Magyar Nemzet, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-02 / 259. szám
2 bár hasítani fogják az eget London fedett. Újból romlásit hozmaik, ezúttal azonban nem a házakra és az emberekre, hanem a British European Airways társaságra. A »Lufthansa« komoly konkurrenciát fog jelenteni a Németország és az őt környező államok (Benelux, Anglia, Skandináv országok, Franciaország, Svájc) repülőgép-forgalmában. Ez természetesen csak a kezdet, mivel a Lufthansa embrionális állapotban van, s csak később fogja kinőni magát olyan »globális« vállalattá. A nyugatnémetországi Berlinből jelenti az MTI, hogy a nyugatnémetországi rendőrhatóságok a lakosság erélyes követelésére nemrégiben kénytelenek voltak vizsgálatot indítani az úgynevezett »Háromszázak Klubja« ellen, amelynek helyiségeiben leírhatatlan orgiáik történtek. A vizsgálat során kitűnt, hogy Helmerich, a bajor tartományi mint amilyen az Air France, amely átfogja az egész világot. A The Times támadja a hazai angol repülőgéptársaságokat, mivel szerinte azok „kevésbé kifizetődők. A Lufthansa szímreléptével méginkább meg fog növekedni a British European Airways deficitje. Vájjon hová akar a The Times kilyukadni? Talán közös angol-német repülőtársaságot akar? Hiszen lényegében az ötlet nem rossz. A német pilótáknak alkalmuk volt megismerni London légiterét. „Háromszázak Klubja a kormány volt közlekedésügyi minisztere, Adenauer pártjának egyik müncheni vezetője is a klub tagjai közé tartozott. Otto Kroth, a klub letartóztatott igazgatója kijelentette, hogy a klub állandó tagjai és »mecénásai« a szövetségi köztársaság közéletében vezetőszerepet játszó személyiségek voltak. Stockholmban tartják a Béke Világtanács novemberi ülésszakát Stockholmból jelenti a TASZSZ. A Svéd Országos Békebizottság titkársága közli: A Béke Világtanács elhatározta, hogy az idén november 18—23-ra kitűzött ülésszakát Stockholmban tartja meg. A Béke Világtanács tagjain kívül az ülésszak munkájában több meghívott személyiség is részt vesz. A várakozások szerint körülbelül négyszázötvenen vesznek majd részt az ülésszakon. Az ülésszak napirendjének első pontja lesz — a Béke Világtanács irodájának szeptember 15-i bécsi ülésén hozott határozat értelmében — valamennyi európai állam együttműködésének kérdése az államok biztonságának megteremtésében. A szovjet kormányküldöttség a Kínai Népköztársaságból visszatért Moszkvába Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából Kínába utazott szovjet kormányküldöttség visszatért Moszkvába. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan, útban Moszkva felé, meglátogatta Port-Arthur kikötőt és Dalnyij városát. Itt meghallgatták akatonai parancsnokság jelentését és megtárgyalták a szovjet katonai alakulatoknak Port Arthur kínai haditengerészeti támaszpontról való kivonása előkészületeit. Ezután Ansanba utaztak és megtekintették a kohászati kombinátot, majd három napot töltöttek Vladivosztokban. A továbbiakban meglátogatták a Távol-Kelet és Szibéria számos városát és faluját. A dolgozók mindenütt nagy szeretettel fogadták Hruscsovot, Bulganyint és Mikojant. Nehru Kambodzsába érkezett Nehru indiai miniszterelnök vasárnap repülőgépen Pnom Penhbe, Kambodzsa fővárosába érkezett — közli az AFP. Az Új Kína jelenti, hogy Nehru Szaigonba is ellátogatott, ahol másfélórás megbeszélést tartott Ngo Dinh Diemmel, a Bao Daj-kormány miniszterelnökével. Az amerikai kormány elhurcoltatott 20 lengyel tengerészt Pekingből jelenti az Új Kína. Az Egyesült Államok kormánya megszegte a nemzetközi jogot és megsértette az alapvető emberi jogokat, amikor Tajvanról az Egyesült Államokba hurcoltatott huszonkét lengyel tengerészt. Csang Kaj-sek kalózai, mint ismeretes, kezükbe kerítették a »Prezydent Gottwald« és a »Praca« nevű lengyel kereskedelmi hajókat. A hajók legénységének huszonkét tagját az Egyesült Államok hajósa-1 A Daily Worker írja, hogy 44.500 munkás állt ismét munkába Anglia nyolc kikötőjében, miután teljes győzelemre juttatta a nyolcórás munkaidő elvét. A munkáltatók 28 napos küzdelem