Magyar Nemzet, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
Vasárnap 1954. augusztus 1. Megkezdődött a XII. Főiskolai Világbajnokság Szombaton délután négy órakor a Népstadionban az ünnepi megnyitóval megkezdődött a XII. Főiskolai Világbajnokság. A díszpáholyban helyet foglalt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal és Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottság Jiri Pelikán, a Nemzetközi Diákszövetség főtitkára hetven ország hatmillió főiskolai hallgatójának üdvözletét tolmácsolta és a Nemzetközi Diákszövetség, valamint a Főiskolai Világbajnokság valamennyi külföldi résztvevője nevében köszönetet mondott a vendéglátónak, a Magyarország sportolóinak, főiskolai hallgatóinak és az egész magyar népnek, annak a népnek, amelynek vendégszeretete és sporthagyományai ma már világhírnek örvendenek«. »Harminckét ország több mint kétezer főiskolás sportolója adott egymásnak találkozót Budapesten — mondotta —, hogy a jó sportbarátság szellemében összemérje erejét a »főiskolai világbajnok" büszke címéért, és hogy dicsőséget hozzanak hazájuk nemzeti színeire. Azonban a főiskolai Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke tartotta az ünnepi megnyitó beszédet. „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az egész magyar nép nevében szeretettel üdvözlöm fővárosunkban a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság minden részvevőjét és a megnyitó ünnepség közönségét — mondotta. — Az egész magyar nép a magyar sport teljesítményeinek megbecsülését látja abban, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság — a világ főiskolás sportoló ifjúságának ez a nagyszabású találkozója —, Budapesten kerül megrendezésre. A Magyar Népköztársaság kormánya mindent elkövetett a múltban és elkövet a jövőben a testnevelés és sport fejlesztése érdekében. És különösen feladatának tekinti az ifjúság, a főiskolás ifjúság sportjának és testnevelésének fejlesztését.* Dobi István ezután annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a világbajnokság szolgálni fogja a részt vevő országok és a magyar sport fejlődését és elősegíti a különböző nemzetekhez tartozó fiatal sportemberek baráti kapcsolatainak szorosabbra fűzését.A magyar dolgozó nép ezért — mondotta —, örömmel tett meg mindent, hogy a Főiskolai Világbajnokság versenyei a legméltóbb keretek között kerüljenek megrendezésre.* Méltatta a nagy nemzetközi sporttalálkozók jelentőségét a világ békéjéért és a népek barátságáért folytatott hatalmas küzdelemben, jó alkalmak az ilyen versenyek arra — hangsúlyozta —, hogy a részvevő fiatalok megismerjék egymást és a sportpályák forró légkörében lefolyó küzdelmek során széttéphetetlen, igazi barátságot kössenek.Különösen alkalmasak arra az ilyen találkozók — mondotta —, hogy a különböző országokból egybegyűlt ifjú sportolók megismerjék a rendező ország népét, kultúráját, eredményeit. Bizonyosra veszem, hogy ennek ágának tagjai, Bata István és Melas József, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának póttagjai, Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja, a politikai és kulturális élet több vezető személyisége, valamint a diplomáciai testületek több tagja és a külföldi küldöttségek vezetői és tagjai. versenyek nem csupán nagyjelentőségű sportküzdelmet jelentenek, hanem egyben felbecsülhetetlen alkalmat adnak számos ország főiskolai hallgatói számára, hogy találkozzanak és egymás között baráti kapcsolatok szövődjenek, kicserélhessék sportbeli tapasztalataikat és ismereteiket. A Nemzetközi Diákszövetség a sportban mindenkor nemcsak a főiskolások számára hasznos kedvtelést látott, hanem igen fontos eszközt ahhoz, hogy közelebb hozza őket, mert szerinte ez egyike azoknak az utaknak, amelyek a világ főiskolásainak egységéhez vezetnek. Nem férhet hozzá kétség, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság eredményei jelentősen hozzá fognak járulni e cél megvalósításához.A Főiskolai Világbajnokságnak a részvevői között is sokan lesznek olyanok, akik hazánkat megismerve, népünket megszeretve szép emlékekkel, maradandó élményekkel távoznak országunkból.