Magyar Nemzet, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-21 / 17. szám
Magyar Sonizot TM Leninnel a békéért, a nemzeti függetlenségért (P. Gy.) 1924-ben dühöngő hóviharos januári napon döbbenetes egyhangúsággal, a gyászdobok pergésére emlékeztető tompa és mégis anynyira szívbemarkoló ismétlődéssel szólaltak meg a hatalmas Szovjetunió legtávolabbi zugaiban is a vasútállomások, a posták távírógépei. Ezt a rövid, de mindennél megrázóbb erejű szöveget kattogták: »Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek! Január 21-én 6 óra 50 perckor meghalt Gorkiban Vladimír Iljics Lenin.« A gyászhír szíven ütött mindenkit, aki a táviratok nyomán tudomást szerzett róla. A címzettek, akikhez a halálhír szólt, nemcsak a Szovjetunióban élő emberek voltak. A távirat címzése sokat kifejező módon így hangzott: »Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek!“ Valóban az egész emberiség ama részéhez szólt, a földkerekség minden sarkában, akik Lenin nevét, mint az emberi boldogság legnagyobb harcosának nevét ismerték, akik rajongó szeretettel és elszánt akarattal kísérték figyelemmel életének világtörténelmet formáló tevékenységét, akik tudták, hogy Vladimír Iljics Lenin a szenvedő emberiség legforróbbszívű barátja, az emberiség felszabadulásának legzseniálisabb útmutatója. Ezért a Szovjetunió központi szikratávírójáról villámgyorsasággal száguldott el a halálhír a világ mind a négy égtája felé. És mindenütt , a fájdalom, a lesújtó gyász érzését váltotta ki az emberek százmillióiból. Harminc év távlatából tekintve mondhatjuk, hogy halálhír még nem váltott ki oly sok tíz- és százmillió emberből fájdalmas részvétet, nem sajtolt ki annyi könnyet, mint Lenin halálhíre. De ugyancsak harminc év távlatából tekintve, azt is meg kell mondanunk, hogy az esztendőnként ismétlődő évforduló a kegyelet megrendítő érzése mellett felébreszti a százmilliókban az emberi öntudatot, a bátor reménység büszke érzéseit is. És éppen ez a kettős érzéshullám bizonyítja a legfénylőbben Lenin szellemi nagyságát, életének halhatatlan művét, a halálon túl is egyre erősödő erejét az egymást követő emberi nemzedékekre. Bizonyítja ezt elsősorban, hogy Lenin a halálában is ugyanaz az éltető erő, utat mutató csillagfény, vonzó varázserő, aki volt életében. A mi nemzedékünk számára ugyanazt jelenti, mint amit jelentett a maga nemzedéke számára. A szabadságban élő, a kommunizmus építésében részt vevő szovjet emberek számára ugyanaz a lánglelkű zseniális vezér, aki volt a cári elnyomatás idejében a szörnyű, embertelen nyomorban élő oroszországi proletariátus számára. Ma éppen úgy inspirálja a szovjet tudománynak, irodalomnak, művészetnek művelőit nagy és emberi alkotásokra, ahogyan életében ihlette a legnagyobbakat, Gorkijt, Majakovszkijt, Micsurint és másokat. Szelleme ma éppúgy él a szovjet munkások, parasztok, értelmiségiek között, ahogyan élt akkor, amikor belföldi vagy külföldi száműzetésből, az Iszkra, a Pravda hasábjain, vagy könyvei lapjain küldötte el hozzájuk reményt keltő, utatmutató üzeneteit, gondolatait. Nevének, művének hű tiszteletét átvették a gyermekek, az unokák, a dédunokák. Alakja, hatalmas, boltozatos homloka, emberszerető mosolya, szemének éles villanása nemcsak szobrokban, festményekben maradt fenn, hanem a szovjet emberek szívében, a legzsengébb nemzedék mosolygós, életszerető tekintetében. De joggal kérdezzük: várjon Lenin élő emléke csak a szovjet emberek szívében él tovább? Nem találjuk meg ennek a halhatatlan emléknek visszfényét a magyar nép szívében is? És Lenin emléke, tanítása nem örökkön mozgó és mozgató erőt jelent-e a kínai, koreai, vietnami szabadságküzdelmekben éppúgy, ahogyan ott van ez az erő az olasz, a francia, a német, a brit és minden más nemzet proletariátusainak békeszerető, haladó embereinek a szabadságért és a békéért vívott harcaiban? Ha Lenin emberi közvetlenségéről, szellemi nagyságáról, páratlan világtörténelmi hatásáról igazi és emberi képet akarunk nyerni, akkor nemcsak írásait kell tanulmányozni, nemcsak élesen előrelátó tanításait kell a mai nemzetközi helyzetre, de a belső helyzetünkre is alkalmaznunk, nemcsak festményeken, szobrokon, filmeken keresztül kell néznünk az egyedülállóan jellegzetes lenini portrét, hanem bele kell néznünk az élő emberi tekintetekbe is. Meg kell kérdeznünk például a Lomonoszov-egyetem sokezres diákseregétől, mit köszönhetnek Leninnek? Meg kell kérdeznünk a Szovjetunió munkásaitól, parasztjaitól, értelmiségijeitől, pásztoraitól, sok-sok nemzetiség fiaitól, mennyire más, szabadabb, boldogabb ma az életük, mint volt akkor, mielőtt Lenin a világtörténelem legnagyobb forradalmának legnagyobb stratégája kivívta számukra a felszabadulást. Egyszerű, közvetlen emberi szavakat kapnánk Lenin emberi értékeléséről, történelmi alakjáról, ha a magyar dolgozó nép fiait, asszonyait, leányait kérdeznénk meg. Sok magyar anya, feleség, első világháborús frontharcos emlékezik még vissza 1917 novemberének napjaira, amikor legtöbbjük először tanulta megismerni Lenin nevét akkor, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének másodnapján a második szovjet kongresszus elfogadta a békéről szóló dekrétumot, amikor Lenin javaslatára az összes hadviselő országokhoz üzenetet küldött a kongresszus, hogy azonnal kössenek legalább háromhónapos fegyverszünetet a béketárgyalások folytatására. A reménység üzeneteként érkezett el az a békefelhívás az első imperialista világháború megkínzott népeihez, különösen Anglia, Francia- és Németország öntudatos munkásaihoz, akiket a felhívás külön felszólított arra, segítsenek teljes sikerre juttatni a béke ügyét és ezzel együtt a lakosság dolgozó és kizsákmányolt tömegeinek minden rabság és minden kizsákmányolás alól való felszabadításának ügyét. Az imperialista erők 1917- ben és az utána következő években még meg tudták akadályozni, hogy Lenin javaslatát az öntudatos munkásság, parasztság kiharcolhassa, győzelemre vigye az imperialista országokban is. De a legnehezebb világpolitikai helyzetben is,, a polgárháború, az intervenciós háborúk nehéz esztendein át is sikerült Leninnek leghűségesebb és legnagyobb munkatársával, Sztálinnal együtt győzelemre vinni a béke ügyét, maradandó győzelemmé változtatni a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Lenin lángesze előbb a vilmos császári, ludendorffi, hoffmanni német militarizmust ítélte teljes kudarcra, majd a wilsoni, churchilli, curzoni, clémenceaui antant-intervencionizmust. A lenini eszmék nemcsak a petrográdi, moszkvai forradalmi napok tüzéből kerültek ki győzelmesen, hanem az ellenforradalmárok ellen vívott, az imperialista intervenciósok ellen vívott nehéz hadjáratokból is. Lenin életének legnagyobb elégtétele, hogy megérte eszméinek végleges győzelmét az oly forrón szeretett hazájának területén. Viszont Lenin híveinek, tisztelőinek, az emberiség haladó részének legnagyobb elégtétele abban áll, hogy napnap után láthatja, ezek az eszmék mikép terjednek az egész világon, mikép aratnak újabb és újabb győzelmeket. Ezeknek a győzelmeknek megérlelésében, kivívásában döntő szerep jutott a lenini ideológiának és Lenin külpolitikai elgondolásának. Miben áll a lenini külpolitika lényege? Leninnek a háborúról és a békéről szóló tanításában. Ez az alapelve a Szovjetunió külpolitikájának azóta is és ma