Magyar Nemzet, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Szombat, 1955. január 1." magyarilemz A világsajtó a francia nemzetgyűlés bizalmi szavazásáról A világsajtót az óesztendő utolsó napján a francia esemé­­nyek foglalkoztatják. A Pravda párizsi tudósítójának cikkében rámutat a francia nemzetgyűlésben lezajlott szavazás politikai jellegze­tességeire és hangsúlyozza, hogy a német felfegyverkezéssel kap­csolatban hat napon át úgyszólván szakadatlanul tartottak a kulissza mögötti alkudozások és torzsalkodások és közben állandóan fokozódott a francia képviselőkre gyakorolt angol— amerikai nyomás. »Ez a lehető legnagyobb nyíltsággal, mond­hatnánk a lehető legnagyobb cinizmussal történt« — írja a Prav­da. Mindezek ellenére Nyugat-Németország felfegyverzésének hívei kénytelenek voltak megelégedni alig két-három tucatnyi szavazattöbbséggel. »Franciaországban — írja a Pravda kom­mentátora — egyetlen burzsoá párt sem akadt, amely egy­öntetűen Nyugat-Németország felfegyverzésére szavazott volna. Több párt képviselőinek mintegy fele állást foglalt a párizsi egyezményekkel szemben. Ténylegesen a párizsi egyez­ményekre a képviselőknek csupán egy kisebbsége szavazott." Az Izvesztyija hírmagyarázója rámutat arra, hogy »Francia­­ország legutóbbi félévszázados története nem ismer olyan ese­tet, hogy a parlamentarizmus elemi szabályait oly durván és arcátlanul megszegték volna, mint most". A lap ismerteti a francia képviselőkre gyakorolt nyomás legkülönbözőbb módo­zatait és kiemeli az amerikai—angol diplomácia visszataszító szerepét ebben a zsarolási hadjáratban, majd idézi a Paris Presse-l'Intransigeant cikkét, amelyből kitűnik, hogy e csel­szövésekkel és manőverekkel sem tudták eltitkolni azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyekbe a párizsi egyezmények, de lényegükben senkit ki nem elégítő egyezmények" hívei a parlamentben ütköztek. »A tények mutatják — írja az Izvesztyija —, hogy a francia nép sohasem támogatja a Franciaország nemzeti érdekeivel, az európai béke és bizton­ság érdekeivel kiáltó ellentétben lévő párizsi egyezményeket." A Trud a francia nemzetgyűlés határozatának várható kö­vetkezményeivel foglalkozik és hangsúlyozza, hogy a­ nemzet­­közi helyzet kiéleződéséért a felelősség a nyugati hatalmak, köztük Franciaország uralkodó köreire hárul." A harc nem ért véget — állapítja meg a Trud cikkírója — és a párizsi egyezmények francia ratifikálásának problémája a nemzet­­gyűlési szavazással korántsem oldódott meg véglegesen." A francia nemzetgyűlés csütörtöki döntésének nyugatnémet­országi hatásával kapcsolatban idézni kell Ollenhauer nyilatkozatát. A Német Szociáldemokrata Párt elnöke min­denekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy­­a francia nemzet­­gyűlésben a döntést csak igen kis többséggel hozták meg s ez újból világosan bizonyítja, mennyire vitatott ez a szerződés.". Ollenhauer kijelentette: »Egy olyan szerződés, amelyet nem támogat minden országban széleskörű demokratikus többség, nem szolgálhat az érdekeitek javára, hanem magában rejti a népek közti újabb viták és félreértések csíráját, különösen ami Franciaországot és a Szövetségi Köztársaságot illeti." Ollen­­hauer rámutatott arra is, hogy »nem csak a Saar-vidék stá­tuszára, hanem a Szövetségi Köztársaság biztonságára és cse­lekvési szabadságára, valamint az