Magyar Nemzet, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
/ ‘ cn * Magyar Nemzet is új év küszöbén írta : Parragi György 1954 — a reménység esztendeje. Kishitűek és csüggedők, kételkedők és megátalkodottan sötétenlátók félénken, vagy kihívóan kérdezhetik, vájjon nem csupán fellegjáró optimizmusból, mesterséges derűlátásból, nevezem az újév küszöbén a most ránk virradt 1954-es esztendőt a reménység évének? Őszintén válaszolok a kérdésre. 1954 a reménység esztendeje, sokszázmillió ember, mondhatnánk az emberiség többségének szemében és szívében. Egyrészt azért, mert a reménység az a legszebb ajándék, amit minden csecsemő már a bölcsőjében kapott, olyan elpusztíthatatlan ajándék, amely az embert elkíséri a sírig. Egy ókori latin filozófus egyszerű szavakkal így fejezte ki a reménység filozófiáját: »Dum spiro — spero.« , »Amíg lélekzem — remélek.* A magyar irodalmi élet örök újévi csillaga: Petőfi Sándor, ennek a kipusztulhatatlan emberi érzésnek, a reménységnek halhatatlan dicséretét énekelte meg Bolond Istókjában és a legnagyobb bűnnek nevezi a kétségbeesést, az elcsüggedést, a sötét pesszimizmust. • A reménység azt is jelenti, hogy nem hiszünk a vak végzetben, az emberiségre ránehezedő elkerülhetetlen gonosz fátumban. De hiszünk az ember alkotó energiájában, hiszünk az emberi szívek jó szándékában, hiszünk az emberi értelem világosságában. Hiszünk abban, hogy az ember ura a maga sorsának és úrrá tud lenni a végzet sötét hatalmai felett. Ez az egyik oka annak, hogy az újesztennek tekintjük. Hogyne ragyogna fel a reménység fénye az ifjúságban, amely az életet hódító pályájának újabb reményteljes szakaszához ért el. Hogyne tekintenének reménykedő szívvel az újesztendő elé a fiatal anyák, akiknek múlt évben született csecsemőik az újesztendőben már gagyogni, beszélni fognak. Nem a legszebb emberi hangokat, a legszívhezszólóbb muzsikát várják-e ettől az újesztendőtől? Hogyne tekintenének büszke reménységgel a magyar dolgozók, értelmiségi és fizikai dolgozók, 1954 elé, amikor hatalmas alkotásuk, az ötéves terv ötödik esztendejébe lépnek és mondhatnánk, hogy ebben az esztendőben ünnepüik majd meg eddig végzett nagy munkájuk teljes befejezése, a tetőfedés előtti bokréta-ünnepüket? És az egész emberiség, egy vékony réteg kivételével, nem várja-e 1954. évtől a legnagyobb emberi reménységnek megvalósítását, az emberiség békéjének biztosítását? Természetes emberi érzése, életösztöne sugallja tehát minden emberséges embernek, hogy a reménység esztendejének tekintse 1954-et. Túl azonban az érzéseken, a vágyakon, a nemzetközi és a hazai helyzet alakulásának kifejlődése is , feljogosít bennünket arra, hogy a hamis optimizmus álpáthosza nélkül, bengáli tüzek gyújtogatása nélkül is a reménység esztendejének nyilvánítsuk a most nyíló évet. A számadást a lepergett esztendőről és a reális perspektívát az új esztendőről részletesebben kell megrajzolnunk. Lássuk elsősorban az elmúlt év világpolitikáját madártávlatban és a nemzetközi helyzet alakulásának kilátásait az új esztendőben. Az elmúlt esztendő történetének legsorssdöntőbb jellegzetessége a nemzetközi békemozgalom áradásszerű kiterjedése. Olyan körök is, amelyek eddig közömbösen, sőt ellenséges előítéletekkel eltelten álltak a nemzetközi békemozgalommal szemben, az elmúlt év során megváltoztatták magatartásukat és pozitív módon támogatják a békemozgalom fagasztos célkitűzéseit. Súlyos optikai csalódás volna azonban, ha csak egyes kimagasló irodalmi, politikai, egyházi személyiségek csatlakozására hivatkoznánk és nem mutatnánk rá arra, hogy a békemozgalom ereje nemcsak a szellemi élet fájának csúcsain hozott új hajtásokat, virágokat, hanem alul terjedt tovább, a föld mélyében e fát tápláló ős talajban, az emberek tömegeinek megmozdulásában. Elég ha hivatkozunk a függő és