Magyar Nemzet, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-02 / 51. szám

Beke es baratsag .Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel, A népek lelkét, s nemzetek izleteit.* Mintha Berzsenyi szavát visszhangozná ez a csodálatos este. A magyar né­zők már ismerik Igor Mojsze­­jevet, ezt a kivételes tehetsé­ges művészt, kinek alkotóere­jét, bátorságát legutóbbi láto­gatásakor is megcsodálhattuk. Mostani vállalkozása azonban minden eddiginél jelentősebb. Igor Mojszejev táncosai, a Szovjetunió Állami Népi Együttesének tagjai ezúttal tizenegy nép táncait keltik életre a színpadon. Béke és barátság — ez a címe az új műsornak. S valóban, ennél találóbban nem lehetne kife­jezni azt, ami ebből a művé­szetből sugárzik. Orosz tánccal kezdődik, a poljankával, melyet vidáman, lendületesen jár­hat pár, né­hány perc elég arra, hogy az orosz művészet légkörét fel­idézzék. Azután magyar szám következik, legény s leány ta­lálkozása. A magyar tánc moz­gás­elemei kelnek életre a szí­vünknek oly kedves ver­bunkos zene dallamára. A kö­vetkező tánc szilaj legényei a kemény, harcias bolgár nép ér­zésvilágát fejezik ki. S így so­rolhatnánk tovább a koreai pásztortáncot, melynek külö­nös bája megejti a nézőt, a cseh­­és szlovák táncot, a román brill-t, a német kerin­­gőt, a lengyel, albán, mongol s nem utolsó sorban azt a kínai táncot, melyet égővörös sza­lagokkal járnak a könnyed­léptű táncosok, mintha vörös jeleket írnának a színpad fehér fényébe. S aztán itt van még a másik magyar tánc, a pon­tozó, melyet négy legény tán­col, mintha csak egy magyar faluvégről lesték volna el eze­ket a mozdulatokat. Micsoda érzelmi gazdagságot fakaszt Mojszejev nagyigényű, bátor művészi elképzelése! Micsoda átélés, a lelkesedésnek és tánc­tudásnak mekkora ereje kell hozzá, hogy a művész ábrándja valósággá válhassék, hogy a béke és barátság gondolata egy kerek műsor szigorú keretei között mintegy a szonett tö­mörségével kifejeződhessék. S a versforma nem véletlen hasonlat itt. Mert Igor Moj­szejev táncosai nem egysze­rűen másolják más, idegen né­pek művészetének külsőségeit. Ha így lenne, csak ügyességük­kel, mozdulataik, jelmezeik külső csillogásával tudnák ideig-óráig elkápráztatni a nézőt. De ennek a művészet­nek éppen az a lényege, hogy minden mozdulat mögött igaz érzelmek ereje feszül. S ez elsősorban Igor Mojszejevnek köszönhető. Költészet az ő táncművészete, mert önállóan alkotja újjá, maga lelkén szűri át gazdag élményeit. Mojszejev és táncosai az elmúlt évek so­rán jártak Mongóliában, Bul­gáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaság­ban és hazánkban. Ezért nem külsőség, nem lélek­telen utánzás ez a művészet, ezért érződik mögötte a rea­litás ereje. De a közvetlen ta­pasztalat nem lehetett elegen­dő. Hány olyan művészt is­merünk, aki bejárta a világot, innen is, onnan is felcsípett valamit, s végül minden nép­től, a saját népétől is eltávo­lodott. Csak az igaz művészet­nek van hatalma arra, hogy meghallja a népek ujjongását, vagy sóhajait, hogy kifejezze, ami a szívükben van. A néző így érzi meg a szov­jet művészet szellemét. Moj­szejev azért tud közel kerülni a többi néphez, mert a szovjet nép életének részese. Az a magyar tánc, melyet ezen az estén láttunk, ezért olyan, mintha magyarok