Magyar Nemzet, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

2 kapta a szuverenitást, Nyugat-Németország viszont még mindig a módosított megszál­lási statútum körülményei kö­zött van­. Franciaországban mindössze néhány burzsoá újságíró ta­gadja a szovjet kormány nyi­latkozatának jelentőségét. A Le Monde megjegyzi, hogy a szovjet kormány nyilatko­zata egyidőben történt azzal, hogy a nyugati hatalmak fő­biztosai jóváhagyták a bonni alkotmány katonai módosítá­sait. A lap ezt írja: »Grote­­nwohl Németországa természe­tesen nagyobb kielégítést nyert, mint az Adenauer-féle Németország...« A France Soir című lap közli azt a feltételezését, hogy a szov­jet kormány nyilatkozata eset­leg­­arra kényszeríti a világot, hogy elismerje a Német De­mokratikus Köztársaságot­. Ugyanezt a gondolatot han­goztatja Geneviéve Tabouis, a l’Information című lapban. Ki­jelenti, hogy a szovjet kor­mány döntése "kijuttatja Ke­­let-Németországot a nemzet­közi porondra­". A Német Demokratikus Köz­társaság tekintélye egész Né­metország lakossága körében növekszik. Ez nyugtalanítja az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányköreit. A Times és a Scotsman is nyugtalankodva utal a Német Demokratikus Köztársaság te­kintélyének növekedésére. Az amerikai és a bonni pro­pagandisták igyekeznek gyen­gíteni a nyilatkozatnak a nyu­gatnémet közvéleményre gya­korolt hatását. E célból elfer­dítik a dokumentum lényegét és azt állítják, hogy az NDK szuverenitásának biztosítása... *elmélyíti a szakadást* Német­országban. A Die Neue Zeitung című lap úgy próbálja beállí­tani a szovjet kormány nyi­latkozatát, mint annak elis­­m­nerését, hogy »a Szovjetunió hosszabb időre elkerülhetet­lennek tartja Németország kettészakítottságát­. Pedig ismeretes, hogy Né­metország nemzeti egyesülése útjában az egyik fő akadály a megszállási statútum, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország állapított meg Nyugat-Németország számára. Ismeretes az is, hogy a ber­lini tanácskozáson a nyugati hatalmak megakadályozták a Szovjetunió minden olyan erő­feszítését, amellyel Németor­szág újraegyesítésére töreke­dett. Éppen a Kelet- és Nyu­gat-Németország németjei közti közeledés — ami a né­met probléma megoldására és Németország nemzeti újra­egyesítésére vezetne­ — nyug­talanítja leginkább az Egye­sült Államok kormányköreit. Ezek a körök ugyanis ebben a perspektívában politikájuk kudarcát látják. A New York Times aggód­va írja szerkesztőségi cikké­ben, hogy az NDK új helyzete­­sok németet arra ösztökélhet, hogy a Kelettel való meg­egyezés útján, Adenauernak Nyugat-Németország és a Nyu­gat szövetségét szem előtt tar­tó politikája rovására­ töre­kedjék az egyesülésre. A nyugateurópai országok demokratikus sajtója és a népi demokratikus országok sajtója üdvözli a szovjet kor­mánynak a Német Demokra­tikus Köztársasággal való vi­szonyról szóló nyilatkozatát. A Trybuna Ludu című len­gyel lap azt írja, hogy a szov­jet kormány nyilatkozata első­rendű fontosságú­­a német demokratikus erők szilárdítá­sának, egész Európa bizton­sága és Németország szomszé­dai — köztük a lengyel nép — érdekei biztosításának szempontjából*. A Rabotni­­cseszko Delo című bolgár lap üdvözli a szovjet kormány nyilatkozatát. A Scanteia cí­mű román lap megállapítja, hogy­­a szovjet nyilatkozat elsőrendű jelentőségű a béke és az európai népek bizton­sága szempontjából*. Közlemény a Béke Világtanács irodájának üléséről Bécsből jelenti a TASZSZ. Március 28-tól 30-ig Bécsben ülést tartott a Béke Világ­tanács irodája. A Béke Világ­tanács irodája a következő okmányokat fogadta el: 1. A Béke Világtanács iro­dájának határozata. 