Magyar Nemzet, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

2 Otto Grotewohl miniszterelnök fogadta Puskin nagykövetet Berlinből jelenti az ADN. Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke csütörtökön bemutatkozó látogatáson fogadta G. M. Puskint, a Szovjetuniónak a Német Demokratikus Köztársaságba újonnan kinevezett nagykövetét. Paul Scholz miniszterelnökhelyettes, mező- és erdőgazdasági miniszter pénteken fogadta bemutatkozó látogatáson G. M. Puskin nagykövetet. A nagykövet ugyanezen a napon látogatást tett Loch miniszterelnökhelyettes pénzügyminiszternél. Friedrich Ebert berlini főpolgármester ugyancsak pénteken fogadta Puskin nagykövetet. Csaknem 200.000 nyugat berlini lakos szavazott az „európai védelmi közösség14 ellen Berlinből jelenti az MTI. A központi népszavazási bizottság pénteken megtartott ülésén közölték, hogy 1954. július 29-éig 199.484 nyugatberlini lakos vett részt a népszavazáson. 190.108 nyugatberlini lakos abékeszerződés megkötése és 2945 az európai védelmi közösség létrehozása mellett foglalt állást, 6431 személy üres lappal szavazott. A központi népszavazási bizottság ezzel kapcsolatos közleménye hangsúlyozza, hogy a genfi értekezlet eredményes befejezése és a szovjet kormány új jegyzéke ismételten előtérbe helyezte a német kérdés békés megoldásának szükségességét. Ottó John megvilágította egy amerikai hírszerző tiszt öngyilkosságának hátterét Berlinből jelenti az MTI. Dr. Ottó John, a nyugatnémet alkotmányvédelmi hivatal elnöke, aki — mint ismeretes — szakított az Adenauer-rendszerrel és átjött Berlin demokratikus körzetébe, nyilatkozatban világította meg azokat az okokat, amelyek Wolfgang Höfert, a CIC amerikai kémszolgálat német származású századosát, aki legutóbb Nyugat-Berlinben működött, július 23-án öngyilkosságba kergettek. A nyilatkozat a többi között a következőket hangoztatja: — Wolfgang Höfer, aki valaha iskolatársam volt, a hitleri uralom idején félzsidó származása miatt kénytelen volt Amerikába kivándorolni. Höfer 1945-ben az amerikai hadsereggel tért vissza Németországba és azóta a CIC kémszervezet szolgálatában állt. Ezt a tevékenységét előbb Karlsruheban és Stuttgartban, azután Majna-Frankfurtban, 1952 tavaszától 1953 augusztusáig Bonnban, legutóbb pedig Nyugat-Berlinben végezte. — Ez év július 16-án, amikor Nyugat-Berlinben találkoztam Höferrel, volt iskolatársam megkért, menjek el a lakására, mert feltétlenül négyszemközt akar velem beszélni. Höfer ott igen nyomott hangulatban közölte, hogy a CIC-nél végzett tevékenysége undorral tölti el, és egyszerűen képtelen ezt a munkát tovább folytatni. Elmondotta, hogy hátat akar fordítani eddigi tevékenységének és megkért: segítsem hozzá megfelelő álláshoz a nyugatnémet iparban, vagy gazdasági életben. — Höfer, aki amerikai állampolgár, s az amerikai hadsereg századosa volt, attól tartott: ha visszatérne az Egyesült Államokba, egész életére ki lenne szolgáltatva a CIC- nek. Wolfgang Höfer ezután töredelmesen bevallotta nekem : nyugatnémetországi tevékenysége során az volt az egyik fő feladata, hogy megfigyelő és besúgó szolgálatot végezzen ellenem, mert az amerikaiak, mint Höfer hangoztatta, alapjában véve csak angol ügynöknek tekintettek. (Ottó John a második világháború idején az angol hírszerző szolgálat kötelékében állt és később az angol megszálló hatóságok javaslatára került az alkotmányvédelmi hivatal élére.) Ezzel kapcsolatban szóba került a nemrégiben meghalt dr. Scheidt volt főhadnagy ügye is. Scheidt legutóbb az Adenauer-kormány sajtóhivatalában dolgozott. Hofer nyíltan beismerte, hogy Scheidt az ő alügynöke volt a bonni kancellári hivatalban, ahol különösen Lenz és Globke államtitkárok ellen kellett besúgó tevékenységet végeznie. Beszélgetésünk alapján újra nyilvánvalóvá lett előttem, hogy az amerikaiak milyen aljas és szörnyű játékot űznek a németekkel. Wolfgang Höfert a CIC kergette a halálba — fejeződik be Otto John nyilatkozata. Bevan, Hoothby, Carlo Selimid és Sousselle a Kínai Népköztársaság elismeréséről Párizsból jelenti a TASZSZ. A genfi értekezlet sikeres befejezésével kapcsolatban a francia sajtó egyre gyakrabban veti fel a Kínai Népköztársaság elismerésének szükségességét. Az Express című hetilapban Bevan, az Angol Munkáspárt balszárnyinak vezetője kijelentette: »Nem lehet mintegy társadalmi vesztegzár alatt tartani egy 600 milliós népet.