Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-04 / 287. szám
_7_ ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA _____________________ A moszkvai értekezlet visszhangja A békével és az európai biztonsággal foglalkozó moszk-vai értekezlet záróülésén V. Siroky a többi között ezeket mondotta: »Vál járnak értekezletünk eredményei Európa és a világ százmillióinakhatalmas fegyverévé, váljanak fegyverré a háborús gyújtogatók mesterkedéseinek szétzúzására...« A világ békeszerető közvéleménye ebben a szellemben fogadta a moszkvai határozatokat. A kínai lapok — állapítja meg a TASZSZ sajtószemléje — egytől egyig helyeslik a moszkvai döntéseket. A Zsenminzsipao és a Csefangzsipao hangoztatja, hogy az európai helyzet megköveteli a kollektív biztonsági rendszer haladéktalan megszervezését. Ezért minden békeszerető nép lelkesen támogatja a moszkvai értekezlet határozatait. A világ népei — olvassuk a Venhuelpao cikkében — nagy reményeket fűznek az értekezlethez, amely kétségtelenül fontos állomás volt a békéhez vezető úton. A bolgár lapok közül a Rabotnicsesiko Delo leszögezi, hogy az értekezlet különösen azért volt időszerű, mert alkor hívták össze, amikor az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és néhány más állam erőfeszítéseket tesz a párizsi egyezmények lehető leggyorsabb ratifikálására. "Európa békeszerető népei nem maradhatnak védtelenek a német imperializmus feltámasztásának veszélyével szemben és minden erejükkel ellenintézkedéseket kell termniük". A Scintea arról ír, hogy a román nép is üdvözli a moszkvai értekezletet, amely "a legnemesebb ügyet, a béke ügyét szolgálja«. A Rudé Právo vezércikkben kommentálja a moszkvai értekezlet munkáját, rámutatva arra, hogy»az értekezlet fontos szakasz abban a harcban, amelyet az európai népek biztonságukért vívnak. A moszkvai értekezlet különösen nagyjelentőségű Csehszlovákiára nézve, minthogy szomszédságában a párizsi egyezmények alapján újjászületne az agresszív, militarista Németország. A tiranai Zeri i Popullit azt fejtegeti, hogy a moszkvai értekezlet hatalmas hozzájárulás Európa és az egész világ tartós békéje biztosításának ügyéhez. A moszkvai értekezlet "a világ békeszerető erőinek további, még szilárdabb egyesülését szolgálja". Németország mindkét részének sajtója hosszasan kommentálja a moszkvai értekezletet. A Berliner Zeitung szerint: »Magától értetődően a párizsi katonai egyezmények ratifikálása esetén a békeszerető államok készek összekovácsolni és jelentős mértékben megszilárdítani erőiket®. A hamburgi Die Welt a nyugati politika felülvizsgálását és a világhelyzet új értékelését ajánlja. Kifejti, hogy a Nyugat nagy szolgálatot tenne önmagának és Németországnak, ha levonná a kellő következtetéseket a Moszkvában elhangzottkijelentésekből. A Libération úgy véli, hogy a moszkvai értekezlet figyelmeztetés Franciaország felé.Franciaországnak tudnia kell — írja a lap —, hogy milyen tragikus következményekkel járójának a párizsi egyezmények ratifikálásuk esetén«. A VHumanité szerint: »Az értekezleten képviselt országok népei kénytelenek a szükséges intézkedéseket tervbe venni annak a veszélynek az elhárítására, amelynek felélesztésére a nyugati államférfiak törekszenek". A Daily Mail, a Daily Telegraph and Morningpost és más angol lapok kiemelik, hogy Grotewohl ismét határozott felszólítást intézett Kelet- és Nyugat-Németország egyesítésére, anélkül, hogy bármiféle előzetes feltételt támasztott volna az e kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások elé. Mint a Magyar Nemzet már közölte, Mendes-France a nemzetgyűlés külügyi bizottságának nyomatékos kérésére kénytelen volt hozzájárulni a párizsi egyezmények ratifikálási vitájának egyhetes