Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-21 / 301. szám
Kedd, 1094. december 11.• A drámairodalom, a filmdráma és a műfordítás kérdése a szovjet írók II. kongresszusa előtt A szovjet írók II. kongres-szusának december 18-i ülésein Alekszandr Komejcsuk tartott beszámolót a szovjet dráma helyzetéről — Drámairodalmunk — mondotta Iomejcsuk —, soknemzetiségű művészet. Míg az első kongresszusunkon ennek vagy annak a testvérköztársaságnak drámairodalma és színművészete terén elért egyes sikereiről beszéltünk, addig ma a Szovjetunióban élő népelv hatalmas irodalmáról beszélünk, amelyben nemcsak dicső nevek, hanem dicső hagyományok is vannak. Az előadó felsorolta azokat a színdarabokat, amelyek megörökítik a szovjet valóság különböző oldalait a szocialista építés különböző szakaszaiban, beszélt a szovjet drámairodalom sokoldalúsáigjáról a témaválasztás és a műfajok szempontjából. — A háború befejezését követő években azonban — mondotta Komejcsuk — a drámaíróknak, a színművészet művelőinek bizonyos részeiben önelégültség mutatkozott. Az előadó arról beszélt, milyen veszéllyel jár, ha a drámaíró elfordul az élet valóságától, a szocialista realizmus alapelveitől, milyen ártalmas, ha a drámaíró megszépíti a valóságot, ha olyan ellentmondásokat tulajdonít a valóságnak, amelyet az természeténél fogva nem hozhat és nem is hoz létre. A beszámolóban nagy helyet foglalt el a pozitívhős kérdése. Az előadó végül beszélt a szovjet drámairodalomnak a szatirikus művek alkotása terén megoldandó feladatairól, a színházak és írók közötti alkotó együttműködés további erősítésének szükségességéről, a színdarabok nyelveinek tökéletesítéséről, a dráma-elméleti kérdések kidolgozásának szükségességéről. A december 18-i esti ülésen Szergej Geraszimov, a Szovjetunió népművésze, a kiváló filmrendező tartott beszámolót a szovjet filmdrámairodalomról. A filmművészet elválaszthatatlan az irodalomtól — hangsúlyozta Geraszimov. — Fejlődése az I. és II. írókongreszszus közötti két évtizedben a legszorosabban összefüggött a szovjet irodalom fejlődésével A beszámoló jellemezte a szovjet filmművészet fejlődésének útját e két évtizedben. Ezután arról beszélt, hogy számos tekintélyes szovjet író tevékeny, alkotó részvétele a forgatókönyveik megírásában, a rendezőkkel való szoros művészeti együttműködés sikerre vitt sok színművészeti alkotást. A szovjet filmművészet realista hagyományai — mondotta Geraszimov —, a néphez fűződő elszakíthatatlan kapcsolatai példaképül szolgálnak a népi demokratikus országok és a nagy Kína filmművészet számára. A szovjet filmművészet sikerei nagyok és elvitathatatlanok. De még mindig nem kevés az olyan hiányosság, amely fékezi a szovjet filmművészet további fejlődését. Egyebek között sok jó és teljes értékű forgatókönyvre van szüksége. Beszámolójának befejező részében Szergej Geraszimov felhívta az írókat, még tevékenyebben kapcsolódjanak bele olyan filmek megalkotásába, amelyek a béke, a népek barátsága, az emberiség boldogsága magasztos eszméit hirdetik. Ezt követően Anna Seghers, a Német Demokratikus Köztársaság irodalmi közvéleményének képviselője lép az emelvényre. A teremben jelenlévők telkes tetszésnyilvánítással fogadják. — Azok az írók, akiknek a nevében itt beszélek — mondotta Anna Seghers —, olyan nyelven írnak, amelyen a legnagyobb gyűlöletre és utálatra méltó dolgokat is kinyomtattak, de írtak olyan műveket, amelyek a legőszintébb szeretettel és megbecsülést vívták ki. Német nyelven íródtak azok a parancsok, amelyek előkészítették az agressziót, olyan könyvek és dalok, amelyek megmérgezték, háborúra és gyilkolásra készítették elő az ifjúságot. De német nyelven íródtak Marx és Engels művei, amelyek egész életünk alapjai, német nyelven írt Goethe és Heine, akiknek alkotásai összefűzik a népeket és az egész emberiség kulturális tulajdonához tartoznak. Német írószövetségünk