Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

_7_ ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA _____________________ A moszkvai értekezlet visszhangja A békével és az európai biztonsággal foglalkozó moszk-­­­­­vai értekezlet záróülésén V. Siroky a többi között eze­­ket mondotta: »Vál járnak értekezletünk eredményei Európa és a világ százmillióinak­­hatalmas fegyverévé, váljanak fegy­verré a háborús gyújtogatók mesterkedéseinek szétzúzásá­ra...« A világ békeszerető közvéleménye ebben a szellem­ben fogadta a moszkvai határozatokat. A kínai lapok — állapítja meg a TASZSZ sajtószemléje — egytől egyig helyeslik a moszkvai döntéseket. A Zsen­­minzsipao és a Csefangzsipao hangoztatja, hogy az európai helyzet megköveteli a kollektív biztonsági rendszer haladék­talan megszervezését. Ezért minden békeszerető nép lelke­sen támogatja a moszkvai értekezlet határozatait. A világ népei — olvassuk a Venhuelpao cikkében — nagy reményeket fűznek az értekezlethez, amely kétségtelenül fontos állomás volt a békéhez vezető úton. A bolgár lapok közül a Rabotnicsesiko Delo leszögezi, hogy az értekezlet különösen azért volt időszerű, mert al­kor hívták össze, amikor az Egyesült Államok, Anglia, Francia­­ország és néhány más állam erőfeszítéseket tesz a párizsi egyezmények lehető leggyorsabb ratifikálására. "Európa bé­keszerető népei nem maradhatnak védtelenek a német im­perializmus feltámasztásának veszélyével szemben és minden erejükkel ellenintézkedéseket kell termniük". A Scintea arról ír, hogy a román nép is üdvözli a moszk­vai értekezletet, amely "a legnemesebb ügyet, a béke ügyét szolgálja«. A Rudé Právo vezércikkben kommentálja a moszkvai ér­tekezlet munkáját, rámutatva arra, hogy­­»az értekezlet fon­tos szakasz abban a harcban, amelyet az európai népek biz­tonságukért vívnak­. A moszkvai értekezlet különösen nagy­jelentőségű Csehszlovák­iára nézve, minthogy szomszédságá­ban a párizsi egyezmények alapján újjászületne az agresszív, militarista Németország. A tiranai Zeri i Popullit azt fejtegeti, hogy a moszkvai értekezlet hatalmas hozzájárulás Európa és az egész világ tartós békéje biztosításának ügyéhez. A moszkvai értekezlet "a világ békeszerető erőinek további, még szilárdabb egyesü­lését szolgálja". Németország mindkét részének sajtója hosszasan kom­mentálja a moszkvai értekezletet. A Berliner Zeitung szerint: »Magától értetődően a párizsi katonai egyezmények ratifiká­lása esetén a békeszerető államok készek összekovácsolni és jelentős mértékben­ megszilárdítani erőiket®. A hamburgi Die Welt a nyugati politika felülvizsgálását és a világhelyzet új értékelését ajánlja. Kifejti, hogy a Nyugat nagy szolgálatot tenne önmagának és Németországnak, ha levonná a kellő kö­vetkeztetéseket a Moszkvában elhangzott­­kijelentésekből. A Libération úgy­ véli, hogy a moszkvai értekezlet figyel­meztetés Franciaország felé.­­Franciaországnak tudnia kell — írja a lap —, hogy milyen tragikus következményekkel jár­ójának a párizsi egyezmények ratifikálásuk esetén«. A VHu­­manité szerint: »Az értekezleten képviselt országok népei kénytelenek a szükséges intézkedéseket tervbe venni annak a veszélynek az elhárítására, amelynek felélesztésére a nyu­gati államférfiak törekszenek". A Daily Mail, a Daily Telegraph and Morningpost és más angol lapok kiemelik, hogy Grotewohl ismét határozott fel­szólítást intézett Kelet- és Nyugat-Németország egyesíté­sére, anélkül, hogy bármiféle előzetes feltételt támasztott vol­na az e kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások elé.