Magyar Nemzet, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
Vasárnap, 1053. november 1.■ a nép érdekében nagy jelentőségű határozatot hozott a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a közszükségleti iparcikkek termelésének kibővítéséről és minőségének javításáról. Annak a programmak, amelyet a Szovjetunió kormánya és a Kommunista Párt dolgozott ki a könnyűipar további, fokozott ütemű fejlesztésére, szilárd anyagi bázisa van. A Szovjetunió eredményesen végrehajtotta az ország iparosításának tervét, így ma műszakilag tökéletes, nagyteljesítményű nehéziparral rendelkezik, amely biztosította az ország gazdaságának önálló, független és gyors fejlődését.Az iparosítás eredményei mind jelentősebben éreztetik hatásukat a nép anyagi jólétén. A szovjet állam a nehéziparra támaszkodva most fokozott ütemben fejlesztheti a könnyű- és élelmiszeripart, hatalmas arányokban növelheti a lakosság céljaira szolgáló cikkek termelését. A könnyűipar fokozott fejlesztésére irányuló átfogó programm elfogadása egyáltalán nem azt jelenti, hogy a múltban ez az ipar nem fejlődött. Ellenkezőleg, a közszükségleti cikkek termelése a Szovjetunióba® évről évre fokozódik, s ma már lényegesen maga mögött hagyta a háború előtti színvonalat. Ha például az 1926-tól 1553-ig terjedő 27 éves időszakot tekintjük, és összevetjük ezzel a cári Oroszország történelmének 1885—1912 közötti szakaszát, akkor kiderül, hogy ebben az időszakban a lakosság számához viszonyított árumennyiség a Szovjetunióban évente háromszor olyan gyorsan nőtt, mint a forradalom előtti Oroszországban. A folyó évben a fogyasztási cikkek termelése a Szovjetunióban 72 százalékkal múlja felül az 1940-es színvonalat. A szovjet nép anyagi jólétének gyors fokozódása azonban együtt jár az áruszükséglet gyorsütemű növekedésével. Ez is egyik nagyszerű sajátossága a szocialista tervgazdaság fejlődésének, amelynek legfőbb célja az emberek szakadatlanul növekvő szükségleteinek általános kielégítése. A háborút követő éveket a szovjet dolgozó tömegek életszínvonalának rohamos emelkedése jellemezte. Növekszik pénzbeli jövedelmük és ugyanakkor növekszik jövedelmük reális értéke, mivel a szovjet állam következetesen a kiskereskedelmi árak csökkentésére irányuló politikát folytat. A hatszoros árleszállítás eredményeképpen a Szovjetunióban az árszínvonal alacsonyabb az 1947-es árszínvonal felénél, számos igen fontos áru, így a kenyér, a hús, a vaj ára egyharmadára csökkent. A szovjet nép magas és egyre növekvő vásárlóképessége mind több és több árut igényel. Ez látható abból is, milyen rohamosan fejlődik a Szovjetunió belkereskedelme. Az 1928—1940 közötti időszakban a kiskereskedelmi áruforgalom (viszonyított árakban) 2,3-szeresére nőtt. A háború után az ország áruforgalma ismét számottevő növekedést mutatott. Így például a Szovjetunió kiskereskedelme az 1949—1952 közötti négy év alatt megkétszereződött. A szovjet kormány és a Kommunista Párt a nép fogyasztásának még ezt a rendkívül nagyarányú növekedését sem tartja elégségesnek. A lakosság egyre növekvő keresletének maximális kielégítése, az árubőség megteremtése érdekében hagyták jóvá a Szovjetunióban a közszükségleti cikkek termelésének gyorsított fejlesztésére irányuló széleskörű programmot. A programút három évre — 1954—1956-ra — vonatkozik. E program it jelentősen emeli azokat az egyébként is nagy előirányzatokat, amelyeket a Szovjetunió fejlesztésének ötödik ötéves terve a közszükségbeli cikkek termelésére vonatkozólag állapított meg, így például, míg a folyó évben a Szovjetunióban 5,3 milliárd méter pamutszövetet gyártanak, 1954-ben a pamutszövet termelése eléri az 5 milliárd 549 millió métert, 1955-ben a 6 milliárd 267 millió métert, 1956- ban pedig még tovább emelkedik. Az idén több mint kétszázmillió méter gyapjúszövetet állítanak elő, 1954-ben 242 millió métert, 1955-ben pedig 271 millió métert. 