azt a célt tűzi maga elé, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban úgy hasson az emberek tudatára, hogy megértsék és megszeressék azokat az új vonásokat, amelyek államukat jellemzik. És nekünk, íróknak meg kell tanulnunk a körülöttünk lévő reális világot olyan művészi erővel bemutatni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság példaképe és célkitűzése tegyen mindazoknak a becsületes embereknek, akik német nyelven beszélnek és írnak. Íróink tellát alkotó munkásságukkal részt vehetnek a Németország A szovjet írók II. kongreszszusa december 19-én folytatta munkáját. Nyikula Jerkaj mordvin író ismertette népének sikereit a gazdasági építésben és kultúrája fejlesztéseiben. A következő felszólaló Naim Zárján örmény író felháborodással nyilatkozott Churchill angol miniszterelnök szerződésszegéséről. Szergej Mihalkov költő a szovjet irodalom fejlesztésének egyik fontos kérdésével — a szovjet vígjátékkal és szatírával — foglalkozott felszólalásában. Nguyen Den Thi vietnami író köszöntötte ezután a kongresszust.. — A Szovjetunióban — mondotta Nguyen Den Thi —, holnapunkat látjuk. A vietnami írók és művészek első ízben küldték el képviselőjüket a szovjet írók kongresszusára, íróink és művészeink vállalják azt a megtisztelő kötelességet, hogy kibővítik Vietnam kulturális kapcsolatait a Szovjetunióval, a kölcsönös megértés és barátság megszilárdítása érdekében, demokratikus egységéért folyó harcban. Óriási jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy népünk alaposan megismerkedett a Németországgal szomszédos országok kultúrájával, amelyek ellen egykor Hitler uszította, ma pedig a nyugati imperialisták uszítják — így Franciaország, Lengyelország és Csehszlovákia kultúrájával. Köszönetet mondok azért — mondotta befejezésül Anna Seghers —, hogy nekünk, a német írók képviselőinek megadatott az a lehetőség, hogy részt vehetünk az önök kongresszusán. A december 18-i esti ülésen felszólalt még Fjodor Gridkov, az egyik legidősebb orosz író, Nyikolaj Cserkaszov, az ismert filmszínész, Natan Ribak ukrán író. Nguyen Den Thi ezután ajándékképpen átnyújtotta a kongresszusnak azokat a könyveket, amelyeket a vietnami írók írtak és vietnami munkások nyomtattak a függetlenségi harc legnehezebb éveiben.Ezután »A Szovjetunió népeinek irodalmaiból készült műfordítások című beszámoló hangzott el. A beszámolót Pavlo Antokolszkij, Muhtar Avezov és Makszám Rilszkij állították össze. Pavlo Antokolszkij, az előadó rámutatott arra, hogy a szovjet népek barátságának megnyilvánulásai közé tartoznak a szovjet népek irodalmi műveiről készült műfordítások. Különös jelentőségű — mondotta Antokolszkij — a Testvéri irodalmak alkotásainak oroszra fordítása. Az orosz műfordítás a nemzeti író számára a kapu a világ felé, mivel ezeket a műveiket gyakran az orosz fordítások alapján fordítják más népek nyelvére. Az ülésen ezután felolvasták a kongresszushoz érkezett táviratokat. A vasárnapi ülés Országszerte ünnepségeket rendeznek Csokonai halálának I50. évfordulója alkalmából 1955. január 28-án lesz Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évfordulója. Az évforduló méltó megünneplésére Csokonai Emlékbizottság alakult, amely nagyszabású ünnepségsorozatot készített elő. A nagy költőről szóló megemlékezés programját hétfőn a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala által rendezett sajtókonferencián ismertették. Az értekezleten Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Waldapfel József egyetemi tanár, Keresztúri Dezső, az Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetője és Varga Balázs, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság titkára tartott előadást. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a TTIT rendezésében január 27-én nagyszabású ünnepi est lesz a Zeneakadémián. Megnyitót Veres Péter Kossuthdíjas író, ünnepi beszédet Juhász Géza egyetemi tanár mond. Január 28-án a Nemzeti Múzeum kupolatermében Csokonai emlékkiállítás nyílik. Csokonai szülővárosában, Debrecenben ugyancsak ünnepi estet és emlékkiállítást rendeznek az évforduló alkalmából, s megkoszorúzzák a költő sírját és síremlékét. Számos más vidéki városban is rendeznak Csokonai-ünnepségét. Az évforduló alkalmából számos Csokonai-kiadvány jelenik meg. NAPLÓ DECEMBER 24 A Vörösmarty Mihály Irodalmi Társaság vasárnap megalakult Szétpeafehérvárott. A kezdeményezés a Hazafias Népfront Fejér megyei bizottságáé volt. Az ünnepélyes alakuló ülést Benedek Elek kórházigazgató főorvos, a nagy magyar meseköltő fia nyaltatta meg. Új magyar zenés film készül, amelynek egyik műsorszáma Kodály Zoltán »Kállai kettőse-e lesz, a Magyar Állami Népi Együttes előadásában. .. Kamaraszínház nyílik a szegedi Nemzeti Színház mellett a Hazafias Népfront szegedi bizottságának kezdeményezésére. A postások kultúrotthonéban december 23-én nyit az új szegedi színpad, Ben Jonson Volpone című komédiájával. Kétméteres mackó-szobrot kap a sztálinvárosi iskola pakkja. Egy korsós leányt és egy vincellért ábrázoló szobrot a Ságvári téren helyeznek el s megérkezett Sztálinvárosba a Bartók Kultúrház homlokzatát díszítő dombormű is. A szobrokat tavasszal álítják fel. Foga:aki Béla akadémikus: ^Materializmus és idealizmus harca a jelenkori filozófiában* címmel ma délután fukor előadást tart a MEDOSZ termében.* Érdekes új dokumentumfilmek készülnek a Híradó- és Dokumentum Filmgyárban. Kollányi Ágoston rendezésében most készült el az Aggteleki cseppkőbarlangot bemutató színesfilm, amelynek szövegét Barabás Tibor írta. Befejezés előtt áll a Szivárványtól a csillagokig című színes, népszerű tudományos film, amelyet Bánki László rendezett. Varga Pélt ünnepelték szombaton este a Magyar Állami Operaház művészet és műszaki dolgozói abból az alkalomból, hogy 25 ével ezelőtt kezdte meg karmesteri pályáját. A jubiláló karmestert az Operaház színpadán Tóth Aladár köszöntötte, majd átadta neki az arany babérkoszorút és a hagyományos aranygyűrűt. Varga Pál az üdvözlések után az »Aida« előadását reményelte! _VlagfarNeom___ A magyar muzsika seregszemléje Kodály Zoltán születése napján Kodály Zoltán születése napján a magyar muzsika seregszenlére sorakozik. A tanítványok felköszöntik a mestert. S van-e magyar muzsikus, zeneszerző, zenetudós, tanár, művész, karnagy, növendék és egyszerű kórustag, aki ne vallané, ne érezné magát Kodály tanítványának, Kodály követőjének. A hetvenkét éves mester úgy tekinthetett körül az ünneplésére zene és ének hangjaival sereglő sokaságra, hogy az nagyrészt már az ő tanítása szellemeiben nevelődött — az aktív hivatásos muzsikusok éppúgy, mint az együtt éneklő dolgozók, diákok, úttörők vagy az egyszerű zenét hallgatók. * Az elmúlt napok hangverseny-élete Kodály Zoltán köszöntésének jegyében telt. Csütörtökön este a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel fetüntetett művészegyüttesének énekkara adott hangversenyt a Zeneakadémián. A gondosan felkészült s izzó művészi lelkesedéssel éneklő férfikar művészetében ott él az az értékes karéneklési hagyomány, amely elválaszthatatlan a Kodály-szarzette férfikarok megszólaltatásától s amely stílus kiváló mesterénél, Vásárhelyi Zoltánnak tanítványai vezetik most a kórust. Gondolunk itt elsősorban a mély átérzéssel vezénylő Vass Lajosra, aki a műsor második részében a Kölcsey Bordalára írott kórust, két Petőfi-kart, a Mulató gajd-ot, a Kit kéne elvenni feldolgozását és a Karádi nótáikat vezényelte hatalmas sikerrel Az együttes fiatalabb karnagyai: Kiss István, Maklán József és Pödör Béla is derekasan helytálltak a karmesteri emelvényen. Ritkán hallható Kodály-művek zendültek meg ezen az estén. Dicséret illeti a Néphadsereg művészegyüttesének énekkarát ezért, h°gy ő szólaltatta meg újra a két első férfikart, a