Magyar Nemzet, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-21 / 17. szám

Magyar Sonizot TM Leninnel a békéért, a nemzeti függetlenségért (P. Gy.) 1924-ben dühöngő hóviharos januári napon döb­benetes egyhangúsággal, a gyászdobok pergésére emlé­keztető tompa és mégis any­­nyira szívbemarkoló ismétlő­déssel szólaltak meg a hatal­mas Szovjetunió legtávolabbi zugaiban is a vasútállomások, a posták távírógépei. Ezt a rö­vid, de mindennél megrázóbb erejű szöveget kattogták: »Min­­denkinek, mindenkinek, min­denkinek! Január 21-én 6 óra 50 perckor meghalt Gorki­­ban Vladimír Iljics Lenin.« A gyászhír szíven ütött minden­kit, aki a táviratok nyomán tudomást szerzett róla. A cím­zettek, akikhez a halálhír szólt, nemcsak a Szovjetunió­ban élő emberek voltak. A távirat­ címzése sokat kifejező módon így hangzott: »Minden­­kinek, mindenkinek, minden­kinek!“ Valóban az egész em­beriség ama részéhez szólt, a földkerekség minden sarká­ban, akik Lenin nevét, mint az emberi boldogság legna­gyobb harcosának nevét is­merték, akik rajongó szere­tettel és elszánt akarattal kí­sérték figyelemmel életének világtörténelmet formáló te­vékenységét, akik tudták, hogy Vladimír Iljics Lenin a szen­vedő emberiség legforróbb­­szívű barátja, az emberiség felszabadulásának legzseniáli­sabb útmutatója. Ezért a Szovjetunió köz­ponti szikratávírójáról villám­gyorsasággal száguldott el a halálhír a világ mind a négy égtája felé. És mindenütt , a fájdalom, a lesújtó gyász ér­zését váltotta ki az­ emberek százmillióiból. Harminc év táv­latából tekintve mondhatjuk, hogy halálhír még nem váltott ki oly sok tíz- és százmillió emberből fájdalmas részvétet, nem sajtolt ki annyi könnyet, mint Lenin halálhíre.­ De ugyancsak harminc év távlatából tekintve, azt is meg kell mondanunk, hogy az esz­tendőnként ismétlődő évfor­duló a kegyelet megrendítő ér­zése mellett felébreszti a száz­milliókban az emberi öntuda­tot, a bátor reménység büszke érzéseit is. És éppen ez a ket­tős érzéshullám bizonyítja a legfénylőbben Lenin szellemi nagyságát, életének halhatat­lan művét, a halálon túl is egyre erősödő erejét az egy­mást követő emberi nemzedé­kekre. Bizonyítja ezt elsősor­ban, hogy Lenin a halálában is ugyanaz az éltető erő, utat mutató csillagfény, vonzó va­rázserő, aki volt életében. A mi nemzedékünk számára ugyanazt jelenti, mint amit jelentett a maga nemzedéke számára. A szabadságban élő, a kommunizmus építésében részt vevő szovjet emberek számára ugyanaz a lánglelkű zseniális vezér, aki volt a cári elnyomatás idejében a ször­nyű, embertelen nyomorban élő oroszországi proletariátus számára. Ma éppen úgy inspi­rálja a szovjet tudománynak, irodalomnak, művészetnek mű­velőit nagy és emberi alkotá­sokra, ahogyan életében ihlette a legnagyobbakat, Gorkijt, Majakovszkijt, Micsurint és másokat. Szelleme ma éppúgy él a szovjet munkások, pa­rasztok, értelmiségiek kö­zött, ahogyan élt akkor, amikor belföldi vagy kül­földi száműzetésből, az Iszkra, a Pravda hasábjain, vagy könyvei lapjain küldötte el hozzájuk reményt keltő, utatmutató üzeneteit, gondola­tait. Nevének, művének hű tiszteletét átvették a gyerme­kek, az unokák, a­ dédunokák. Alakja, hatalmas, boltozatos homloka, emberszerető moso­lya, szemének éles villanása nemcsak szobrokban, festmé­nyekben maradt fenn, hanem a szovjet emberek szívében, a legzsengébb nemzedék mosoly­gós, életszerető tekintetében. De joggal kérdezzük: várjon Lenin élő emléke csak a szov­jet emberek szívében él to­vább? Nem találjuk meg en­nek a halhatatlan emléknek visszfényét a magyar nép szí­vében is? És Lenin emléke, tanítása nem örökkön mozgó és mozgató erőt jelent-e a kí­nai, koreai, vietnami szabad­ságküzdelmekben éppúgy, aho­gyan ott van ez az erő az