Magyar Nemzet, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-22 / 18. szám

2 osztályunk, népünk előtt. Lenin azt hirdette: »Nem kell eltitkolnunk hibáinkat... ha nyíltan megmondjuk a munká­soknak: igenis, hibákat követ­tünk el — ez azt jelenti, hogy a hibá­k nem fognak megis­métlődni.« — Lenin tanításának szel­lemében járt el pártunk és kormányunk, amikor a szo­cializmus építésének új sza­kaszában a munkásosztályra, a népre támaszkodott és tá­maszkodik s minden rendel­kezésére álló eszközzel igyek­szik felkelteni a legszélesebb tömegek aktivitását. »Mi azt akarjuk — mondotta Lenin —, hogy a kormány saját or­szága közvéleményének ellen­őrzése alatt álljon.« Lenin azt tanította, hogy az állam ereje a tömegek öntudatában rejlik, hogy az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan tesznek. Mi híven követtük és követjük a nagy Leninnek e bölcs tanítását. Mi megtehet­jük ezt, mert államunk a nép állama, mert kormányunk a nép kormánya,­ mert pártunk a munkásosztály, a dolgozó nép pártja! Mi megtehetjük azt, amit nem tehet meg sem­miféle burzsoá kormány: nyíl­tan beszélgethetünk népünk­kel, egész munkánkat népünk ellenőrzése alá helyezhetjük. Ezt megtettük, s meg fogjuk tenni a jövőben is. — Lenin tanításának szelle­mében járt­ el pártunk és kor­mányunk, amikor határozot­tan irányt véve az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok­nak mezőgazdasági termelő­­szövetkezetekben szigorúan önkéntes alapon való egyesíté­sére, teljes mértékben szá­molt azzal is, hogy a jelenlegi helyzetben (és még huzamos időn keresztül) mezőgazdasá­gunkban túlsúlyban vannak az egyéni gazdálkodást folytató parasztok, s hogy parasztsá­gunk sorában különösen fon­tos szerepet tölt be a közép­parasztság. A mi jelenlegi helyzetünkben teljes mérték­ben érvényes Leninnek az a nagy fontosságú útmutatása, hogy: »A szocialista államnak rendszeresítenie kell a pa­rasztság legmesszebbmenő tá­mogatását, főleg a középpa­rasztoknak a városi ipar ter­mékeivel, különösen pedig tökéletesített mezőgazdasági munkaeszközökkel, vetőmag­vakkal és a termelés fejlesz­tését, továbbá a parasztok éle­tének és munkájának biztosí­tását célzó mindenféle anya­gokkal való ellátása terén.* — A jelenlegi helyzetben továbbá feltétlenül figyelembe kell vennünk és figyelembe is vesszük Lenin tanítását, amely szerint: »kis földművelőnek, amíg kisföldművelő marad, olyan serkentésre, lökésre, bá­torításra van szüksége, amely megfelel gazdasági alapjának, vagyis a kisüzemi különálló gazdaságnak.* — Pártunk és kormányunk Lenin e tanításának szellemé­ben járt el, amikor számos intézkedést, az intézkedések egész rendszerét valósította és valósítja meg, melyek nem­csak a termelőszövetkezeti pa­rasztság'' támogatását szolgál­ják, hanem serkentik, bátorít­ják az egyénileg gazdálkodó kisföldművelőket is arra, hogy jobban, eredményesebben gazdálkodjanak, hogy többet termeljenek, mert több, jobb munkájuk gyümölcsét maguk fogják élvezni, s ugyanakkor több termelésük segít a városi lakosság jobb, bőségesebb el­látásában is. borús szellem kénytelen-kellet­len kezd hátrálni a népek aka­rata, a tárgyalások szelleme előtt. A Szovjetunió minisz­tertanácsa elnökének, Malen­­kov elvtársnak a szovjet kor­mány nevében közel egy évvel ezelőtt tett azon nagyjelentő­ségű nyilatkozata, hogy nin­csen olyan nemzetközi vitás kérdés, beleértve a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti vitás kérdése­ket is, amelyeket ne lehetne tárgyalások útján rendezni, mély hatást gyakorolt a nem­zetközi közvéleményre. Ez a nyilatkozat, valamint a szov­jet kormány és a Kínai Nép­­köztársaság kormányának to­vábbi megnyilvánulásai és cse­lekedetei, a béke megszilárdí­tása és a nemzetközi feszült­ség csökkentése érdekében, új folyamatot indítottak el nem­zetközi viszonylatban, hatal­mas lökést és ösztönzést adtak a béke megvédéséért folyta­tott világküzdelemnek. A Szovjetunió kormánya azóta is számtalan bizonyítékát szol­gáltatta annak, hogy kész együttmunkálkodni az Ame­rikai Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, Franciaor­szággal és valamennyi más országgal a béke megőrzése s a nemzetközi feszültség csök­kentése ügyében.