Magyar Nemzet, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-02 / 51. szám
Beke es baratsag .Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel, A népek lelkét, s nemzetek izleteit.* Mintha Berzsenyi szavát visszhangozná ez a csodálatos este. A magyar nézők már ismerik Igor Mojszejevet, ezt a kivételes tehetséges művészt, kinek alkotóerejét, bátorságát legutóbbi látogatásakor is megcsodálhattuk. Mostani vállalkozása azonban minden eddiginél jelentősebb. Igor Mojszejev táncosai, a Szovjetunió Állami Népi Együttesének tagjai ezúttal tizenegy nép táncait keltik életre a színpadon. Béke és barátság — ez a címe az új műsornak. S valóban, ennél találóbban nem lehetne kifejezni azt, ami ebből a művészetből sugárzik. Orosz tánccal kezdődik, a poljankával, melyet vidáman, lendületesen járhat pár, néhány perc elég arra, hogy az orosz művészet légkörét felidézzék. Azután magyar szám következik, legény s leány találkozása. A magyar tánc mozgáselemei kelnek életre a szívünknek oly kedves verbunkos zene dallamára. A következő tánc szilaj legényei a kemény, harcias bolgár nép érzésvilágát fejezik ki. S így sorolhatnánk tovább a koreai pásztortáncot, melynek különös bája megejti a nézőt, a csehés szlovák táncot, a román brill-t, a német keringőt, a lengyel, albán, mongol s nem utolsó sorban azt a kínai táncot, melyet égővörös szalagokkal járnak a könnyedléptű táncosok, mintha vörös jeleket írnának a színpad fehér fényébe. S aztán itt van még a másik magyar tánc, a pontozó, melyet négy legény táncol, mintha csak egy magyar faluvégről lesték volna el ezeket a mozdulatokat. Micsoda érzelmi gazdagságot fakaszt Mojszejev nagyigényű, bátor művészi elképzelése! Micsoda átélés, a lelkesedésnek és tánctudásnak mekkora ereje kell hozzá, hogy a művész ábrándja valósággá válhassék, hogy a béke és barátság gondolata egy kerek műsor szigorú keretei között mintegy a szonett tömörségével kifejeződhessék. S a versforma nem véletlen hasonlat itt. Mert Igor Mojszejev táncosai nem egyszerűen másolják más, idegen népek művészetének külsőségeit. Ha így lenne, csak ügyességükkel, mozdulataik, jelmezeik külső csillogásával tudnák ideig-óráig elkápráztatni a nézőt. De ennek a művészetnek éppen az a lényege, hogy minden mozdulat mögött igaz érzelmek ereje feszül. S ez elsősorban Igor Mojszejevnek köszönhető. Költészet az ő táncművészete, mert önállóan alkotja újjá, maga lelkén szűri át gazdag élményeit. Mojszejev és táncosai az elmúlt évek során jártak Mongóliában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban és hazánkban. Ezért nem külsőség, nem lélektelen utánzás ez a művészet, ezért érződik mögötte a realitás ereje. De a közvetlen tapasztalat nem lehetett elegendő. Hány olyan művészt ismerünk, aki bejárta a világot, innen is, onnan is felcsípett valamit, s végül minden néptől, a saját népétől is eltávolodott. Csak az igaz művészetnek van hatalma arra, hogy meghallja a népek ujjongását, vagy sóhajait, hogy kifejezze, ami a szívükben van. A néző így érzi meg a szovjet művészet szellemét. Mojszejev azért tud közel kerülni a többi néphez, mert a szovjet nép életének részese. Az a magyar tánc, melyet ezen az estén láttunk, ezért olyan, mintha magyarok táncolnák. Minden népnek más az anyanyelve, minden nemzeti művészetnek sajátosak, egyedülállóak a jellegzetességei. De aki ismeri a népet, mely a művészetet teremtette és fenntartja, aki átéli a művek formáin keresztül sütő érzéseket, meg tudja szólaltatni a népek lelkét. Mojszejev nagy művész, de kivételes tehetsége csak a Szovjetunióban bontakozhatott ki; költői képzelőerejét csak szocialista eszmei erő emelhette ilyen magasra. Ez az erő él a táncosok, az egész együttes munkájában is. S most nem elsősorban azokra a kedvező anyagi feltételekre gondolunk, melyeket a szovjet állam ennek a pompás alkotó közösségnek biztosít. Hanem arra