Magyar Nemzet, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-21 / 17. szám

Csütörtök, 1954. január 21. Leendő háztulajdonosok értekezlete Pusztaszabolcson A pusztaszabolcsi gépállo­más egyik szobájában talál­koztunk Sós Gyulával. Tized­­magával foglalt itt helyet. A leendő háztulajdonosok érte­kezlete ülésezett. Tíz gépállo­mást dolgozó beszélt terveiről. Ahogyan folyt a beszélge­tés, az ember önkénytelenül is arra gondolt, mennyire a nép akaratából fakadt a párt és a kormány programmja — mert erről folyt a szó. Négyezer egy- és kétszobás kis családi­ház épül az idén. Az építte­tők egyéni gazdák, a termelő­­szövetkezetek, az állami gaz­daságok és a gépállomások dolgozói. A négyezerből ötszáz családi ház a gépállomásiaké, az ötszázból tíz a pusztasza­bolcsiaké, a tízből egy Sós Gyuláé lesz, aki itt a gépállo­máson vontatós, huszonnégy éves, nőtlen, villogó szemű barna fiatalember, s nemrégi­ben szerelt le katonáéktól. 1949 óta már a földgolyót is körüljárhatta volna trakto­rával, mert jócskán kitenné ezt az az úthossz, amit ketten, ő meg a gépe megtettek. Sós Gyula azonban nem traktoros távutazó, hanem vontatós, aki­nek az a dolga, hogy műtrá­gyát, benzint, búzát, kukoricát szállítson onnan, ahonnan kell, oda ahol arra szükség van. Kettesben megyünk a gép­állomáson kívül fekvő új utca felé, ahol Sós Gyula háza is felépül majd. — Hatszáz négyszögöl a te­lek — mondja. — Ha nem volna olyan borult az ég, ak­kor ellátnánk Nagybarátpusz­­táig, ahol az apám uradalmi cseléd volt, s ahol nagy nyo­morúságban teltek el gyer­mekéveim. Az apám tizenöt évig nyomorgott azért, hogy valami kis viskót ragasszon, míg végre sikerült neki kis vályogházat felépíteni. Nekem különb házam lesz. Házavatás és esküvő — Mikor kezdik meg az építkezést? — Amint a hó eltisztul és az építési anyag megérkezik. Az építkezési vállalat egyik veze­tője már itt van s tőle tudjuk, hogy hamarosan megjön az anyag. Az én házam két szo­bából, konyhából, éléskamrá­ból, fürdőszobából és veran­dából áll majd. A lábszárig érő hóban a háztelek közepére vezet. — Itt lesz a veranda lép­csője. Úgy látom magam előtt az egész házat, mintha már kész lenne. A verandának üvegablakai lesznek, hadd süs­sön be a nap. A verandáról a konyhaajtó nyílik, látja, kö­rülbelül itt — mutat a fehér hóra —, itt áll majd a tűz­helyünk, errébb a pohárszék, itt, középen az asztalunk. Itt fogunk minden nap ebédelni, nem úgy, mint most, amikor tíz kilométert kell kerék­pároznom, hogy meleg ételhez jussak. Egy pillanat csend. Mind­ketten a többesszámra gondo­lunk. »Asztalunk, tűz­helyünk . . .« — A menyasszonyommal — folytatja — úgy tervezzük, hogy a házavatással együtt lesz majd az esküvő. Sokszor gondoltunk már arra a napra, amikor a vontatón a násznép­pel együtt megérkezünk az anyakönyvvezetőtől és a pár lépésnyi homokos, kavicsos úton végigmenve belépünk majd a saját otthonunkba. So­kat fontolgattuk, hogy egy­­vagy kétszobás házat építtes­sünk. Az egyszobás házra tizennyolcezer forint, a két­szobás házra huszonnégyezer forint hitelt ad az állam. Húsz év alatt lakbér formájában kell visszafizetni, így körül­belül havi száz forint a rész­let. De ha az ember kicsit okos, kicsit ügyes, kicsit szor­galmas, akkor öt