elhalasztásához. Ebben az értelemben döntött 415 szavazattal 200 ellenében a francia nemzetgyűlés is, így tehát december 20-án, hétfőn kezdik meg a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló vitát. A Carrefour kérdést intézett néhány francia politikushoz a londoni és a párizsi egyezményekről. Edouard Daladier ezeket mondotta: »A párizsi és londoni egyezményeket nem fogom megszavazni«. Hozzátette: »Sokkal észszerűbb és biztatóbb volna, ha még a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása előtt tárgyalások kezdődnének a német kérdéssel kapcsolatban." A l’Humanité jelenti, hogy Edouard Herriot, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, úgy nyilatkozott: továbbra is Nyugat-Németország bármilyen formájú felfegyverzése ellen, valamint az európai kollektív biztonsági rendszer mellett foglal állást. G. M. Malenkov ebédet adott a moszkvai értekezleten részt vett küldöttségek tiszteletére Moszkvából jelenti a TASZSZ. G. M. Malenkov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke december 2-án a Kreml nagytermében ebédet adott az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezleten részt vett küldöttségei tiszteletére. Az ebéden jelen voltak: J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője és a lengyel küldöttség tagjai, Viliam Sirokynak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének vezetésével a csehszlovák küldöttség tagjai, Otto Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének vezetésével a német küldöttség tagjai, Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese, a magyar küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai, Chivu Stoicának, a Román Népköztársaság minisztertanácsa első elnökhelyettesének vezetésével a román küldöttség tagjai, Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese és a bolgár küldöttség többi tagjai, Manush Myftiu,az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, az albán küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai, Csanij Ventien, a Kínai Népköztársaságnak az értekezleten részt vevő megfigyelője. Szovjet részről az ebéden jelen voltak: N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik, M. A. Szuszlov, A. N. Koszigin, V. A. Malisen, I. F. Tyeroszjan, továbbá a Szovjetunió küldöttségének valamennyi tagja, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, A. M. Vasziljevszkij és G. K. Zsiríkov, a Szovjetunió marsalljai, P. F. Zsigarjev repülőmarsall, M. I. Nyegeljin tüzérségi marsall, N. J. Baszisztij tengernagy, A. I. Antonov, G .K. Malangyin és M. Sz. Malinyin hadseregtábornokok. A. Sz. Zsoltov vezérezredes, továbbá N. P. Firjubin, N. A. Mihajlov és G. M. Puskin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetei. N. G. Palgunov, a TASZSZ felelős vezetője, D. T. Sepilov, a Pravda főszerkesztője, K. A. Gubin, az Izvesztyija főszerkesztője, úgyszintén a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagjai, J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokollosztályának vezetője, M. G. Gribanov, a Szovjetunió külügyminisztériuma III. európai osztályának helyettes vezetője, továbbá a Szovjetunió külügyminisztériumának más felelős munkatársai. Az ebéd során beszédek hangzottak el. Az ebéd meleg, szívélyes légkörben folyt le. Siroky és Csang Ven-tien felszólalása a moszkvai értekezlet záróülésén Viliam Siroky, a csehszlovák küldöttség vezetője, a moszkvai záróülésen felszólalt, s a többi között ezeket mondotta: Az egész értekezlet a legteljesebb kölcsönös megértés jegyében folyt le, s ez nagyszerűen demonstrálta a békeszerető államok hatalmas erejét. Az európai népek történetébe fontos eseményként kerül ez az értekezlet, amely felhívja minden európai állam figyelmét arra, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása bonyolulttá tenné az európai helyzetet, aláásná a német kérdés rendezésének lehetőségét, a ratifikálás az új európai háborút készítené elő. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szilárd és tartós béke alapját Európában együttes erőfeszítéssel kell megteremteni. A moszkvai értekezlet záróülésén nyilatkozott Csang Ventien, Kína megfigyelője. Nyilatkozatában elmondotta, hogy ha minden érdekelt állam őszinte igyekezetet mutat a német kérdés békés és demokratikus alapon történő megoldására, valamint az európai béke és biztonság biztosítására, még most is van lehetőség ezen kérdések rendezésére. Ha azonban — folytatta Csang Ven-tien — a párizsi egyezményeket mégis ratifikálni fogják, az érdekelt békeszerető országok békéjük és biztonságuk érdekében kénytelenek lesznek megtenni a deklarációban kifejtett újabb intézkedéseket. Mindebből az következik, hogy a legnagyobb figyelemmel kell követni az európai helyzet további alakulását és készen kell állni minden lehetséges, váratlan esemény fogadására. Viliam Siroky, a csehszlovák küldöttség vezetője és Csang Ven-tien, Kína megfigyelője felszólalásaik végén egybehangzóan tolmácsolták a Szovjetunió és az értekezlet felé népük forró üdvözletét és mindketten megerősítették, hogy a moszkvai értekezlet óriási befolyással bír majd az európai béke és biztonság biztosításának ügyére. Franciaország válaszjegyzéke a szovjet kormány október 23-i és november 13-i jegyzékére Moszkvából jelentik. Mint sajtójelentések már közölték, Franciaország moszkvai nagykövetsége november 29-én postán megküldte válaszjegyzékét a Szovjetunió külügyminisztériumának a szovjet kormány október 23-i és november 13-i jegyzékére. A francia kormány elutasítja a szovjet kormány jegyzékét, s a következő javaslatot terjeszti elő a kérdések megvitatása céljából: 1. Egyezzenek meg az osztrák államszerződés aláírásában; 2. a szovjet kormány tisztázza a németországi szabad választásoknak, mint az ország újraegyesítése elengedhetetlen első szakaszának problémájával kapcsolatos álláspontját; I 3. szervezzenek véleménycserét diplomáciai úton minden olyan egyéb közös érdekű európai kérdéssel kapcsolatban, amelyet azután négyhatalmi értekezleten tárgyalhatnának meg, köztük az európai biztonságra vonatkozó kérdéseket is; 4. hívjanak össze négyhatalmi külügyminiszteri értekezletet, amint felmerülnek a kérdések megoldásának esélyei és a párizsi egyezményeknek az érdekelt országok által történt ratifikálása után; 5. abban az esetben, ha kedvező körülmények alakulnak ki, hívjanak össze az európai államok és más államok részvételével szélesebbkörű értekezletet az európai biztonság más szempontjainak megtárgyalására. Moszkva és Párizs A nyolc állam moszkvai értekezletéről kiadott deklaráció az utóbbi hónapok legjelentősebb diplomáciai okmánya. E deklarációt ezekben a napokban jelentőségének és fontosságának megfelelően tanulmányozzák az egyes külügyminisztériumokban és olvassák az emberek Berlinben, Párizsban, Londonban, minden európai ország fővárosában és kicsiny falujában, hiszen tudják, hogy e deklarációban korunk legfontosabb kérdéséről, az európai béke védelméről van szó. Az embereket mindenütt mélységesen elgondolkoztatja az európai helyzetnek ez az elemzése, amelyet a deklaráció tartalmaz. A deklaráció világosan és félreérthetetlenül vázolja föl mindazokat a lehetőségeket, amelyek e döntő helyzetben Európa és a világ népei előtt állnak, ugyanakkor kifejti azt is, hogy az egyes lehetőségek szükségszerűen és elkerülhetetlenül milyen következményeket vonnak maguk után. Az európai közvélemény egy hónappal ezelőtt egy másik okmányt, a párizsi katonai