1956-ban kétszer annyi gyapjúszövetet fognak gyártani, mint 1950-ben. A Szovjetunió az idén több mint négyszázmillió méter selyemszövetet termel, 1954-ben — 504 millió métert, 1955-ben — 573 millió métert, 1956-ban pedig 5,2-szer annyit, mint 1950-ben. A Szovjetunió 1954- ben 267 millió pár bőrlábbelit készít, 1955-ben 318 millió párt, 1956-ban pedig még többet. Ilyen hatalmas termelési ütemet és ilyen óriási termelési arányokat irányzott elő a szovjet állam a közszükségleti iparcikkek minden fajtájánál. Több százmillió pár kötöttáru, több millió varrógép, kerékpár, rádióvevőkészülék és televíziós készülék, több tízmillió különböző fajta óra, több tízmillió különböző ruhadarab, rengeteg bútor, edény, hűtőszekrény, mosógép, porszívó stb. — ezek az arányok jellemzik a Szovjetunióban a közszükségleti cikkek termelésének továbbikiszélesítését. A lakosság váljaira szolgáló cikkek termelésének átfogó programmja természetszerűen újabb óriási beruházásokat tesz szükségessé a könnyűiparban, az ipari termelőszövetkezeteknél. És a szovjet kormány a nép érdekében végrehajtja ezeket a beruházásokat. Az ötödik ötéves terv új könnyűipari gyárak és üzemek építésére és műszaki berendezésére előirányzott óriási Ilyenkor déli egy óra tájt mozogni is alig lehet a salgótarjáni népbüffében. Hát még enni! De ha az ember nagyon türelmes és szépen sorbaáll apénztárnál, néhány perc alatt megszerzi a cédulát a kiválasztott ételre. Sőt hamarosan a csemegekarajt is megkapja a pultnál (miiért csemege, amikor alig lehet megrágni?) párolt káposztával és burgonyával. Most már csak helyet kell keresni az egyik hosszúlábú, magas asztalnál és akikor már semmi akadálya, hogy állva elfogyasszuk az ebédet. Bizony alaposan megéheztem. Hajnalban indultam el Pestről, reggeli nélkül. Délelőtt tíztől egy óráig ültem a megyei tanács tanácstermében és hallgattam a megye minden részéből összegyűlt békeharcosok, a legjobban beszélő, a nemzetközi békeharc dolgaiban legtájékozottab falusi asszonyok, munkások, bányászok, tanácskozását. Miközben a húst rágcsálom, minduntalan visszagondolok a sokfokos hozzászólásra. Nem tudok betelni a sok jóízű hoszszú áva meg ó vak, amely olyan természetesen formálódik a nógrádi ajkakon. Estig elhallgattam volna, közülük is, a legízesebb beszédét, a kazári Tőzsér Jánosnét. Vannak, akik még emlékeznek rá, a III. Magyar Békekongresszus talán legsikeresebb szónokára, akinek száján oly zengőn szólt Petőfi verse: Békét, békét a világmar. .. • Most délelőtt arról beszélt, hogyan viszi ő Kazáron embertől emberig a béke szent tüzet. — Akár úton járok, akár mészárszékbe vagy népboltba megyek — mondta —, mindenütt a békéről beszélek. Legutóbb Henri Martinról hallgattak az asszonyok, hogy minő élete volt s nagyon meghatotta őket, hogy a menyasszonyával az esküvőjüket a börtönben tartották. De Tőzsérné nemcsak beszél a békéről. Tesz is egyet-mást, s úgy látom, nem keveset. Elmondta, hogyan panaszkodtak neki a minap az asszonyok. Tejibeadásukat teljesítették, de a tejbegyűjtő beírta őket, hogy a felesleges tejet is be kell adniok. * Ilyen nincs! A felesleget a szabadpiacon lehet értékesíteni.