olasz, a francia, a német, a brit és minden más nemzet proletariátusainak békeszere­tő, haladó embereinek a sza­badságért és a békéért vívott harcaiban? Ha Lenin emberi közvetlen­ségéről, szellemi nagyságáról, páratlan világtörténelmi hatá­sáról igazi és emberi képet akarunk nyerni, akkor nem­csak írásait kell tanulmányoz­ni, nemcsak élesen előrelátó tanításait kell a mai nemzet­közi helyzetre, de a belső helyzetünkre is alkalmaznunk, nemcsak festményeken, szob­rokon, filmeken keresztül kell néznünk az egyedülállóan jel­legzetes lenini portrét, hanem bele kell néznünk az élő em­beri tekintetekbe is. Meg kell kérdeznünk például a Lomo­­noszov-egyetem sokezres diák­seregétől, mit köszönhetnek Leninnek? Meg kell kérdez­nünk a Szovjetunió munká­saitól, parasztjaitól, értelmisé­gijeitől, pásztoraitól, sok-sok nemzetiség fiaitól, mennyire más, szabadabb, boldogabb ma az életük, mint volt akkor, mielőtt Lenin a világtörténe­lem legnagyobb forradalmának legnagyobb stratégája kivívta számukra a felszabadulást. Egyszerű, közvetlen emberi szavakat­ kapnánk Lenin em­beri értékeléséről, történelmi alakjáról, ha a magyar dol­gozó nép fiait, asszonyait, leányait kérdeznénk meg. Sok magyar anya, feleség, első vi­lágháborús frontharcos emlé­kezik még vissza 1917 no­vemberének napjaira, amikor legtöbbjük először tanulta megismerni Lenin nevét ak­kor, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­mének másodnapján a máso­dik szovjet kongresszus elfo­gadta a békéről szóló dekré­tumot, amikor Lenin javasla­tára az összes hadviselő or­szágokhoz üzenetet küldött a kongresszus, hogy azonnal kös­senek legalább háromhónapos fegyverszünetet a béketárgya­lások folytatására. A remény­ség üzeneteként érkezett el az a békefelhívás az első im­perialista világháború megkín­zott népeihez, különösen Ang­lia, Francia- és Németország öntudatos munkásaihoz, aki­ket a felhívás külön felszólí­tott arra, segítsenek teljes si­kerre juttatni a béke ügyét és ezzel együtt a lakosság dol­gozó és kizsákmányolt töme­geinek minden rabság és min­den kizsákmányolás alól való felszabadításának ügyét. Az imperialista erők 1917- ben és az utána következő években még meg tudták aka­dályozni, hogy Lenin javasla­tát az öntudatos munkásság, parasztság kiharcolhassa, győ­zelemre vigye az imperialista országokban is. De a legnehe­zebb világpolitikai helyzetben is,, a polgárháború, az inter­venciós háborúk nehéz eszten­­dein át is sikerült Leninnek leghűségesebb és legnagyobb munkatársával, Sztálinnal együtt győzelemre vinni a béke ügyét, maradandó győ­zelemmé változtatni a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat. Lenin lángesze előbb a vilmos császári, lu­­dendorffi, hoffmanni német militarizmust ítélte teljes ku­darcra, majd a wilsoni, chur­­chilli, curzoni, clémenceaui antant-intervencionizmust. A lenini eszmék nemcsak a pet­­rográdi, moszkvai forradalmi napok tüzéből kerültek ki győzelmesen, hanem az ellen­forradalmárok ellen vívott, az imperialista intervenciósok el­len vívott nehéz hadjáratok­ból is. Lenin életének legnagyobb elégtétele, hogy megérte esz­méinek végleges győzelmét az oly forrón szeretett hazájának területén. Viszont Lenin hívei­nek, tisztelőinek, az emberiség haladó részének legnagyobb elégtétele abban áll, hogy nap­nap után láthatja, ezek az esz­mék mikép terjednek az egész világon, mikép arat­nak újabb és újabb győzelme­ket. Ezeknek a győzelmeknek megérlelésében, kivívásában döntő szerep jutott a lenini ideológiának és Lenin külpoli­tikai elgondolásának. Miben áll a lenini külpolitika lénye­ge? Leninnek a háborúról és a békéről szóló tanításában. Ez az alapelve a Szovjetunió külpolitikájának azóta is és ma is. Meg akarja óvni az emberiséget egy harmadik