2. Felhívás Európa népei­hez. 3. A Béke Világtanács iro­dájának nyilatkozata az atom­fegyverről. Németország­­Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusa Berlinből jelenti az MTI.­­ Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a Berlinben folyó IV. tért kongresszuson ismertette a Központi Bizottság beszá­molóját. Walter Ulbricht be­számolt Németország Szocia­lista Egységpártjának a III. pártkongresszus óta a német kérdés békés megoldásáért és a németek egymás közötti meg­egyezéséért vívott fáradhatat­lan harcáról, hangsúlyozva: a Német Demokratikus Köztár­saság mindent megtesz hogy a maga részéről egyengesse a német egység helyreállításá­hoz vezető utat. Walter Ul­bricht kiemelte a szovjet kor­mány nyilatkozatának jelentő­ségét, amely teljes szuvereni­tást biztosított a Német De­mokratikus Köztársaságnak. Rámutatott, hogy a szovjet kormány nyilatkozata után a nyugati államoknak egész sor kérdést közvetlenül a Német Demokratikus Köztársaság kormányával kell megbeszél­niük. A beszámoló méltatta az összeurópai kollektív bizton­sági egyezménye vonatkozó szovjet javaslat történelmi je­lentőségét és a következőket szögezte le: A Német Demo­kratikus Köztársaság azzal já­rulhat hozzá a leghatásosab­ban az összeurópai békeegyez­mény létrehozásához, hogy fo­kozott erővel harcol a német militarizmus feltámasztása el­len. A militarizmus a fő akadályok egyike az euró­pai népek megegyezésének útjában. A Német Demo­kratikus Köztársaság min­dent megtesz majd — hang­súlyozta Walter Ulbricht —, hogy békés kapcsolatokat építsen ki a nyugateurópai tő­kés országokkal is. Legfonto­sabb feladatunk azonban az, hogy még jobban megszilárdít­suk baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és fejlesszük kapcsolatainkat Franciaország békeszerető erőivel. A Központi Bizottság első titkára a továbbiakban átte­kintést nyújtott a Német De­mokratikus Köztársaság gazda­ságának szerkezetéről, majd hatalmas taps közepette java­solta, hogy 1954. őszén tartsa­nak új parlamenti választáso­kat a Német Demokratikus Köztársaságban. A választá­sok alkalmat adnak majd a lakosságnak, hogy titkos sza­vazással kifejezhesse: a béke­szerződés megkötését kívánja és tiltakozik Nyugat-Német­­országnak amerikai katonai támaszponttá való átalakítása ellen. Walter Ulbricht a továbbiak­ban rámutatott, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság dolgozói teljesítették, sőt egyes területeken túlteljesítet­ték az ötéves terv eddigi elő­irányzatát, így nagy mértékben túlteljesítették az ötéves terv­nek a dolgozók életszínvonala emelésére irányuló előirányza­tát. A pártkongresszus nagy lelkesedéssel fogadta el a ja­vaslatot: bízzák meg a párt Központi Bizottságát azzal, hogy az első ötéves terv eddigi három esztendejében elért eredmények alapján ez év augusztusáig dolgozza ki és terjessze a kormány elé a Német Demokratikus Köztár­saság második ötéves tervé­nek irányvonalait. A kongresszus szerdán át­tért a Központi Bizottság be­számolójának megvitatására. Berlinbe érkezett a Francia Kommunista Párt küldö­ttsége Berlinből jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt küldöttsége, amely részt vesz Németország Szocialista Egy­­sigpártja IV. kongresszusán, kedden este Berlinbe érkezett, ezzel 25-re emelkedett a berl­ini pártkongresszuson képvi­selt külföldi kommunista- és munkáspártok száma. A francia küldöttség vezető­je Waldeck­ Rochet, a Francia Kommunista Párt politikai bi­zottságának tagja; a küldött­ség tagjai: Pierre Villon és André Voguet, a Francia Kom­munista Párt központi bizott­ságának tagjai. Il­isar Nemzet A nyugatberlini dolgozók köszöntik Németország Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusát Berlinből jelenti az MTI. Németország Szocialista Egy­ségpártjának IV. kongresszusa alkalmából nemcsak Berlin demokratikus körzete változ­tatta meg külső képét, ha­nem Nyugat-Berlin is. Az elmúlt éjszaka nyugatberlini dolgozók ily­en jelszavakat fes­tettek a járdákra, a kerítések­re, a tűzfalakra és a Nyugat- Berlinben oly bőven látható romokra: »Nyugat-Berlin mun­kássága köszönti Németország Szocialista Egységpártja IV. kongresszusát!* »Egyetlen em­bert és egyetlen garast sem adunk Adenauer zsoldoshad­­seregénekh *' »Május elsején együtt tüntetünk az­­európai Moszkvából jelenti a TASZSZ. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke március 29-én a Kremlben átnyújtotta a ve­zető funkcionáriusok egy cso­portjának a Szovjetunió rend­jeleit. A szovjet állam szolgálatá­ban szerzett érdemeikért, 50. születésnapjuk alkalmából a következők kapták meg a Le­­nin-rendet, a legmagasabb kor­mánykitüntetést: A. N. Koszi­gin, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnökhelyettese; A. N. Kuzmin, a Szovjetunió vas­­kohászati minisztere; K. M. Szokolov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa állami építés­ügyi bizottságának elnöke; Sz. A. Sztyepanov, a Szovjetunió gépipari miniszterének első he­lyettese; D. J. Rajzer, a Szov­jetunió építésügyi miniszteré­nek első helyettese; G. Sz. Hlamov és J. J. Makszajev, a szovjet gépipar élenjáró dol­gozói. A Munka Vörös Zászló­rendjét a következők kapták 50. születésnapjuk alkalmából, védelmi közösség­ ellen!* Szá­mos nyugatberlini üzemre a dolgozók vörös zászlót tűz­tek ki.­­ Stumm, jobboldali szociál­demokrata rendőrfőnök 200 rendőrt és a rendőrségi fogház őrizeteseit vezényelte ki a fel­iratok és a vörös zászlók eltá­volítására. Németország Szocialista Egységpártja IV. kongresszusa alkalmából az »európai védel­mi közösség« elleni küzde­lemre felszólító röplapok tíz­ezreit osztották szét Nyugat- Berlinben. A nyugatberlini rendőrség a röplapok terjesz­tői közül 18-at — köztük egy 13 éves leányt is — letartóz­tatott, a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeikért. D. Sz. Buzin, a Szovjetunió pénzügyminiszterének első he­lyettese; Sz. J. Fomin közle­kedési és nehézgépipari minisz­terhelyettes; P. Sz. Kucsumov, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének helyettese; A. A. Foszkonov, a Szovjetunió pénzügyminiszterhelyettese; A. I. Szmirnov, a Szovjetunió ke­reskedelmi miniszterhelyet­tese. I. A. Kairov, az OSZSZSZK közoktatásügyi minisztere, az OSZSZSZK Pedagógiai Aka­démiájának elnöke 60. szüle­tésnapja alkalmából, a nép­oktatás terén a szovjet állam szolgálatában szerzett érde­meiért kapta meg a Munka Vörös Zászló-rendjét. A kitüntetettek nevében I. A. Kairov fejezte ki mély há­láját a népnek, a pártnak és a kormánynak. K. J. Vorosilov melegen üd­vözölte a kitüntetetteket, jó egészséget és munkájukhoz to­vábbi sikereket kívánt. Kitüntetések a Szovjetunióban Norvégia nagykövete átadta megbízólevelét K. J. Vorosilovnak Moszkvából jelenti a TASZSZ. Március 30-án K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta E. Brand­­landot, Norvégia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízóleve­­­lét K. J. Vorosilov és E. Brand­­land nagykövet beszédet mon­dott. Brandland nagykövet beszé­dében kijelentette, hogy a Norvégia és nagy szomszédja, a Szovjetunió közötti határ, rövidsége ellenére ritka példa Európa történelmében, mivel soha nem adott alkalmat el­lenségeskedésre a két szom­széd között. A nagykövet a to­vábbiakban kijelentette, hogy a jövő nyilvánvalóan a Szov­jetunió és Norvégia közötti gazdasági és kulturális kap­csolatok kiszélesedését ígéri. K. J. Vorosilov válaszbeszé­dében megerősítette a nagy­követ azon szavainak igazsá­gát, hogy a Szovjetunió és Norvégia közötti határ soha nem adott alkalmat ellensé­geskedésre a szovjet és a nor­vég nép között, majd kijelen­tette, hogy a szovjet kormány véleménye szerint Norvégia és a Szovjetunió között fejlődhet­nek a jószomszédi kapcsola­tok, ha mindkét résből törek­szenek erre. K. J. Vorosilov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen és állandóan a béke és a népek, a nagy és kis népek közötti együttműkö­dés politikáját folytatta és folytatja. A megbízólevél átnyújtása és a beszédek elhangzása után K. J. Vorosilov megbeszélést folytatott E. Brandlanddal. A megbeszélésen részt vett V. V. Kuznyecov. Árleszállítás Csehszlovákiában Prágából jelenti a TASZSZ. Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi bizottsága március 29-én teljes ülést tar­tott. A plénum megvitatta és jóváhagyta azt a párt­os kormányhatározat-terveze­­tet, amely az élelmiszerek és iparcikkek kiskereskedelmi árainak harmadik csökkenté­sére vonatkozik. A kérdéssel kapcsolatban Viliam Siroky tartott beszámolót. Március 30-án este közzé­tették Csehszlovákia Kommu­nista Pártja és a kormány ha­tározatát az 1954. április else­jén életbelépő újabb árleszál­lításról. Az 53.000 árucikkre vonatkozó árcsökkentés ered­ményeként a lakosság egy év alatt 5,6 milliárd koronát ta­karít meg. Az élelmiszerárak — ezen belül a kenyér, a dara, a tej és a tejtermékek, a tojás, a cukor és a cukrászati készít­mények ára — 8—25 százalék­kal, az iparcikkek ára — ezen belül a szövet, a cipő stb. ára 1­9—45 százalékkal csökken. Lengyelország és India nagy­köve­teket cserélt Varsóból jelenti a TASZSZ. Varsói közlés szerint a Len­gyel Népköztársaság és az Indiai Köztársaság kormánya a baráti kapcsolatok fenntar­tása és erősítése érdekében megegyezett abban, hogy nagy­követi rangú diplomáciai kép­viselőket cserél. A Lengyel Népköztársaság államtanácsa Jerzy Grudzin­­skit nevezte ki a Lengyel Nép­­köztársaság indiai rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tévé. K. P. Sz. Menont, India szovjetunióbeli nagykövetét e tisztségének meghagyásával India lengyelországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követévé nevezték ki. Eisenhower üzenete a kongresszushoz az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról Washingtonból jelenti az MTI. Eisenhower a kongresz­­szushoz intézett üzenetében — mint az AFP jelenti — rá­mutat: »Gazdasági fejlődésünk értelmében szükségünk­ van egyre szélesebb piacokra. Biz­tonságunk érdekében szüksé­ges, hogy szövetségeseink gaz­daságilag erősek legyenek. E két sürgető kérdés egyetlen megfelelő megoldása a keres­kedelem kiszélesítése.* Az el­nök kijelenti, hogy az Egye­sült Államok kénytelen »csök­­kenteni az indokolatlan vám­korlátozásokat" — ugyanakkor azonban hozzáfűzi: »de nem egycsapásra és figyelembe véve saját érdekeinket". Az elnök üzenete a továbbiakban be­vallja az úgynevezett »segély­rendszer« kudarcát. Az üzenet szerint »a dollár adomány­ok nem jelentenek tartós megol­dást " abban a zsákutcában. amelyet a dollárdeficit hozott létre...