* Elment a tanácselnökhöz: mi van a tejbeadással? Intézkedésnem történt, elment a földművesszövetkezethez: „Eiviánsiak, ez történt! Ha az a tejbegyűjtő nem kapott utasítást, váltsák fel. Tőzsérné mindig magával hordja az újságot a kormányprogrammal és tudja, mit mikor lehet. A tejbegyűjtőt leváltották. Úgy érzi és joggal, hogy ez is béketett volt. Élményeimet nem is nagyon tudom összegezni, amikor egyszercsak kiket látok a pénztár körül? Három asszonyt a tanácskozásról, mindhárman ismerőseim. Nagy tanakodás, hogy mivel kezdődjék az ebéd. A másik kettő beadja a derekát, győz özv. Ferencz Mihályné Burjaspusztáiról s bizony egyegy kupica rummal kezdődik az ebéd. Miközben iszunk és kocsinberuházásait tovább növelik. 1954-ben például a közszükségleti iparcikkek minisztériumának beruházásai öt milliárd 850 millió rubelt tesznek ki a beruházási előirányzat 1953-ban várható 3 milliárd 148 millió rubeles teljesítésével szemben. Az elkövetkező két év leforgása alatt az említett minisztériumnak 1.861.000 fonóorsót, több mint 53 ezer szövőgépet és sok egyéb berendezést kell üzeletbehelyeznie. A közszükségleti cikkek termelése fokozásának programmja újabb tanúbizonysága a szocializmus országa békeszerető politikájának. A könnyű helyiipari vállalatok és az ipari termelőszövetkezetek mellett széleskörűen bevonták a közszükségleti cikkek termelésébe a nehézipari, többek között a kohó-, a vegyi-, a gép-, a repülőgép-, a védelmi, a faipari és sok egyéb nehézipari vállalatokat. Csak az az állam tud kitűzni és végrehajtani a polgári rendeltetésű ipar fejlesztését szolgáló ilyen bámulatos terveket, amelynek nincsenek támadó célkitűzései és amely békés irányban fejleszti gazdaságát. Csak a nép érdekei fölött következetesen őrködő állam képes olyan határozatokat hozni, amilyeneket az utóbbi időben a szovjet állam hozott. M. Makszimov tünkén már csak ebéd után ( férfimódra csak sörrel)felnézem ezt a három különböző asszonyt, akit — azonkívül, hogy egy járásba valók — egy dolog köt és tegezitet össze: a gyerekeik és a béke szeretete. Ferenczné idős asszony, hat gyereket nevelt fel. Fekete ruhája, kendője teljesen ellentmond vidám, okos és fiatalos szemének. Mellette Balla Lászlóné tarka szoknyában, mélyzöld szűk plusztikjában és fején — mint egy világosuiló pompás dália —a nejtári módra megtűzött fejkendő, amely alól halántékéra húzott, szorosra font szőke haja incselkedik ki Cseléd volt, nem tagadja, ma pedig talán a legszebb ház az övék Dejtáron (a legszebb két gyerek feltétlenül az övéké), legfeljebb az a szívfájdító, hogy az ura csak kéthetenként tud hazajárni Sztálinvárosból. A falu mellett a város, ilyen Rákos Józsefné, ez a pici fiatal asszony nadrágban, kordbársony kabátkában, úgy anyáskodik fölöttük, mintha a legidősebb lenne, pedig éppenséggel a legfiatalabb, jóllehet két gyermeke van neki is. Viszont 5 a balassagyarmati járási békebizottsági titkár (mell diákesem még egy sereg funkciója van: a járási tanács alkalmazottja, pártvezetőségi tag, szakszervezeti bizottsági vezetőségi tag, MSZT járási vezetőségi tag — képtelenség, hogy ezt mind győzze). Ő választja ki nekik a csemege-karajt (hiába figyelmeztetem őket, hogy a hús rágós), elhozza az ételt, sört csapoltál. Esznek és közben folyik a szó is. Néha-néha közbekérdezek: — Hogy megy a béke maguknál, Ferencz néni? — Megy is, nem is. Magától nem megy. El kell járni sokat szülök iskolájába, család látogatásra is tudni kell a módját. »Hallottam, hogy szép rozmaringod van, állítok be az egyik asszonyhoz, adnál kicsit palántázni?