vi­lágháború katasztrófájától, biztosítani kívánja a népek kö­zötti békés együttműködést, tárgyalások útján akarja el­érni a nemzetközi feszültség enyhülését. Kézzelfogható bi­zonysága a lenini külpolitikai örökség megvalósításának a január 25-én a szovjet kor­mány javaslatára összeülő ber­lini négyes külügyminiszteri értekezlet. Természetesen Lenin külpo­litikája, amely a Szovjetunió békepolitikájának alfáját és ómegáját foglalja magában, nem azonosítható a fellegjáró pacifizmus utópisztikus áb­rándvilágával, amelyben véd­telenül kiszolgáltatnák a dol­gozó népet a vendettára lesel­kedő osztályellenség bosszúvá­gyának, az állig felfegyverzett imperialisták beavatkozási kí­sérleteinek. A Szovjetunió bé­kepolitikájának éppúgy, mint minden népi demokratikus nép békepolitikájának alapja a lenini tanítások szellemében a hazának, a dolgozó népnek a szeretete. Lenin élesen elhatá­rolta az igazi hazaszeretetnek fogalmát, tartalmát a burzsoá­zia »hazaszeretetet« hirdető dagályos frázisaitól. »A haza, vagyis az adott politi­kai, kulturális és társadalmi környezet a leghatalmasabb té­nyező a proletariátus osztály­harcában...* — írta Lenin. — »A proletariátus nem véleked­het közömbösen és egykedvűen harcának politikai, szociális és kulturális feltételei iránt, kö­vetkezésképpen hazájának sor­sa sem lehet számára közöm­bös.­ E mély gondolatokat feltá­masztó meghatározás után Le­nin a burzsoá álhazafiságról ezeket mondja: »Amikor a do­log a kapitalisták és földesurak magántulajdonáig ér, elfelejtik a haza és függetlenség szerete­­téről szóló összes frázisaikat... Amikor a dolgok az osztály­jövedelmeket érintik, a bur­zsoázia eladja hazáját, kalmár­szellemű egyezményekbe bo­csátkozik saját népe ellen, bár­milyen útjába kerülő idegen­nel.* Kérdezzük: a nyugateurópai kormányok és vezető körök szerepe a Marshall-segély el­fogadásában, az Atlanti Pak­tum megkötésében, a tervbe­vett háborús szerződések poli­tikájában nem igazolják-e mindenben Leninnek a bur­­zsoá-osztályok hazaárulásáról írott sorait és nem igazolják-e mindenben Sztálinnak a XIX. pártkongresszuson mondott eme szavait: »A burzsoáziát azelőtt a nemzet vezetőinek tekintették, a burzsoázia vé­delmezte a nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket »mindenekfölé« helyezett. A »nemzeti elvnek* most már nyoma sem maradt. A bur­zsoázia most dollárokért áru­ba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti füg­getlenség és nemzeti szuvere­­nitás zászlaját eldobták.* A világbéke ügyének zászla­ját, a nemzetek függetlensé­gének zászlaját azonban ma­gasan tartják mindenütt a vi­lágon az emberiség békéjét, hazájuk függetlenségét szerető embermilliók. Ebben a nagy történelmi küzdelemben Lenin tanításai vezetik, erősítik őket. Közzétették a berlini értekezleten részt vevő szovjet küldöttség névsorát Az indiai őrség megkezdte a koreai-kínai hadifoglyok törvénytelen átadását az amerikai parancsnokságnak A világközvélemény érdeklődésének középpontjában ezek­ben a napokban a koreai provokáció mellett a ber­lini négyhatalmi külügyminiszteri értekezlettel összefüggő kér­dések állanak. A német fővárosban minden előkészület meg­történt a tanácskozások zavartalan menetének biztosítása ér­dekében. A négy hatalom kijelölt szakértői kedden a berlini szovjet hatóságok hivatali helyiségeiben folytatták megbeszé­léseiket a külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatos technikai kérdések megoldásáról. Lapjelentések szerint ezek a tanács­kozások zökkenésmentesen és eredményesen folynak. A szak­értők megbeszélésének tárgya a külügyminiszteri értekezlet közös titkárságának, a fordítási és tolmácsolási munka hiány­talan lebonyolításának s a sajtó gyors tájékoztatásának meg­szervezése, valamint a