Magyar Nemzet, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

A vietnami javaslat Ebben a hónapban volt hét esztendeje annak, hogy francia hadihajók tűz alá vették Hai­­fon­g kikötővárost. A francia hajóágyúk gránátjai húszezer embert gyilkoltak meg ezen a napon. Ezzel kezdődött a s-sal­e guer­res, a szennyes háború, a gyarmati hódítás sötét és véres történetének legigazság­­talanabb háborúja. Ho Si Minh-nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nökének, ez Expressen című svéd lapban megjelent nyilat­kozata most megteremtette e háború befejezésének, a tisz­tességes fegyverszünet létre­hozásának feltételeit.­­A fran­cia kormánynak meg kell szün­tetnie az ellenségeskedéseket, a fegyverszür­et tehát ilyen­formán valósággá válik — mondotta Ho Si Minh. — En­nek a fegyverszünetnek az al­apja azonban az, hogy a francia kormány tiszteletben tartja Vietnam függetlensé­gét.* A szabadságáért s független­ségéért emberfeletti hősiesség­gel küzdő vietnami nép vezető­jének nyilatkozatta döntő jelen­tőségű a jelenlegi­ nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság béke­­kezdeményezései nyomán létre­jött a koreai fegyverszünet, a békén arc nagy dia­dal­a. A ko­reai fegyverszünet megmutatta, hogy még a legbonyolultabb kérdéseket is meg lehet oldani, nyugvópontra lehet juttatni tárgyalások útján. A koreai vérontás megszűntet­ése nyo­mán vi’.á'■'szerte hatalmas erő­vel csendült fel a követelés: vessettek véget a háborúnak Vietnamban is. Ho Si Minh novatkozata száz- és százm­il­­lióknak ezt a követelését fo­galmazta meg olyan formá­ban, hogy azt a francia kor­mánynak igen nehéz lesz visz­­sz® utasí­tani­a. A nyilatkozat nyilvánosságra hozása után jogga­, állapította meg Ma­rc Jacquet, az úgynevezett társ­­állam­ok kérdéseivel foglalkozó francia államtitkár, hogy az „világjelentőségű hír«. Ho Si Minh nyilatkozata olyan időpontban történt, ai­­kor a vietnami néphadsereg egységei mindenütt­­s vereséget mértek az expedíciós haderők­re. Pedig az Indokínai Bank részvényesei, majd a nyomuk­ba lépő amerikai üzletembe­rek a hét esztendő során min­dent elkövettek, hogy letörjék a vietnami nép szabadsághar­cát. Amikor a háború elkezdő­dött, a vietnamiak csak heve­nyészve fel­fegyverzett és jó­formán semmi lőszerrel sem rendelkező önvédelmi csapa­tokat tudtak szembeállítani az expedíciós hadsereg alik­ig fel­fegyverzett egységeivel. A vietnamiaknak alig volt 1500 viszonylag új puskájuk. A há­ború első szakaszában, amely 1947 végéig tartott, a franciák gyalogos, motoros, valamint ejtőernyős osztagok összponto­sításával és nem utolsósorban Diethelm SS-eivel igyekeztek döntő csapást mérni a­ szerve­zés alatt álló vietnami had­erőre. Az offenzíva nem érte el célját. Az expedíciós csapa­tok állományuk és felszerelé­sük nagy részének elvesztésé­vel visszavonultak. Ezzel a kudarccal a háború új sza­kasza kezdődött, amelyet a vietnamiak ronz­erük egyen­súlyai szakaszának neveznek. Erre az időre csitr­ai vietnami néphadsereg megszervezése kiképzése, felszerelése. A had­sereggel egyyik­ megerősödött a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, a nép hallatlan aka­raterővel a párás dzsungelek mélyén korszerű hadiüzemeket hozott létre és a front mögötti lakosság munkájának meg­szervezésével biztosította az ellátást. A háború harmadik szakasza 1950 ben kezdődött. Ennek jegzetessége az, hogy az újjá­szervezett