táncolnák. Minden népnek más az anya­nyelve, minden nemzeti művé­szetnek sajátosak, egyedülál­lóak a jellegzetességei. De aki ismeri a népet, mely a művé­szetet teremtette és fenntartja, aki átéli a művek formáin ke­resztül sütő érzéseket, meg tudja szólaltatni a népek lel­két. Mojszejev nagy művész, de kivételes tehetsége csak a Szovjetunióban bontakozha­tott ki; költői képzelőerejét csak szocialista eszmei erő emelhette ilyen magasra. Ez az erő él a táncosok, az egész együttes munkájában is. S most nem elsősorban azokra a kedvező anyagi feltételekre gondolunk, melyeket a szovjet állam ennek a pompás alkotó közösségnek biztosít. Hanem arra a művészi felelősségér­zetre és alázatra, mellyel a táncosok átélik azt, amit elő­adnak. Ennek a művészi telje­sítménynek a titka — a táncos nagy egyéni képességein túl — az, hogy nem külsőségesen má­solja, hanem lelkében is átéli azokat az érzelmi erőket, me­lyek a táncban benne vihar­­zanak. Semmi magamutogatás, fölösleges tetszeni akarás nincs ezekben a táncosokban, csak egyetlen akarat: sajátos tánc­­anyanyelvén felidézni egy nép érzésvilágát. Megérteni és ki­fejezni valamit, amit évszá­zadok csiszoltak hagyomány­­nyá, s ami ma az egész embe­riség nagy közkincse. A béke és barátság műsorá­nak egyik legfontosabb tanul­ságához jutottunk el itt. Ez az este sok érvnél erőteljeseb­ben bizonyítja, hogy az em­beriség közös kultúrkincse nem jellegtelenül »nemzetek fölötti«, hanem a nemzetek sajátos gazdagságának csodá­latos összessége. A nemzeti formák mögött ott a közös emberi tartalom. A táncok nemzeti formáiban is benne lobog a népek évszázados szabadságvágya, akaratereje, s ott dobog benne millió legény és­ leány szerelmes szíve is. Vérmérséklet, szokás, ízlés dolgában lehetnek különbsé­gek, de a dolgozó emberek vágyai, ábrándjai közösek mindenütt. Tizenegy ország táncai bizonyítják, hogy a nemzeti különbségek nem akadályai a megértésnek, ti­zenegy ország művészete vallja, hogy természetes és nagyszerű a népek összefo­gó Igor Mojszejev és táncosai­nak művészete ezen az estén csodálatos érzelmi erővel aján­dékozta meg a nézőt. Ahogy egymásután következnek a táncok, úgy erősödik bennünk az érzés, hogy így szép, hasz­nos, termékeny a nemzetek ve­télkedése. S miközben elgyö­nyörködünk az idegen, vagy éppen nagyon is ismerős for­mákban, az jár az eszünkben, hogy az embernek a béke a természetes életformája, hogy a népek között a testvériség láthatatlan, de annál érezhe­tőbb összetartó erői feszülnek. A német keringő és a lengyel tánckompozíció egymást követi békés ölelkezésben. A magyar és román tánc egymás mellett áll a műsorban, mintha azt jelképezné, hogy természetes és megbonthatatlan a két nép barátsága. Ebben a hangulat­ban a koreai lányok kardtenja egy pillanatra csak érdekes történelmi emléknek látszik, nem többnek, s a gondolataink szinte kiszakítanak ebből a bé­kés világból, mikor eszünkbe juttatják, hogy Koreában nem­rég még folyt a harc. S ma is kettétépett ország ■■ Korea. S eszünkbe jut Berlin, a meg­egyezés elől makacsul kitérő nyugati politikusok, eszünkbe jut, hogy Vietnamban még ma is harc folyik. S a néző min­den csepp vérével azt kívánja, hogy a német összefogásnak látványa, amit Mojszejev és táncosai idéztek fel egy estére: örök valósággá