« így kezdődik, meg ■máshogy és a végén mindig benne vagyunk a nagy beszélgetésben a világ sorsáról. Meghívom gyűlésre őket. Némelyik csak átszalad, dagasztásból, legfeljebb kissé keményebb lesz a tészta. De ő meg okosabb lesz, az is valami. — Szóval mégis megy? — No, no- Van-nak ám békéiknek is nálunk. Akik nem tudják megbecsülni, hogy mi minden lett olcsóbb. Hogy minden fiún lóden-kabát lobog, mert hogy hétszáz forint lest az ára. Nekem a szívem van benne a békében. Most a békeestre készülünk, november másodikén lesz, jöjjön el az elvtárs. Nehezemre esik a szalkódás, mert Battámé is invitál s ő még hozzáteszi, hogy 17 liter szilvóriuma van, a tsz-ből kapta, munkaegységre s szívesen koccintana pestiekkel Dejtáron- Tudni kell, hogy Battáéknál a nyáron jártak a Béke Világtanács ülésének külföldi küldöttei. Megcsodálták a vadonatúj házat, a nógrádi szőttesekkel díszes tiszta szobát, az örökölt szentképet a falon, arrébb a munkásmozgalom vezetőinek arcmásait. Batláné büszke a házára, 230 munkaegységére, férje 1800 forintos havi keresetére. De legbüszkébb arra, hogy a nyáron egymagas kisgyűlést tartott a fiataloknak Henri Martiniról, az utcájukban nincs olyan ház, amelyetne látogatott volna meg és nincs az utcában egyetlen olyan 18 éven felüli, akit ne venne rész: a békemozgalomban — asz ő szavára ! — Vagyis Dejtáron minden rendben van — velem közbe, míg ezt mind elmondja. — Rendben? Jó volna egyszer megkérdezni a tanácsot, miért dugják a fiókba a békebrosúrákat. Szándékosan rejtik el, meg ne kapjam, hátha úgy nem végzek majd békemunkát-Faggatásomra aztán még mást is elmond. Azt, hogy a tsz-ben az elnök egyes asszonyoknak kedvez, olyan helyre teszi őket, ahol könnyen sok munkaegységet lehet szerezni. Más meg, aki nem keresi a kedvét, rossz helyre kerül Megegyezünk, hogy ezt megfelelő helyen elmondjuk, Rákosné megtoldja a helyi tanácsokról mondottatot- ő jól ismeri őket, állandóan járja a gyarmati járás községeit, kerékpáron meg motorbiciklin. — Ha márkérdezi, hát megmondom, azért járok nadrágban, mert nem leszek bolond, köszvényt kapni a térdeimbe fiatalkoromban. A tanácsok bizony fütyülnek a békemozgalomra — mondja. — Olim ötödik kerékfélének érzik a kocsiban. De a nemtörődömség, a bürokrácia sem tud erőt venni a békemozgalmon. Rátkosné, mint járási békebizottsági titkár, legbüszkébb az olyan győzelemre, mint az érsekvadikerti A falu egyik legtekintélyesebb mintagazdája, Pálinkás Ignác 18 hadas paraszt ma ,a község legtevékenyebb békeharcosa. Amikor tavaly vetőmaghiány mutatkozott, őkként, béketettként egy mázsa búzát ajánlott fel. Éppen akikor toppant be hozzá egy kupec és mindjárt meg akarta venni a gabonát. — Megígértem, odaadom. Engem nem lehet eltántorítani a békétől — mondotta Pálinkás bácsi. — No ez szép történet — jegyzem meg —, csak azt magyarázza meg, elvtársnő, hogy győzi ezt a sok funkciót? — Amelyik lő jól húz, arra sokat raknak Most megszólal Ferencz néni: — Özvegy vagy, szép vagy. Az énkisfiam mindig azt mondja, hogy özvegy asszonyt akar feleségül venni. Rátkosné elvörösödik: — Menj már, Ferencz néni. Kinek is kell özvegy asszony két gyerekkel . • Közbeszól erre Battáné: — Hát azt mondanám: mondj le legalább az egyik funkciódról s helyette menj férjhez. — Erre inni kell — mondom. Összekoccintjuk a söröspoharakat. — A békére! — A világbékére! — teszi hozzá egyszerre Ferencz néni meg Battáné. Nemes György Ebéden a tarjáni népbüffében Maflar Nemes Depressziós irányzat a vezető tőkés országokban A nyugati sajtó az elmúlt hetekben még csak bizonyos jellegzetes válságtünetekről írt, amelyek a tőkés országok gazdasági életének különböző területein észlelhetők, újabban azonban már széles területen kibontakozódepressziós irányzatról* írnak. A ^depressziós irányzat*, mely egyre nagyobb területeket borít el a tőkés országok gazdasági életében — mint a Wall Street Journal írja, már a nagy monopóliumok urainak osztalékait is fenyegeti. A Wall Street Journal kifejti, hogy még 1953 elején isrendkívül kedvezően* fizettek osztalékot a nagy monopóliumok részvényei. Tény, hogy a koreai háború megkezdése óta az amerikai nehézipari és főként fegyverkezési részvények tulajdonosai 123 milliárd dollár nyereségre tettek szert. »Ennek a korszaknak, úgy látszik, végéhez értünk" — jegyzi meg mélabúsan a Wall Street-mágnások lapja. Persze a nagy nehézipari trösztök vezetői nem könnyen nyugszanak bele a helyzet ilyen irányú alakulásába és például II. Henrik, a Ford-dinasztia jelenlegi ura, a N. Y. Journal Americain munkatársai előtt kijelentette: »Két út áll nyitva előttünk, az egyik a háborúhoz, a másik a csődhöz vezet.