Magyar Nemzet, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

2 bár hasítani fogják az eget London fedett. Újból romlásit hozmaik, ezúttal azonban nem a házakra és az emberekre, ha­nem a British European Air­ways társaságra. A »Lufthansa« komoly kon­­kurrenciát fog jelenteni a Né­metország és az őt környező államok (Benelux, Anglia, Skandináv­ országok, Francia­­ország, Svájc) repülőgép-for­galmában. Ez természetesen csak a kez­det, mivel a Lufthansa embrio­nális állapotban van, s csak később fogja kinőni magát olyan »globális« vállalattá. A nyugatnémetországi Berlinből jelenti az MTI, hogy a nyugatnémetországi rendőrhatóságok a lakosság erélyes követelésére nemrégi­ben kénytelenek voltak vizsgá­latot indítani az úgynevezett »Háromszáza­k Klubja« ellen, amelynek helyiségeiben leírha­tatlan orgiáik történte­k. A vizs­gálat során kitűnt, hogy Hel­­merich, a bajor tartományi mint amilyen az Air­ France, amely átfogja az egész vilá­got. A The Times támadja a ha­zai angol repülőgéptársaságo­­kat, mivel szerinte azok „ke­­vésbé kifizetődők­­. A Luft­hansa szímreléptével mégin­­kább meg fog növekedni a British European Airways de­ficitje. Vájjon hová akar a The Times kilyukadni? Talán kö­zös angol-német repülőtársa­ságot akar? Hiszen lényegében az ötlet nem rossz. A német pilóták­nak alkalmuk volt megismerni London légiterét. „Háromszázak Klubja a kormány volt közlekedésügyi minisztere, Adenauer pártjá­nak egyik müncheni vezetője is a klub tagjai közé tartozott. Otto Kroth, a klub letartóz­tatott igazgatója kijelentette, hogy a klub állandó tagjai és »mecénásai« a szövetségi köz­társaság közéletében vezetősze­repet játszó személyiségek vol­tak. Stockholmban tartják a Béke Világtanács novemberi ülésszakát Stockholmból jelenti a TASZSZ. A Svéd Országos Békebizottság titkársága közli: A Béke Világtanács elhatá­rozta, hogy az idén november 18—23-ra kitűzött ülésszakát Stockholmban tartja meg. A Béke Világtanács tagjain kí­vül az ülésszak munkájában több meghívott személyiség is részt vesz. A várakozások sze­rint körülbelül négyszázötve­nen vesznek majd részt az ülésszakon. Az ülésszak napirendjének első pontja lesz — a Béke Vi­lágtanács irodájának szeptem­ber 15-i bécsi ülésén hozott határozat értelmében — vala­mennyi európai állam együtt­működésének kérdése az álla­mok biztonságának megterem­tésében. A szovjet kormányküldöttség a Kínai Népköztársaságból visszatért Moszkvába Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának ötödik évfordulója alkalmából Kínába utazott szovjet kormányküldöttség visszatért Moszkvába. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bul­­ganyin és A. I. Mikojan, útban Moszkva felé, meglátogatta Port-Arthur kikötőt és Dal­­nyij városát. Itt meghallgat­ták a­­katonai parancsnok­ság jelentését és megtárgyal­ták a szovjet katonai alakula­toknak Port­ Arthur kínai hadi­tengerészeti támaszpontról való kivonása előkészületeit. Ezután Ansanba utaztak­ és megtekintették a kohászati kombinátot, majd három na­pot töltöttek Vladivosztokban. A továbbiakban meglátogatták a Távol-Kelet és Szibéria szá­mos városát és faluját. A dol­gozók mindenütt nagy szere­tettel fogadták Hruscsovot, Bulganyint és Mikojant. Nehru Kambodzsába érkezett Nehru indiai miniszterelnök vasárnap repülőgépen Pnom Penhbe, Kambodzsa fővárosá­­ba érkezett — közli az AFP. Az Új Kína jelenti, hogy Nehru Szaigonba is ellátoga­tott, ahol másfélórás megbeszé­lést