Magyar Nemzet, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-01 / 206. szám
2 azonban ismét visszatértek, élükön Paul Reynaud-val és Georges Bidault-val. (Bidault ez alkalommal mutatkozott első ízben a ratifikációs vita megkezdése óta.) Paul Reynaud a szónoki emelvényre lépett és a képviselőik tiltakozása ellenére beszélni akart. Többször is nekikezdett beszédének, de szavait minduntalan elnyomta a képviselők tiltakozása. Végül is, nagy zaj közepette jelentette ki: »Első ízben történt meg a francia parlament történetében, hogy egy szerződést elutasítottak anélkül, hogy annak szerzője és aláírója szót emelhetett volna védelmében. (Paul Reynaud azonban megfeledkezett arról, hogy épp az EVK híveinek a vita elhalasztására irányuló mesterkedése váltotta ki az Aumeran-féle indítvány beterjesztését.) Ezután viharos jelenetre került sor, amelynek során Dubois szocialista képviselő, aki az EVK híve, csaknem ötre ment egy volt gaulleista képviselővel, úgyhogy a teremőrségnek kellett közbelépni. Végül újból felhangzott a teremben a Marseillaise és az ülést berekesztették. A hétfő esti szavazás részletes eredménye A hétfő esti nemzetgyűlési szavazás részletes eredménye a következő: Az Aumeran-féle indítvány (vagyis az EVK elvetése) mellett szavazott: 95 kommunista, 4 haladó, 53 szocialista, 2 MRP, 34 radikal-szocialista, 67 köztársasági szocialista (GRS), 12független republikánus, 16 ARS, 6 »független parasztpárti«, 10 UDSR, 10 »parasztpárti«, 3 »tengeren túli független és 7 pártonkívüli képviselő. , Az indítvány ellen szavazott: 80 MRP, 50 szocialista, 33 radikal-szocialista, 2 köztársasági szocialista, 36 »független republikánus«, 14 ARS, 20 »független parasztpárti«, 8 UDSR, 9 »parasztpárti«, 11 ^tengerentúli független* és 1 pártonkívüli képviselő. Tartózkodott a szavazástól: 1 szocialista, 4 MRP, 2 radikálszocialista, 1 «független republikánus«, 2 ARS, 1 UDSR és 1 pártonkívüli képviselő. Végül 29 képviselő nem vett részt a szavazásban: 6 radikálszocialista, 4 köztársasági szocialista, 5 független republikánus, 1 ARS, 1 »független parasztpárti«, 3 »parasztpárti«, 5 UDSR, 1 »tengerentúli független" és 3 pártonkívüli képviselő. Londonból jelenti az MTI. Az angol rádió közli, hogy Churchill miniszterelnök szerdára rendkívüli minisztertanácsot hívott össze a francia nemzetgyűlés hétfői döntése következtében előállt helyzet megtárgyalása végett. Az ülés előtt a miniszterelnök Eden külügyminiszterrel tanácskozik. Sir Gladwyn Jebb, Nagy-Britannia franciaországi nagykövete szerdán Londonba érkezik, ahol megbeszélést folytat Eden külügyminiszterrel. A Reuter közli az angol külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozatát, akitől egy sajtóértekezleten megkérdezték, mi lesz a nyugati hatalmak legközelebbi lépése az EVK-nak a francia nemzetgyűlés által történt elvetése után. »Nagy-Britannia addig nem tesz lépést a bonni egyezmények életbeléptetésére, amíg a francia nemzetgyűlés nem vitatta meg Nyugat-Németország szuverenitása visszaadásának kérdését“ — mondotta a szóvivő, majd hozzátette: »Nagy-Britannia mélyen sajnálja, hogy a francia nemzetgyűlés nem ratifikálta a párizsi szerződést.