után végre meghátráltak és beleegyeztek abba, hogy nem lehet fegyelmi eljárást indítani a munkás ellen, ha nyolcóráigal október 27-én az Egyesült Államokba szállították. Az amerikai hatóságok magyarázata, hogy ez az elhurcolás a lengyel tengerészeiknek adottpolitikai menedékjog" valamilyen formája, a legkisebb mértékben sem fedi a valóságot, vagy mentheti fel súlyos felelősségétől az Egyesült Államok kormányát. Ez az eset ismét bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya közvetlenül részes a Csang Kaj-sek banda kalózoskodásában, munka után haza akar menni. Harry Pollitt, az Afigol Kommunista Párt főtitkára leszögezi a Daily Worker-ben: »A kikötőmunkás-sztrájknak az a legkimagaslóbb vonása, hogy olyan elv védelmében folytatták, amelyhez nem fűződtek semmiféle pénzügyi szempontok, mint például munkabéremelés.« Teljes győzelmet arattak a sztrájkoló angol kikötőmunkások A külpolitika hírei A (Bécs, TASZSZ.) Müncheni lap jelentése szerint a nyugatnémet építőipar rövidesen 400 új kaszárnya, katonai repülőterek, támaszpontok építésére kap megrendelést az Adenauer-i kormánytól. A (Sztálingrád, TASZSZ.) Sztálingrádba érkezett Covantry angol város önkormányzati tanácsának küldöttsége. A (Róma, MTI) két olasz gyártól, amelynek munkásai között soik a kommunista dolgozó, az amerikaiak megvonták megrendeléseiket. Az amerikai kormánynak ezt a döntését olasz polgári körök is bizonyos aggodalommal fogadták. Di Vittorio, a CGIL főtitkára kijelentette, hogy az amerikaiaknak ez az intézkedése szemérmetlen beavatkozás Olaszország belügyeibe Magyar kereskedlemi kötöttség érkezett Pekingie Peking, november 1. (Új Kína.) Droppa Gusztáv külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével magyar kereskedelmi küldöttség érkezett Pekingbe. A küldöttség fogadására megjelent a repülőtéren Hszü Hszüe-han külkereskedelmi miniszterhelyettes és a minisztérium több más képviselője. Jelen volt továbbá Vang Han-min, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének jelenleg Pekingben tartózkodó kereskedelmi tanácsosa, Nagy Imre, a pekingi magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa és Csatorday Károly, a nagykövetség első titkára. __Magyar Nemzet____ Kína lakossága: 601.988.035 fő Nyilvánosságra hozták a kínai népszámlálás hivatalos adatait A Kínai Népköztársaság állami statisztikai hivatala hétfőn hivatalos adatokat tett közzé Kína első országos népszámlálásának eredményéről. Ezek szerint Kína lakossága 1953. június 30-án 24 órakor 601,935.035 fő volt. Ebből a számból 574,205.940-et közvetlen népszámlálás eredményeként állapították meg, a többit közvetett számlálás útján. Ebbe tartozik Tajvan még fel nem szabadított tartomány 7,591.298 lakosa, 11,743.320 külföldön lakó vagy tanuló kínai és 8.397.477 lakos olyan távoli határterületeken, ahol még nem tartották meg a helyi választásokat, vagy ahol a közlekedési viszonyok rendkívül nehezek. A közvetlen népszámlálás útján megállapított összlétszámban 51.82 a férfiak és 48.18 százalék a nők arányszáma. Ugyanebből az összlétszámból több mint 338 millió azoknak a száma, akik betöltötték 18. életévüket. Kína legidősebb lakosa 155 éves volt a népszámláláskor. A századik életévüket betöltötték száma 3384 volt. Több mint 1,8 millió ember volt 80 és 99 év között. Az összlakosságnak — eltekintve Tajvan tartománytól és a külföldön élő kínaiaktól — majdnem 94 százaléka han nemzetiségű. A nemzeti kisebbségek több mint 35 millió lakost jelentenek, vagyis az összlakosságnak 6,06 százalékát. Tíz olyan nemzeti kisebbség van, amelynek létszáma meghaladja az egymilliót: a mongol, a hai, a tibeti, az ujgur, a miao, a ju, a csuang, a puji, a koreai és a mandzsu. Kína három legnagyobb városának lakossága az adatok szerint a következő: Peking 2,768.149; Tiencsin 2,693.831; Sanghaj 6,204.417. A jelentés végül elmondja, hogy a népszámlálás munkájában több mint két és félmillió ember vett részt. ti Araiba Mis. mögött van SCHACHT BÉCSI LÁTOGATÁSA ÉS AZ ,,INER ALPE“- BOTRÁNY Az österreichische Volksstimme első oldalas