­­­ Ebben a következetes, Lenin szellemében vívott harc­ban nagyjelentőségű lépés a szovjet kormány javaslata, hogy az érdekelt kormányok tegyenek kötelező nyilatkoza­tot, melynek értelmében nem fogják alkalmazni az atom­bombát, a hidrogénfegyvert és más tömegpusztító eszközöket. S nagyfontosságúak azok a tárgyalások, amelyek a napok­ban kezdődnek meg Berlinben a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak külügyminiszterei között Né­metország egységének meg­­teremtése és a nemzet­közi feszültség enyhí­tése kérdésében. Egymagában az a tény, hogy ilyen tárgya­lásokra sor kerül, az agresz­­sziós háborús politika, a hi­deg- és a melegháború poli­tikájának komoly veresége, s a békepolitika, a Szovjetunió és a szabad országok lenini szellemű békepolitikájának je­lentős sikere. — Lenin azonban arra taní­tott bennünket, hogy a békéért, az imperialista háború kirob­bantása ellen folytatott harc csakis akkor lehet sikeres, ha a néptömegek éberek, ha ál­landóan résen vannak, ha ké­szek arra, hogy szervezett ere­jükkel kényszerítsék vissza­vonulásra a háborús gyújtoga­­tókat. Ezért a kezdeti sikerek, a hidegháború politikájának kényszerű visszavonulása a tárgyalások politikája előtt, semmi szín alatt sem jelent­heti sem nemzetközileg, sem pedig országunkban a békéért folytatott harc, a békemoz­galom lanyhulását. Ellenkező­leg! A tárgyalások szellemé­nek, a béke politikájának si­kerei kell hogy megsokszoroz­zák a békeharcosok erejét, kell, hogy még nagyobb len­dületet adjanak a békemoz­galomnak, még több lelkese­déssel töltsék el a béke vala­mennyi hívét, mert a tárgya­lási készség és a tárgyalások kezdete azt bizonyítják, hogy a háborús erőket igenis vissza lehet szorítani, a hidegháború szellemét vissza lehet kergetni az­ alvilágba, ahonnan az im­perialista háborús gyújtogatók elszabadították. Vissza lehet kergetni akkor, ha az összes békeszerető, a háborút ellenző emberek összefognak az egész világon. Mert nincsen olyan kormány, amely huzamos időn keresztül figyelmen kívül hagyhatná a népek, köztük saját népe világosan kifeje­zésre juttatott békeakaratát I­dányi Ferenc Kossuth-díjas, érdemes művész mondta el. Hernádi Lajos érdemes mű­vész, az Állami Operaház zene­karának kíséretével Csaj­kovszkij B-moll zongoraver­senyének első tételét szólal­tatta meg. Ezután az Állami Operaház ének- és zenekara Pless László Kossuth-díjas ve­zényletével részletet adott elő Verdi »Nabucco« című operá­jából. Svéd Sándor Kossuth­díjas, kiváló művész, az Ál­lami Operaház magánénekese és Ilosfalvi Róbert MVIT-díjas, a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag-érdemrenddel kitünte­tett művészegyüttesének szó­listája a Szabadság-kettőst énekelték Verdi „Don Carlos” című operájából. Befejezésül az Állami Operaház zenekara Ferencsik János vezényletével előadta Liszt »Tasso« című szimfonikus költeményét. A lenini szellemű békepolitika jelentős sikerei — Lenin tanításának szelle­mében járt el pártunk és kor­mányunk, amikor országunkat a béke híveinek a Szovjetunió vezette hatalmas táborába fel­sorakoztatta. Lenin politikája, a bolsevik párt és a szovjet kormány politikája, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmének pillanatától kezdve a béke politikája volt és az is maradt. A Szovjet­unió mérhetetlen népszerűsé­gének magyarázata az egész világon nem utolsó sorban ez a következetes lenini­­sztálini békepolitika. Lenin állapította meg, hogy »...a föld lakosságának óriási több­sége helyesli békepolitikánkat. Ez azt jelenti, hogy szövetsé­geseink száma nőttön nő min­den országban.