* Churchill szerdára rendkívüli minisztertanácsot hívott össze Mendés-France nyilatkozata Jules Mochot, Daniel Majort és Mai Lejermet kizárták a szocialista pártból A francia szocialista párt központi végrehajtó bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezésre juttatta ,sajMint az AFP jelenti, Mendés- France miniszterelnök Aumeran tábornok indítványa felett megtartott szavazás eredményének kihirdetése után a parlament folyosóin nyilatkozatot tett. »Azt szeretném — mondotta a többi között —, ha a közvélemény és külföldi barátaink nem értenék félre a hozott határozatok értelmét, amely határozatok bizonyára pontatlan kommentárokat idéznek majd elő és olyan félreértéseket okoznak, amelyeket el kell kerülni. Az ülésen előfordult incidensek oka az az igen érthető szenvedély, amelyet a három év óta tartó és a közvéleményt felkavart vitának kibontakozása keltett. Már régóta tájékoztattam barátainkat és szövetségeseinket, hogy — amilyen mértékben egy kormány a parlament lelkiállapotát ismerheti — a nemzetgyűlésben a többség nem támogatja az európai védelmi közösséget. Brüsszelben és máshol külföldön ezzel ellenkező értesülések terjedtek nálkozását a nemzetgyűlés döntése felett. A végrehajtó bizottság kedden reggel kizárta a pártból őt. Annyi bizonyos, hogy a nemzetgyűlés többsége több hónap óta ellenzi a ratifikálást. Sajnálom, hogy brüsszeli partnereink és angolszász szövetségeseink félreértették a nemzetgyűlés igazi érzését, amely — kis eltéréssel — úgy jutott kifejezésre, ahogy előre jeleztem. Mendes-France a továbbiakban azt hangoztatta: a vita ugyanakkor azt bizonyítja, hogy a nemzetgyűlés hatalmas többsége kitart a nyugati szövetség mellett. — Ebben a keretben kell új megoldásokat tanulmányozni — mondotta a továbbiakban —, mégpedig hamarosan, ezúttal nem fogunk három évet elvesztegetni. Remélem, hogy szövetségeseink és azok az országok, amelyeknek érdekei Franciaország érdekeivel azonosak, hamarosan világos döntéseket hoznak. A francia kormány rendületlenül és fenntartás nélkül kitart az atlanti szövetség mellett, amely mindig is irányelve volt és az is maradt. Milyen legyen az A Reuter , beszámol arról, hogy a francia nemzetgyűlés döntésének hírét azonnal továbbították Churchill miniszterelnöknek és Eden külügyminiszternek, akik mindketten vidéken töltik szabadságukat. Az AFP francia hírügynökség londoni jelentése beszámol a párizsi döntés brit körökben keltett visszhangjáról. „Sem a brit kormány, sem a brit nép nem fogja soká gyászolni a párizsi szerződést — mondja a jelentés. — Churchill és Anglia álláspontja ebben a kérdésben különbözik Eisenhowerétől és az Egyesült Államokétól. Az EVK elutasítása nem jelent kudarcot az angol kormány számára, bár tanácsolta és kétségkívül óhajtotta a szerződés ratifikációját. Nagy-Britanniát a továbbjutás szükségessége most sokkal nehezebb helyzetbe fogja hozni, mint az új angol döntés ? Egyesült Államokat... Anglia most döntés előtt áll. El kell döntenie, hogy Nyugat-Németország az atlanti szövetség új tagja legyen-e, vagy pedig jobb, ha egy szűkebb körű szövetségbe lép, amelynek Anglia is tagja lenne és amely átmeneti megoldást jelentene az EVK és a NATO között. Brit diplomáciai megfigyelők úgy vélik: Nagy-Britannia e kérdéssel kapcsolatos magatartása attól függene, hogy a francia parlament és a nemzet milyen megoldás érdekében nyújtana támogatást majd a francia kormánynak. Egy olyan francia parlamenttel szemben, amelyben megvan az elegendő többség ahhoz, hogy támogasson egy átmeneti megoldást, nem kétséges, hogy Anglia is az EVK és a NATO közötti átmeneti formulát választaná és ebben a rendszerben egyenjogúsági alapon vetne részt i(A vezércikk folytatása) van a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ám ezzel az amerikai