Magyar Nemzet, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-02 / 27. szám

2 és párizsi szerződéseket, de Franciaországban ugyanakkor nőttön-nő az ellenállás ezek­kel a szerződésekkel szemben. Az úgynevezett európai védel­mi közösség legbuzgóbb pro­­pagátorai az Amerikai Egye­sült Államok miniszterei. Ez számukra igen egyszerű, mi­után Amerikának nem kell majd katonákat adni ehhez a tömbhöz. Dulles úr kijelen­tette itt, hogy a Szovjetunió­nak nincs félnivalója az euró­pai védelmi közösségtől. Az­után azt mondotta, hogy az európai védelmi közösség elő­mozdítja Európa gyógyulását és felvirágozását. Az európai védelmi közösséghez csupán hat állam tartozik, köztük olyan állam is, mint Luxem­burg. Európában azonban nem hat, hanem harminckét állam van. Hogyan lehetséges, hogy hat állam szövetkezése meg­gyógyíthatja Európának mind a harminckét államát? Nem vállalt túl nagy feladatot ma­gára ez a hat állam? A bonni és párizsi szerződések Nyugat- Németországot egy új európai háború legnagyobb felvonulási területévé változtatják. Nyu­­gat-Németország emellett csak a legnagyobb, de nem az egyet­len agressziós támaszpont. Amerikának világszerte leg­alább 82 katonai támasz­pontja van. Az Egyesült Álla­mok sokszázmillió dollárt for­dít a demokratikus államok­ban folyó belső felforgató aknamunka pénzelésére. Azt hiszem, a bonni és a párizsi szerződésre nem vár jobb sors, mint amilyenben a versaillesi szerződés részesült. A béke érdekei a bonni és párizsi szerződések érvényte­lenítését kívánják. A szovjet néptől nem kívánhatnak ro­­konszenvet e szerződések iránt, amelyek a szovjet nép és a többi európai nép ellen irányulnak. Ebből a helyzet­ből van kiút. Ez az, hogy álla­maink legalább a béke és a biztonság kérdésében ne he­lyezkedjenek szembe egymás­sal. Éppen ezért kell együttes megegyezéssel megoldani a német kérdést. A német nép­nek nincs szüksége a bonni és a párizsi szerződésre, amely fokozza a háború veszélyét. A német népnek békeszerződés­re van szüksége. Molotov az ülésen tartott beszéde után "két fontos doku­mentumot adott át az ameri­kai, angol és francia külügy­miniszternek. Az első a szov­jet kormány által kidolgozott tervezet a Németországgal kö­tendő békeszerződésről, a má­sik dokumentum a német békeszerződés előkészítésére és a békekonferencia összehí­vására vonatkozik. A szovjet kormány békeszerződés-terve­zete a többi között a követke­zőket javasolja: 1. Németországot egységes államként kell újjáalakítani; 2. a békeszerződés aláírása után legkésőbb egy évvel vala­mennyi megszálló csapatot ki kell vonni Németország terü­letéről, ezzel egyidejűleg fel kell számolni minden idegen katonai támaszpontot Német­ország területén; 8. biztosítani kell a német nép demokratikus és emberi jogait, beleértve a szólássza­badságot, a sajtószabadságot, a vallásszabadságot, a politikai tevékenység és gyülekezés sza­badságát; 4. Németországban biztosí­tani kell a demokratikus pár­tok és szervezetek szabad mű­ködését; 5. Németország területén de­­mokráciaellenes és békeellenes szervezetek nem folytathatnak tevékenységet; 6. a német hadsereg és a nemzeti szocialista párt volt tagjai számára teljes mérték­ben biztosítani kell a polgári és politikai jogokat, kivéve azokat, akiket bűncselekmé­nyeik elkövetése miatt bírósá­gok elítéltek. 7. Németország nem csatla­kozhat semmiféle államcso­porthoz, vagy katonai tömb­höz, amely olyan állam ellen irányul, amely haderejével részt vett a Németország elleni háborúban. 