« Boothby, a konzervatív kormány volt minisztere hangsúlyozta, hogy az indokínai fegyverszünet utat nyitott a Kínai Népköztársaság elismerése kérdésének megoldásához. Carlo Schmid, a nyugatnémet parlament alelnöke kijelentette, hogy »le kell győzni az Egyesült Államok ellenkezését a kérdésben és be kell bizonyítania annnak a tételnek az ostobaságát, amely szerint a vörös Kína kormányzati rendszere a népre rákényszerített diktatúra«. Carlo Schmid így folytatta: »Az a benyomásom, hogy néhányszázmillió ■kínai paraszt más véleményen van ebben a kérdésben*. Jacques Soustelle, a francia nemzetgyűlés vköztársasági szocialista* tagja kijelentette: »A mai Kína létezése olyan történelmi tény, amelyet ostobaság lenne el nem ismerni. A japán közvélemény szorosabb kapcsolatokat követel a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal Pekingből jelenti a TASZSZ. Az utóbbi időben az összes vezető japán lapok egyhangúan követelik, hogy a japán kormány változtassa meg külpolitikáját. A Nippon Times a következőket írja: »E lapok cikkei egész Japán közvéleményét tükrözik. Szorosabb kapcsolat létesítését követelik Kínával és a Szovjetunióval«. A lap a továbbiakban megállapítja, hogy a nyugati gyarmatosító hatalmak »elvesztették tekintélyüket Ázsiában«. Nagy felháborodás Svájcban az amerikai óravámok felemelése miatt Bernből jelenti az MTI. Svájcban nagy felháborodást keltett az Eisenhower-kormánynak az az intézkedése, amely 50 százalékkal emelte az órák behozatali vámját. Még azok a svájci lapok is, amelyek rendszerint fenntartás nélkül támogatják a washingtoni politikáit, élesen bírálják ezt az amerikai intézkedést és messzebbmenő következtetéseket vonnak le az Egyesült Államok kormányának külpolitikai vonalvezetéséről. A Gazette de Lausanne azt írja: »Meg kell állapítanunk, hogy a nagy amerikai köztársaság legjobb barátai mélységesen csalódtak..« A La Suisse szerint: »A washingtonidöntésnek súlyos következményei lesznek nemzetgazdaságunkra ... Eisenhower ezzel a tettével aggodalmat keltett, mert ezen keresztül megmutatja, hogy amikor saját érdekei úgy kívánják, mennyire figyelmen kívül hagyja más országok érdekeit. Sajnos, megkell állapítani,hogy Svájc bizalma az Egyesült Államok irányában nagy mértékben megingott.« A De Volksraat című amsterdami lap azt írja, hogy az Egyesült Államok elnökének lépése megingatta az európai országoknak a szabadamerikai kereskedelembe vetett bizalmát. Magyar Vorazol Fogadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Moszkvában tartózkodó miniszterelnöki helyettese és külügyminisztere tiszteletére fogadást rendezett. A fogadáson részt vett: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, G.M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, V. A. Malisev, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik,M. Z. Szaburov, valamint aszovjet közélet számos képviselője, a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős munkatársai, a szovjet kormány és kultúra képviselői, szovjet és külföldi újságírók, valamint a diplomáciai testület számos tagja. A külpolitika hírei A (Berlin, ADN.) A Német Damokratikus Köztársaság népi kamaráját augusztus 4-re összehívták. A 49. teljes ülés napirendjén szerepel a népi kamara választásáról szóló törvény is. A (Párizs, MTI.) A Le Populaire, a Francia Szocialista Párt hivatalos napilapja, a nyári szünetre való hivatkozással, egy hónapra felfüggesztette megjelenését. Izrael diplomáciai hadjárata az angol-egyiptomi szerződés ellen A Reuter jelenti: Izraeli körök Washingtonban közölték, hogy kormányuk a diplomáciai hadjáratba kezd, mivel az angol-egyiptomi egyezmény