vonallal párhuzamosan egy másik vonal is elvezet a párizsi szavazásig. Ez a vonal a népi ellenállásnak, a nemzeti öntudatnak, az európai egységnek, a békés együttélésnek a politikája. Ezt a vonalat képviselték a nemzetközi testületekben és hivatalos állásfoglalásokban a Szovjetuniónak és a béketábor többi országainak kormányai, diplomatái. Ezt a politikai vonalat vitte győzelemre százmilliók szívében a Béke Világtanács számos állásfoglalása termékeny, messzi gyűrűkben tovább hullámzó világkongresszusa. Mert attól az órától kezdve, hogy négy évvel ezelőtt Brüszszelben először mondták ki azt a szót, hogy európai hadsereg, először fogadták el az amerikanizált nyugateurópai kormányok elvben az EVK sánta eszméjét, megindult minden nyugateurópai országban, de elsősorban a leginkább érdekeltben, a legtörténelmibb múltúban, Franciaországban, a népi megmozdulás, az amerikai tervnek mind cukros máza, mind keserű és keserves magja ellen. Ebben a harcban élenjártak, mint a nép eszméinek megfogalmazói, mint a nép vágyainak megtestesítői, mint a nép igazának hirdetői a francia kommunisták és velük szoros bajtársi egységben a francia békeharcosok és más hazafiak. És hogy tágulnak ennek a másik, ennek az igazi politikai vonalnak horizontjai, ha tudjuk — és tudjuk! —, hogy a francia nép küzdelmét az egész békevágyó emberiség támogatta. Hogy a Truman-elvre, a Marshall-segélyre, az atlanti szövetségre felelt Wroclaw és Párizs, az atomfenyegetésre Varsó és a stockholmi felhívás, a német felfegyverzés veszélyére megannyi európai nép nemzeti békemozgalmának megnyilatkozásai. Az augusztus 30-i párizsi szavazás a francia nép győzelme, de e győzelmet nem kisebbíti, hanem súlyát százszorosra növeli, hogy más népek helytállása, a mienk is segített. Tisztán látható a párizsi szavazás összefüggése Genffel és Berlinnel. Itt még világosabban szembetűnik a béke politikájának egyenes vonala és ennek fordítottja, az amerikai vereségek sorozata. A három kudarc közül a párizsi a legsúlyosabb, nemcsak várható hatásaiban, hanem azért is, mert itt akartak az amerikai vezető körök leginkább győzni. A vereség keserű piruláját az amerikai vezető politikusoknak most bizony minden cukros máz nélkül kell lenyelniök. Senki sem hiszi természetesen, hogy lemondanak háborús terveikről, a revánsvágyó német körök felfegyverzéséről. A következő napok, sőt valószínűleg hetek is a találgatások, a tapogatódzások ideje lesz, főleg ami a nyugateurópai és az amerikai politikát illeti. Nyílt kérdés, milyen hatása lesz az EVK megölésének a francia belpolitikára, csak találgatni lehet, mi lesz Churchill és Eden legközelebbi sakkhúzása. Egyes angol lapok mindenesetreúj angol esélyekről írnak, nincs kizárva, hogy a franciák döntése még jobban élezi Washington és London ellentéteit. Remeg a talaj az EVK-t ratifikáltató brüsszeli és a hágai kormányok lába alatt Tudjuk, hogy az olasz nép kitörő örömmel fogadja a francia döntést és újabb erőt merít saját nemzeti ellenállásához. Ami az amerikai politikát illeti: most Dulleson lenne a sor, hogy beváltsa a sokat emlegetett gyötrelmes újjáértékelésről szóló fogcsikorgató ígéretét. Fenyegetés korában ez a két melodrámai szó arra utalt, hogy az amerikaiak majd visszavonják dollárjaikat, sőt támaszpontjaikat is Európából. Dulles azt hitte, hogy ettől a „fenyegetéstől” a francia nép és annak valódi képviselői is úgy megijednek, mint Monisieur Bidault. De várjon beváltja-e most kétélű ígéretét? xAgonizing