váljék az egész világon. Egyetlen hatalmas költe­mény ez a műsor, himnusz a békéhez, melynek minden sza­kasza más és más nép béke­vágyát zengi; a nagy béke­tábor erejét sugározza s azzal az örök életörömmel tölt el, amellyel a kilencedik szim­fónia. Sebestyén György /EP -* Plaií­ar Nemzet Az indiai parlament egységes állásfoglalással v­issza­utasította az amerikai katonai „segélyt 46 Kh­artumb­an kihirdették a rendkívüli állapotot A kü­lpolitikai helyzet ". A berlini értekezletnek a genfi tanácskozás összehívá­­sát kimondó határozata mindenütt foglalkoztatja a kül­politikai kérdések és a nemzetközi helyzet összefüggései iránt érdeklődő embereket. Ebből a szempontból igen elgondolkoz­tatóak és jelentősek V. Rogov megállapításai az Izvesztyija hasábjain. A genfi tanácskozás összehívásáról szóló határo­zat meggyőző bizonyítéka annak — írja —, hogy most már senki sem hagyhatja figyelmen kívül a Kínai Népköztársa­ság szerepét és jelentőségét a nemzetközi életben. Ez a ha­tározat azt jelenti, hogy a Kínai Népköztársaságot de lack­ elismerték nagyhatalomnak. Utal arra a cikkíró, hogy a Times szerkesztőségi cikkében *észszerű kompromisszumnak* ne­vezi a tanácskozás összehívásáról szóló határozatot. A világ közvéleményével éles ellentétben vannak azok a visszhangok, amelyekkel az amerikai reakciós sajtó fogadta a genfi tanács­kozás hírét. A New York Times például cikkében ezt írja: »A küszöbönálló genfi tanácskozás valójában nem egyéb, mint folytatása a koreai tárgyalásoknak­. Rogov kiemeli, hogy a nagy néptömegek érdekei szemben állnak az agresszív erők terveivel. A Kínai Népköztársaság részvételével meg­tartandó genfi értekezlet összehívása megfelel minden nép kívánságának, mert a népek remélik, hogy ez a tanácskozás pozitív eredményeket hoz. Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya a következő országok kormányainak meg­hívót küldött a Genfben tartandó értekezletre: Koreai Köz­társaság, Ausztrália, Belgium, Kanada, Columbia, Etiópia, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Új-Zéland, Fülöp­­szigetek, Thaiföld, Törökország és a Délafrikai Unió. Ausztrá­lia és a Fülöp-szigetek kormánya már be is jelentette, hogy elfogadja a meghívást. A berlini értekezlet eredményeit elemzi Palmiro Togliatti a Rinascita című olasz folyóiratban megjelent vezércikkében. Togliatti véleménye szerint az értekezlet két tekintetben volt sikeres: egyrészt az értekezlet eredménye mindenki számára konkrét és nyilvánvaló. Rövid időn belül újabb nemzetközi értekezletet hívnak egybe azzal a céllal, hogy rendezzék a Távol-Kelet időszerű problémáit. Ezen az értekezleten, mint egyenjogú fél részt vesz majd a nagy Kínai Népköztársaság. Másrészt a berlini értekezlet sikeres volt azért is, mert az értekezlet után tisztázódott a helyzet, jobban meg lehet ér­teni a felek álláspontját. Az emberek könnyebben láthat­ják a helyes utat. Csupán azok nem érthetik meg ennek a si­kernek a jelentőségét — írja Togliatti — akik nem veszik észre e.zig bcv.. ^ kw/.\ ■' 'm­’ ny egyre nagyobb fontosságot tulajdonít a tárgyalásoknak és a nemzetközi problémák bé­kés úton történő rendezésének. A berlini értekezlettel kapcsolatos kérdéseket továbbra is vezető helyen tárgyalja az ázsiai és távolkeleti sajtó. A Nhan Dán, a Vietnami Munkapárt lapja megállapítja: »A ber­lini értekezlet azt eredményezte, hogy kedvező feltételeket teremtettek a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére.­ Az Assam Tribüne című indiai lap bírálja az Egyesült Álla­mok kormányának a Kínai Népköztársasággal szemben el­foglalt álláspontját, majd felteszi a kérdést: «Várjon még so­káig folytatja-e az Egyesült Államok azt az irreális politi­kát, hogy a Tajvanon székelő Csang Kaj-sejo-kormányt is­meri el és semmibe veszi a Kínai Népköztársaság követelését, hogy adjanak számára helyet az ENSZ-ben?«­­ »Kinek a hibájából húzódik az osztrák kérdés rende­­­­zése?« címmel Dobretsberger professzor, az Osztrák Népi Ellenzék elnöke, rendkívül figyelemreméltó cikket írt a Pravdában. Kifejti, hogy a német békeszerződés megkö­tése, Németországnak békeszerető és demokratikus államként való egyesítése, amit a Szovjetunió a berlini értekezleten kö­vetelt, szilárd biztosítékot teremtett volna Ausztria számára az önálló és független fejlődésre. Emlékeztet a nyugati ha­talmak elutasító magatartására, majd részletesen foglalko­zik az osztrák államszerződéshez fűzött szovjet kiegészíté­sekkel és hangsúlyozza, hogy a szovjet javaslatok elfogadása összehasonlíthatatlanul könnyebbé tette volna Ausztria hely­zetét. Befejezésül leszögezi Dobretsberger, hogy az osztrák kormány újból engedett a külföldi nyomásnak, országa és n­épe érdekei ellenére járt el. Az osztrák demokratikus köz­vélemény elítéli ezt a politikát.­­ Az angol alsóház külügyi vitájához fűz reflexiókat Ore­­cs­­k­ov a Pravdában. Rámutat, hogy Eden angol külügy­miniszter beszámolójában mindenképpen mentegetni igyeke­zett az angol küldöttségnek a berlini tanácskozáson elfoglalt álláspontját. Kiemeli, hogy egyes angol polgári lapok az utóbbi időben elég erősen bírálták Eden állásfoglalását. Ez azt bizonyítja, hogy bizonyos burzsoá körök elégedetlenek az angol kormány külpolitikai irányvonalával. Az angol köz­véleménynek Németország újrafelfegyverzése elleni tiltakozá­sai országszerte fokozódnak. A munkáspárti vezéreknek a par­lamenti vita során elhangzott felszólalásai újból megmutat­ták, hogy a Munkáspárt vezetősége az angol kormány ál­láspontját védelmezve, egyre inkább elszakad egyszerű tag­jainak nagy tömegétől. Az egyszerű tagok Németország újrafelfegyverzése ellen foglalnak állást. Az angol nép a nem­zetközi feszültséget okozó legfontosabb nemzetközi problé­mák igazi rendezését követeli. A A Sunday Dispatch nemrég Németországban járt tudó­­sítója beszámol arról, hogy Nyugat-Németországban éle­dezik a fasiszta szellem. A tudósító így ír:­­Én voltam katona. Harcoltam ellenük és biztos vagyok abban, hogy az, amit megfigyeltem és láttam, az álcázott, de a korábbihoz hason­lóan virágzó, bűnös és aggodalmat keltő náci szellem.