gyarmati sorban élő népek függetlenségi mozgalmaira, amelyek beleolvadtak a nemzetközi békemozgalomba, mert a tömegek felismerték, hogy azok az imperialisták fenyegetik az ő nemzeti függetlenségüket is, akik az emberiség békéjét fenyegetik. A Béke Világtanács budapesti és bécsi ülésszaka új lendületet adott az emberi reménység legnagyobb tömegmozgalmának és még jobban kiszélesítette azt. 1954 perspektívájának egyik legfénylőbb, legvonzóbb fókusza, legkimagaslóbb nemzetközi eseménye az 1954. évi béke világtalálkozó lesz. Ez a találkozó áttöri az összes mesterségesen gyártott politikai, világnézeti, földrajzi vasfüggönyöket és az emberiség történelmének eddig ismert leghatalmasabb, legszabadabb fóruma lesz, amelyen mindenki elmondhatja majd a maga őszinte hitvallását. Ebben a szellemben ünnepük majd meg 1954- ben az emberi kultúra halhatatlan szellemeinek, Aristophanesnak, Dvoráknak, Fieldingnek, Csehovnak emlékünnepeit, a népek közötti kulturális együttműködésnek ez öCreAvíV.)"Visszapillantva az elmúlt évre, a békemozgalom legnagyobb győzelmének a koreai fegyverszünet létrejöttét kell tekintenünk. Viszont 1954 egyik legfontosabb politikai feladata lesz, hogy ebből a fegyverszünetből tényleges béke jöjjön létre. Európa központi kérdésévé nőtt meg 1953-ban a német kérdés. Ez az év a német kérdést valójábannémet dilemmává változtatta át, amely nemcsak német dilemma, hanem európai dilemma. A probléma súlypontja abban rejlik, váljon a német nép, az európai népek érdekében vagy életérdeke ellen oldják-e meg. Az a tény, hogy John Foster Dulles minden fenyegetőzése, átkozódása ellenére sem sikerült kierőszakolni Párizsban a bonni és párizsi háborús szerződések ratifikációját az elmúlt évben, az a tény, hogy az amerikabarát olasz kormány még napirendresem meri tűzni az európai védelmi közösség kérdését, az a körülmény, hogy egész Nyugat-Európában napról napra növekszik a hazafias ellenállási mozgalom Nyugat-Németország remilitarizálása ellen, reményt nyújt arra, hogy 1954-ben a német kérdés békés megoldásának követelése még erőteljesebbé válik. A legnagyobb reménységet azonban a német kérdés békés megoldása kérdésében a Szovjetunió kormányának az a legutóbbi jegyzéke váltotta ki egész Európában, amely azt javasolta, hogy január 25-én üljön össze Berlinben a négy nagyhatalom külügyminisztere a német kérdés békés megoldásának megtárgyalása végett. Ugyancsak a reménység olajágát jelentette az egész emberiség számára a szovjet kormánynak Eisenhower elnöknek az atomkérdésben tett javaslatára adott december 22-i válasza, amelyben késznek nyilatkozott arra, hogy az Egyesült Államokkal megtárgyalja korunk legnagyobb, legaggasztóbb kérdését, az atomenergia felhasználásának problémáját. Ma már mindenki tudja, hogy az atomenergia éppen olyan alapelem, mint amilyen a tűz és a víz. A tűz ontja a békés családi (Folytatás a 2. oldalon.) A francia nemzetgyűlés egyhangú határozatban elítélte a Laniel-kormány rendőri terrorját A külpolitikai helyzet A francia fővárosból érkező sajtójelentések beszámola-nak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplomáciai szakértőinek párizsi különtanácskozásairól, amelyeknek az a céljuk, hogyközös akcióprogrammal dolgozzanak ki a küszöbönálló berlini tanácskozásokra. A különböző nyugati lapjelentésekből az is kitűnik, hogy a három nyugati nagyhatalom diplomáciai szakértőinek párizsi különtanácskozásával kapcsolatban igen élénk tevékenységet fejtettek ki azok a körök, amelyek a perlini értekezlet meghiúsítására törekszenek. Különösen Adenauer megbízottai erőlködnek azon, hogy eleve lehetetlenné tegyék a négyhatalmi értekezlet sikerét. A Pravda párizsi tudósítója a francia fővárosban folyó különtárgyalásokról azt írja, hogy »a diplomáciai különtanácskozások Grewe-nek, a bonni hatóságok külön ez alkalomból