Re-appraisal, ez a címe az Alsopfivérek fentebb már említett cikkének. Ezt fordítjuk gyötrelmes újjáértékelésnek, noha az első szó inkább az agonizálást, a haláltusát juttatja az ember emlékezetébe. A két újságíró, aki egyaránt ír sugalmazott cikkeket és akinek cikkei nem egyszer sugalmazzák a politikát, most azon töpreng, hogy az EVK bukása után legkézenfekvőbb alternatíva, azaz Nyugat-Németország direkt felfegyverzése nem is olyan egyszerű dolog, hiszen a bonni állam tulajdonképpen még mindig a három nyugati nagyhatalom megszállási zónájára oszlik. Itt merül fel cikkünkben a — most már hiányzó — »cukros máz* problémája. A két A Lap nem nagyon hiszi, hogy a francia, sőt az angol kormány is lenyelné a maga keserűségében azt a pirulát, amelyet édes formájában is kiköpött. Mi marad hátra? Hallgassuk meg Alsopókat: * »Az igazság az, hogy a Pentagonban és más fontos kormánykörökben már egy év óta egy új eszme, az »amerikai erőd* eszméje hódít teret. Mostanáig ez az erjedés titokban hatott, de mindenféleképpen folyamatban volt. Az erjedés oka egyszerűen az a mérhetetlen költség, amelybe a hidrogénbomba korában a minimális védelmi programm kerül.* A két újságíró rámutat arra, hogy az amerikai adófizető, de a pénzügyminiszter is nem bírják szusszal a tízmilliárd dolláros költségeket és ezért merült fel az „amerikai erőd* gondolata. Milyen ismerősen is hat ez a szókép! Kinek ne jutna eszébe éppen ezekben az augusztus végi, szeptember eleji napokban a második világháború kitörésének másfél évtizedes fordulóján egy másik erőd, a hírhedt hitleri »Festünk Europá«? A hasonlatosság néha még a szavakban és kifejezésekben is valóban kísérteties ... Az Alsop-fivérek cikkén mindenesetre két tényező mérhető le. Az egyik a hatalmas vereség tudata és az ezzel karöltve járó kiábrándultság. A másik a világhelyzet megváltozása, új politikai kifejezések és új politikai konstellációk lehetősége. De hagyjuk a kudarcot szenvedetteket forogni saját keserű levükben. Azok számára, akik a párizsi győzelmet előkészítették, megharcolták és akik velük együtt éreztek, világos a további itt, rendkívüliek a további lehetőségek. Európaszerte fokozódik a harc az EVK valódi alternatívájának, az európai kollektív biztonsági szerződésnek a kivívásáért. A párizsi szavazás bizonyos mértékig itt is visszamenőleg hat: az EVK elvetése kihúzta a talajt azok alól a mondvacsinált érvek alól, amelyekkel a nyugati külügyminiszterek Berlinben kitértek a Szovjetunió javaslatainak tárgyalása elől. A párizsi győzelem fényében egész Európa, de különösen a nyugateurópai népek előtt még kívánatosabban ragyog az egységes Európa eszméje, amelyhez az utat a Szovjetunió kormányának javaslatai a genfi értekezlet óta is megmutatták, elérhetővé tették. A francia nép küzdelmét az EVK ellen a mi népünk forró szívvel ugyan, de mégis közvetve támogatta, egységes állásfoglalásokkal, egy békeszerető kis nép munkájának és eredményeinek felmutatásával. A most következő időszakban közvetlenebbül kapcsolódhatunk bele a közös európai küzdelembe. A mi kormányunk az elsők között foglalt állást nyilatkozatban az európai kollektív biztonság eszméje és a biztonsági szerződés megkötése mellett. Az újjáéledő német militarizmus támadása bennünket is fenyegetett és fenyeget; kivesszük a részünket a küzdelemből az egységes Európáért, a német felfegyverzés esetleges új, talán brutálisabban nyílt, talán még körmönfontabbmegoldások ellen. Az augusztus 30-i esemény önmagában is oly