8. Németország számára nem kötelezőek azok a politikai, vagy katonai szerződések, ame­lyeket a nyugatnémet szövet­ségi köztársaság, vagy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormánya a békeszerződés megkötése előtt írt alá. Németország határait a pots­dami értekezleten létrejött megállapodásnak megfelelően kell megállapítani. Gazdasági intézkedések: 1. Németország békegazda­ságának fejlődését semmiféle korlátozással nem szabad aka­dályozni; 2. Németország mentesül az Amerikai Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, Francia­­országgal és a Szovjetunióval szembeni háború utáni adós­ságaitól a kereskedelmi ügyle­tekből származó kötelezettsé­gek kivételével. Katonai intézkedések: 1. Németország felállíthat az ország védelméhez szükséges nemzeti hadsereget (szárazföl­di, légi és tengeri haderőt); 2. Németországnak meg kell engedni hadianyag előállítását olyan mértékben, amilyenre a békeszerződésben meghatáro­zott hadseregének szüksége van. Továbbá: a békeszerződést aláíró államok támogatni fog­ják Németországnak az ENSZ- be történő felvételét. * A szovjet küldöttség hatá­rozati javaslata a német béke­­szerződés előkészítéséről és a német békeszerződésről tár­gyaló békekonferencia össze­hívásáról: 1. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió­ külügymi­­niszterhelyettesei három hó­napon belül előkészítik a Né­­metországgal kötendő béke­­szerződés tervezetét; 2. a szövetséges államoknak, amelyek haderejükkel részt vettek a Németország elleni háborúban, lehetővé kell tenni, hogy a Németországgal köten­dő békeszerződéssel kapcso­latban a békeszerződés terve­zetének kidolgozása idején ki­fejthessék felfogásukat; 3. biztosítani kell, hogy Né­metország képviselői részt ve­gyenek a békeszerződés terve­zetének kidolgozásában, még­pedig az előkészítő munka minden szakaszában. Az össz­­német ideiglenes kormány megalakulásáig Kelet-Német­­ország és Nyugat-Németország jelenlegi kormányának képvi­selői részt vesznek a békeszer­ződés tervezetének kidolgozá­sában; 4. hat hónapon belül, de leg­később 1954 októberéig béke­konferenciát kell összehívni a Németországgal való békeszer­ződés megkötésére. Ezen az ér­tekezleten részt vesznek vala­mennyi érdekelt állam, vala­mint Németország képviselői, tűnést keltett nemcsak Berlin­ben, hanem szerte a világon mindenütt. Komoly és jelen­tős bizonyítéka volt ez annak, hogy a Szovjetunió kormánya a nemzetközi kereskedelmi és kulturális kapcsolatok norma­lizálását mennyire fontosnak tartja. E nyilatkozat lényegé­ben azt az igazságot hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi fe­szültség csökkentése, a rende­zetlen kérdések megoldása felé vezető úton komoly jelentősé­ge van a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok megja­vításának. Ami különösen ér­dekes itt, az az, hogy a Szov­jetunió kormánya e kérdésben nem tesz kivételt és éppen a népek közötti egyetértés erő­sítése érdekében lehetőséget lát a kereskedelmi és kulturá­lis kapcsolatok felvételére Nyugat-Németországgal is. Sok szó esett vasárnap Mo­lotov és Dulles külön megbe­széléséről. Az atomenergia fel­­használásáról való eszmecsere különösen izgatta a nyugati újságírók fantáziáját. A rövid tényközlésen kívül azonban a megbeszélés érdemi részéről nem adtak ki tájékoztatót, így egyes nyugati újságírók erről szóló részletesebb tudósítá­saikban — mint már nem egy­szer — a fantáziájukra voltak kénytelenek támaszkodni. Végül a negyedik — közvet­lenül az újságírókat érintő — vasárnapi esemény volt a má­sodik heti tanácskozás szín­helyének a megtekintése. A nyugati sajtó állandóan a szovjet főbiztos rezidenciájá­ról beszél. Nem ismervén el az NDK kormányát, nem akarja tudomásul venni, hogy az Un­­ter den Lindenen levő