­ Jellemző a nyugatnémet helyzetre a Berliner Zeitung am Abend közlése, amely hivatalos adatok alapján kiszámította, hogy a bonni parlament 334 képviselője közül, akik pénteken elfogadták a hadkötelezettség bevezetését célzó alkotmány­módosító törvényjavaslatokat, 202 a hitleri fasiszta párt volt tagja, bankár, nagyiparos, vagy nagybirtokos. A newyorki rádió jelentése szerint Karold Stassen, az­­ amerikai Külföldi Gazdasági Műveletek Hivatalának igazgatója, hazatérve távolkeleti körútjáról, kijelentette: java­solni fogja az Egyesült Államok kormányának, hogy „fokozza az indokínai francia haderők részére nyújtott anyagi támo­gatást­. Az Egyesült Államok beavatkozása az indokínai há­borúba és a kilátástalan háború tovább folytatásának per­ spektívája egyre növekvő nyugtalanságot kelt a francia tár­­sadalom különböző köreiben. Még a Figaro is leszögezte:­­­Franciaország nem egyezhet bele a végtelen, véráldozatok­ba, bármennyi legyen is az Egyesült Államoktól kapott anyagi támogatása. A La Tribüne de Nations-ban Bernard Lavergne professzor a francia-amerikai viszonnyal foglalkozva kifejti, hogy az Egyesült Államok nemcsak Indokínában, de Észak- Afrikában is semmibe veszi a francia érdekeket. Ilyen körülmények között érthető aggodalommal tekint a Laniel-kormány március 5 elé, amikor a francia nemzet­­gyűlés megtárgyalja az indokínai kérdést. A kormánynak egész sor interpellációra kell majd válaszolnia is A venezuelai Caracasban hétfőn megnyílt X. pán­­amerikai konferencia az Egyesült Államok és a latin­amerikai országok közötti kiélese­dő ellentétek közepette kez­dett hozzá munkájához. A New York Times is kénytelen volt beismerni, hogy a latinamerikai országokat főleg az értekez­leten megvitatásra kerülő gazdasági problémák érdeklik és, hogy az Egyesült Államoktól délre ma nincs olyan ország,, amely meg volna elégedve az Egyesült Államokkal. A latin­amerikai sajtó egyhangúlag megállapítja, hogy az eddig meg­tartott pánamerikai értekezletek közül egyik sem támasztott ilyen széleskörű vitát és olyan mélyreható ellentéteket, mint a mostani értekezlet. A latinamerikai demokratikus sajtó ugyanakkor elítéli az Egyesült Államok terveit, amelyek ér­telmében a caracasi értekezletet a haladó és imperialistaelle­nes erők elleni intervenciós politika eszközévé akarja tenni. Isehm­ erélyesen ▼iMzaiiltunlofla Ebenhower elnöknek az amerikai katonai „segélyről** szóló ajánlatát A török-pakisztáni katonai egyezménnyel kapcsolatban Eisenhower elnök a múlt hé­ten levelet intézett Nehruhoz Minthogy az indiai kormány többízben aggodalmát fejezte ki az egyezmény miatt, bizo­nyos »biztosítékokat« ajánlott fel Indiának és kilátásba he­lyezte, hogyha India kéri, az Egyesült Államok hajlandó »segélyt" nyújtani. Nehru az indiai parlament hétfői ülésén ismertette vála­szát Eisenhower elnök levelé­re. Az indiai miniszterelnök mindenekelőtt Eisenhowernek azzal az ajánlatával foglalko­zott, hogy az Egyesült Álla­mok »biztosítékokat ad« arra az esetre, ha az amerikai ka­tonai segélyt agresszió céljaira használnák fel. Az Egyesült Államok elfojtana ilyen agresz­­sziót* — írta Eisenhower. — Az eddigi tapasztalatok­ból tudjuk — mondotta erre Nehru —, hogyha agresszióra kerül sor, semmit sem tesznek annak elfojtására. Nehru ez­zel kapcsolatban emlékeztet a kasmíri eseményekre. Ebben az esetben­­ az Egyesült Álla­mok ahelyett,­­ hogy felfoj­totta volna az agressziót*, tá­mogatta az agresszorokat. »In­­dia nem tekintheti többé sem­legességnek azt a tényt — mondotta Nehru —, hogy az Egyesült Államok megfigyelői jelen vannak az ENSZ kas­­míri bizottságában.