« Kétségtelen, hogy az amerikai trösztvezérek mindent elkövetnek a háborús politika fenntartására, de annak is kétségtelen jelei tapasztalhatók, hogy az Egyesült Államok közvéleménye egyre határozottabban szembehelyezkedik ezzel az irányzattal, amelynek nemcsak politikai veszélyeit látják, hanem súlyos gazdasági következményeit is kénytelenek tapasztalni. Hogy az egyszerű amerikai adófizető számára mit jelent az a fejődés, amely az elmúlt három évben 123 milliárd dolláros nyereségetgyümölcsözött a nehézipari trösztök számára, kiderül a Newsweek című folyóirat egyik legutóbbi számában közölt statisztikából. A statisztika adataiból megállapítható, hogy míg az Egyesült Államok adófizetői 1936-ban 4 milliárd és 68 millió dollár adót fizettek összesen, addig 1951-ben a befizetett adók összege 48 milliárd és 142 millió dollár volt. 1953-ban pedig 68 milliárd és 300 millió dollár adóbevétellel számol az amerikai államkincstár. Ami annyit jelent, hogy két év alatt az adóterhek 20 milliárd dollárral nőttek ki egyszerű amerikai polgárok számára. Ennek ellenére az Egyesült Államok költségvetése az 1953. július 30-val záródó költségvetési évben 9 milliárd 389 millió dollár deficitet mutat, 1 millárd dollárral többet, mint amennyivel számoltak. Ezeknek a tényeknek gazdasági hatását elemezve, a Gazette and Daily című lap megállapítja, hogy körülbelülhét esztendeje az Egyesült Államok gazdaságaaz inflátió érvényébe került. Az árak állandóan emelkednek és ha még nem is tartunk ott, ahol Németország tartott az első világháború után, amikor néhány tojás megvásárlásához egy kosárra való papírpénzre volt szükség, de azért az amerikai polgár nyugtalanul figyeli a dollár vásárlóerejének rohamos csökkenését. Az úgynevezett árellenőrzás felfüggesztése óta hivatalos amerikai kimutatások szerint a 225 legfontosabb élelmi- és közszükségleti cikk ára körülbelül a duplájára emelkedett. Ugyancsak hivatalos megállapítások szerint az amerikai dollár vásárlóértékének legmélyebb pontjára zuhant 168 éves történelme során. Az U. S. News and World Report adatai szerint, az 1939-es nívót véve alapul, egy dollár ma mindössze 54,50 centet ér vásárlóértékben-Ezek az adatok az úgynevezett »legerősebb« tőkés ország gazdasági helyzetét jellemzik. Az úgynevezett gyengébb tőkés országok helyzee még nyomasztóbb. Ez különösen Franciaország gazdasági életében figyelhető meg. Jean Fabiani, a Combat-ban megállapítja, hogy Franciaország egész gazdasági politikájában gyökeres változásra van szükség,ha nem akarjuk, hogy az ország visszavonhatatlanul elmerüljön a gazdasági hanyatlás mocsarába és elveszítse nemzeti szuverenitásának utolsó maradványait- is« A Combat cikkírója kifejti, Franciaországban legalábbis gazdasági síkon valóságos forradalomra van szükség ahhoz, hogy az ország kilábaljon mai súlyos helyzetéből. »A termelés visszaesik. Az ország állandóan külkereskedelmi deficittel küzd. A dolgozók életszínvonala nem kielégítő. Az árak a civilizált világ legmagasabb árai — írja Jean Fabiani. — Ez a haladásellenes politikakét év óta, amióta engedtek apénzügyi stabilitás* csalóka vágyának, hallatlanul veszélyezteti az ország gazdasági jövőjét. Annak ellenére, hogy a beruházások elégtelenek, minden egyes költségvetés során lefaragnak belőlük, hogy elérjék az egyensúlyt. Ez a törekvés azonban mindeddig hasztalannak bizonyult.