Magyar Nemzet, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

Csillfirtok, 1954. «f»»-y _____________Islas varl^sin­zer A tiszavasvári gyógyszergyár és a mákgubó Egészen egyszerű eszközök­kel is megbecsülést, sőt világ­hírt lehet szerezni, így mák­gubóval, a mák üres, azelőtt szemétre dobott, vagy elégetett héjéval. A magyar gyógyszer­­ipar, pontosabban a tiszavas­vári Alkaloida-gyár a mák­gubóból készített fájdalom­csillapítókkal: morfin, codein, etilmorfin és heroin készítmé­nyekkel nemcsak bőven el­látja a hazai szükségletet, ha­nem néhány éve az egész vi­lágpiacon a legelső helyre tört. Ezeknek a szereknek for­galmát szigorú nemzetközi egyezmények alapján gram­monként ellenőrzik és tartják nyilván s az illetékes genfi el­lenőrzőszerv kimutatásából ki­derül, hogy Magyarország — helyesebben a tisztavasvári Al­kaloida-gyár — a Szovjetunión és a népi demokráciákon kívül a nyugati államok egész so­rába, az északi államokba, Svédországba, Finnországba, Norvégiába és Dániába, ezen­kívül Indonéziába, Dél-Afri­­kába és Rodéziába szállít ezek­ből a szenvedő emberek szá­mára megváltást hozó fáj­dalomcsillapítókból; nem egy állam teljesen a magyar be­hozatalból fedezi szükségle­teit. Egy világpiaci cikk■ alkonya igen komoly jövedelmet, jó­­néhányszor százezer dollár va­lutát jelent ez a magyar ál­lamnak. Valutát — a semmi­ből, a »szemétrevaló« mák­gubóból. Régen ezeket a fájdalomcsil­lapítókat sokkal nehezebb volt előállítani. Az élcben lévő mákfejeket­­ megmetszették, a metszés nyomán keletkező tej­színű folyadékból, az ópium­ból készült a morfin és többi társa. Ma a mák leszedése, a mákfejek kiürítése után a szá­raz, összetört gubóból olcsón és gyorsan készül a gyógyszer, amelynek éppen olcsósága folytán szinte korlátlan piaca van az egész világon. Ha tu­dunk eleget gyártani. Az Al­kaloida gyártani éppen tudna , ha elég gubát kapna. De most már harmadik éve nem kap eleget. A világpiaci ve­­zd­előhely veszélybe került, s féló, hogy manók törnek­­b­élre, öt éve, hogy új eljárások­kal, az önköltség csökkentésé­vel az Alkaloida mintegy tíz­szeresre növelte a morfin-ké­szítmények termelését és az­óta mi szabályoztuk a világ­piaci árakat s arról voltunk nevezetesek, hogy késedelem nélkül szállítottuk a megren­delt tételeket. 1949-ben még 580 vagon mákgubót kapott a gyár, 1951-ben 560 vagont és ebből még tartalékolni is tu­dott, mert az évi szük­séglete 400—450 vagon. Igaz, hogy igen kevés beruhá­zással megkezdték a gyár ka­pacitásának növelését is, hogy idővel alkalmas legyen évi 1000 vagon mákgubó feldolgo­zására, tehát a mákgubó be­gyűjtését még fokozni is lehe­tett volna. De ekkor jött az 1952-es száraz év s az aszály, a rossz termés nyomán csak 140 vagon jutott el a gyár rak­táraiba. Szerencsére ott volt még a tartalék, a régi raktár­­készlet, így nem történt baj. A tavalyi kitűnő termés újra fellendíthette volna a gyártást, ez azonban nem tör­tént meg. A tavalyi termés­ből eddig nem egészen 300 va­gon mákgubó jutott Tiszavas­váriba s mivel már a tartalé­kok elfogytak, ebben az év­ben 4 hónapi üzemszünetre kényszerül az Alkaloida-gyár. Szomorú tény, de így van: már az évi terv elkészítésekor szá­molni kellett a szünettel s áp­rilis közepén, a nyersanyag el­­fogytával, a gyár nem dolgo­zik tovább s csak augusztus közepén kezdi meg újra a munkát. Ez a négyhónapos szünet kerek 400.000 dollár