* ^Meggyőződésem az, hogy ezek a versenyei az egész világból egybesereglett főiskolás sportolókhoz méltó, magasszínvonalú, sportszerű versenyeket hoznak és hozzájárulnak a különböző társadalmi rendszerekben élő népek békéjének és barátságának megszilárdításához. Ez esetben pedig a főiskolások XII. Nyári Világbajnoksága betölti fontos hivatását* — mondotta befejezésül Dobi István, majd az Elnöki Tanács nevében sok sikert kívánt a versenyzőknek és a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokságot megnyitotta. * Szombaton délután nagykorúvá lett a Népstadion. Mert igaz ugyan, hogy közel egyéves élete alatt sokszor megtöltötte már magyar és nemzetközi közönség, mérkőztünk itt szovjet sportolókkal, franciákkal, lengyelekkel, angoloktól, svédekkel, de a Népstadion igazán csak tegnap lett a népek stadionja: harminckét ország fiataljainak, több mint kétezer sportolónak a versengése kezdődött meg. És ki nem gondolt arra, milyen szép is lesz itt 1960-ban, a budapesti olimpián, amikor százhúszezer embernek lesz már helye a teljes, nagy nézőtéren. A tegnapi délután is a nagy nemzetközi sportesemények hangulatát idézte. A városban gyors a közlekedés, a helyszínen jó a szervezés: a nyolcvanötezer néző könnyen megtalálta a helyét a zászlókkal díszített lelátókon, bőven volt sör és nápolyi, a posta is kifogástalanul működött, legfeljebb a dohányosok keresték dühösen a mindig máshol járkáló mozgó dohányárusokat. A vihar megkímélte a Vorosilov-út környékét, csak meszsziről fenyegetőzött villámaival. Harsonaszó, úttörők kedves bevonulása után megindult a kétezer fiatal menete. Elvonul a nézők szeme előtt az öt világrész fiatalsága. A német ifjúság egységes delegációja tűnt fel elsőnek (francia ábécé szerint vonultak fel a nemzetek, az első Allemagne), utána színes, tarka sorban egymásután a többiek. Mennyi szép arc, mennyi izmos, kisportolt test! A németek után angolok, osztrákok, belgák. A bolgár küldöttség élén fekete fiú halad, félkézzel tartja a hatalmas zászlót: erő, könynyedség árad minden mozdulatából. A negyedik sorban egy szalmasárgahajú lány, olyan, mint egy sportoló walkür, büszkén, méltósággal halad. A chileiek után a kínai küldöttség következik: zúgó tapsvihar fogadja őket. Oly könnyedén járnak, szinte a talpuk sem éri a földet. A zászlóvivő felnevel a tribünre, jobbkezével integet, balkeze magasra emeli a három testhossznyi zászlót. A koreai küldöttséget köszöntjük, majd a pirosnadrágos dánokat. A skótoknál az elmaradhatatlan szoknyát tapsoljuk meg. Zöld melegítőben jönnek az egyiptomiak, ritmusra lengetik karjukat. Kék fátyoldíszes indiaiak , trópusi sapkás indonézek, irániak, írek következnek. Az izraeli csoportban egy dallamosléptű lány, nem is jár — táncol az indulók ütemére. Olaszország, Libanon: mindig emlékezni fogunk az olajbarna gyönyörű libanoni lányra, aki oly szigorú, földreszegzett pillantással vonul el a tapsoló közönség előtt. A szem nem fárad bele a felvonulók nézésébe, pedig jó negyedórája jönnek már körben a pályán, kék zászlók koszorúja közepette. Kire emlékezzünk? A luxemburgiakra, mexikóiakra? Vagy inkább a tatárképű mongol fiúkra? Az elegáns lengyel küldöttségre? Vagy arra a kislányra, a kékruhás románok utolsó sorában, aki oly kedvesen integetett fel? Saarvidék, Svájc, Svédország után a csehek sötét egyenruhás sorai következnek: szőke leányfejek, tűzpiros virágok tarkítják oszlopukat. Tunisz — majd hatalmas tapsvihar: a szovjet küldöttség érkezik. Szürkeruhás sportvezetők, utánuk sötétmelegítős fiúk, lányok. A közepetáján az a huncutmosolyú fekete kislány mintha éppen nekem integetne. A felvonulást a meggypiros dresszes magyar csapat zárja le: felzúg a taps, »Hajrá, magyarok!