tartott Ngo Dinh Diem­­mel, a Bao Daj-kormány mi­niszterelnökével. Az amerikai kormány elhurcoltatott 20 lengyel tengerészt Pekingből jelenti az Új Kí­na. Az Egyesült Államok kor­mánya megszegte a nemzet­közi jogot és megsértette az alapvető emberi jogokat, ami­kor Tajvanról az Egyesült Ál­lamokba hurcoltatott huszon­két lengyel tengerészt. Csang Kaj-sek kalózai, mint ismeretes, kezükbe kerítették a »Prezydent Gottwald« és a »Praca« nevű lengyel keres­kedelmi hajókat. A hajók le­génységének huszonkét tagját az Egyesült Államok hajó­sa-1 A Daily Worker írja, hogy 44.500 munkás állt ismét munkába Anglia nyolc kikötő­jében, miután teljes győze­lemre juttatta a nyolcórás munkaidő elvét. A munkál­tatók 28 napos küzdelem után végre meghátráltak és bele­egyeztek abba, hogy nem le­het fegyelmi eljárást indítani a munkás ellen, ha nyolcórái­gal október 27-én az Egyesült Államokba szállították. Az amerikai hatóságok ma­gyarázata, hogy ez az elhur­colás a lengyel tengerészeik­nek adott­­politikai menedék­jog" valamilyen formája, a legkisebb mértékben sem fedi a valóságot, vagy mentheti fel súlyos felelősségétől az Egye­sült Államok kormányát. Ez az eset ismét bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya közvetlenül részes a Csang Kaj-sek banda kalózo­s­kodásában, munka után haza akar menni. Harry Pollitt, az Afigol Kommunista Párt főtitkára leszögezi a Daily Worker-ben: »A kikötőmunkás-sztrájknak az a legkimagaslóbb vonása, hogy olyan elv védelmében folytatták, amelyhez nem fű­ződtek semmiféle pénzügyi szempontok, mint például munkabéremelés.« Teljes győzelmet arattak a sztrájkoló angol kikötőmunkások A külpolitika hírei A (Bécs, TASZSZ.) Mün­cheni lap jelentése szerint a nyugatnémet építőipar rövi­desen 400 új kaszárnya, ka­tonai repülőterek, támasz­pontok építésére kap megren­delést az Adenauer-i kormány­­tól. A (Sztálingrád, TASZSZ.) Sztálingrádba érkezett Co­­vantry angol város önkor­mányzati tanácsának küldött­sége. A (Róma, MTI) két olasz gyártól, amelynek munkásai között soik a kommunista dol­gozó, az amerikaiak megvon­ták megrendeléseiket. Az ame­rikai kormánynak ezt a dön­tését olasz polgári körök is bi­zonyos aggodalommal fogad­ták. Di Vittorio, a CGIL fő­titkára kijelentette, hogy az amerikaiaknak ez az intézke­dése szemérmetlen beavatko­zás Olaszország belügyeibe Magyar kereskedle­mi kötöttség érkezett Pekingi­e Peking, november 1. (Új Kína.) Droppa Gusztáv külkereske­delmi miniszterhelyettes veze­tésével magyar kereskedelmi küldöttség érkezett Pekingbe. A küldöttség fogadására meg­jelent a repülőtéren Hszü Hszüe-han külkereskedelmi miniszterhelyettes és a mi­nisztérium több más képvise­lője. Jelen volt továbbá Vang Han-min, a Kínai Népköztár­saság budapesti nagykövetsé­gének jelenleg Pekingben tar­tózkodó kereskedelmi taná­csosa, Nagy Imre, a pekingi magyar nagykövetség kereske­delmi tanácsosa és Csatorday Károly, a nagykövetség első titkára. __Magyar Nemzet____ Kína lakossága: 601.988.035 fő Nyilvánosságra hozták a kínai népszámlálás hivatalos adatait A Kínai Népköztársaság ál­lami statisztikai hivatala hét­főn hivatalos adatokat tett közzé Kína első országos nép­­számlálásának eredményéről. Ezek szerint Kína lakossága 1953. június 30-án 24 órakor 601,935.035 fő volt. Ebből a számból 574,205.940-et közvetlen népszámlálás ered­ményeként állapították meg, a többit közvetett számlálás útján. Ebbe tartozik Tajvan még fel ne­m szabadított