megállapodásokat tartalmazó egyezményt tanulmányozta. E két okmány következtetéseinek fényében az európai közvélemény világosan látja, hogy a kontinens történelme válaszai elé érkezett. Az egyik út nem egészen tíz esztendővel a második világháború után ismét a nemzetközi feszültség rendkívül komoly kiéleződéséhez, az akut háborús részéi.. . állapotához vezet A másik úton, a moszkvai deklaráció által körvonalazott úton, Európa népei a hatalmak "közötti együttműködést helyreállítva, eljutnának a háború veszélyének kiküszöböléséhez, a béke és biztonság megszilárdításához. A legutóbbi évszázad történelme félre nem magyarázhatóan bizonyítja, hogy a katonai blokkok,tengelyek®, vagy paktumok, amelyeknek — legalábbis egyes politikusok szerint — meg kellett volna akadálypontiuk a háborút, éppen ellenkező hatást értek el. De rá kell mutatni arra is — hiszen nyugaton éppen abiztonsági igény hangoztatásával írták alá a párizsi szerződéseket —, hogy minden olyan «bizton®ági« rendszer, lett légyen az akár a népszövetségben, akár a Kelloggpaktumben, akár a loparnói egyezményben körvonalazott elképzelés, nem bizonyult egyébnek értéktelen papirosnál, ha azt a Szovjetunió nélkül, vagy éppen a Szovjetunió ellen hozzák létre. A katonai tömbök és blokkok rendszere kikerülhetetlenül háborúhoz vezetett mind 1914-ben, mind pedig 1939-ben. A Szovjetunió nélkül létesített »biztonságii« egyezmények a veszély órájában teljesen hatástalannak bizonyultak, mert az abban részt vevő iratoknak vagy nem akartak, vagy neo tudtak hatékonyan szembeszállni az agresszorral. A jelenlegi helyzetben Nyugat katonai blokkpolitikája sok tekintetben veszélyesebb, mint az ezt megelőző időkben volt, mert a korszerű technika minden eszközével felszerelt, revansra éhes német hadsereget állít e katonai blokk tengelyébe. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Ruhrvidék iparmágnásai és a Bonnban összegyűlt hitlerista tábornokok ma már nem is tizenkét, hanem harminc vagy hatvan nyugatnémet hadosztályról beszélnek, s ha ehhez még hozzátesszük, hogy a nyugatnémet hadsereget ellátják atomfegyverekkel is, akkor láthatjuk a maga teljességében azt a veszedelmes politikát, amelyet a párizsi szerződések igyekeznek megvalósítani. Hogy milyen méreteket ölt Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, az látható a következőkből is: míg Hitler az 1933-tól 1939-ig terjedő hat esztendő alatt 50 milliárd márkát költött háborús készülődésekre, most a bonni uralkodókörök háborús célokra csupán az elkövetkező három esztendő alatt több mint 100 milliárd márkát szándékoznak fordítani. Hogy mi az újrafelfegyverzés célja, azt maga Adenauer fejtette ki, amikor azt mondotta: »Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének új keleteurópai rend előkészítésévé kell válnia.» Míg korábban Hitler beszélt »új európai rend megteremtéséről®, most, esztendőkkel a hitlerizmus kudarca után, Adenauer beszél erről. A nyugati politikusok éppen saját közvéleményük megtévesztésére, ezekben a hetekben előszeretettel hivatkoznak a párizsi egyezmények állította abiztosítékokra®, amelyek — szerintük — megóvják Európa népeit a német expanzió veszélyétől. Hivatkozás történik itt Anglia és az Egyesült Államok garanciáiról is. Grotewohl miniszterelnök nyilatkozatában mélyrehatóan elemezte a német imperializmus hagyományos módszereit és éles körvonalakkal rajzolta meg a német revansanilitarizmus karakterét. Rámutatott arra, hogy a német imperialisták mindaddig, amíg nem érzik elég erősnek magukat, fennen hangoztatják békés szándékaikat, együttműködésről, barátságról, békeszeretetről beszélnek. Amilyen mértékben azonban kezdik megszervezni fegyveres hatalmukat, úgy változik meg hangjuk és politikájuk. A gyöngeség idejében Goethére hivatkoznak, állig felfegyverzett állapotban azonban már Nietzschére esküsznek és az idősebb Moltbe -ideológiáját® teszik magukévá: »A háború az isteni rend láncszeme a földön.