esztendő alatt teljesen a sajátjában lakhat, mert ha öt év alatt a huszon­­négyezerből tizenyolcezret ki­fizetünk, akkor hatezer forin­tot elengednek, s végleg a sa­játunkban lakunk, amire sem­mi teher nincs. De hogy sza­vam ne felejtsem, kétszobás házra gondoltunk, mert hát­-­a gyerekek... Egy-két esz­tendő és az egyik szoba a gye­reké, a másik meg a miénk lesz. Kisebb gondok — Mi a tervük, hogyan tud­ják öt év alatt visszafizetni a­ kölcsönt? — Az asszony is dolgozni fog, idejön majd a­ gépállo­másra. Én 1300—1500 forintot megkeresek havonta, a felesé­gem is megkeres majd 1000— 1200 forintot, így nem lesz gond a törlesztés. Persze a házépítéssel sok egyéb gond is jár. Ezek afféle kisebb gon­dok, de nekünk nagyok. Disz­nóórát fabrikálni, tyúkketre­cet eszkábálni, kis konyhaker­tet gondozni, no meg gyü­mölcsfákat is akarok. Ide az ablak elé egy szép diófát. A drótkerítés mentére két ba­rackot meg egy szilvát, a ház mögé az almafákat, a ház elé a körtéket. Aztán egyszer ezek a fák is megnőnek, árnyékot adnak, nyaranta majd a diófa alá kivisszük a nagyasztalt s ott ebédelünk. A barackfáról meg a körtefáról nem győzöm majd leparancsolgatni a gye­rekeket, mert a gyereknép olyan, hogy szívesen mászik a fára, de hát elszaggatja ruhá­ját. Így magyarázott Sós Gyula lelkesen terveiről, amíg visz­­szafelé mentünk a gépállomás­ra. A gépállomás udvarán az igazgatóval, Iván Mihállyal találkoztunk, s megkérdeztük őt is, hogyan segít a gépállo­más vezetősége az új háztulaj­donosoknak. Az igazgató ma­ga is új házban lakik. Tavaly épült. S az elmúlt esztendőben huszonhárom kis családi házat kapott a gépállomás. — Van már tapasztalatunk a házépítésben s az idén is úgy csináljuk, hogy kollektívát szervezünk, részben a ház­építőkből, részben pedig azok­ból a gépállomási dolgozókból, akik szívesen segítenek. A há­zak építésénél ugyanis a szak­embereknek segítségre van szükségük az alapozásnál, a falazásnál és a tetőszerkezet összeállításánál is. De segít­ségre van szükség az anyag le­rakásánál is. Ezért, amikor megérkezik az építőanyag, a vontatások behordják, s a kol­lektíva tagjai segítenek lera­kodni. Amikor pedig a legtöbb munka van az építkezésnél, ki­adjuk az építtető szabadságát: ilyenkor egész nap akad tenni­való saját házuk építésénél. Beszélgetésünket a tanács­elnök érkezése szakítja meg, akitől megtudjuk, hogy az új­­ házépítők részére a tanács negyven hold tartalékföldet bocsát rendelkezésre, amelyen aztán krumplit, kukoricát, meg zöldségféléket termelhetnek az új háztulajdonosok. Ez a terü­let adó- és beadásmentes s ugyancsak komoly segítséget jelent ahhoz, hogy az új ház körül aprójószágok szaladgál­janak s egy-két hízott disznó röfögjön az ólban. Rács RIMSZKIJ­KORSZAKOV Színes, szovjet film a halhatatlan zene­szerző életéből Bemutatja : DUNA, VÖRÖSMARTY \wl jmITiJíL^. Ár \ •/Au uHtL#r LAKÁSKARBANTARTÓ ÉS SZAKIPARI KSZ-ek villany-, víz-, gázszerelési, lakatos, asztalos, szoba­festés, mázolás, üvegezés, cserépkályhás stb. javítások, lakásleválasztás. FIÓKOK A VÁROS MINDEN KERÜLETÉBEN! ­agyar n­emzet MA ÜL ÖSSZE AZ ORSZÁGGYŰLÉS A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlést ma délelőtt 11 órára összehívta. Új lendületet adnak a széncsatának a