Magyar Nemzet, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

2 tűnik szilárd egységét, mint szemünk fényét! (Taps.) He­lyes célkitűzéseink az egész nép vágyait és kívánságait fe­jezik ki, és mint sajátját, egy­ségesen támogatja őket a párt és a munkásosztály által veze­tett dolgozó népünk nagyszerű teremtőereje. Végül sikereink biztos zá­loga, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is erőteljesen támogatja szocialista építé­sünk munkáját felszabadítónk, a testvéri Szovjetunió és segí­tenek megvalósításában a ba­ráti népi demokráciák. (Taps.) Elvtársak! Pártunk III. kongresszusá­nak munkájában megnyilvá­nult lendület, bizalom és egy­ség új erő­forrása számunkra. A kongresszussal kapcsolatban száz formában mutatkozott meg, hogy pártunkat osztat­lan szeretettel övezi az egész magyar dolgozó nép, hogy cél­kitűzéseinket helyesli és ma­gáénak vallja a munkás, a pa­raszt, az értelmiségi, hazánk minden dolgozó fia. A mi fel­adatunk most, hogy e helyes célkitűzéseket erőnk minden megfeszítésével gyorsan és maradéktalanul megvalósítsuk, egész dolgozó népünk üdvére és felvirágoztatására! Az út szabad, a cél világos! Rajtunk a sor, hogy amit elhatároz­tunk, tettekre is váltsuk! (Nagy taps.) Éljen a mi szeretett hősi, harcedzett, egységes pár­tunk, népünk vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja! (Hosszantar­tó, lelkes taps. Felkiáltások: Éljon a párt!) Éljen nagy példaképünk, az egész haladó emberiség zászló­vivője, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja! (Háromszoros hurrá. A kongresszus rész­vevői felállva, lelkesen tapsol­nak.) A proletárnemzetköziség, Marx—Engels—Lenin—Sztálin zászlaja alatt előre új sikerek, új győzelemnek felé! (Hosszan­tartó, viharos taps.) A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának tanács­kozásai ezzel véget értett. (A küldöttek eléneklik az Inter­­nacionálét. Utána szűnni nem akaró tapssal, hurrá­ kiáltások­kal és »Éljen a párt!*• felkiál­tással ünnepük a pártot.) A kongresszus küldöttsége és a testvérpártok képviselői megkoszorúzták a felszabadulási emlékművet Május 30-án, vasárnap dél­után a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának küldöttsége és a testvérpártok hazánkban tartózkodó képvi­selői megkoszorúzták a gellért­hegyi felszabadulási emlékmű­vet. A koszorúzási ünnepség a magyar és szovjet himnusszal kezdődött. A III. kongresszus nevében Rákosi Mátyás, Nagy Imre és Pioker Ignác koszorúzták meg az emlékművet, majd K. J. Vorosilov, M. B. Mityin és I. Ty. Vinogradov a Szovjet­unió Kommunista Pártja kül­döttségének koszorúját helyez­ték el az emlékmű talapzatán. Ezután 28 ország kommunista és munkáspártjának képviselői helyezték el koszorúikat, öt világrész leghaladóbb erőinek képviselői adóztak ke­gyelettel a szovjet hősök em­lékének, akik tíz évvel ez­előtt életüket adták a magyar nép szabadságáért. Az ünnepség az Internacio­­nálé hangjaival ért véget. Fogadás a kongresszus részvevőinek tiszteletére A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának elnöksé­ge 1954. május 30-án, a III. pártkongresszus küldötteinek és a hazánkban tartózkodó külföldi testvérpártok képvi­selőinek tiszteletére fogadást rendezett az Országház épü­letében. A fogadáson megjelentek: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára, Nagy Imre, Gerő Ernő, Farkas Mi­hály, Ács Lajos, Hidas István, Apró Antal, Pregedüs András, Szalai Béla, a Politikai Bi­zottság tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bi­zottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Vezetőség titkárai, a Központi Vezetőség tagjai, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának tagjai és a III. párt­­kongresszus küldöttei. A fogadáson jelen voltak: K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttsé­gének vezetője, M. B. Mityin és I. Ty. Vinogradov, az SZKP küldöttségének tagjai, a ha­zánkban tartózkodó külföldi testvérpártok képviselői, vala­mint a baráti népi demokra­tikus államok diplomáciai tes­tületének képviselői, élükön J. D. Kiszeljovval, a Szovjet­unió magyarországi nagyköve­tével. A fogadás meleg baráti lég­körben folyt le, a részvevők melegen ünnepelték K. ,­. Vo­­rosilovot és a külföldi testvér­­pártok többi képviselőjét. A Pravda az MDP III. kongresszusának befejezéséről L. Tolkunov és Sz. Kru­­sinszki­, a Pravda budapesti különtudósítója beszámol ar­ról, hogy május 30-án véget ért a Magyar Dolgozók Párt­jának III. kongresszusa. A tudósítók rámutatnak, hogy a kongresszus jóváhagy­ta a leninizmus szervezeti el­vein alapuló módosított szer­vezeti szabályzatot, kitérnek az új szervezeti szabályzat té­teleire, a párt vezető szervei­nek megválasztására, részlete­sen ismertetik Rákosi Mátyás kongresszusi zárószavát, majd a következőket írják: A Magyar Dolgozók Pártjá­nak III. kongresszusa kifeje­zésre juttatta a magyar nép­nek azt a lelkes igyekezetét, hogy még jobban megszilár­dítsa a testvéri barátságot a szovjet néppel, a népi demo­kratikus országok dolgozóival, valamint a békéért, az új há­ború veszélye ellen harcoló minden más néppel. Ünnepségek Ukrajna és Oroszország újraegyesülésének 300. évfordulója alkalmából Az Oroszországi Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsa május 29-én a Kreml-palotában jubileumi ülésen emlékezett meg a szov­jetország népei életében bekö­vetkezett nevezetes esemény­ről, Ukrajna és Oroszország újraegyesülésének 300. évfor­dulójáról. Az évforduló jelentőségéről A. M. Puzanov, az OSZSZSZK minisztertanácsának elnöke tartott beszámolót. Ezután A. I. Kiricsenko, Ukrajna Kom­munista Pártjának első titkára tolmácsolta a negyvenkét mil­liós ukrán nép forró és test­véri üdvözletét. Május 30-án Moszkvában a történelmi jelentőségű esemény alkalmából katonai díszszemle volt és felvonultak a szovjet főváros dolgozói. Az ünnepsé­gen Bulganyin marsall mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az ukrán és az orosz nép testvéri barátsága a szocialista társadalom felépítésének közös munkájában erősödött meg és ezt megszilárdította az a vér, amely a szabadságért és füg­getlenségért vívott közös harc­ban ömlött ki a külföldi ka­tonai intervenció éveiben és a Nagy Honvédő Háború idő­szakában. Május 30-án az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának elnök­sége és minisztertanácsa a Kremlben fogadást rendezett. A megjelentek viharos tapsa közepette érkezett a terembe G. M. Malenkov, N. Sz. Hrus­csov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik, A. I. Kiricsenko, M. A. Szuszlov, P­­. Poszp­­jelov, M. P. Taraszov, A. M. Puzanov, D. Sz. Korotcsenko, N. T. Kalcsenko. Az egybe­gyűltek lelkesen tapsoltak, amikor N. Sz. Hruscsov és M. P. Taraszov pohárköszöntőt mondott az évforduló alkalmá­ból. A fogadás közben jelent meg V. M. Molotov. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége az évfor­duló alkalmából kiemelve az orosz népnek, továbbá az OSZSZSZK valamennyi népé­nek az állami, gazdasági, va­lamint a kulturális építőmun­kában elért kiváló sikereit, Lenin-renddel tüntette ki az Oroszországi Szövetségi Szov­jet Szocialista Köztársaságot. Magyar Nemzet A kongresszus útmutatása nyomán ... Az MDP 111. kongresszusa véget ért. Befejeződtek a ta­nácskozások, a küldöttek visszautaznak falujukba, váro­sukba s megkezdődik a hosszú időre szóló munka, a referá­tumok, határozatok alapos áttanulmányozása és az új felada­tok megvalósítása. Ilyen számvetést csinál most az értelmi­ség is. Az orvos, a mérnök, a kutató a rádiónál feljegyezte, az újságban aláhúzta azokat a megállapításokat, amelyek­ről úgy érezte, hogy munkájában különösen segítik. Mai szá­munkban három értelmiségi nyilatkozatát közöljük: a tudós, a pedagógus, a tanácsfunkcionárius mondja el, mit kapott a kongresszustól, hogyan látja jövő munkáját. Kreybie Lajos: A tudomány és gyakorlat egységének megvalósítása a mezőgazdaságban Kreybig Lajos kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, az MDP III. pártkongresszus ad­ta feladatokról a következő­ket mondotta: — Annak idején magam is részt vettem a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat kidolgozá­sában. A legnagyobb örömmel töltött el, hogy a kongresszus magáévá tette és mindenben alátámasztotta azokat a javas­latokat, amelyeket a múlt év­ben a mezőgazdaság fejleszté­se tárgyában a tudományos kutatómunka, a gyakorlati ta­pasztalat és az eddig elért eredmények alapján előterjesz­tettünk. Meggyőződésem, hogy a kongresszuson elhang­zottak hatására a többi mező­­gazdasági kutató is, az egész mezőgazdasági értelmiség és a mezőgazdaság minden dolgo­zója még jobban átérzi mun­kájának rendkívüli fontossá­gát, hiszen igen nagy mérték­ben ezen múlik népgazdasá­gunk további fejlesztése, a dolgozók életszínvonalának fo­kozottabb emelése.­­ A kongresszus hosszú évekre szóló nagy horderejű iránymutatásait a mezőgazda­ság továbbfejlesztésére csak akkor tudjuk maradéktalanul átültetni a valóságba, ha erre a mezőgazdasági igazgatás szervei éppúgy, mint a gazda­ságvezetők, agronómusok és más szakemberek alapos tu­dással jól felkészülnek és tel­jes odaadással végzik munká­jukat. Ehhez kell a mező­­gazdasági tudománynak, tu­dósoknak, kutatóknak — első­sorban a helyszínen adott szaktanácsokkal, de a taná­csok végrehajtásának ellenőr­zésével is — fokozott segítsé­get nyújtani. Ezért kell az ed­diginél is sokkal nagyobb mér­tékben kiépíteni a mezőgazda­ságban is a tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatát. Pesta László: A pártkongresszus megmutatta a tanácsoknak­­ a helyes utat Pesta László, a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese ezeket mondotta: " Az ország népe, mely hatal­mas érdeklődéssel várta a III. pártkongresszust, nem csalódott várakozásában. Rákosi Mátyás és Nagy Imre beszámolói átfog­ták és megvilágították a jelen és a közeljövő összes fontos kérdéseit. Ezek közül két nagy jelentőségű és egymással össze­függő kongresszusi témát kívá­nok kiemelni: a Magyar Füg­getlenségi Népfront és a helyi tanácsok rendkívül érdekesen felvetett, eszmeileg és politikai­lag tökéletesen megindokolt kérdését. — A Magyar Függetlenségi Népfront széles rétegekre való kiterjesztése és továbbfejlesz­tése minden becsületes, népét és hazáját szerető magyar em­bernél őszinte tetszésre és örömteli fogadtatásra talál. Számos megbecsült és tehet­séges dolgozó kerül be ezáltal a napi politika gyakorlatába, az ország legfontosabb politi­kai, gazdasági és kulturális kérdéseinek megvitatásába és megoldásába, a maga tapasz­talataival, képességeivel