Magyar Nemzet, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
r(Tip‘'i /iOo -■ Magyar Nemzet Frázisok és valóságok Irta : Parragi György Már jó ideje megállapítható, hogy beteljesedett egy konzervatív brit politikusnak, MacMillannak röviddel a második világháború befejezése után mondott szarkasztikus megjegyzése, amely szerint a német imperializmus csak tetszhalott és előbb-utóbb a többi imperialista hatalmak vetélkedni fognak kegyeiért, s a kapitalista világ kurtizánja lesz. Ez az inkább gúnyból, mint reális ítélőképességből elhangzott jóslat azóta szó szerint megvalósult. A német imperializmus, amely magában egyesíti a német mo-nopolikapitalizmust és militarizmust, ma kevéssé kecsegtető bájai, sötét múltja ellenére körülhódolt bálványa, szerelmi tárgya minden reakciós politikusnak, minden monopolkapitalista üzletembernek, kardcsörtető tábornoknak, háborús uszító propagandistának bármilyen nevezettséghez tartozzék is. Miért támadt fel ez a természetellenes érzés a legreakciósabb angol, francia, belga politikusokban, akik néhány évszázad, vagy néhány évtizedtörténelméből megtanultatták, hogy a német imperiá. Izmus hazájuk függetlenségének, népük nemzeti létének leghalálosabb ellensége? Miért ismerte el ,a huszadik század legnagyobb imperialista hatalma, az USA a német_ imperializmust s legszerelmetesebb fiának*? Miért fogadta be világuralomra törekvő legnagyobb üzleti vállalkozásába azt a német imperializmust, amely a második világháborúban nyíltan arra törekedett, hogy az egész világot, tehát az USA-t is, a maga parancsuralmának Igáz jába hajtsa? Ma pedig junior partnerének fogadja el az amerikai monopolkapitalizmus a német monopolkapitalizmuszt.. A kérdések egyformán, izgatják a kapitalista világ népeinek tömegeit, de hidegen hagyják a kaméleon-politikusok lelkiismeretét. A válasz pedig egyszerű. Azért fenik ki ismét élesre a porosz militarizmus kardját, mert ezzel szeretnék megvédeni a maguk pénzeszsákjait. Azért udvarolnak a német imperializmusnak, hogy tegye meg nekik azt a szívességet: elsőknek küldje a béketábor országai elleni újvilágháborúba a német népet. A német militaristákat természetesen nem kell külön buzdítani arra, hogy ismét kezükbe vegyék a fegyvereket, ismét felhúzzák az európai népek szabadságát legázoló porosz militarizmus csizmáit. Legfeljebb arról van szó, hogy minél magasabbra srófolják és előre követeljék a harmadik világháború külföldi, elsősorban amerikai toborzottól zsoldjukat. Ha azonban mélyebben vizsgáljuk a német és e külföldi monopolikapitalizmusok reális viszonyát, akkor nemcsak a bonni háborús Szerződés okmányának szövegét , és vérre jegyzett aláírását kell elolvasnunk, amelyben a bonni kormány eladta a nyugatnémet nép testédeikét Mefisztójának, az amerikai monopolikapitalizmusnak. Nemcsak azokat az udvarló, szerenádos hangokat kell meghallanunk, amelyeket legutóbb a konzervatív párt margarei kongresszusán énekelt Churchill a halottakból feltámasztott német militarizmus felé. Nemcsak az amerikai pórázon tartott francia politikusoknak forró, vagy kevésbbé forró, de őszintéknek alig elfogadható szerelmi vallomásain kell csodálkoznunk, amelyeket a Rajna másik oldalára küldenek. De meg kell látnunk e visszataszító, képmutatónak felszín alatt korunk nagy történelmi valóságát: a monopolkapitalista hatalmak élethalálharcát, amelyeket az elkerülhetetlen és megoldhatatlan, egymás közti konfliktusaik szükségszerűen létrehoznak. A látszat és a valóság, a diplomatikus hazugság és a fejlődés, az élet megmásíthatatlan törvénye közötti különbséget semmi sem mutatja meg inkább, mint a ligati kapitalista halmaknak; az amerikai monopolikapitalizmus suhángjával létrehozott negédes barátsága, udvarlása a német froperia Eztnuás®. . Churchill Margateból a Wall Streeten megrendelt és Washingtoniban készített mű virágcsokorra integethetett ugyan Bonn