«. Nincs még itt mindenki: sok küldöttség úton van, másokat kormányuk ■ akadályoz abban, hogy időre, vagy egyáltalán megérkezzenek. A küldöttségek felsorakoznak a zöld gyepen, s egyszerre kétoldalról népi táncosok futnak be. Láncot alkotnak, körülkarolják a kétezer sportoló fiatalt. Gyönyörű kép. Az üdvözlőbeszédek után kétoldalt az eredményhirdető táblán öt nyelven kigyűl egyetlen szó: »Béke!« A fáklyavivők meggyújtják a »Játékok lángját«, majd egyszerre felhő borítja be a stadion egét: ötezer galamb viszi a hírt a négy égtáj felé, megnyílt a XII. Főiskolai Világbajnokság. Alig ült el a szárnyas hírvivőket köszöntő taps, mikor felcsendül a Himnusz s az árbócrúdon ünnepélyesen felkúszik a világbajnokság lobogója. A harminckét zászlóvivő a tribün elé lép: kis úttörők virágcsokrot, emlékszalagot adnak nekik, majd Sákovits József felolvassa a sportolók fogadalmát. Vége az ünnepségnek: a küldöttségek ismét végigvonulnak a pályán — ezúttal már fesztelenebbül, szinte mindegyikük integet —, aztán szereplőkből nézőkké változnak át s a közönséggel együtt tapsolják végig a négyszáz népi táncos káprázatos produkcióját. Jiri Pelikán beszéde Dobi István beszéde CSILLÁRT, FÜGGÖNYT, PORCELÁNÁRUT ÁTVESZ A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V., Szent István körút 3. sz. alatti boltja. Telefon: 314—534 __fflden Notnzot A Budapesti Városi Tanács fogadása az FVB vezetőinek tiszteletére Pongrácz Kálmán, a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke a XII. nyári FVB-n részt vevő külföldi küldöttségek vezetőinek tiszteletére szombaton délben fogadást adott a városligeti Gundel-étterem termeiben. A fogadáson megjelent Mekis József, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának póttagja, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Hegyi Gyula, az OTSB elnöke, az állami, kulturális és sportélet számos vezető személyisége. Jelen voltak az FVB nemzetközi szervezőbizottságának tagjai, valamint Georges Hareoui libanoni belügyminiszter s részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. a AACDADin" bktató magyar kísérlet A „MtKArl” a rák gyógyítására Szerte a világon a tudósok ezrei foglalkoznak a rákgyógyítás problémájával. Ez az alattomos népbetegség, mely a század elején a halálozási statisztikában az ötödik helyen állott, az átlagos életkor hosszabbodásával napjainkban Budapesten amásodik helyre került. Időről időre hírek futnak be a külföldről és a belföldről, hallunk folyamatban lévőkísérletekről, az onkológiai kongresszusok beszámolóiról, sikeres gyógyulásokról, műtétek és sugaras kezelések révén, s főleg a betegségnek kezdeti állapotban való felismeréséről és gyógyításáról ami a rákszűrésnek köszönhető. Az Országos Onkológiai Intézet tudományos vezetője, dr. Wald Béla idén márciusban az Urániában a nagyközönséget tájékoztató előadásán megállapította, hogy »a sebészi és sugaras kezelés nem jelentheti a rákbetegség gyógyításának végső megoldását és tudjuk azt is, — mondotta — hogy a végső megoldás belátható időn belül a kezünkben lesz. A végső megoldást elsősorban az erőteljesen fejlődő gyógyszeres kezeléstől várjuk.* Az Onkológiai Intézet vezetőjének a sajtóban is ismertetett előadása igen nagyfeltűnést keltett. Nagy remények fűződtek ehhez a bejelentéshez, mert sajnos, pusztít a rák, szedi áldozatait és sok-sok beteg, sok-sok hozzátartozó szívszorongva szeretné siettetni abelátható időt. Az Orvosi Hetilap cikke Az Orvosi Hetilap legújabb száma rendkívül érdekes, kísérleti stádiumban lévő tudományos felfedezést ismertet a rosszindulatú daganatok therápiájánál alkalmazott gyógyszeres kísérletekről és eredményekről. Vajda István dr., Braun Sándor dr. és Malák György dr. munkaközösségének vizsgálatairól számol be ez a közlemény Braun Sándor dr. tollából. Olvasóink nagy része Vajda István dr. nevének megpillantásakor bizonyára arra gondol, hogy ez az az ember, akiről országszerte egy év óta hallanak itt is, ott is s vele kapcsolatban az úgynevezett Vajda-féle cseppekről. Valóban erről a Vajda