Magyar Nemzet, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-01 / 77. szám
Csillfirtok, 1954. «f»»-y _____________Islas varl^sinzer A tiszavasvári gyógyszergyár és a mákgubó Egészen egyszerű eszközökkel is megbecsülést, sőt világhírt lehet szerezni, így mákgubóval, a mák üres, azelőtt szemétre dobott, vagy elégetett héjéval. A magyar gyógyszeripar, pontosabban a tiszavasvári Alkaloida-gyár a mákgubóból készített fájdalomcsillapítókkal: morfin, codein, etilmorfin és heroin készítményekkel nemcsak bőven ellátja a hazai szükségletet, hanem néhány éve az egész világpiacon a legelső helyre tört. Ezeknek a szereknek forgalmát szigorú nemzetközi egyezmények alapján grammonként ellenőrzik és tartják nyilván s az illetékes genfi ellenőrzőszerv kimutatásából kiderül, hogy Magyarország — helyesebben a tisztavasvári Alkaloida-gyár — a Szovjetunión és a népi demokráciákon kívül a nyugati államok egész sorába, az északi államokba, Svédországba, Finnországba, Norvégiába és Dániába, ezenkívül Indonéziába, Dél-Afrikába és Rodéziába szállít ezekből a szenvedő emberek számára megváltást hozó fájdalomcsillapítókból; nem egy állam teljesen a magyar behozatalból fedezi szükségleteit. Egy világpiaci cikk■ alkonya igen komoly jövedelmet, jónéhányszor százezer dollár valutát jelent ez a magyar államnak. Valutát — a semmiből, a »szemétrevaló« mákgubóból. Régen ezeket a fájdalomcsillapítókat sokkal nehezebb volt előállítani. Az élcben lévő mákfejeket megmetszették, a metszés nyomán keletkező tejszínű folyadékból, az ópiumból készült a morfin és többi társa. Ma a mák leszedése, a mákfejek kiürítése után a száraz, összetört gubóból olcsón és gyorsan készül a gyógyszer, amelynek éppen olcsósága folytán szinte korlátlan piaca van az egész világon. Ha tudunk eleget gyártani. Az Alkaloida gyártani éppen tudna , ha elég gubát kapna. De most már harmadik éve nem kap eleget. A világpiaci vezdelőhely veszélybe került, s féló, hogy manók törnekbélre, öt éve, hogy új eljárásokkal, az önköltség csökkentésével az Alkaloida mintegy tízszeresre növelte a morfin-készítmények termelését és azóta mi szabályoztuk a világpiaci árakat s arról voltunk nevezetesek, hogy késedelem nélkül szállítottuk a megrendelt tételeket. 1949-ben még 580 vagon mákgubót kapott a gyár, 1951-ben 560 vagont és ebből még tartalékolni is tudott, mert az évi szükséglete 400—450 vagon. Igaz, hogy igen kevés beruházással megkezdték a gyár kapacitásának növelését is, hogy idővel alkalmas legyen évi 1000 vagon mákgubó feldolgozására, tehát a mákgubó begyűjtését még fokozni is lehetett volna. De ekkor jött az 1952-es száraz év s az aszály, a rossz termés nyomán csak 140 vagon jutott el a gyár raktáraiba. Szerencsére ott volt még a tartalék, a régi raktárkészlet, így nem történt baj. A tavalyi kitűnő termés újra fellendíthette volna a gyártást, ez azonban nem történt meg. A tavalyi termésből eddig nem egészen 300 vagon mákgubó jutott Tiszavasváriba s mivel már a tartalékok elfogytak, ebben az évben 4 hónapi üzemszünetre kényszerül az Alkaloida-gyár. Szomorú tény, de így van: már az évi terv elkészítésekor számolni kellett a szünettel s április közepén, a nyersanyag elfogytával, a gyár nem dolgozik tovább s csak augusztus közepén kezdi meg újra a munkát. Ez a négyhónapos szünet kerek 400.000 dollár