vietnami néphadsereg e védelemből tám­adásba ment át. 1950-ben a néphadsereg egy­ségei lerohanták a kínai határ mentén különösen kiépített francia erődrendszert. A mene­külő gyarmatosító seregeket ko­moly bekerítő csatákban felmor­zsolták, sorra szabadítaták fel a különböző őrállások­at, végül pedig Langsen városát is, amely már a hanoi térség védő­­övezetéhez tartozott. Ez a vereség rendkívüli ria­dalmat okozott Franciaország és az Egyesült Államok vezető köreiben- Amerika nem fukar­kodott a dollárokkal, megindul­tak a fegy­versz­állító hajók az indokínai kikötők felé és az amerikai vezérkar parancsára az expedíciós hadsereg újabb támadásra indult. Ez a kísérlet is kudarcot vallott. A franci® hadvezetőség a kudarcok láttán újabb amerikai támogatást kért. Az amerikai kormány ígéretet is­ tett erre, majd 1951 őszén tárm­a-­­dásba parancsolta ismét a fran­­­ciáikat. A vietnami néphadsereg főparancsnoksága azonban ha­talmas vereséget készített elő a támadók számára. A nép­hadsereg egységei mindenütt visszavonultak és az immár hí­ressé vált Hoah Binh térségbe csalták be az expedíciós ezre­dest. A francia hadvezetőség besétált a csapdába. 1952 tava­szán azután a vietnami nép­hadsereg elsöprő erejű ellentá­madást indított, elfoglalta Hoah Binh erődöt, megtisztította a gyarmatosítóktól a Hanoi és Haiphong között fekvő Vörös­es Fekete-folyók deltáját és a franciák fő katonai támaszpont­jának, Hanoinak kapujához ért. Vietnam 350.000 négyzetkilomé­ternyi területének 95 százalékát és 22 millió lakosából húszmil­liót a vietnami néphadsereg fel­szabadított. Az ez év tavaszán megkezdett évszak­nyugati­ Vietnamból Pater Laóbai (Laosz) do­btai vissza a franciái expedíciós csapa­tokat- Fellán­golt si népi szabadságharc a másik ^társországban*, Khmer­ben (Kambodzsa) is. A francia arcvonal egész szélességében hatalmas rések tátongtak. A francia tábornokok által han­goztatott ^katonai megoldás* teljesen csődöt mondott. Ebben a helyzetben azonban — éppen a nemzetközi feszültség enyhí­tése, a tárgyalások megköny­­nyítése érdekében — a viet­nami néphadsereg megállította offenzíváját.­­ Egész Franciaországban újult erővel harsant fel a vietnami háború befejezésének követelé­se. Még a francia kormánykörök — így például Lemlel miniszter­elnök is, beiktatási beszédében — kénytelenek voltak óvatos célzást tenni a háború esetleges befejezésére. A hadműveletek igazi vezetői azonban ekkor mér régóta a Pentagonban szé­keltek és az amerikai vezérkar hallani sem akart a koreai fegy­verszünet után a vietnami fegy­verszünetről. Washingtonban tehát új terveket dolgoztak ki, amelyet egy francia tábornok — Navarre — nevére keresz­teltek. Az amerikai kormány újabb százmilliókat ígért to­vábbi ágyútöltelék ellenében a franciáknak. A megerősített és fel­töltött expedíciós haderőknek két hadműveletet, a »Sirály« és »Csukka« hadműveletet kel­lett volna diadalmasan végre­­hajtaniok. Az előbbi húsznapos harc után azzal járt, hogy a vietnami néphadsereg megsem­misített három zászlóaljat és Ifi századot. Az utóbbi, amely­­lyel a vietnami néphadsereg erőit átcsoportosításra akarták kényszeríteni, célját vesztette. Ebben a helyzetben követke­zett tehát be Ho Si Minh javas­lata, miután a francia hadsereg 1946 decemberétől 1953 júliu­sáig a háborúban 280.000 em­­bert veszített, akik közül 217.000 elesett. Joggal mondhatta Fou­­erier gaulleista képviselő a