Magyar Nemzet, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-01 / 77. szám
2 kapta a szuverenitást, Nyugat-Németország viszont még mindig a módosított megszállási statútum körülményei között van. Franciaországban mindössze néhány burzsoá újságíró tagadja a szovjet kormány nyilatkozatának jelentőségét. A Le Monde megjegyzi, hogy a szovjet kormány nyilatkozata egyidőben történt azzal, hogy a nyugati hatalmak főbiztosai jóváhagyták a bonni alkotmány katonai módosításait. A lap ezt írja: »Grotenwohl Németországa természetesen nagyobb kielégítést nyert, mint az Adenauer-féle Németország...« A France Soir című lap közli azt a feltételezését, hogy a szovjet kormány nyilatkozata esetlegarra kényszeríti a világot, hogy elismerje a Német Demokratikus Köztársaságot. Ugyanezt a gondolatot hangoztatja Geneviéve Tabouis, a l’Information című lapban. Kijelenti, hogy a szovjet kormány döntése "kijuttatja Kelet-Németországot a nemzetközi porondra". A Német Demokratikus Köztársaság tekintélye egész Németország lakossága körében növekszik. Ez nyugtalanítja az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányköreit. A Times és a Scotsman is nyugtalankodva utal a Német Demokratikus Köztársaság tekintélyének növekedésére. Az amerikai és a bonni propagandisták igyekeznek gyengíteni a nyilatkozatnak a nyugatnémet közvéleményre gyakorolt hatását. E célból elferdítik a dokumentum lényegét és azt állítják, hogy az NDK szuverenitásának biztosítása... *elmélyíti a szakadást* Németországban. A Die Neue Zeitung című lap úgy próbálja beállítani a szovjet kormány nyilatkozatát, mint annak elismnerését, hogy »a Szovjetunió hosszabb időre elkerülhetetlennek tartja Németország kettészakítottságát. Pedig ismeretes, hogy Németország nemzeti egyesülése útjában az egyik fő akadály a megszállási statútum, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország állapított meg Nyugat-Németország számára. Ismeretes az is, hogy a berlini tanácskozáson a nyugati hatalmak megakadályozták a Szovjetunió minden olyan erőfeszítését, amellyel Németország újraegyesítésére törekedett. Éppen a Kelet- és Nyugat-Németország németjei közti közeledés — ami a német probléma megoldására és Németország nemzeti újraegyesítésére vezetne — nyugtalanítja leginkább az Egyesült Államok kormányköreit. Ezek a körök ugyanis ebben a perspektívában politikájuk kudarcát látják. A New York Times aggódva írja szerkesztőségi cikkében, hogy az NDK új helyzetesok németet arra ösztökélhet, hogy a Kelettel való megegyezés útján, Adenauernak Nyugat-Németország és a Nyugat szövetségét szem előtt tartó politikája rovására törekedjék az egyesülésre. A nyugateurópai országok demokratikus sajtója és a népi demokratikus országok sajtója üdvözli a szovjet kormánynak a Német Demokratikus Köztársasággal való viszonyról szóló nyilatkozatát. A Trybuna Ludu című lengyel lap azt írja, hogy a szovjet kormány nyilatkozata elsőrendű fontosságúa német demokratikus erők szilárdításának, egész Európa biztonsága és Németország szomszédai — köztük a lengyel nép — érdekei biztosításának szempontjából*. A Rabotnicseszko Delo című bolgár lap üdvözli a szovjet kormány nyilatkozatát. A Scanteia című román lap megállapítja, hogya szovjet nyilatkozat elsőrendű jelentőségű a béke és az európai népek biztonsága szempontjából*. Közlemény a Béke Világtanács irodájának üléséről Bécsből jelenti a TASZSZ. Március 28-tól 30-ig Bécsben ülést tartott a Béke Világtanács irodája. A Béke Világtanács irodája a következő okmányokat fogadta el: 1. A Béke Világtanács irodájának határozata. 2. Felhívás Európa népeihez. 3. A Béke Világtanács irodájának nyilatkozata az atomfegyverről. NémetországSzocialista Egységpártjának IV. kongresszusa Berlinből jelenti az MTI. Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára a Berlinben folyó IV. tért kongresszuson ismertette a Központi Bizottság beszámolóját. Walter Ulbricht beszámolt Németország Szocialista Egységpártjának a III. pártkongresszus óta a német kérdés békés megoldásáért és a németek egymás közötti megegyezéséért vívott fáradhatatlan harcáról, hangsúlyozva: a Német Demokratikus Köztársaság mindent megtesz hogy a maga részéről egyengesse a német egység helyreállításához vezető utat. Walter Ulbricht kiemelte a szovjet kormány nyilatkozatának jelentőségét, amely teljes szuverenitást biztosított a Német Demokratikus Köztársaságnak. Rámutatott, hogy a szovjet kormány nyilatkozata után a nyugati államoknak egész sor kérdést közvetlenül a Német Demokratikus Köztársaság kormányával kell megbeszélniük. A beszámoló méltatta az összeurópai kollektív biztonsági egyezménye vonatkozó szovjet javaslat történelmi jelentőségét és a következőket szögezte le: A Német Demokratikus Köztársaság azzal járulhat hozzá a leghatásosabban az összeurópai békeegyezmény létrehozásához, hogy fokozott erővel harcol a német militarizmus feltámasztása ellen. A militarizmus a fő akadályok egyike az európai népek megegyezésének útjában. A Német Demokratikus Köztársaság mindent megtesz majd — hangsúlyozta Walter Ulbricht —, hogy békés kapcsolatokat építsen ki a nyugateurópai tőkés országokkal is. Legfontosabb feladatunk azonban az, hogy még jobban megszilárdítsuk baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és fejlesszük kapcsolatainkat Franciaország békeszerető erőivel. A Központi Bizottság első titkára a továbbiakban áttekintést nyújtott a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságának szerkezetéről, majd hatalmas taps közepette javasolta, hogy 1954. őszén tartsanak új parlamenti választásokat a Német Demokratikus Köztársaságban. A választások alkalmat adnak majd a lakosságnak, hogy titkos szavazással kifejezhesse: a békeszerződés megkötését kívánja és tiltakozik Nyugat-Németországnak amerikai katonai támaszponttá való átalakítása ellen. Walter Ulbricht a továbbiakban rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói teljesítették, sőt egyes területeken túlteljesítették az ötéves terv eddigi előirányzatát, így nagy mértékben túlteljesítették az ötéves tervnek a dolgozók életszínvonala emelésére irányuló előirányzatát. A pártkongresszus nagy lelkesedéssel fogadta el a javaslatot: bízzák meg a párt Központi Bizottságát azzal, hogy az első ötéves terv eddigi három esztendejében elért eredmények alapján ez év augusztusáig dolgozza ki és terjessze a kormány elé a Német Demokratikus Köztársaság második ötéves tervének irányvonalait. A kongresszus szerdán áttért a Központi Bizottság beszámolójának megvitatására. Berlinbe érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsége Berlinből jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt küldöttsége, amely részt vesz Németország Szocialista Egysigpártja IV. kongresszusán, kedden este Berlinbe érkezett, ezzel 25-re emelkedett a berlini pártkongresszuson képviselt külföldi kommunista- és munkáspártok száma. A francia küldöttség vezetője Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja; a küldöttség tagjai: Pierre Villon és André Voguet, a Francia Kommunista Párt központi bizottságának tagjai. Ilisar Nemzet A nyugatberlini dolgozók köszöntik Németország Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusát Berlinből jelenti az MTI. Németország Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusa alkalmából nemcsak Berlin demokratikus körzete változtatta meg külső képét, hanem Nyugat-Berlin is. Az elmúlt éjszaka nyugatberlini dolgozók ilyen jelszavakat festettek a járdákra, a kerítésekre, a tűzfalakra és a Nyugat- Berlinben oly bőven látható romokra: »Nyugat-Berlin munkássága köszönti Németország Szocialista Egységpártja IV. kongresszusát!* »Egyetlen embert és egyetlen garast sem adunk Adenauer zsoldoshadseregénekh *' »Május elsején együtt tüntetünk azeurópai Moszkvából jelenti a TASZSZ. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke március 29-én a Kremlben átnyújtotta a vezető funkcionáriusok egy csoportjának a Szovjetunió rendjeleit. A szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeikért, 50. születésnapjuk alkalmából a következők kapták meg a Lenin-rendet, a legmagasabb kormánykitüntetést: A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese; A. N. Kuzmin, a Szovjetunió vaskohászati minisztere; K. M. Szokolov, a Szovjetunió Minisztertanácsa állami építésügyi bizottságának elnöke; Sz. A. Sztyepanov, a Szovjetunió gépipari miniszterének első helyettese; D. J. Rajzer, a Szovjetunió építésügyi miniszterének első helyettese; G. Sz. Hlamov és J. J. Makszajev, a szovjet gépipar élenjáró dolgozói. A Munka Vörös Zászlórendjét a következők kapták 50. születésnapjuk alkalmából, védelmi közösség ellen!