Magyar Nemzet, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-01 / 154. szám

Csütörtök, 1954. j­ú­l­i­u­s 1. Magyar N­et. ____a A főváros lakosságának jobb ellátásáról tárgyalt a városi tanács ülése Egy falu vissza akarja szerezni becsületét Szerdán az Újvárosháza nagytermében ülést tartott a Budapesti Városi Tanács. Az ülésen megjelent Bognár Jó­zsef bel- és külkereskedelmi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, vala­mint a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének több tagja. A tanácsülés rész­vevői nagy szeretettel köszön­tötték Harrer Ferenc tanács­tagot, a pénzügyi állandó bi­­zotság elnökhelyettesét, aki most töltötte be 80. életévét. Napirend előtt Osztrovszki György, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára tett előterjesztést. Javasolta, hogy a tanács a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Központi Bio­lógiai Kutatótelepe és Köz­ponti Botanikus Kertje elne­A napirend első pontjaként­­ Pongrácz Kálmán, a végre­hajtó bizottság elnöke számolt be a végrehajtó bizottságnak a legutóbbi tanácsülés óta vég­zett munkájáról. — A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa kü­lön napirendi pont keretében tárgyalta az államigazgatás és a tanácsok feladatait — mon­dotta. — A végrehajtó bizott­ság feladata, hogy a legköze­lebbi tanácsülés elé javasla­tot terjesszen a kongresszus határozatainak alapján a ta­nács előtt álló feladatokról. Pongrácz Kálmán ezután rá­tért a végrehajtó bizottság munkájának taglalására. •­ A végrehajtó bizottság II. negyedévi munkatervének legfőbb célkitűzése a Köz­ponti Vezetőség határozatán alapuló kormányprogramm végrehajtása volt — mon­dotta. — Munkatervi fő felada­tainkat a következőkben tűz­tük ki: a szükségletek kielé­gítésének javítása, a tömeg­­kapcsolatok további szélesíté­se, a vezetés munkájának megerősítése. Munkatervün­ket nagyrészben teljesítettük. A helyiipar — A helyiiparral foglalkoz­va megállapíthatjuk, hogy a helyiipar a lakosságnak ma már nemcsak több, hanem jobb minőségű és gazdagabb választékú árut termel. Jelen­tősen megnöveltük a nagyke­reskedelem kikapcsolásával a kisipari szövetkezeteik, válla­latok és a helyi kiskereskede­lem közötti közvetlen árufor­galmat. A helyiipari vállala­tok első negyedéves tervüket 117 százalékra teljesítették. El kell érnünk, hogy az év végéig a helyiipar tevékenységének 73 százaléka a lakosság köz­vetlen szükségleteit elégítse rá . A minisztertanács hatá­rozata alapján a mai napig körülbelül 4500 kisipari enge­délyt adtunk ki. A kisiparosok számára a kerületi tanácsok mintegy 900 üzlethelyiséget utaltak ki. Közel 6 millió fo­rint rövidlejáratú kölcsönt nyújtottunk olyan kisiparosok­nak, akik tevékenységüket sa­ját erejükből nem tudták meg­kezdeni.­­ Mindez azonban még csak a kezdet. A jövőben a kon­gresszus határozata alapján a lakosság életszínvonalának emelése érdekében fő figyel­münket a helyiipar és a helyi erőforrások fokozottabb fej­lesztésére és felhasználására kell fordítanunk.­­ Fejlődés mutatkozik a ke­reskedelem munkájában is. Ez év első negyedében a for­galom 2,2 százalékkal, az el­adott áruk mennyisége 7,7 százalékkal volt nagyobb, mint 1953. év hasonló idősza­kában. A termelői felhozatal növekedése következtében az áprilisi átlagos árszínvonal 33,5 százalékkal volt alacso­nyabb az elmúlt évinél. A vá­rosi tanács felügyelete alá tar­tozó kiskereskedelmi vállala­tok ez évben 71 új boltot nyi­tottak és 104 helyen bővítették üzleteiket. Közüzemi szolgáltatás és közlekedés Ezután a budapesti közüzemi szolgáltatás nehézségeiről