Lengyelország és Franciaország között Varsóból jelenti a PAP. Ok­tóber 29-én lengyel-francia ke­reskedelmi egyezményt írtak alá Varsóban. Az egyezmény egy évre szól. A megállapodás értelmében Franciaország műtrágyát,­­vas­ércet, kohóipari termékeket, gyógyszereket, déligyümölcsöt és más cikkeket szállít Lengyel­­országnak szén, fa, kerámia­­ipari cikkek, fémáruk és­­ más termékek ellenében. Az „európai gazdasági együttműködés szervezetének­" ülése Párizsból jelenti a TASZSZ. Párizsban megnyílt az úgyneve­zett' seurópai gazdasági együtt­működés szervezete* (OBEC) tanácsának rendes üléssz­ámít Ez a szervezet, amely jónéhán­.

Next