gyö­nyörű épület egyszersmind a szovjet nagykövetség épülete is. Míg a volt szövetséges el­lenőrző tanács épületének nagytermében a tanácskozó felek négyzetet alkotó négy asztal mellett tárgyaltak, a szovjet nagykövetség tükör­termében egy hatalmas, három és fél méter átmérőjű kerek­asztal mellett foglal helyet a négy külügyminiszter s négy­négy tanácsadója, mögöttük pedig a tárgyalás többi részve­vője. Jellemző egyébként, hogy a nyugatiak a múlt heti ta­nácskozás előtt csak a saját újságíróiknak engedték meg a tárgyalóterem megtekintését. A szovjet nagykövetség min­den újságírót meghívott, de­mokratikus és nyugati újság­írók egyaránt szemügyre ve­hették a második heti tanács­kozás színhelyét. Itt kezdődött meg hétfő dél­után három óra húsz perckor — a vasárnapi szünet után — a külügyminiszterek hetedik megbeszélése Molotov elnök­lésével. A nagy hideg és a metsző szél ellenére Berlin mindegyik övezetéből nagy tö­meg gyűlt össze az Unter den Lindenen. Húsz fotóriporter­nek megengedték, hogy öt per­cen át közvetlen közelről fény­­képezze a négy delegációt a tanácskozóasztal mellett. Az egész német nép érdeklő­dése hallatlanul megnőtt ezek­ben a napokban a tárgyalások iránt. Tudják, hogy róluk, az ő jövőjükről van szó. Éppen ezért rendkívüli elkeseredést és visszatetszést kelt a nyugati külügyminisztereknek az az álláspontja, hogy nem akarják meghallgatni a német nép kép­viselőit a német kérdés tárgya­lásánál. A német nép Luther és Les­­sing, Goethe és Schiller, Beet­hoven és Wagner, Humboldt és Helmholtz, Marx és Engels népe, méltó arra, hogy meg­kérdezzék, amikor sorsáról döntenek. Ahogy a Tüglicha Rundschau írja: »a német képviselők meghívása a konfe­renciára épp olyan természetes és magától értetődő, ahogy például meghívták Olaszország képviselőit a párizsi konferen­ciára, amikor 1946-ban az olasz békeszerződést tárgyal­ták, vagy ahogy magától érte­tődő, hogy a jelenlegi konfe­renciára meghívják Ausztria képviselőit, amik­kor az osztrák államszerződés tárgyalására kerül sor.A Demokratikus körök eluta­sítják a nyugatiaknak azt az érvelését is, hogy azért nem akarják meghívni a németek képviselőit, mert két Német­ország, két német kormány van. Hiszen éppen az a célja ennek a konferenciának — mutatnak rá —, hogy ne le­gyen­­ kettészakított Német­ország. A jelenlegi kettéosztott Németországot, a két német kormányt, éppen úgy nem le­het mellőzni, nemlétezőnek te­kinteni, ahogy nem lehet ki­jelenteni, hogy nincs ötszáz­­milliós Kínai Népköztársaság, nincs népi kínai kormány. A német nép mellőzése ter­mészetesen­­ következik az Eden-tervből, amely az úgyne­vezett »szabad« választásokat is a német nép beleszólása nélkül kívánja előkészíteni. Joggal mutatott rá Otto Nutschke, a kereszténydemo­krata uniónak az NDK minisz­tertanácsában helyet foglaló képviselője, hogy ugyanaz a hang ez, amelyen Lyttelton brit gyarmatügyi miniszter próbál a rabszolgasorsra szánt Brit­ Guyanával beszélni, de ahogy az angol külügyminisz­ternek nincs joga a német néppel beszélni. Hétfőtől kezdve a tanácsko­záson fokozott hangsúlyt kap­­ a német kérdésben két állás­pont megvilágítása s valami­féle kompromisszum megtalá­lása. Az egyik a nyugatiak ál­láspontja s ez egyszersmind Adenaueré is: békeszerető Németország helyett az úgy­nevezett «európai védelmi kü­­zösségben« integrált, felfegy­verzett, Európa békéjét fenye­gető Németország megterem­tése. A másik álláspont min­den békeszerető német véle­ménye és vágya s ennek tol­­mácsolója a szovjet küldött­ség: olyan egységes, békesze­rető Németország megterem­tése, amely nem ismeri többé a militarizmus átkos