be­szélt. — Az 1952. év szélsőséges meleg nyara és az 1953/5­1. év rendkívüli száraz és hideg tele élesen felszínre hozta vízszol­gáltatásunk hibáit. A sziget­lyezésére bocsássa rendelke­zésre a Hűvösvölgy területé­hez tartozó, a Törökvészi-út­­tól, a Szalonka-úttól és a Hi­­degkuti-úttól északra eső kö­rülbelül 500 katasztrális hold területet. Ezen a területen le­hetőség nyílik a növények éle­tének, tulajdonságainak vizs­gálatára, ásványi, kőzeti és földtani bemutató létesítésére, esetleg az Állatkert elhelye­zésére, mesterséges tó létesíté­sére és a gazdasági növények országos központi fajtagyűjte­ményének létrehozására. A ku­tatótelep és a botanikus kert kiépítése a tervek szerint 15— 20 év alatt történik meg, mint­egy 100 millió forintos beruhá­zással. A városi tanács az előter­jesztett javaslatot elfogadta. szentmiklósi és margitszigeti víznyerő területeink csápos­­kútjait fejlesztjük és felújít­juk a káposztásmegy­eri ter­melő telep részben elavult kút­­jait. Ez év végére napi 60.000 köbméterrel több vizet biztosí­tunk a lakosság számára. A gázszolgáltatás az elmúlt év­ben sem minőségileg, sem pe­dig mennyiségileg nem volt ki­elégítő, nagyszámban romlot­tak el a gázmérők. A gáz­átalány megállapításának módja a fogyasztók számára méltánytalan volt, az állam számára pedig anyagi kárral járt. A végrehajtó bizottság döntése alapján az átalány­­összegeket ma már gyorsabban és egyszerűbben állapítják meg.­­ A főváros közlekedése egyáltalában nem kielégítő, az általános zsúfoltságot nem tudtuk csökkenteni. Budapest közlekedésének megjavítására 61 új autóbuszt és 25 új troli­buszt állítottunk eddig forga­lomba. A kormány határozata alapján a főváros la­kossága ez évben 200 autóbuszt, 100 tro­libuszt és 100 taxit kap. A gyártás üteme lassú. Mi azon­ban minden körülmények kö­zött ragaszkodunk a határozat végrehajtásához. Ebben az év­ben 50 darab új villamos-pót­kocsit állítanak forgalomba. Az új motorkocsik tervezése be­fejezés előtt áll és ősszel meg­indul az első két prototípus gyártása. Lakásépítés A közlekedési problémánál is súlyosabb a lakáshiány. A tanácsi szervek munkájának része volt abban, hogy a múlt év szeptemberében már 11 he­lyen megkezdődhettek a lakó­telep építkezések, összesen 4000 lakással, 1953. év végéig pedig 6000 lakás építése indult meg. Ebben az évben 522 rom­lakást hozunk helyre.­­ A tatarozási munkáknál mutatkozó súlyos elmaradá­soknak elsősorban a szerve­zetlenség az oka, mert a meg­felelő anyagokról a felsőbb szervek nem gondoskodtak és hiányzik a szakszerű ellenőr­zés is. Jelenleg például csak 53 tatarozási munka van folya­matban. Új tatarozási munkát az E. M. vállalatai nem kezd­tek el. Alig jobb a helyzet a tanácsi tatarozó vállalatok áthúzódó munkáinál. Jelenleg a tanácsi vállalatok körülbelül kétezer dolgozója 150 ház tata­rozásán dolgozik.­­ A családiház-építési ak­ció iránt a dolgozók részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg. Eddig a városi tanács a kerületeknek 2030 telket adott le az igénylők részére, ebből a kerületek 675 igénylő részére 577 házhelyet osztot­tak ki.