valutajövedelemtől fosztja meg a magyar államot! Pedig mákgubó igazán van bőven az országban, hiszen a máktermés jó volt, idén is vet­nek elég mákot. Csak össze kellene szedni a gubót, nem engedni, hogy a tűzre, sze­métbe kerüljön! Lassúság, szervezetlenség... A korábbi években részben maga a gyár, részben a Ter­ményforgalmi Vállalat foglal­kozott a mákgubógyűjtéssel. Ötletesen, ügyesen, jó szerve­zéssel jó eredményt is értek el. Különösen az úttörők, a gyer­mekek legkülönbözőbb korosz­tályainak volt eredményes a munkája. Sokezernyi és tíz­ezernyi apró tételből gyűlt a gubó, az úttörők megkapták érte a kilogrammonkénti 60 fillért s ezért szorgalmasan járták a sok falusi házat, ahol a kertekben legtöbb helyen megterem néhány négyszögöl­nyi mák. Három-négy-öt kiló is összegyűlik egy-egy kertből. Július közepe táján, amikor leszedték a mákot, a padláson meg is száradt, aztán feltörik a gubót s a mákszemeket zsákba, ládába szórják — az úttörök végigjárták a házakat, s nem engedték, hogy a gu­bót elégessék, szemétre dob­ják. Az elmúlt év elején a gubó­­gyűjtést átvette a SZÖ­VOSZ egyik vállalata, a Gyógynö­­vényforgalmi. Azóta valahogy nem megy a dolog. Hiányzik a propaganda (ami van, az is hónapokat késik) —■ a föld­művesszövetkezetek ezernyi egyéb gondja mellett nem te­lik erre az »aprócska«, való­jában sokmilliós ügyre.­ Ahhoz, hogy elegendő gubót lehessen összegyűjteni nyáron , fi­gyelni kell a mákot már télen, február végén, amikor még jóformán a hóra vetik. Min­den évben komoly máktermés van, a parasztok szívesen fog­lalkoznak vele, mert jól fizet, egy holdon átlagban 6000 forin­tot jövedelmez. De figyelni kell, hol vetnek mákot, hol kell majd gubót gyűjteni , és már vetéskor megkezdeni a gubógyűjtés propagandáját. El is határozták, hogy idén jobb lesz a propaganda, ennek azonban eddig, sajnos, semmi nyoma. A mákkal és a gubó­­val nagyon keveset törődnek. Az érdekeltek szerették volna, hogy juttassanak hi­telbe mákvetőmagot a gubó­­szállításra szerződő parasztok­nak azzal, hogy a mákot az új termésből adják vissza, így komoly érdeklődés lett volna sokfelé, elsősorban a tsz-ek között. Az egyszerű ötletből azonban, sajnos, nem lett való­ság. Mákvetőmagot biztosítot­tak ugyan, készpénzért, 40 fo­rintos áron — ugyanekkor szabadpiacon 28—36 forint az ára, így nem veszi senki. A mákvetés propagandája erre az évre már nem sikerült. Ha pedig az idei termésből nem gyűlik be elég mákgubó, akkor 1955-ben is hónapokig szünetelhet majd a gyártás az Alkaloidában s újra elveszí­tünk többszázezer dollárt és végleg oda a vezetőhelyünk a világpiacon. Mindez pedig csu­pán a lassúság, nemtörődöm­ség, szervezetlenség következté­ben! Az Alkaloida-gyár, a Terv­hivatal és a nehézipari mi­nisztérium. Vagyis a vegyipar illetékes szervei mindent meg­tesznek, hogy ne legyen ko­moly fennakadás, de a SZÖV­­OSZ a jelek szerint gyenge ehhez a feladathoz. Pedig szép számmal vannak jó példák is, így Ipolyvecen, vagy Békés­csabán, Kondoroson, Kapu­váron, Csurgón, Marcaliban —, ahol egy-egy agilis helyi föld­művesszövetkezeti vezető kéz­be vette az ügyet, úgy megy minden, mint a karikacsapás. Egyetlen falu jónéhány vagon mákgubót gyűjt össze, pusz­tán az úttörők munkájával is. Van megoldás ! A SZÖVOSZ mostanában szervezi át országos hálózatát s elsősorban a járási szerveze­tet erősíti meg. Jó lenne, ha alaposan