Magyar Nemzet, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

2 Otto Grotewohl miniszterelnök fogadta Puskin nagykövetet Berlinből jelenti az ADN. Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke csütörtökön be­mutatkozó látogatáson fogadta G. M. Puskint, a Szovjetunió­nak a Német Demokratikus Köztársaságba újonnan kine­vezett nagykövetét. Paul Scholz miniszterelnök­­helyettes, mező- és erdőgazda­sági miniszter pénteken fo­gadta bemutatkozó látogatáson G. M. Puskin nagykövetet. A nagykövet ugyanezen a napon látogatást tett Loch minisz­terelnökhelyettes pénzügymi­niszternél. Friedrich Ebert berlini főpolgármester ugyan­csak pénteken fogadta Puskin nagykövetet. Csaknem 200.000 nyugat berlini lakos szavazott az „európai védelmi közösség14 ellen Berlinből jelenti az MTI. A központi népszavazási bi­zottság pénteken megtartott ülésén közölték, hogy 1954. jú­lius 29-éig 199.484 nyugatber­lini lakos vett részt a népsza­vazáson. 190.108 nyugatberlini lakos a­­békeszerződés megkö­tése és 2945 az európai vé­delmi közösség létrehozása mellett foglalt állást, 6431 sze­mély üres lappal szavazott. A központi népszavazási bizott­ság ezzel kapcsolatos közle­ménye hangsúlyozza, hogy a genfi értekezlet eredményes befejezése és a szovjet kor­mány új jegyzéke ismételten előtérbe helyezte a német kér­dés békés megoldásának szük­ségességét. Ottó John megvilágította egy amerikai hírszerző tiszt öngyilkosságának hátterét Berlinből jelenti az MTI. Dr. Ottó John, a nyugatnémet al­kotmányvédelmi hivatal el­nöke, aki — mint ismeretes — szakított az Adenauer-rend­­szerrel és átjött Berlin demo­kratikus körzetébe, nyilatko­zatban világította meg azokat az okokat, amelyek Wolfgang Höfert, a CIC amerikai kém­szolgálat német származású századosát, aki legutóbb Nyu­gat-Berlinben működött, július 23-án öngyilkosságba kerget­tek. A nyilatkozat a többi között a következőket hangoztatja: — Wolfgang Höfer, aki va­laha iskolatársam volt, a hit­leri uralom idején félzsidó származása miatt kénytelen volt Amerikába kivándorolni. Höfer 1945-ben az amerikai hadsereggel tért vissza Német­országba és azóta a CIC kém­szervezet szolgálatában állt. Ezt a tevékenységét előbb Karlsruheban és Stuttgartban, azután Majna-Frankfurtban, 1952 tavaszától 1953 augusz­tusáig Bonnban, legutóbb pe­dig Nyugat-Berlinben végezte. — Ez év július 16-án, ami­kor Nyugat-Berlinben talál­koztam Höferrel, volt iskola­társam megkért, menjek el a lakására, mert feltétlenül négyszemközt akar velem be­szélni. Höfer ott igen nyomott hangulatban közölte, hogy a CIC-nél végzett tevékenysége undorral tölti el, és egysze­rűen képtelen ezt a munkát tovább folytatni. Elmondotta, h­ogy hátat akar fordítani ed­digi tevékenységének és meg­kért: segítsem hozzá megfelelő álláshoz a nyugatnémet ipar­ban, vagy gazdasági életben. — Höfer, aki amerikai ál­lampolgár, s az amerikai had­sereg századosa volt, attól tar­tott: ha visszatérne az Egye­sült Államokba, egész életére ki lenne szolgáltatva a CIC- nek. Wolfgang Höfer ezután töredelmesen bevallotta ne­kem : nyugatnémetországi te­vékenysége során az volt az egyik fő feladata, hogy meg­figyelő és besúgó szolgálatot végezzen ellenem, mert az amerikaiak, mint Höfer han­goztatta, alapjában véve csak angol ügynöknek tekintettek. (Ottó John a második világ­háború idején az angol hír­szerző szolgálat kötelékében állt és később az angol meg­szálló hatóságok javaslatára került az alkotmányvédelmi hivatal élére.)