pártkongresszusi felajánlások Szénbányászaink készülődé­se a III. pártkongresszusra, új lendületet adott a széncsatá­nak. A napról napra születő értékes felajánlások vala­mennyien a hóeleji elmaradás megszüntetését, a terven fe­lüli széntermelés fokozását se­gítik elő. Különösen szép tel­jesítményeket, sok száz tonna széntöbbletet jelentenek a bá­nyaüzemek között folyó páros­versenyek. A felsőnyárádi és kurityáni bányászok a párt­­kongresszus tiszteletére felújí­tották egymás közti versenyü­ket és már az első napokban mindkét bányában száz szá­zalék fölé emelkedett a ter­melési grafikon. A tatabányai X-es aknának nincs adóssága. Az akna bá­nyászai még a legnagyobb hó­viharokban is 117—120 száza­lék körüli átlaggal dolgoztak. Szerdán azonban még eddigi teljesítményeiket is túl­szárnyalták és ezzel az ered­ményükkel ebben az évben a terven felüli négyezredik tonna szenet küldték felszínre. Egy minisztériumi faliújságon olvastuk A kritika szabadságáért A múlt hónapban a Magyar Nemzet kritikai cikket közölt az oktatásügyi minisztérium felügyelete alatt álló egyik vállalatunkról, az Iskolai Tan­eszközök Gyáráról. A cikkben van egy-két tárgyi tévedés, a gyár vezetésében és a veze­tés szellemében megmutatko­zó lényeges hibákat azonban helyesen tárja fel. Ezeket a hibákat, sőt ezeken túlmenő hibákat az ellen­őrzési osztály vizsgálata a cikk megjelenése előtt néhány hét­tel szintén feltárta. A cikk megjelenése után a gyár vezetője önkritika he­lyett valóságos hajtóvadásza­tot rendezett az újságíró ellen, s belekapaszkodva az említett tárgyi tévedésekbe — amit az újságíró nyomban elismert —, különböző eszközökkel kény­szeríteni akarta a cikkben kö­zölt állítások visszavonására. Megfenyegették becsületsér­tési perrel s hogy fegyelmit indíttatnak ellene. Végül ösz­­szeállították 41 pontjukat, amelynek minden pontját kü­­lön-külön el akarták fogad­tatni az újságíróval. Óriási apparátust mozgattak meg, különböző személyiségek fel­sorakoztatásával akartak ha­tást gyakorolni az újságíróra. A vállalatot közvetlenül irá­nyító tanszeripari főosztály vezetője, Székely Miklós elv­társ és helyettese, Dakó elv­társ elismerik, hogy a cikknek lényegében igaza van. Más az álláspontja Takács elvtársnak, a vállalati csoport vezetőjé­nek. Takács elvtárs szintén részt vett az újságíró ellen folytatott hajtóvadászatban. Ő is kényszeríteni akarta az új­ságírót a cikkben közöltek visszavonására, álláspontját hol mint a minisztérium állás­pontját, hol mint a »saját« ál­láspontját adva elő. Takács elvtárs úgy látszik nem tanul­mányozta a Szovjetunió Kom­munista Pártjának módosított szervezeti szabályzatát, amely pl. a kritika elfojtásáért bün­tetést ír elő, s nem ismeri Takács elvtárs pártunk állás­pontját sem. Felvetődik az a kérdés is, tekintve azt, hogy Takács elv­társ ismerte Székely és Dakó elvtárs álláspontját ebben a kérdésben, továbbá, hogy Szé­kely és Dakó elvtársak szintén ismerték Takács elvtárs állás­pontját ebben a kérdésben, hogyan történhetett meg még­is, hogy Takács elvtárs több alkalommal ilyen értelemben foglalhatott állást — mégpedig a minisztérium nevében. Kövi Béla MEGJEGYZÉSÜNK. A fenti cikket az oktatásügyi minisz­térium ellenőrzési osztályá­nak vezetője írta s