megkötése következtében »biztonságukat érzik fenyegetve". Izraeli diplomaták most arról igyekeznek meggyőzni az Egyesült Államok kormányát, hogy ne adjon katonai segélyt Egyiptomnak, vagy legalább is ugyanakkor juttasson egyensúlyt fenntartó fegyvereket Izraelnek. McCarthy „szenátorhoz nem illő magatartásat* Washingtonból jelenti az AFP, hogy Flanders republikánus szenátor határozati javaslatot nyújtott be az amerikai képviselőházban. Ebben indítványozza, hogy a szenátorhoz nem illő magatartásáért" ítéljék el McCarthy szenátort. Az Atlanti Szövetség tanácsa jóváhagyta a balkáni katonai paktum tervét A Reuter jelentése szerint Sztefanopulosz görög külügyminiszter pénteken este közölte, hogy az Atlanti Szövetség tanácsa jóváhagyta a tervbevett balkáni katonai szövetséget. A tanácsnak az a véleménye, hogy "a balkáni szövetség nem áll ellentétben a NATO elveivel..." A Presbiteri Világszövetség nyilatkozata Az MTI jelenti: A Presbiteri Világszövetség végrehajtó bizottsága július 28-án Princetonban nyilatkozatot adott ki, amelyben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az amerikai hatóságok megtagadták Péter János püspökitől a beutazási ■vízumot, aminek következtében nem vehet részt a Presbiteri Világszövetség Princetonban megnyílt nagygyűlésén. Egy orosz nyelvtanár jegyzetei . .. Nyáron kezdtük meg a toborzást. Bekukkantottunk üzemeikbe, hivatalokba, üzletekbe, kórházakba, iskolákba s hívtuk az embereket tanfolyamainkra. Tizenöt-húszas létszámú kis csoportok alakultak: megtanulni az orosz nyelvet, eredetiben' 'olvasni Tolsztojt és Csehovot, beszippantani egy új világ levegőjét, bemélyedni kultúrájába. Tanár s tanítvány egyaránt hősi küzdelmet vívott a fáradság, a nemtörődömség, a pontatlanság ellen. A küzdelemben sokan elhullottak... a gyengébbeket legyőzték az úgynevezett objektív nehézségek. De egyegy kis bátor csoport mindenütt megmaradt. Látogassuk meg őket.* Kőbánya. Új, hatalmas gyár. Fülsiketítő lárma, füst és por. Ebbe a káoszba valahonnan belecsendül egy fiatal, friss női hang, oroszul mondja: Nos, elvtársak, kezdjük! Megmozdulnak a nehéz munkáskezek s lassú mozdulatokkal kialakulnak a furfangosnak tűnő cirill betűik. A táblánál — illetve az azt helyettesítő szekrényajtónál — hatalmas termetű ember pironkodik, bizony elfelejtette, hogyan is írják a njae betűt. — Tudod, az a nagyfejű. — Az a fordított nagy H — bíztatják a többiek. A nagy kezet megfogja a tanárnő apró keze és kirajzolódik a nagy »Já« betű. Tudnak, tudnak ... De miért csak hárman vannak az órán? A többi tizenegy miért nem jött el?* Soroksár, XX. kerület. Feltörtetek a zsúfolt HÉV-re, szeretnék az óra elejére odaérni. Lehet, velem együtt itt szorong a tanár is, aki hetenkint háromszor teszi meg ezt az utat. Tévedtem: az öreg F. elvtárs már benn volt az osztályban. Az osztály szó itt nem túlzás. Az üzem felső emelete valóságos kis tudományos erőd, apró tantermek, kitűnő táblák, iskolapadok. Az oktatók hangját kísérőzeneként követi a gépek morajlása. Ez a felső emelet szinte hívja szellemi tornára a fizikailag bizony fáradt dolgozókat. A tanár igen jól tud oroszul, ismeri a nyelv minden kincsét, szépségét. Korát meghazudtoló lendülettel magyaráz: látszik, hogy szinte vederrel szeretné átönteni tudását hallgatóiba. Áhítattal is hallgatjuk, de csak ketten: az egyetlen hallgató és én, az ellenőr. Látni a tanuló arcán is, hogy bár nagyon figyel s élvezi is az idegen nyelv csengését, de csak ritkán jut el hozzá egy-egy ismert szó s *az sem ver gyökeret, önmérséklet kell a tanításhoz, tanár elvtársaij.,, gyermekcipőben kell haladnunk a beszélni most tanuló tanítványaink mellett, az ő nyelvüket kell beszélnünk, mert ha magasan szárnyalunk, a még bizonytalanul lépő lábak elmaradnak mellettünk. — Nem ez-e az oka, hogy csak egy hallgató ül ebben a teremben? * Csepel. A Rákosi Művek erős munkalázas városában keresetti azorosz csoportot. Itt, úgy tűnik nincsenek »objektív nehézségek«. Tíz férfi ül az asztal körül, írnak. Dolgozatféléről