­­ Ezzel kapcsolatban szóba került a nemrégiben meghalt dr. Scheidt volt főhadnagy ügye is. Scheidt legutóbb az Adenauer-kormány sajtóhiva­talában dolgozott. Hofer nyíl­tan beismerte, hogy Scheidt az ő alügynöke volt a bonni kancellári hivatalban, ahol kü­lönösen Lenz és Globke állam­titkárok ellen kellett besúgó tevékenységet végeznie.­­ Beszélgetésünk alapján újra nyilvánvalóvá lett előt­tem, hogy az amerikaiak mi­lyen aljas és szörnyű játékot űznek a németekkel. Wolf­gang Höfert a CIC kergette a halálba — fejeződik be Otto John n­yilatkozata. Bevan, Hoothby, Carlo Selimid és Sousselle a Kínai Népköztársaság elismeréséről Párizsból jelenti a TASZSZ. A genfi értekezlet sikeres be­fejezésével kapcsolatban a francia sajtó egyre gyakrab­ban veti fel a Kínai Népköz­­társaság elismerésének szük­ségességét. Az Express című hetilapban Bevan, az Angol Munkáspárt balszárnyinak vezetője kije­lentette: »Nem lehet mintegy társadalmi vesztegzár alatt tartani egy 600 milliós népet.« Boothby, a konzervatív kor­mány volt minisztere hangsú­lyozta, hogy az indokínai fegyver­szünet utat nyitott a Kínai Népköztársaság elisme­rése kérdésének megoldásához. Carlo Schmid, a nyugatné­met parlament alel­nöke kije­lentette, hogy »le kell győzni az Egyesült Államok ellenke­zését a kérdésben és be kell bizonyítani­a annnak a tételnek az ostobaságát, amely szerint a vörös Kína kormányzati rendszere a népre rákénysze­­rített diktatúra«. Carlo Schmid így folytatta: »Az a benyomá­som, hogy néhányszázmillió ■kínai paraszt más véleményen van ebben a kérdésben*. Jacques Soustelle, a fran­cia nemzetgyűlés vköztársa­­sá­gi szocialista* tagja kijelen­tette: »A mai Kína létezése olyan történelmi tény, amelyet ostobaság lenne el nem ismer­ni. A japán közvélemény szorosabb kapcsolatokat követel a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal Pekingből jelenti a TASZSZ. Az utóbbi időben az összes ve­zető japán lapok egyhangúan követelik, hogy a japán kor­mány változtassa meg külpo­litikáját. A Nippon Times a követke­zőket írja: »E lapok cikkei egész Japán közvéleményét tükrözik. Szorosabb kapcsolat létesítését követelik Kínával és a Szovjetunióval«. A lap a to­vábbiakban megállapítja, hogy a nyugati gyarmatosító hatal­mak »elvesztették tekintélyü­ket Ázsiában«. Nagy felháborodás Svájcban az amerikai óravámok felemelése miatt Bernből jelenti az MTI. Svájcban nagy felháborodást keltett az Eisenhower-kor­­mánynak az az intézkedése, amely 50 százalékkal emelte az órák behozatali vámját. Még azok a svájci lapok is, amelyek rendszerint fenntar­tás nélkül támogatják a wash­ingtoni politikáit, élesen bírál­ják ezt az amerikai intézke­dést és messzebbmenő követ­keztetéseket vonnak le az Egyesült Államok kormányá­nak külpolitikai vonalvezetésé­ről. A Gazette de Lausanne azt írja: »Meg kell állapítanunk, hogy a nagy amerikai köztár­saság legjobb barátai mélysé­gesen csalódtak..« A La Suisse szerint: »A washingtoni­­döntésnek súlyos következményei lesznek nem­zetgazdaságunkra ... Eisen­­hower ezzel a tettével aggodal­mat keltett, mert ezen keresz­tül megmutatja, hogy amikor saját érdekei úgy kívánják, mennyire figyelmen kívül hagyja más országok érdekeit. Sajnos, meg­­kell állapítani,­­hogy Svájc bizalma az Egye­sült Államok irányában nagy mértékben megingott.