a művészi felelősségérzetre és alázatra, mellyel a táncosok átélik azt, amit előadnak. Ennek a művészi teljesítménynek a titka — a táncos nagy egyéni képességein túl — az, hogy nem külsőségesen másolja, hanem lelkében is átéli azokat az érzelmi erőket, melyek a táncban benne viharzanak. Semmi magamutogatás, fölösleges tetszeni akarás nincs ezekben a táncosokban, csak egyetlen akarat: sajátos táncanyanyelvén felidézni egy nép érzésvilágát. Megérteni és kifejezni valamit, amit évszázadok csiszoltak hagyománynyá, s ami ma az egész emberiség nagy közkincse. A béke és barátság műsorának egyik legfontosabb tanulságához jutottunk el itt. Ez az este sok érvnél erőteljesebben bizonyítja, hogy az emberiség közös kultúrkincse nem jellegtelenül »nemzetek fölötti«, hanem a nemzetek sajátos gazdagságának csodálatos összessége. A nemzeti formák mögött ott a közös emberi tartalom. A táncok nemzeti formáiban is benne lobog a népek évszázados szabadságvágya, akaratereje, s ott dobog benne millió legény és leány szerelmes szíve is. Vérmérséklet, szokás, ízlés dolgában lehetnek különbségek, de a dolgozó emberek vágyai, ábrándjai közösek mindenütt. Tizenegy ország táncai bizonyítják, hogy a nemzeti különbségek nem akadályai a megértésnek, tizenegy ország művészete vallja, hogy természetes és nagyszerű a népek összefogó Igor Mojszejev és táncosainak művészete ezen az estén csodálatos érzelmi erővel ajándékozta meg a nézőt. Ahogy egymásután következnek a táncok, úgy erősödik bennünk az érzés, hogy így szép, hasznos, termékeny a nemzetek vetélkedése. S miközben elgyönyörködünk az idegen, vagy éppen nagyon is ismerős formákban, az jár az eszünkben, hogy az embernek a béke a természetes életformája, hogy a népek között a testvériség láthatatlan, de annál érezhetőbb összetartó erői feszülnek. A német keringő és a lengyel tánckompozíció egymást követi békés ölelkezésben. A magyar és román tánc egymás mellett áll a műsorban, mintha azt jelképezné, hogy természetes és megbonthatatlan a két nép barátsága. Ebben a hangulatban a koreai lányok kardtenja egy pillanatra csak érdekes történelmi emléknek látszik, nem többnek, s a gondolataink szinte kiszakítanak ebből a békés világból, mikor eszünkbe juttatják, hogy Koreában nemrég még folyt a harc. S ma is kettétépett ország ■■ Korea. S eszünkbe jut Berlin, a megegyezés elől makacsul kitérő nyugati politikusok, eszünkbe jut, hogy Vietnamban még ma is harc folyik. S a néző minden csepp vérével azt kívánja, hogy a német összefogásnak látványa, amit Mojszejev és táncosai idéztek fel egy estére: örök valósággá váljék az egész világon. Egyetlen hatalmas költemény ez a műsor, himnusz a békéhez, melynek minden szakasza más és más nép békevágyát zengi; a nagy béketábor erejét sugározza s azzal az örök életörömmel tölt el, amellyel a kilencedik szimfónia. Sebestyén György /EP -* Plaiíar Nemzet Az indiai parlament egységes állásfoglalással visszautasította az amerikai katonai „segélyt 46 Khartumban kihirdették a rendkívüli állapotot A külpolitikai helyzet ". A berlini értekezletnek a genfi tanácskozás összehívását kimondó határozata mindenütt foglalkoztatja a külpolitikai kérdések és a nemzetközi helyzet összefüggései iránt érdeklődő embereket. Ebből a szempontból igen elgondolkoztatóak és jelentősek V. Rogov megállapításai az Izvesztyija hasábjain. A genfi tanácskozás összehívásáról szóló határozat meggyőző bizonyítéka annak — írja —, hogy most már senki sem hagyhatja figyelmen kívül a Kínai Népköztársaság szerepét és jelentőségét a nemzetközi életben. Ez a határozat azt jelenti, hogy a Kínai Népköztársaságot de lack elismerték nagyhatalomnak. Utal arra a cikkíró, hogy a Times szerkesztőségi cikkében *észszerű kompromisszumnak* nevezi a tanácskozás összehívásáról szóló határozatot. A világ közvéleményével éles ellentétben vannak azok a visszhangok, amelyekkel az amerikai reakciós sajtó fogadta a genfi tanácskozás hírét. A New York Times például cikkében ezt írja: »A küszöbönálló genfi tanácskozás valójában nem egyéb, mint folytatása a koreai tárgyalásoknak. Rogov kiemeli, hogy a nagy néptömegek érdekei szemben állnak az agresszív erők terveivel. A Kínai Népköztársaság részvételével megtartandó genfi értekezlet összehívása megfelel minden nép kívánságának, mert a népek remélik, hogy ez a tanácskozás pozitív eredményeket hoz. Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya a következő országok kormányainak meghívót küldött a Genfben tartandó értekezletre: Koreai Köztársaság, Ausztrália, Belgium, Kanada, Columbia, Etiópia, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Új-Zéland, Fülöpszigetek, Thaiföld, Törökország és a Délafrikai Unió. Ausztrália és a Fülöp-szigetek kormánya már be is jelentette, hogy elfogadja a meghívást. A berlini értekezlet eredményeit elemzi Palmiro Togliatti a Rinascita című olasz folyóiratban megjelent vezércikkében. Togliatti véleménye szerint az értekezlet két tekintetben volt sikeres: egyrészt az értekezlet eredménye mindenki számára konkrét és nyilvánvaló. Rövid időn belül újabb nemzetközi értekezletet hívnak egybe azzal a céllal, hogy rendezzék a Távol-Kelet időszerű problémáit. Ezen az értekezleten, mint egyenjogú fél részt vesz majd a nagy Kínai Népköztársaság. Másrészt a berlini értekezlet sikeres volt azért is, mert az értekezlet után tisztázódott a helyzet, jobban meg lehet érteni a felek álláspontját. Az emberek könnyebben láthatják a helyes utat. Csupán azok nem érthetik meg ennek a sikernek a jelentőségét — írja Togliatti — akik nem veszik észre e.zig bcv.. ^ kw/.\ ■' 'm’ ny egyre nagyobb fontosságot tulajdonít a tárgyalásoknak és a nemzetközi problémák békés úton történő rendezésének. A berlini értekezlettel kapcsolatos kérdéseket továbbra is vezető helyen tárgyalja az ázsiai és távolkeleti sajtó. A Nhan Dán, a Vietnami Munkapárt lapja megállapítja: »A berlini értekezlet azt eredményezte, hogy kedvező feltételeket teremtettek a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére. Az Assam Tribüne című indiai lap bírálja az Egyesült Államok kormányának a Kínai Népköztársasággal szemben elfoglalt álláspontját, majd felteszi a kérdést: «Várjon még sokáig folytatja-e az Egyesült Államok azt az irreális politikát, hogy a Tajvanon székelő Csang Kaj-sejo-kormányt ismeri el és semmibe veszi a Kínai Népköztársaság követelését, hogy adjanak számára helyet az ENSZ-ben?« »Kinek a hibájából húzódik az osztrák kérdés rendezése?« címmel Dobretsberger professzor, az Osztrák Népi Ellenzék elnöke, rendkívül figyelemreméltó cikket írt a Pravdában. Kifejti, hogy a német békeszerződés megkötése, Németországnak békeszerető és demokratikus államként való egyesítése, amit a Szovjetunió a berlini értekezleten követelt, szilárd biztosítékot teremtett volna Ausztria számára az önálló és független fejlődésre. Emlékeztet a nyugati hatalmak elutasító magatartására, majd részletesen foglalkozik az osztrák államszerződéshez fűzött szovjet kiegészítésekkel és hangsúlyozza, hogy a szovjet javaslatok elfogadása összehasonlíthatatlanul könnyebbé tette volna Ausztria helyzetét. Befejezésül leszögezi Dobretsberger, hogy az osztrák kormány újból engedett a külföldi nyomásnak, országa és népe érdekei ellenére járt el. Az osztrák demokratikus közvélemény elítéli ezt a politikát. Az angol alsóház külügyi vitájához fűz reflexiókat Orecskov a Pravdában. Rámutat, hogy Eden angol külügyminiszter beszámolójában mindenképpen mentegetni igyekezett az angol küldöttségnek a berlini tanácskozáson elfoglalt álláspontját. Kiemeli, hogy egyes angol polgári lapok az utóbbi időben elég erősen bírálták Eden állásfoglalását. Ez azt bizonyítja, hogy bizonyos burzsoá körök elégedetlenek az angol kormány külpolitikai