tar­tomány 7,591.298 lakosa, 11,743.320 külföldön lakó vagy tanuló kínai és 8.397.477 lakos olyan távoli határterületeken, ahol még nem tartották meg a helyi választásokat, vagy ahol a közlekedési viszonyok rend­kívül nehezek. A közvetlen népszámlálás útján megállapított összlét­­számban 51.82 a férfiak és 48.18 százalék a nők arány­száma. Ugyanebből az összlétszám­­ból több mint 338 millió azok­nak a száma, akik betöltötték 18. életévüket. Kína legidősebb lakosa 155 éves volt a népszámláláskor. A századik életévüket betöl­tötték száma 3384 volt. Több mint 1,8 millió ember volt 80 és 99 év között. Az összlakosságnak — elte­kintve Tajvan tartománytól és a külföldön élő kínaiaktól — majdnem 94 százaléka han nemzetiségű. A nemzeti ki­sebbségek több mint 35 millió lakost jelentenek, vagyis az összlakosságnak 6,06 százalé­kát. Tíz olyan nemzeti kisebbség van, amelynek létszáma meg­haladja az egymilliót: a mon­gol, a hai, a tibeti, az ujgur, a miao, a ju, a csuang, a puji, a koreai és a mandzsu. Kína három legnagyobb vá­rosának lakossága az adatok szerint a következő: Peking 2,768.149; Tiencsin 2,693.831; Sanghaj 6,204.417. A jelentés végül elmondja, hogy a népszámlálás munká­jában több mint két és félmillió ember vett részt. t­i Araiba Mis. mögött van SCHACHT BÉCSI LÁTOGATÁSA ÉS AZ ,,INER ALPE“- BOTRÁNY Az österreichische Volks­­stimme első oldalas cikkben tiltakozik az ellen, hogy Hjal­­mar Schacht, a hitleri Har­madik Birodalom pénzügyei­nek legfőbb vezetője, előadást tarthasson Ausztriában. Az Osztrák közvélemény ugyanis — a nácik kivételével — a leg­nagyobb felháborodással érte­sült arról, hogy az osztrák Iparos Szövetség, az ottani GYOSZ, meghívta Schachtot, aki most a nyugatnémet fegy­verkezési ipar főügynökeiként utazik világrészről világrészre, országról országra. Az osztrák közvélemény an­nál­­ furcsábbnak találja Scha­cht meghívását, mert köz­tudomású, hogy Schacht an­nak idején az Anschluss egyik előkészítője volt. Az Anschluss után pedig oroszlánszerepet játszott abban a hitleri gazda­ságpolitikában, amely teljesen kifosztotta Ausztriát. Abban az emlékiratban, amelyet az osztrák kormány annak idején a nürnbergi nemzetközi bíró­sághoz juttatott, Schacht »Ausztria sírásója«-ként sze­repelt. »Ausztria sírásója« most az osztrák Iparos Szövetség ven­dégeként tesz látogatást Auszt­riában, ahol előbb Vorarlberg­­ben, majd Bécsben tart elő­adást Nyugat-Németország és Ausztria gazdasági kapcsola­tairól. Az osztrák demokra­tikus sajtó rámutat arra, hogy — Kesselring és más náci ge­nerálisok felháborító ausztriai látogatásai után — messze­menő következtetéseket kell levonni Schacht vizitjének té­­nyéből. Schacht — a kiszivárgott hírek szerint — azért érkezik Ausztriába, hogy a nyugatné­met fegyverkezési ipar veze­tőinek megbízásából szoro­sabbra fűzze Nyugat-Német­­ország és Ausztria gazdsági kapcsolatait, pontosabban: folytassa az előkészületeket a »gazdasági Anschluss« végre­hajtására. Nem véletlen, hogy néhány nappal ezelőtt hozta nyilvános­ságra Adenauer egyik lapja Raab osztrák kancellárnak azt a nyilatkozatát, amely elismeri a nyugatnémet ipari konszer­nek igényeit ausztriai "tulaj­­donukra". Még a jobboldali szocialisták lapja, az Arbeiter­­­ Zeitung is kénytelen volt meg­kérdezni: ki hatalmazta fel Raab kancellárt erre a nyilat­kozatra, amely arra vall, hogy a kancellár és az Osztrák Nép­párt hajlandó teljesíteni a nyugatnémet , nagyiparosok