* A Pakisz­tánnak nyújtandó amerikai katonai segélyről a továbbiak­­ban kijelentette, hogy az ősi beavatkozás egyik formája*, amelynek­­valószínűleg sokkal messzebbreható következmé­nyei lesznek, mint a beavat­kozás korábbi típusainak­. Az amerikai katonai­­se­­gély« kilátásba helyezésével kapcsolatban Nehru kijelen­tette: "N­a India elfogadná az ajánlatot, az hipokrízis és op­portunizmus lenne. Indiának i.e.m­ áll szándékában szabad­­ségát a JSUd'szne tárgyává tenni, vagy bármilyen okból vagy bármilyen nyomásra le­­mondani róla.­ Az indiai miniszterelnöknek ezeket a szavait a parlamenti képviselők lelkesen megtap­solták. Nehru ezután vala­mennyi párt tagjaihoz szólva kijelentette, hogy »ez nem pártkérdés, hanem nemzeti probléma, amellyel kapcsolat­ban nem lehet szó kétféle álláspontról­. Ezt a kijelentést ugyancsak egyöntetű taps fo­gadta. Az ellenzék egyik kép­viselője­­ felállt és szavazást javasolt, hogy — mint mon­dotta — ,megmutassuk a vi­lágnak: az egész parlament egységesen foglal állást és egyetért ebben a kérdésben­, K / Ab estylpiomi helyzet Az MTI közli: Nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint vasárnap délelőtt tüntetések voltak Kairóban. A katonaság és a rendőrség tüzelt a tünte­tőkre. Többen megsebesültek. A londoni ráülő jelentése sze­rint Nagib vasárnap beszédet mondott és ebben bejelentette, hogy Egyiptom­­­ parlamenter is köztársasági lesz. Mint mon­dotta: "azonnal megalakítják az alkotmányozó nemzetgyűlést". Nagib közölte azt is, hogy mindazokat a személyeket, akiket a napokban letartóz­tattak, szabadon bocsátják. Nagib tábornok hétfőn Khar­­tumba repült, hogy részt ve­gyen a szudáni parlament ün­nepélyes megnyitásán. A vasárnap délelőtti tünte­tések után az egyiptomi kor­mány Nasszer alezredes, mi­­niszterelnök elnökletével rend­Az MTI közli: Hétfőn Nagib tábornok egy­iptomi köztársa­sági elnök Kaartumba érke­zett, hogy részt vegyen a szu­­dáni parlament ünnepélyes megnyitásán. Röviddel megér­kezése után a szudáni főkor­mányzó háza előtt heves össze­tűzésre került sor rendőrök és tüntetők között. A tüntetők — nyugati hír­­ügynökségek értesülése szerint javarészt az Al Umma párt tagjai — Egyiptomtól való füg­getlenséget követelő jelszava­; 'kát hangoztattak, (Mint* kívüli minisztertanácsot tar­tott. ■ A Koir..anv rendeletére Kairóban bezárták az egyete­­meket és középiskolákat. A TASZSZ ismertette az Akbar el Jóm című egyiptomi lap tudósítását. A lap beszél­getést közöl Caff­erivel, az Egyesült Államok egyiptomi nagykövetével, valamint Husz­­szeinnel, Pakisztán ideigle­nes egyiptomi ügyvivőjével és Abdul Khayum Khannal, a je­lenleg Kairóban tartózkodó pa­kisztáni iparügyi miniszterrel, akik azzal a felhívással for­dultak Egyiptomhoz és más arab országokhoz, hogy csat­lakozzanak a pakisztáni-tö­­­rök katonai szövetséghez. Caffery kijelentette, hogy az Egyesült Államok kész segítsé­get nyújtani a középkeleti országoknak, ha ilyen segítsé­gért hozzá fordulnak. Jetes, az Al Umma párt az an­gol érdekeket képviseli Szu­dánban. Szerk.) A rendőr­ség tüzet nyitott a tüntető tö­megre. A rendőrök és a tünte­tők összecsapása során huszon­három személy meghalt, 117-en pedig megsebesültek. McGui­­gan, a khartumi rendőrség brit parancsnoka is életét vesz­tette. A Heuter hírügynökség je­lentése szerint a­ feszült hely­zetre tekintettel Khartumban hétfőn ki­ütdették­ a­ szerjafilmfzi Heves tüntetések Khartumban

Next