« A De Volksraat című am­­sterdami lap azt írja, hogy az Egyesült Államok elnökének lépése megingatta az európai országoknak a szabad­­ameri­kai kereskedelembe vetett bi­zalmát. Magyar Vorazol Fogadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nguen Long Bang, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete Fam Van Dong, a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság Moszk­vában tartózkodó miniszterel­nöki helyettese és külügyminisz­tere tiszteletére fogadást ren­dezett. A fogadáson részt vett: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hrus­csov, L. M. Kaganovics, G.M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, V. A. Malisev, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik,­­M. Z. Szaburov, valamint a­­szovjet közélet számos képvi­selője, a Szovjetunió külügy­minisztériumának felelős munkatársai, a szovjet kor­mány és kultúra képviselői, szovjet és külföldi újságírók, valamint a diplomáciai testü­let számos tagja. A külpolitika hírei A (Berlin, ADN.) A Német Damokratikus Köztársaság népi kamaráját augusztus 4-re összehívták. A 49. teljes ülés napirendjén szerepel a népi kamara választásáról szóló tör­vény is. A (Párizs, MTI.) A Le Po­­pulaire, a Francia Szocialista Párt hivatalos napilapja, a nyári szünetre való hivatko­zással, egy hónapra felfüggesz­tette megjelenését. Izrael diplomáciai hadjárata az angol-egyiptomi szerződés ellen A Reuter jelenti: Izraeli kö­rök Washingtonban közölték, hogy kormányuk a diplomáciai hadjáratba­ kezd, mivel az angol-egyiptomi egyezmény megkötése következtében »biztonságukat érzik fenye­getve". Izraeli diplomaták most arról igyekeznek meg­győzni az Egyesült Államok kormányát, hogy ne adjon ka­tonai segélyt Egyiptomnak, vagy legalább is ugyanakkor juttasson egyensúlyt fenntartó fegyvereket Izraelnek. McCarthy „szenátorhoz nem illő magatartásat* Washingtonból jelenti az AFP, hogy Flanders republi­kánus szenátor határozati ja­vaslatot nyújtott be az ameri­kai képviselőházban. Ebben indítványozza, hogy a szenátorhoz nem illő maga­tartásáért" ítéljék el McCarthy szenátort. Az Atlanti Szövetség tanácsa jóváhagyta a balkáni katonai paktum tervét A Reuter jelentése szerint Sztefanopulosz görög külügy­miniszter pénteken este közöl­te, hogy az Atlanti Szövetség tanácsa jóváhagyta a tervbe­vett balkáni katonai szövetsé­get. A tanácsnak az a véle­ménye, hogy "­a balkáni szö­vetség nem áll ellentétben a NATO elveivel..." A Presbiteri Világszövetség nyilatkozata Az MTI jelenti: A Presbiteri Világszövetség végrehajtó bi­zottsága július 28-án Prince­­tonban nyilatkozatot adott ki, amelyben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az amerikai hatóságok megtagadták Péter János püspökitől a beutazási ■vízumot, aminek következté­ben nem vehet részt a Presbi­teri Világszövetség Princeton­­ban megnyílt nagygyűlésén. Egy orosz nyelvtanár jegyzetei . .. Nyáron kezdtük meg a toborzást. Bekukkantottunk üzemeikbe, hivatalokba, üzle­tekbe, kórházakba, iskolákba s hívtuk az embereket tanfo­lyamainkra. Tizenöt-húszas létszámú kis csoportok alakul­tak: megtanulni az orosz nyel­­­vet, eredetiben' 'olvasni Tol­sztojt és Csehovot, beszippan­tani egy új világ levegőjét, be­­mélyedni kultúrájába. Tanár s tanítvány egyaránt hősi küz­delmet vívott a fáradság, a nemtörődömség, a pontatlan­ság ellen. A küzdelemben so­kan elhullottak... a gyengéb­beket legyőzték az úgynevezett objektív nehézségek. De egy­­egy kis bátor csoport minde­nütt megmaradt. Látogassuk meg őket.