Bordást és a Mulató gajd ot és több nagy Petőfi-kórust. Kodály Zoltán munkásságának egyik legfontosabb részét érintette a munkás és ifjúsági énekkaraik ünnepi megszólalása. A Népmvészeti Intézet elmúlt héten tartott, kórus- és karvezetési kérdésekkel foglalkozó ankétjának vasárnapi záróhangversenye ezt képviselte. A hanglét Waldemár utcai általános iskola Kodály Zoltán nevét viselő úttörő énekkara, a Budapesti Városi Tanács énekkara, a Fővárosi Ének- és Táncegyüttes énekkara, a Pécsi Liszt Énekkar, a Könnyűipari Minisztérium Vegyeskara, a Fővárosi Népi Zenekar és a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének szimfonikus zenekara vonult fel, hogy bemutassa tudását. Antal György, Borbély Gyula, Faludi Béla, Niedermayer Károly, Pödör Béla és Révész László vezényelt. A pápai kórus kivételével budapesti öntevékeny együtteseket vonultatott fel ez a hangverseny. Az ország éneklő népét egyedül a pécsiek képviselték, de annál méltóbban! Antal György vezényletével a Psalmus Hungaricus-t adta elő a Pécsi Liszt Ferenc Énekkar, Szabó Miklós tenorszólójával A születésnapot megelőző este az Állami Hangverseny Zenekar koncertje köszöntötte Kodály Zoltánt. Négy nagyszerű alkotása hangzott fel: a Marosszéki táncok, a Kádár Kata népballada, — énekelte Palánkay Klára — a Felszállott a páva csodálatos változatai, végül a Budapesti Kórus és Rösler Endre közreműködésével: a Psalmus Hungaricus. Ezt az emelkedett és ihletett hangulatú hangversenyt, amelynek igazi koronája volt a páratlan fényben felhangzó Psalmus, Ferencsik János vezényelte, s ugyanő állt másnap az operaházi zenekar karmesteri dobogóján, hogy a hagyományhoz híven elvezényelje a Háry Jánost.* Korántsem nyújtottunk teljes képet az üdvözlésről a köszöntésről Nem korlátozódott az hangversenyekre, hivatalos megnyilatkozásokra. Az ország minden részéből áradtat a szeretet és tisztelet megnyilatkozásai. Ünnepeltünk. De vajon egészen nyugodt, biztos lelkiismerettel tettük-e? Milyen ünneplés méltó Kodály Zoltánhoz? Kétségkívül: az olyan, amely Kodály Zoltán élete munkásságának, tanításainak érvényrejutásáról, megvalósulásáról beszél Márpedig nekünk e tekintetben, nemzeti, zenei művelődésünk dolgában vannak még adósságaink. Dj, országos erőfeszítésre van szükség zenei népművelésünk felvirágoztatása érdekében, amely kicsiny tettektől általános rendelkezésekig terjed. Iskolai énekoktatásunkat évek kemény munkáA színház három és fél esztendeje dolgozik 12 különálló és derekasan működő társulattal, ugyanennyi, sokkal kevésbé derekasan működő autóbusszal, melyek három esztendő alatt — ha az útjaikat egymás mellé rakjuk — 25-ször robogták körül a földgolyót. A színház eddig 7000 előadást tartott, elvitte távoli tájakra Ludas Matyi-t és Tartuffe-öt, a Pettyes-t, a Két úr szolgájá-t, az Idegen gyermek-et, az Arany ember-t, vagyis a drámaköltészet szívet dobogtató élményét. Gonda Ferencé ez a színház, az Állami Faluszínház, az övé és több millió társáé, úgyis mondhatnánk: egy országnyi tulajdonos-társaságé, a falusi nézőközönségé. Gonda Ferenc lett éppen a kétmilliomodik néző, akit szombaton este köszöntöttek a Nógrád megyei Szécsány község színpadáról, s megajándékozták őt az előadás mellett egy nemzetiszín szalaggal ékesített szépmívű könyvespolccal, amin ott sorakozott a magyar és külföldi irodalom vagy tizenöt klaszszik vita alkotása. Úgy fogta az ölében Gonda Ferenc a Jókora könyvállványt, mint ahogyan a pólyésgyereket tartják: óvatosan, gyengéden, meghatottam Szép szál, szürkülő hajú parasztember Gonda Ferenc; munkáiban, beadásban, emberségben elől jár.