lehet szó, mert igen komolyan és buzgón körmölnek. Suttogva érdeklődöm a fiatal tanártól a csoport öszszetételéről. Meglepve hallom, hogy aszurkoló diákok között ott ül Gazda Cséza és Fogarasi, Kossuth-díjas főmérnök. Kiderül, hogy Gazda »bácsi« a róla elnevezett mozgalom mellett az orosztanulásnak is lelkes lendítője. A »dolgozatot« úgy bírálják el, hogy mindenki a szomszédja füzetét javítja. Bebiák technikus arcán kaján mosolyt látok, amint vastag, piros vonalakat húz Drávavölgyi elvtárs füzetébe. A verseny győztese — Gazda Géza lett! Komolyan, megfontoltan felelnek a hallgatók: munkás, sztahanovista, Kossuth-díjas egyaránt tisztelettel fogadja a fiatal tanár oktatását. Óra végén átveszem a szót az előadótól, oroszul beszélgetünk. Nem jönnek zavarba. Egyszerű szavakkal megértetjük egymással kik vagyunk, mit dolgozunk, hol dolgozunk, hogyan dolgozunk s hogy mindanynyian a békéért harcolunk. Gazda Géza íróasztalánál hallgattam végig az órát. Az asztalon vékony lemezből készült szerszám feküdt. Furdalt a kíváncsiság s megkérdeztem: »Sto eto?« Jött tördelve a válasz: »Eto mólót. Novátor kuznyec gyelál.« (Ez kalapács. Egy kovács-újító csinálta.) Úgy mentem el az óráról, hogy én is tanultam valamit. Gazda Géza és Fogarasi főmérnök példáján láttam: országos felelősségű munkájuk nem csökkenti tanulásuk komolyságát, ellenkezőleg: ugyanazzal az elmélyedéssel forgatják a tankönyvet, mint az íróasztalukra kerülő fontos iratokat. Vágó Katalin •Vasárnap 1954. augusztus 1. Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter üdvözlő távirata Csu Te-hoz, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnokához CSU TE elvtársnak, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnokának, Peking. Engedje meg, Főparancsnok elvtárs, hogy a kínai nép nagy ünnepe, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Napja alkalmából, a magam és a magyar néphadsereg egész személyi állománya nevében, üdvözletemet és szerencsekívánataimat küldjem önnek és Önön keresztül a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg minden harcosának és parancsnokának. Kívánom, hogy a baráti kínai hadsereg további sikereket érjen elhazája függetlensége és a nagy kínai nép szocalizmust építő munkája megvédése érdekében. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere imi'C* a Síita mögött van MENDES-FRANCE TUNISZI ÚTJA Szombaton egymást követték a Tunisszal szoros kapcsolatban álló hírek. Az AFP jelentette, hogy szombaton délelőtt Tuniszba utazott A Mendes-France francia miniszterelnök és külügyminiszter. Ezzel egyidőben közölték, hogy a francia kormány felmentette Pierre Voizard tuniszi főhelytartót és Franciaország új tuniszi főhelytartójává Boyer de la Tour tábornokot nevezte ki. Egy másik jelentés hírül adta, hogy a francia kormány pénteken elfogadta Mendes- France miniszterelnök »tuniszi reformtervét«. Ugyanakkor Tuniszból érkezett hír szerint az utóbbi 24 óra folyamán újabb összeütközésekre került sor és ez arra mutat, hogy Franciaország földközitengermenti protektorátusában e pillanatban a helyzet az előző napokhoz viszonyítva még mitsem változott. Bizonyosra vehető, hogy ezeknek az eseményeknek előjátékát jelentette a francia kormány korábbi elhatározása, amelynek megfelelően Habib Burgibát, a tuniszi Új- Desztár Párt vezetőjét 1954. július 17-én Groix szigetétől a Párizstól száz kilométerre, Montargis vidékén fekvő »La Fersée» nevű kastélyba szállították. Ezzel a lépéssel teremtették meg a politikai közeledés közvetlen lehetőségét Mendes-France kabinetje és Burgida között. Párizsban hivatalosan még semmit sem közöltek a tervezett új tuniszi politikáról, a Le Monde azonban tudni véli, hogy a francia »kormány« hajlandó a legrövidebb időn belüli széleskörű önkormányzatot biztosítani a tuniszi népnek belpolitikai vonatkozásban. A szükséges reformokat nem egyszerre, hanem szakaszonként akarja megvalósítani a belső közigazgatás különböző területein. Franciaország azonban továbbra is jogot követel arra, hogy