­­ Mint a Magyar Nemzet már közölte, Mendes-France a nemzetgyűlés külügyi bizottságának nyomatékos kéré­sére kénytelen volt hozzájárulni a párizsi egyezmények rati­fikálási vitájának egyhetes elhalasztásához. Ebben az érte­lemben döntött 415 szavazattal 200 ellenében a francia nem­zetgyűlés is, így tehát december 20-án, hétfőn kezdik meg a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló vitát. A Carrefour kérdést intézett néhány francia politikushoz a londoni és a párizsi egyezményekről. Edouard Daladier eze­ket mondotta: »A párizsi és londoni egyezményeket nem fo­gom megszavazni«. Hozzátette: »Sokkal észszerűbb és bizta­tóbb volna, ha még a londoni és párizsi egyezmények ratifi­kálása előtt tárgyalások kezdődnének a német kérdéssel kapcso­latban." A l’Humanité jelenti, hogy Edouard Herriot, a nem­zetgyűlés tiszteletbeli elnöke, úgy nyilatkozott: továbbra is Nyugat-Németország bármilyen formájú felfegyverzése ellen, valamint az európai kollektív biztonsági rendszer mellett fog­lal állást. G. M. Malenkov ebédet adott a moszkvai értekezleten részt vett küldöttségek tiszteletére Moszkvából jelenti a TASZSZ. G. M. Malenkov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke december 2-án a Kreml nagy­termében ebédet adott az euró­pai országoknak az euró­pai béke és biztonság biztosí­tásával foglalkozó moszkvai értekezleten részt vett küldött­ségei tiszteletére. Az ebéden jelen voltak: J. Cyrankiewicz, a Lengyel Nép­köztársaság minisztertanácsá­nak elnöke, a Lengyel Nép­­köztársaság küldöttségének ve­zetője és a lengyel küldöttség tagjai, Viliam Sirokynak, a Csehszlovák Köztársaság mi­niszterelnökének vezetésével a csehszlovák küldöttség tag­jai, Otto Grotewohlnak, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökének veze­tésével a német küldöttség tagjai, Hegedűs András, a Ma­gyar Népköztársaság minisz­tertanácsának első elnökhe­lyettese, a magyar küldöttség vezetője és a küldöttség tag­jai, Chivu Stoicának­, a Román Népköztársaság miniszterta­nácsa első elnökhelyettesének vezetésével a román küldött­ség tagjai, Anton Jugov, a Bol­gár Népköztársaság miniszter­tanácsának elnökhelyettese és a bolgár küldöttség többi tag­jai, Manus­h Myftiu,­­az Albán Népköztársaság minisztertaná­csának elnökhelyettese, az al­bán küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai, Csanij Ven­­tien, a Kínai Népköztársaság­nak az értekezleten részt vevő megfigyelője. Szovjet részről az ebéden je­len voltak: N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Miko­­jan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik, M. A. Szusz­­lov, A. N. Koszigin, V. A. Ma­lisen, I. F. Tyeroszjan, továb­bá a Szovjetunió küldöttségé­nek valamennyi tagja, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügy­miniszterhelyettese, A. M. Va­­­sziljevszkij és G. K. Zsir­í­kov, a Szovjetunió marsall­­jai, P. F. Zsigarjev­ re­­pülőmarsall, M. I. Nyegeljin tüzérségi marsall, N. J. Ba­­szisztij tengernagy, A. I. An­­tonov, G .K. Malangyin és M. Sz. Malinyin hadseregtáborno­­kok. A. Sz. Zsoltov vezérezre­des, továbbá N. P. Firjubin, N. A. Mihajlov és G. M. Pus­kin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tei. N. G. Palgunov, a TASZSZ felelős vezetője, D. T. Sepilov, a Pravda főszerkesztője, K. A. Gubin, az Izvesztyija főszer­kesztője, úgyszintén a Szovjet­unió külügyminisztériuma kol­légiumának tagjai, J. D. Ki­­szeljov, a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma protokoll­­osztályának vezetője, M. G. Gribanov, a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma III. európa­i osztályának helyettes vezetője, továbbá a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának más fe­lelős munkatársai. Az ebéd során beszédek hangzottak el. Az ebéd meleg, szívélyes légkörben folyt le. Siroky és Csang Ven-tien felszólalása a moszkvai értekezlet záróülésén Viliam Siroky, a csehszlovák küldöttség vezetője, a moszk­vai záróülésen felszólalt, s a többi között ezeket mondotta: Az egész értekezlet a legtelje­sebb kölcsönös megértés je­gyében folyt le, s ez nagysze­rűen demonstrálta a békesze­­rető államok hatalmas erejét. Az európai népek történetébe fontos eseményként kerül ez az értekezlet, amely felhívja minden európai állam figyel­mét arra, hogy a párizsi egyez­mények ratifikálása bonyo­lulttá tenné az európai hely­­­zetet, aláásná a német kérdés rendezésének lehetőségét, a ratifikálás az új európai hábo­rút készítené elő. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szilárd és tartós béke alapját Európá­ban együttes erőfeszítéssel kell megteremteni. A moszkvai értekezlet záró­­ülésén nyilatkozott Csang Ven­­tien, Kína megfigyelője. Nyi­latkozatában elmondotta, hogy ha minden érdekelt állam őszinte igyekezetet mutat a német kérdés békés és demo­kratikus alapon történő meg­oldására, valamint az európai béke és biztonság biztosításá­ra, még most is van lehetőség ezen kérdések rendezésére. Ha azonban — folytatta Csang Ven-tien — a párizsi egyezményeket mégis ratifi­kálni fogják, az érdekelt béke­szerető országok békéjük és biztonságuk érdekében kény­telenek lesznek megtenni a deklarációban kifejtett újabb intézkedéseket. Mindebből az következik, hogy a legnagyobb figyelemmel kell követni az európai helyzet további alaku­lását és késze­n kell állni min­den lehetséges, váratlan ese­mény fogadására. Viliam Siroky, a csehszlo­vák küldöttség vezetője és Csang Ven-tien, Kína megfi­gyelője felszólalásaik végén egybehangzóan tolmácsolták a Szovjetunió és az értekezlet felé népük forró üdvözletét és mindketten megerősítették, hogy a moszkvai értekezlet óriási befolyással bír majd az európai béke és biztonság biz­tosításának ügyére. Franciaország válaszjegyzéke a szovjet kormány október 23-i és november 13-i jegyzékére Moszkvából jelentik. Mint sajtójelentések már közölték, Franciaország moszkvai nagy­­követsége november 29-én postán megküldte válaszjegy­zékét a Szovjetunió külügy­minisztériumának a szovjet kormány október 23-i és no­vember 13-i jegyzékére. A francia kormány elutasítja a szovjet kormány jegyzékét, s a következő javaslatot ter­jeszti elő a kérdések megvi­tatása céljából: 1. Egyezzenek meg az oszt­rák államszerződés aláírásá­ban; 2. a szovjet kormány tisztáz­za a németországi szabad vá­lasztásoknak, mint az ország újraegyesítése elengedhetetlen első szakaszának problémájá­val kapcsolatos álláspontját; I 3. szervezzenek vélemény­­cserét diplomáciai úton minden olyan egyéb közös érdekű európai kérdéssel kapcsolat­ban, amelyet azután négyha­talmi értekezleten tárgyalhat­nának meg, köztük az európai biztonságra vonatkozó kérdé­seket is; 4. hívjanak össze négyha­talmi külügyminiszteri érte­kezletet, amint felmerülnek a kérdések megoldásának esé­lyei és a párizsi egyezmények­nek az érdekelt országok által történt ratifikálása után; 5. abban az esetben, ha kedvező körülmények alakul­nak ki, hívjanak össze az európai államok és más álla­mok részvételével szélesebb­­körű értekezletet az európai biztonság más szempontjai­nak megtárgyalására. ­ Moszkva és Párizs A nyolc állam moszkvai értekezletéről kiadott dekla­ráció az utóbbi hónapok leg­jelentősebb diplomáciai ok­mánya. E deklarációt ezekben a napok­ban jelentőségének és fontosságának megfelelően ta­nulmányozzák az egyes kül­ügyminisztériumokban és ol­vassák az emberek Berlinben, Párizsban, Londonban, min­den európai ország fővárosá­ban és kicsiny falujában, hi­szen tudják, hogy e deklará­cióban korunk legfontosabb kérdéséről, az európai béke védelméről van szó. Az em­bereket mindenütt mélysége­sen elgondolkoztatja az euró­pai helyzetnek ez az elemzése, amelyet a deklaráció tartal­maz. A deklaráció világosan és félreérthetetlenül vázolja föl mindazokat a lehetősége­ket, amelyek e döntő hely­zetben Európa és a világ né­pei előtt állnak, ugyanakkor kifejti azt is, hogy az egyes lehetőségek szükségszerűen és elkerülhetetlenül milyen kö­vetkezményeket vonnak ma­guk után. Az európai közvélemény egy hónappal ezelőtt egy má­sik okmányt, a párizsi katonai megállapodásokat tartalmazó egyezményt tanulmányozta. E két okmány következtetései­nek fényében az európai köz­vélemény világosan látja, hogy a kontinens történelme válaszai elé érkezett. Az egyik út nem egészen tíz esztendő­vel a második világháború után ismét a nemzetközi fe­szültség rendkívül komoly ki­éleződéséhez, az akut háborús részéi.