- Tíz élő gyermek édesapja. Voltaképpen róla szólna ez a szerény beszámoló. S mikor mellette ültem, mégsem szólítottam meg. Úgy éreztem, sokkcal többet mond az előadást figyelő szeme, a komolysága s a vihharzó derűt keltő jeleneteknél szerényen fölsejlő mosolya, mint a beszélgetés, amely ilyenkor amúgy is elfogódottan indul s a kevés idő amúgy is rövid életre ítéli. Hadd maradjon Gonda Ferenc annak, ami jelképnek, mint kétmilliomodik a megelőző 1.999.999 néző képviselőjének. Az ünnepi előadást köszöntő beszédében Non György, a népművelési miniszter első helyettese arról szólt, mit adott a Faluszínház, e kétmillió nézőinek. Később, a színiház vezetőivel, Mátrát József igazgatóval, Ascher Oszkár fődramaturggal ás Both Béla főrendezővel beszélgetve azt is megtudtam, mit adott a kétmillió néző a színháznak? Ajándékok eznei, hófehér kisberénytől 150 éves teknősig, a Szabolcs-Szatmár megye által a színház rendelkezésére bocsátott szállodáitól a Nógrád megye ajándékozta Itagl vasalja kastélyig, a közönség szeretetének felsorolhatatlanul sok jele beszél erről. Mégsem maguk az ajándékok teszik a színésziek igaz jutalmát, hanem a közönség májával kell megjavítanunk. Munkáskórusaink és általában kórusmozgalmnak művészi színvonalával és fejlődésével sem lehetünk elégedettek. Pedig Itat lehetséges-e a közösségi őrzésre, együttdolgozásra s ugyanakkor a nemes művelődésre jobb eszközt találni, mint az énekkar? S ott az új zenésznemzedék ügye! Gondoskodni kell arról, hogy a leendő kómsvezetők, a népi muzsikustehetségek nevelése annak a hivatástudatnak a jegyében történjék, amely nélkül a magyar nép zenekultúrájának fejlesztése elképzelhetetlen, s amelyre éppen Kodály a példa. Kodály Zoltán köszöntése így lesz méltó a művelt magyar néphez és a magyar zene mesteréhez. (irtatartása. Az első időben a Faluszíniház színpadain a versek, tréfák, jelenetek között még helyet kapott a bűvészmutatvány is. Ma már csak háromfelvonásos darabokat játszik mind a 12 együttes. Az első időben akadt még néző, aki nem tudta megkülönböztetni a mozit a színháztól, s az véső« jelenetek között pergetett kisfilmek szereplőit megpróbálta kitapogatni a vásznon. Ma pedig van olyan levele már a színháznak, — egyszerű gazdaember írta —, amely a »Grandet kisasszony” című színdarab dramaturgiai megoldását kritizálja. Lémért Béla, a színház egyik idősebb művésze meséli: Orgon szerepét játszotta a Tartuffeben, a kicsiny falusi színpadon bekövetkezett az, amit Sztanyiszlavszkij a színész és közönség együttérzésének, összeforrásának legnagyobb próbájaként említ: a fölszarvazott Orgon tragédiáján, amely a legmulatségosabb helyzetben jelentkezik, nem nevettek a nézőik, sőt, e°v idős asszonyság a hiszékeny Orgon ostobaságon Való felháborodásban a színpad felé kiáltott: »No, öreg!...« A Nógrád megyei Szécsény, a 700. előadás színhelye. Ritka, rejtett népművészeti hagyományok élnek itt. A színházi előadás előtti félórában ezek ahagyományok köszöntik a hivatásos művészeket. Kislánykórus csivitelő nótézása után soványka, madárarcú, népviseletet öltött nénike áll a kultúrház nagy szobájának közepére. Kukucska néni, 61 éves. Fia, Ernő, 28 éves, ősi kecskedudán kíséri a táncot, öt hangja van a dudának, s az az öt hang ötször ötezer változatban kergetőzik, hol monoton körforgásban, hol sikoltó szenvedéllyel felcsapva szól. a néni kezdetben szinte szinte lábmozdulás nélkül úszik körben a szobában, majd éleset rikolt, két karját szétdobja, csontos vandárarca megpirosodik, s valami különlegesen légies könnyűséggel forog-pörög hosszú-hosszú ideig. — Nem lehet ebbe belefáradni — mondja a hosszú tánc után, amikor korára célozván az egészségét féltjük. Fia később követte a táncban, s a kampóé kanászbot szemmel szövethetetlen, sebes pörgetésével és rangos legénytánc ropogó ritmikájával tetézte meg az édesanyja táncát. Ott ülnek fél óra múltán a nézőtéren, s most ők nézik azzal a kikerekedett szemekkel a »Bújócszoff« előadását, mint amilyenekkel mi néztük az ő táncukat. Ez is jutalma a színészeid utók, a Kukucska néni meg el fia tetszése, tapsa. Csohádi Pét** - Gonda Ferenc szinja Gonda Ferenc Kukucska Ernő (Sándor Károly rajjal) *