Magyar Nemzet, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

2 nélkül kell részt venniük a politikai értekezletnek a két fél megállapodásával meghatározók napirendje valamennyi pontjának megvitatásában és ki kell fejteniük nézeteiket, hogy megkönnyítsék a két fél közötti megállapodást. A semleges országoknak részt kell venniük továbbá a politikai értekezlet alárendelt szerveiben folytatandó megbeszéléseken is, de nem vehetnek részt a politikai értekezleten, vagy annak alárendelt szerveiben folyó semmiféle szavazásban 6©m. 4. A politikai értekezletet Új- Delhiben (India) kell megtartani. II. A politikai értekezlet időpontja: 5. A politikai értekezletet 1953 december 28-ra kell összehívni. A harmadik pont a politikai értekezlettel kapcsolatos eljárási kérdésekre, a negyedik pont az adminisztratív intézkedésekre, az ötödik pedig a felmerülő kiadások kérdésére vonatkozik. Hvang Hua, a Kínai Népköztársaság kormányának megbízottja teljes mértékben egyetértett a Ki Szok Bok által előterjesztett általános javaslattal és támogatta azt. Az amerikai megbízott továbbra is tagadta a Szovjetunió semlegességét és ellenezte a koreai-kínai fél javaslatát, végül pedig azt kérte: napolják el az ülést december 2-re, hogy tanulmányozhassa a koreai-kínai fél általános javaslatát és utasításokat kérjen a 17 ország kormányától. A koreai-kínai fél hozzájárult, hogy az ülést december 2-re elnapolják. Ho Si Mlark nyilatkozata az Expressen című svéd lapnak Stockholmból jelenti az MTI. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke nyilatkozatot adott az Expressen című svéd lapnak. A svéd újság vasárnapi számában közölte azokat a válaszokat, amelyeket Ho Si Minh a lap munkatársának kérdéseire adott. A nyilatkozat a következőképpen hangzik: Kérdés: A francia nemzetgyűlés legutóbbi vitája rámutatott, hogy nagyszámú francia politikus az indokínai konfliktusnak tárgyalások útján való rendezését kívánja. Számítani lehet-e arra, hogy ezt a kívánságot, amely még erősebben él a francia népben, ön és kormánya kedvezően fogadná? Válasz: A háborút a francia kormány kényszerítette a vietnami népre. A vietnami nép kénytelen volt fegyvert ragadni, harcolni és már nyolcadik éve hősiesen védelmezni nemzeti függetlenségét és azt az óhaját, hogy békében élhessen. Ha a francia gyarmatosítók folytatják hódító háborújukat, a vietnami népnek az az elhatározása, hogy győzelemre viszi hazafias harcát. Ha azonban a francia kormány, okulva az elmúlt évek tanulságaiból, hajlandó fegyverszünetet kötni és tárgyalások útján megoldani az indokínai kérdést, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és népe, kész megvitatni a francia javaslatot. Kérdés: Jelenleg megvannak-e a fegyverszünet lehetőségei és ha igen, milyen feltételekkel? Válasz: A francia kormánynak, meg kell szüntetnie az ellenségeskedéseket, a fegyverszünet tehát ilyenformáin valósággá válik. Ennek a fegyverszünetnek az alapja azonban az, hona a francia kormány tiszteletben tartja Vietnam függetlenségét. Kérdés: Elfogadná-e ön valamelyik semleges ország ciószolgálata.lt, hogy az találkozást kezdeményezzen az ellenséges féllel? Svédország magára vállalhatná-e ezt a küldetést? Válasz: Ha a semleges országok azt kívánják, hogy vége szakadjon a vietnami háborúnak és törekszenek a tárgyalások kezdeményezésére, akkor ezeket a kezdeményezéseket szívesen fogadnánk. De a fegyverszünetről szóló megbeszélések kizárólagosan olyan kérdést jelentenek, amelyek csak a francia kormány és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között