jelentékeny, hogy alig van szüksége fontosságát jelképekkel fokozni. Mégis lehetetlen el nem gondolkozni azon, hogy tizenöt éve, augusztus 30-án este Hitler és alvezérei talán éppen az utolsó aláírásokat biggyesztették azok alá a parancsok alá, amelyek nem is kétszer huszonnégy órán belül kirobbantották a második világháborút. Az európai védelmi közösség amerikai terve lényegében vissza akarta fordítani napjaink történelmének óramutatóját ezzel a másfél évtizeddel. Az 1939. szeptember 1-e és az első világháború negyvenéves fordulója, amelynek emléke fölé néhány héttel ezelőtt hajoltunk vissza, arra tanít, hogy mindkét nagy kataklizma lángragyújtása nagy mértékben azért volt lehetséges, mert a háborúspárti politikusoknak sikerült elhitetni széles tömegekkel, hogy ez aző háborújuk”. Nos, az EVK megbuktatása természetesen önmagában nem zárja ki Nyugat-Németország újabb felfegyverzésének lehetőségét, sőt teljes egészében egy új háború veszélyét sem. De igenis kizárja az amerikaiak egyik fő célját: elhitetni a nyugateurópai népekkel, hogy a saját céljaikért a háborúba kell vonulniok más európai népek ellen. Ez az ámítás volt az EVK legfőbb lélektani fogása. Talán éppen ezért ragaszkodtak hozzá olyan körömszakadtáig, presztizshulltáig az amerikai vezető körök ... Azeurópai védelmi közösség annyiszor megszégyenítette az európai szót. Most visszaadjuk a becsületét: azon leszünk, franciák, magyarok és más népek, hogy valóraváltsuk az európai kollektív biztonság eszméjét. Magyar Nmes a párt három vezető tagját, Jules Mochot, Daniel Mayert és Max Lejeunet, mert az EVK ellen szavaztak. A végrehajtó bizottság elhatározta továbbá, hogy megindítja a párt alapszabályaiban előírt eljárást a többi fegyelmezetlen képviselő ellen is. Addig is, amíg ügyükben nem döntenek, nem képviselhetik a pártot és nem vállalhatnak nevében kötelezettséget. Eisenhower : „Kudarcot szenvedtünk Eisenhower elnök azeurópai védelmi közösségi elvetését Dulles külügyminiszterrel folytatott tanácskozása közben tudta meg. James Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára megszakította az elnök és a külügyminiszter tanácskozását és tudatta velük a párizsi hírt. Eisenhower elnök kijelentette: »Az európai védelmi közösségnek a francia nemzetgyűlésben történt elvetése hatalmas kudarc a nemzetközi kommunizmus elleni harcban.« Az elnök hozzáfűzte: kudarcot szenvedtünk, de nem kell elcsüggednünk. Az Egyesült Államok sohasem fog lemondani egy olyan dologról, amely számára és a világ számára egyaránt jó.... Az AFP washingtoni jelentésében megjegyzi: »Amerikai diplomáciai körökben nem titkolják, hogy sürgős szükség van olyan gesztusra, amely Adenauer kancellár megingott tekintélyének helyreállítását célozza. Washingtonban számolnak azzal — jelenti a továbbiakban az AFP washingtoni tudósítója —, hogy az atlanti szövetség országai között nagyarányú diplomáciai tevékenységre kerül sor, hogy megoldót találjanak az EVK helyett. A tudósító szerint feltehető, hogy nyolchatalmi értekezletet hívnak össze az EVK-szerződés hat aláírója, Anglia és az Egyesült Államok részvételével. Franciaországgal. Ha azonban Franciaországban nem lesz elegendő egyhangúság, hogy egy ilyen megoldás felé billentse az angol mérleget, ugyanezen megfigyelők szerint a magára hagyott brit kormány azt a megoldást fogja választani, hogy Nyugat- Németország lépjen be az atlanti szövetségbe.