­­ Az új kormányprogramm alapján nőtt a tanács beruhá­zási kerete: 288 millió forint­ról 321 millió forintra emel­kedett. A beruházási keretnek még további emelése is vár­ható. A kormányzat elsősorban a lakosság életszínvonalának emelését szolgáló beruházási összegeket növelte. A beruhá­zási terv teljesítése azonban nem halad megfelelően. Külö­nösen kedvezőtlen a teljesítési arány az építési munkáknál, ahol a 205 millió forintos évi keretből április végéig csak 13 százalék valósult meg. Az el­maradáshoz hozzájárul, hogy a felettes hatóságok a nagy létesítmények terveinek jóvá­hagyását vontatottan intézik. Nagy mértékben akadályozza a tervteljesítést a beruházási bürokrácia is. A tanácsok ön­állósága egyáltalán nem érvé­nyesül. Egészségügy, közoktatás — A lakosság egészségügyi helyzete az elmúlt negyedév folyamán nem volt a legked­vezőbb. A betegellátást és a körzeti orvosi munkát újabb 12 rendelő létesítésével javí­tottuk. Intézményeinkben na­ponta közel 70.000 beteget ke­zelnek. Kórházaink élelmezési színvonala az elért eredmé­nyek ellenére sem kielégítő. Hiányosságaink vannak felsze­relés és főleg szállítóberende­zés terén is. A közoktatás kérdéseivel kapcsolatban Pongrácz Kál­mán rámutatott, hogy a most befejezett iskolai évben mind a magaviselettel, mind pedig az alapvető fontosságú tantár­gyakkal kapcsolatban fejlődés tapasztalható. Az oktatási munkát nehezíti a tantermek zsúfoltsága és rossz állapota, azért ebben az évben több mint 10 millió forintot fordí­tunk általános iskolák épüle­teinek és berendezéseinek ja­vítására. A népművelési munkáról a következőket mondotta: — A második negyedévben több mint 3000 volt az ismeret­­terjesztő előadások száma. Ez mintegy 50 százalékkal több, mint az előző év azonos idő­szakában. Jelentősen emelke­dett az előadások színvonala is. Az év első hónapjában a budapesti mozikat 11 millió lá­togató kereste fel, szemben a múlt évi 7,5 millióval. A szín­házak látogatottsága a tavalyi 83 százalékról 95 százalékra emelkedett. Népszerűségben az Operaház vezet. Az utóbbi idő­ben egyes vendéglőkben és mulatókban nívótlan, ízléste­len műsor­számok­at adtak elő. A végrehajtó bizottság fontos feladatának tartja, hogy ezen a téren rendet teremtsen. A tanácsülések tapasztalatai alapján megál­lapíthatjuk, hogy a kapcsolat a lakosság és a tanácso­k között szorosabbá vált. A tanácsok irányító tevé­kenysége észrevehetővé válik a végrehajtó bizottságok mun­kájában. Az utóbbi időben a végrehajtó bizottságok munká­jában javult a kollektív ve­zetés. Tömegkapcsolataink ja­vulása mellett megállapítható, hogy meggyorsult az ügyinté­zés, lelkiismeretesebben inté­zik a lakosság kérelmeit, pa­naszait. — A tanács dolgozói öröm­mel fogadták a párt és a kor­mány jelentős intézkedését, a május 1-i hatállyal végrehaj­tott bérrendezést. A tanácsi alkalmazottak fizetése átlag 11 százalékkal emelkedett. Feladatok Pongrácz Kálmán végül a feladatokról beszélt: — Az előttünk álló felada­tok közül elsősorban az őszi tanácsválasztásokra kell ala­posan felkészülni. Olyan vá­lasztási rendszerre térünk át, ahol a dolgozók a tanácstago­kat területi alapon, személy szerint választják. További feladatunk, hogy a városi ta­nács területén végrehajtsuk a racionalizálást. Az államigaz­gatás és a helyi tanácsok mun­kájának szocialista elvek alap­ján való átszervezése megkö­veteli a gazdasági szervezet átformálását, a hatalmi és igazgatási szervekkel való összhangját, a túlzott közpon­tosítás megszüntetését, az ap­parátus munkájának egysze­rűsítését, olcsóbbá és gyorsab­bá tételét.