is. Meg akarja óvni az emberiséget egy harmadik világháború katasztrófájától, biztosítani kívánja a népek közötti békés együttműködést, tárgyalások útján akarja elérni a nemzetközi feszültség enyhülését. Kézzelfogható bizonysága a lenini külpolitikai örökség megvalósításának a január 25-én a szovjet kormány javaslatára összeülő berlini négyes külügyminiszteri értekezlet. Természetesen Lenin külpolitikája, amely a Szovjetunió békepolitikájának alfáját és ómegáját foglalja magában, nem azonosítható a fellegjáró pacifizmus utópisztikus ábrándvilágával, amelyben védtelenül kiszolgáltatnák a dolgozó népet a vendettára leselkedő osztályellenség bosszúvágyának, az állig felfegyverzett imperialisták beavatkozási kísérleteinek. A Szovjetunió békepolitikájának éppúgy, mint minden népi demokratikus nép békepolitikájának alapja a lenini tanítások szellemében a hazának, a dolgozó népnek a szeretete. Lenin élesen elhatárolta az igazi hazaszeretetnek fogalmát, tartalmát a burzsoázia »hazaszeretetet« hirdető dagályos frázisaitól. »A haza, vagyis az adott politikai, kulturális és társadalmi környezet a leghatalmasabb tényező a proletariátus osztályharcában...* — írta Lenin. — »A proletariátus nem vélekedhet közömbösen és egykedvűen harcának politikai, szociális és kulturális feltételei iránt, következésképpen hazájának sorsa sem lehet számára közömbös. E mély gondolatokat feltámasztó meghatározás után Lenin a burzsoá álhazafiságról ezeket mondja: »Amikor a dolog a kapitalisták és földesurak magántulajdonáig ér, elfelejtik a haza és függetlenség szeretetéről szóló összes frázisaikat... Amikor a dolgok az osztályjövedelmeket érintik, a burzsoázia eladja hazáját, kalmárszellemű egyezményekbe bocsátkozik saját népe ellen, bármilyen útjába kerülő idegennel.* Kérdezzük: a nyugateurópai kormányok és vezető körök szerepe a Marshall-segély elfogadásában, az Atlanti Paktum megkötésében, a tervbevett háborús szerződések politikájában nem igazolják-e mindenben Leninnek a burzsoá-osztályok hazaárulásáról írott sorait és nem igazolják-e mindenben Sztálinnak a XIX. pártkongresszuson mondott eme szavait: »A burzsoáziát azelőtt a nemzet vezetőinek tekintették, a burzsoázia védelmezte a nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket »mindenekfölé« helyezett. A »nemzeti elvnek* most már nyoma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áruba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti függetlenség és nemzeti szuverenitás zászlaját eldobták.* A világbéke ügyének zászlaját, a nemzetek függetlenségének zászlaját azonban magasan tartják mindenütt a világon az emberiség békéjét, hazájuk függetlenségét szerető embermilliók. Ebben a nagy történelmi küzdelemben Lenin tanításai vezetik, erősítik őket. Közzétették a berlini értekezleten részt vevő szovjet küldöttség névsorát Az indiai őrség megkezdte a koreai-kínai hadifoglyok törvénytelen átadását az amerikai parancsnokságnak A világközvélemény érdeklődésének középpontjában ezekben a napokban a koreai provokáció mellett a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezlettel összefüggő kérdések állanak. A német fővárosban minden előkészület megtörtént a tanácskozások zavartalan menetének biztosítása érdekében. A négy hatalom kijelölt szakértői kedden a berlini szovjet hatóságok hivatali helyiségeiben folytatták megbeszéléseiket a külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatos technikai kérdések megoldásáról. Lapjelentések szerint ezek a tanácskozások zökkenésmentesen és eredményesen folynak. A szakértők megbeszélésének tárgya a külügyminiszteri értekezlet közös titkárságának, a fordítási és tolmácsolási munka