cikkben tiltakozik az ellen, hogy Hjalmar Schacht, a hitleri Harmadik Birodalom pénzügyeinek legfőbb vezetője, előadást tarthasson Ausztriában. Az Osztrák közvélemény ugyanis — a nácik kivételével — a legnagyobb felháborodással értesült arról, hogy az osztrák Iparos Szövetség, az ottani GYOSZ, meghívta Schachtot, aki most a nyugatnémet fegyverkezési ipar főügynökeiként utazik világrészről világrészre, országról országra. Az osztrák közvélemény annál furcsábbnak találja Schacht meghívását, mert köztudomású, hogy Schacht annak idején az Anschluss egyik előkészítője volt. Az Anschluss után pedig oroszlánszerepet játszott abban a hitleri gazdaságpolitikában, amely teljesen kifosztotta Ausztriát. Abban az emlékiratban, amelyet az osztrák kormány annak idején a nürnbergi nemzetközi bírósághoz juttatott, Schacht »Ausztria sírásója«-ként szerepelt. »Ausztria sírásója« most az osztrák Iparos Szövetség vendégeként tesz látogatást Ausztriában, ahol előbb Vorarlbergben, majd Bécsben tart előadást Nyugat-Németország és Ausztria gazdasági kapcsolatairól. Az osztrák demokratikus sajtó rámutat arra, hogy — Kesselring és más náci generálisok felháborító ausztriai látogatásai után — messzemenő következtetéseket kell levonni Schacht vizitjének tényéből. Schacht — a kiszivárgott hírek szerint — azért érkezik Ausztriába, hogy a nyugatnémet fegyverkezési ipar vezetőinek megbízásából szorosabbra fűzze Nyugat-Németország és Ausztria gazdsági kapcsolatait, pontosabban: folytassa az előkészületeket a »gazdasági Anschluss« végrehajtására. Nem véletlen, hogy néhány nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra Adenauer egyik lapja Raab osztrák kancellárnak azt a nyilatkozatát, amely elismeri a nyugatnémet ipari konszernek igényeit ausztriai "tulajdonukra". Még a jobboldali szocialisták lapja, az Arbeiter Zeitung is kénytelen volt megkérdezni: ki hatalmazta fel Raab kancellárt erre a nyilatkozatra, amely arra vall, hogy a kancellár és az Osztrák Néppárt hajlandó teljesíteni a nyugatnémet , nagyiparosok minden kívánságét? A nyugatnémet nagyiparosok nem kívánnak kevesebbet, mint azoknak a gyáraiknak és telepeknek a „visszajuttatását”, amelyeket a hitleri időkben erőszakosan, többnyire kikényszerített megállapodásokkal vettek birtokukba. Az osztrák demokratikus sajtó azt sem tartja véletlennek, hogy kormánykörökben éppen most esik sok szó az »Interalpe« létesítéséről. Az »Interalpe« olyan nyugatnémet-olasz-francia-osztrák vállalat lenne, amely átvenné és egyesítené Ausztria nyugati övezeteinek vízierőműveit. Ha az »Interalpe« megvalósulna, akkor az történnék, hogy Ausztria nem rendelkeznék többé vízierőműveivel és az osztrák villanyáram, amelynek jelentős része eddig is Nyugat- Németországba került, a jövőben sokkal fokozottabb mértékben szolgálná a nyugatnémet, olasz és francia fegyverkezési ipar érdekeit. Az új vállalatban Ausztria, az alpesi vizdenergia birtokosa, csupán negyedrésznyi érdekeltséget kapna és így nem jutna döntő szóhoz az áramelosztás kérdésében. Schacht valószínűleg a nyugatnémet ipari konszerneknek visszajuttatandó gyárak és telepek, továbbá az »Interalpe« ügyében tárgyal majd Ausztriában. Két előadása pedig azt a célt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a kulisszák mögötti tárgyalásokról, amelyek igen fontosak agazdasági Anschluss előkészítése szempontjából. Ausztria demokratikus körei az utóbbi hetekben egyre több olyan momentumra hívják fel a közvélemény figyelmét, amiből arra lehet következtetni, hogy a nyugatnémet nagyiparosok — a német militarizmus feltámasztásával együtt — döntő lépéseket készülnek tenni, az Adenauerkormány segítségével, a gazdasági Anschluss felé is. S. E. A. N. Kuzmin temetése Moszkvából jelenti a TASZSZ. Október 31-én kísérte utolsó útjára Moszkva A. N. Kuzmint, a Szovjetunió kohászati miniszterét, a szovjet kohóipar egyik kiváló szervezőjét. Délelőtt 10 órakor kezdődött a dolgozók felvonulása a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokába. Itt állították fel az elhunyt hamvait tartalmazó