felé, azonban nemcsak a brit munkások, de a brit üzletemberek, maga a City nem rejtett fanyarsággal vették tudomásul,hogy Churchill ifjúkorának és telivér férfikorának egészséges brit egoizmusából született anti-pángermanizmusából most, a nyolcvanéves kor küszöbén, hirtelenül a germán imperializmus barátjának igyekezett magát feltüntetni. Honfitársait a margatei beszéd lesújtó, hatása alatt csak aztudta megvigasztalni, hogy Churchill ezt a beszédet a Brit Guyana ellen elrendelt terrorintézkedéseik előestéjén, az iráni és egyiptomi tárgyalások újrafelvételének reményében mondotta el, amelyekhez szükségesnek véli az amerikai monopolkapitalizmus támogatását. A margatei szirénhangok, amelyek, Bonn , felé szálltak, csak azoknak az ultrareakciós, javíthatatlanul kolonianista brit köröknek helyeslését váltották ki, amelyek korszerűtlen elképzeléseikben abban bíznak, hogy a német imperializmusnakis a brit imperializmusnak érdett Szövetsége a szovjetellenes brit politikusok fantáziátlan és minden valóságérzéstől elrugaszkodott koncepciójának lényeges előfeltétele, a brit kolóniátizmus haldokló rendszerének vérátömlesztési kísérlete. A brit nép túlnyomó többsége azonban egészen másképpen látja a német imperializmus feltámasztásának problémáját éskövetkezményeit. És ugyanez látják'a' normális'szemim'ér-** tékkel 'és hazafias érzéssel rendelkező franciák, hollandok milliói is. A néptömegek ösztönének egészségét, biztos tájékozódását többek között az a tényező határozza meg, hogy nem felejtenek olyan könnyen, mint a napra forgó politkusok, tábornokok, a profit érdekeik által irányított monopolkapitalisták. Ezek a tömegek nemcsak arra emlékeznek, amiket maguk éltek át a második világháború idején a német megszállás alatt, de arra is, amit apáiktól, nagyapáiktól hallottak anémet imperializmus különböző időszakban bekövetkezett invázióiról. De a legújabb kor történetének tanulmányozói és megfigyelői sem felejtik el, hogy mit tanít ez a kor a német imperializmusról. Nem felejtik el, hogy e történelemnek legújabb fejezetei címszavakban, időrendi sorrendben körülbelül így foglalhatók össze: Grossdeutsch-mozgiaom már Bismarck ideje alatt, II. Vilmos császár úgynevezett szebtpolitikája. A damaszkuszi beszéd, a Berlin—Bagdad-vasút, a tangeri látogatás, a flotta-verseny már nemcsak a történelmi német expanziós politikának, Drang nach Osten-jánál vonalán sűrűsödtek, hanem világméretekben bontakoztak ki: igényt jelentettek be a német imperializmus világuralmára. Hitler III. birodalmának politikája nyíltan e világuralom totális megszerzésére törekedett. Külpolitikáját alátámasztó jelszavak: a germán faj felsőbbrendűsége, a »Volk obne Raum«-gondolat, majd a nagytérség, az új nemzetközi jog gondolatai, amely már nem ismerte el a népek természetes jogát, hanem eztalárendelte a germán faj felsőbbrendűségének. A második világháború után úgy látszott, hogy a nácizmus őrült és embertelen ideológiájával együtt végleg eltaposták a korábbi német imperializmusok hidrafejeit is. A potsdami egyezményben a »hárorr» nagy* erre kötelezettséget is vállalt. A hidrafejek közül a német militarizmust elsősorban a Vörös (Folytatás a 2. oldalon.) A Francia Köztársasági Tanácsban élesen támadták az „európai hadsereg 66 tervét Ellentétek a nyugateurópai országok között az „európai gazdasági együttműködés szervezetének 44 ülésszakán A külpolitikai helyzet "I -A tanácskozás a tanácskozásokról, vagyis a koreai párt-p-•itikai értekezletet előkészítő panmindzsoni konferencia az ötödik nap után sem hoztaközelebb egymáshoz az eltérő álláspontokat. Arthur Dean, az Egyesült Államok kormányának megbízottja továbbra is hangoztatta, hogy az értekezletnek először a hely és az időpont kérdésével kell foglalkoznia, mint mondotta, előbb a vizonyos kérdéseket kell megvitatnia. A koreai kínai küldöttek ismét hangsúlyozták, hogy a politikai értekezlet sikere nagyrészt az összetételtől függ. »Ez a következetlen tanácskozás semmivel sem ér többet, mint ha egyáltalán nem volna ■tanácskozás* — állapította meg Ki Szok Bok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának megbízottja. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint Washingtonban és Szöulban egyre többet beszélnek arról, hogy Indiát megfigyelői minőségben és korlátozott időtartamra esetleg meghívnák a politikai értekezletre. Az AFP washingtoni diplomáciai megfigyelőkre hivatkozva aztjelenti, hogy az amerikai vezető körök ezzel akarják megmenteni a látszatot, vagyis hivatalosan, mint részvevőt nem hívják meg Indiát, de esetleg mint megfigyelőt igen. Határozottan akadályozzák az amerikaiak a hadifoglyok körében a felvilágosító tevékenységet. A felvilágosító munka ugyanis a táborokba csempészett siszinmannista és csahgkajsekista ügynökök garázdálkodása következtében zsákutcába jutott. George Allen, az Egyesült Államok indiai nagykövete Dél-Koreába látogatott, hogy az amerikai külügyminisztérium nevében további lépéseket tegyen a hadifoglyok hazatelepítése ellen. Titkos megbeszéléseket folytatott l Szín Marinal és Hamblennel, az amerikaiak úgynevezett hazatelepítési bizottságának vezetőjével. Az United Press Tokióból érkezett jelentése felfedi, hogy Allennek módfelett tetszik a felvilágosító tevékenység megakadályozása a titkos ügynökök által. Az amerikai nagykövet a hírügynökség szerint közölni akarja Nehru indái miniszterelnökkel: »Ha a hadifoglyok nem jelennek meg a felvilágosító tevékenység színhelyén, vagy ha a felvilágosító munka december 24-ig nem fejeződik be, akkor nem fogják azt elvégezni. Az ENSZ-haderők parancsnoksága követelni fogja, hogy január 22-én adjanak polgári státust az összes hadifoglyoknak és bocsássák őket szabadon.* Ez a jelentés is leleplezi az amerikaiak terveit, egyrészről utasította ügynökeit, akadályozzál meg Wesza’- alkahibizásával azt, hogy a hadifoglyok meghallgassák a felvilágosításokat, másrészről ugyanakkor nem hajlandó hozzájárulni a felvilágosító tevékenység időszakánakmeghosszabbtásához. . . Az európai' kérdései közül az úgynpvezett' »európai hadsereg" ügye ismét előtérbe került azzal kapcsolatban, hogy a francia Köztársasági Tanács megvitatta a párizsi egyezmény ratifikálásának kérdését. A vita során Didault kijelentette, hogyaz amerikaiak türelmetlenül várják a szerződés ratifikálását, és igyekezett úgy beállítani a helyzetet, mintha az »európai hadsereg« nem veszélyeztetné a francia érdekeket. A Köztársasági Tanács elé hat határozati javaslatot terjesztettek. Ezek visszatükrösztik azokat az _ aggodalmaikat, _ amelyek Franciaországban támadtak azeurópai hadsereggel összefüggésben. Ezek közül a határozati javaslatiék közül öt, noha nem ítéli el kategorikusan az seurópai hadsereg* megteremtésének tervét, sok kikötést tartalmaz. A kommunista párti képviselőinél határozati javaslata határozottan az ^európai _ hadsereg* megteremtése ellen irányult. A Köztársasági Tanács 240 szavazattal 74 ellenében elfogadta a jobboldali képviselők csoportja által előterjesztett határozati javaslatot. És felkéri a kormányt, keressen olyan megoldást, amely biztosítja a francia érdekeket, mielőtt megkezdődik a parlament vitája a kérdésről. A Köztársasági Tanács Vitájáról a Yorkshire Post megállapítja, hogy azonaz európai védelmi közösség hívei vereséget szenvedtek, mert a javaslat nyilvánvaló célja a ratifikálás hátráltatása*. Zavaró körülmény* — írja a továbbiakban a lap —, hogy a francia közvélemény befolyásos rétegei egyre jobban eltávolodnak az óeurópai védelmi közösség gondolatától. Az erőviszonyokat még jobban jellemzi az Observateur cikke. »Néháy hete még a ratifikálás hívei azt hitték — írja a lap —, övék a győzelem. Nos, jelenleg mindenki elismeri, hogy éppen az ellenkezője történt. A ratifikálás ellenfelei két