valutajövedelemtől fosztja meg a magyar államot! Pedig mákgubó igazán van bőven az országban, hiszen a máktermés jó volt, idén is vetnek elég mákot. Csak össze kellene szedni a gubót, nem engedni, hogy a tűzre, szemétbe kerüljön! Lassúság, szervezetlenség... A korábbi években részben maga a gyár, részben a Terményforgalmi Vállalat foglalkozott a mákgubógyűjtéssel. Ötletesen, ügyesen, jó szervezéssel jó eredményt is értek el. Különösen az úttörők, a gyermekek legkülönbözőbb korosztályainak volt eredményes a munkája. Sokezernyi és tízezernyi apró tételből gyűlt a gubó, az úttörők megkapták érte a kilogrammonkénti 60 fillért s ezért szorgalmasan járták a sok falusi házat, ahol a kertekben legtöbb helyen megterem néhány négyszögölnyi mák. Három-négy-öt kiló is összegyűlik egy-egy kertből. Július közepe táján, amikor leszedték a mákot, a padláson meg is száradt, aztán feltörik a gubót s a mákszemeket zsákba, ládába szórják — az úttörök végigjárták a házakat, s nem engedték, hogy a gubót elégessék, szemétre dobják. Az elmúlt év elején a gubógyűjtést átvette a SZÖVOSZ egyik vállalata, a Gyógynövényforgalmi. Azóta valahogy nem megy a dolog. Hiányzik a propaganda (ami van, az is hónapokat késik) —■ a földművesszövetkezetek ezernyi egyéb gondja mellett nem telik erre az »aprócska«, valójában sokmilliós ügyre. Ahhoz, hogy elegendő gubót lehessen összegyűjteni nyáron , figyelni kell a mákot már télen, február végén, amikor még jóformán a hóra vetik. Minden évben komoly máktermés van, a parasztok szívesen foglalkoznak vele, mert jól fizet, egy holdon átlagban 6000 forintot jövedelmez. De figyelni kell, hol vetnek mákot, hol kell majd gubót gyűjteni , és már vetéskor megkezdeni a gubógyűjtés propagandáját. El is határozták, hogy idén jobb lesz a propaganda, ennek azonban eddig, sajnos, semmi nyoma. A mákkal és a gubóval nagyon keveset törődnek. Az érdekeltek szerették volna, hogy juttassanak hitelbe mákvetőmagot a gubószállításra szerződő parasztoknak azzal, hogy a mákot az új termésből adják vissza, így komoly érdeklődés lett volna sokfelé, elsősorban a tsz-ek között. Az egyszerű ötletből azonban, sajnos, nem lett valóság. Mákvetőmagot biztosítottak ugyan, készpénzért, 40 forintos áron — ugyanekkor szabadpiacon 28—36 forint az ára, így nem veszi senki. A mákvetés propagandája erre az évre már nem sikerült. Ha pedig az idei termésből nem gyűlik be elég mákgubó, akkor 1955-ben is hónapokig szünetelhet majd a gyártás az Alkaloidában s újra elveszítünk többszázezer dollárt és végleg oda a vezetőhelyünk a világpiacon. Mindez pedig csupán a lassúság, nemtörődömség, szervezetlenség következtében! Az Alkaloida-gyár, a Tervhivatal és a nehézipari minisztérium. Vagyis a vegyipar illetékes szervei mindent megtesznek, hogy ne legyen komoly fennakadás, de a SZÖVOSZ a jelek szerint gyenge ehhez a feladathoz. Pedig szép számmal vannak jó példák is, így Ipolyvecen, vagy Békéscsabán, Kondoroson, Kapuváron, Csurgón, Marcaliban —, ahol egy-egy agilis helyi földművesszövetkezeti vezető kézbe vette az ügyet, úgy megy minden, mint a karikacsapás. Egyetlen falu jónéhány vagon mákgubót gyűjt össze, pusztán az úttörők munkájával is. Van megoldás ! A SZÖVOSZ mostanában szervezi át országos hálózatát s elsősorban a járási szervezetet erősíti meg. Jó lenne, ha alaposan tanulmányoznák a Terményforgalmi Vállalat módszereit, ahol minden megyében motoros instruktorok látogatják végig a járásokat, 10 naponként eljutnak minden faluba és számontartják a soron következő begyűjtési feladatokat. A SZÖVOSZ járási székhelyén ma egyetlen ember dolgozik, jó ha egy hónapban egyszer jut el valahová s mivel a felvásárlási osztálynak nincsen megfelelő anyagi kerete, nem is lehet jó az ellenőrzés. Az Alkaloida-gyárban a gubák jobb kihasználásával (Sárkány Sándor, az alkalmazott növénytan professzorénak eljárása alapján) a gyártásra legalkalmasabb mákokkal kísérleteznek, egészen kis átalakításokkal, beruházásokkal hamarosan 15 százalékkal növelik a morfinfélék kitermelését és tavaly megkezdték a morfin mellett az úgynevezett társ-alkaloidák kivonását is a mákgubóból, ezzel is növelve a gyógyszergyártást , erősítve az exportot, a magyar ipar pozícióját a világpiacon. A SZÖVOSZ-hálózat átszervezésénél gondolni kell arra, hogy puszta bürokratikus huzavonával ne bénítsuk meg a gyógyszeripart, ne dobáljunk milliókat a szemétbe s feltétlenül gondoskodjunk arról, hogy már az idei máktermésből elegendő gubó jusson gyógyszergyártásra. Magyar Pál GRANT KAPITÁNY GYERMEKEI Verne Gyula kalandos regénye nyomán készült szovjet film Rendezte: Variszok Főszereplő: Cserkaszov Április 1-től, csütörtöktől: URÁNIA, DÓZSA. FELSZABADULÁS, ALKOTMÁNY Országszerte megünneplik felszabadulásunk 9. évfordulóját Április 4-én lesz kilenc éve, hogy a Szovjet Hadsereg hős harcosai felszabadították hazánkat a Hitler-fasiszták és magyar cimboráik terroruralma alól. A magyar nép az idén is méltó módon ünnepli meg a felszabadulás évfordulóját. Április 3-án délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeznek a hazánk felszabadításáért elesett szovjet hősök gellérthegyi, Szabadság-téri és a Kossuth Tüzértiszti Iskola előtti emlékműveinél. Ugyanebben az időpontban megkoszorúzzák a többi budapesti szovjet hősi emlékműveket és a szovjet harcosok sírjait is. A hősi emlékműveknél és Sztálin szobránál április 3-án és 4-én néphadseregünk, az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség ad díszőrséget. Este a Magyar Állami Operaházban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa díszünnepséget rendez. Az ünnepségen Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, az MDP Politikai Bizottságának tagja mond ünnepi beszédet. Az est művészi műsorában fellép a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese, a Magyar Állami Népi Együttes, a SZOT Központi Művészegyüttese, a Belügyminisztérium Központi Művészegyüttese, valamint a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese. Ugyancsak április 3-án Budapest valamennyi kerületében és a megyeszékhelyeken a pártbizottságok és a tanácsok rendezésében ünnepi esteket tartanak. Ünnepségek lesznek az üzemekben, hivatalokban, az általános-, közép- és főiskolákon, egyetemeken is. Délután a főváros számos pontján térzene lesz. Este a gellérthegyi Citadellánál ünnepélyesen felvonják április 4-e zászlaját. A zászlófelvonáshoz fáklyás DISZ-fiatalok vonulnak fel. Április 4-én reggel 9 órakor kerül sor néphadseregünk nagyszabású szemléjére a budapesti Sztálin-téren. Első ízben vesznek részt a szemlén a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola növendékei. Este a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a minisztertanács fogadást ad az országgyűlés épületében. Felszabadulásunk 9. évfordulóján, vasárnap délelőtt a vidéki városokban és a falvakban megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékműveket és a hazánk szabadságáért elesett szovjet hősök sírját. Budapesten és Vidéken egyaránt számos kultúrelőadást, gyermekműsort, filmvetítést rendeznek ezen a napon. Este a Népstadionban ad műsort a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese. Este T órai kezdettel utcabál lesz a Sztálin-téren. Ugyanebben az időben a főváros kerületeiben utcabálokra, sok kultúrotthonban műsoros-táncos ünnepségekre kerül sor. A felszabadulási ünnepségek sorozatát este 10 órakor ünnepi tűzijáték zárja be. A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA „FÉMGYŰJTŐ HÓNAP” SZERVEZÉSÉRE A minisztertanács határozatot hozott április 5-től május 5-ig tartó fémgyűjtő hónap szervezésére. A kampány megszervezésével a minisztertanács a kohó- és gépipari minisztert bízta meg. A fémgyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszövetkezetben és lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szervezni. A fémgyűjtőhónap tartama alatt az összes üzemekben „gyártakarítást” kell rendezni és a feltárt hulladékot a begyűjtő vállalatok rendelkezésére kell bocsátani. A házkezelőségek és házfelügyelők gondoskodjanak a lakóházak közös helyiségeiben található hulladékok felkutatásáról és átadásáról. A minisztertanács figyelmeztette a gyűjtést lebonyolító szervek vezetőit: gondoskodjanak arról, hogy a kampány során a gyűjtők a lakosságot ne zaklassák. Utasította a helyi tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy nyújtsanak támogatást a begyűjtő Vállalatoknak és szövetkezeteknek. A határozat gondoskodik arról is, hogy a gyűjtésben legjobb eredményt elérőket kormánykitüntetéssel, illetve a „kiváló ' fémgyűjtő”-jelvénnyel tüntessék ki, vagy pénzjutalomban részesítsék. A minisztertanács felkéri a tömegszervezeteket, elsősorban a DISZ-t és a szakszervezeteket, hogy munkájukkal segítsék elő a gyűjtés sikerét. Felhívja az ifjúmunkásokat, ipari tanulókat, parasztfiatalokat, a tanulóifjúságot és az úttörőket, hogy a gyűjtésben való részvételükkel járuljanak hozzá az 1954. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításához. (MTI) mninimiimiiiiiiiiimmiiiimmiiiiiiiiiiiiiiim A Magyar Filmhíradó legújabb számában látható: 1. Magas frítőértékű műszén 2. Egy szövetkezeti agronómus 3. A Vasas-együttes fi.műsora 4. Hírek 5. Osztapenko emlékverseny lllllllllllllllllllllIMIIULIlllllllllllllllllllllllllllllll ALIGHIERO TONPI római levele a botrányok és nyomorúságok panorámájéról 1951. augusztus 29-én egy szicíliai briganti a viterbói esküdtszék bírái előtt kijelentette, hogy az akkori kereszténydemokrata belügyminiszter 50 millió líra összeget ajánlott fel neki hallgatási díjként azért, hogy ne beszéljen egy nálánál is hirhedtebb banditának homályos körülményű haláláról. A bírák nem akartak tudomást venni erről a nyilatkozatról, amely így levéltárba került. Ugyanakkor a briganti börtönben maradt, a belügyminiszter pedig a maga helyén. Három évvel később, 1954. február 9-én ugyanezt a minisztert kinevezték miniszterelnöknek. A kinevezés utáni napon, vagyis február 10-én reggel 7 óra 45 perckor az említett brigatti különös körülmények között meghalt a palermói börtönben, ahol büntetését töltötte. Egy bizonyos Ignazio Selvaggio 37 éves férfi ölte meg azáltal, hogy egy csésze kávéban rendkívül erős sztrichninadagot nyújtott át neki. Mindez szinte meseszerűen hangzik! Ezzel szemben mindez tény, mégpedig a kereszténydemokrata zsarnokság által elnyomott Olaszország történetének egyik legnagyobb megdöbbentést keltő ténye. A megmérgezett brigantit Gáspáré Pisciottának nevezték, a nála is hirhedtebb banditát Salvatore Giulianónak, aki a szicíliai banditizmusnak volt a vezetője, az akkori belügyminisztert Mario Scelbának. Az itt kifejtett tényekből nem akarunk most következtetéseket levonni. A tények azonban megmaradnak és az olasz nép élesen kommentálja ezeket. 1950. június 28-én az akkori belügyminiszter, Mario Scelba ezt az érdekes okmányt írta alá: »Belügyminiszter — Tárgy; bizonyítvány jó érdemről, Nevezett Gáspáré Pisciotta, aki 1924. március 5-én Monteleprében született, akit a jelenlegi okmányhoz csatolt fénykép ábrázol, cselekvőileg működik közre — mint azt hivatalomnak folyó év június 24-én Luca ezredes jelentette — a nyugalomnak helyreállításában a monteleprei övezetben. Biztosítom és garantálom, hogy mostantól kezdve az ő értékes és megbecsült munkáját a jövőben is a legnagyobb figyelemben részesítjük. Ezt közölni fogom az illetékes bírói hatósággal, hogy újra felülvizsgálja mindazt, amit a terhére rónak, figyelmesen és alaposan értékelje a különböző epizódok körülményeit abból a célból, hogy ne hanyagoljanak el semmit, ami a számára kedvező elemekre fényt deríthet. Luca ezredes, az én bizalmasom, időközben gyűjtsön össze minden adatot, ami a felülvizsgálathoz szükséges, és ugyanakkor informáljon engem az elért eredményekről.* Aláírás: Mario Scelba miniszter. A következtetés, amelyet az újságok és az olasz közvélemény ezekből a tényekből levont, abban állt, hogy a kereszténydemokraták, akik 1951-ben kezükben tartották az ország sorsát, nem haboztak, hogy Salvatore Giuliano és vele a legveszedelmesebb akkori olasz banditizmust úgy likvidálják, hogy orvgyilkosként felhasználják Pisciotta banditát, hetet-havat és büntetlenséget ígérve neki. Amikor Pisciotta árulás útján megölte Giulianót, börtönbe vetették, életfogytiglanra elítélték anélkül, hogy a neki tett ígéreteket betartották volna. Most, amidőn Pisciotta bandita látván azt, hogy elhagyták azok, akik eszközül használták fel a legszörnyűbb gaztettek elkövetésére, elhatározta: kinyitja a száját és hogy olyan bizonyítékokat terjeszt elő, amelyek a Keresztény-Demokrata Párt legtekintélyesebb embereit kompromittálták volna, meggyilkolták, megmérgezték abban a börtönben, amelyben letartóztatásban volt. A Keresztény-Demokrata Párt iránti csekély tisztelet még inkább megfogyatkozott egy másik óriási botrány következtében, amelybe bele vannak keverve a Keresztény- Demokrata Pártnak és a Vatikánnak ismert személyiségei. A Montesi-ügyről van szó, 1953. április 9-ről 10-re virradó éjszaka Wilma Montén kisasszony, aki Rómában a Via Tagliamento 76. szám alatt lakott, váratlanul eltűnt. Holttestét 11-én reggel találták meg a Tor Vaianica-strandon, Rómától néhány kilométerre. A leány halálát sűrű titok vette körül. Megállapítást nyert, hogy a tragikus éjszakán a leány a Catocotta nevű, Rómához közel eső kastélyba