fran­cia nemzetgyűlés októberi indo­kínai vitájában, hogy »a múlt század szerencsétlen mexikói hadjárata valósággal a hadmű­vészet remekműve volt az indo­kínai expedícióhoz képest­. Befolyásos erők fáradoznak azonban az Egyesült Államok­ban és Franciaországban a tár­gyalások útjának eltorlaszolá­sán. Az Indokínai Bank befek­tetéseinek roncsaiért küzdő francia monopóliumok, de első­sorban azok az amerikai társa­ságok, amelyek nagy koncesz­­sziókat kaptak ón-, ólom- és wolf­ramitel­epek kia­kn­á­z­ás­á­r­a, amelyeknek kezébe vándoroltak át a francia gumi­ültetvények, elkeseredetten h­adakozna­k a megegyezésnek még a gondo­lata ellen is. Mindezen túl az amerikai katonai vezetés rend­kívül fontos támaszpontnak tartja Vietnamot a Kína tetem agresszió tervében. A vietnami háborúra az amerikaiaknak azért is szükségük van, hogy abból adott esetben általános távolkele­ti háborút robbantsa­nak ki. Dutles amerikai külügy­miniszter a vietnami háború kiterjesztéséről szóló néhány héttel ezelőtti nyilatkozatában nyíltan fenyegetődzött ezzel az eshetőséggel. A v­il­ágközvélemény­t min­denekelőtt a francia nép hatá­rozottan követeli ennek a hábo­rúnak, amelyet az Observateur bérmunkában végzett mészár-' lás«-nak nevezett, omladéktalan megszüntetését. Ho Si Minh is hangsúlyozta nyil­atkoza­tában, hogy »a francia népnek a­üg­­getlenségért, a demokráciáért, az békéért és a vietnami háború befejezéséért vívott, küzdelme egy­ike ezeknek a leg­om­­osabb tényezőknek, amelyek­­ révén megoldható a vietnami kérdés«. A háború folytatás® mailéit ma már a francia polgári pártok tagjai nem merik felemelni sza­vukat. A francia némáé r­évül én vietnami vitájának lefolyá­sa és most legutóbb november 22-én a Viet­nammal való tárgya­sok ér­de­k­ében tartott párizsi országos értekezlet, amelyen a legkülön­bözőbb pártál­lású politikusok szólaltak fel, egyaránt azt bizo­nyítja, hogy a francia hazafiak évek óta tartó küzdelme meg­teremtette Franciaországban a háború megszüntetésének felté­teleit. A nagy kérdés azonban az, hogy a francia formáiny m­en­nyibe­n engedtelmeskedik a háború folytatását elrendelő amerikai parancsnak, amelynek legutóbb Nixami, az Egyesült Államok alelnöke adott hangot Saigonban. A Szovjetunió legutóbbi, a négy külügyminiszter tanács­kozását javasoló jegyzéke, a Panm­indzsonban tárgyaló ko­reai-kínai fél tegnapi indítvá­nya, amely a koreai politikai értekezlet még e hónapban Del­hiben történő összehívását sür­geti, és Ho Si Minh fegyverszü­neti ajánlata után a tárgyalá­sok ellenségei­­ sarokba szorul­tak. A koreai kérdés rendezése és a vietnami háború megszün­tetése döntő lépés lenne a nem­zetközi feszültség további csök­kentésének útján. A Béke Vil­ág­­ta­nács legutóbbi bécsi ülésszaka éppen arra hívta fel szerte a vi­lágon a békeharcosok­at, hogy fokozzák küzdelmüket a nagy­hatalmak tárgyalásának meg­valósításáért, azért, hogy e tár­gyalások szellemét, a tárgyalá­sok politikáját győzelemre lehes­sen vinni az erőszak politikája fölött Vietnamban is. A béke hí­veinek eddigi harca nagy mér­tékben hozzájárult a koreai vér­ontás megszüntetéséhez és a négyhatalmi tárgyalás reális lehetőségéhez. A további harc­nak a vietnami háború befejezé­sét és a vitás nemzetközi pro­blémák rendezését kell eredmé­nyeznie. Pethő Tibor Két nagyjelentőségű békelépés Koreai-kínai javaslat a koreai politikai értekezlet összehívására N­o Li Minh