­ Ki tagad­hatja, hogy Leninnek igaza volt. E békepolitikának alap­ja az a lenini tétel, hogy a szocialista világ és a kapitalis­ta államok békésen együttmű­ködhetnek egymással, ha a ka­pitalista államok vezető kö­rei ezt akarják, ha nem uta­sítják el ezt az együttműkö­dést. De Lenin azt is hirdette, hogy a tőkés országokban a keményük és a népek között a béke és a háború kérdésé­ben meghasonlás van s ezért segíteni kell a népeknek ab­ban, hogy a háború és a béke kérdéseibe beleavatkozhassa­nak.­­ A leninizmus, Lenin esz­méi győzelmének egyik leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka napjainkban, hogy a népek nem akarnak többé tétlen szemlélői lenni a háborús uszító imperialista köröknek a béke aláásását, a háború ki­robbantását célzó mesterkedé­seinél. Bele akarnak avatkozni és beleavatkoznak a háború és a béke kérdéseibe. Ezen az alapon jöhetett és jött való­ban létre a béke híveinek az a hatalmas világot átfogó moz­galma, melyhez hasonlót ki­terjedésében, szervezettségé­ben eddig nem ismert a tör­ténelem. Természetesen, a béke hívei távolról sem vala­mennyien leninisták, kommu­nisták. A világbékemozgalom hatalmas ereje éppen abban rejlik, hogy benne egyesülnek, összeolvadnak, összefonódnak a béke híveinek sokszázmilliós tömegei, a legkülönfélébb tár­sadalmi osztályok, politikai pártok, társadalmi szerveze­tek, vallási felekezetek hívei és képviselői a földkerekség minden részéről. Nem véletlen azonban, hogy ilyen szervez tett, átfogó, erőteljes béke­­f­ozgalom, amellyel kénytele­nek számolni az imperialista körök is, csak az utóbbi évek­ben jöhetett létre. Akkor ala­kulhatott ki, amikor a Világ­­békemozgalom olyan államok egész sorának béke­politikájára támaszkodhatott és támaszkod­hat, amelyeket a marxizmus­­leninizmus eszméi vezérelnek, köztük olyan hatalmas álla­mokéra, mint a kommuniz­must építő Szovjetunió és a nagy Kínai Népköztársaság. — Lenin és Sztálin tanítá­sának diadalmas megvalósítá­sát mi sem teszi nyilvánva­lóbbá, mint a Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak, e két hatalmas államnak, a világ együttvéve legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb két országának új típusú, új alapo­kon, az elvek, a célok és az érdekek közösségén nyugvó megbonthatatlan barátsága. Ez a barátság új helyzetet terem­tett a világpolitikában, meg­változtatta a nemzetközi erő­viszonyokat a béke, a haladék, a demokrácia, a szocializmus erőinek javára. Olyan új erő jött létre, amelyet senki nem hagyhat figyelmen kívül, amellyel mindenkinek számol­nia kell, aki szilárd, reális ta­lajon akar haladni. S bár­mennyire makacskodjanak is bizonyos imperialista körök, bármennyire próbáljanak úgy tenni, mintha az új népi Kí­náról nem vennének tudo­mást, nem kétséges: az 500 milliós Kína, a népi Kína szo­ros barátságban a Szovjet­unióval és a népi demokrá­ciákkal, létezik, fejlődik, s a világpolitika egyik legfonto­sabb tényezője lett.­­ A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság nagy, megbont­hatatlan barátsága, a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok között kialakult új­típusú, a kölcsönös segítésen és népeik közös érdekein alapuló szoros együttműködés, a segít­ség, minden politikai feltétel és a belügyekbe való beavat­kozás árnyéka nélkül, a megse­gített ország függetlenségének teljes tiszteletben tartásával s az egyenjogúság elvének szi­gorú betartásával — mindez elképzelhetetlen, mindez lehe­tetlen lenne Lenin és a leni­nizmus eszméi, Lenin tanítása nélkül. Az országoknak, az ál­lamoknak, a népeknek ez az új viszonya egymáshoz — Lenin halhatatlan eszméinek legnagyobb diadala! — A Szovjetunió kormánya Lenin—Sztálin szellemében folytatott békepolitikájának, a szocialista és a demokratikus tábor országai békepolitikájá­­nak és az erre támaszkodó nagy nemzetközi békemoz­galomnak köszönhető, hogy az utóbbi években a nemzetközi feszültségben bizonyos enyhü­lés következett be. Ez kifeje­zésre jutott mindenekelőtt a véres koreai háború beszünte­tésében s abban, hogy az im­perialista körök agressziós cse­lekedetei és a melegháborút előkészíteni hivatott hideghá­z A magyar munkásosztály, a magyar nép mérhetetle­nül sokat köszönhet Lenin­nek, Lenin tanításainak. És nem keveset köszönhet an­nak a pártnak, amely min­den tőle telhetőt elköve­tett azért, hogy a leniniz­­mus eszméi, Lenin—Sztálin tanítása munkásosztályunk, népünk vezérlő csillaga le­gyen ! A kommunisták pártjá­nak, a Magyar Dolgozók Párt­jának! Annak a pártnak, amely a magyar fasizmus, a tőkés és nagybirtokos reakció szörnyű évtizedei alatt áldo­zatokat nem kímélve, börtön­nel, bitóval dacolva, vezette a magyar munkásosztályt a Lenin kijelölte úton. Annak a pártnak, amely hazánknak a dicsőséges szovjet hadsereg által történt felszabadítása óta győzelemre vezette a ma­gyar munkásosztályt, a ma­gyar népet. — Lenin mondotta: a Szov­jetunió és a kommunista párt győzelmeinek oka abban rej­lik, hogy a kommunista párt és a szovjethatalom mindig a dolgozó tömegekhez fordultak, s ha nehézségek tornyosultak az úton, amelyen haladtak, rá­mutattak a nehézségekre, s a megoldásra váró feladatokra, a kommunista párt, mindig meg tudta magyarázni a dol­gozó tömegeknek, miért kell az egyik vagy a másik pillanat­ban a szovjet munkának hol egyik, hol pedig a másik ol­daléra összpontosítani minden erőt. S a kommunista párt ké­pes volt mindig fokozni a dol­gozó tömegek energiáját, hő­siességét, lelkesedését s az egész nép erőfeszítéseit a leg­fontosabb soron következő fel­adat megoldására összpontosí­tani. — Elvtársak! A dolog lénye­gét tekintve ugyanez volt a mi sikereink rúgója, a mi ered­ményeink és győzelmeink moz­gatója is. És most, amikor új, megnövekedett feladatok előtt állunk, ugyanezt kell ten­nünk, amit nagy példaképünk, a Szovjetunió Kommunista Pártja tett, s ahogyan cseleke­dett a mi pártunk is minden­kor, amikor politikánkat siker koronázta. Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk programmja feltárta a mun­kánkban előfordult hibákat és hiányosságokat, s megmutatta a további felemelkedés útját. Meghatározta azt a legfőbb, soron következő központi fel­adatot, amelyre most pártunk, államunk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értel­miségünk, egész népünk ere­jét, szorgalmát, tudását, lelke­sedését összpontosítanunk kell: ez a mezőgazdasági ter­melés fellendítése annak érde­kében, hogy biztosíthassuk munkásosztályunk, népünk bőséges ellátását élelmiszerrel és minden egyéb fogyasztási cikkel, továbbfolytatva, az előzőnél lassúbb ütemben, a szocialista iparosítás politiká­ját. — E feladat megoldása nem könnyű. De mi kétségtelenül megoldjuk ezt a feladatot. Megoldjuk azért, mert hála a szocialista iparosítás politikája folytán eddig elért hatalmas eredményeinknek, van első­rendű, fejlett iparunk. Meg­oldjuk, mert van nagyszerű, harcokban megedződött, ön­tudatos munkásosztályunk, van dolgos, szorgalmas pa­rasztságunk, van nagyszámú, tehetséges értelmiségünk! Megoldjuk, mert Lenin ta­nításához híven, mint a sze­münk fényét, úgy őrizzük népi hatalmunk, népköztár­saságunk szilárd alapját, a munkás-paraszt szövetséget! Megoldjuk, mert van harcos, mind gazdagabb tapasztalatok­kal rendelkező, Marx—Engels —Lenin—Sztálin tanításának alkotó alkalmazásához mind­jobban értő pártunk, amely számtalanszor megmutatta, hogy képes a nehézségek le­küzdésére, kénes győzelemre vezetni munkásosztályunkat, népünket! Megoldjuk, mert pártunkat a nagy Lenin szel­leme vezérli! — Éljen népünk győzelmei­nek szervezője, munkásosztá­lyunk, államunk, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Dol­gozók Pártja! — Lobogjon fennen és ve­zessen bennünket győzelemről győzelemre Marx—Engels— Lenin—Sztálin diadalmas zászlaja! —• Éljen a nagy Lenin hal­hatatlan tanítása! Az emlékünnepély első ré­sze az Internacionálé hangjai­val ért véget. A második részben magas­színvonalú ünnepi műsorra ke­rült sor. A műsor első számaként Hacsaturján »Óda Leninhez« című művét adta elő az Ál­lami Operaház zenekara, Fe­­rencsik János Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze vezényletével. A »Mese a Napról“ című Lenin­ről szóló szovjet népmesét La­A hó már olvad, tócsákban áll a víz a gépállomás udva­rán. Gumicsizmás emberek gázolnak bele, sietős a dolguk, nem kerülgetik a pocsolyákat. A javítóműhelyben hangos az üllő, csengő hangjára felfigyel­nek a fákon tollászkodó ma­darak. Fújtató nyekereg, rás­polyok marják a vasat, vas iz­zik, öt-hat traktor alkatrésze hever szanaszét. Négy óra. A főgépész fel­egyenesedik, megtörli keze­­fejével a homlokát. — Baj van. Nincs megfelelő alkatrész. Két dugattyú gyűrű kellene még és egy új hajtó­kar. Megpróbáltam a régit, nem lesz az jó, csak ideig­­óráig. Ha már megjavítjuk, legyen rendes. Az igazgató nézi az órát. Mit csináljon? Ma már hiába írna, a posta elment. Talán telefo­non! Az se jó. Sürgönyt kell feladni, annak nyoma marad. Sietve elindul az iroda felé. 5|1 — Három sürgöny, két express-ajánlott lev­él érkezett és öten pedig személyesen jöt­tek el tehergépkocsikkal és vontatókkal: Debrecenből, Kecskemétről, Pusztaszabolcs­­ról, Szombathelyről... A Mezőgazdasági Gépérté­­kesítő igazgatói szobájában, a Bajcsy-Zsilinszky­ úton folyik ez a beszélgetés. Rómer Ferenc igazgató átnézi a postát, s már küldi is tovább. Beírja az ér­kezési naplóba­­ a rendelése­ket és mellé az időt, amikor érkeztek: 21 óra 30 perc. Éjszaka van, kint már csen­desül a város. A MEGÉRT ablakai azonban fényben úsz­nak. Égnek a hatalmas udva­ron is a lámpák, kiáltások hangzanak a raktárban, kis gördülő kocsikon tolják a gép­­alkatrészeket. A mezőgazda­ság fejlesztéséről hozott párt­os kormányhatározat óta be­vezették az éjjel-nappali szol­gálatot. A sürgős megrende­léseket azonnal továbbítják, még az éjszaka folyamán. A főútvonalaktól távolabb eső, kisebb helyekre, vasúton szál­lítják a szükséges alkatrésze­ket, ahol repülőjárat van, ott igénybe veszik azt. A nagyobb, sürgősebb megrendeléseket pe­dig gépkocsikra rakják s azok nyomban indulnak is az éj­szakába. — Mire van szükség? — kér­dezi az igazgató. — Kormányszerkezeti ré­szek kellenek, dugattyúk, du­gattyúgyűrűk, hajtókarok, per­selyek, csapágyak... — Jó. Mehet az eladási rész­legre, azok majd felülvizsgál­ják a rendelés helyességét. öt perc sem telik bele, a rendelés másolata a raktárba érkezik. Egyik-másik tétel ki­javítva. A szakember szeme rögtön észreveszi a hibát. Nem ilyen méretű gyűrűre van Kecskeméten szükség, hanem egészen másra. — Brunner kartárs! — kiált egy hang és meglobogtatja ke­zében a papírlapokat. — Sür­gős rendelés! A Brunner-brigád azonnal munkához lér. — A szegedi vonal! — ad­ják tovább a jelszót a rak­tárban. A Csongréd megyei részleg deszkapolcain gyűlik az anyag. Dugattyúgyűrűk, hajtókarok, csapágyak. *— Nem