« A londoni és párizsi háborús egyezményeket aláíró államok még ez év vége előtt ki akarják kényszeríteni a szerződések parlamenti jóváhagyását. Nyilvánvaló, hogy a határozatok végrehajtása hoszszú időre lehetetlenné teszi Németország egységének helyreállítását. A moszkvai deklaráció félreérthetetlenül összefoglalta a helyzetből adódó következtetéseket. A deklaráció kifejezésre juttatta, hogy először a párizsi szerződések megvalósítása új helyzetet teremt, amelyet a háborús veszély fokozódása jellemez, másodszor, hogy a párizsi szerződések az európai háború előkészítését szolgálják, harmadszor, hogy a párizsi szerződések megvalósulása megakadályozza a német egység megteremtését és végül negyedszer, hogy ebben a helyzetben a Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak saját biztonságát illetően újabb hatékony lépéseket kell tennie. A londoni és párizsi háborús egyezmények ratifikálásáig fennáll azonban a lehetőség a német kérdés igazságos és békés megoldására, fennáll tehát a lehetőség az európai kollektív biztonság megteremtésére. Az értekezlet idején érkezett meg Moszkvába a nyugati hatalmak válasza a Szovjetunió október 23-i és november 13-i jegyzékére. Érdemes itt felhívni a figyelmet a francia jegyzék két félmondatára, amikor a francia kormány a német kérdésben tartandó négyhatalmi értekezlet és az általános európai biztonsági értekezlet javaslatára válaszol. A négyhatalmi értekezletet, a francia jegyzék szerint, akkor lehet összehívni, »azrint felmerülnek a kérdések megoldásának esélyei«. Az általános európai biztonsági értekezlet megtartását a francia jegyzék ezzel a mondattal kerüli meg: »Csak abban az esetben, ha kedvező körülmények alakulnak ki..." A jegyzék kifejti emellett azt az álláspontot, hogy mindenfajta értekezlet előfeltétele a párizsi egyezmények ratifikálása. Mily kísértetiesen emlékeztetnek ezek a szavak Anglia kormányának 1938-as kifogásaira, amikor a brit kormány azzal utasította el az európai kollektív biztonság megteremtésére irányuló szovjet javaslatot, hogyerre nincs meg a szükséges alap”. Európa népei a tények és a moszkvai deklaráció ismeretében éppen ellenkező véleményen vannak. A deklaráció első kommentárjai arról számolnak be, hogy az európai népek éppen a párizsi egyezmények közelgő ratifikációs vitája miatt sürgetőnek és halaszthatatlannak tartják a kollektív biztonsági rendszer létrehozását. A moszkvai deklaráció mindezen túl komoly és súlyos figyelmeztetést is tartalmaz. ►►Minthogy az agresszív katonai csoportosulásokhoz tartozó országokban növelik a hadsereget — mutatott rá Molotov külügyminiszter —, a légierőt és a fegyverzetet, de különösen azért, mert ezek a hatalmi csoportosulások szövetségesükké teszik a Nyugat-Németországban talpraállított militarizmust, a többi európai állam kénytelen lesz hatásos intézkedéseket tenni önvédelmének biztosítása, valamint az ellene irányuló támadások elhárítása érdekében.Népünknek szembe kell néznie a helyzet ilyen alakulásával. A hazáját szerető magyar embernek számolnia kell azzal, hogy nyugati határainkon túl ugyanazok az erők kapnak esetleg ismét fegyvert a kezükbe, amelyek századokon keresztül balsorsunk okozói voltak. A keserves tanulságokon nevelődött magyar nép a Hazafias Népfront zászlaja köré tömörülve, szilárd nemzeti egységben néz szembe ezzel a helyzettel és vállalja a többi békeszerető néppel .gyűli a harcot Európa biztonságának megteremtéséért, a német militarizmus újjáélesztésének megakadályozásáért. Pethő Tibor