nyilatkozata a vietnami fegyverszünet lehetőségéről A külpolitikai Helyzet A Szovjetuniónak a négyhatalmi külügyminiszteri értekez­­let összehívása ügyében az Egyesült Államokhoz, Angliá­hoz és Franciaországhoz intézett újabb jegyzéke változatlanul a világközvétemény érdeklődésének középpontjában áll. Washing­toni kormánykörökhöz közel­álló lapok beismerik, hogy a szovjet jegyzék Londonban és Párizsban egészen más visszhangot kel­tett, m­int az Egyesült Államok hivatalos köreiben. Egyes lapok, mint a Washington Post, abból sem csinálnak titkot, hogy­­az oroszok ténylegesen kiragadták a kezdeményezést az Egyesült Államok kezéből. A Washington Post hozzáteszi, hogy az ame­rikai külügyminisztériumnak­­a szovjet lépéssel a­ vállvonogatás­­nál valamivel lényegesebbet kell szembeállítania­, mert a­­fran­ciákhoz hasonlóan mások is helyesléssel fogadták azokat a szov­jet javaslatokat, amelyek alapján mód kínálkozik Németország felfegyverzésének elkerülésére. Az amerikai lap cikke azzal vég­ződik: »Teljesen nyilvánvaló, hogy a szovjet jegyzék Franciaor­szágban reményt telt arra, hogy elérik a megegyezést és lehetővé válik az európai feszültség enyhítése, anélkül, hogy kötelezettséget kell vállalni Németország újrafefegyverzésére". A New York Times kifejti, hogy Washington s­ hűvös és határozatlan* állás­­foglalása éles ellentétben áll a jegyzék k­edvező londoni és pá­rizsi visszhangjával. Az United Press és a Star rámutat arra, hogy az amerikai diplomatákat­­megdöbbentette*, milyen derűlátó módon fogadták Angliában a szovjet jegyzéket. Washingtonban beismerik, hogy a szovjet jegyzék — mint az United Press közli —­­módosítja a bermudai értekezlet jellegét az értekezletnek a hónap elején elő­irányzott jellegéhez képeste. A londoni sajtó jelenti, hogy az angol kormány a 80. életévébe lépett Churchill elnökletével kétnapos minisztertanácson vitatja meg a bermudai értekezleten elfoglalandó angol álláspontot. A londoni rádió arról adott hírt, hogy az angol külügyminisztérium szóvivője bejelentette: ta Nagy-Britannia kormánya máris ismer­tette Párizzsal és Washingtonnal előzetes nézeteit az új szovjet jegyzékről­. A külügyminisztérium szóvivője előzőleg kijelen­tette: »Anglia örömmel üdvözli a szovjet lépést«, majd — nyil­ván Adenauerék megnyugtatására — hozzátette, hogy a nyugati hatalmak,­­­mielőtt elküldenék a választ a Szovjetuniónak, véle­ményt kérnek Adenauer kormányától is«. ]­T­yuigati hírügynökségek egyetértenek abban, hogy a­z cstö­törtöki szovjet jegyzékre, amely Berlint javasolta a külügy­­mítosztwi ■ártekézlet *.jfihrtylai,--k nyugati választ hivatalosan Eiser­hower, Churchill és Daniel pénteken kezdődő bermudai talál­kozóján vitatják meg. A Reuter washingtoni tudósítója már azt is tudni véli, hogy a bermudai értekezletnek — noha nem lesz hivatalos napirendje­­— mi lesz a fő tárgya. Eszerint első helyen szerepel a szovjet—nyugati kapcsolatok kérdése, majd ezt köve­tik a többi problémák, amelyek az atlanti szövetséggel, a távol­­keleti kérdéseikkel — különösen Koreával és Indokínával — és­ az atomfegyverrel kapcsolatosak. Az angol sajtó igen rész­letesen foglalkozik a szovjet, jegyzék­kel és áli­alékban azt a felfogást képviseli, hogy nem szabad el­szalasztani a nemzetközi kérdések békés rendezésének lehetősé­gét. Az Observer azt írja, hogy a nyugati hatalmak képviselőinek taládkozniuk kell a Szovjetunió képviselőivel. »Egy ilyen talál­kozó rendkívül­­kívánatos, mert megnyithatná, sőt meg is kell nyitnia azt az utat, amely az atom­korszakban a Kelet és a Nyu­­gat közötti türelmes megértés felé vezet... Nagy-Britanniának a bermudai tanácskozások során a kezdeményező szerepét kell m­agára vállalnia... Igyekeznie kell, hogy leküzdje az amerikaiak ellenállásét minden kompromisszumos megegyezéssel szem­ben.