szelle­mét. Elég itt talán Bidault sza­vaira hivatkozni, hogy világos legyen, mennyire nem mérték még fel eléggé a német milita­rizmus veszélyét hivatalos francia részről. Bidault kijelen­tette: teljesen egyetért Molo­­tovval abban, hogy Németor­szág soha többé ne fenyeget­hesse szomszédait. Más kije­lentései azonban ennek ellent­mondanak. Nos, nem utolsó sorban Bidault-n is múlik, hogy a német militarizmus valóban ne fenyegethesse szomszédait. Nemes György Berlinből jelenti az MTI. L. F. Iljicsov, a berlini érte­kezleten részt vevő szovjet kül­döttség szóvivője szombat este a demokratikus Berlinben lé­tesített sajtóközpontban tar­tott sajtóértekezleten válaszolt a Der Morgen című berlini lap tudósítójának kérdésére, van-e lehetőség a Szovjetunió és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság közötti érintkezés felvételére. A kérdést — mint a laptudósító hangoztatta : az teszi időszerűvé, hogy a szovjet küldöttség a külügy­miniszterek értekezletén java­solta a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Német­ország képviselőinek bevoná­sát a német kérdésről folyó tárgyalásokba. Iljicsov a következőkben vá­laszolt az újságírónak. »Azt hiszem, hogy ez érdekes kér­dés. Az a tény, hogy a Szov­jetuniónak nincsenek hivata­los kapcsolatai Nyugat-Német­országgal, nem zárja ki a Szov­jetunió és Nyugat-Németor­szág közötti érintkezés és ösz­­szeköttetés­ felvételét. Erre irányuló kísérletek már tör­téntek is, noha nem jártak kellő eredménnyel. Nyugatné­met ipari körök kezdeménye­zésére Kopenhágában 1952 augusztusában nagy nyugat­németországi iparvállalatok megbízottai megbeszélést tar­tottak a Szovjetunió külke­reskedelmi minisztériumának felelős képviselőivel. Ez a kap­csolat akkor nem fejlődött tovább, de ez nem jelenti azt, hogy jelenleg nem kell megkí­sérelni üzleti kapcsolatok lét­rehozását. .Ilyen érintkezés elő­mozdítaná például a gazdasági kapcsolatok kifejlődését, ami Nyugat-Németországot minden bizonnyal nem kevésbbé ér­dekli, mint a Szovjetuniót." Iljicsov a továbbiakban kije­lentette: »Kelet-Németország és a Szovjetunió között poli­tikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt baráti kapcso­latok állnak fenn. A Szovjet­unió és Nyugat-Németország között ezzel szemben eddig nem került sor például kultu­rális küldöttségek kicserélésé­re sem.. De miért kellene ezt megakadályozni? Országunk tudósai és művészei nem tart­ják eszményinek a jelenlegi helyzetet, amelyben országunk és Nyugat-Németország meg­felelő személyiségei között nincs normális kapcsolat. Ha a Szovjetunió és Franciaország, vagy például a Szovjetunió és Lengyelország között kulturá­lis összeköttetés fejlődött ki, miért ne lehetne ilyen kap­csolat nemcsak a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köztársaság között, hanem a Szovjetunió és Nyugat-Német­ország között is?« Iljicsov végül hangsúlyozta, hogy az újságíró kérdésének megválaszolásával azokra a ki­jelentésekre támaszkodott, amelyeket Molotov szovjet kül­ügyminiszter a berlini értekez­let pénteki ülésén tett. Szovjet szóvivő nyilatkozata a Szovjetunió és Nyugat-Németország közötti érintkezés lehetőségéről A vasárnap politikai eseményei Berlinben Kiküldött tudósítónk telefonjelentése Vasárnap Berlinben három­­ politikai esemény történt és egy olyan, ami elsősorban az újságírókat érdekli .Ezekről az eseményekről a berliniek figyelmét még az sem tudta elterelni, hogy a magyar lab­darúgó utánpótlás mutatta be játéktudását a Walter Ul- R­rcht-Stadionban...) Az egyik politikai esemény a Német­­Demokratikus Köz­­rsaság minisztertanácsának a német kérdés békés megoldá­sára