Párizsba érkezett képviselőjének aktív részvételével folytak”. A Pravda tudósítója kiemeli, hogy francia polgári lapok "szerint is az amerikai, az angol és a francia diplomaták különtanácskozásán Adenauer küldöttjének aktív részvételével olyan »akcióprogrammot« dolgoztak ki, amely a tárgyalások meghiúsításához vezethet. A France Soir közvetlenül is rámutat, hogy Adenauernak és párizsi képviselőjének mesterkedései veszélyeztetik a küszöbönálló berlini tanácskozást. Genevieve Tabouis, a l'Informationban foglalkozik a párizsi különértekezlettel és arra a következtetésre jut, hogy a három nyugati ország szakértőinek párizsi tanácskozásán kidolgozott programmá egyáltalán nem könnyíti meg a berlini tanácskozás munkáját. A francia üzleti körökkel kapcsolatban álló Aux Ecoutes című hetilap emlékeztet a parlamentben nemrég lezajlott külpolitikai vitára és megállapítja, hogy Párizsban a négyhatalmi tanácskozás előkészítése a parlamenti többségnek a külpolitikai vitában kifejtett akarata ellenére történik. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy a francia közvélemény ellenőrzése nélkül kifejtett diplomáciai mesterkedéseka közeljövőben botrányra vezethetnek. E mesterkedések ellenére — a hírek szerint — a háromnyugati nagyhatalom vezetői előreláthatóan nem fognak tudni kitérni a nagyhatalmi tanácskozások megtartása elől. Emellett tanúskodnak a Londonból és Párizsból jövő értesülések, amelyek arról számolnak be, hogy a nyugati hatalmak elfogadják a négy nagyhatalom külügyminisztereinek január 25-i összehívásáról szóló szovjet javaslatot. Az AFP jelentése szerint Bidault külügyminiszter ilyen értelemben terjesztett javaslatot a francia minisztertanács elé. A Reuter pedig azt jelenti Londonból:Vbí-n , /»^~’iVp ,vír-ölék ’ . Nagy-B.... a n.r.bao/ . . . ,, ".a a »i. “ fogadta a Szovjetunió javaslatát a berlini értekezlet időpontjára vonatkozóan. cy Az angol sajtót — a berlini értekezlet kilátásainak elem*i-i* zése mellett — a legélénkebben a január 8-án kezdődő nemzetközösségi értekezlet foglalkoztatja. Január 8-án kezdődik ugyanis Sydneyben a Brit Nemzetközösség pénzügyminisztereinek értekezlete, amelyen — mint a londoni rádió megállapítja — elsősorban a nemzetközi kereskedelem kilátásait vizsgálják meg s emellett szőnyegre kerül a nyersanyagok világpiaci árának kérdése is. Az angol sajtó -a nemzetközösségi értekezlet feladatairól szólva, felveti azt a kérdést, hogy a brit nemzetközösség országainak gazdasági élete szempontjából milyen veszéllyel járhat az amerikai gazdasági válság kibontakozása. Ezzel kapcsolatban számos angol lap ismét rámutat az Egyesült Államoktól való gazdasági függés nyomasztó lényére. A Daily Telegraph szerintaz új esztendő egyik nagy kérdőjele, hogy az Egyesült Államokban lesz-e gazdasági visszaesés. A legkisebb mérvű pangás Amerikában aránytalan mértékben hatna ki a sterling-területre. A Yorkshire Fast a dollárhiány égető problémájával foglalkozik és elítélően nyilatkozik az amerikai gazdaságpolitikáról. A lap ez zel kapcsolatban felveti, hogy Angliának »nagyobb gazdasági erőre kell szert tennie*. A »nagyobb gazdasági erő*, a »gazdasági önállóság* követelése más sajtóorgánumokban is kifejezésre jut. A Daily Express határozottan kimondja: »Ha a konferencia arra vár, hogy az első lépést az Egyesült Államok teszi majd meg, akkor a háború óta hetedízben fordul majd elő, hogy a brit birodalom gazdasági értekezlete kudarcba fullad. Ezért szükséges, hogy az ausztráliai értekezlet kidolgozza a brit birodalom akár gazdasági politikáját és ne arra várjon, hogy milyen lesz az amerikai gazdasági politika. A Daily Herald is sürgeti, hogy a brit nemzetközösség függetlenítse magát az amerikai gazdaságtól. A Daily Mail határozottan kifejti e törekvés irányelveit is és hangsúlyozza: »Angliának igyekeznie kell fejleszteni kereskedelmét a Távol-Kelettel, nevezetesen Kínával.