hiánytalan lebonyolításának s a sajtó gyors tájékoztatásának megszervezése, valamint a biztonsági intézkedések összehangolása. A Berlin amerikai körzetéhez tartozó Schönebergben a volt négyhatalmi Ellenőrző Tanács épületére — ahol hétfőn a külügyminiszterek értekezletét megnyitják — a következő sorrendben tűzték ki a tanácskozásokon képviselt államok lobogóit: Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia, Egyesült Államok. A külügyminiszteri értekezlet alkalmával előzetes bejelentéseken alapuló becslés szerint körülbelül 2000 sajtótudósító, megfigyelő, fényképész, filmoperatőr és más érdeklődő érkezik a legközelebbi napokban Berlinbe. Maguk a külügyminiszterek és közvetlen munkatársaik előreláthatólag pénteken és szombaton érkeznek meg. Az Adenauer-kormány a négyhatalmi értekezlet előtt fokozott terrorral, hazafiak bebörtönzésével és elítélésével igyekszik megakadályozni, hogy Nyugat-Németország lakossága hangot adjon véleményének és akaratának. A béke és a német egység nyugatnémetországi és nyugatberlini hívei, a hatóságok terrorhadjárata ellenére bátran csatlakoznak a Német Demokratikus Köztársaság népének követeléséhez, hogy a berlini értekezleten vegyenek részt a keleti és nyugati németek képviselői is. Mint a Német Demokratikus Köztársaság belügyminisztériuma közli, nyugatnémetországi és különösen nyugatberlini kártevő- és kémszervezetek az utóbbi napokban fokozták a Német Demokratikus Köztársaság elleni aknamunkájukat. A kártevő- és kémszervezetek aknamunkájukkal zavargásokat akarnak provokálni Berlinben a külügyminiszterek értekezletének idején. A Német Demokratikus Köztársaság biztonsági szervei utasítást kaptak, hogy minden esetben lépjenek fel a zavargási kísérletek és provokációk élén és megfelelő rendszabályokkal biztosítsák az értekezlet zavartalanságát. A német kultúra neves képviselői nagygyűlésen fejezték ki a német értelmiség követeléseit. Felszólalt Friedrich tanár, a Német Tudományos Akadémia elnöke, Johannes R. Becher költő, művelődésügyi miniszter és Anna Seghers, a Német Írószövetség elnöke is. A felszólalók a német értelmiség nevében felkérték a négy hatalom Berlinben összeülő külügyminisztereit: hozzanak olyan határozatokat, amelyek Németország nemzeti egységének helyreállítását és Európa békéjének biztosítását szolgálják. A német értelmiség szóvivői felszólították a külügyminisztereket, hogy vonják be tanácskozásaikba a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország képviselőit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége jóváhagyta a központi választási bizottság összetételét két a külügyminiszteri értekezlettel összefüggő technikai kérdésekről. A nyugatberlini rádió közlése szerint a szakértők tárgyalásai eredményesen haladnak előre. Az Indiai Országos Béketanács határozata a berlini értekezletről Delhiből jelenti a TASZSZ. Nagpurban megtartották az Indiai Országos Béketanács ülésszakát. Az ülésszakon megtárgyalták a készülő amerikai-pakisztáni katonai egyezmény, a nemzetközi találkozó szervezése, a négy nagyhatalom tanácskozása kérdéseit és más problémákat. A négy nagyhatalom tanácskozásának kérdésével foglalkozó határozatban az Indiai Országos Béketanács határozata hangsúlyozza: "Az indiai nép őszintén kívánja azt, hogy ezt a tanácskozást kövesse az öt nagyhatalom értekezlete, a Kínai Népköztársaság részvételével. Az indiai nép kifejezi reményét, hogy a nagyhatalmak képviselői a berlini tanácskozást a fontos nemzetközi problémák megoldásának szentelik.* Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége jóváhagyta a központi választási bizottság összetételét. A központi választási bizottság »A Szovjetunió Legfelső Tanácsának választásairól szóló rendelkezése értelmében ügyel arra, hogy az ország egész területén maradéktalanul megtartsák a választási rendelkezést. A bizottság elnöke N. M. Svernyik. A bizottság 24 tagja között van Alekszandr Nyeszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Tatjana Zujeva, az OSZSZSZK kulturális ügyeinek minisztere, Alekszej Szurkon író, és a szovjet élet különböző területeinek más képviselői. A koreai-kínai hadifoglyok átadása Phenjanból jelenti a TASZSZ. A japán rádió jelentése szerint január 20-án reggel Tongjangniban az indiai fegyveres őrség megkezdte a koreaikínai hadifoglyok átadását az ENSZ-csapatok parancsnokságának. A hadifogoly kínai önkéntesek erőszakosszabadon bocsátása 18 óra 50 perckor, a koreai néphadsereg hadifogságban lévő tagjainak erőszakos »szabadonbocsátása« pedig 10 óra 40 perckor kezdődött meg. Ez alkalommal Tongjangniban megjelent Thimajja altábornagy, Pak Tu Csín, a Li Szin Man-féle bábkormány miniszterelnöke és Hull tábornok, az ENSZ-haderők főparancsnoka. A japán rádió közli, hogy ahadifogoly kínai önkénteseket az incsoni kikötőbe, majd innen Tajvan szigetére szállítják. A szovjet küldöttség tagjai Moszkvából jelenti a TASZSZ. A legközelebbi napokban Berlinbe utazik V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, hogy részt vegyen a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminisztereinek értekezletén. V. M. Molotovval együtt Berlinbe utazik: A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete, G. N. Zarubin, a Szovjetunió nagykövete az Egyesült Államokban, Sz. A. Vinogradov, a Szovjetunió franciaországi nagykövete, G. M. Puskin, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, L. F. Iljicsev, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, A. A. Szoboljev, N. T. Fedorenko, valamint más tanácsadók és szakértők. A négy hatalom szakértői szerdán három albizottságban folytatták előkészítő tárgyalásaikat Berlinből jelenti az MTI. A négy hatalom főbiztosai által kijelölt szakértők szerdán az amerikai hatóságok berlini helyiségeiben három albizottságban folytatták megbeszélései Le Troquer a francia nemzetgyűlés ülésén felolvasta a köztársasági elnök üzenetét Párizsból jelenti az MTI. Le Troquer, a francia nemzetgyűlés elnöke a nemzetgyűlés keddi ülésén felolvasta René Coty köztársasági elnök hagyományos üzenetét. A nemzetgyűlés bizottságainak összetételére vonatkozó beszámoló után a nemzetgyűlés befejezte ülését. A nemzetgyűlés február 9-én folytatja munkáját. Ugyancsak az MTI jelenti: A francia nemzetgyűlés sajtóbizottságának elnökválasztása során Gosset (MRP), a sajtóbizottság eddigi elnöke, aki közismert úgynevezett »európai« beállítottságáról — vereséget szenvedett. Gosset-t a szocialista Guy Besson váltotta fel, aki szembehelyezkedik az »európai védelmi közösséggel«. Guy Bessont már az első fordulóban megválasztották. A kommunisták támogatták Bessont. Besson 43 szavazat közül 25-öt kapott. Gosset szavazatainak száma 18 volt. Francia lapok az „európai szén- és acélközösség" közgyűlésének eredménytelenségéről Párizsból jelenti a TASZSZ. Január 18-án Strasbourgban befejeződött az »európai szénás acélközösség« közgyűlésének négynapos rendkívüli ülésszaka. A közgyűlés tisztán tanácskozó funkciókat teljesít. Több francia lap az ülésszak munkájának eredménytelenségéről ír. Ha figyelembevesszük, hogy a közösségen belül éles ellentétek vannak egész sor kérdésben, a többi között a beruházások kérdésében is, akkor az ülésszak eredménytelensége nem kelt meglepetést. A Le Monde felhívja a figyelmet a közösség belső ellentmondásaira, különösen a francia-német harcra.