urnát. Az urna két oldalán a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának tagjai, a temetés megszervezésére alakított kormánybizottság tagjai, miniszterek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei, a kohóipar kiváló dolgozói álltak díszőrséget. A gyászolók elvonulása és a gyászünnepség után G. M. Malenkov, N. Sz. Hruscsov, K. J. Vorosilov, V. M. Molotov, L. M. Kaganovics, M. G. Pervuhin, A. I. Mikojan, M. Z. Szaburov, N. M. Svernyik, M. A. Szuszlov, N. N. Satalin és a temetés megszervezésére alakított kormánybizottság tagjai felemelték az urnát, s a gyászmenet elindult a Kreml faléhoz. A hamvakat tartalmazó urnát behelyezték a Kreml falába és márványtáblával zárták el. Végül három tüzérségi össztűz után felcsendült a Szovjetunió állami himnusza. A mauzóleum előtt díszlépésben elvonultak a csapatok. Meghalt Fruzsina Mihály, a szocialista munka hőse A szénbányászati minisztérium és a bányászszakszervezet gyászjelentése A szénbányászati minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete mély megrendüléssel jelenti, hogy Fruzsina Mihály elvtárs, a tatabányai XlI-es akna sztahanovista frontmestere, a szocialista munka hőse 1954 október 30-án bányaomlás következtében életét vesztette. Pruzsina Mihály elvtársban a szocializmus építésének hős katonáját gyászolják. Kora ifjúságától sem dolgozott a tárnák mélyén, rajongott hivatásáért s a felszabadulás után a legjobbak között is az élre állott, hazánkban és az ország határain túl is megbecsülést szerzett a magyar bányászatnak. Ember volt a szó legteljesebb, legmélyebb értelmében: szerető férj és apa, jókedvű, segítőkész barát, a fiatalok gondos nevelője. Kommunista volt: a párt hűséges és bátor katonája, az igazság harcosa, a haza hű fia, a szocialista Magyarország fáradhatatlan építője. A munka hőse volt s a munka frontján halt hősi halált. Emlékét megőrzik a magyar bányászok, s szívébe zárja őt egész dolgozó népünk. A szénbányászati minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Pruzsina Mihály elvtársat saját halottjának tekinti és temetéséről gondoskodik. (MTI) * i ————. i.i.ii Kedd, 1954. november 2. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága elfogadta Budapest városrendezési tervét Első gondolatra jelenleg talán időszerűtlennek látszik, hogy a városi tanács napirendre tűzte Budapest általános városrendezési terveinek távlati programmáját. Városközpontok kialakítása, monumentális épületek létesítése, nagy zöldterületek, széles útvonalak és terek kialakítása szerepel ebben a programomban. De éppen a jelenlegi időszakot kell felhasználni arra, hogy Budapest jövő arculatát megtervezzük, épp a mostani országos erőgyűjtés alkalmas arra, hogy a főváros rendezési és fejlesztési terveinél a múltban elkövetett nagy mulasztásokat pótoljuk. A városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén, ahol ezt a kérdést legutóbb tárgyalták, nyomatékosan rámutattak a szakértők, mennyire el vagyunk maradva városrendezés tervezésében a Szovjetuniótól és a szomszédos népi demokráciáktól. Általános, átfogó, minden részletre kiterjedő városrendezési terv hiánya már eddig is alapjaiban gátolta Budapest fejlődését. Ezek a nehézségek minden alkalommal felmerültek, amikor egy-egy reprezentatív létesítmény építéséről, lakótelepek elhelyezéséről, a város terjeszkedésének irányáról volt szó. Ilyenkor kiderült, hogy nincs városfejlesztési terv, a területeket tehát ötletszerűen építették be, aminek később kárát látta a város, amikor vagy az igazolódott be, hogy egyes területeket jobb lett volna más intézmények számára fenntartani, vagy az, hogy az új építkezések akadályozzák a fejlődés, a városrendezés útját. Emlékezetes, hogy a múlt év novemberében a főváros legnevesebb építészeinek részvételével nagyszabású városrendezési ankétot tartottak a Városházán, ennek keretében bemutatták és megvitatták az úgynevezett városi kompozíció tervjavaslatát. Az ankét egyévi határidőt állapított meg a terv program megfelelő átdolgozására. Ez a határidő ez év végén jár