« A Reuter hírmagyarázója pedig azt fejtegeti, a brit nemzetközösségnek szorosabbá kell tennie együttműködését Nyugat-Európával, hogy ily módon függetlenítse magát Amerikától. Ugyancsak a Reuter egyik hírmagyarázója rámutat a tanácskozáson felmerülő másik fontos kérdésre, a japán és a nyugatnémet konkurrencia kérdésére. A hírmagyarázó hangsúlyozza, hogya hagyományos brit piacokon elkeseredett verseny folyik Nagy- Britannia, valamint Japán és Nyugat-Németország között« és megállapítja, hogy »Japán fokozza a hadjáratot a Távol-Kelet, Délkelet-Ázsia és a Közép-Kelet országaiba irányuló kivitelének növeléséért. A nyugatnémet verseny erősödéséről pedig azt írja: »Nyugat-Németországnak sikerült eléggé nagy mértékben behatolnia az angol érdekterületekre, Dél-Amerika országaiba, Indiába és más országokba. Noha ez a verseny elsősorban az angol kivitelben mutatkozik meg, a sterlingövezetnek minden más országát is érinti.* Viharos ülés a francia nemzetgyűlésben Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlés szerdai ülésén órákig tartó, sokszor viharossá vált interpellációs vita után egyhangú határozati javaslatot fogadott el. A határozatban az ülésen jelenlevő 621 nemzetgyűlési képviselő éles szavakkal ítélte el a rendőrség december 15-i példátlanul galád támadását a kormány botrányos »kultúrpolitikája« miatt békésen tüntető egyetemi és főiskolai hallgatók ellen. Louis Vallon, aki a közelmúltban kilépett a volt gaulleistákból álló URAS- pártból, a következőket mondotta: — Fel akarom hívni a nemzetgyűlés figyelmét arra a tényre, hogy az utóbbi hónapokban a rendőri erőszakosságok száma folytonosan szaporodott és az erőszak módszerei egyre kirívóbbá váltak. A Rosenberg-házaspár esetével kapcsolatban a párizsi amerikai nagykövetség előtt lezajlott tüntetések után július 11-én véres rendőrtámadásokra került sor és most, december15-én ismét ez következett be. Úgy látszik, elő akarják készíteni a francia közvéleményt az álcázott terror bizonyos formáira. Vallon képviselő megállapította, hogy a rendőrség hivatalos megbízást kapott francia politikusok megfigyelésére. Schmittlein, a volt gaulleistákból álló URAS-párti képviselő szintén megbélyegezte a rendőrség minősíthetetlen eljárását. — 1952 májusában arról értesültünk — mondotta —, hogy Baillot párizsi rendőrfőnök az Egyesült Államokba utazott az ottani rendőrség módszereinek tanulmányozására. Néhány héttel később Párizsban olyan jelenetek játszódtak le, amelyek során azt akarták elhitetni a közönséggel, mintha a „haza veszélyben lenne”. Mindez aztán abban a híres és hírhedt eseményben Londonból jelenti az MTI. A francia expedíciós hadtest in- Idokínai vereségei Angliában is élénken foglalkoztatják a politikai köröket és a sajtót. Az angol lapok cikkekben kom-mentálják a harctéri helyzetet és ennek kapcsán a francia-országi hangulatot. A Daily Mail párizsi tudósí- 1 ■ i. a . i. - i, komr.i sikerek kétségbeesést keltettek Franciaországban. Általános az a követelés, hogy véget kell vetni a háborúnak ...« A Manchester Guardian párizsi jelentésében az indokínai francia hadvezetőség lehetet-lenségéről ír. A Daily Telegraph arra mutat rá, hogy »a Vietminh sikerei kétségtelenül erősítették s a francia közvéleménynek azt s érte el csúcspontját, amidőn Jacques Duclos-t gépkocsijában letartóztatták és a párizsi rendőrség hivatalos jelentésében azt állította, hogy a gépkocsiban talált és Duclos által étkezési célokra vásárolt két galamb — postagalamb vert. Giovanni kommunista képviselő emlékeztetett arra, hogy a rendőrség a diáktüntetés során száz diákot őrizetbe vett, negyvenet pedig guminbotokkal megsebesített. Ezután a nemzetgyűlés egyhangú határozati javaslatot fogadottel, amelyben elítéli a diákok ellen intézett rendőrtámadást, követeli a felelősök megbüntetését, valamint az okozott kár jóvátételét. A francia nemzetgyűlés keddi ülésén megtárgyalták az 1954. január-februári katonai költségvetést. 