a minisz­térium faliújságján olvasható. A Magyar Nemzet szerkesztő­ségétől dr. Köves Ferenc, az Iskolai Taneszközök Gyára vezetője több alkalommal — levelekben, számos aláírással ellátott nyilatkozatokban, fe­gyelmi bejelentésekben, sze­mélyesen stb. — azt kérte, hogy vonjuk vissza az üzem vezetését s a vezetés szellemét bíráló cikk állításait. A mi­nisztérium ellenőrzési osztá­lya vezetőjének állásfoglalása után az a véleményünk, hogy az Iskolai Taneszközök Gyára vezetésében megmutatkozó hi­bák kiküszöbölése ügyében semmiesetre sem az a teendő, hogy lapunk, vagy a cikk író­ja vonja vissza állításait, ha­nem az, hogy a minisztérium illetékes szervei, vezetői von­ják le a cikk és a minisztérium ellenőrzési osztálya vizsgálata alapján a következtetéseket és tegyék meg — végre­­­—, a szükséges lépéseket. Újfajta anyagokat gyárt a textilipar Újfajta anyagok gyártását kezdték meg a Hazai Pamut­szövőgyárban, a Kőbányai Textilgyárban és a Békés­csabai Pamutszövőgyárban. Ezek a ruhaanyagok többféle színben készülnek, nem gyú­ródnak, szép fényűek, nyári ruhák készítésére igen alkal­masak. Gyártanak még újfajta santungot, ritkaszövésű, poró­zus nyári inganyagot. Most kí­sérleteznek a nylon inganya­gok gyártásával. A komáromi Lenfonógyár­ban új, színes lenfonalak gyár­tását kezdték meg. Ilyent ha­zánkban még nem gyártottak. Ezekből a fonalakból női ruha­anyagok, kosztümszövetek és férfi öltönyszövetek készülnek majd. Az év folyamán megkezdik a színes lendamaszt törülkö­zők és asztalneműek gyártását is. A len ruhavásznak minő­ségét javítják, gyűrhetetleneb­­bek, színtartóbbak lesznek az anyagok. A választék is bővül: s az eddigi 7 helyett 18 színben­­ gyártják a női ruhavásznakat. Emelkedik a lenvászon bútor­szövetek választéka is. Tavaszra forgalomba kerül a minőségi karton és a minő­ségi pamutvászon is. Újra vá­sárolhatják majd az asszonyok és lányok a pikébarchedet, a cérnapikét. Angol kulturális küldöttség érkezett Magyarországra Január 19-én a Kultúrkap­­csolatok Intézetének meghívá­sára Magyarországra érkezett egy öttagú angol kulturális küldöttség. A küldöttség tag­jai: John Sommerfield író, Molly Moss festőművész, A. L. Lloyd népzenekutató, Ewan MacColl színész és népdal­énekes, valamint David Cop­­len grafikusművész. Az angol küldöttség magyarországi tar­tózkodásának célja, hogy meg­ismerkedjék a magyar népi demokrácia kulturális fejlődé­sével és annak jelenlegi hely­­zetével. (MTI) A KOREAI HADIFOGOL­YRABLÁS R­endkívül súlyos merénylet­et történt a koreai fegyver­­szünet, a béke ellen. Január 20-val a semleges nemzetek őrizetében lévő koreai és kí­nai hadifoglyokat átadták az úgynevezett ENSZ-parancs­­nokságnak, gyakorlatilag ki­szolgáltatták őket Li Szin Man és Csang Kaj-sek klikkjének. Ez a lépés világszerte óriási felháborodást keltett, mert nemcsak kiáltó jogtalanságot jelent a hadifoglyokkal szem­ben, nemcsak felborítja a fegy­verszüneti egyezmény előírá­sait, hanem a jelenlegi nem­zetközi helyzetben a feszültség fokozására, a légkör megron­tására irányul. E provokáció tényét súlyos­bítja az a körülmény, hogy a berlini értekezlet küszöbén és az atomenergia ügyéről már megindult közvetlen eszme­cserék idején történt. A nem­zetközi közvélemény egybe­hangzó véleménye szerint a világ elérkezett a vitás kér­dések rendezésének lehetősé­géhez. Az embereket a biza­kodás és reménykedés tölti el. A közvélemény tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió dip­lomáciai lépései és a békét óhajtó népek követelése olyan körülményeket hozott létre a nemzetközi politikában, ame­lyek mellett az eredményesség reális feltételeivel lehet hoz­zákezdeni a megoldatlan kér­dések megvitatásához. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy a nemzetközi helyzetet meghatározó egyik legfontosabb kérdésben, Korea és általában a Távol-Kelet kérdésében miért nem mutat­koznak az enyhülés jelei, he­lyesebben az amerikai diplo­mácia miért torlaszolja el min­den rendelkezésére álló esz­közzel a tárgyalások útját, a vitás problémák rendezésének lehetőségét. Nyilvánvaló, a sorozatos koreai provokációk­nak és a legutóbbi hallatlan törvénysértésnek az a célja, hogy kedvezőtlenül befolyá­solja az európai kérdésekben és az atomenergia ügyében ki­bontakozó tárgyalásokat. A nemzetközi feszültség csökken­tésének útján az első lépés éppen Koreában történt a fegyverszünet megvalósításá­val. Miért van tehát az, hogy most éppen Koreában próbál­ják az agressziós körök meg­akadályozni a további enyhü­lést? É H­ogy erre a kérdésre vála­­szolhassunk, mindenek­előtt át kell tekinteni a koreai helyzet legújabb fejleményeit. A koreai politikai értekezlet előkészítésére szolgáló pan­­mindzsoni megbeszéléseket a múlt év december 12-én az amerikaiak egyoldalúlag félbe­szakították. Ezt követően ki­jelentették azt is, hogy a fegy­verszüneti egyezményben elő­írt időpontban, vagyis január 22-én, a semleges nemzetek őrizetében levő kereken 20.000 koreai és kínai hadifoglyot­­szabadon bocsátják­, magya­rul elrabolják. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a hadi­foglyok január 20-ával ismét amerikai őrizetbe kerülnek, majd január 22-én átadják őket Li Szin Man és Csang Kaj-sek brávóinak. A fegyverszüneti egyezmény értelmében valóban a hadi­foglyok felvilágosítását decem­ber 22-ig végre kellett volna hajtani, az olyan hadifoglyo­kat pedig, akik a felvilágosítá­sok után is a semleges nemze­tek őrizetében maradnak, ja­nuár 22-én szabadon kell bo­csátani. Csakhogy a felvilágo­sításukra előirányzott kilenc­ven napból a koreai-kínai fél a valóságban csupán tíz napon át végezhetett felvilágosító munkát. Ez azt jelenti, hogy a koreai-kínai hadifoglyok több mint 85 százaléka nem része­sült felvilágosításban, követ­kezéskép nem nyilváníthatta akaratát, vissza akar-e térni hazájába. Ha feltesszük a kérdést, hogy a kilencven napból miért csak tíz napon keresztül folyt felvilágosító munka, a válasz a következő: az amerikai fél egyrészről minden eszközzel igyekezett húzni-halasztani a felvilágosítások megkezdését, másrészről a hadifogolytábo­rokba becsempészett h­szin­­manista és csangkajsekista ügynökök terrorja megakadá­lyozta a felvilágosítások lebo­nyolítását. A hadifogolytábo­rokban ugyanis szörnyű dol­gok történtek. Nemrégen kez­dődött meg az a per, amely­nek során négy északkoreai hadifogoly meggyilkolásával vádolt nyolc b­sziimanista ügynököt vontak felelősségre az indiai fegyveres őrség fő­hadiszállásán. E per megdöb­bentő