* A Reynolds News kifejti: „Az orosz meghívás elfogadásának út­jában csak az amerikai kormány makacs ellenkezése áll._ Nagy- Britanniának és Franciaországnak tehát a hármas találkozón nyíltan meg kell mondanduk az amerikaiaknak, hogy nem akar­ják elveszteni az oroszok által most nyújtott lehetőséget. Nem tehet tehát azt mondani, hogy a négyhatalmi megbeszéléseknek szükségszerűen meddőknek kell­ bizonyulniuk«. A Sunday Pictorial­s úgy véli: »­Vagy­ Britanniának meg kell akadályoznia, hogy az amerikaiak szabotálják a négyhatalmi találkozót és meg kell mon­­dania a Bermudáikon, hogy Nagy-Britannia elhatározott szándéka az oroszokkal való találkozás, bármi is tegyen az amerikaiak döntését. A Birminghami Post leszögezi, hogy ha szovjet­ jegyzék jelentős hozzájárulás a béke ügyéhez és mint Lyon, s megérdentii a Nyugat pozitív válaszát­. A Yorkshire Post hangoztatja: »A ’nyugati hatalmak észszerűen járnának el, ha külügyminiszterei­det elküldenék, hogy találkozzanak Molotovval. Daniel — magyarázza a Reuter kommentárja — kétségtele­nül az angol álláspontot erősíti majd a Bermudákon, hi­szen a francia nemzetgyűlés pénteki szavazása, ha Laniel for­­­ailag meg is kapta a bermudai tanácskozás előtt a »bizalm­at«,­­erv áll­a­lám­ nem jelenti azt, hogy a francia parlament hajlandó lenne jóváhagyni az Európára vonatkozó amerikai terveket. ] Lantos számára — írja Harold King, a Reuter párizsi tudósítója — égető, hogy a Bermudákon előkészítsék a négy külügyminiszter­­ értekezletét. A francia nemzetgyűlés által hozott határozat, amely hosszas tárgyalások után született meg, voltakép, »az­­ európai ■ hadseregről ■ szóló szerződés* vereségét és‘az oroszokkal való tárgyalások támogatását jelenti. Laniel a Bermudákon sür- I­getni fogja, hogy a nyugati, szövetségesek járuljanak hozzá­ az öthat­almi értekezlethez is, amelyet­ az oroszok az ázsiai kérdések megvitatása érdekében óhajtanak*. A londoni rádió is megálla­­pítja: Laniel és Bidatin, a francia nemzetgyűlés legutóbbi vitá­jának tapasztalatai után, a bermudai értekezleten nyilván te­lej­tik majd, hogy az­­egységes Európa* létrehozását ugyan haj­landók elvben folytatni, de előbb be kell­ fejezni a tárgyalásokat a Szovjetunióval,"mert a francia nemzetgyűlés lényegében­ eluta­sítja az­­európai védelmi közösséget". A Libération szerint: az új szovjet jegyzékkel személy szü­letett, hogy elkerülhető a német háborús veszély újjáteremtése*. Cosic-Floret MRP-képviseő a Parisien Liberé munkatársa előtt kijelentette: a szovjet, jegyzékben reményt lát a Keet és Nyugat közötti, feszültség enyhülésére*. A Le Monde hangoztatja, hogy a szovjet jegyzék kétségkívül pozitív vonatkozásokat tartalmaz... Londonban­ és Párizsban a derűlátás kerekedik felül... Francia­­ország és Anglia kormányának igyekeznie kell kivívni amerikai partnerénak beleagyezését ahhoz, hogy a nemzetközi tárgyalá­sokon Kína is részt vegyen­. Az 11 Paese így ír: »/­ szovjet nyilatkozat újra megnyitja az optimizmus távlatait a