« Az AFP londoni jelentése a továbbiakban ezeket mondja: »A brit kormánynak tanácskozásokat kell kezdenie Franciaországgal és az Egyesült Államokkal, hogy értékeljék a francia parlament szavazásának következményeit és hogy tanácskozzanak a végső célról: hogyan lehet megoldást találni a nyugatnémet köztársaság szuverenitása, valamint a nyugati védelemben való részvétele kérdésében. A Franciaországgal való előzetes tanácskozás után szó lehet négy-, nyolc-, vagy tizennégy hatalmi értekezlet összehívásáról.* Az MTI jelenti: Adenauer nyugatnémet kancellár szerdára, baden-badeni tartózkoBlücher nyugatnémet alkancellár a szabadságon lévő Adenauer helyett nyilatkozott az EVK elvetéséről. Blücher kijelentette, hogycsalódott és megdöbbent a szavazás eredménye hallatéra*.Hozzáfűzte, hogy »az EVK-nak a franciák részéről történt elutasítása nem adja meg Nyugat-Németországnak azt a jogot, hogy lemondjon a szabad Európa egyesítésének céljáról". Az AFP jelentése utal arra is, hogy bonni politikai körökben a párizsi szerződés elvetése folytán »idejétmúltnak« tekintik a bonni szerződés bizonyos cikkelyeit. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a német szuverenitást olyan alapokon kellene megteremteni, amelyek jobban megfelelnek a jelenlegi helyzetnek. Ezeknek az alapoknak a meghatározása a négy érdekelt állam részvételével a közeljövőben összehívandó értekezlet feladata lehetne. Mihelyt Bonnban ismeretessé vált a francia parlament állásfoglalása, Hallstein külügyi államtitkár és Blankenhorn, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője azonnal felkereste Adenauer kancellárt a Baden-Baden közelében lévő egyik nyaralóhelyen. A Reuter jelentése szerint Adenauer jelenleg megbeszéléseket folytat a külügyminisztérium vezetőivel és a keddi nap folyamán nyilatkozatot készül közzétenni arról, hogy a bonni kormánynak mi az álláspontja az EVK Franciaország részéről történt elutasításával kapcsolatban. A Német Szociáldemokrata Párt szövetségi gyűlési csoportja kedden délután Bonnban rendkívüli ülésre ült öszsze, amelyen Ollenhauer, adása helyére, rendkívüli minisztertanácsot hívott össze, — jelenti a londoni rádiópárt elnöke beszámolt az EVK párizsi elutasítása után bekövetkezett külpolitikai helyzetről.Az EVK halott és Adenauer kancellár, valamint a koalíciós pártok külpolitikája kudarcot vallott — mondotta Ollenhauer. Brüsszeli A kormány körül nem titkolják nyugtalanságukat Brüsszelben feszült figyelemmel kísérték a francia nemzetgyűlés vitáit Az elutasító szavazás nem jelentett tényleges meglepetést, azonban — mint az AFP megjegyzi — »az utolsó pillanatig nem akartak hinni benne. »A belga kormánykörök — jelenti az AFP — átérzik a francia döntés teljes súlyát. Belga politikai körökben utaltak Spaak külügyminiszter következő kijelentésére: Ha az EVK-t elutasítják, más megoldást kell keresni. A pnás megoldás szükségességét Brüsszelben hétfőn este politikai körökben mindenki átlátta. Most arra várnak, mit javasol Mendes-France a nyugati védelem és a német újrafelfegyverzés problémájának megoldására. A kormánykörök nem titkolják nyugtalanságukat.* A holland külügyi minisztériumi „nagyon rém hír** A hollandi külügyminisztérium szóvivője hétfőn este »nagyon rossz hírnek« minősítette az EVK francia részről történt elutasítását. Kijelentette, hogy »ez a döntés olyasvalaminek bukását jelenti, aminek megvalósítására oly régóta és oly nagy erőfeszítéssel törekedtünk". Baden-Badenban lesz a rendkívüli nyugatnémet minisztertanács Megdöbbenés Bonnban •"Szerda, 1954. szeptember 1