Istvánról van szó s az Orvosi Hetilapban megjelent előzetes közlemény nemcsak fellebbenti a közvélemény előtt a titokzatosság fátylát, hanem teljes őszinteséggel és tudományos megalapozottsággal feltárja a »Vajda cseppekkel« folytatott ■kísérletek folyamatát, eredmé Vajda István dr., akit megkértünk, hogy a Magyar Nemzet olvasói számára beszéljen felfedezéséről, kísérleteiről és tapasztalatairól. Meraptd-nak nevezte el a kísérleti gyógyszert . A rákkutatás mai állása szerint — ahogy tájékoztat bennünket Vajda dr. — a gyógyszeres kezelésben eddig mintegy 14.000-féle vegyületet próbáltak már ki szerte a világon, azonban egyik sem bizonyult ennyire elective hatóanyagnak. A Merapid a tapasztalatok szerint a rákos sejteket elpusztítja, a nem daganatos szövetekre viszont semmiféle károsító hatást nem fejt ki, amit sejtlégzési kísérletek is bizonyítanak. — Egyetemi hallgató koromtól kezdve foglalkozom fehérjekémiával és 15 éve tanulmányozom a vírusbetegségek közül a baromfipestist, melynek gyógyítása terén igen jó eredményeket értem el. Ezen a téren tett megfigyeléseim irányították figyelmemet 1937- ben a rák felé. Kísérleteim folyamán azt tapasztaltam, hogy a nyulakon mesterségesen keltett bőrrák egy bizonyos vegyület hatására vagy visszafejlődik, vagy teljesen eltűnik. Sok ilyen kísérletet végeztem. Az elért eredmények után a dózis gondos átszámításával emberen is ki szerettem volna próbálón a szer hatását. — 1951-ben a dudari szénbánya fővegyésze voltam. Nagyszerű segítőtársra akadtam Koller Károly dr. körorvos személyében, aki hitt és bízott gyógyszerem hatékonyságában. Koller dr. gyógyszereimmel súlyos, operálhatatlan, gyógyíthatatlannak ítélt betegek kezelését kezdte. Volt köztük, aki már akkor csak morfiummal élt. A betegeken tartós javulást észlelnyett, közli a gyógyszer kémiai összetételét. Vajda István dr. — olvassuk Braun Sándor dr. cikkében — 1951-ben hosszas kísérletezések után először próbálta ki emberi anyagon rosszindulatú daganatok gyógyítására a polyoxymethylenglykol sorozatba tartozó di- és trivegyületeket. A munkaközösség 1953. júniusában kezdte rendszeresen vizsgálni a szer hatását részben embereiken, részben kiterjedt kísérletes anyagon. A cikk a kísérleteket szövettani ábrákkal illusztrálja. A szer hatásának lényege az — és mondhatni az benne a forradalmi — hogy a Vajdaféle gyógyszer elective hat, vagyis kizárólag a Tálkos sejteket pusztítja, a szervezet többi sejtesre káros hatást, nem fejt ki. A beszámoló megállapítja:ez önmagában is elég ok arra, hogy ezt a szert és derivátumait további igen tüzetes vizsgálatnak vessük alá.Ötünk. Van köztük több, aki jelenleg is panaszmentesen él és ismét dolgozik — hangzik drámai szűkszavúsággal az első eredmények beszámolója, mely ki tudja, nem jelent-e majd határkövet a rákgyógyítás történetében. Vajda Istvánnak mezőgazdasági doktorátusa van. Ma 50 éves, hatalmas, szép szál ember, akinek minden gondolata akörül forog, hogyan lehetne megküzdeni az emberiség egyik legsúlyosabb, leggonoszabb, legalattomosabb betegségével. Élete folyamán sokféle tudományos intézetben dolgozott, laboratóriumokban, itthon és a külföldön. Gyakorlati munkája révén nagy elméleti tudásra tett szert s megvannak benne a tudós legnagyobb erényei, a szenvedélyes szívósság, az áldozatkészség, a türelem, az állandóan jelenlevő kétely. Hosszú ideig a hivatalos tudományos körök nem akarták tudomásul venni elért eredményeit, míg végül 1953 májusában a párt felfigyelt működésére, akkor került Budapestre a Péterfy Sándor utcai kórház egyik osztályára, ahol a rendszeres klinikai kísérletek Malák György dr. főorvos vezetésével 1953. június 4-én indultak meg. Ekkor fogtak hozzá egy szokatlan nagyméretű állatkísérlethez, amely ma is folyamatban van. A klinikai kísérleti osztály múlt év novemberében az Országos Onkológiai Intézetbe költözött s azóta ott folytatja működését. Az eddig kezelésbe vett betegek száma ma már 600 körül jár. A