biztonsági intézkedések összehan­golása. A Berlin amerikai körzetéhez tartozó Schönebergben a volt négyhatalmi Ellenőrző Tanács épületére — ahol hétfőn a külügyminiszterek értekezletét megnyitják — a következő sorrendben tűzték ki a tanácskozásokon képviselt államok lobogóit: Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia, Egyesült Államok. A külügyminiszteri értekezlet alkalmával előzetes beje­lentéseken alapuló becslés szerint körülbelül 2000 sajtótudó­sító, megfigyelő, fényképész, filmoperatőr és más érdeklődő érkezik a legközelebbi napokban Berlinbe. Maguk a külügy­miniszterek és közvetlen munkatársaik előreláthatólag pénte­ken és szombaton érkeznek meg. A­z Adenauer-kormány a négyhatalmi értekezlet előtt­­ fokozott terrorral, hazafiak bebörtönzésével és elítélé­sével igyekszik megakadályozni, hogy Nyugat-Németország lakossága hangot adjon véleményének és akaratának. A béke és a német egység nyugatnémetországi és nyugatberlini hívei, a hatóságok terrorhadjárata ellenére bátran csatlakoznak a Német Demokratikus Köztársaság népének követeléséhez, hogy a berlini értekezleten vegyenek részt a keleti és nyugati németek képviselői is. Mint a Német Demokratikus Köztársaság belügyminisz­tériuma közli, nyugatnémetországi és különösen nyugatber­lini kártevő- és kémszervezetek az utóbbi napokban fokozták a Német Demokratikus Köztársaság elleni aknamunkájukat. A kártevő- és kémszervezetek aknamunkájukkal zavargásokat akarnak provokálni Berlinben a külügyminiszterek értekezle­tének idején. A Német Demokratikus Köztársaság biztonsági szervei utasítást kaptak, hogy minden esetben lépjenek fel a zavargási kísérletek és provokációk élén és­ megfelelő rendszabályokkal biztosítsák az értekezlet zavartalanságát. A német kultúra neves képviselői nagygyűlésen fejezték ki a német értelmiség követeléseit. Felszólalt Friedrich tanár, a Német Tudományos Akadémia elnöke, Johannes R. Becher költő, művelődésügyi miniszter és Anna Seghers, a Német Írószövetség elnöke is. A felszólalók a német értelmiség ne­vében felkérték a négy hatalom Berlinben összeülő külügy­minisztereit: hozzanak olyan határozatokat, amelyek Német­ország nemzeti egységének helyreállítását és Európa békéjé­nek biztosítását szolgálják. A német értelmiség szóvivői fel­szólították a külügyminisztereket, hogy vonják be tanácsko­zásaikba a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország képviselőit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége jóváhagyta a központi választási bizottság összetételét két a külügyminiszteri érte­kezlettel összefüggő technikai kérdésekről. A nyugatberlini rádió köz­lése szerint a szakértők tár­­gyalásai eredményesen halad­­nak előre. Az Indiai Országos Béketanács határozata a berlini értekezletről Delhiből jelenti a TASZSZ. Nagpurban megtartották az Indiai Országos Béketanács ülésszakát. Az ülésszakon megtárgyalták a készülő ame­rikai-pakisztáni katonai egyez­mény, a nemzetközi találkozó szervezése, a négy nagyhata­lom tanácskozása kérdéseit és más problémákat. A négy nagyhatalom tanács­kozásának kérdésével foglal­kozó határozatban az Indiai Országos Béketanács határo­zata hangsúlyozza: "Az indiai nép őszintén kívánja azt, hogy ezt a tanácskozást kövesse az öt nagyhatalom értekezlete, a Kínai Népköztársaság részvé­telével. Az indiai nép kifejezi reményét, hogy a nagyhatal­mak képviselői a berlini ta­nácskozást a fontos nemzet­közi problémák megoldásának szentelik.* Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége jóváhagyta a központi választási bizott­ság összetételét. A központi választási bizottság »A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának választásairól szóló rendelke­zése értelmében ügyel arra, hogy az ország egész terüle­tén maradéktalanul megtart­sák a választási rendelkezést. A bizottság elnöke N. M. Svernyik. A bizottság 24 tagja között van Alekszandr Nyesz­­mejanov, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának elnö­ke, Tatjana Zujeva, az OSZSZSZK kulturális ügyei­nek minisztere, Alekszej Szur­kon író, és a szovjet élet kü­lönböző területeinek más kép­viselői. A koreai-kínai hadifoglyok átadása Phenjanból jelenti a TASZSZ. A japán rádió jelentése sze­rint január 20-án reggel Tong­­jangniban az indiai fegyveres őrség megkezdte a koreai­kínai hadifoglyok átadását az ENSZ-csapatok parancsnoksá­gának. A hadifogoly kínai önkén­tesek erőszakos­­szabadon bo­csátása 1­8 óra 50 perckor, a koreai néphadsereg hadifog­ságban lévő tagjainak erősza­kos »szabadonbocsátása« pedig 10 óra 40 perckor kezdődött meg. Ez alkalommal Tongjangni­­ban megjelent Thimajja altá­bornagy, Pak Tu Csín, a Li Szin Man-féle bábkormány miniszterelnöke és Hull tábor­nok, az ENSZ-haderők főpa­rancsnoka. A japán rádió közli, hogy a­­hadifogoly kínai önkénteseket az incsoni kikötőbe, majd in­nen Tajvan­ szigetére szállít­ják. A szovjet küldöttség tagjai Moszkvából jelenti a TASZSZ. A legközelebbi napokban Ber­linbe utazik V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, hogy részt vegyen a Szovjet­unió, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügy­minisztereinek értekezletén. V. M. Molotovval együtt Berlinbe utazik: A. A. Gro­­miko, a Szovjetunió külügy­miniszterhelyettese, J. A. Ma­lik, a Szovjetunió angliai nagykövete, G. N. Zarubin, a Szovjetunió nagykövete az Egyesült Államokban, Sz. A. Vinogradov, a Szovjetunió franciaországi nagykövete, G. M. Puskin, a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma kollégiumá­nak tagja, L. F. Iljicsev, a Szovjetunió külügyminisztériu­ma kollégiumának tagja, A. A. Szoboljev, N. T. Fedorenko, valamint más tanácsadók és szakértők. A négy hatalom szakértői szerdán három albizottságban folytatták előkészítő tárgyalásaikat Berlinből jelenti az MTI. A négy hatalom főbiztosai által kijelölt szakértők szerdán az amerikai hatóságok berlini he­lyiségeiben három albizottság­ban folytatták megbeszélései­ Le Troquer a francia nemzetgyűlés ülésén felolvasta a köztársasági elnök üzenetét Párizsból jelenti az MTI. Le Troquer, a francia nemzet­gyűlés elnöke a nemzetgyű­lés keddi ülésén felolvasta René Coty köztársasági elnök hagyományos üzenetét. A nemzetgyűlés bizottságai­nak összetételére vonatkozó beszámoló után a nemzetgyű­lés befejezte ülését. A nemzetgyűlés február 9-én folytatja munkáját. Ugyancsak az MTI jelenti: A francia nemzetgyűlés sajtó­­bizottságának elnökválasztása során Gosset (MRP), a sajtó­­bizottság eddigi elnöke, aki közismert úgynevezett »euró­­pai« beállítottságáról — vere­séget szenvedett. Gosset-t a szocialista Guy Besson vál­totta fel, aki szembehelyezke­dik az »európai védelmi kö­­zösséggel«. Guy Bessont már az első fordulóban megválasz­tották. A kommunisták támo­gatták Bessont. Besson 43 szavazat közül 25-öt kapott. Gosset szavaza­tainak száma 18 volt. Francia lapok az „európai szén- és acélközösség" közgyűlésének eredmény­te­lenségéről Párizsból jelenti a TASZSZ. Január 18-án Strasbourgban befejeződött az »európai szén­ás acélközösség« közgyűlésé­nek négynapos rendkívüli ülésszaka. A közgyűlés tisztán tanácskozó funkciókat teljesít. Több francia lap az ülés­szak munkájának eredmény­telenségéről ír. Ha figyelembe­vesszük, hogy a közösségen belül éles ellentétek vannak egész sor kérdésben, a többi között a beruházások kérdésé­ben is, akkor az ülésszak ered­ménytelensége nem kelt meg­lepetést. A Le Monde felhívja a figyelmet a közösség belső ellentmondásaira, különösen a francia-német harcra.

Next