416 szavazattal ,208 ellenében 178 milliárd frankos összegben elfogadták 1954 első két hónapjának katonai költségvetését. Az úgynevezett független parasztpártból hétfőn 16 képviselő kilépett. Ezek a képviselők szerdán elhatározták, hogy új pártot hoznak létre »parasztcsoport« elnevezéssel a részét, amely a háború befejezését sürgeti. Ugyanakkor egyes angol lapok olyan húrokat pengetnek, hogy a franciák indo- kínai válságos helyzete miatt esetlegszükség lehet* az úgynevezett ENSZ-haderő felhasználására. A konzer párthoz közelálló York Post erről azt írja, <-<_■: kell kapni a szövetségők, a Daily Telegraph pedig úgy veti fel a kérdést, hogy »ha Franciaország nem képes tovább folytatni a háborút, úgy valami másra lesz szükség. A Glasgow Herald cikkéből kitűnik, hogy ezek a meggondolások elsősorban Washingtonból indulnak ki, mert — mint írja ...Washington felfogása a helyzetről komolyabb, mint Londoné. Az angol sajtó a franciák indokínai vereségéről Szovjet-amerikai tárgyalások a kölcsönbérleti kérdések rendezéséről Washingtonból jelenti a TASZSZ. December 29-én Washingtonban tanácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A tanácskozások azzal kapcsolatos technikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államok kormányának kívánságára átadnak az Egyesült Államoknak 186 hadihajót (főként torpedónaszádokat és partraszállító hajókat) azon hajók közül, amelyeket a Szovjetunió a második világháború éveiben a kölcsönbérlet alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szovjetuniónak. A hajók átadása a kölcsönbérlettel kapcsolatos elszámolások rendezésének részét képezi. A december 29-i tanácskozáson a Szovjetunió képviselője megnevezte azokat a Szovjetunió közelében fekvő külföldi kikötőket, amelyekbe a szovjet fél kész eljuttatni a hadihajókat az amerikai félnek történő átadás céljából. Pella szembehelyezkedik a parlament döntésével Rómából jelenti az MTI. Pella olasz miniszterelnök kedden levelet intézett a CGIL- hez azzal kapcsolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazottak ellen hozott fegyelmi büntetések megszüntetését. A miniszterelnök a levélben kereken visszautasítja a képviselőház vonatkozó határozatát. A képviselőház ugyanis december elején Di Vittorio javaslatára többségi határozatot hozott arról, hogy a kormány semmisítse meg azokat a fegyelmi szankciókat, amelyekkel politikai és szakszervezeti tevékenységük miatt több közalkalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembehelyezkedik a parlament döntésével. A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének 2. ülésszaka befejezte munkáját Bukarestből jelenti a TASZSZ. A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének 2. ülésszaka december 30-án befejezte munkáját. A Nagy Nemzetgyűlés tagjai megvitatták az állattenyésztés 1954—1956. évi fejlesztését szolgáló intézkedésekről szóló törvényjavaslatot. A javaslatot Gheorghe Apostol, a minisztertanács elnökhelyettese, földművelésügyi és erdőgazdasági miniszter ismertette a december 29-i esti ülésen. Az ülésszak ezután egyhangúlag elfogadta .Az állattenyésztés 1954—1956. évi fejlesztését szolgáló intézkedésekről" szóló törvényt. A törvény kimondja, 1956 végére el kell érni, hogy az országban 4.930.000 szarvasmarha legyen, ebből 2.365.000 tehén, legyen továbbá 13.800.000 juh, 4.600.000 sertés, 1.240.000 ló. 1956-ra a takarmánynövények vetésterületét 1.300.000 hektárra kell növelni. A törvény konkrét intézkedéseket ír elő az állattenyésztés fejlesztésére az állami és kollektív gazdaságokban, továbbá megszabja az egyénileg dolgozó parasztok támogatását szolgáló intézkedéseket.