tanulmányoznák a Terményforgalmi Vállalat módszereit, ahol minden me­gyében motoros instruktorok látogatják végig a járásokat, 10 naponként eljutnak minden faluba és számontartják a so­­ron következő begyűjtési fel­adatokat. A SZÖVOSZ járási székhelyén ma egyetlen ember dolgozik, jó ha egy hónapban egyszer jut el valahová s mi­vel a felvásárlási osztálynak nincsen megfelelő anyagi ke­rete, nem is lehet jó az ellen­őrzés. Az Alkaloida-gyárban a gu­bák jobb kihasználásával (Sár­kány Sándor, az alkalmazott növénytan professzorénak el­járása alapján) a gyártásra legalkalmasabb mákokkal kí­sérleteznek, egészen kis átala­kításokkal, beruházásokkal hamarosan 15 százalékkal nö­velik a morfinfélék kiterme­lését és tavaly megkezdték a morfin mellett az úgynevezett társ-alkaloidák kivonását is a mákgubóból, ezzel is növelve a gyógyszergyártást , erősítve az exportot, a magyar ipar pozícióját a világpiacon. A SZÖVOSZ-hálózat átszervezé­sénél gondolni kell arra, hogy puszta bürokratikus huza­vonával ne bénítsuk meg a gyógyszeripart, ne dobáljunk milliókat a szemétbe s feltét­lenül gondoskodjunk arról, hogy már az idei máktermés­ből elegendő gubó jusson gyógyszergyártásra. Magyar Pál GRANT KAPITÁNY GYERMEKEI Verne Gyula kalandos regénye nyomán készült szovjet film Rendezte: Variszok­ Főszereplő: Cserkaszov Április 1-től, csütörtöktől: URÁNIA, DÓZSA. FELSZABADULÁS, ALKOTMÁNY Országszerte megünneplik felszabadulásunk 9. évfordulóját Április 4-én lesz kilenc éve, hogy a Szovjet Hadsereg hős harcosai felszabadították ha­zánkat a Hitler-fasiszták és magyar cimboráik terroruralma alól. A magyar nép az idén is méltó módon ünnepli meg a felszabadulás évfordulóját. Április 3-án délelőtt koszo­rúzási ünnepséget rendeznek a hazánk felszabadításáért el­esett szovjet hősök gellérthe­gyi, Szabadság-téri és a Kos­suth Tüzértiszti Iskola előtti emlékműveinél. Ugyanebben az időpontban megkoszorúzzák a többi budapesti szovjet hősi emlékműveket és a szovjet har­cosok sírjait is. A hősi emlék­műveknél és Sztálin szobránál április 3-án és 4-én néphad­seregünk, az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség ad díszőrséget. Este a Magyar Állami Ope­raházban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa díszü­nnepséget rendez. Az ünnepségen Apró Antal, a minisztertanács el­nökhelyettese, az MDP Poli­tikai Bizottságának tagja mond ünnepi beszédet. Az est mű­vészi műsorában fellép a Ma­gyar Néphadsereg Vörös Csil­lag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese, a Magyar Állami Népi Együttes, a SZOT Központi Művészegyüttese, a Belügyminisztérium Központi Művészegyüttese, valamint a Szovjetunió Állami Népi Tánc­­együttese. Ugyancsak április 3-án Bu­dapest valamennyi kerületében és a megyeszékhelyeken a­­ pártbizottságok és a tanácsok rendezésében ünnepi esteket tartanak. Ünnepségek lesznek az üzemekben, hivatalokban, az általános-, közép- és főis­kolákon, egyetemeken is. Délután a főváros számos pontján térzene lesz. Este a gellérthegyi Citadellánál ün­nepélyesen felvonják április 4-e zászlaját. A zászlófelvonás­hoz fáklyás DISZ-fiatalok vo­nulnak fel. Április 4-én reggel 9 órakor kerül sor nép­hadseregünk nagyszabású szemléjére a bu­dapesti Sztálin-téren. Első íz­ben vesznek részt a szemlén a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola növendékei. Este a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és