­­ Nem kétséges, hogyha az elmúlt három hónap alatt el­ért eredményeket továbbfej­lesztve, teljes erőnkkel és tu­dásunkkal dolgozunk pártunk III. kongresszusa irányelvei­nek és a kormány progr­amok­­jának megvalósításáért, az eredmény nem marad el és eleget tehetünk a fokozott igé­nyeknek, amelyeket pártunk és kormányunk, a dolgozó nép a tanáccsal szemben támaszt. — fejezte be beszámolóját Pongrácz Kálmán. A felszólalások után a ta­nácsülés határozatot hozott arról, hogy a helyi vállala­tokkal kapcsolatos problémá­kat háromtagú küldöttség is­mertesse a minisztertanács elnökével. A tanácsülés ezután a buda­pesti lakóházak házirendjét vitatta meg. A házirendet né­hány módosítással elfogadta. A Budapesti Városi Tanács ülése ezzel véget ért. »— Bolond, aki fizeti az adót.. . legalább a felét az idén is elengedik ... Úgy lesz, meglássátok, mint tavaly ... Ez a hír kapott szárnyra tavaszon a Mátra koszorújá­ban lapuló Gyöngyöspatán. S nem volt, aki okosan, szépen megmagyarázza: önmaga el­lensége az, aki nem fizeti az adót, nem teljesíti beadását. Nem volt senki a faluban, aki­nek szava legyőzte volna a hazugságok áradatát...« Május elején írtuk ezt Gyöngyöspatáról, erről a nö­vekedő, gazdagodó községről. A hibák jórészének okát a tanács munkájában véltük fel­ismerni. A faluját gyenge kézzel irányító tanácselnök­ben, aki nem gazdája közsé­gének, Géher József tanács­elnökkel, akkor beszélgettünk mindenről. Azt kérte, nézzük meg néhány hét múlva, ho­gyan változott meg Patán az élet. Ami még kijavításra vár Most útközben újra Gyön­gyöspatára, a járási ügyészség vezetőjétől, dr. Marász Miklós­tól hallottuk: itt volt a legfőbb ideje, hogy a patai tanács összeszedje magát, mert az elmúlt hónapokban a törvé­nyesség betartásával kapcso­latban nem egyszer foglalkoz­tatta a járási ügyészséget is. Az ügyész asztalán egész halom fekszik gyöngyöspatai aktákból. Jórészük a cserein­gatlanok kérdésével kapcso­latos. — A tagosítással összefüggő csereingatlanok kérdésében helytelenül járt el a patai ta­nács — mondja Marász Mik­lós. — Nem mutatta meg az érdekelteknek, ki, hol kapott csereingatlant. Egymásután futottak be a törvényes jogu­kat kereső gazdák bejelenté­sei. Minden összekuszálódott, senki sem tudta, hol az új földje. A tanács tehetetlen volt, mégis csak júniusban for­dult hozzánk, ahelyett, hogy már márciusban kérte volna a segítségünket Néhány órával később be­szélgettünk Patán az érdekel­tekkel. Hegedűs Józseffel, aki jóhiszeműen elfoglalta Ká­posztás Ferenc földjét, Balogh Istvánnal, aki a Berecz Ferenc holdjait szántotta az idén, Galcsó Mihállyal, aki Cinkó­­cziékkal akadt össze a csere­ingatlan dolgában. Még ma sem tudják pontosan, kinek a földjén dolgoznak: a sajátjukén-e, vagy másén. A napról napra zajló csetepaték a föld körül rontották a köz­ség légkörét. A járási ügyész gyakran járt kint Patán, ahol más bajok is adódtak.­­ Múlt év áprilisában a ta­nács egy régóta folyó családi háborúságba avatkozott és önkényesen megcserélte ifjú Berecz János és özv. Berecz Károlyné lakását. Törvény­­sértő módon, kilakoltatással, karhatalom igénybevételével tette ezt. Mi óvást jelentettünk be az üggyel szemben, majd fegyelmit kértünk a tanács­elnök ellen a törvényes ren­delkezések megszegése miatt. Géher tanácselnök ekkor el­fogadta az ügyészség óvását, de a lakáscserét még a mai napig sem állította vissza. Csoda-e hát, hogy a patai ta­nács még mindig nem bírja a lakosság bizalmát?! Ezek után kíváncsian vártuk a patai viszontlátást. Ami már javulóban A tanácsházát, mely a leg­utóbbi látogatásunkkor pisz­kos, rendetlen, elhanyagolt épület volt, kívül-belül rend­behozva, kicsinosítva találtuk. Friss fehér festés a falakon, az ablaküvegek tisztára m­o­­sottan ragyognak a napfény­ben. Még virág is került az ablakba, ha csak egy-két cse­­répnyi is. Géher tanácselnök előveszi a begyűjtési naplót, az adó­könyvet, hogy tanúsítsa: Pata vissza akarja szerezni becsü­letét és ők a tanácsban ezért mindent elkövetnek. — Itt a bizonyíték, törleszt­­jük az adósságot! — mutat a begyűjtési naplóra, ami