­.­ . állapotához vezet A másik úton, a m­oszkvai de­klaráció által körvonalazott úton, Európa népei a hatal­mak "­közötti együttműködést helyreállítva, eljutnának a háború veszélyének kiküszö­böléséhez, a béke és biztonság megszilárdításához. A legutóbbi évszázad tör­ténelme félre nem magyaráz­hatóan bizonyítja, hogy a ka­tonai blokkok,­­tengelyek®, vagy paktumok, amelyeknek — legalábbis egyes politikusok szerint — meg kellett volna akadálypontiuk a háborút, ép­pen ellenkező hatást értek el. De rá kell mutatni arra is — hiszen nyugaton éppen a­­biz­­tonsági igény hangoztatásá­val írták alá a párizsi szer­ződéseket —, hogy minden olyan «bizton®ági« rendszer, lett légyen az akár a népszö­vetségben, akár a Kellogg­­paktumben, akár a loparnói egyezményben körvonalazott elképzelés, nem bizonyult egyébnek értéktelen papiros­nál, ha azt a Szovjetunió nél­kül, vagy éppen a Szovjetunió ellen hozzák létre. A katonai tömbök és blokkok rendszere kikerü­lhetetlenü­l háborúhoz vezetett mind 1914-ben, mind pedig 1939-ben. A Szovjetunió nélkül létesített »biztonságii« egyezmények a veszély órájá­ban teljesen hatástalannak bizonyultak, mert az abban részt vevő iratoknak vagy nem akartak, vagy neo­ tudtak ha­tékonyan szembeszállni az agresszorral. A jelenlegi helyzetben Nyu­gat katonai blokkpolitikája sok tekintetben veszélyesebb, mint az ezt megelőző időkben volt, mert a korszerű technika min­den eszközével felszerelt, re­­vansra éhes német hadsereget állít e katonai blokk tengelyé­be. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Ruhrvidék iparmágná­sai és a Bonnban összegyűlt hitlerista tábornokok ma már nem is tizenkét, hanem har­minc vagy hatvan nyugatné­met hadosztályról beszélnek, s ha ehhez még hozzátesszük, hogy a nyugatnémet hadsere­get ellátják atomfegyverekkel is, akkor láthatjuk a maga teljességében azt a veszedel­mes politikát, amelyet a pári­zsi szerződések igyekeznek megvalósítani. Hogy milyen méreteket ölt Nyugat-Német­­ország újrafelfegyverzése, az látható a következőkből is: míg Hitler az 1933-tól 1939-ig terjedő hat esztendő alatt 50 milliárd márkát költött hábo­rús készülődésekre, most a bonni uralkodókörök háborús célokra csupán az elkövetkező három esztendő alatt több mint 100 milliárd márkát szándé­koznak fordítani. Hogy mi az újrafelfegyverzés célja, azt maga Adenauer fejtette ki, amikor azt mondotta: »Nyu­gat-Németország újrafelfegy­­verzésének új keleteurópai rend előkészítésévé kell vál­nia.» Míg korábban Hitler be­szélt »új európai rend meg­teremtéséről®, most, esztendők­kel a hitlerizmus kudarca után, Adenauer beszél erről. A nyugati politikusok éppen saját közvéleményük megté­vesztésére, ezekben a hetek­ben előszeretettel hivatkoznak a párizsi egyezmények állítot­ta abiztosítékokra®, amelyek — szerintük — megóvják Euró­pa népeit a német expanzió veszélyétől. Hivatkozás törté­nik itt Anglia és az Egyesült Államok garanciáiról is. Gro­­tewohl miniszterelnök nyilat­kozatában mélyrehatóan ele­mezte a német imperializmus hagyományos módszereit és éles körvonalakkal rajzolta meg a német revansanilitariz­­mus karakterét. Rámutatott arra, hogy a német imperia­listák mindaddig, amíg nem érzik elég erősnek magukat, fennen hangoztatják békés szándékaikat, együttműködés­ről, barátságról, békeszeretet­­ről beszélnek. Amilyen mérték­ben azonban kezdik megszer­vezni fegyveres hatalmukat, úgy változik meg hangjuk és politikájuk. A gyöngeség ide­jében Goethére hivatkoznak, állig felfegyverzett állapotban azonban már Nietzschére es­küsznek és az idősebb Moltb­e -ideológiáját® teszik maguké­vá: »A háború az isteni rend láncszeme a föld­ön.