irányvonalával. Az angol közvéleménynek Németország újrafelfegyverzése elleni tiltakozásai országszerte fokozódnak. A munkáspárti vezéreknek a parlamenti vita során elhangzott felszólalásai újból megmutatták, hogy a Munkáspárt vezetősége az angol kormány álláspontját védelmezve, egyre inkább elszakad egyszerű tagjainak nagy tömegétől. Az egyszerű tagok Németország újrafelfegyverzése ellen foglalnak állást. Az angol nép a nemzetközi feszültséget okozó legfontosabb nemzetközi problémák igazi rendezését követeli. A A Sunday Dispatch nemrég Németországban járt tudósítója beszámol arról, hogy Nyugat-Németországban éledezik a fasiszta szellem. A tudósító így ír:Én voltam katona. Harcoltam ellenük és biztos vagyok abban, hogy az, amit megfigyeltem és láttam, az álcázott, de a korábbihoz hasonlóan virágzó, bűnös és aggodalmat keltő náci szellem. Jellemző a nyugatnémet helyzetre a Berliner Zeitung am Abend közlése, amely hivatalos adatok alapján kiszámította, hogy a bonni parlament 334 képviselője közül, akik pénteken elfogadták a hadkötelezettség bevezetését célzó alkotmánymódosító törvényjavaslatokat, 202 a hitleri fasiszta párt volt tagja, bankár, nagyiparos, vagy nagybirtokos. A newyorki rádió jelentése szerint Karold Stassen, az amerikai Külföldi Gazdasági Műveletek Hivatalának igazgatója, hazatérve távolkeleti körútjáról, kijelentette: javasolni fogja az Egyesült Államok kormányának, hogy „fokozza az indokínai francia haderők részére nyújtott anyagi támogatást. Az Egyesült Államok beavatkozása az indokínai háborúba és a kilátástalan háború tovább folytatásának per spektívája egyre növekvő nyugtalanságot kelt a francia társadalom különböző köreiben. Még a Figaro is leszögezte:Franciaország nem egyezhet bele a végtelen, véráldozatokba, bármennyi legyen is az Egyesült Államoktól kapott anyagi támogatása. A La Tribüne de Nations-ban Bernard Lavergne professzor a francia-amerikai viszonnyal foglalkozva kifejti, hogy az Egyesült Államok nemcsak Indokínában, de Észak- Afrikában is semmibe veszi a francia érdekeket. Ilyen körülmények között érthető aggodalommal tekint a Laniel-kormány március 5 elé, amikor a francia nemzetgyűlés megtárgyalja az indokínai kérdést. A kormánynak egész sor interpellációra kell majd válaszolnia is A venezuelai Caracasban hétfőn megnyílt X. pánamerikai konferencia az Egyesült Államok és a latinamerikai országok közötti kiélesedő ellentétek közepette kezdett hozzá munkájához. A New York Times is kénytelen volt beismerni, hogy a latinamerikai országokat főleg az értekezleten megvitatásra kerülő gazdasági problémák érdeklik és, hogy az Egyesült Államoktól délre ma nincs olyan ország,, amely meg volna elégedve az Egyesült Államokkal. A latinamerikai sajtó egyhangúlag megállapítja, hogy az eddig megtartott pánamerikai értekezletek közül egyik sem támasztott ilyen széleskörű vitát és olyan mélyreható ellentéteket, mint a mostani értekezlet. A latinamerikai demokratikus sajtó ugyanakkor elítéli az Egyesült Államok terveit, amelyek értelmében a caracasi értekezletet a haladó és imperialistaellenes erők elleni intervenciós politika eszközévé akarja tenni. Isehm erélyesen ▼iMzaiiltunlofla Ebenhower elnöknek az amerikai katonai „segélyről** szóló ajánlatát A török-pakisztáni katonai egyezménnyel kapcsolatban Eisenhower elnök a múlt héten levelet intézett Nehruhoz Minthogy az indiai kormány többízben aggodalmát fejezte ki az egyezmény miatt, bizonyos »biztosítékokat« ajánlott fel Indiának és kilátásba helyezte, hogyha India kéri, az Egyesült Államok hajlandó »segélyt" nyújtani. Nehru az indiai parlament hétfői ülésén ismertette válaszát Eisenhower elnök levelére. Az indiai miniszterelnök mindenekelőtt Eisenhowernek azzal az ajánlatával foglalkozott, hogy az Egyesült Államok »biztosítékokat ad« arra az esetre, ha az amerikai katonai segélyt agresszió céljaira használnák fel. Az Egyesült Államok elfojtana ilyen agreszsziót* — írta Eisenhower. — Az eddigi tapasztalatokból tudjuk — mondotta erre Nehru —, hogyha agresszióra kerül sor, semmit sem tesznek annak elfojtására. Nehru ezzel kapcsolatban emlékeztet a kasmíri eseményekre. Ebben az esetben az Egyesült Államok ahelyett, hogy felfojtotta volna az agressziót*, támogatta az agresszorokat. »India nem tekintheti többé semlegességnek azt a tényt — mondotta Nehru —, hogy az Egyesült Államok megfigyelői jelen vannak az ENSZ kasmíri bizottságában.