minden kívánságét? A nyugat­német nagyiparosok nem kí­vánnak kevesebbet, mint azok­nak a gyáraiknak és telepek­nek a „visszajuttatását”, ame­lyeket a hitleri időkben erő­szakosan, többnyire kikénysze­­rített megállapodásokkal vet­tek birtokukba. Az osztrák demokratikus sajtó azt sem tartja véletlen­nek, hogy kormánykörökben éppen most esik sok szó az »Interalpe« létesítéséről. Az »Interalpe« olyan nyugatné­­met-olasz-f­rancia-osztrák vál­lalat lenne, amely átvenné és egyesítené Ausztria nyugati övezeteinek vízierőműveit. Ha az »Interalpe« megvalósulna, akkor az történnék, hogy Ausztria nem rendelkeznék többé vízierőműveivel és az osztrák villanyáram, amelynek jelentős része eddig is Nyugat- Németországba került, a jövő­ben sokkal fokozottabb mér­tékben szolgálná a nyugatné­met, olasz és francia fegyver­kezési ipar érdekeit. Az új vál­lalatban Ausztria, az alpesi vizdenergia birtokosa, csupán negyedrésznyi érdekeltséget kapna és így nem jutna döntő szóhoz az áramelosztás kérdé­sében. Schacht valószínűleg a nyu­gatnémet ipari konszerneknek visszajuttatandó gyárak és te­lepek, továbbá az »Interalpe« ügyében tárgyal majd Ausztriá­ban. Két előadása pedig azt a célt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a kulisszák mögötti tárgyalásokról, amelyek igen fontosak a­­gazdasági An­schluss­ előkészítése szem­pontjából. Ausztria demokratikus kö­rei az utóbbi hetekben egyre több olyan momentumra hív­ják fel a közvélemény figyel­mét, amiből arra lehet követ­keztetni, hogy a nyugatnémet nagyiparosok — a német mili­­tarizmus feltámasztásával együtt­ — döntő lépéseket ké­szülnek tenni, az Adenauer­­kormány segítségével, a gaz­dasági Anschluss­ felé is. S. E. A. N. Kuzmin temetése Moszkvából jelenti a TASZSZ. Október 31-én kísérte utolsó útjára Moszkva A. N. Kuz­­mint, a Szovjetunió kohászati miniszterét, a szovjet kohóipar egyik kiváló szervezőjét. Délelőtt 10 órakor kezdődött a dolgozók felvonulása a Szak­­szervezetek Házának oszlop­­csarnokába. Itt állították fel az elhunyt hamvait tartalmazó urnát. Az urna két oldalán a Szov­jetunió Kommunista Pártja központi bizottságának tagjai, a temetés megszervezésére alakított kormánybizottság tagjai, miniszterek, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának kül­döttei, a kohóipar kiváló dol­gozói álltak díszőrséget. A gyászolók elvonulása és a gyászünnepség után G. M. Malenkov, N. Sz. Hruscsov, K. J. Vorosilov, V. M. Molo­­tov, L. M. Kaganovics, M. G. Pervuhin, A. I. Mikojan, M. Z. Szaburov, N. M. Svernyik, M. A. Szuszlov, N. N. Satalin és a temetés megszervezésére alakított kormánybizottság tagjai felemelték az urnát, s a gyászmenet elindult a Kreml faléhoz. A hamvakat tartal­mazó urnát behelyezték a Kreml falába és márványtáb­lával zárták el. Végül három tüzérségi össztűz után felcsen­dült a Szovjetunió állami him­nusza. A mauzóleum előtt díszlépésben elvonultak a csa­patok. ­ Meghalt Fruzsina Mihály, a szocialista munka hőse A szénbányászati minisztérium és a bányászszakszervezet gyászjelentése A szénbányászati miniszté­rium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete mély megren­düléssel jelenti, hogy Fruzsina Mihály elvtárs, a tatabányai XlI-es akna sztahanovista frontmestere, a szocialista munka hőse 1954 október 30-án bányaomlás következtében éle­tét vesztette. Pruzsina Mihály elvtársban a szocializmus építésének hős katonáját gyászolják. Kora if­júságától sem­ dolgozott a tár­nák