a minisztertanács fo­gadást ad az országgyűlés épületében. Felszabadulásunk 9. évfor­dulóján, vasárnap délelőtt a vidéki városokban és a fal­vakban megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékműveket és a hazánk szabadságáért elesett szovjet hősök sírját. Budapesten és Vidéken egy­aránt számos kultúrelőadást, gyermekműsort, filmvetítést rendeznek ezen a napon. Este a Népstadionban ad műsort a Szovjetunió Állami­­ Népi Táncegyüttese. Este T órai kezdettel utcabál lesz a Sztá­lin-téren. Ugyanebben az idő­ben a főváros kerületeiben utcabálokra, sok kultúrotthon­­ban műsoros-táncos ünnepsé­gekre kerül sor. A felszabadulási ünnepsé­gek sorozatát este 10 órakor ünnepi tűzijáték zárja be. A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA „FÉMGYŰJTŐ HÓNAP” SZERVEZÉSÉRE A minisztertanács határoza­tot hozott április 5-től május 5-ig tartó fémgyűjtő hónap szervezésére. A kampány meg­szervezésével a miniszterta­nács a kohó- és gépipari mi­nisztert bízta meg. A fémgyűjtést minden üzem­ben, állami gazdaságban, gép­állomáson, termelőszövetke­zetben és lakóházban, város­ban és községben egyaránt meg kell szervezni. A fém­­gyűjtőhónap tartama alatt az összes üzemekben „gyártaka­­rítást” kell rendezni és a fel­tárt hulladékot a begyűjtő vállalatok rendelkezésére kell bocsátani. A házkezelőségek és házfelügyelők gondoskod­janak a lakóházak közös he­lyiségeiben található hulladé­kok felkutatásáról és átadásá­ról. A minisztertanács figyel­meztette a gyűjtést lebonyo­lító szervek vezetőit: gondos­kodjanak arról, hogy a kam­pány során a gyűjtők a lakos­ságot ne zaklassák. Utasította a helyi tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy nyújtsanak támogatást a begyűjtő Vállala­toknak és szövetkezeteknek. A határozat gondoskodik arról is, hogy a gyűjtésben legjobb eredményt elérőket kormány­kitüntetéssel, illetve a „kiváló ' fémgyűjtő”-jelvénnyel tüntes­sék ki, vagy pénzjutalomban részesítsék. A minisztertanács felkéri a tömegszervezeteket, elsősorban a DISZ-t és a szakszervezete­ket, hogy munkájukkal segít­sék elő a gyűjtés sikerét. Fel­hívja az ifjúmunkásokat, ipari tanulókat, parasztfiatalokat, a tanulóifjúságot és az úttörőket, hogy a gyűjtésben való rész­vételükkel járuljanak hozzá az 1954. évi népgazdasági terv si­keres megvalósításához. (MTI) mninimiimiiiiiiiiimmiiiimmiiiiiiiiiiiiiiim A Magyar Filmhíradó legújabb számában látható: 1. Magas frítőértékű műszén 2. Egy szövetkezeti agronómus 3. A Vasas-együttes fi.­műsora 4. Hírek 5. Osztapenko emlékverseny lllllllllllllllllllllIMII­ULIlllllllllllllllllllllllllllllll ALIGHIERO TONPI római levele a botrányok és nyomorúságok panorámájéról 1951. augusztus 29-én egy szicíliai briganti a viterbói es­küdtszék bírái előtt kijelen­tette, hogy az akkori keresz­tény­demokrata belügyminisz­ter 50 millió líra összeget aján­lott fel neki hallgatási díjként azért, hogy ne beszéljen egy nálánál is hirhedtebb bandi­tának homályos körülményű haláláról. A bírák nem akar­tak tudomást venni erről a nyilatkozatról, amely így le­véltárba került. Ugyanakkor a briganti börtönben maradt, a belügyminiszter pedig a maga helyén. Három évvel később, 1954. február 9-én ugyanezt a minisztert kinevezték­­ mi­niszterelnöknek. A kineve­zés utáni napon, vagyis feb­ruár 10-én reggel 7 óra 45 perckor az említett brigatti különös körülmények között