* A Pakisztánnak nyújtandó amerikai katonai segélyről a továbbiakban kijelentette, hogy az ősi beavatkozás egyik formája*, amelynekvalószínűleg sokkal messzebbreható következményei lesznek, mint a beavatkozás korábbi típusainak. Az amerikai katonaisegély« kilátásba helyezésével kapcsolatban Nehru kijelentette: "Na India elfogadná az ajánlatot, az hipokrízis és opportunizmus lenne. Indiának i.e.m áll szándékában szabadségát a JSUd'szne tárgyává tenni, vagy bármilyen okból vagy bármilyen nyomásra lemondani róla. Az indiai miniszterelnöknek ezeket a szavait a parlamenti képviselők lelkesen megtapsolták. Nehru ezután valamennyi párt tagjaihoz szólva kijelentette, hogy »ez nem pártkérdés, hanem nemzeti probléma, amellyel kapcsolatban nem lehet szó kétféle álláspontról. Ezt a kijelentést ugyancsak egyöntetű taps fogadta. Az ellenzék egyik képviselője felállt és szavazást javasolt, hogy — mint mondotta — ,megmutassuk a világnak: az egész parlament egységesen foglal állást és egyetért ebben a kérdésben, K / Ab estylpiomi helyzet Az MTI közli: Nyugati hírügynökségek jelentése szerint vasárnap délelőtt tüntetések voltak Kairóban. A katonaság és a rendőrség tüzelt a tüntetőkre. Többen megsebesültek. A londoni ráülő jelentése szerint Nagib vasárnap beszédet mondott és ebben bejelentette, hogy Egyiptom parlamenter is köztársasági lesz. Mint mondotta: "azonnal megalakítják az alkotmányozó nemzetgyűlést". Nagib közölte azt is, hogy mindazokat a személyeket, akiket a napokban letartóztattak, szabadon bocsátják. Nagib tábornok hétfőn Khartumba repült, hogy részt vegyen a szudáni parlament ünnepélyes megnyitásán. A vasárnap délelőtti tüntetések után az egyiptomi kormány Nasszer alezredes, miniszterelnök elnökletével rendAz MTI közli: Hétfőn Nagib tábornok egyiptomi köztársasági elnök Kaartumba érkezett, hogy részt vegyen a szudáni parlament ünnepélyes megnyitásán. Röviddel megérkezése után a szudáni főkormányzó háza előtt heves összetűzésre került sor rendőrök és tüntetők között. A tüntetők — nyugati hírügynökségek értesülése szerint javarészt az Al Umma párt tagjai — Egyiptomtól való függetlenséget követelő jelszava; 'kát hangoztattak, (Mint* kívüli minisztertanácsot tartott. ■ A Koir..anv rendeletére Kairóban bezárták az egyetemeket és középiskolákat. A TASZSZ ismertette az Akbar el Jóm című egyiptomi lap tudósítását. A lap beszélgetést közöl Cafferivel, az Egyesült Államok egyiptomi nagykövetével, valamint Huszszeinnel, Pakisztán ideiglenes egyiptomi ügyvivőjével és Abdul Khayum Khannal, a jelenleg Kairóban tartózkodó pakisztáni iparügyi miniszterrel, akik azzal a felhívással fordultak Egyiptomhoz és más arab országokhoz, hogy csatlakozzanak a pakisztáni-török katonai szövetséghez. Caffery kijelentette, hogy az Egyesült Államok kész segítséget nyújtani a középkeleti országoknak, ha ilyen segítségért hozzá fordulnak. Jetes, az Al Umma párt az angol érdekeket képviseli Szudánban. Szerk.) A rendőrség tüzet nyitott a tüntető tömegre. A rendőrök és a tüntetők összecsapása során huszonhárom személy meghalt, 117-en pedig megsebesültek. McGuigan, a khartumi rendőrség brit parancsnoka is életét vesztette. A Heuter hírügynökség jelentése szerint a feszült helyzetre tekintettel Khartumban hétfőn kiütdették a szerjafilmfzi Heves tüntetések Khartumban