kísérleteket a párt erkölcsi támogatása mellett az Országos Találmányi Hivatal is kezdettől fogva hathatós segítségben részesíti. — A világ rákkutatói mindinkább a gyógyszeres gyógyítás kutatásának irányában keresik a végső megoldást — folytatja nyilatkozatát Vajda dr. — Az én gyógyszerem egy egyszerű szerkezetű vegyületcsoport származéka. Állatkísérleteink azt bizonyítják, hogy a rosszindulatú daganat a gyógyszer hatására igen nagy mértékben károsodik s tömött állománya részben elfolyósodik. Kétségtelen, hogy még igen sok tennivaló van előttünk a kérdés teljes tisztázásáig. Addig azonban szó sem lehet az eddig bevált gyógymódok, pl. a sebészeti beavatkozás, illetve sugárkezelés mellőzéséről. Vajda István dr. a komoly, mérlegelő tudós lelkiismeretével nem akar jóslatokba bocsátkozni. Igen röviden és távirati stílusban beszél a feltűnő javulást mutató betegekről. A laikus és orvosi közvélemény azonban egyaránt türelmetlenül várja, hogy a kutatócsoport az Orvosi Hetilap jelzett közleményét folytatva mielőbb hozza nyilvánosságra az eddig elért klinikai, embergyógyítási eredményeket is. — A gyógyszerről annyit mondhatok — fejezi be nyilatkozatát Vajda dr. —, hogy alkalmazására sok esetben feltűnő javulás mutatkozik, igen értékes javulás. Kísérleteink eddig lefolyt rövid időtartama azonban végleges értékelést nem tesz lehetővé, mert a nemzetközi szokások szerint a rosszindulatú daganatok esetében csak öt év múltával mondhatjuk ki a gyógyulást. A kísérletek reményt nyújtanak, hogy ezen az úton továbbhaladva eljuthatunk egy végleges megoldást jelentő eredményhez. Az emberiség közös és fájdalmas nagy ügye a rák, azért tartottam sürgősnek eredményeink nyilvánosságrahozatalát, amelyhez a Magyar Tudományos Akadémia is hozzájárult. Ismerjék meg itthon és a külföldön egyaránt, foglalkozzanak a kérdéssel a szakemberek, vigyék és fejlesszék tovább az én felfedezésemet. Ez a vegyület még rendkívül sok lehetőséget nyújt a tökéletesítés terén, amelyen természetesen a mi munkaközösségünk továbbra is fáradozik. A siker érdekében sürgős szükség van arra, hogy a szer kémiai tökéletesítéséhez mielőbb megfelelően felszerelt laboratóriumot kapjak. A rákbetegség megfékezése, gyógyítása és megelőzése a legizgatóbb, leglelkesítőbb problémája a kutatónak. Az Orvosi Hetilap közleménye a munkaközösség kísérleteinek egy részét ismerteti csupán. Az elért eredmények és tapasztalatok további részleteit később fogják közölni. Addig is az Akadémia szakértőinek véleménye alapján a kísérletek kiszélesítése érdekében a kutatócsoport közreműködésével több klinikán hasonló embergyógyítási kísérletek fognak megindulni. Bizonyos, hogy a magyar tudománynak ezekre a nagyjelentőségű eredményeire az egész világon fel fognak figyelni és remélhető, hogy igen sok számottevő tudományos hozzászólás fogja segíteni e három magyar kutató eredményeinek további kibontakozását. Dutka Mária Vajda István dr- nyilatkozata a Merapidról MÁR MOST VEGYE MEG a szükséges füzetárukat, egyéb iskola- és tanszereket. Nagy készletek, bő választék 128 ÁPISZ-BOLTBAN VÁSÁROLJON SZAKÜZLETBEN! 3 Budapest főépítészének beszámolója a Szovjetunióban tett tanulmányútjáról Preisich Gábor, Budapest főépítésze a Budapesti Városi Tanács városrendezési és építési állandó bizottsága értekezletén ismertette szovjetunióbeli tanulmányútjának tapasztalatait. Részletesen foglalkozott az egyes szovjet városok építkezésének jellegzetességével. Az építkezéseket a Szovjetunióban általában az jellemzi, — mondotta többek között —, hogy alkalmazkodnak a városhoz, a környezethez. A díszítő elemek mindig a helyi népi hagyományok alapján készülnek. Az építkezések mindenütt húsz-huszonötéves perspektivikus városrendezési tervek alapján történnek. A tervezők érzik, hogy a jövő számára építenek s ez a felelősségtudat az építés, a tervezés minden területén érvényre jut — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszámolóját Preisich Gábor.