való­ban igazolja, hogy nyolc mar­hával teljesítették a pataiak marhahúsbeadásukat, sertés­sel még túl is haladtak, csak a tojás és baromfi körül van még némi tartozásuk. Nincsenek már a pataiak a járás utolsói között, a 12-ik helyre rukkoltak előre. Úgy­látszik, arcom elárulja, hogy örülök az eredménynek, mert Tábi elnökhelyettes a másik jó hírrel hozakodik elő. — Május első hete óta az adófizetés körül is nagy for­dulat állt be Patán. Kerek 130.000 forint folyt be adóhát­ralékból. Van ugyan még hát­ralékunk, de bízunk benne, hogy most már lassan bejön a többi is ... Azt már nem ők mondják el, hanem a falu egyik hangadó középparasztja, hogy mi aka­dályozta eddig az adófizetést ebben a mátravidéki község­ben. — Elhittük, magam is elhit­tem, mikor azt suttogták itt is, ott is, nem kell adót fizetni, mert elengedik az idén is, úgy mint tavaly. Hát nem nagyon siettünk vele... De mikor lát­tuk, hogy Bernát Ferencék há­zát lezálogolták, csak rájöt­tünk: bennünket félrevezettek. Hiszen az idén kevesebbet kí­ván tőlünk az állam, mint ta­valy — azt meg minden idő­ben meg kell adni, ami az ál­lamé ... Be is fizette Bernát három nap alatt a 12.000 fo­rinton felüli tartozását, hogy minél előbb feloldják a zárla­tot a házáról. Nem mondom, én is bevittem a hátralékos 800 forintot. Tábi elnökhelyettes csende­sen bólint. — így igaz, ahogy János bá­tyám mondja. De sokat segí­tett a kongresszus is. Mindenki olvashatta az újságban, hall­hatta a rádión, az adót fizetni kell — a notórius nemfizetők­kel szemben pedig erélyes kéz­zel fogunk eljárni. Hát most egyenesen haladunk ezen az úton és nem térünk le róla... A tanácselnök vállalása A tanácselnök időközben so­kat gondolkodott azon, hol is vétette el, miben is hibázott. Rájött: csak a tanácsházáról nem lehet irányítani a falu életét. Ott csak akták vannak, papírok. Meg kell keresnie a mögöttük élő embereket, a fa­­luban, a határban. Hogy eddig nem ezt tette — vagy legalább is nem eléggé tette —, abból adódtak a tagosítás körüli hi­bák, a kényszerű­­lakáscsere­, ígéri, hogy a helytelen tagosí­tást a gazdasági év végén meg­nyugtatóan rendezik. De a la­káscsere ügyében úgy látszik még mindig nem egészen tisz­ta Géher József lelkiismerete; nem tudja megindokolni, miért nem szerzett érvényt a törvényességnek özv. Berecz­­né lakásügyében. — Majd sor kerül most már arra is. Nem megy minden egyszerre ... Fontos, hogy az embernek tiszta legyen a feje... Jó dolog ezt Géher Józseftől hallani. A múltban bizony nem sokat gondolt ilyesmire. Mikor célzást teszünk erre, vérvörös lesz barnapiros arca. Kényes kérdés ez, nehéz az embernek beszélni róla. De a válasz mutatja: Gyöngyöspata tanácselnöke megtalálta a he­lyes utat. — Nem látott engem eddig sem Patán senki részegen. Nem mondom, ittunk néha: tojásbegyűjtéskor, névnapo­kon, lakodalomban. Nehéz do­log visszautasítani a barátság­gal nyújtott pohár bort. Meg­sérteni sem szeretnénk senkit vele. De mostanában nagyon ügyelek erre, minden pohár bort meggondolok. És válla­lom, hogy tiszta fejjel, erős kézzel, okos szóval rendet te­remtek a falumban! Az eddigi eredmények arra engednek következtetni: a pa­tai tanácselnök állja szavát, s amit vállalt, becsülettel el­végzi. Fehér Rózsa Pongrácz Kálmán Budapest fejlődéséről Sikeresen valósul meg az egyéni családiház-építés programmja A minisztertanács — mint ismeretes — ez év januárjában határozatot hozott a lakosság egyéni építkezéseinek telek­­juttatással, adókedvezménnyel, a főbb építőanyagok árának újabb leszállításával, valamint indokolt esetben kölcsönnel történő