előterjesztett és vasárnap nyilvánosságra került memo­randuma. Ez nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy helyes történelmi megvilágí­tásban mutatja be a német kérdés múltját, hanem min­denekelőtt abból a szempont­ból, hogy a németellenes és békeellenes Edén—Adenauer­­tervvel szemben konkrét és reális javaslatokat tartalmaz a német kérdés megoldására. E memorandumnak már va­sárnap, de különösen hétfőn, amikor jobban megismerték, élénk visszhangja támadt egész Németországban. A demokra­tikus német lapok szerkesztő­ségeibe aláírásokkal ellátott levelek tömege érkezett. Ezek írói helyeslik az NDK kormá­nyának javaslatát, mint az egyetlen helyes megoldást az egységes, békeszerető Német­ország megteremtésére. Demo­kratikus körökben arra számí­tanak, hogy a külügyminiszte­rek hétfői ülésén Molotov tá­mogatja az NDK memorandu­mában felvetett javaslatokat. A másik esemény, amely va­sárnap élénken foglalkoztatta a politikai köröket. Ujicsov­­nak, a szovjet külügyminiszté­rium szóvivőjének a szombat­esti sajtóértekezleten tett nyi­latkozata a szovjet-nyugat­német kapcsolatokról. A nyilatkozat érthető fel­ iayar Nemzet A négy kö­lögyminiszter tárgyalásainak új színhelye Berlinből jelenti az ADN. A német és külföldi sajtó képvi­selőinek vasárnap megmutat­ták a szovjet főbiztosságnak a berlini Unter den Lindenen levő épületét. Ebben az épü­letben folytatja e héten a négy külügyminiszter a ta­nácskozásokat. A világ minden részéből ér­kezett újságírók, sajtófényké­­pészek­, r­ád­iótudósítók és hír­­adófilmriporterek meggyőződ­hettek róla, hogy minden elő van készítve a külügyminisz­terek tanácskozásához. A pompás épületben, ame­lyet egy neves szovjet építész alkotott, három hatalmas te­rem és számos kisebb helyi­ség áll a négy nagyhatalom küldöttségeinek rendelkezésé­re. Ezek a termek, éppenúgy, mint az egész épület, értékes márvényfajták, ragyogó kris­tályüvegek, nemes fafajták és nehéz, pompás szövetek cso­dálatraméltó összhangját mu­tatják. A külügyminiszterek na­ponta a terjedelmes tükörte­remben értekeznek majd. Ez az oszlopokkal körülvett terem világos színekben pompázik. Három óriási kri­stálycsillár kellemes, lágy világítást szol­gáltat. Nagy, kerek asztal kö­rül csoportosulnak a külügy­miniszterek és munkatársaik székei, az egyes delegációk he­lyét az illető ország kisméretű nemzeti zászlói jelzik az asz­talon. A második nagy terem a vörös és barna már­vánnyal borított címerte­­rem. Nevét onnan vette, hogy az egyes szovjet köztár­saságok címerei díszítik. Itt lesz a büffé. A címerteremhez csatlakoznak a négy küldött­ség munkaszobái. Rendkívül hatásos a tükör­terem és a címerterem között fekvő, körülbelül 20 méter magas kupolaterem. Ennek a hatalmas márványoszlopokkal övezett helyiségnek egyik fa­lát egy majdnem két emelet magas, pompázatos ablak dí­szíti, amelynek Üvegfestményei a Kreml látképét ábrázolják. A parkett ezekben és a többi termekben is különféle színes fafajtákból van összeállítva. Mindent összefoglalva: a nemzetközi sajtó képviselői meggyőződtek róla, hogy ez az épület méltó keretet nyújt a négy nagyhatalom külügymi­nisztereinek tanácskozásához. Kedd, 1954. február 1. Nagykövetségi rangra emelik a budapesti és a phenjani követségeket A külügyminisztérium tájé­koztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormányai megállapodtak abban, hogy a két ország között már megala­pozott politikai, gazdasági, kulturális együttműködés és baráti kapcsolatok továbbfej­lesztése és megszilárdítása ér­dekében a budapesti és phen­­jani követségeiket nagykövet­ségi rangra emelik és nagykö­veteket cserélnek. (MTI) A