* Számos nyugatberlini üzemre a dolgozók vörös zászlót tűztek ki. Stumm, jobboldali szociáldemokrata rendőrfőnök 200 rendőrt és a rendőrségi fogház őrizeteseit vezényelte ki a feliratok és a vörös zászlók eltávolítására. Németország Szocialista Egységpártja IV. kongresszusa alkalmából az »európai védelmi közösség« elleni küzdelemre felszólító röplapok tízezreit osztották szét Nyugat- Berlinben. A nyugatberlini rendőrség a röplapok terjesztői közül 18-at — köztük egy 13 éves leányt is — letartóztatott, a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeikért. D. Sz. Buzin, a Szovjetunió pénzügyminiszterének első helyettese; Sz. J. Fomin közlekedési és nehézgépipari miniszterhelyettes; P. Sz. Kucsumov, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének helyettese; A. A. Foszkonov, a Szovjetunió pénzügyminiszterhelyettese; A. I. Szmirnov, a Szovjetunió kereskedelmi miniszterhelyettese. I. A. Kairov, az OSZSZSZK közoktatásügyi minisztere, az OSZSZSZK Pedagógiai Akadémiájának elnöke 60. születésnapja alkalmából, a népoktatás terén a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeiért kapta meg a Munka Vörös Zászló-rendjét. A kitüntetettek nevében I. A. Kairov fejezte ki mély háláját a népnek, a pártnak és a kormánynak. K. J. Vorosilov melegen üdvözölte a kitüntetetteket, jó egészséget és munkájukhoz további sikereket kívánt. Kitüntetések a Szovjetunióban Norvégia nagykövete átadta megbízólevelét K. J. Vorosilovnak Moszkvából jelenti a TASZSZ. Március 30-án K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta E. Brandlandot, Norvégia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét K. J. Vorosilov és E. Brandland nagykövet beszédet mondott. Brandland nagykövet beszédében kijelentette, hogy a Norvégia és nagy szomszédja, a Szovjetunió közötti határ, rövidsége ellenére ritka példa Európa történelmében, mivel soha nem adott alkalmat ellenségeskedésre a két szomszéd között. A nagykövet a továbbiakban kijelentette, hogy a jövő nyilvánvalóan a Szovjetunió és Norvégia közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok kiszélesedését ígéri. K. J. Vorosilov válaszbeszédében megerősítette a nagykövet azon szavainak igazságát, hogy a Szovjetunió és Norvégia közötti határ soha nem adott alkalmat ellenségeskedésre a szovjet és a norvég nép között, majd kijelentette, hogy a szovjet kormány véleménye szerint Norvégia és a Szovjetunió között fejlődhetnek a jószomszédi kapcsolatok, ha mindkét résből törekszenek erre. K. J. Vorosilov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen és állandóan a béke és a népek, a nagy és kis népek közötti együttműködés politikáját folytatta és folytatja. A megbízólevél átnyújtása és a beszédek elhangzása után K. J. Vorosilov megbeszélést folytatott E. Brandlanddal. A megbeszélésen részt vett V. V. Kuznyecov. Árleszállítás Csehszlovákiában Prágából jelenti a TASZSZ. Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi bizottsága március 29-én teljes ülést tartott. A plénum megvitatta és jóváhagyta azt a pártos kormányhatározat-tervezetet, amely az élelmiszerek és iparcikkek kiskereskedelmi árainak harmadik csökkentésére vonatkozik. A kérdéssel kapcsolatban Viliam Siroky tartott beszámolót. Március 30-án este közzétették Csehszlovákia Kommunista Pártja és a kormány határozatát az 1954. április elsején életbelépő újabb árleszállításról. Az 53.000 árucikkre vonatkozó árcsökkentés eredményeként a lakosság egy év alatt 5,6 milliárd koronát takarít meg. Az élelmiszerárak — ezen belül a kenyér, a dara, a tej és a tejtermékek, a tojás, a cukor és a cukrászati készítmények ára — 8—25 százalékkal, az iparcikkek ára — ezen belül a szövet, a cipő stb. ára 19—45 százalékkal csökken. Lengyelország és India nagyköveteket cserélt Varsóból jelenti a TASZSZ. Varsói közlés szerint a Lengyel Népköztársaság és az