segítésére. Az épí­tési kölcsönök céljaira a mi­nisztertanács 180 millió forin­tot bocsátott rendelkezésre, amely a múlt évi, hasonló cél­ra biztosított összegnek mint­egy négyszerese. A miniszter­­tanács az Országos Takarék­­pénztárt bízta meg a kölcsön­összegek szétosztásával. A kormányhatározat a dol­gozók széles körében nagy visszongra talált és az Orszá­gos Takarékpénztár a rendel­kezésre bocsátott összeget az első félévben szétosztotta az arra igényjogosultak között. Ez a körülmény, valamint az, hogy egyre többen határozzák el magukat a saját anyagi erőből való építkezésre, biz­tató jel arra, hogy az egyéni családiház-építés tervezett évi programmja megvalósul és sok ezer családi ház fog az év végéig elkészülni. A szerdai napfogyatkozás A szerdai részleges napfo­gyatkozásnak mintegy három­száz nézője volt a budapesti Uránia bemutató csillagvizs­gálóban. A csillagvizsgáló munkatársai négy távcsövén végeztek tudományos megfi­gyeléseket, két távcső pedig a számos látogató rendelke­zésére állt. A távcsövekről ernyőre vetítették a napfogyat­kozás képét, s a tudományos dolgozók megmagyarázták az érdekes természeti tünemény okát és lefolyását. Mozgó napraforgók a körúton Szerdán délután, úgy két óra tájban meglassul a for­galom a körúton. Óvatosan, körültekintően hajtanak az autók, villamosok vezetői, hisz a járókelők elővigyázatossá­gára most nem lehet számí­tani. Az emberek, mint mozgó napraforgók, ég felé fordított arccal járkálnak át az úttes­ten s a közlekedési rendőrök­nek bizony van elég dolguk. A ráérőbbek a járdán cso­portokba verődve tekintgetnek felfelé. Néhány kormozott üveg is előkerül és kézről­­kézre jár. A napszemüveg csődöt mondott. Akik ezzel próbálkoznak, röpke pillanat alatt csalódva kapják vissza fejüket s kissé elkábulva hu­nyorognak. A kormozott üveg viszont „veszélyeket« rejt ma­gában s egyik szemüveges bá­csi, aki buzgóságában (vagy rövidlátásában) túl közel tar­totta orrához a »műszert«, ha­marosan harsogó kacagás kö­zéppontjába s kerül. Azután olyan arccal, mint a tudo­­mányszomj mártírja, törülgeti magáról és keni szét még job­ban a megbélyegző fekete­séget. Az esemény főszereplője­­ szégyenlős. Mintha zavarná, hogy ennyien nézik, időnként, lámpalázas színészhez hason­lóan, diszkréten elvonul a fel­hőfüggöny mögé. De annál na­gyobb a siker, mert így már azok is zavartalanul nézhetik, akik nem rendelkeznek kor­mosüveggel. Az áttetsző felhő­takaró mögött szabad szemmel is nagyszerűen látni a fogyó égitestet, amelynek — 14 óra 45-kor már — több mint felét »leharapta­ a Hold. Közben hűvösebb is lett és szürkefényű alkony borult a városra. Mellettem egy fiatal­ember tréfásan összébbhúzza magán a kiskabátot. Természe­tesen ez túlzás, de lehűlés va­lóban tapasztalható. A József-körúti Totózó napi törzsközönségében is megosz­lik az érdeklődés a nap­­fogyatkozás és a Magyaror­szág—Uruguay mérkőzés kö­zött. Sokan tekintgetnek kö­zülük felfelé, de közben Pus­kás, Budai és Czibor nevét is hallani. Hiába! Egy nap két ilyen esemény! Még szerencse, hogy nem egyidőben! Az egyik sportkedvelő meg is jegyzi bánatosan: — Milyen igazságtalanság! A nap mennyivel messzebb van, mint Lausanne s mégis látjuk — csak egy kis darab üveg kell hozzá! — Na és? — válaszolja rög­tön a másik. — A mérkőzést is hallhatjuk — csak egy rádió kell hozzá! Félnégy tájban már oszla­doznak a csoportok. A pesti utca élete visszazökken a terv­­hes kerékvágásba. Legfeljebb egy-két járókelő áll meg rö­vid időre és pislog felfelé, je­lezvén, hogy odafenn még nem állt teljesen helyre a rend..­. (meh)

Next