Magyar Nemzet, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

/ ‘ cn * Magyar Nemzet is új év küszöbén írta : Parragi György 1954 — a reménység eszten­deje. Kishitűek és csüggedők, kételkedők és megátalkodottan sötétenlátók félénken, vagy kihívóan kérdezhetik, vájjon nem csupán fellegjáró opti­mizmusból, mesterséges derű­látásból, nevezem az újév kü­szöbén a most ránk virradt 1954-es esztendőt a remény­ség évének? Őszintén válaszolok a kér­désre. 1954 a reménység esz­tendeje, sokszázmillió ember, mondhatnánk az emberiség többségének szemében és szí­vében. Egyrészt azért, mert a reménység az a legszebb ajándék, amit minden csecse­mő már a bölcsőjében kapott, olyan elpusztíthatatlan aján­dék, amely az embert elkíséri a sírig. Egy ókori latin filo­zófus egyszerű szavakkal így fejezte ki a reménység filozó­fiáját: »Dum spiro — spero.« , »Amíg lélekzem — remélek.* A magyar irodalmi élet örök újévi csillaga: Petőfi Sándor, ennek a kipusztulhatatlan emberi érzésnek, a remény­ségnek halhatatlan dicséretét énekelte meg Bolond Istókjá­ban és a­ legnagyobb bűnnek nevezi a kétségbeesést, az el­­­­csüggedést, a sötét pesszimiz­must. • A reménység azt is jelenti, hogy nem hiszünk a vak vég­zetben, az emberiségre ráne­hezedő elkerülhetetlen gonosz fátumban. De hiszünk az em­ber alkotó energiájában, hi­szünk az emberi szívek jó szándékában, hiszünk az em­beri értelem világosságában. Hiszünk abban, hogy az em­ber ura a maga sorsának és úrrá tud lenni a végzet sötét hatalmai felett. Ez az egyik oka annak, hogy az újeszten­nek tekintjük. Hogyne ragyogna fel a re­ménység fénye az ifjúságban, amely az életet hódító pályá­jának újabb reményteljes sza­kaszához ért el. Hogyne tekin­tenének reménykedő szívvel az újesztendő elé a fiatal anyák, akiknek múlt évben született csecsemőik az újesz­­tendőben már gagyogni, be­szélni fognak. Nem a legszebb emberi hangokat, a legszívhez­­szólóbb muzsikát várják-e et­től az újesztendőtől? Hogyne tekintenének büszke remény­séggel a magyar dolgozók, ér­telmiségi és fizikai dolgozók, 1954 elé, amikor hatalmas al­kotásuk, az ötéves terv ötö­dik esztendejébe lépnek és mondhatnánk, hogy ebben az esztendőben ünnepüik majd meg eddig végzett nagy mun­kájuk teljes befejezése, a tető­fedés előtti bokréta-ünnepü­ket? És az egész emberiség, egy vékony réteg kivételével, nem várja-e 1954. évtől a legna­gyobb emberi reménységnek megvalósítását, az emberiség békéjének biztosítását? Természetes emberi érzése, életösztöne sugallja tehát min­den emberséges embernek, hogy­ a reménység esztendejé­nek tekintse 1954-et. Túl azonban az érzéseken, a vágyakon, a nemzetközi és a hazai helyzet alakulásának kifejlődése is , feljogosít ben­nünket arra, hogy a hamis op­timizmus álpáthosza nélkül, bengáli tüzek gyújtogatása nél­kül is a reménység esztende­jének nyilvánítsuk a most nyíló évet. A számadást a lepergett esz­tendőről és a reális perspek­tívát az új esztendőről részle­tesebben kell megrajzolnunk. Lássuk elsősorban az elmúlt év világpolitikáját madártáv­latban és a nemzetközi hely­zet alakulásának kilátásait az új esztendőben. Az elmúlt esztendő történe­tének legsorssdöntőbb jellegze­tessége a nemzetközi béke­mozgalom áradásszerű kiterje­dése. Olyan körök is, amelyek eddig közömbösen, sőt ellen­séges előítéletekkel eltelten álltak a nemzetközi békemoz­galommal szemben, az elmúlt év során megváltoztatták ma­gatartásukat és pozitív módon támogatják a békemozgalom f­agasztos célkitűzéseit. Sú­­­lyos optikai csalódás volna azonban, ha csak egyes kima­gasló irodalmi, politikai, egy­házi s­zemélyiségek csatlako­zására hivatkoznánk és nem mutatnánk rá arra, hogy a békemozgalom ereje nemcsak a szellemi élet fájának csú­csain hozott új hajtásokat, vi­rágokat, hanem alul terjedt tovább, a föld mélyében e fát tápláló ős talajban, az embe­rek tömegeinek megmozdulá­sában. Elég ha hivatkozunk a függő és gyarmati sorban élő népek függetlenségi moz­galmaira, amelyek beleolvad­tak a nemzetközi békemozga­lomba, mert a tömegek felis­merték, hogy azok az impe­rialisták fenyegetik az ő nem­zeti függetlenségüket is, akik az emberiség békéjét fenye­getik. A Béke Világtanács buda­pesti és bécsi ülésszaka új len­dületet adott az emberi re­ménység legnagyobb tömeg­­mozgalmának és még jobban kiszélesítette azt. 1954 per­spektívájának egyik legfény­­lőbb, legvonzóbb fókusza, leg­kimagaslóbb nemzetközi ese­ménye az 1954. évi béke világ­­találkozó lesz. Ez a találkozó áttöri az összes mesterségesen gyártott politikai, világnézeti, földrajzi vasfüggönyöket és az emberiség történelmének eddig ismert leghatalmasabb, legszabadabb fóruma lesz, amelyen mindenki elmond­hatja majd a maga őszinte hitvallását. Ebben a szellem­ben ünnepük majd meg 1954- ben az emberi kultúra halha­tatlan szellemeinek, Aristo­­phanesnak, Dvoráknak, Fiel­­dingnek, Csehovnak emlék­ünnepeit, a népek közötti kul­turális együttműködésnek ez öCr­eAvíV.)"­Visszapillantva az elmúlt évre, a békemozgalom legna­gyobb győzelmének a koreai fegyverszünet létrejöttét kell tekintenünk. Viszont 1954 egyik legfontosabb politikai feladata lesz, hogy ebből a fegyverszünetből tényleges béke jöjjön létre. Európa központi kérdésévé nőtt meg 1953-ban a német kérdés. Ez az év a német kér­dést valójában­­német dilem­mává változtatta át, amely nemcsak német dilemma, ha­nem európai dilemma. A pro­bléma súlypontja abban rej­lik, váljon a német nép, az európai népek érdekében vagy életérdeke ellen oldják-e meg. Az a tény, hogy John Foster Dulles minden fenyegetőzése, átkozódása ellenére sem sike­rült kierőszakolni Párizsban a bonni és párizsi háborús szer­ződések ratifikációját az elmúlt évben, az a tény, hogy az amerikabarát olasz kormány még napirendre­­sem meri tűz­ni az európai védelmi közös­ség kérdését, az a körülmény, hogy egész Nyugat-Európában napról napra növekszik a ha­zafias ellenállási mozgalom Nyugat-Németország remilita­­rizálása ellen, reményt nyújt arra, hogy 1954-ben a német kérdés békés megoldásának követelése még erőteljesebbé válik. A legnagyobb reménységet azonban a német kérdés bé­kés megoldása kérdésében a Szovjetunió kormányának az a legutóbbi jegyzéke váltotta ki egész Európában, amely azt javasolta, hogy január 25-én üljön össze Berlinben a négy nagyhatalom külügyminisztere a német kérdés békés megol­dásának megtárgyalása végett. Ugyancsak a reménység olajágát jelentette az egész emberiség számára a szovjet kormánynak Eisenhower el­nöknek az atomkérdésben tett javaslatára adott december 22-i válasza, amelyben kész­nek nyilatkozott arra, hogy az Egyesült Államokkal megtár­gyalja korunk legnagyobb, legaggasztóbb kérdését, az atomenergia felhasználásának problémáját. Ma már min­denki tudja, hogy az atom­­energia éppen olyan alapelem, mint amilyen a tűz és a víz. A tűz ontja a békés családi (Folytatás a 2. oldalon.) A francia nemzetgyűlés egyhangú határozatban elítélte a Laniel-kormány rendőri terrorját A külpolitikai­ helyzet­ ­ A francia fővárosból érkező sajtójelentések beszámol­­­a-­­nak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplo­máciai szakértőinek párizsi különtanácskozásairól, amelyek­nek az a céljuk, hogy­­közös akcióprogrammal dolgozzanak ki a küszöbönálló berlini tanácskozásokra. A különböző nyu­gati lapjelentésekből az is kitűnik, hogy a három nyugati nagyhatalom diplomáciai szakértőinek párizsi különtanácsko­­zásával kapcsolatban igen élénk tevékenységet fejtettek ki azok a körök, amelyek a perlini értekezlet meghiúsítására tö­rekszenek. Különösen Adenauer megbízottai erőlködnek azon, hogy eleve lehetetlenné tegyék a négyhatalmi értekezlet sike­rét. A Pravda párizsi tudósítója a francia fővárosban folyó különtárgyalásokról azt írja, hogy »a diplomáciai különtanács­­kozások­ Grewe-nek, a bonni hatóságok külön ez alkalomból Párizsba érkezett képviselőjének aktív részvételével folytak”. A Pravda tudósítója kiemeli, hogy francia polgári lapok "sze­rint is az amerikai, az angol és a francia diplomaták külön­­tanácskozásán Adenauer küldöttjének aktív részvételével olyan »akcióprogrammot« dolgoztak ki, amely a tárgyalások meghiúsításához vezethet. A France Soir közvetlenül is rámu­tat, hogy Adenauernak és párizsi képviselőjének mesterkedé­sei veszélyeztetik a küszöbönálló berlini tanácskozást. Gene­­vieve Tabouis, a l'Informationban foglalkozik a párizsi kü­­lönértekezlettel és arra a következtetésre jut, hogy a három nyugati ország szakértőinek párizsi tanácskozásán kidolgozott programm­á egyáltalán nem könnyíti meg­ a berlini tanácsko­zás munkáját. A francia üzleti körökkel kapcsolatban álló Aux Ecoutes című hetilap emlékeztet a parlamentben nemrég lezajlott külpolitikai vitára és megállapítja, hogy Párizsban a négyhatalmi tanácskozás előkészítése a parlamenti többségnek a külpolitikai vitában kifejtett akarata ellenére történik. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy a francia közvélemény ellenőrzése nélkül kifejtett diplomáciai mesterkedések­­a kö­zeljövőben botrányra vezethetnek­­. E mesterkedések ellenére — a hírek szerint — a három­­nyugati nagyhatalom vezetői előreláthatóan nem fognak tudni kitérni a nagyhatalmi tanácskozások megtartása elől. Emellett tanúskodnak a Londonból és Párizsból jövő értesülések, ame­lyek arról számolnak be, hogy a nyugati hatalmak elfogadják a négy nagyhatalom külügyminisztereinek január 25-i össze­hívásáról szóló szovjet javaslatot. Az AFP jelentése szerint Bidault külügyminiszter ilyen értelemben terjesztett javaslatot a francia minisztertanács elé. A Reuter pedig azt jelenti Lon­d­onból:Vbí-n , /»^~’iVp ,vír-öl­ék ’ . Nagy-B.... a n­.­r.bao/ . . . ,, ".a a »i. “ fogadta a Szovjetunió javaslatát a berlini értekezlet időpont­jára vonatkozóan. cy Az angol sajtót — a berlini értekezlet kilátásainak elem­*i-i* zése mellett — a legélénkebben a január 8-án kezdődő nemzetközösségi értekezlet foglalkoztatja. Január 8-án kezdő­dik ugyanis Sydneyben a Brit Nemzetközösség pénzügyminisz­tereinek értekezlete, amelyen — mint a londoni rádió meg­állapítja — elsősorban a nemzetközi kereskedelem kilátásait vizsgálják meg s emellett szőnyegre kerül a nyersanyagok vi­lágpiaci árának kérdése is. Az angol sajtó -a nemzetközösségi értekezlet feladatairól szólva, felveti azt a kérdést, hogy a brit nemzetközösség országainak gazdasági élete szempontjá­ból milyen veszéllyel járhat az amerikai gazdasági válság ki­bontakozása.­­ Ezzel kapcsolatban számos angol lap ismét rámutat az Egyesült Államoktól való gazdasági függés nyo­masztó lényére. A Daily Telegraph­ szerint­­az új esztendő egyik nagy kérdőjele, hogy az Egyesült Államokban lesz-e gazdasági visszaesés. A legkisebb mérvű pangás Amerikában aránytalan mértékben hatna ki a sterling-területre­. A York­­shire Fast a dollárhiány égető problémájával foglalkozik és el­ítélően nyilatkozik az amerikai gazdaságpolitikáról. A lap ez­­ zel kapcsolatban felveti, hogy Angliának »nagyobb gazdasági erőre kell szert tennie*. A »nagyobb gazdasági erő*, a »gazdasági önállóság* köve­telése más sajtóorgánumokban is kifejezésre jut. A Daily Ex­press határozottan kimondja: »Ha a konferencia arra vár, hogy az első lépést az Egyesült Államok teszi majd meg, akkor a háború óta hetedízben fordul majd elő, hogy a brit birodalom gazdasági értekezlete kudarcba fullad. Ezért szükséges, hogy az ausztráliai értekezlet kidolgozza a brit birodalom akár gazdasági politikáját és ne arra várjon, hogy milyen lesz az amerikai gazdasági politika.­ A Daily Herald is sürgeti, hogy a brit nemzetközösség függetlenítse magát az amerikai gazda­ságtól. A Daily Mail határozottan kifejti e törekvés irányelveit is és hangsúlyozza: »Angliának igyekeznie kell fejleszteni ke­reskedelmét a Távol-Kelettel, nevezetesen Kínával.« A Reuter hírmagyarázója pedig azt fejtegeti, a brit nemzetközösségnek szorosabbá kell tennie együttműködését Nyugat-Európával, hogy ily módon függetlenítse magát Amerikától. Ugyancsak a Reuter egyik hírmagyarázója rámutat a tanácskozáson fel­merülő másik fontos kérdésre, a japán és a nyugatnémet kon­­kurrencia kérdésére. A hírmagyarázó hangsúlyozza, hogy­­a hagyományos brit piacokon elkeseredett verseny folyik Nagy- Britannia, valamint Japán és Nyugat-Németország között« és megállapítja, hogy »Japán fokozza a hadjáratot a Távol-Kelet, Délkelet-Á­zsia és a Közép-Kelet országaiba irányuló kivitelé­nek növeléséért­. A nyugatnémet verseny erősödéséről pedig azt írja: »Nyugat-Németországnak sikerült eléggé nagy mér­tékben behatolnia az angol érdekterületekre, Dél-Amerika or­szágaiba, Indiába és más országokba. Noha ez a verseny első­sorban az angol kivitelben mutatkozik meg, a sterling­övezetnek minden más országát is érinti.* Viharos ülés a francia nemzetgyűlésben Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlés szer­dai ülésén órákig tartó, sok­szor viharossá vált interpel­­lációs vita után egyhangú ha­tározati javaslatot fogadott el. A határozatban az ülésen jelenlevő 621 nemzetgyűlési képviselő éles szavakkal ítélte el a rendőrség december 15-i példátlanul galád támadását a kormány botrányos »kultúr­politikája« miatt békésen tüntető egyetemi és főiskolai hallgatók ellen. L­ouis Vallon, aki a közel­múltban kilépett a volt gaulleistákból álló URAS- pártból, a következőket mon­dotta: — Fel akarom hívni a nem­zetgyűlés figyelmét arra a tényre, hogy az utóbbi hóna­pokban a rendőri erőszakos­ságok száma folytonosan sza­porodott és az erőszak mód­szerei egyre kirívóbbá váltak. A Rosenberg-házaspár eseté­vel kapcsolatban a párizsi amerikai nagykövetség előtt lezajlott tüntetések után jú­lius 1­1-én véres rendőrtáma­dásokra került sor és most, december­­15-én ismét ez kö­vetkezett be. Úgy látszik, elő akarják készíteni a francia közvéleményt az álcázott ter­ror bizonyos formáira. Vallon képviselő megállapí­totta, hogy a rendőrség hiva­talos megbízást kapott francia politikusok megfigyelésére. Schmittlein, a volt gaulleis­­tákból álló URAS-párti kép­viselő szintén megbélyegezte a rendőrség minősíthetetlen eljárását. — 1952 májusában arról ér­tesültünk — mondotta —, hogy Baillot párizsi rendőr­főnök az Egyesült Államokba utazott az ottani rendőrség módszereinek tanulmányozá­sára. Néhány héttel később Párizsban olyan jelenetek ját­szódtak le, amelyek során azt akarták elhitetni a közönség­gel, mintha a „haza veszélyben lenne”. Mindez aztán abban a híres és hírhedt eseményben Londonból jelenti az MTI. A­­ francia expedíciós hadtest in- I­dokínai vereségei Angliában is élénken foglalkoztatják a poli­­­­tikai köröket és a sajtót. Az­­ angol lapok cikkekben kom-­­­mentálják a harctéri helyzetet­­ és ennek kapcsán a francia-­­­országi hangulatot. A Daily Mail párizsi tudósí- 1 ■ i. a­­ . i. - i, kom­r.i sikerek kétségbeesést keltettek Franciaországban. Általános az a követelés, hogy véget kell vetni a háborúnak ...« A Manchester Guardian pá­­­­rizsi jelentésében az indokínai­­ francia hadvezetőség lehetet-­­­lenségéről ír. A Daily Telegraph arra mu­tat rá, hogy »a Vietminh s­­­i­kerei kétségtelenül erősítették s a francia közvéleménynek azt s érte el csúcspontját, amidőn Jacques Duclos-t gépkocsijá­ban letartóztatták és a párizsi rendőrség hivatalos jelentésé­ben azt állította, hogy a gép­kocsiban talált és Duclos által­­ étkezési célokra vásárolt két galamb — postagalamb vert. Giovanni kommunista kép­viselő emlékeztetett arra, hogy a rendőrség a diáktüntetés során száz diákot őrizetbe­­ vett, negyvenet pedig gumin­­­botokkal megsebesített. Ezután a nemzetgyűlés egy­hangú határozati javaslatot fogadott­­el, amelyben elítéli a diákok ellen intézett rendőr­­támadást, követeli a felelősök megbüntetését, valamint az okozott kár jóvátételét. A francia nemzetgyűlés keddi ülésén megtárgyalták az 1954. január-februári ka­tonai költségvetést. 416 sza­vazattal ,208 ellenében 178 milliárd frankos összegben el­fogadták 1954 első két hónap­jának katonai költségvetését. Az úgynevezett független parasztpártból hétfőn 16 kép­viselő kilépett. Ezek a kép­viselők szerdán elhatározták, hogy új­­ pártot hoznak létre »parasztcsoport« elnevezéssel­ a részét, amely a háború be­fejezését sürgeti­. Ugyanakkor egyes angol lapok olyan húrokat penget­nek, hogy a franciák indo-­­ kínai válságos helyzete miatt esetleg­­szükség lehet* az úgynevezett