nemzetközi látóhatáron«. A Stockholms Tidningen szerint: »A szovjet fé­ valóban nemcsak tárgyalásokat akar folytatni, hanem a megegyezést is el akarja érni". Adenauer kormányának tagjai és a nyugatnémet hivatalos körök riadalommal fogadták a szovjet jegyzéket A nagyhatalmak megegyezése semmikép sem tetszene Adenauernek. A pártjához közelálló Badisches Ta­geblatt be is vallja: »Talán most érkezik el a kancellár legnehezebb órája”. Ugyanakkor a Német Demokra­tikus Köztársaság h­ivatalos körei örömmel üdvözölték a szovjet jegyzéket. Joh­annes Dieckmanns, a népi kamara elnöke kijelen­tette: »A német nép mélységes hálával fogadta a Szovjetunió új békelépését és elvárja, hogy a nyugati hatalmak haladékta­lanul el­fogadják a világhácc biztosítását célzó szovjet javaslatot*. Ebert főpolgármester a berlini demokratikus elöljáróság által ren­dezett nagygyűlésen ráadtatok arra, h­ogy »Berlin a német nép számára sorsdöntő tanácskozások méltó színhelye lenne*. A koreai-k­ínai javaslat Keszon'vét jelenti az Új Kína. A koreai politikai­ értekez­letet megelőző tanácskozás részvevői november 16-át­ plenáris ülést tartottak, am­elyek a koreai­­kínai fél általános javaslatot terjesztett elő mind az öt napi­rendi pontra vona­tkozóan. Ki Szok Bök, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság kormá­nyának megbízottja, a javaslat előterjesztésével egyidej­űlen fontos nyilatkozatot tett. Bírálta az ameriteitak magatartását, amelynek az volt a célja, hogy elnyújtsa a k­ét fél közötti ta­nácskozást és lehetetlenné tegye a felmerült kérdések rendezé­sét. Hangsúlyozta, hogy a ko­reai-kínai fél e mesterkedések meghiúsítására és a tisztessé­ges és méltányos alapokon nyugvó megállapodás érdeké­ben általános­ javaslatot , ter­jeszt elő, hogy lehetővé tegye a­ politikai értekezlet mielőbbi összehívását. A koreai-kínai fél általános javaslata a következő: 1. A politikai értekezlet össze­tétele és színhelye: 1. A politikai értekezletnek a fegyverszüneti egyezményt alá­írt két fél közötti, egyenlő ala­­pokon nyugvó értekezlet formá­jában kell létrejönnie. A poli­tikai értekezleten részt vevő­ két félnek teljes­ hatáskörrel k­ll rendelkeznie az értekezlet egész ideje alatt. A fegyverszüneti c'fejczmwryt aláírt, a politikai értekezleten részt vevő két fél oldalán érdekelt országok: egy­részről a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság­­és a Kínai Népköztársaság, másrészről pe­dig" az a 17 ország, amely fogy­: Véres erőket bocsátott az ENSZ- haderők" parancsnokságának rendelkezésére, nevezetesen: Ausztrália,­­ Belgium, Kanada, Columbia-, Etiópia, Franciaor­szág, Görögország, Luxemburg, Hol­landia, Új-Zéland, Fülöp­­szigetek, Thaiföld, Törökország, Délafrikai Unió, Egyesült Ki­rályság, Amerikai Egyesült Ál­lamok­ és Dél-Korea. 2. A politikai értekezleten cuk idén határozatot a'­­fegyver­'­szüneti egyezményt aláírt két fél oldalán érdekelt , országok egyhangú megállapodásával kell hozni és minden határozat kötelező erejű minden egyes aláíró országra. 3- A politikai értekezlet — zökkenőmentes lefolyásának elő­mozdítása és biztosítása érdeké­ben— hívjon meg öt érdetplt semleges országot — Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége,­­ India, Indonézia, Pa­kisztán és Burma —, hogy mint tagok, de nem a két fél valame­lyikének oldalán­ részt vegye­nek az értekezleten. A semleges országoknak minden korlátozás

Next