újraegyesítés problémáira vonatkozólag is egymásnak teljesen ellentmondó felfogások alakultak ki az egyezmény tartalmát illetően". Végül kijelen­tette: »A Párizsban hozott döntés nem változtat azon, hogy a német szociáldemokrácia az egyezményeket elutasítja, s to­vábbra is az a véleménye, hogy ezek az egyezmények komoly akadályt jelentenek Németország békés és szabad újraegyesí­tése és a nemzetközi feszültség enyhítése előtt." Ugyanakkor Adenauer kancellár nyilatkozatában leszö­gezte, hogy a francia nemzetgyűlés döntése »elégedettséget kelt mind a szövetségi kormányban, mind benne". De hozzá­tette: »a francia nemzetgyűlés vitái azt bizonyították, hogy még rendkívüli pszichológiai és politikai természetű nehézsé­gek vannak a nyugat-európai összhanghoz vezető úton." Fi­igyelmet érdemel még a francia nemzetgyűlés döntésével­­l­ kapcsolatos angol állásfoglalás. Az angol polgári lapok általában az elismerés hangján írnak a döntésről, de nem tudják elhallgatni azt a tényt, ho­gy noha Mendes-France-nak sikerült csekély nemzetgyűlési többséget szereznie, mind Fran­ciaországban, mind Angliában széles néprétegek elítélik a Nyugat-Németország felfegyverzését szentesítő egyezményt. A Daily Mail "történelminek" nevezi a francia nemzetgyűlés döntését, de kénytelen bevallani, hogy­­természetesen Nyugat- Németország felfegyverzésének szükségességét nemcsak Fran­ciaországban nem üdvözlik, hanem Nagy-Britanniában sem örülnek neki.« A konzervatív Scotsman a többi között arra figyelmeztet: »a francia nemzetgyűlés olyan vonakodva dön­tött, hogy a korábbi aggodalmak nem oszlottak el." A szabad­elvű News Chromicle kiemeli párizsi tudósítójának azt a meg­állapítását, hogy »­a döntő szavazás kihirdetésénél a francia nemzetgyűlés üléstermében sen­ki sem tapsolt és senki sem vál­lalkozott arra, hogy akárcsak egy szóval is megelégedésének adjon kifejezést". Mindenesetre jellemző vonása a francia nemzetgyűlés döntésének, hogy az egyetlen ember, aki a dön­téssel kapcsolatban "­megelégedését" nyilvánította — a bonni kancellár volt. A francia nemzetgyűlés bizalmi szavazásának számszerű megoszlása A francia sajtó kommentárjai Párizsból jelenti az MTI. A felek — egyetért abban, hogy pénteki francia sajtó — és eb­ a csütörtöki "bizalmi" szava­­bon a polgári lapok sem kivé­­zás nagyon is messze áll attól. Az AFP hírügynökség közli: A Nyugateurópai Unióról szóló törvényjavaslat felett a csütörtökön tartott bizalmi szavazásban 547 képviselő vett részt. A kormány mellett 287, ellene 260 szavazott. 74 képviselő tartózkodott a sza­vazástól, 3 nem vett részt a szavazásban és 3 képviselő távol volt. A kormány mellett a követ­kezők szavaztak: 86 szo­cialista (105-ből), 44 radikális­szocialista (76-ból, köztük Delbos, Edgar Faure, Marti­­naud-Deplat, René Mayer, Mendes-France, Queuille), 37 köztársasági szocialista (72-ből, köztük Catroux, Chaban-Del­­mas, Corniglion-Molinier,), 30 független köztársasági (55-ből), 19 ARS (33-ból), 18 UDSR (24-ből, köztük Mitterrand, Claudius Petit), 16 MRP (85-ből, köztük Coste-Floret, Pflimlin), 14 független pa­raszt (28-ból, köztük Zsorni), 12 parasztpárti (22-ből), 8 ten­gerentúli független (16-ból), 3 pártonkívüli (13-ból). A törvényjavaslat és a kor­mánynak adandó bizalom el­len a következő képviselők szavaztak: mind a 94 kom­munista, 4 haladó, 53 MRP, 27 radikális­ szocialista (köz­tük Daladier, Herriot, Moro- Giaferri), 23 köztársasági szo­cialista (köztük Gaston Pa­­lewski, Loustelle), 18 szo­cialista (Max Lejeune, Eugene Montei, Naegelen), 3 függet­len köztársasági, 7 paraszt­párti (köztük L­oustainau- Lacau), 5 ARS, 5 tengerentúli független, 3 független paraszt, 2 UDSR, 8 pártonkívüli. A szavazástól tartózkodtak: 15 MRP (köztük Bidault, De Chevigné, Robert Schuman), 12 független köztársasági (köz­tük Pinay­, Paul Reynaud), 11 köztársasági szocialista (köztük Pierre De Gaulle, a tábornok öccse, Koenig), 11 független paraszt, 9 ARS, 5 radikális­ szocialista, 4 UDSR (köztük René Pleven), 3 pa­rasztpárti, 3 tengerentúli füg­getlen, 1 pártonkívüli. A távollévők között volt Joseph Laniel volt miniszter­­elnök is, amit Mendes-France minisz­terelnök már ismételten­­nagy nemzeti hozzájárulásnak" ne­vezett. A legtöbb lap kényte­len elismerni, hogy ezt a "bi­zalmi" szavazatot a nemzet­­gyűlési képviselők legnagyobb részének fásultsága és beletö­rődése eredményezte és ez sok keserűséget hagy majd a lel­kekben. A l’Humanité a következő­ket írja: Az új Wehrmacht hívei, élükön Mendes-France­­szal, bizonyára óvakodni fog­nak attól, hogy túlságosan és lármásan örüljenek a győze­lemnek. Először is azért, mert nagyon is jól tudják, hogy ez a hüvelykszorítóval kicsikart győzelem szembenáll az egész francia nép akaratával. Az­után pedig nemigen lehetnek kétségeik afelől, miben is áll sikerük igazi értéke. Nagyon is távol vannak attól, hogy biztosak legyenek győzelmük­ben. Egyszerűen csak arról van szó, hogy sikerült nekik elkerülniök a vereséget — és ezt is csak hajszál híján, még­pedig egy olyan vereséget, amelyről most már mindenki tudja, hogy abban az egész or­szág szinte egyöntetű akarata fejeződött volna ki. — Ki lenne elég merész ezt tagadni? Ha a nemzetgyűlés ratifikációs vitája egyáltalán kifejezésre juttatott valamit, akkor ez a Mendes-France-ot fenyegető végső vereség bi­zonyossága. Ez az oka annak is, hogy ez a vita csürtötökig elhúzódhatott, noha annak befejeződését a kormány még karácsony előttre várta. A Combat írja: " A nem­zetgyűlés 627 tagja közül 287 volt hajlandó csütörtökön »igen«-t mondani Nyugat-Né­metország felfegyverzésére. Tehát 340 azoknak a képvise­lőknek a száma, akik külön­böző okokból nem voltak haj­landók felelősséget vállalni a meghátrálás ezen francia poli­tikájáért, amely még súlyos következményekkel fenyeget. Ami pedig a többieket illeti, fásultságból és félelemből haj­landók voltak Mendes-France mellett kiállni. «­ Azonban helytelenül ten­nék a nyugati fővárosokban, ha a francia nemzetgyűlés csü­törtöki szavazásában okot ta­lálnának az örvendezésre. Ha így cselekednének, teljesen félreértenék azokat a körülmé­nyeket, amelyek között ez a szavazás létrejött. Nagyon is jól tennék, ha nem áltatnák magukat. Azzal, hogy az at­lanti politikát sikerült szoro­san egybekapcsolniuk a német militarizmus újjáélesztésével, az atlanti politikát illetően si­kert értek el Franciaország szövetségesei, de ugyanakkor megmutatkozott a franciák ag­godalma és ellenszenve a né­met militarizmus újjáéleszté­sével kapcsolatban, így tehát a jövőben újabb probléma me­rül majd fel. Ez­ Franciaor­szág jövője az atlanti paktum­ban. Az események torlódása valószínűleg megmutatja majd Dulles amerikai és Eden angol külügyminiszternek