ENSZ-haderő fel­­használására. A konzer párthoz közelálló York Post erről azt írja, <-<_■: kell kapni a szövet­sé­gők, a Daily Telegraph pedig úgy veti fel a kérdést, hogy »ha Franciaország nem képes tovább folytatni a háborút, úgy valami másra lesz szük­ség­. A Glasgow Herald cik­kéből kitűnik, hogy ezek a meggondolások elsősorban Washingtonból indulnak ki, mert — mint írja ...Washington felfogása a helyzetről komolyabb, mint Londoné­. Az angol sajtó a franciák indokínai vereségéről Szovjet-amerikai tárgyalások a kölcsönbérleti kérdések rendezéséről Washingtonból jelenti a­­ TASZSZ. December 29-én­­ Washingtonban tanácskozás­­ folyt a Szovjetunió és az­­ Egyesült Államok képviselői­­ között. A tanácskozások azzal­­ kapcsolatos technikai kérdé­sekről folytak, hogy az Egye­­­­sült Államok kormányának kívánságára átadnak az Egye­sült Államoknak 186 hadi­hajót (főként torpedónaszádo­­kat és partraszállító hajókat) azon hajók közül, amelyeket a Szovjetunió a második világ­háború éveiben a kölcsönbér­let alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás ér­telmében nem adandók el a Szovjetuniónak. A hajók át­adása a kölcsönbérlettel kap­csolatos elszámolások rende­zésének részét képezi. A december 29-i tanácsko­záson a Szovjetunió képvise­lője megnevezte azokat a Szovjetunió közelében fekvő külföldi kikötőket, amelyekbe a szovjet fél kész eljuttatni a hadihajókat az amerikai fél­nek történő átadás céljából. Pella szembehelyezkedik a parlament döntésével Rómából jelenti az MTI. Pella olasz miniszterelnök kedden levelet intézett a CGIL- hez azzal kapcsolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazottak ellen hozott fegyelmi bünteté­sek megszüntetését. A minisz­terelnök a levélben kereken visszautasítja a képviselőház vonatkozó határozatát. A kép­viselőház ugyanis december elején Di Vittorio javaslatára többségi határozatot hozott ar­ról, hogy a kormány semmisít­se meg azokat a fegyelmi szankciókat, amelyekkel po­litikai és szakszervezeti tevé­kenységük miatt több közal­kalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembehelyezkedik a­ parla­ment döntésével. A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének 2. ülésszaka befejezte munkáját Bukarestből jelenti a TASZSZ. A Román Népköz­­társaság Nagy Nemzetgyűlésé­nek 2. ülésszaka december 30-án befejezte munkáját. A Nagy Nemzetgyűlés tag­jai megvitatták az állat­­tenyésztés 1954—1956. évi fej­lesztését szolgáló intézkedé­sekről szóló törvényjavaslatot. A javaslatot Gheorghe Apos­tol, a minisztertanács elnök­­helyettese, földművelésügyi és erdőgazdasági miniszter ismer­tette a december 29-i esti ülé­sen. Az ülésszak ezután egyhan­gúlag elfogadta .Az állat­­tenyésztés 1954—1956. évi fej­lesztését szolgáló intézkedé­sekről" szóló törvényt. A törvény kimondja, 1956 végére el kell érni, hogy az országban 4.930.000 szarvas­­marha legyen, ebből 2.365.000 tehén, legyen továbbá 13.800.000 juh, 4.600.000 sertés, 1.240.000 ló. 1956-ra a takar­mánynövények vetésterületét 1.300.000 hektárra kell nö­velni. A törvény konkrét intézke­déseket ír elő az állattenyész­tés fejlesztésére az állami és kollektív gazdaságokban, to­vábbá megszabja az egyénileg dolgozó parasztok támogatását szolgáló intézkedéseket.

Next