« Eisenhower a továbbiakban kifejti programmjának külön­böző pontjait. Az Egyesült Ál­lamok és nyugateurópai part­nerei kereskedelmi kapcsola­tában oly sok ellentétet okozó amerikai vámtarifa-törvény­­nyel kapcsolatban Eisenhower megígér bizonyos lényegtelen módosításokat, de hozzáfűzi, hogy az »ajánlott vámcsökken­tések nem tömegesek«. A kül­földi beruházásokkal kapcso­latban az elnök javasolja, hogy »kedvezőbb elbánásban része­süljön a beruházásokból adódó jövedelem". Eisenhower »kö­­zös szabályokat" sürget a fo­kozott amerikai tőkebehatolás biztosítására; az üzenet szerint­­­abból a célból, hogy a kül­földi amerikai beruházásokat méltányosan kezeljék­. Eisen­hower — utalva az amerikai válság­jelenségekre — kije­lenti: »Az Egyesült Államok kormányának korlátoznia kell az amerikai gazdaság hullám­zását ...« Az amerikai gazdasági és technikai segély­programmal kapcsolatban az elnök kije­lenti: »Helyeslem azt az elvet, amely szerint a lehető legrövi­debb időn belül véget kell érnie az adomány formájában nyújtott gazdasági segélynek, figyelembe véve nemzeti érde­keinket." Az üzenet utal arra, hogy »a külföldnek nyújtott amerikai segély csökkentése fokozni fogja a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem újrafelvételére irányuló nyo­mást”. Ezzel kapcsolatban Eisenhower azt mondja, hogy »egy ilyen újrafelvétel nem­ kelthet túlzott aggodalmakat* — amennyiben olyan cikkek­ről van szó, amelyek »nem stratégiaiak" és amelyek meg­felelnek a Kína ellen irá­nyuló semba­r­go « - nak. Csütörtök, 1954. április 1. Bonnard professzor és bél­eharcos társainak pere Svájcban Bernből jelenti a TASZSZ: Lausanneban megkezdődött André Bonnard professzor, a­ svájci Békebizottság elnöké­nek és két békeharcos társá­nak úgynevezett »kémkedési« pere. Bonnard professzort, amikor Berlinbe, a Béke Vi­­lágtanács ülésszakára indult, a svájci rendőrség letartóz­tatta, megmotozta és elvették tőle a Nemzetközi Vörös­­kereszt működésével kapcsola­tos okmányokat. Bonnard pro­fesszor nyilatkozott a sajtónak és kijelentette, hogy a nála talált anyag nem hivatalos jellegű és a Nemzetközi Vörös­­kereszt vezetőségének a svájci pénzügyi és ipari körökkel való kapcsolataira vonatko­zott. Bonnard professzor ellen a képtelen vád alapján indított per egész Svájcban nagy fel­­háborodást keltett és mozga­lom indult .Bonnard profesz­­szor és a demokratikus sza­badságjogok védelme érdeké­ben­. E mozgalom részvevői hangsúlyozzák, hogy a ható­ságok valójában meggyőző­dése miatt akarják elítélni a békeharcos professzort. Ezt a véleményt a polgári körök számos képviselője is osztja, amivel kapcsolatban Pierre Béguin, ismert svájci újságíró a Gazette de Lausanne című lapban megállapítja: tíz svájci közül kilencnek határozottan az a véleménye, hogy Bonnard professzor ellen meggyőződése miatt indítottak bírósági el­járást. Országos tanár- és tanítósztrájk Franciaországban Párizsból jelenti az MTI. Párizsból érkezett jelentések szerint, szerdán egész Francia­­országban szünetelt a tanítás az egyetemeken, valamint a közép- és alsófokú tanintéze­tekben, tiltakozásul a Laniel­­kormány közoktatási nyomor­politikája ellen. A figyelmeztető sztrájkban országszerte több mint két­százezer tanár és tanító vesz részt, Franciaország 33 egye­temének tanulóifjúsága pedig tüntetéseket rendez a közok­tatási dolgozók jogos követelé­seinek teljesítése érdekében. yisinszk­ij a Biztonsági Tanácsban síkraszállt az Izrael és Egyiptom közötti viszály igazságos rendezéséért New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács március 29-i ülésén befejezte annak a panasznak megvita­tását, amelyet Izrael emelt Egyiptom ellen amiatt, hogy­­Egyiptom korlátozta az Iz­raelbe tartó kereskedelmi ha­jók áthaladását a Szuezi-csa­­tornán­. Anglia, Brazília, Columbia és Törökország küldötte az új­zélandi küldöttség által elő­terjesztett határozati javasla­tot támogatták. A. J. Visin­­szkij felszólalásában bírálta a határozati javaslatot és hang­súlyozta, hogy az elfogadhatat­lan. Kimutatta, hogy a hatá­rozati javaslat jóllehet a Pa­lesztinai kérdéssel kapcsolat­ban nyújtották be, valójában semmi olyant nem tartalmaz, ami a palesztinai kérdésre vo­natkozik. A Biztonsági Tanács jelenlegi vitájában nem tartja szem előtt azokat a fontos kö­rülményeket, amelyek azt bi­zonyítják, hogy mielőbb ren­dezni kell az úgynevezett Pa­lesztinai kérdést. Visinszkij emlékeztetett ar­ra, hogy 1951-ben, amikor elő­ször tárgyalták az Egyiptom ellen emelt izraeli panaszt, a Szovjetunió már rámutatott arra, hogy az akkoriban a Biz­tonsági Tanács elé terjesztett határozati javaslat nem bizto­sítja a kérdés kielégítő meg­oldását. Az azóta eltelt két esztendő igazolta ezt a megál­lapítást. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új határozati javaslat egyáltalán nem vál­toztat a dolgok állásán és nem segíti elő, hogy az arab orszá­gok és Izrael egészséges kö­rülmények között megteremt­sék a békét és a barátságot, sőt feltehető, hogy tovább bo­nyolítaná a helyzetet. — Sokkal kívánatosabb len­ne — mondotta Visinszkij —, hogy a Biztonsági Tanács szó­lítsa fel mindkét felet arra, hogy tegyenek intézkedéseket az adott kérdéssel kapcsolatos nézeteltérések közvetlen tár­gyalások és megegyezés útján való rendezésére. Az ENSZ alapokmánya arra kötelez ben­nünket, hogy tegyünk ilyen kísérleteket. Visinszkij beszéde után sza­vazásra tették fel az újzélandi javaslatot, amely mellett nyolc ország — köztük az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — szavazott, ellene foglalt állást a Szovjet­unió és Libanon képviselője. Az újzélandi határozati javas­latot ilyenformán elutasították, minthogy a Szovjetuniónak, a Biztonsági Tanács állandó tag­jának képviselője ellene sza­vazott. Egyiptom képviselője köszö­netét fejezte ki a Szovjetunió és Libanon küldöttségének, amiért a határozati javaslat ellen szavazva az igazság vé­delmére keltek. Hangsúlyozta, hogy a Biztonsági Tanács több­sége — beleértve Anglia és Franciaország küldöttét­­—, meg sem akarta hallgatni Egyiptomnak és néhány más országnak mind a két fél szá­mára elfogadható határozatra irányuló javaslatait. Kijelen­tette, hogy kormánya elutasítja azt a fenyegetési politikát, amelyhez egyes küldöttek a Biztonsági Tanácsban folya­modni próbálnak és maga, ön­ként vállalja, hogy eltörli azo­kat a korlátozásokat, amelye­ket a Szuezi-csatornán át Iz­­raelba tartó kereskedelmi ha­jókra alkalmaztak. ­ Újabb incidens Izrael és Jordánia határán Az MTI közli: Jeruzsálem­ben kedden összeült az ENSZ fegyverszüneti vegyesbizott­sága, hogy megvizsgálja a Na­­halín jordániai falu elleni ál­lítólagos izraeli támadás kér­dését. (Jordánia, mint ismere­tes, hétfőn azzal vádolta Iz­raelt, hogy vasárnap éjfélkor támadást intézett a határmenti Nahalin falu ellen. Nemhiva­talos jelentések szerint a falu­ban kilenc ember meghalt, sokan megsebesültek.­ Az ENSZ fegyverszüneti vegyes­bizottságának ülésén Izrael képviselője nem jelent meg. Jordánia képviselője Izraelre hárította a felelősséget a tá­madásért. A Reuter ammani értesülése szerint Jordánia az incidens ügyét a Biztonsági Tanács elé akarja vinni.

Next