stratégiai támaszpontokat tartson fenn Tuniszban. A tervezet szerint a tuniszi francia telepesek jogait a francia kormány és a tuniszi törvényhozás által megválasztandó kormány közötti tárgyalások során kell rendezni. A tuniszi francia telepesek a jövőben nem vesznek részt az ország közigazgatási intézményeiben és azokban az intézményekben, amelyek a belső államhatalom gyakorlását hivatottak biztosítani.A londoni rádió értesülése szerint« a tuniszi belügyeket egy teljesen tunisziakból álló parlament veszi át, míg a katonai és külügyi kérdéseket továbbra is Párizs tartja kezében. A reformterv eddig nyilvánosságra került tényei arra mutatnak, hogy a mostani francia kormány kénytelen volt engedni a Laniel-kormány merev álláspontjából és meghátrált. A Tuniszban kialakult helyzet nagyjában megmagyarázza a Mendes-Francekormány mostani magatartását. A légkör ebben a francia protektorátusban az utóbbi időben pattanásig feszült. Az egyedüli összekötő kapocs a francia hatóságok és a tuniszi nép között ,a bomba és a gépfegyver* volt. A meghátrálás most megmutatkozik a Tuniszban élő 140.000 francia gyarmatos előjogainak tervezett megnyirbálásában is. E gyarmatosoksaját vadászterületüknek" tekintették az országot és politikájuk mindenkor a könyörtelenségen és a faji előítéleteken alapult. Tuniszban az ellenállás következtében az utóbbi időben már olyan helyzet alakult ki, hogy Georges Dupoizat személyében a miniszterelnöki székbe is nem bennszülött tuniszit, hanem francia állampolgárt kényszerültek ültetni. A jövőben erre nem lesz lehetőség, hiszen a reformterv szerint az ország közigazgatási intézményeiben és a belső államhatalom gyakorlásában a tuniszi francia telepesek nem vehetnek részt. A francia kormány elhatározásában szerepe volt annak is, hogy az ázsiai és afrikai országok néhány nap előtt bejelentették: az Egyesült Nemzetek Szervezete legközelebbi közgyűlésének napirendjére akarják tűzetni a tuniszi és marokkói kérdést. A francia diplomácia attól tartott, hogy az Egyesült Államok részéről bizonyos támogatásra találnak majd a tuniszi nacionalisták egyes követelései. Ennek a támogatásnak az a háttere, hogy az Egyesült Államok a franciák rovására miinél erősebben be akar hatolni Tunisz stratégiailag és gazdaságilag rendkívül fontos területére. A Mendes-France kormány atuniszi reformtervek részben csökkenteni szeretné a francia gyarmatosítókra immár veszélyessé váló franciatuniszi feszültséget, részben gátat akar emelni az Egyesült Államok további tuniszi terjeszkedésének útjába. A Mendes-France-kormánynak a tuniszi probléma megoldására irányuló szándékai a megelőző kormány halogató politikájával szemben bizonyos előrehaladást mutatnak. Végeredményben azonban az elkövetkezendő idő fogja megmutatni, hogy Mendes-France olyan expeditív lesz-e a tuniszi probléma megoldása terén, mint amilyennek Genfiben mutatkozott. F.1. Átadták a Szovjetuniónak az Angliában épített teherhajót Londonból jelenti a TASZSZ. Július 29-én Hartlepool városban ünnepélyes keretek között adták át a William Gray and Company Limited angol társaság által épített teherhajót, amelyet a Stanhope Stormship Company Limited társaság adott el a Szovjetuniónak. Déli 12 órakor megérkezett a hajó fedélzetére J. A. Malik, a Szovjetunió nagybritanniai nagykövete, Miller, Hartlepool főpolgármestere, valamint a Szovjetunió kereskedelmi képviselői, az angol hajóépítő társaságok és a sajtó képviselői. 12 óra 50 perckor a szovjet hajóskapitány megadta a parancsot és a »Bogdan Hmelnyickij" nevét viselő hajó árbocára felvonták a Szovjetunió állami zászlaját. A zászló felvonása után bankettet tartottak, amelyen Miller főpolgármester üdvözölte a szovjet nagykövetet. Malik, a Szovjetunió nagykövete szívből jövő háláját fejezte ki a hajóépítő társaság vezetőinek, mérnökeinek, technikusainak és munkásainak, akik tudásuk, munkájuk és tapasztalatuk legjavát adták a hajó építéséhez az Anglia és a Szovjetunió közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében.