Magyar Nemzet, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-02 / 27. szám
Újságírói számvetés Fejlődésünk új szakaszában, a kormányprogramja megvalósításáért vívott harc közepette ünnepeljük ez idén a magyar sajtó napját. Felszabadulásunk óta harmadízben emlékezik meg népünk arról a napról, amikor 1942 februárjában megjelent a Szabad Nép első száma, az új magyar élet, az új magyar sajtó első üzenete az akkor még a fasizmus elnyomása alatt élő magyar néphez. Az évforduló — mint minden igazi ünnep — ezúttal sem jelent formális megemlékezést, hanem alkalom arra, hogy a magyar sajtó előretekintsen s az eddigi eredményeket lemérve, készüljön fel a további munkára. Mert a jövő — akárcsak politikai, gazdasági, kulturális életünk minden munkájától — a sajtó dolgozóitól is még nagyobb feladatok elvégzését várja. A kormányprogramm. az új szakasz célkitűzéseinek megismertetése, a dolgozókhoz való közelebbvitele — olyan munka ez, amelyet büszkén vállal a magyar sajtó minden dolgozója s amelynek jó végrehajtása méltán sorakozik ama harci tettek közé, amelyeket a haladó magyar sajtó évszázadokon keresztül híven végzett el. Rákóczi Ferenc »Mercurius Veridicus«-ától a tudós közlönyökön, a szabadságharc hírlapjain, a munkásmozgalom harcos orgánumain és a kommunisták illegalitásban megjelent újságain keresztül a ma demokratikus sajtójáig olyan út vezet, amelynek töretlenségét a közös célkitűzés, a szabad, jobb életért folytatott harc biztosítja. v v A rrr.i magyar sajtó^’.r f .^bben látja feladatát. TVFroM kívánja új életünk eredményeit, szépségeit s a maga eszközeivel, a rosszat irtó, az életet elősegítő fegyvereivel elő akarja mozdítani ennek az újnak teljes győzelmét. Harcában a lenini célkitűzés, a szovjet sajtó példája vezeti: propagálni, megismertetni akarja új életünket, alkotó kedvet ébreszteni, mozgósítani akar a nagy feladatok elvégzéséhez és munkájával hozzá akar járulni annak a nagy nemzeti megmozdulásnak a megszervezéséhez, amely országszerte kibontakozik a kormányprogramm érdekében. Sajtónk számos eszközt felhasznál ennek a munkának jó elvégzéséhez. Ezek az eszközök nem újak: a magyar újságírás történetében, a Pravda és az egész szovjet sajtó gazdag tapasztalataiban megtaláljuk a mai magyar sajtó eszközeinek mintáját. Ilyen elsősorban az építő bírálat. Bíráljuk a rosszat, az elavultat, azt, ami új életünk kifejlődését, a kormányprogrammban lefektetett lelkesítő célok megvalósítását gátolja. Könyörtelenül harcolunk az ellenség megnyilatkozásai ellen és építő módon, keményen, de szeretettel, a népi demokrácia álláspontjáról bíráljuk önmagunk hibáit, mai életünk fonákságait is. A bírálattal együttjár az is, hogy ■nemcsak azt mutatjuk meg, ami nem jó, hanem azt is, amilyennek munkánknak lennie kell és ehhez a legjobb eszköz, ha nem hallgatjuk el elért eredményeinket. Sajtónk — általában egész tájékoztatási munkánk — legszebb feladata: az ország életében lévő jó s az eredmények, az igazi hazafias tettek megmutatása. Emberek és intézkedések, a mindennapok hősei és hősi munkájuk eredménye — olyan téma ez a ma sajtója számára, amilyennel régen nem büszkélkedhettek s a világ egy részzében ma sem büszkélkedhetnek a sajtó munkatársai. Elvi alapon állva, az új lehtőségeket, megoldásokat keresve és a helyes elgondolásodért szívósan küzdve harcol a mai magyar sajtó, ugyanakkor ind közelebb kíván jutni az Iasohoz, a dolgozó emberéhez. Most számoljuk fel azokat a hibákat, amelyeket az olvasmányosság, a könnyen érthetőség, a stílus terén eddig elkövettünk. Az új szakasz a sajtó számára annyit is jelent, hogy még közelebb kell kerülnie az olvasóhoz, a dolgozó néphez, írásaiban a tartalom mellett gondot kell fordítania az új tartalomhoz méltó formára is. Az emberről való fokozott gondoskodás az újságíró számára annyit jelent, hogy fokozottabb mértékben kell gondoskodnia az olvasó igényeinek kielégítéséről, tájékoztasson gyorsabban, írjon színesebben, merítsen bővebben abból a kincsestárból, amelyet nemzeti hagyományaink az újságírás terén is jelentenek. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításáért harcol lapunk, a Magyar Nemzet is. A magyar sajtó egészére vonatkozó általános feladatok mellett különleges hivatásunk az, hogy a magyar értelmiséghez szóljunk, a tanárok, orvosok, mérnökök, régi és új értelmiségiek problémáit felvessük, megvitassuk. Ahogy a kormányprogramm még jobban kihangsúlyozza értelmiségünk eddig is meglévő, de a jövőben még jobban fokozandó megbecsülését, éppen úgy feladata lapunknak, hogy még jobban elmélyítse kapcsolatait olvasóival, a magyar értelmiséggel A kapcsolatok elmélyítése jelenti azt, hogy a jövőben még jobban ki kell fejeznünk azt a fokozott megbecsülést, amelyben pártunk és kormányunk részeszi értelmiséget, másrészt erősebbé kell tennünk felvilágosító, meggyőző munkánkat az olyan értelmiségiek felé, akik még nem veszik ki eléggé részüket a népünk hatalmas egységmegmozdulásából. Tovább kívánjuk folytatni eddigi munkánkat azon a téren, hogy élesen rámutatunk azokra az akadályokra, amelyek útjában állanak az értelmiségi problémák megértésének és megoldásának. Lapunk — akárcsak az egész magyar sajtó — arra törekszik, hogy még élőbbé, elevenebbé tegye dicső nemzeti hagyományaink megismerését és azt, hogy ezek a hagyományok mai szocialista építőmunkánk teremtő, ható tényezőivé váljanak. Ebben a munkában laptársainkkal együtt különös gondot fordítunk — a minisztertanács elnökének legutóbbi figyelmeztetése értelmében — a szép magyar stílusra, lapunk nyelvének tisztaságára, arra, hogy ezen a téren is méltó utódai legyünk a magyar újságírás nagy hagyományainak. A magyar sajtó csak úgy végezheti jól a munkáját, ha elmélyülnek kapcsolatai az olvasóval, ha megnyeri az olvasók bizalmát és azok apró és nagy gondjaikkal egyaránt felkeresik. A magyar sajtó, a rádió a felszabadulás után a szovjet sajtó útmutatását hasznosítva, hatalmas segítséget kapott az olvasókkal való kapcsolat kiépítésében. Olyan erőforrás ez, amely mérhetetlenül gazdaggá, életszerűvé teszi a sajtó munkáját s biztosítja azt, hogy a sajtó eleget tud tenni legfőbb hivatásának, annak, hogy a nép szószólója és nevelője legyen. Lapunk és az egész magyar sajtó népi demokráciánk élete, a szocializmus építése új szakaszának idején abban látja egyik legfőbb feladatát, hogy az olvasókkal fennálló eddigi kapcsolatait még szorosabbá, még gyümölcsözőbbé tegye s ezzel a közös munkával is elősegítse nagy célkitűzéseink valóravál, tását. Molotov javaslatai a berlini értekezleten a Németországgal kötendő békeszerződés kérdéseiről A berlini helyzet h hétfőn a Szovjetunió németországi főbiztosságának és nagykövetségének épületében folytatta tanácskozásait a négy külügyminiszter berlini értekezlete. Ezzel az értekezlet második hetébe lépett. A világsajtó általában pozitívan értékeli az első hét eredményeit és még azok a nyugati lapok is, amelyek igyekeztek közvéleményüket előkészíteni az értekezlet „ várható sikertelenségére, kénytelenek megállapítani, hogy az első hét nem igazolta aggályaikat. (Vagy óhajaikat?) Még az amerikai küldöttség egyik hivatalos képviselője is kijelentette, hogy „bizalommal és óvatos derűlátással" tekintenek a berlini értekezlet további fejleményei elé. A nyugati lapok különösen kiemelik az értekezlet barátságos légkörét. A szovjet sajtó a berlini értekezlet értékelésében általában konkrétebben mutat rá az eredményekre. A Pravda berlini különtudósítói az első hét eredményével kapcsolatban kifejtik: az az általános benyomás, hogy az értekezlet első napjai lehetővé tették a talaj előkészítését a megoldásra váró legfontosabb nemzetközi problémák mély, komoly tanulmányozására. *Az értekezlet munkája során, mint várni is lehetett, — írják a Pravda tudósítói — felszínre kerültek a nézeteltérések az értekezlet részvevői között. A jövő mutatja majd meg, mennyire sikerül leküzdeni ezeket a nézeteltéréseket. A szovjet küldöttség a maga részéről — mint ismeretes — azt az álláspontot vallja, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket mindenki számára elfogadható megegyezés alapján meg lehet és meg is kell oldani. A vitás kérdések közül ki kell emelni azokat, amelyekre vonatkozólag meg lehet és meg is kell egyezni és pozitív eredményekre lehet és kell jutni. A Pravda tudósítói rámutatnak a berlini értekezlet első hetének arra a jellegzetességére is, hogy az értekezlet első hete a Szovjetunió diplomáciai kezdeményezéseinek jegyében folyt le. Megjegyzik továbbá, hogy a nyugati hatalmak képviselői a szovjet javaslatokkal szemben különböző magatartást tanúsítottak. A nyugati hatalmak közötti nézeteltérések arra késztették Dullest, hogy feladja eredeti szándékát, amelynek alapján már január 26-án az öthatalmi értekezlet összehívására vonatkozó kérdés megvitatásának abbahagyását akarta követelni. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak miniszterei, azélénk vita után, nem tartották tanácsosnak, hogy nyíltan elutasítsák az öthatalmi értekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslatot s elhatározták, hogy a javaslat megvitatását a miniszterek szűkkörű ülésén folytatják. Hasonlóan nehéz helyzetbe került az amerikai diplomácia a fegyverkezési világértekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatban is. Ennél a kérdésnél sem szánták rámagukat a nyugati halró.Írnak külügyminiszterei, hogy elvessék a szovjet javaslatot és így ezt a kérdést is a külügyminiszterek szűkkörű ülésén fogják megvitatni. Az értekezlet második hetének fő feladata a német kérdés , és az európai biztonság megőrzésével kapcsolatos kérdések megvitatása lesz.Egyelőre nehéz megmondani, — írják a Pravda tudósítói — meddigtart majd a kérdés megvitatása és milyen eredményre vezet. Ez attól függ, menynyire tanúsítanak jóakaratot az értekezlet összes részvevői és mennyire veszik majd figyelembe valamennyi európai nép — s közte a német nép — békéjének és biztonságának érdekeit.* A német kérdés megvitatásával kapcsolatban az Izvesztyija különtudósítója hangsúlyozza: a németek azt akarják, hogy Németország egységes, békeszerető állam legyen.Más véleményt vallanak a nyugati hatalmak képviselői, akik úgy gondolják, hogy a német kérdést a németek részvétele nélkül is meg lehet tárgyalni és Németország nemzeti érdekei semmibevevésével is meg lehet oldani.* Az Izvesztyija cikkírója megjegyzi, hogy ha a nyugati hatalmak merő visszautasítással válaszolnak arra a szovjet javaslatra, amely a német képviselők részvételét indítványozza, ez feltétlenül kedvezőtlen visszhangot kelt a német népben. Akármennyire igyekeznek a nyugati hatalmak elködösíteni ezzel kapcsolatban a tényeket, a helyzet az, hogy Nyugat- és Kelet-Németország németei mind erélyesebben kitartanak amellett, hogy joguk van részt venni a német probléma megoldásában. A Trud tudósítója rámutat arra, hogy egész Németországban milyen nagy méreteket ölt az a tömegmozgalom, amely Németország mindkét része képviselőinek meghallgatását követeli. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa szombaton rendkívüli ülést tartott azzal kapcsolatban, hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei napirendre tűzték a német kérdés tárgyalását. A minisztertanács emlékiratot fogadott el, amelyet Otto Grotewohl miniszterelnök eljuttatott a négy nagyhatalom berlini értekezletéhez. Az emlékirat a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatait tartalmazza a német kérdés mielőbbi demokratikus és békés megoldása érdekében. A javaslat a következő pontokat tartalmazza: 1. A Németországgal kötendő békeszerződés kidolgozására még 1954-ben össze kell hívni mindazoknak az államoknak értekezletét, amelyek részt vettek a Németország elleni háborúban. Ezen az értekezleten az össznémet ideiglenes kormány képviselői is részt vennének s az ő közreműködésükkel dolgoznák ki a négy nagyhatalom képviselői a békeszerződés tervezetét. Németország nemzeti függetlensége és demokratikus békés fejlődése azt követeli, hogy Németországot ne láncolják semmiféle katonai paktumhoz és érvénytelenítsék a bonni és párizsi szerződéseket. 