le. Budapest főépítésze külső szakértők közreműködésével a feladatot elvégezte és a módosított tervprogrammot beterjesztette a városi tanács végrehajtó bizottságához. A napokban zajlott le a végrehajtó bizottság ülése, amelyen megjelent Harrer Ferenc, avárosrendezési különbizottság elnöke, Palicz Mihály, a város- és községgazdálkodási minisztérium képviselője, Benkhard Ágost, az Építészeti Tanács titkára, Petényi Imre, Weichinger Károly, Rados Jenő műegyetemi tanárok, Pogány Frigyes," Weiner Tibor, Nyiri István, Rimanóczy Gyula, Granasztói Pál és még több neves építész és városrendező. Budapest általános városrendezési tervének kidolgozásánál, elsősorban az építőművészeti kompozíció kialakításánál legfőbb szempont, hogy a tervnek Budapest már kialakult sugaras-gyűrűs szerkezetére kell támaszkodnia, azt kell kiegészítenie, továbbfejlesztenie, hogy ily módon Budapest egységes szerkezetű várossá alakuljon. Figyelembe kell venni a város történelmi múltjának műemléki értékeket képviselő alkotásait, ezeket megfelelő keretbe kell foglalni, de mindenkor a városfejlesztés sérelme nélkül. Messzemenőkig fel kell használni a tervezésnél a főváros értékes természeti adottságait. Az általános terv időpontját nem kell meghatározni, ez a különböző szektorokban olyan távlatra terjed, amilyenre a jelenlegi igények ismeretében előre tudunk látni. Az ütemezési javaslat alapjául olyan időszak szolgál, amely körülbelül százezer lakás építését foglalja magában. Ehhez kapcsolódnak a szükséges egyéb létesítmények, közintézmények, közművek, parkok, forgalmi hálózat. Megállapodtak a szakértők abban, hogy Budapest méretei nem kívánnak felhőkarcolókat. A városközpont kulcspontja az Engels tér. A kerületekben helyi központokat kell kialakítani, elsősorban Újpesten, Zuglóban, Kőbányán, Csepelen, Kelenföldön, Óbudán. Az általános rendezési terv kialakításánál figyelembe kell venni a legjelentősebb közintézményeket és más rendeltetésű városalakító beruházásokat. Ilyen nagyobb rendeltetésű egységek például: a Vár és a Várnegyed, az egyetemi városrész, amelynek fejlesztésére a Lágymányosnak a Petőfi-hídtól délre eső részét és a Nádorkert területét kell tartalékolni. Az új Nemzeti Színház számára a pesti oldal valamelyik belső főútvonala mentén kell helyet biztosítani. A Nemzeti Könyvtár a Belgrádrakparton helyezendő el, a Közgazdasági Egyetemtől délre eső szakaszon. A Tudomány és Művészet Háza a volt Lloydpalota helyén találna legmegfelelőbb elhelyezést. A Nemzeti Képtár számára Sztálin téri felvonulási útvonal mentéin jelöl ki területet a fejlesztési tertfr. Az új Városháza számára a Tanács körút frontját kell fenntartani. A nagyarányú városkompozícióstervbe be kell illeszteni a gyógyfürdők fejlesztését, a fürdőváros jellegű területek kialakításával. A Népstadion után gondoskodni kell nagyobb sportligetek, olimpiai faluk és egyéb olimpiai létesítmények egységes kompozícióba való elhelyezéséről. Az állandó kiállítási terület céljára számításba jöhet Csepel-sziget északi csúcsa, a Rákosi rendezőpályaudvar környéke, vagy az Aranyhegy római parti lejtője. Az új Állatkert a botanikus kerttel együtt a budai Vadaskert területén helyezendő el. Foglalkozik a tervprogramm a Dunapartok jövő kialakításával. A volt szállodasor vonalán olyan kiépítést tart szükségesnek, amely megfelelő keretet nyújt a Vigadónak. Számításba kell venni egyes belvárosi utcáknak a Dunapart felé való kinyitását. A tabáni katlan kialakítása, a várlejtők rendezése, nagy főútvonalaink, legfontosabb tereink, reprezentatív kialakítása egy-egy jelentős fejezete a távlati városrendezési tervnek. Foglalkozik a tervezet a közlekedési hálózat sorsával is, ennek kapcsán a földalatti vasút vonalainak irányával. Külön fejezete a programmnak a gyártelepek, az ipari terüle tek elhelyezése, az ipari gócpontok fejlesztésének biztosítása, az új parkok létesítésének terve. A városi tanács végrehajtó bizottsága elfogadta a bemutatott programmot és megbízta a városrendezési osztályt az egyes részlettervek kidolgozásával. Gárdonyi Jenő