* Kőbánya. Új, hatalmas gyár. Fülsiketítő lárma, füst és por. Ebbe a káoszba valahonnan belecsendül egy fiatal, friss női hang, oroszul mondja: Nos, elvtársak, kezdjük! Megmoz­dulnak a nehéz munkáskezek s lassú mozdulatokkal kialakul­nak a furfangosnak tűnő ci­rill betűik. A táblánál — illet­ve az azt helyettesítő szekrény­­ajtónál — hatalmas termetű ember pironkodik, bizony el­felejtette, hogyan is írják a njae betűt. — Tudod, az a nagyfejű. — Az a fordított nagy H — bíz­tatják a többiek. A nagy kezet megfogja a tanárnő apró keze és kirajzolódik a nagy »Já« betű. Tudnak,­ tudnak ... De miért csak hárman vannak az órán? A többi tizenegy miért nem jött el?* Soroksár, XX. kerület. Fel­törtetek a zsúfolt HÉV-re, sze­retnék az óra elejére odaérni. Lehet, velem együtt itt szo­rong a tanár is, aki hetenkint háromszor teszi meg ezt az utat. Tévedtem: az öreg F. elv­társ már benn volt az osztály­ban. Az osztály szó itt nem túl­zás. Az üzem felső emelete va­lóságos kis tudományos erőd, apró tantermek, kitűnő táblák, iskolapadok. Az oktatók hang­ját kísérőzeneként követi a gépek morajlása. Ez a felső emelet szinte hívja szellemi tornára a fizikailag bizony fá­radt dolgozókat. A tanár igen jól tud oroszul, ismeri a nyelv minden kincsét, szépségét. Korát meghazudtoló lendülettel magyaráz: látszik, hogy szinte vederrel szeretné átönteni tudását hallgatóiba. Áhítattal is hallgatjuk, de csak ketten: az egyetlen hallgató és én, az ellenőr. Látni a tanuló arcán is, hogy bár nagyon fi­gyel s élvezi is az idegen nyelv csengését, de csak ritkán­ jut el hozzá egy-egy ismert szó s *az sem ver gyökeret, önmérséklet kell a tanítás­hoz, tanár elvtársaij.,, gyermek­cipőben kell haladnunk a be­szélni most tanuló tanítvá­nyaink mellett, az ő nyelvüket kell beszélnünk, mert ha ma­gasan szárnyalunk, a még bi­zonytalanul lépő lábak elma­radnak mellettünk. — Nem ez-e az oka, hogy csak egy hall­gató ül ebben a teremben? * Csepel. A Rákosi Művek erős munkalázas városában kere­setti az­­orosz csoportot. Itt, úgy tűnik nincsenek »ob­­jektív nehézségek«. Tíz férfi ül az asztal körül, írnak. Dol­gozatféléről lehet szó, mert igen komolyan és buzgón kör­­mölnek. Suttogva érdeklődöm a fiatal tanártól a csoport ösz­­szetételéről. Meglepve hallom, hogy a­­szurkoló diá­kok­ között ott ül Gazda Cséza és Fogarasi, Kossuth-díjas fő­mérnök. Kiderül, hogy Gazda »bácsi« a róla elnevezett moz­galom mellett az orosztanulás­nak is lelkes lendítője. A »dolgozatot« úgy bírálják el, hogy mindenki a szom­szédja füzetét javítja. Bebiák technikus arcán kaján mo­solyt látok, amint vastag, pi­ros vonalakat húz Drávavölgyi elvtárs füzetébe. A verseny győztese — Gazda Géza lett! Komolyan, megfontoltan felelnek a hallgatók: munkás, sztahanovista, Kossuth-díjas egyaránt tisztelettel fogadja a fiatal tanár oktatását. Óra végén átveszem a szót az elő­adótól, oroszul beszélgetünk. Nem jönnek zavarba. Egyszerű szavakkal megértetjük egy­mással kik vagyunk, mit dol­gozunk, hol dolgozunk, hogyan dolgozunk s hogy mindany­­nyian a békéért harcolunk. Gazda Géza íróasztalánál hallgattam végig az órát. Az asztalon vékony lemezből ké­szült szerszám feküdt. Fur­dalt a kíváncsiság s megkér­deztem: »Sto eto?« Jött tör­delve a válasz: »Eto mólót. No­­vátor kuznyec gyelál.« (Ez ka­lapács. Egy kovács-újító csi­nálta.) Úgy mentem el az óráról, hogy én is tanultam valamit. Gazda Géza és Fogarasi fő­mérnök példáján láttam: or­szágos felelősségű munkájuk nem csökkenti tanulásuk ko­molyságát, ellenkezőleg: ugyanazzal az elmélyedéssel forgatják a tankönyvet, mint az íróasztalukra kerülő fontos iratokat. Vágó Katalin •Vasárnap 1954. augusztus 1. Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter üdvözlő távirata Csu Te-hoz, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnokához CSU TE elvtársnak, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnokának, Peking. Engedje meg, Főparancsnok elvtárs, hogy a kínai nép nagy ünnepe, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Napja alkalmából, a magam és a magyar néphadsereg egész személyi állománya nevében, üdvözletemet és szerencsekívánataimat küldjem ön­nek és Önön keresztül a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg minden harcosának és parancsnokának. Kívánom, hogy a baráti kínai hadsereg további sikereket érjen el­­hazája függetlensége és a nagy kínai nép szocaliz­­must építő munkája megvédése érdekében. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere imi'C* a Síita mögött van MENDES-FRANCE TUNISZI ÚTJA Szombaton egymást követ­ték a Tunisszal szoros kap­csolatban álló hírek. Az AFP jelentette, hogy szombaton délelőtt Tuniszba utazott A Men­­des-France francia miniszter­­elnök és külügyminiszter. Ez­zel egyidőben közölték, hogy a francia kormány felmentette Pierre Voizard tuniszi főhely­­tartót és Franciaország új tu­niszi főhelytartójává Boyer de la Tour tábornokot nevezte ki. Egy másik jelentés hírül adta, hogy a francia kormány pénteken elfogadta Mendes- France miniszterelnök »tuni­szi reformtervét«. Ugyanakkor Tuniszból érkezett hír szerint az utóbbi 24 óra folyamán újabb összeütközésekre került sor és ez arra mutat, hogy Franciaország földközitenger­­menti protektorátusában e pil­lanatban a helyzet az előző napokhoz viszonyítva még mit­­sem változott. Bizonyosra vehető, hogy ezeknek az eseményeknek elő­játékát jelentette a francia kormány korábbi elhatározá­sa, amelynek megfelelően Ha­­bib Burgibát, a tuniszi Új- Desztár Párt vezetőjét 1954. július 17-én Groix­ szigetétől a Párizstól száz kilométerre, Montargis vidékén fekvő »La Fersée» nevű kastélyba szállí­tották. Ezzel a lépéssel terem­tették meg a politikai közele­dés közvetlen lehetőségét Men­­des-France kabinetje és Bur­­gida között. Párizsban hivatalosan még semmit sem közöltek a terve­zett új tuniszi politikáról, a Le Monde azonban tudni véli, hogy a­ francia »kormány« haj­landó a legrövidebb időn be­lül­i széleskörű önkormányza­tot­ biztosítani a tuniszi nép­nek belpolitikai vonatkozás­ban. A szükséges reformokat nem egyszerre, hanem szaka­szonként akarja megvalósítani a belső közigazgatás különböző területein. Franciaország azon­ban továbbra is jogot követel arra, hogy stratégiai támasz­pontokat tartson fenn Tunisz­ban. A tervezet szerint a tuniszi francia telepesek jogait a francia kormány és a tuniszi törvényhozás­­ által megválasz­tandó kormány közötti tárgya­lások során kell rendezni. A tuniszi francia telepesek a jö­vőben nem vesznek részt az ország közigazgatási intézmé­nyeiben és azokban az intéz­ményekben, amelyek a belső államhatalom gyakorlását hi­vatottak biztosítani.­­A lon­doni rádió értesülése szerint« a tuniszi belügyeket egy tel­jesen tunisziakból álló parla­ment veszi át, míg a katonai és külügyi kérdéseket tovább­ra is Párizs tartja kezében. A reformterv eddig nyilvá­nosságra került tényei arra mutatnak, hogy a mostani francia kormány kénytelen volt engedni a Laniel-kormány merev álláspontjából és meg­hátrált. A Tuniszban kiala­kult helyzet nagyjában meg­magyarázza a Mendes-France­­kormány mostani magatartá­sát. A légkör ebben a francia protektorátusban az utóbbi időben pattanásig feszült. Az egyedüli összekötő kapocs a francia hatóságok és a tuniszi nép között ,a bomba és a gép­fegyver* volt. A meghátrálás most meg­mutatkozik a Tuniszban élő 140.000 francia gyarmatos elő­jogainak tervezett megnyirbá­lásában is. E gyarmatosok­­sa­ját vadászterületüknek" tekin­tették az országot és politiká­juk mindenkor a könyörtelen­ségen és a faji előítéleteken alapult. Tuniszban az ellenállás kö­vetkeztében az utóbbi időben már olyan helyzet alakult ki, hogy Georges Dupoizat szemé­lyében a miniszterelnöki szék­be is nem bennszülött tuni­­szit, hanem francia állampol­gárt kényszerültek ültetni. A jövőben erre nem lesz lehető­ség, hiszen a reformterv sze­rint az ország közigazgatási intézményeiben és a belső ál­­lamhatalom gyakorlásában a tuniszi francia telepesek nem vehetnek részt. A francia kormány elhatá­rozásában szerepe volt annak is, hogy az ázsiai és afrikai országok néhány nap előtt be­jelentették: az Egyesült Nem­zetek Szervezete legközelebbi közgyűlésének napirendjére akarják tűzetni a tuniszi és marokkói kérdést. A francia diplomácia attól tartott, hogy az Egyesült Államok részéről bizonyos támogatásra találnak majd a tuniszi nacionalisták egyes követelései. Ennek a tá­mogatásnak az a háttere, hogy az Egyesült Államok a fran­ciák rovására miinél erősebben be akar hatolni Tunisz straté­giailag és gazdaságilag rend­kívül fontos területére. A Mendes-France kormány a­­tuniszi reformtervek rész­ben csökkenteni szeretné a francia gyarmatosítókra im­már veszélyessé váló francia­­tuniszi feszültséget, részben gátat akar emelni az Egye­sült Államok további tuniszi terjeszkedésének útjába. A Mendes-France-kormány­­nak a tuniszi probléma meg­oldására irányuló szándékai a megelőző kormány halogató politikájával szemben bizonyos előrehaladást mutatnak. Vég­eredményben azonban az el­következendő idő fogja meg­mutatni, hogy Mendes-France olyan expeditív lesz-e a tuni­szi probléma megoldása terén, mint amilyennek Genfiben mutatkozott. F.­­1. Átadták a Szovjetuniónak az Angliában épített teherhajót Londonból jelenti a TASZSZ. Július 29-én Hartlepool város­ban ünnepélyes keretek között adták át a William Gray and Company Limited angol tár­saság által épített teherhajót, amelyet a Stanhope Stormship Company Limited társaság adott el a Szovjetuniónak. Déli 12 órakor megérkezett a hajó fedélzetére J. A. Malik, a Szovjetunió nagybritanniai nagykövete, Miller, Hartlepool főpolgármestere, valamint a Szovjetunió kereskedelmi kép­viselői, az angol hajóépítő tár­saságok és a sajtó képviselői. 12 óra 50 perckor a szovjet hajóskapitány megadta a pa­rancsot és a »Bogdan Hmel­­nyickij" nevét viselő hajó ár­bocára felvonták a Szovjetunió állami zászlaját. A zászló felvonása után ban­kettet tartottak, amelyen Miller főpolgármester üdvö­zölte a szovjet nagykövetet. Malik, a Szovjetunió nagy­követe szívből jövő háláját fe­jezte ki a hajóépítő társaság vezetőinek, mérnökeinek, tech­nikusainak és munkásainak, akik tudásuk, munkájuk és ta­pasztalatuk legjavát adták a hajó építéséhez az Anglia és a Szovjetunió közötti kereske­delmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében.

Next