2. Az össznémet ideiglenes kormánynak, amelyet Németország két részének parlamentjei útján a demokratikus pártok és szervezetek részvételével alakítanának meg maguk a németek, az a feladata, hogy előkészítse az össznémet általános, szabad, titkos, demokratikus nemzetgyűlési választások végrehajtását. 3. Legkésőbb egy évvel a német békeszerződés megkötése után valamennyi megszálló csapat távozik Németországból és a német területen lévő külföldi haditámaszpontokat felszámolják. 4. A német békeszerződés megkötéséig nem szabad semmiféle haderőt felállítani és katonai berendezéseket létesíteni Németországban. 5. Külföldi katonai, vagy katonai jellegű intézményekben német állampolgárok nem vállalhatnak szolgálatot vagy más közreműködést az esetben sem, ha ezek az intézmények német területen működnek*. 6. Németországban nem szabad tömegirtásra használható fegyvereket, mint atom- és bakteriológiai eszközöket előállítani és tárolni. , A 7. pont a német nép gazdasági helyzetének megkönnyítése érdekében foganatosítandó intézkedéseket tartalmazza. Végül az emlékirat kifejezi, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azt a reményét, hogy a négyhatalmi értekezlet elősegíti a bonni és párizsi szerződésekben rejlő háborús veszély elhárítását és megnyitja a német nép előtt az utat, amely a békeszerződéshez, valamint Németország újraegyesítéséhez, boldog és békés jövőjéhez vezet. A német népnek ez a törekvése teljes összhangban van azazzal az állásponttal, amelyet Molotov a berlini értekezlet szombati ülésén már kifejtett. Ismeretes, hogy a Szovjetunió külügyminisztere, ellentétben a nyugati hatalmak képviselőivel, erélyesen síkraszállt a német nép képviselőinek meghallgatása mellett. Molotov részletesen foglalkozott a párizsi és bonni egyezményekben rejlő háborús veszély kérdésével is, valamint azoknak a terhes kötelezettségeknek következményeivel, amelyeket a bonni egyezmény hosszú évtizedekre Németország népére ró. Molotov rámutatott szombatibeszédében a német militarizmus feltámasztásának veszélyére, az úgynevezett »európai védelmi közösségről* szóló egyezménynyel kapcsolatban, amely, mint mondotta, ^szabad kezet ad a német militaristáknak*. Az adott esetben — mondotta Molotov — ilyen »szabadságról« van szó. Ennek azonban semmi köze sincs a német nép igazi szabadságához. 1 A berlini értekezlet Hétfői filére Berlinből jelenti az MTI. A négy külügyminiszter hétfőn délután tartotta 7. berlini tanácskozását. Az ülést hétfőn első ízben tartották a szovjet nagykövetség épületében, a Szovjetunió németországi főbiztosának az Unter den Lindenen lévő székházában. Délután 3 óra előtt, a külügyminiszterek megérkezése idején, sokezer főnyi tömeg sereglett egybe az Unter den Linden-en. Elsőnek Dulles és kísérete érkezett meg a szovjet nagykövetség elé. Az amerikai külügyminiszter kezét kalapjához emelve viszonozta, a szovjet . K Kaég tisztelgését. Utána Edén angol, majd néhány perccel később Bidault francia külügyminiszter és kíséretének gépkocsisora futott be az Unter den Lindet»-re. Edén és Bidault kalapjukat levéve, mosolyogva üdvözölték az őrséget, a fotóriportereket, a filmoperatőröket és a járdákon szorongó tömeget. Molotov szovjet külügyminiszter, aki berlini tartózkodása alatt a nagykövetség épületében lakik, 3 óra 20 perckor nyitotta meg a négyhatalmi értekezlet 7. ülését, amely este fél 9-kor ért véget. A négyhatalmi értekezlet hétfői ülése volt a berlini konferencia eddigi leghosszabb tanácskozása. Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője, a késő esti órákban tartott sajtóértekezleten beszámolt a négyhatalmi értekezlet hetedik üléséről, amelyen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt Az ülésen folytatták a napirend2. pontja, a német kérdés megtárgyalását. Bidault francia és Eden angol külügyminiszter felszólalása után Molotov, a szovjet küldöttség vezetője emelkedett szólásra és a többi között a következőket mondta: — Németországnak békeszerződésre van szüksége. A jelenlegi berlini értekezlet eredményét aszerint fogják megítélni a népek, hogy milyen mértékben járul hozzá a német kérdés békés megoldásához és az európai biztonság megszilárdításához. Csak ilyen határozatok jelentenek értéket Európa népei, köztük a német nép számára. Az a feladatunk, hogy megakadályozzuk az agresszív német militarizmus feltámadását és harmadik világháború kirobbantását. A szovjet emberek ezt kívánják, mert nem tudnak megfeledkezni azokról a mérhetetlen áldozatokról, amelyeket népük a múltban hozott és amelyeket a számadatok csak halványan tükrözhetnek. Sok áldozatot kellett hozni más európai népeknek is. A második világháború alatt országunk sokezer városa és községe romhalmazzá vált. Az anyagi kár, amelyet országunk a hitleri támadás következtében szenvedett, meghaladja a 128 milliárd dollárt és ez távolról sem teljes adat. Megfeledkezhetünk-e arról, hogy a Szovjetunió a hitleri háború folytán körülbelül 7 millió fiát és leányát vesztette el? Bár más népek is súlyos veszteségeket szenvedtek, közismert tény, hogy a háború alatt a Szovjetunió hozta a legsúlyosabb áldozatokat. A Szovjetunió most azt kívánja, hogy a négy nagyhatalom intézkedéseit azok az elvek irányítsák, amelyekben korábban közösen állapodtunk meg és amelyek célja a béke biztosítása és az új német agresszió megakadályozása. A nyugati hatalmak képviselői, most igyekeznek eltávolodni az évek előtt közösen hozott határozatoktól, noha ezek például Franciaország számára nem kevésbbé fontosak, mint a Szovjetunió számára. A potsdami egyezmény néhány intézkedése elvesztette már időszerűségét, de az egyezmény szelleme ma is változatlanul érvényes és helyes. A német kérdés megoldásához a német népnek is komoly érdekei fűződnek. Itt Berlinben különösen szemléletesen látjuk, hogy a háború milyen súlyos következményekkel sújtotta a német népet. Értekezletünk elég kellemetlen helyzetbe került, miután Berlinben a német nép bevonása nélkül tárgyalunk a német kérdésről. A nyugati külügyminiszterek nem voltak hajlandók meghallgatni a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország képviselőit. Ezt a hibát még helyre lehet hozni. A jövőben meg kellene hallgatni Keletés Nyugat-Németország képviselőit legalább a legfontosabb kérdésekben. A szovjet kormány véleménye szerint abból kell kiindulnunk, hogy a német kérdés megoldása elsősorban a német nép ügye. A német nép nem lehet csupán más államok intézkedéseinek tárgya. Ilyen eljárás igazságtalan lenne a német néppel szemben. A négy nagyhatalom természetesen nem mentesül a német kérdés megoldása alól. A békeszerződés megkötése után Németország a népek családjának egyenrangú tagja lesz. Addig azonban államainknak az a kötelessége, hogy ne külön-külön, hanem együttesen segítsék elő a békeszerződés megkötését és a német nép egységes hazájának létrejöttét. A három nyugati hatalom ehelyett Nyugat-Németország jelenlegi hivatalos köreivel az úgynevezett európai védelmi közösség megteremtésén fáradozik. Ez a katonai tömb A Szovjetunió ellen irányul, német békeszerződés megkötését nem lehet tovább halongatni. Semmi más út nem vezet Németország békés és demokratikus újraegyesítéséhez Bidault úr támogatja a bonni