fáztok? —­ jön be egy fitosorrú leány, kezében a nagy termosszal. — Hozom a forró teát. Gőzölög az illatos tea a po­harakban. Felhörpintik az em­berek, közben nem állnak meg a munkával. — Ott balra, abba a rekeszbe tedd a csapágyakat. Mennyi kell? Bakancsot, téliruhát nem kérnek? Mert azt is a MEGÉRT szál­lítja a gépállomásoknak ja­nuár­­ óta. Az igazgató köz­ben lenéz, bekukkant a rak­tárba, megkérdezi, nincs-e va­lamire szükség. — Sok csapágyat kérnek! Nincs elegendő — mondja Brunner. — Az baj. Majd felhívom a gyárat. Tegnapra ígértek csapágyakat. Ha már legyár­tották, nyomban menjen érte egy tehergépkocsi. Ilyen baj gyakran előfor­dul. A gépállomások is okoz­nak néha nehézségeket, mert sokszor nemcsak annyi alkat­részt kérnek, amennyire szük­ségük van, hanem háromszor annyit, hogy tartalékoljanak belőlük. Persze, ezeket az igé­nyeket nem lehet mind kielé­gíteni. Decemberben alkatrész­­gyártásunk száz vagon alkat­­részt szállított le s ezzel egy egész negyedévi tervét telje­sítette. Ha továbbra is ilyen ütemben dolgoznak a gyárak, nem marad kijavítatlanul egy traktor sem az országban. A Vörös Csillag Traktorgyár gyártja az alkatrészek nagy többségét, de ezen kívül még negyven kisebb-nagyobb üzem­mel áll összeköttetésben a MEGÉRT. — Előfordult, hogy rádión keresztül kaptunk megrende­lést — mondja az igazgató. —« A pátyi gépállomás — hajnal­ban telefonált a rádiónak, hogy közvetítsék hozzánk az üzenetet. A délelőtti órákban futott be a megrendelés, dél­után ötkor már bemondta a rádió a gépállomás köszöne­tét. Minden erőgépet kijaví­tottak. — Kész! — jelenti Brunner brigádvezető. — Elindulhat a Csongrád megyei szállítmány. • — Telefoni Az irodából ke­resik az igazgató elvtársat. Újabb távirat érkezett Lajos­­mizséről. Két dugattyúgyűrű és egy hajtókar kellene nekik, összenéznek az emberek. A brigádveztő bólint. Elmehet a szegedi kocsival. Útba esik. Berregnek a motorok. A MEGÉRT három tehergépko­csija kigördül a kapun. Éjfél után egy óra. Mire megvir­rad.,.* Az éjjeliőr mosolyogva kö­szön jó reggelt az igazgatónak. — Van itt valami csomag — mondja. — Hajnalba jött egy tehergépkocsi, az hozta Pestről. Alkatrészek. Vissza­felé majd benéznek még az elvtársak, mert most Szegedre mentek. A gépkocsi az alkatrészek­kel már messzi jár, mire meg­virrad. Viszi a csapágyat Kecskemétre, a perselyeket Szegedre, a kormán­yszerkezeti részeket Hódmezővásárhelye Hogy ne álljon egy traktor sem, ha eljön az idő, a ta­vaszra munkára ébred a ha­tár, Illés Sándor Megoldjuk a mezőgazdasági termelés fellendítésének nagy feladatát Három gépkocsi éjszaka elindul... .PSwfeTt, UJaH.­­*ntfitr 24. Több szénnel köszöntik bányászaink az MDP III. kongresszusának összehívását Az ország szénmedencéiből egymás után érkeznek a hírek bányászaink újabb munkavál­lalásairól. Sztahanovista vá­járok, fiatal dolgozók, egész brigádok tesznek felajánláso­kat és ígérik, hogy több szén termelésével köszöntik pár­tunk III. kongresszusát. A Borsodi Szénbányászati Tröszt valamennyi frontbri­gádja felajánlotta, hogy terve túlteljesítésével köszönti a kongresszust. A kurityáni bá­nyaüzemben a II. pártkon­gresszus óta nagy gépesítést hajtottak végre, magas teljesít­ményű frontművelést vezettek­ be. Azóta a dolgozók keresete itt több mint 30 százalékkal emelkedett. Az alberttelepi bányaüzem­ben Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista frontmesternek, a szocialista munka hősének brigádja a kongresszusra tett napi 42 csillés felajánlását — mint általában — csütörtökre virradóra is túlszárnyalta és több mint 50 csille szenet szál­lított a felszínre tervén felül Ezután már februári tervük teljesítéséhez fogtak hozzá.

Next