számítá­saik hiábavalóságát és helyte­lenségét. Franciaországban to­vábbra is fennmarad a lelkek háborgása, ami befolyásolja majd az ország egész politikai életét. — Azt mondták nekünk ezekről az egyezményeikről, hogy kiindulási pontul szol­gálnak majd. Nos, ez is le­hetséges talán, azonban ez a kiindulási pont bizonyos sú­lyos fenyegetéseket is jelent­het a béke megóvásának szem­pontjából. A jobboldali l’Aurore ter­mészetesen örül Nyugat-Né­metország felfegyverzésének és azt bizonygatja, hogy az új Wehrmacht felállításával .Franciaország újból megta­lálta helyét a világi politiikiában és ennek érdeme Mendes- France nevéhez fűződik majd­. A Le Figaro azon örvende­zik, hogy sikerült elkerülni, ami szerinte a »legrosszabb«. Egyben sajnálkozik amiatt, hogy a ratifikációs vita semmi meggyőző eredményt nem ho­zott és az a francia parlamenti viták történetében a »legkíno­­sabbak« közé tartozik. A Franc-Tireur ezeket írja: — Nem keltett meglepetést, azonban természetesen hiány­zott a ragyogás abból a sza­vazatból, amellyel csütörtökön befejeződött a ratifikációs vi­ta. Ezzel a szavazattal messze, nagyon is messze vagyunk at­tól a s­zéleskörű nemzeti hoz­zájárulástól­, amelynek nevé­ben Mendes-France maga is elősegítette augusztus 30-án az EVK-szerződés bukását. Éppen ellenkezőleg, a nemzet­­gyűlés csütörtöki szavazása azt mutatta, hogy továbbra is fennmaradnak azok a politi­kai ellentmondások és villon­gások, amelyeknek Mendes- France véget akart vetni A közös cselekedetek nyomán olyan erők mozdulnának meg, amelyek révén kudarcba ful­ladnának a párizsi egyezmé­nyek és a remilitarizálás meg­valósítására irányuló összes kísérletek. Senki sem tagad­hatja, hogy a német nép túl­nyomó többsége határozottan elutasítja a NATO keretein belüli nyugatnémet Wehr­macht megalakításának tervét. A népszavazás megmutatná, hogy a párizsi háborús egyez­mények hívei csak elszigetelt kisebb csoportot jelentenek a Párizsból jelenti az MTI. Francia lapjelentések szerint a francia nemzetgyűlés csü­törtökön délután, közvetlenül a ratifikációs vita előtt tartott különülésén tárgyalta a kor­mány kérelmét átmeneti hite­lek megszavazására az 1955. évi katonai költségvetés ter­hére január, február és már­cius hónapokra. Ezen hitelek német nép körében. A Német Kommunista Párt hajlandó részt venni egy ilyen népsza­vazás megtartásában és feltét­len támogatásában. A kongresszus módosította a szervezeti szabályzatot. A jö­vőben nem lesz a pár­tban el­nöki tisztség és a párt köz­ponti vezetőségének tagjai kö­zül első titkárt és titkársági tagokat kell választani. Ez­után megválasztották a Német Kommunista Párt vezetőségét. Első titkár Max Reimann lett, összegét az első évnegyedre a kormány 250 milliárd frank­ban állapította meg, ami 1000 milliárd frankot jelent egész évre. A nemzetgyűlés szava­zategyenlőséggel úgy döntött, hogy egyelőre csak január és február hónapokra szavazza meg a kormány által a kato­nai kiadásokra kért hitelelő­­legeket. Csak két hónapra szavazta meg a katonai költségvetést a francia nemzetgyűlés A Francia Szocialista Párt igazgató bizottságának fegyelmi határozatai Az AFP jelentése szerint a Francia Szocialista Párt igaz­gató bizottsága csütörtökön este, a párizsi egyezmények felett tartott szavazás után fegyelmi határozatot hozott az ellen a 18 képviselő ellen, aki a párizsi