hete, lassan de biztosan mind nagyobb teret hódítanak. A Köztársasági Tanács szavazásával kapcsolatiban az Aurore kijelenti: ha London nem veszi ki alaposan a részét a kontinens védelméből, Párizs nem fogja ratifikálni az európai hadsereg szerződést. Érdekes tünet, hogy a MRP választói — a párt vezetői tudvalévően kardoskodnak: a párizsi egyezmény ratifikálása mellett — francia politikai megfigyelő szerint határozottan balra tűzódnak. A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás hatodik ülése Keszonból jelenti az Új Kína. Október 31-én megtartották a koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás hatodik ülését. Arthur Dean, az Egyesült Államok kormányának megbízottja — azon a címen, hogy a két fél olyan rugalmas napirend szerint is tanácskozhat, amelynek pontjait tetszésszerint lehet megválasztani — ismét elutasította a koreai,kínai fél méltányos napirendjét. Ki Szok Bök, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának megbízottja nyomban rámutatott, hogy a másik fél javaslata semmi újat sem tartalmaz és csupán azt a célt szolgálja, hogy az amerikai fél továbbra is szembehelyezkedjék a politikai értekezlet összetétele kérdésének elsősorban való megvitatásával és rendezésével. Ki Szók Bék a szombati ülésen ismét javasolta, hogy fogadják el a koreai-kínai fél napirendi javaslatát, és haladéktalanul vitassák meg a politikai értekezlet összetételének kérdését. A koreai-kínai fél végül az ülés hétfőre napolását javasolta. Az amerikai fél ehhez hozzájárult. (A Biztonsági Tanács élése New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács október 29-én ülést tartott és megvitatta akövetkező pontot. »A Palesztinai kérdés: a fegyverszüneti egyezmény betartása és kötelező teljesítése, különös tekintettel a nemrégen történt erőszakos cselekményekre, többek között a Kibjában október 14-én és 15-én történt incidens- re. A palesztinai fegyversziktnel,i bizottság vezérkari főnökének jelentése.., A Biztonsági Tanács tagjai közül senki sem kívánt érdemben felszólalni a tárgyalt kérdés lényegével kapcsolatban. Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Libanon, Izrael és Görögország képviselője kérdéseket tett fel Bennike tábornoknak, a palesztinai fegyverszüneti bizottság vezérkari,.főnökének. A kérdések alapjában véve a Palesztinai fegyverszüneti bizottság, a vegyesbizottság és amegfigyelő, csoportú tevékenységére, valamint a határon történt incidensek részleteire vonatkoztak. A Biztonsági Tanács úgy döntött, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban meghívja ülésére Jordánia képviselőjét. Kiszeljev a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának eltiltásáról New Yorkból jelenti a TASZSZ. Október 29-én délelőtt az ENSZ politikai bizottságában folytatták a vitátannak a vádnak pártatlan kivizsgálásáról, mely szerint az Egyesült Nem-zetek Szervezetének fegyveres erői baktériumfegyvert használtak. Kuba, a Dominicai Köztársaság, Törökország és Franciaország képviselői megismételték a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni rágalmazó kirohanásaikat. K. Kiszeljev, a Szovjetunió képviselője tényeket,zerelt fel az amerikai hadifogolytáborokban a koreai és kínai foglyokkal szemben alkalmazott bánásmódról. Hangsúlyozta a továbbiakban: a közgyűlésnek eleget kell tennie az egész haladó emberiség azon követelésének, hogy tiltsák el a tömegpusztító fegyverek, nevezetesen a baktériumfegyver alkalmazását. A««nminzsi»a vezércikke a kínai-japán kapcsolatokról Pekingből jelent az Új Kína. A Zsenminzsipao a kínai-japán kapcsontokról pénteken közölt vezércikkében a többi között ezeket írja: Ezekben az években a japán nép a mindennapi élet tapasztalatain keresztül egyre inkább megismerte azokat a nehézségeket, amivel is abból adódnak, hogy Japánnak nincsenek rendes kapcsolatai nagy szomszédjával, a Kínai Népköztársasággal. Ezért