* A francia társadalom különböző rétegei közül a legaggasztóbb a mezőgazdasági lakosság helyzete. Amire rávilágít néhány hivatalos statisztikai adat. A mezőgazdasági lakosság bevételét Franciaországban fejenként évi 110.000 frankra becsülik ugyanakkor, amikor — ugyancsak hivatalos megállapítás szerint — az egy személyre eső létminimum évi 240.000 frank. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági lakosság csupán a felét keresi meg ma Franciaországban annak, ami a normális megélhetéshez szükséges- A l'Observateur-ban Charles d’Aragon, volt képviselő a francia parasztok helyzetével foglalkozva megállapítja: »A parasztság régen nem volt olyan elégedetlen, mint most. Soha nem talált jogosabb hangokat és helytállóbb érveket az igazi agrárpolitika követelésére. A képviselő kifejti, hogy a francia parasztság problémáinak megoldására csak egy hatásos gyakorlati út áll nyitva, éspedig a szövetkezeti termelés valamilyen formájának széleskörű megvalósítása. A francia ipar helyzetéről a Paris-Pretiste-l'Intransigeant ír néhány jellemző sort: »Ma már senki előtt nem ismeretlen, hogy iparunk 1914 óta elveszítette a talajt a lába alól amerikai, angol és német versenytársaival szemben. Annyira rövidlátóik voltunk és féltünk a »nagyoktől*, hogy a végén kicsik maradtunk és a francia ipar versenyképesség ésteljesítőképesség dolgában messze elmaradt a fejlődésben.* A vezető tőkés országokban kibontakozó depressziós irányzatra jellemző még Anglia helyzete is. Az angol nemzetgazdaság helyzetét elsősorban a külkereskedelmi kapcsolatok fejlődése befolyásolja. Nos, a legutóbb Genfben megtartott úgynevezett nemzetközi vám- és kereskedelmi egyezmények konferenciáján az angol küldött kifejtette, hogy főként az amerikai kereskedelmi rendszabályok következtében, Nagy-Britannia külkereskedelme állandó válsággal küzd. Ennek az évnek első öt hónapjában az angol külkereskedelem deficitje már elérte a 740 millió fontsterninget. Emellett az angol külkereskedelem állandó visszafejlődési irányzatot mutat. A múlt évben az előző évihez képest az angol külkereskedelmi forgalom 6 százalékkal csökkent és ez a tendencia változatlanul tovább tart-Aggasztja az angolokat a kipilaista világpiacokon jelentkező egyre hevesebb nyugat-i német konkurrencia is. Ilyen körülmények között érthető, hogy ha az angol gazdasági körökben igen erős visszhangra talált Roland Bergernek, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére alakult angol egyesülés elnökének az a kijelentése, hogy a demokratikus világpiac országaival, a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus országokkal való kereskedelmi kapcsolatok kibővítése az angol kereskedelem számára »élet és halál kérdéses. P. F. Aláírták az 1953—54. évi magyar-holland árucsereforgalmi megállapodást A Hágában folytatott árucsere-forgalmi tárgyalások eredményeképpen október 20-án aláírták az 1953—54. évi magyarholland árucsereforgalmi megállapodást. A megállapodás a múlt szerződéses évhez képestnövekedő áruforgalmat irányoz elő. Magyarország a többi között vas-és fémtömegcikkeket, kerékpáralkatrészeket, különféle vegyi anyagokat, bőröket, elektromos szerelési anyagot, gépeket és mezőgazdasági termékeket, míg Hollandia textil nyersanyagot, gyógyszeralapanyagot, elektrotechnikai cikkeket fog szállítani. (MTI) _5 Müvén/ fetiménnek, mátkád pmncelánok, ésomkxiatáfifok, cs antpocaquántfok, antikéd &ty£űiíbmik BIZOMÁNYBA VÉTELE ÉS ELADÁSA A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT SZENT ISTVÁN KÖRÚT 3. SZÁM ALATTI FIÓKJÁBAN Felvevőhely: Fálk Miksa utcai oldalon