rendezhetők. Kérdés: Ebben az esetben elfogadná-e ön egy olyan értekezlet megtartását, amely lehetővé tenné a folyamatban lévő ellenségeskedések megszüntetését? Válasz: A háború igen sok megpróbáltatással járt népünk számára. A francia nép is so■kat szenvedett, ez az oka annak, amiért a francia nép a vietnami háború ellen küzd. Mindig nagy rokonszenvel és csodálattal kísértem a francia nép és a francia békeharcosok küzdelmét. Ma azonban nemcsak Vietnam függetlenségét fenyegeti agresszió, súlyos veszélyben forog Franciaország függetlensége is. Egyrészt az amerikai imperializmus arra uszítja a francia gyarmatosítókat, hogy folytassák és terjesszék ki Vietnam meghódítására irányuló háborújukat, azzal a céllal, hogy mindjobban és jobban gyengítse Franciaországot és átvegye helyét Vietnamban. Másrészt az amerikai imperializmus arra kényszeríti Franciaországot, hogy hagyja jóvá azeurópai védelmi közösségről szóló egyezményt, amely a német militarizmus újjáéledését jelenti. A francia népnek a függetlenségért, a demokráciáért, a békéért és a vietnami háború befejezéséért vívott küzdelme egyike azoknak a legfontosabb tényezőknek, amelyek révén megoldható a vietnami kérdés. NEMES LÁSZLÓ TISZTA SZÍV — Regényrészlet— (2) Zalánból kitört a keserűség. Nem tett lakatot a szájára, bár nem tudhatta, hogy ezekben a zavaros időkben milyen emberré lett Herczeg Géza, nem lett-e éppen nyilas belőle? — Megette a fene az egészet — mondta komoran — Otthagytam a gyárat. Te tudod, Géza, hogy én sohat nem politizáltam. Most bent érdekel a politika. De ezeket a koszos banditákat, ezeket a hitvány rablógyilkosokat nem veszi be a gyomrom. — Nem is magyarok ezek, németbérencek — mondta Herczeg és ott, a vendéglőben a padlóra köpött. — Azt akarják, hogy Hitlerjükért elpusztuljon egész Magyarország! Kő kövön nem marad itt... — Tegnap átvették a gyár vezetését — folytatta Zalán. — Kora reggel bejött néhány árpádsávos suhanc, meg zsebmetsző, köztük Sebő István is, a vezérigazgató volt soffőrje. Annak volt a legnagyobb szája. Kiabáltak, hogy így meg úgy, ezután más világ lesz, nincs amerikázás, meg szabotálás, dolgozni kell, mert ez frontvonal, itt, Magyarországon fordul meg a háború sorsa, mindenféle marhaságokat ordítottak német csodafegyverekről, talajgyökérről, zsidóbérenc szabótőrökről, Ki fene tudja még miről. Hát nekem ez nem kell. Ha akarják, csinálják egyedül. — És te mit csinálsz? — kérdezte Herczeg Géza. — Mit tudom én? Semmit. — Tudod mit, öregem, gyere le velem Somogyba. Van még egy kis földecskén, egy kis házam, majd csak kihúzzuk valahogy. Én is ilyen magányos farkas vagyok, mint te, legalább együtt üvöltünk a holdra. Nem kellett hosszas rábeszélés. Kétnagy bőröndbe becsomagolta a ruháit, néhány értéktárgyat, arany cigarettatárcáját, gyűrűket, miegymást, amit nem akart Pesten esetleg veszni hagyni, néhány apró emléket Annától, a többire rázárta az ajtót és leutazott Somogyba. Hónapokig ott húzódott a frontvonal a közvetlen közelükben, de azután a tavasszal olyan hirtelen elsöpörték a szovjet csapatok a németeket, hogy a községet szinte nem is érintette a harcok szele. Annál élesebb küzdelem kezdődött a faluban, mindjárt a következő hetekben. Budapestről a legvadabb rémhírek érkeztek. Soha többé nem lesz ott élet, mondogatták egyes jólértesültek. Azután megjöttek az első pesti újságok. Hírek a romok eltakarításáról, felhívás a munkára- Furcsa, szokatlan, új hang a magyar sajtóban. Zalánban is felcsillant egy percre a remény. Hátha hazatérhet és beletemetkezhet még egyszer a munkába? Már hallotta is a gépek csattogását, a gőz sistergését, érezte a kikészítő üzem kesernyés-édeskés lehelletét. »Csak nem dőlsz be a kommunisták és az oroszok propagandájának?* — mondták az ismerősök, a plébános, a jegyző és a többiek. Herczeg Géza nem mondott semmit. Naphosszat iddogálta maradék borát és csak azt hajtogatta: »Vége a világnak, vége Magyarországnak!* — De hiszen te is utáltad a nyilasokat! Vége a garázdálkodásuknak — kockáztatta meg egyszer Zalán a kérdést. — Annak vége. Dehát most örüljek? Táncának örömömben? Te sem örülsz.Ugye, hogy nem örülsz? — kiáltotta diadalmasan. — Mert te is tudod, hogy vége a mi világunknak. Mert mi csak ilyen siránkozó anyámasszony katonái voltunk örökké! Elkeresésült, gerinctelen generáció! Előbb hagytuk, hogy orgiát üljön a nyilas söpredék — de most még rosszabb következik. Megint csak a söpredék uralma, de ennek már senki sem fog tudni gátat vetni. Ott állnak mögöttük az oroszok. Győztesen, ellenállhatatlanul A keservű annak a vén, hülye Horthynak, hogy nem tudta előbb ide hívni az angolokat, vagy az amerikaiakat! — Az talán jobb lett volna... — Talán? Megőrültél? Csak talán? Az az életet jelentette volna. Kapcsolatunkat a nyugati kultúrával. Nemes hagyományaink továbbfejlesztését. De ezek? Mindent lerombolnak. És minden értéket elhurcolnak. Gépeinket, műkincseinket Oroszországba viszik, embereinket Szibériába. Zalán arra gondolt, hogy a falun is átvonultak a szovjet katonák, de nekik a hajuk szála sem görbült meg. A barátja, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, máris lecsapott rá. — Itt még nem érezzük. Nálunk még csak a harcosok jártak, akik siettek a németek után. — Méci,s fel kellene menni Pestre- Megnézni, mi van ott... — Csak eredj! — Herczeg dühösen csapkodta az asztalt. — Csak eredj, ha nem hiszel a barátaidnak és néhány hét múlva Szibériában akarsz ólmot bányászni! A barátainak higgyen? Hát kik a barátai? Igaz, hogy Herczeg régi iskolatársa, hónapok óta kedves vendéglátó gazdája, de mi fűzi egyébként őt, a nagykultúrájú mérnököt ehhez a kissé megkopott vidéki dzsentrihez? És kik még a barátai? Balázs plébános, ez a szikkadt, öreg pap, vagy Kenessey Zoltán, a pökhendi, műveletlen jegyző? Vagy álljon ki czivvelláekkel a püspöki uradalom mellett, védje ezt a nagybirtokot, amelyhez semmi köze, amelynek eminenciás urát még csak nem is látta soha? És itt a faluban mégis úgy érezte, hogy a sors ellenállhatatlan erővel ezekhez sodorja, ezekhez láncolta. Miért nem a parasztoknál vendégeskedik? Miért nem azoknál borozgatott a hosszú téli estéken? Mert ez az ő fajtája, az ő osztálya. Hozzájuk fűzi a közös emlékek és barátok, s ha jól megvakargatják, a közös komák és sógorok egész sora. Hozzájuk fűzi az apja, Zalán Menyhért képviselő emléke. Az öregúr díszmagyaros, kócsagtollas arcképe a lezárt — és azóta biztosan porráégett, vagy kifosztott — pesti lakásban. És hozzájuk fűzte a jeges szakadék, ami a gyárban az őskorrekt* és a tárgyilagos* viselkedése ellenére elválasztotta a munkásoktól. (Folytatása következik) I Magjar Nmt Eden angol külügyminiszter és Pella olasz judiszterilnsok a szovjet jegyzékről Londonból jelenti az MTI. A londoni rádió és a DPA tudósítása beszámol arról, hogy Eden külügyminiszter az alsóház hétfői ülésén — munkáspárti képviselők kérdésére válaszolva — a november 26-i szovjet jegyzékkel kapcsolatban kijelentette: »Az angol kormány reméli, hogy most már lehetséges lesz hamarosan egybehívni a négy külügyminiszter találkozóját. A szovjet jegyzék azt jelenti — mondotta ezután —, hogy »a szovjet kormány hajlandó feltételek nélkül tárgyalni. Hozzáfűzte, hogy az angol kormány a szovjet jegyzékkel kapcsolatban eszmecserét folytat más érdekelt kormányokkal. Egy munkáspárti képviselőnek az amerikai kormány állásfoglalását illető további kérdésére Eden azt válaszolta: reméli, hogy a Washingtonnal folytatott eszmecsere nem húzódik el és bízik abban, hogy az amerikai kormány is támogatni fogja azt a nyilatkozatot, amelyet ő most tett az alsóházban. Rómából jelenti az MTI. Pella olasz miniszterelnök vasárnap este Hágából jövet Rómába érkezett. A miniszterelnök rövid időre megszakította útját Milánóban és a pályaudvaron az újságíróknak a négyhatalmi értekezletre és a német kérdés békés rendezésére vonatkozó szovjet jegyzékről a következőket mondotta: »Nem vagyok sem derűlátó, sem borúlátó — de a szovjet jegyzék újabb reménysugárt jelent, amely lehetővé teszi, hogy nagyobb bizakodással tekintsünk a jövő elé.« Az ENISZ-03*gyűlés ilén New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés november 28-i ülésén megvizsgálta a politikai bizottság jelentését és a »Valamennyi fegyveres erő és valamennyi fegyverzet szabályozása, korlátozása és arányos csökkentése* című napirendi ponttal kapcsolatos határozati javaslatot. A. .. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője kijelentette, hogy az Egyesült Államok és Anglia képviselői a leszerelési bizottságban fel akarták cserélni az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyverfajta eltiltásának és a fegyverzet csökkentésének kérdését azon adatok öszszegyűjtésének kérdésével, amelyek iránt különösen érdeklődött és továbbra is érdeklődik az amerikai titkosszolgálat. A Szovjetunió képviselője kiemelte, hogy a szovjet küldöttség a politikai bizottságban azért tartózkodott a szavazástól a határozati javaslat szavazásra bocsátásakor, mert elutasították az általa javasolt és a leszerelési bizottság munkájának sikerességét célzó módosításokat. A Szovjetunió küldöttsége azonban — mondotta — nem szavaz e határozati javaslat ellen azért, mert vannak benne egyes elemek, amelyek bizonyos mértékig közelebb hozzák egymáshoz a küldöttségek különböző szempontjait a leszerelés kérdésében. A politikai bizottság határozati javaslatát a szovjet módosítások nélkül a közgyűlés teljes ülése szótöbbséggel elfogadta. A Szovjetunió és még másik négy küldöttség tartózkodott a szavazástól. Az Egyiptom-barát párt győzött a Szudáni választásokon Mint a londoni rádió jelenti Khartumból, a szudáni választásokon a parlament képviselőházának 97 mandátumából az Egyiptomhoz való csatlakozás mellett állást foglaló Nemzeti Unionista Párt 43-at szerzett meg. AzAI-Umma Párt 22, a déli tartományok csoportja 10, a függetlenek 14, a köztársasági szocialisták 3 mandátumot kaptak. A még hiányzó 5 mandátumot a jövő szombaton tartandó pótválasztások eredményei alapján osztják szét. A »DPA« beszámol arról, hogy az angol sajtó meglepetéssel és csalódással fogadta azt a tényt, hogy a szudáni választások az Egyiptom-barát Nemzeti Unionista Párt győzelmével végződtek. Kihirdették az ítéletet a hazaáruló csehszlovák kémbanda perében Prágából jelenti az MTI. A prágai katonai törvényszék kétnapos nyilvános tárgyalás után hétfőn ítéletet hirdetett a dr. Josef Venáhlik vezetése alatt áló kémbanda bűnügyében. A bíróság a vádlottakat hazaárulás és kémkedés bűntettében mondotta ki bűnösnek és dr. Josef Venáhlikot és bátyját, Jiri Venáhlikot életfogytiglani szabadságvesztésre, Hubert Lorenzet és Josef Schwarzot 25 évi, Karél Sládekzt 18 évi, Marije Lorenzovát 17 évi, Jiri Lorenzet 15 évi, Václáv Tesárt 14 évi, Marije Venáhlikovát 11 évi és Josef Honerschlaget 10 évi szabadságvesztésre ítélte. Sztrájk miatt nem jelentek meg a newyorki lapok New Yorkban szombaton sztrájkba léptek a mélynyomóki isókészítő munkások. A » Reuters közlése szerint hétfőn a város két nagy napilapja közül csupán a „New York Herald Tribüne” jelent meg, de a múlt hétfői 38 oldal helyett ezúttal csak 8 oldalon. ■1Kedd, 1953. december 1. Fogadás az Albán Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a minisztertanács és az Elnöki Tanács több tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Részt vett a fogadáson J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete, s a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és számos tagja. (MTI) Ünnepjének Albánia felszabadulásának 9 évfordulóján Tiranából jelenti a TASZSZ. November 28-án a tiranai Népszínházban ünnepi ülést tartottak Albánia felszabadulásának 9. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés szónoka Hysni Kapó mezőgazdasági és begyűjtési miniszter volt. Enver Hodzsa, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnöke az évforduló alkalmából fogadást adott. M. Pristinek, az Albán Népköztársaság moszkvai nagykövetének a nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásán megjelent V. M. Molotov, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere is. A Pravda közölte Enver Hodzsának a felszabadulás évfordulója alkalmából írott cikkét. Piro Koci, az Albán Népköztársaság budapesti követe az albán nép nagy nemzeti ünnepe, felszabadulásának 9. évfordulója alkalmából vasárnap este fogadást adott a Margitszigeti Nagyszállóban. A fogadáson megjelent Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, Farkas Mihály, Ács Lajos, Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Kristóf István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság Ilexiti nagykövető átnyújtotta megbízólevelét K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének Moszkvából jelenti a TASZSZ. I. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke november 30-án fogadta a Kremlben A. Rosenzwelp Diazt, Mexikó nagykövetét. A nagykövet átnyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél átadásakor K. J. Vorosilov és A. Rosenzweig Diaz nagykövet beszédet mondott. Rosenzweig Diaz nagykövet bevezetőül a mexikói népnek arra irányuló törekvéséről beszélt, hogy önmaga szabja meg sorsát. A mexikói nép — mondotta — a béke alapján megteremtendő egyetemes egyetértés létrehozásának nagy feladatát lelkiismereti kérdésének tekinti. A nagykövet kifejeztereményét, hogy küldetése teljesítésében kellő segítséget kap a szovjet kormánytól. A nagykövet beszéde végén minden jót kívánt a szovjet népnek. K. J. Vorosilov válaszbeszédében kijelentette, hogy a szovjet nép, amely kezébe vette a hatalmat és sorsának gazdája lett, teljes egészében osztja a mexikói népnek azt a törekvését, hogy maga szabja meg sorsát. I. J. Vorosilov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen és rendületlenül folytatja békepolitikáját, a barátság és együttműködés megszilárdításának politikáját minden nép — nagy és kicsiny — ■között, amely ugyanerre törekszik. A szovjet külpolitika az államok szuverén egyenlőségének és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásának elvein alapszik. K. J. Vorosilov a megbízólevél átnyújtása és a beszédek elhangzása után elbeszélgetett