három nyugati HU­gym­iniszter hétfőn is különtanácskozást tartott Berlinből jelenti az MTI. Dulles amerikai, Eden angol és Ridault francia külügymi­niszter hétfőn délben újabb különtanácskozást tartott a négyhatalmi értekezlet hétfői ülésén követendő nyugati tak­­tikáról. A nyugati külügyminiszte­rek hétfői különtanácskozása a volt szövetséges ellenőrző ta­nács épületében, a berlini ér­tekezlet múltheti üléseinek színhely­én folyt le. Bidault vacsorája Molotov tiszteletére Berlinből jelenti az MTI. Georges Bidault francia kül­ügyminiszter szombaton este nyugatberlini szállásán vacso­rát adott V. M. Molotov szov­jet külügyminiszter tiszteletére. Az OSZSZSZK új állami zászlaja Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az OSZSZSZK Legfelső Taná­csának Elnöksége jóváhagyta az Oroszországi Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársa­ság új állami zászlaját. Az OSZSZSZK állami zász­laja vörös színű, a zászlórúd mellett a lobogó teljes széles­ségében világoskék csík hú­zódik. A világoskék csík a lo­bogó hosszának egynyolcada. A vörös mező bal felső sarká­ban aranyszínű sarló és kala­pács, valamint arannyal sze­gett ötágú vörös csillag lát­ható. A zászló szélességének és hosszának aránya 1:2. Irak és Szaud-Arábia kormánya visszautasította az amerikai katonai „segélyt 44 Kairóból jelenti a TASZSZ. Mint az Al Ahram című lap közli, Irak és Szaud-Arábia kormánya értesítette az Egye­sült Államok kormányát, hogy visszautasítja az amerikai ka­tonai »segélyt«. Kereskedelmi szerződés a Szovjetunió és a Belga—Luxemburgi Gazdasági Szövetség között Moszkvából jelenti a TASZSZ, hogy január 30-án Brüsszel­ben árucsereforgalmi jegyző­könyvet írtak alá 1954-re a Szovjetunió és a Belga— Luxemburgi Gazdasági Szövet­ség között. A Szovjetunió a jegyzőkönyv értelmében a többi között gabonát, olajpogá­csát, faanyagot, cellulózot, személygépkocsikat, ferro­­mangánt, mangánércet, króm­ércet szállít Belgiumnak és Luxemburgnak. A Belga— Luxemburgi Gazdasági Szövet­ség viszont műrostot, mű­selyemfonalat, gyapjúszövetet, heringet, zsírt, húst stb. szállít a Szovjetuniónak. Belgium ezenkívül Diesel-motoros te­­herhajókat, hűtőhajókat, úszó­darukat és más gépi berende­zéseket épít a Szovjetunió szá­mára. A jegyzőkönyv 1953-hoz képest a szállítmányok meny­­nyiségének több mint kétsze­res növelését írja elő, továbbá biztosítja a szerződő felek kö­zötti áruforgalom további bő­vítésének lehetőségét. Van Zeeland belga külügy­miniszter úgy nyilatkozott, hogy az új kereskedelmi egyezmény aláírása fontos lé­pést jelent a béke biztosítása útján. A külpolitika hírei . (Párizs, MTI.) A francia expedíciós hadtest Dél-Viet­­nam­ban az utóbbi három nap alatt 38 erődítményt, illetve megerősített állását vesztette el. A szóbanforgó napokon a többi arcvonalon nem voltak harcok, azonban a francia had­sereg katonái több helyen megszöktek s átpártoltak a vietnami néphadsereghez, több helyen pedig megölték francia tisztjeiket. A Az ADN jelenti: Szállí­tási és fizetési egyezményt ír­tak alá Lengyelország és a Német Demokratikus Köztár­saság között. A A Tanjug jelentése sze­rint a jugoszláv nemzetgyűlés szövetségi tanácsa szombati ülésén elfogadta Gyilasz le­mondását képviselői mandátu­máról. A titógrádi járásból , ahol Gyilaszt képviselővé vá­lasztották, pótválasztást írnak ki a megüresedett képviselői hely betöltésére. A sld­epl­er K­lidiaipár védőjét holtan találták lakásán Mint a nyugati hírszolgálati irodák jelentik, Bloch ügyvé­det, a tavaly júniusban ártat­lanul kivégzett Rosenberg­­házaspár bátor védőjét szom­baton lakásán holtan találták.

Next