adatokat tárt a világ elé arról, hogy miként akadályoz­ták meg az ügynökök gyilkos­sággal, megfélemlítéssel, ter­rorizálással a hadifoglyok ha­zatelepülését. A hadifogolytá­borokban uralkodó állapotok­ra éles fényt vet a semleges hazatelepítési bizottság ideig­lenes jelentése is. A jelentés kénytelen elismerni, hogy a hadifogolytáborokban a való­ságban az Egyesült Államok, Li Szin Man és Csang Kaj-sek titkos ügynökeinek terrorszer­vezetei uralkodtak. A terror­szervezetek szoros kapcsolatot tartottak fenn az ENSZ-had­­erők parancsnokságával és an­nak közvetlen irányítása alatt állnak. A jelentés is azt az álláspontot hangoztatja, hogy a felvilágosító munkát a fegy­verszüneti egyezmény értel­mében folytatni kell. Csou En-laj, a Kínai Nép­­köztársaság külügyminisztere és Nam­ír, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere legutóbbi nyi­latkozatában hangsúlyozta, hogy a fegyverszüneti egyez­mény durva megsértése követ­keztében nem lehetett végre­hajtani a felvilágosító munkát. Ezért a felvilágosításokat fel­tétlenül folytatni kell. Az ame­rikai fél ennek ellenére elké­szítette azokat a drótakadály­­alagutakat, amelyeken keresz­tül a hadifoglyokat az ameri­kai arcvonal mögé szállítot­ták. A­­­indez arról tanúskodik, ■LTA hogy a nemzetközi fe­szültség fokozása érdekében az amerikai fél előre megfon­tolt szándékkal hajtotta végre a semleges övezetben lévő ha­difoglyok elrablását. Kim Ir Szen marsall és Peng Tö-huaj tábornok Thimajja altábor­nagyhoz, a semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepí­tési bizottság elnökéhez inté­zett levelében hangsúlyozza, hogy a semleges hazatelepí­tési bizottságnak kötelessége lett volna megvárni a politikai értekezlet összeülését, amely véglegesen határozna a hadi­foglyok sorsáról. Ez a provokáció léyegőben a koreai politikai értekezlet összehívásának megakadályo­zására irányul. A nemzetközi közvélemény azonban határo­zottan követeli, hogy a ber­lini tárgyalásokkal és az atom­energia ügyében megindult megbeszélésekkel egyidőben lépések történjenek a távolke­leti rendezés útján is. Csou En-laj és Nam ír javasolta, hogy haladéktalanul kezdjék meg ismét a panmindzsoni tár­gyalásokat. E tárgyalások cél­ja, mint ismeretes, a koreai politikai értekezlet előkészí­tése. A koreai és kínai fél nem maradt csupán a javaslatoknál, hanem határozott kezdemé­nyező lépést tett azzal is, hogy indítványozta az összekötő tit­károk találkozását. Az össze­kötő titkáról,­ eddigi tárgyalá­­­sai éppen az amerikai fél ma­gatartása következtében nem vezettek még a panmindzsoni értekezlet folytatására. A nemzetközi közvélemény, amikor felháborodottan meg­­bélyegzi az amerikai vezető­körök békeellenes, a nemzetkö­zi feszültség fokozására irá­nyuló hadifogoly-rablását, egy­úttal határozottan követeli a koreai politikai értekezlet mi­előbbi összehívását. Az ame­rikaiaknak számolniuk kell az­zal, hogy amint a koreai fegy­verszünet létrejött Li Szin Man emberrablása után is, ugyanúgy a világközvélemény előbb vagy utóbb kikénysze­ríti a január 20-i provokáció után is a tárgyalások folyta­tását. . . P. T. $ AZ Á­L­RU­H­Á­S SZU­LTÁNNI Vidám, színes szovjet opera­film Zeneszerző : GÚLÁK B ARTYEMOVSZKIJ CORVIN prof., DÓZSA

Next