mélyén, rajongott hivatá­sáért s a felszabadulás után a legjobbak között is az élre ál­lott, hazánkban és az ország határain túl is megbecsülést szerzett a magyar bányászat­nak. Ember volt a szó legtel­jesebb, legmélyebb értelmé­ben: szerető férj és apa, jó­kedvű, segítőkész barát, a fia­talok gondos nevelője. Kom­munista volt: a párt hűséges és bátor katonája, az igazság har­cosa, a haza hű fia, a szocialista Magyarország fáradhatatlan építője. A munka hőse volt s a munka frontján halt hősi ha­lált. Emlékét megőrzik a ma­gyar bányászok, s szívébe zárja őt egész dolgozó népünk. A szénbányászati miniszté­rium és a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezete Pruzsina Mihály elvtársat saját halott­jának tekinti és temetéséről gondoskodik. (MTI) * i ————. i.i.ii K­edd, 1954. november 2. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága elfogadta Budapest városrendezési tervét Első gondolatra jelenleg ta­lán időszerűtlennek látszik, hogy a városi tanács napi­rendre tűzte Budapest általá­nos városrendezési terveinek távlati programmáját. Város­­központok kialakítása, monu­mentális épületek létesítése, nagy zöld­területek, széles út­vonalak és terek kialakítása szerepel ebben a programom­ban. De éppen a jelenlegi idő­szakot kell felhasználni arra, hogy Budapest jövő arculatát megtervezzük, épp a mostani országos erőgyűjtés alkalmas arra, hogy a főváros rendezési és fejlesztési terveinél a múlt­ban elkövetett nagy mulasztá­sokat pótoljuk. A városi ta­nács végrehajtó bizottságának ülésén, ahol ezt a kérdést leg­utóbb tárgyalták, nyomatéko­san rámutattak a szakértők, mennyire el vagyunk maradva városrendezés tervezésében a Szovjetuniótól és a szomszédos népi demokráciáktól. Általá­nos, átfogó, minden részletre kiterjedő városrendezési terv hiánya már eddig is alapjaiban gátolta Budapest fejlődését. Ezek a nehézségek minden al­kalommal felmerültek, amikor egy-egy reprezentatív létesít­mény építéséről, lakótelepek elhelyezéséről, a város ter­jeszkedésének irányáról volt szó. Ilyenkor kiderült, hogy nincs városfejlesztési terv, a területeket tehát ötletszerűen építették be, aminek később kárát látta a város, amikor vagy az igazolódott be, hogy egyes területeket jobb lett vol­na más intézmények számára fenntartani, vagy az, hogy az új építkezések akadályozzák a fejlődés, a városrendezés út­ját. Emlékezetes, hogy a múlt év novemberében a főváros leg­nevesebb építészeinek részvé­telével nagyszabású városren­dezési ankétot tartottak a Vá­rosházán, ennek keretében bemutatták és megvitatták az úgynevezett városi kompozíció tervjavaslatát. Az ankét egy­évi határidőt állapított meg a terv program­­ megfelelő át­dolgozására. Ez a határidő ez év végén jár le. Budapest fő­építésze külső szakértők köz­reműködésével a feladatot el­végezte és a módosított terv­­programmot beterjesztette a városi tanács végrehajtó bi­zottságához. A napokban zaj­lott le a végrehajtó bizottság ülése, amelyen megjelent Har­­rer Ferenc, a­­városrendezési külön­bizottság elnöke, Palicz Mihály, a város- és község­gazdálkodási minisztérium kép­viselője, Benkhard Ágost, az Építészeti Tanács titkára, Pe­tényi Imre, Weichinger Ká­roly, Rados Jenő műegyetemi tanárok, Pogány Frigyes," Wei­­ner Tibor, Nyiri István, Ri­­manóczy Gyula, Granasztói Pál és még több neves építész és városrendező. Budapest általános város­­rendezési tervének kidolgozá­sánál, elsősorban az építőmű­vészeti kompozíció