Japánban napról napra fokozódik a két ország közötti rendes diplomáciai kapcsolatok, megteremtésére irányuló követelés. Üdvözöljül a japán népnek ezt a kívánságát. Véleményünk szerint a Kína és Japán közötti kapcsolatok létrehozása hozzájárul a Távol-Kelet békéjének előmozdításához és ahhoz, hogy Kína és Japán békésen egymás mellett élhessen. A Zsenmanzsi-pap ismertet: azután az amerikai imperialisták zsoldjában álló japán militaristák mesterkedéseit, majd emlékeztet arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya megátalkodása óta szorgalmazza rendes diplomáciai kapcsolatok létesítését a világ összes országával. A kínai nép — folytatja a Zsenmiizsipao — éppúgy, mint azelőtt, most is baráti kezet nyújt a japán nép fele- Kína és Japán rendes diplomáciai kapcsai akarnak helyzbális társához véleményünk szerint a Joszda-kormány Kínával szemben ellenséges politikájának kell mindenekelőtt véget vetni. Hangsúlyozza a továbbiakban a Zsenminzsipao, hogy az 1950 februárjában aláírt tanai, szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönösSegélynyújtási szerződés a japán militarista, agresszív elemek ellen irányult. Fő célja a japán imperializmus újjászületésének és újabb agresszió megindításának együttes megakadályozása. A japán militarizma-, • ujjáétesáttu**-, - szőtt összeesküvésnek kudarcot kell vallania. A Mnai-szovjet szerződés-,nemcsak a krími és a szovjet nép, valamint más keleti országokban ésa Világ több részén élő népek érdekeinek felel meg, hanem a japán nép érdekeit is szolgálja. A kínai nép álláspontja szerint — állapítja meg a Zsenmin zsipao — ha Japán megszakítaná kapcsolatait a tajvani Csang Kaj-sek banda maradványaival, kiszabadítanál magát az amerikai agresszió függvényének és csatlósának terhes helyzetéből és békés, függetlenállammá válna, akkor jó a lakásba ínának éskifejlődhetnének , a normális kapcsolatok Kína és Japán között. Sőt, akkor fontolóra lehetne venni meg nem támadási egyezmény megkötését is a két ország között. Már ma is, amikor Kína és Japán között még nem álltak helyre a normális diplomáciai kapcsolatok, készségesen hajlamodói vagyunk előmozdítani mindenekelőtt a gazdasági és kulturális kapcsolatokat a két ország népei között. Együtt akarunk működni ,a japánnéppel Ázsia ésa' világ többi része békéjének védelmében. A szovjet élelmiszeripari dolgozók országos tanácskozása Moszkvából jelenti a TASZSZ. Október 31-én Moszkvában, a Szakszervezetek Házában megkezdődött a szovjet élelmiszeripari dolgozók országos tanácskozása. A tanácskozáson megvitatják az élelmiszergyártás fejlesztésének és az élelmiszerek minősége javításának kérdéseit A tanácskozáson több mint 1200-an vesznek részt: mérnökök, technikusok, az ipar élenjáró dolgozói, a szövetséges és autonóm köztársaságok élelmiszeripari miniszterei,a maga- sabb hivatalok és trösztök vezetői, vállalati igazgatók, valamint különböző tudományos kutatóintézetek és szervezetek dolgozói. Részt vesz a tanácskozáson A. I. Mikojan, a minisztertanács elnökhelyettese is.V P. Zotov, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztere felszólalásában az élelmiszergyártás fejlesztéséről, a választék növeléséről és az éterme szerek minőségének megjavításáról beszélt. Kereskedelmi egyezmény Lengyelország és Franciaország között Varsóból jelenti a PAP. Október 29-én lengyel-francia kereskedelmi egyezményt írtak alá Varsóban. Az egyezmény egy évre szól. A megállapodás értelmében Franciaország műtrágyát,vasércet, kohóipari termékeket, gyógyszereket, déligyümölcsöt és más cikkeket szállít Lengyelországnak szén, fa, kerámiaipari cikkek, fémáruk és más termékek ellenében. Az „európai gazdasági együttműködés szervezetének" ülése Párizsból jelenti a TASZSZ. Párizsban megnyílt az úgynevezett' seurópai gazdasági együttműködés szervezete* (OBEC) tanácsának rendes ülésszámít Ez a szervezet, amely jónéhán.