Indiai Köztársaság kormánya a baráti kapcsolatok fenntartása és erősítése érdekében megegyezett abban, hogy nagyköveti rangú diplomáciai képviselőket cserél. A Lengyel Népköztársaság államtanácsa Jerzy Grudzinskit nevezte ki a Lengyel Népköztársaság indiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé. K. P. Sz. Menont, India szovjetunióbeli nagykövetét e tisztségének meghagyásával India lengyelországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezték ki. Eisenhower üzenete a kongresszushoz az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról Washingtonból jelenti az MTI. Eisenhower a kongreszszushoz intézett üzenetében — mint az AFP jelenti — rámutat: »Gazdasági fejlődésünk értelmében szükségünk van egyre szélesebb piacokra. Biztonságunk érdekében szükséges, hogy szövetségeseink gazdaságilag erősek legyenek. E két sürgető kérdés egyetlen megfelelő megoldása a kereskedelem kiszélesítése.* Az elnök kijelenti, hogy az Egyesült Államok kénytelen »csökkenteni az indokolatlan vámkorlátozásokat" — ugyanakkor azonban hozzáfűzi: »de nem egycsapásra és figyelembe véve saját érdekeinket". Az elnök üzenete a továbbiakban bevallja az úgynevezett »segélyrendszer« kudarcát. Az üzenet szerint »a dollár adományok nem jelentenek tartós megoldást " abban a zsákutcában. amelyet a dollárdeficit hozott létre...« Eisenhower a továbbiakban kifejti programmjának különböző pontjait. Az Egyesült Államok és nyugateurópai partnerei kereskedelmi kapcsolatában oly sok ellentétet okozó amerikai vámtarifa-törvénynyel kapcsolatban Eisenhower megígér bizonyos lényegtelen módosításokat, de hozzáfűzi, hogy az »ajánlott vámcsökkentések nem tömegesek«. A külföldi beruházásokkal kapcsolatban az elnök javasolja, hogy »kedvezőbb elbánásban részesüljön a beruházásokból adódó jövedelem". Eisenhower »közös szabályokat" sürget a fokozott amerikai tőkebehatolás biztosítására; az üzenet szerintabból a célból, hogy a külföldi amerikai beruházásokat méltányosan kezeljék. Eisenhower — utalva az amerikai válságjelenségekre — kijelenti: »Az Egyesült Államok kormányának korlátoznia kell az amerikai gazdaság hullámzását ...« Az amerikai gazdasági és technikai segélyprogrammal kapcsolatban az elnök kijelenti: »Helyeslem azt az elvet, amely szerint a lehető legrövidebb időn belül véget kell érnie az adomány formájában nyújtott gazdasági segélynek, figyelembe véve nemzeti érdekeinket." Az üzenet utal arra, hogy »a külföldnek nyújtott amerikai segély csökkentése fokozni fogja a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem újrafelvételére irányuló nyomást”. Ezzel kapcsolatban Eisenhower azt mondja, hogy »egy ilyen újrafelvétel nem kelthet túlzott aggodalmakat* — amennyiben olyan cikkekről van szó, amelyek »nem stratégiaiak" és amelyek megfelelnek a Kína ellen irányuló sembargo « - nak. Csütörtök, 1954. április 1. Bonnard professzor és béleharcos társainak pere Svájcban Bernből jelenti a TASZSZ: Lausanneban megkezdődött André Bonnard professzor, a svájci Békebizottság elnökének és két békeharcos társának úgynevezett »kémkedési« pere. Bonnard professzort, amikor Berlinbe, a Béke Világtanács ülésszakára indult, a svájci rendőrség letartóztatta, megmotozta és elvették tőle a Nemzetközi Vöröskereszt működésével kapcsolatos okmányokat. Bonnard professzor nyilatkozott a sajtónak és kijelentette, hogy a nála talált anyag nem hivatalos jellegű és a Nemzetközi Vöröskereszt vezetőségének a svájci pénzügyi és ipari körökkel való kapcsolataira vonatkozott. Bonnard professzor ellen a képtelen vád alapján indított per egész Svájcban nagy felháborodást keltett és mozgalom indult .Bonnard profeszszor és a demokratikus szabadságjogok védelme érdekében. E mozgalom részvevői hangsúlyozzák, hogy a hatóságok valójában meggyőződése miatt akarják elítélni a békeharcos professzort. Ezt a véleményt a polgári körök számos képviselője is osztja, amivel kapcsolatban Pierre Béguin, ismert svájci újságíró a Gazette de Lausanne című lapban megállapítja: tíz svájci közül kilencnek határozottan az a véleménye, hogy Bonnard professzor ellen meggyőződése miatt indítottak bírósági eljárást. Országos tanár- és tanítósztrájk Franciaországban Párizsból jelenti az MTI. Párizsból érkezett jelentések szerint, szerdán egész Franciaországban szünetelt a tanítás az egyetemeken, valamint a közép- és alsófokú tanintézetekben, tiltakozásul a Lanielkormány közoktatási nyomorpolitikája ellen. A figyelmeztető sztrájkban országszerte több mint kétszázezer tanár és tanító vesz részt, Franciaország 33 egyetemének tanulóifjúsága pedig tüntetéseket rendez a közoktatási dolgozók jogos követeléseinek teljesítése érdekében. yisinszkij a Biztonsági Tanácsban síkraszállt az Izrael és Egyiptom közötti viszály igazságos rendezéséért New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács március 29-i ülésén befejezte annak a panasznak megvitatását, amelyet Izrael emelt Egyiptom ellen amiatt, hogyEgyiptom korlátozta az Izraelbe tartó kereskedelmi hajók áthaladását a Szuezi-csatornán. Anglia, Brazília, Columbia és Törökország küldötte az újzélandi küldöttség által előterjesztett határozati javaslatot támogatták. A. J. Visinszkij felszólalásában bírálta a határozati javaslatot és hangsúlyozta, hogy az elfogadhatatlan. Kimutatta, hogy a határozati javaslat jóllehet a Palesztinai kérdéssel kapcsolatban nyújtották be, valójában semmi olyant nem tartalmaz, ami a palesztinai kérdésre vonatkozik. A Biztonsági Tanács jelenlegi vitájában nem tartja szem előtt azokat a fontos körülményeket, amelyek azt bizonyítják, hogy mielőbb rendezni kell az úgynevezett Palesztinai kérdést. Visinszkij emlékeztetett arra, hogy 1951-ben, amikor először tárgyalták az Egyiptom ellen emelt izraeli panaszt, a Szovjetunió már rámutatott arra, hogy az akkoriban a Biztonsági Tanács elé terjesztett határozati javaslat nem biztosítja a kérdés kielégítő megoldását. Az azóta eltelt két esztendő igazolta ezt a megállapítást. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új határozati javaslat egyáltalán nem változtat a dolgok állásán és nem segíti elő, hogy az arab országok és Izrael egészséges körülmények között megteremtsék a békét és a barátságot, sőt feltehető, hogy tovább bonyolítaná a helyzetet. — Sokkal kívánatosabb lenne — mondotta Visinszkij —, hogy a Biztonsági Tanács szólítsa fel mindkét felet arra, hogy tegyenek intézkedéseket az adott kérdéssel kapcsolatos nézeteltérések közvetlen tárgyalások és megegyezés útján való rendezésére. Az ENSZ alapokmánya arra kötelez bennünket, hogy tegyünk ilyen kísérleteket. Visinszkij beszéde után szavazásra tették fel az újzélandi javaslatot, amely mellett nyolc ország — köztük az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — szavazott, ellene foglalt állást a Szovjetunió és Libanon képviselője. Az újzélandi határozati javaslatot ilyenformán elutasították, minthogy a Szovjetuniónak, a Biztonsági Tanács állandó tagjának képviselője ellene szavazott. Egyiptom képviselője köszönetét fejezte ki a Szovjetunió és Libanon küldöttségének, amiért a határozati javaslat ellen szavazva az igazság védelmére keltek. Hangsúlyozta, hogy a Biztonsági Tanács többsége — beleértve Anglia és Franciaország küldöttét—, meg sem akarta hallgatni Egyiptomnak és néhány más országnak mind a két fél számára elfogadható határozatra irányuló javaslatait. Kijelentette, hogy kormánya elutasítja azt a fenyegetési politikát, amelyhez egyes küldöttek a Biztonsági Tanácsban folyamodni próbálnak és maga, önként vállalja, hogy eltörli azokat a korlátozásokat, amelyeket a Szuezi-csatornán át Izraelba tartó kereskedelmi hajókra alkalmaztak. Újabb incidens Izrael és Jordánia határán Az MTI közli: Jeruzsálemben kedden összeült az ENSZ fegyverszüneti vegyesbizottsága, hogy megvizsgálja a Nahalín jordániai falu elleni állítólagos izraeli támadás kérdését. (Jordánia, mint ismeretes, hétfőn azzal vádolta Izraelt, hogy vasárnap éjfélkor támadást intézett a határmenti Nahalin falu ellen. Nemhivatalos jelentések szerint a faluban kilenc ember meghalt, sokan megsebesültek. Az ENSZ fegyverszüneti vegyesbizottságának ülésén Izrael képviselője nem jelent meg. Jordánia képviselője Izraelre hárította a felelősséget a támadásért. A Reuter ammani értesülése szerint Jordánia az incidens ügyét a Biztonsági Tanács elé akarja vinni.