kialakítá­sánál legfőbb szempont, hogy a tervnek Budapest már ki­alakult sugaras-gyűrűs szer­kezetére kell támaszkodnia, azt kell kiegészítenie, tovább­fejlesztenie, hogy ily módon Bu­dapest egységes szerkezetű vá­­­rossá alakuljon. Figyelembe kell venni a város történelmi múltjának műemléki értéke­ket képviselő alkotásait, eze­ket megfelelő keretbe kell fog­lalni, de mindenkor a város­fejlesztés sérelme nélkül. Messzemenőkig fel kell hasz­nálni a tervezésnél a főváros értékes természeti adottságait. Az általános terv időpontját nem kell meghatározni, ez a különböző szektorokban olyan távlatra terjed, amilyenre a jelenlegi igények ismeretében előre tudunk látni. Az üteme­zési javaslat alapjául olyan időszak szolgál, amely körül­belül százezer lakás építését foglalja magában. Ehhez kap­csolódnak a szükséges egyéb létesítmények, közintézmények, közművek, parkok, forgalmi hálózat. Meg­állapodtak a szak­értők abban, hogy Budapest méretei nem kívánnak felhő­karcolókat. A városközpont kulcspontja az Engels tér. A kerületekben helyi központo­kat kell kialakítani, elsősor­ban Újpesten, Zuglóban, Kő­bányán, Csepelen, Kelenföl­­dön, Óbudán. Az általános rendezési terv kialakításánál figyelembe kell venni a legjelentősebb köz­intézményeket és más rendel­tetésű városalakító beruházá­sokat. Ilyen nagyobb rendel­tetésű egységek például: a Vár és a Vár­negyed, az egyetemi városrész, amelynek fejleszté­sére a Lágymányosnak a Pe­­tőfi-hídtól délre eső részét és a Nádorkert területét kell tar­talékolni. Az új Nemzeti Szín­ház számára a pesti oldal va­lamelyik belső főútvonala men­tén kell helyet biztosítani. A Nemzeti Könyvtár a Belgrád­­rakparton helyezendő el, a Közgazdasági Egyetemtől délre eső szakaszon. A Tudomány és Művészet Háza a volt Lloyd­­palota helyén találna legmeg­felelőbb elhelyezést. A Nemzeti Képtár számára Sztálin téri felvonulási útvonal mentéin je­löl ki területet a fejlesztési tertfr. Az új Városháza számára a Tanács körút frontját kell fenntartani. A nagyarányú városkompozíciós­­tervbe be kell illeszteni a gyógyfürdők fejlesztését, a fürdőváros jel­legű területek kialakításával. A Népstadion után gondos­kodni kell nagyobb sportlige­­tek, olimpiai faluk és­­ egyéb olimpiai létesítmények egysé­ges kompozícióba való elhelye­zéséről. Az állandó kiállítási terület céljára számításba jöhet Cse­­pel-sziget északi csúcsa, a Rá­kosi rendezőpályaudvar kör­nyéke, vagy az­­ Aranyhegy római parti lejtője. Az új Ál­latkert a botanikus kerttel együtt a budai Vadaskert te­rületén helyezendő el. Foglalkozik a tervprogramm a Dunapartok jövő kialakítá­sával. A volt szállodasor vo­nalán olyan kiépítést tart szük­ségesnek, amely megfelelő ke­retet nyújt a Vigadónak. Szá­mításba kell venni egyes bel­városi utcáknak a Dunapart felé való kinyitását. A tabáni katlan kialakítása, a várlejtők rendezése, nagy főútvonalaink, legfontosabb tereink, repre­zentatív kialakítása egy-egy jelentős fejezete a távlati vá­rosrendezési tervnek. Foglalkozik a tervezet a közlekedési hálózat sorsával is, ennek kapcsán a földalatti vasút vonalainak irányával. Külön fejezete a programmnak a gyártelepek, az ipari terüle­ t­­ek elhelyezése, az ipari góc­pontok fejlesztésének biztosí­tása, az új parkok létesítésé­nek terve. A városi tanács végrehajtó bizottsága elfogadta a bemu­tatott programmot és megbízta a városrendezési osztályt az egyes részlettervek kidolgozá­sával. Gárdonyi Jenő

Next