meghalt a palermói börtönben, ahol büntetését töltötte. Egy bizonyos Ignazio Selvaggio 37 éves férfi ölte meg azáltal, hogy egy csésze kávéban rend­kívül erős sztrichninadagot nyújtott át neki. Mindez szinte meseszerűen hangzik! Ezzel szemben mindez tény, mégpedig a ke­resztény­demokrata zsarnok­ság által elnyomott Olaszor­szág történetének egyik leg­nagyobb megdöbbentést keltő ténye. A megmérgezett brigan­­tit Gáspáré Pisciottának ne­vezték, a nála is hirhedtebb banditát Salvatore Giulianó­­nak, aki a szicíliai banditiz­­musnak volt a vezetője, az akkori belügyminisztert Mario Scelbának. Az itt kifejtett tényekből nem akarunk most következ­tetéseket levonni. A tények azonban megmaradnak és az olasz nép élesen kommentálja ezeket. 1950. június 28-én az akkori belügyminiszter, Mario Scelba ezt az érdekes okmányt írta alá: »Belügyminiszter — Tárgy; bizonyítvány jó érdem­ről, Nevezett Gáspáré Pisciot­­ta, aki 1924. március 5-én Monteleprében született, akit a jelenlegi okmányhoz csatolt fénykép ábrázol, cselekvőileg működik közre — mint azt hi­vatalomnak folyó év június 24-én Luca ezredes jelentette — a nyugalomnak helyreállí­­­tásában a monteleprei övezet­ben. Biztosítom és garantálom, hogy mostantól kezdve az ő értékes és megbecsült munká­ját a jövőben is a legnagyobb figyelemben részesítjük. Ezt közölni fogom az illetékes bí­rói hatósággal, hogy újra fe­lülvizsgálja mindazt, amit a terhére rónak, figyelmesen és alaposan értékelje a külön­böző epizódok körülményeit abból a célból, hogy ne ha­nyagoljanak el semmit, ami a számára kedvező elemekre fényt deríthet. Luca ezredes, az én bizalmasom, időközben gyűjtsön össze minden adatot, ami a felülvizsgálathoz szük­séges, és ugyanakkor infor­máljon engem az elért ered­ményekről.* Aláírás: Mario Scelba miniszter. A következtetés, amelyet az újságok és az olasz közvéle­mény ezekből a tényekből le­vont, abban állt, hogy a ke­resztény­demokraták, akik 1951-ben kezükben tartották az ország sorsát, nem haboz­tak, hogy Salvatore Giuliano és vele a legveszedelmesebb akkori olasz banditizmust úgy likvidálják, hogy orvgyil­­kosként felhasználják Pisciotta banditát, hetet-havat és bün­tetlenséget ígérve neki. Ami­kor Pisciotta árulás útján meg­ölte Giulianót, börtönbe vetet­ték, életfogytiglanra elítélték anélkül, hogy a neki tett ígé­reteket betartották volna. Most, amidőn Pisciotta ban­dita látván azt, hogy elhagy­ták azok, akik eszközül hasz­nálták fel a legszörnyűbb gaztettek elkövetésére, elhatá­rozta: kinyitja a száját és hogy olyan bizonyítékokat ter­jeszt elő, amelyek a Keresz­tény-Demokrata Párt legte­kintélyesebb embereit kom­promittálták volna, meggyil­kolták, megmérgezték abban a börtönben, amelyben letar­tóztatásban volt. A Keresztény-Demokrata Párt iránti csekély tisztelet még inkább megfogyatkozott egy másik óriási botrány kö­vetkeztében, amelybe bele vannak keverve a Keresztény- Demokrata Pártnak és a Vati­kánnak ismert személyiségei. A Montesi-ügyről van szó, 1953. április 9-ről 10-re vir­radó éjszaka Wilma Montén kisasszony, aki Rómában a Via Tagliamento 76. szám alatt lakott, váratlanul eltűnt. Holt­testét 11-én reggel találták meg a Tor Vaianica-strandon, Rómától néhány kilométerre. A leány halálát sűrű titok vette körül. Megállapítást nyert, hogy a tragikus éjsza­kán a leány a Catocotta nevű, Rómához közel eső kastélyba indult, amelynek