A. Rosenzweig Diazzal. A beszélgetésben részt vett A. A. Gromiko is. Adenauer és Conant amerikai főbiztos tanácskozásai a szovjet jegyzékről Berlinből jelenti az MTI, hogy a bonni kancellári hivatal közlése szerint Adenauer hétfőn délelőtt a bonni Schaumburg-palotában hosszasan tanácskozott a szovjet kormány november 26-i jegyzékéről Conant amerikai főbiztossal. Nyugatberlini újságíró körök szerint a nyugatnémet kormánykoalícióban részt vevő pártok képviselőinek egy része követeli Adenauertól, tekintettel arra a mély hatásra, amelyet az új szovjet jegyzék a világ közvéleményére gyakorolt, halassza el a hadkötelezettség bevezetésére irányuló alkotmánymódosító törvényjavaslatok december 3-ra kitűzött parlamenti tárgyalását . William Foster a White-ügy Hitleréről Wiliam Z. Foster, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnöke, a Daily Worker hasábjain a JF/info-üggyel kapcsolatban a többi között a következőket írja: A háborús uszító kommunistaüldözők szétágazó terrorisztikus akcióik során olyan meszszire mentek, hogy most már azt állítják: Truman, az Egyesült Államok volt elnöke, a kommunistákkal cimboráit, azok és az állítólagos »kércek« védelmezője és pártfogója. Truman, mint elnök, a Szovjetunió hírhedt gyűlölője volt. Az ő uralma alatt élesztették fel a háborús hisztériát, szorgalmazták a koreai háborút, az ő elnöksége idején vált fenyegető nemzeti veszedelemmé a kommunistaüldözés, kezdték meg a kommunisták elleni koholmányokon alapuló pereket és jelent meg a színen a mccarthyzmus — írja Foster. A mccarthysták azt hiszik, hogy a »vörösök« elleni terrorisztikus hajszájuk minden politikai problémát megold. A Párizsból jelenti a TASZSZ. Sajtójelentések szerint szombaton befejeződött • Hágában a hat nyugateurópai ország (Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) külügyminisztereinek értekezlete, amely a „kis Európa* néven ismeretespolitikiai egyesülés* tervével foglalkozott. Ugyanúgy, mint e kérdésben tartott római értekezleten, a legfontosabb problémákat nem érintették. Csupán arra szorítkoztak, hogy megerősítettek néhány szakértőt fantasztikus White-féle kémtörténet — a rendőri besúgók hamis esküjén alapuló szokásos koholmány — fő célja, hogy elterelje a dolgozó tömegek figyelmét az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetről és hogy az 1954-es választásokon köztársasági párti győzelmet erőszakoljanak ki. A mccarthysták végcélja, hogy uralomra juttassák a fasizmust és az Egyesült Államokat az atomháború szakadékába taszítsák. Mivel az Eisenhower-kormány egyre merészebben háborúra uszító és reakciós politikát folytat, a szervezett munkásságnak az előtte álló politikai harc folytatásához szorosabbra kell fűznie sorait. A szakszervezeteknek a sok sürgető feladat között követelniük kell, hogy mozdítsák el a kormányból Dulles külügyminisztert, az agresszív háború jelképét, Benson földművelésügyi minisztert, a farmerek elnyomásának fő szorgalmazóját és Brownell igazságügyminisztert, a mccarthyzmus megtestesítőjét — írja William Z. Foster. javaslatát és elhatározták, hogy 1954. Március 30-án újabb értekezletet tartanak. A francia álláspontot a Combat a következőikkel jellemzi: »Megbízottaink Hágában negatív választ adtak az európai politikai közösség létesítésével kapcsolatos minden intézkedésre* A Liberation megjegyzi, hogy »a hat ország kormánya nem tudott megegyezni egymással sem a politikai szervekre, sem pedig a vpolitikai közösség hatáskörének kereteire vonatkozóan. Sikertelenül végződött a hágai értekezlet