indult, amelynek Ugo Montagna volt a bérlője. Feltételezést nyert az is, hogy egy orgián halt meg, túl sok kokain fogyasztása miatt előállt mérgezés következtében. Ezen az orgián a Keresztény-Demokrata Párt tekintélyes személyiségei is részt vettek, köztük Piccioni külügyminiszter fia. A jelenlevők nem tudták, mit csináljanak a holttesttel, és félve a várható nagy botránytól, a tengerbe dobták. Erre a lépésre akkor határozták el magukat, amidőn az olasz rendőrség egy magasrangú vezetőjével az »ügyet« megbeszélték. Annak ellenére, hogy Wilma Montesi egyik barátnője, Anna Maria Moneta Caglio ezt a tényt közölte Sigurani római állami főügyésszel, az ügyet mégis ad acta tették, majd újra elővették és újra az aktákba ásták el. Silvano Muto, az Attualitá című hetilap tulajdonosa, külön vizsgálatot indított, amelyek rendkívül súlyos részletek felfedezésére vezettek. A múlt év októberében cikket írt lapjában, amelyben azzal vádolta meg a hatóságokat, hogy a Montesi-ügyet »homokba« fektették. Ezért bíróság elé állították, vádat emeltek ellene. A tárgyalás során súlyos vádak merültek fel a Democrazia Cristiana és a Vatikán bizonyos személyiségei ellen. A botrány kiszélesedett. Ugo Montagna, aki valószínűleg jelen volt akkor, amidőn az április 9-i és 16-i éjszakán Wilma Montesi eltűnt, sötét alaknak bizonyult. A carabinierik jelentéséből kiderül, hogy váltócsalásért el volt ítélve, hogy a feleségétől elválasztották botrányos életmódja miatt, hogy római lakásán állandóan kétes erkölcsű nőkkel összejöveteleket rendezett azért, hogy a politikai világ különféle személyiségeivel összehozza őket. Montagnaról kiderült még, hogy a nácik hírhedt kémje volt, a fasiszta politikai rendőrségnek besúgója és fizetett ügynöke. A házában kétes nők találkoztak Olaszország náci megszállása alatt náci tisztekkel és polgári személyekkel. A felszabadulás után pedig ugyanezeket a nőket az amerikai hadsereg tagjainak rendelkezésére bocsátotta. Montagna a carabinierik jelentése szerint barátja és üzlettársa volt Piero Piccioninak, a jelenlegi olasz külügyminiszter fiának, Galeazzi-Lisi grófnak, a Vatikán orvosának, Bellavista keresztény demokrata képviselőnek, Corrado Bernardini nak, a vatikáni törvényszékek ügyvédjének. Ugyanakkor bizalmas kapcsolatokat tartott fenn Pacodéval , az olasz rendőrség akkori vezetőjével, Spataro képviselőnek, a Keresztény Demokrata Párt alelnökének fiával.Montagna egyébként tagja volt a Democrazia Cristianának és hamis módon a »Marchese« címet viselte. A perben elhangzott tanúvallomások szerint Montagna százmillió lírát keresett egy római palota eladásával, amelyből hat milliót Piccioni és 5 milliót Spataro képviselőknek ajándékozott, akik kezére játszottak ebben az eladásban. Ebben a félelmetes panorámában a Keresztény Demokrata párt helyzete nagyon rossz. Az olasz nép, amelyet e botrányok mélységesen felháborítottak, azt követeli, hogy az a társaság, amely ennyire nyakig benne van a korrupcióban és a bűntettekben, végleg tűnjön el a hatalomról. Nem lehet még előre megjósolni e botrányok végső következményeit, de máris úgy látszik, hogy sokkal súlyosabbak lesznek, mint ahogy azt egyesek elképzelik. Ebba a sártengerbe, amelyre már évek óta felhívta a figyelmet a szocialista és a kommunista párt, a Democrazia Cristiana bele fog fulladni. s