Ugo M­­on­­tagna volt a bérlője. Felté­telezést nyert az is, hogy egy orgián halt meg, túl sok ko­kain fogyasztása miatt előállt mérgezés következtében. Ezen az orgián a Keresztény-Demo­krata Párt tekintélyes szemé­lyiségei is részt vettek, köz­tük Piccioni külügyminiszter fia. A jelenlevők nem tudták, mit csináljanak a holttesttel, és félve a várható nagy bot­ránytól, a tengerbe dobták. Erre a lépésre akkor határoz­ták el magukat, amidőn az olasz rendőrség egy magas­­rangú vezetőjével az »ügyet« megbeszélték. Annak ellenére, hogy Wilma Montesi egyik barátnője, Anna Maria Moneta Caglio ezt a tényt közölte Sigurani római állami főügyésszel, az ügyet mégis ad acta tették, majd új­ra elővették és újra az akták­ba ásták el. Silvano Muto, az Attualitá című hetilap tulajdonosa, kü­lön vizsgálatot indított, ame­lyek rendkívül súlyos részle­tek felfedezésére vezettek. A múlt év októberében cikket írt lapjában, amelyben azzal vádolta meg a hatóságokat, hogy a Montesi-ügyet »ho­­mokba« fektették. Ezért bíró­ság elé állították, vádat emel­tek ellene. A tárgyalás során súlyos vádak merültek fel a Democrazia Cristiana és a Va­tikán bizonyos személyiségei ellen. A botrány kiszélesedett. Ugo Montagna, aki valószínű­leg jelen volt akkor, amidőn az április 9-i és 16-i éjszakán Wilma Montesi eltűnt, sötét alaknak bizonyult. A cara­­binierik jelentéséből kiderül, hogy váltócsalásért el volt ítélve, hogy a feleségétől el­választották botrányos élet­módja miatt, hogy római la­kásán állandóan kétes er­kölcsű nőkkel összejöveteleket rendezett azért, hogy a poli­tikai világ különféle szemé­lyiségeivel összehozza őket. Montagnaról kiderült még, hogy a nácik hírhedt kémje volt, a fasiszta politikai rend­őrségnek besúgója és fizetett ügynöke. A házában kétes nők találkoztak Olaszország náci megszállása alatt náci tisztek­kel és polgári személyekkel. A felszabadulás után pedig ugyanezeket a nőket az ame­rikai hadsereg tagjainak ren­delkezésére bocsátotta. Montagna a carabinierik je­lentése szerint barátja és üz­lettársa volt Piero Piccioni­­nak, a jelenlegi olasz külügy­miniszter fiának, Galeazzi-Lisi grófnak, a Vatikán orvosának, Bellavista keresztény demo­krata képviselőnek, Corrado Bernardini­ nak, a vatikáni törvényszékek ügyvédjének. Ugyanakkor bizalmas kapcso­latokat tartott fenn Pacodé­val , az olasz rendőrség akkori vezetőjével, Spataro képvi­selőnek, a Keresztény Demo­krata Párt alelnökének fiával.­­Montagna egyébként tagja volt a Democrazia Cristianának és hamis módon a »Marchese« cí­met viselte. A perben elhang­zott tanúvallomások szerint Montagna százmillió lírát ke­resett egy római palota eladá­sával, amelyből hat milliót Piccioni és 5 milliót Spataro képviselőknek ajándékozott, akik kezére játszottak ebben az eladásban. Ebben a félelmetes panorá­mában a Keresztény Demo­krata párt helyzete nagyon rossz. Az olasz nép, amelyet e botrányok mélységesen fel­háborítottak, azt követeli, hogy az a társaság, amely ennyire nyakig benne van a korrupcióban és a bűntettek­ben, végleg tűnjön el a ha­talomról. Nem lehet még előre megjósolni e botrányok végső következményeit, de máris úgy látszik, hogy sokkal sú­lyosabbak lesznek, mint ahogy azt egyesek elképzelik. Ebba a sártengerbe, amelyre már évek óta felhívta a figyelmet­ a szocialista és a kommunista párt, a Democrazia Cristiana bele fog fulladni. s

Next