és személyes ismeretségével tá­masztva alá a Magyar Dolgo­zók Pártjának a III. kongresz­­szuson ismertetett és az egész országban általános örömet és őszinte megelégedést kiváltó célkitűzéseit. — A népfront igen sokat fog segíteni a helyi tanácsok mű­ködésének és tömegkapcsola­tainak megjavításában is. — A kongresszusnak a taná­csokra vonatkozó határozatai örömmel töltenek el minden tanácsi dolgozót. Bizonyos va­gyok benne, hogy aránylag rö­vid idő alatt mutatkozni fog serkentő, javító, lelkesítő ha­tásuk. Még a bírálat is, ame­lyet jogosan kaptunk, buzdító és felemelő volt. Az így meg­segített, önállóságukban gya­rapodó, önbizalmukban meg­erősödött tanácsok nagy tet­tekre lesznek képesek. Borbély Gábor: A pedagógusok hazafias nevelőmunkája Borbély Gábor székesfehér­vári pedagógus, a magyar nyelv és Irodalom Munka Ér­deméremmel kitüntetett szak­felügyelője — a székesfehér­vári városi békebizottság el­nöke, a nevelők feladatairól a következőiket mondotta: — A kongresszus határozott utat mutat nekünk, peda­gógusoknak is. Oktató-nevelő­­ munkánk középpontjában ed­­­dig is a hazafias nevelés ál­lott — különösen az olyan markánsan világnézeti jellegű tantárgynál, mint a magyar nyelv és irodalom. A baj azonban az volt, hogy nem láttuk világosan, mik a kon­krét teendők ezen a téren. Gyakran fenyegette ilyen­irányú munkánkat a felszínes politizálgatás és az üres frá­zisosság veszélye. Hiányzott hazafias nevelőmunkánkból a konkrét tartalom. Nem hasz­náltuk ki eléggé a történelmi városunk nyújtotta nagy lehe­tőségeket. Tanulóinkkal nem ismertettük meg eléggé saját szülőföldjüket, megyéjüket, annak nagy szellemi, kulturá­lis értékeit, amelyeket olyan nagy írók képviselnek, mint Vörösmarty Mihály, Vajda Já­nos, Gárdonyi Géza. A jövő­ben konkrét élményeken és példákon át kell nevelnünk tanulóifjúságunkat, városunk, megyénk és ezen keresztül az egész haza megismerésére és fokozott megbecsülésére.­­ Ezzel párhuzamosan foko­zottan minőségi javulást kell elérni minden tantárgynál, de különösen a magyar nyelv és irodalom tanításánál. Fel kell számolnunk az itt jelentkező sematizmust, fel kell használ­nunk a nagy irodalmi művek­ben rejlő eleven és hatékony energiákat. Nagy íróinkat és költőinket élményszerűen, a tanulók számára a lehető leg­gazdagabb formában kell meg­szólaltatnunk. Hazafiságuk ne csak elméleti jellegű legyen, amely szépen hangzó szavak­ban merül ki, hanem értékes gyakorlati hazafiság, amely szerves tartozékának érzi az áldozatvállalást a nép, a nem­zet érdekében. Magyar építőművész küldöttség utazott Lengyelországba Hétfőn délben a Ferihegyi repülőtérről magyar építő­művész küldöttség utazott kétheti tanulmányútra a Len­gyel Népköztársaságba. A de­legáció vezetője Tabéry Iván építőművész, tagjai: J­ör­ner József, Rimanóczy Gyula és Valentiny Károly Ybl-dí­­jasok, Papp Imre, Zoltán László, Mikolás Tibor és Ke­resztúri Sándor építőművé­szek. A delegáció a lengyel vá­ros- és lakásépítkezéseket ta­nulmányozza majd. Útjük so­rán Varsó, Gdansk, Katowice, Krakkó, Szczecin és Nowa- Huta városokat látogatják meg, ahol a fővárosi, vidéki városi és ipari lakótelepülé­sek tervezési módszereit ta­nulmányozzák. ■Kedd. 1954. június 1« A BERLINI HATÁROZATOK ÉS A NÉMET NÉPSZAVAZÁS K­­ét fontos határozat szüle­­­­tett az elmúlt héten Ber­linben. Az egyiket a Béke Világtanács, a nemzetközi bé­kemozgalom vezérkara, a má­sikat a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája hozta. Mindkét határozat a béke megvédésére és biztosítá­sára irányul. A Béke Világta­nács úgy döntött, hogy — az atomfegyverek előállításának és alkalmazásának megtiltá­sáért, továbbá az indokínai fegyverszünet tm­egvalósításáért folytatott küzdelemmel egy­idejűleg — fokozni kell a har­cot a bonni és párizsi háborús szerződések ellen, valamint a német kérdés békés megol­dása mellett. A népi kamara pedig elhatározta, hogy a né­met egység megteremtése és a háborús szerződések elvetése ügyében népszavazást kezde­ményez egész Németország területén. A Német Demokra­tikus Köztársaság területén — a törvényhozási döntés szerint — június 27-én, 28-án és 29-én lesz ez a plebiscitum. Felszó­lítást intéztek a bonni kor­mányhoz, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban is ren­dezzenek hasonló népszava­zást. A Béke Világtanács új ber­lini határozata hangoztatja, hogy" mozgósítani kell az egész világ békeharcosait a bonni és párizsi háborús szerződé­sek megsemmisítésére, Nyu­­gat-Németország remilitarizá­­lásának megakadályozására és a német kérdés békés megol­dását célzó külügyminiszteri megbeszélések mielőbbi foly­tatására. A magyar nép leg­szélesebb rétegei teljes helyes­léssel fogadják és minden ere­jükkel támogatják a Béke Világtanácsnak ezt a határo­zatát. Népünknek ezt az érzé­sét és felfogását tolmácsolta Rákosi Mátyás, amikor a Magyar Dolgozók Pártja kon­gresszusán mondott záróbeszé­dében kifejtette: »A mi kon­gresszusunkkal egyidőben tar­totta üléseit Berlinben a Béke Világtanács és kidolgozta a béke megvédésének újabb fel­adatait. A kongresszus nevé­ben kijelenthetem, hogy a magyar dolgozó népre mindig bizton támaszkodhatnak ott, ahol a béke nagy ügyének megvédéséről van szó.­ A Német Demokratikus Köz­­társaság népi kamarájá­nak a német népszavazássa­l kapcsolatos döntése gyakorlati módon kívánja elősegíteni a régóta vajúdó német kérdés megoldását. A népi kamara abból indult ki, hogy elsősor­ban maga a német nép ille­tékes saját sorsának megha­tározásában és a német nép­szavazás eredménye után sok­kal könnyebb dolguk lenne az újból összeülő külügyminisz­tereknek. A Német Demokra­tikus Köztársaság parlamentje természetesen csak Németor­szág egyik részében szólítaatja hivatalos formában az urnák elé a népet és ahhoz, hogy a másik részben is ugyanilyen népszavazás lehessen, elenged­hetetlen a bonni szövetségi gyűlés hozzájárulása. Egyelőre az a helyzet, hogy Bonn nem mutat hajlandóságot erre a plebiscitumra. Sem a bonni kormánykörök, sem a mögöt­tük álló washingtoni diplo­ma­ták nem merik az urnák elé engedni a nyugatnémetországi lakosságot, mert jogos a félel­mük, hogy a nyugatnémet tö­megek a megszállás szinte végtelen prolongálásának ter­ve ellen és a háborús szerződé­sek ellen, egyben Németország egysége mellett és a békés fej­lődés mellett szavaznának. Bár Nyugat-Németországban aligha kerülhet sor most népszava­zásra, a Ném­et Demokratikus Köztársaságban a népszavazást mégis megtartják. Lehetetem, hogy a »keleti németek« erő­teljes akaratnyilvánításán­ak ne legyen majd komoly hatása a »nyugati németek” sorsának alakulására és a német kérdés nemzetközi megoldásának elő­segítésére is. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájá­nak a népszavazás ügyé­ben összehívott ülésén Otto Nutschke miniszterelnökhelyet­tes indokolta meg a kormány javaslatát. Hangoztatta, hogy a bonni és párizsi szerződések elvetése nélkül sohasem való­sulhat meg az egységes Német­ország, viszont az egységes Né­metország nélkül sohasem te­remthető meg a békés Európa. A kettészakított Németország egyben a kettészakított Euró­pát jelenti, így tehát mind a békét akaró német népnek, mind a békeszerető európai népeknek az az érdekük, hogy a bonni és párizsi szerződések ne valósuljanak meg, s a kon­tinensen ne állandósuljon a Németországot kettéválasztó demarkácionális vonal. Az­­európai védelmi közös­ség" esetleges megvalósulása után Nyugat-Németország né­pének nem is lenne joga arra, hogy a német egység ügyében dönthessen. A hírhedt Jakob Kaiser, a napról napra re­­vans-szólamokat hangoztató bonni miniszter nyugat­­berlini lapja, a Der Tag, nem­régiben szó szerint a követke­zőket írta: »A szövetségi köz­társaság a bonni szerződés életbelépése után nem hatá­rozhatna többé az újraegye­sítés kérdésében. A szerződés 2. pontja szerint az összné­­met kérdések, közöttük az újraegyesítés és a békeszerző­dés ügye, a nyugati hatalmak számára fenntartott jogok közé tartoznak.* Amennyiben tehát a német nép nem akadályozza meg — az egész világ békeharcosai­val együtt — a bonni és pá­rizsi háborús szerződések életbeléptetését, később sok­kal, de sokkal nehezebbé vá­lik a német egység meg­teremtése és a német egység hiánya miatt állandósuló európai "háborús tűzfészek­" megszüntetése. Ezért hatá­rozta el a Német Demokra­tikus Köztársaság népi kama­rája a történelmi jelentőségű népszavazás elrendelését. A­­két Németország­ — a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság — más-más nemzetközi jogi helyzetben van. A Szovjetunió kormánya visszaadta a németországi szovjet övezethez tartozó Né­met Demokratikus Köztársa­ságnak teljes szuverenitását. A Német Demokratikus Köz­társaság saját belátása szerint határozhatja meg belső és külső ügyeit, beleértve a Nyugat-Németországhoz fű­ző­dő ügyeket is. Ezzel szem­ben Nyugat-Németország nem nyerte vissza szuverenitását. Ott továbbra is érvényben maradt a megszállási statú­tum és a nyugati főbiztosok vétója. Sőt, a nyugati hatal­mak — a bonni és párizsi szerződésekkel — még jobban korlátozni óhajtják Nyugat- Németország népének önren­delkezési jogát. Az Adenauer-kormány tag­jai, az újból szerephez jutott hitlerista generálisok, a bonni »biztonsági« szolgálatba újból beillesztett SS-funkcionáriu­­sok, a raj­na vidéki és fuhr­­vidéki nagyiparosok segéd­kezet nyújtanak a német nép szabad akaratnyilvánítás­ jo­gának ehhez a korlát­ozásá­hoz. Ezek a népellenes össze­esküvők nem akarják, hogy Nyugat-Németország népe ex­­pressis verbis dönthessen a háborús szerződések és a né­met egység kérdésében. Nos, ha a nyugatnémetországi tö­megeket mesterségesen el­zárják akaratuknak népsza­vazás útján történő kinyilvá­nítása elől, akkor helyettük is azoknak kell megszólal­niuk, akiknek módjuk van a szabad beszédre! A Német Demokratikus Köztársaságban június végé­re kitűzött népszavazásnak kétszeres jelentőséget ad, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban élő németek millióinak és millióinak; nem­csak a saját hangjukat kell hallatniok, hanem az egész német nép hangját, a szuve­rén állami létüktől megfosz­tott nyugatnémetországi né­metek hangját is! Sós Endre amiimmimmiiiiii Hiiiiiiiiinimimiiiniiim* Vas- és Fémhulladékipari Vállalat férfi segédmunká­sokat keres ócskavasrako­dásra és szállításra. Dolgo­zóinknak kétrésze­ munka­ruhát, esőkabátot, bakan­csot biztosítunk védőöltö­zetként. Vidékiek részére munkásszállót és kedvez­ményes áron ebédet bizto­sítunk. Cím: Budapest, VII., Madách Imre­ út 7. mtmtt miiiimiimmi Mimmmiimimm MiHHii

Next