« A londoni és párizsi hábo­rús egyezményeket aláíró ál­lamok még ez év vége előtt ki akarják kényszeríteni a szerződések parlamenti jóvá­hagyását. Nyilvánvaló, hogy a határozatok végrehajtása hosz­­szú időre lehetetlenné teszi Németország egységének hely­­r­eállítását. A moszkvai dekla­ráció félreérthetetlenül össze­foglalta a helyzetből adódó kö­vetkeztetéseket. A deklaráció kifejezésre juttatta, hogy elő­ször a párizsi szerződések meg­valósítása új helyzetet teremt, amelyet a háborús veszély fo­kozódása jellemez, másodszor, hogy a párizsi szerződések az európai háború előkészítését szolgálják, harmadszor, hogy a párizsi szerződések megvalósu­lása megakadályozza a német egység megteremtését és vé­gül negyedszer, hogy ebben a helyzetben a Szovjetuniónak és a többi békeszerető ország­nak saját biztonságát illetően újabb hatékony lépéseket kell tennie. A londoni és párizsi háborús egyezmények ratifikálásáig fennáll azonban a lehetőség a német kérdés igazságos és bé­kés megoldására, fennáll tehát a lehetőség az európai kollek­tív biztonság megteremtésére. Az értekezlet idején érkezett meg Moszkvába a nyugati ha­talmak­­ válasza a Szovjetunió október 23-i és november 13-i jegyzékére. Érdemes itt fel­hívni a figyelmet a francia jegyzék két félmondatára, amikor a francia kormány a német kérdésben tartandó négyhatalmi értekezlet és az általános európai biztonsági értekezlet javaslatára válaszol. A négyhatalmi értekezletet, a francia jegyzék szerint, akkor lehet összehívni, »azr­int fel­merülnek a kérdések megoldá­sának esélyei«. Az általános európai biztonsági értekezlet megtartását a francia jegyzék ezzel a mondattal kerüli meg: »Csak abban az esetben, ha kedvező körülmények alakul­nak ki..." A jegyzék kifejti emellett azt az álláspontot, hogy mindenfajta értekezlet előfeltétele a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása. Mily kísér­tetiesen emlékeztetnek ezek a szavak Anglia kormányának 1938-as kifogásaira, amikor a brit kormány azzal utasította el az európai kollektív bizton­ság megteremtésére irányuló szovjet javaslatot, hogy­­erre nincs meg a szükséges alap”. Európa népei a tények és a moszkvai deklaráció ismereté­ben éppen ellenkező vélemé­nyen vannak. A deklaráció első kommentárjai arról szá­molnak be, hogy az európai népek éppen a párizsi egyez­mények közelgő ratifikációs vitája miatt sürgetőnek és ha­laszthatatlannak tartják a kol­lektív biztonsági rendszer lét­rehozását. A moszkvai deklaráció mind­ezen túl komoly és súlyos figyelmeztetést is tartalmaz. ►►Minthogy az agresszív kato­nai csoportosulásokhoz tartozó országokban növelik a hadse­reget — mutatott rá Molotov külügyminiszter —, a légierőt és a fegyverzetet, de különö­sen azért, mert ezek a hatalmi csoportosulások szövetsége­sükké teszik a Nyugat-Német­­országban talpraállított milita­­rizmust, a többi európai állam kénytelen lesz hatásos intéz­kedéseket tenni önvédelmének biztosítása, valamint az ellene irányuló támadások elhárítása érdekében.­Népünknek szembe kell néz­nie a helyzet ilyen alakulásá­val. A hazáját szerető magyar embernek számolnia kell azzal, hogy nyugati határainkon túl ugyanazok az erők kapnak esetleg ismét fegyvert a ke­zükbe, amelyek századokon keresztül balsorsunk okozói voltak. A keserves tanulságo­kon nevelődött magyar nép a Hazafias Népfront zászlaja köré tömörülve, szilárd nem­zeti egységben néz szembe ez­zel a helyzettel és vállalja a többi békeszerető néppel .gyűli a harcot Európa bizton­ságának megteremtéséért, a német militarizmus újjáélesz­tésének megakadályozásáért. Pethő Tibor

Next