egyezmények el­len foglalt állást. Az igazgató bizottság elhatározta, hogy Max Lejeune volt minisztert végleg kizárja a pártból és a többi 17 képviselőtől, köztük Naeglen volt minisztertől minden megbízatást megvon. Az igazgató bizottság más­részt elhatározta, hogy a so­­ron következő rendes országos tanácsülés helyett február 5-én és 6-án rendkívüli országos kongresszust tartanak. A Német Kommunista Párt kiáltványa a német néphez Berlinből jelenti az ADN, hogy a Német Kommunista Párt hamburgi kongresszusá­nak december 30-i ülésén jóvá­hagyták a német néphez inté­zendő kiáltványt, amely han­goztatja, hogy a német nép két út között választhat. Az egyik út a fegyverkezési versenyhez és a nemzeti öngyilkosságot je­lentő párizsi egyezmények vég­rehajtásához, a másik az egy­séges, békeszerető és demok­ratikus Németország megte­remtéséhez vezet. Ez az a két út, amelyek közül az egyiket minden németnek választania kell. Harmadik út nincs. A kongresszusi küldöttek, a Német Szociáldemokrata Párt tagjaihoz fordulva, hangsú­lyozzák kiáltványukban, hogy a kommunisták — éppúgy, mint a szociáldemokraták — Nyugat-Németország remilita­­rizálása ellen, Németország egységéért, az agresszív kato­nai szövetségek megkötése el­len, az európai kollektív biz­tonság biztosításáért harcol­nak. Kik és mik akadályozhat­ják meg a szociáldemokratá­kat, a szakszervezetek tagjait és a kommunistákat abban, hogy közös akciókkal valóra­­váltsák ezt a helyes politikát? Lengyel, csehszlovák és német demokratikus képviselők értekezlete Prágában Prágából jelenti a TASZSZ. December 30-án Prágában közleményt hoztak nyilvános­ságra arról az értekezletről, amelyet a Lengyel Népköztár­saság szejmjének, a Német Demokratikus Köztársaság né­pi kamarájának és a Cseh­szlovák Köztársaság nemzet­­gyűlésének képviselői tarta­nak e napokban Prágában. A közlemény bejelenti, hogy a három szomszédos ország népképviseleti szerveinek kép­viselői Prágában értekezletre gyűltek össze, hogy ünnepé­lyesen kifejezzék népüknek arra irányuló akaratát, hogy megvédjék a békét és az euró­pai népek biztonságát és füg­getlenségét, a fenyegető német militarizmus feltámasztásának megakadályozására irányuló akaratát. Az értekezleten a Lengyel Népköztársaság szejmjének küldöttei között van Jan Dem­­bowsky professzor, a szejm elnöke, a Német Demokra­tikus Köztársaság népi kama­rája küldöttségében Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke, a Csehszlovák Köztár­saság nemzetgyűlése képvise­lői között Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke. Egyezmény a rendszeres szovjet —kínai légiforgalom bevezetéséről Pekingből jelenti a TASZSZ. Azzal kapcsolatban, hogy a szovjet—kínai polgári légifor­galmi részvénytársaság befe­jezte tevékenységét, Pek­ing­­ben tárgyalások folytak a Szovjetunió és a Kínai Nép­­köztársaság közötti polgári légiforgalom ügyében. December 30-án Pekingben szovjet—kínai egyezményt ír­tak alá, amelynek értelmében rendszeres légiforgalmat ve­zetnek be a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között. Az egyezmény aláírása al­kalmából kiadott közlemény leszögezi: — A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormánykül­döttségei között az őszinte ba­rátság és teljes megértés szel­lemében lefolyt tárgyalások eredményeként ez év decem­ber 30-án Pekingben egyez­ményt írtak alá a Szovjet­unió és a Kínai Népköztársa­ság közötti rendszeres légi for­galom bevezetéséről. — Az egyezmény értelmé­ben szovjet és kínai polgári 3 . Vorosilov újévi rádióbeszéde Mo­slenti a TASZSZ: I­silov, a Szovjet­unió év0.­­ Tanácsa Elnök­ségének elnöke az új év be­köszöntése alkalmából a moszkvai rádióban a követke­ző beszédet mondotta: — Kedves Elvtársak! — Szeretett hazánknak, a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének kedves állampolgárai! — A most beköszöntő új év alkalmából szívélyes jókíván­ságaimat küldöm önöknek! — Mélységes örömmel állapít­juk meg, hogy az elmúlt év alatt a szovjet dolgozók erő­feszítései következtében ha­zánk még gazdagabbá, még erősebbé vált. — Az elmúlt év soknem­zetiségű hazánk szocialista ipara további fejlődésének, mezőgazdasága fellendülésé­nek, tudománya és kultúrája virágzásának esztendeje volt. — Ezek az eredmények a hős szovjet nép — munkások, kolhozparasztok és értelmisé­giek — építő munkájának eredményeként jöttek létre. A kommunista társadalom fá­radhatatlan építői, a békének és az emberek boldogságának dicső harcosai, kommunista pártjuk vezetésével biztosan haladnak az újabb győzelmek felé. — A most beköszöntő év­ben a szovjet nép Marx—En­gels—Lenin—Sztálin fennkölt eszméitől lelkesítve, még na­gyobb energiával fog dolgoz­ni, hogy még hatalmasabbá tegye hazánkat.­­ Az új, 1955-ös évbe lépve, sikereinkre büszkén, megelé­gedéssel állapítjuk meg azt is, hogy a Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság és a bé­keszerető népek állhatatos erőfeszítéseinek következtében a múlt év folyamán bizo­nyos enyhülés állott be a nem­zetközi feszültségben. A tar­tós és szilárd békéért folyó harc meghozta gyümölcseit. — A béke ellenségeinek azonban ez nem tetszik. — Nem törődve népeik aka­ratával és megfeledkezve a történelem tanulságairól, egyes nyugati hatalmak kor­mánykörei továbbra is ag­resszív politikát folytatnak, amely veszélyes következmé­nyeket rejt magában.­­ A békeszerető népek nem mehetnek el szó nélkül amel­lett a tény mellett, hogy a nyugati hatalmak Európa szívében feltámasztják a né­met militarizmust, bonyolulttá teszik a nemzetközi helyzetet és fokozzák egy új háború ve­szélyét. — Külföldi országok tisztelt polgárai, férfiai, asszonyai, ifjai és lányai! — Az elmúlt év, az egész emberiség szerencséjére, a béke éve volt. Nem kételke­dem abban, hogy minden or­szág egyszerű, becsületes em­berei nem akarnak háborút, békében és baráti egyetértés­ben akarnak élni. — A béke ellenségeinek nem sikerül majd megvalósítaniuk tervüket, ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét és végig kitartanak mellette. — A szovjet nép, testvéri egységben a nagy kínai nép­pel és a demokratikus orszá­gok minden népével, hiszi, hogy a most beköszöntő új év is a világ békéje további meg­szilárdulásának éve lesz.­­ A nemrég lezajlott moszkvai értekezleten az európai békeszerető államok megingathatatlan egységet, összeforrottságot és akaratot juttattak kifejezésre az euró­pai népek békéjének és biz­tonságának magasztos ügyéért folytatott harcban. A szovjet dolgozók, valamint minden egyszerű külföldi ember üd­vözölte a moszkvai értekez­leten elfogadott deklarációt, amely egy európai kollektív biztonsági rendszer megterem­tésére szólít fel. — A szovjet nép nagy or­szágának ura, az egész embe­riség békéjének, szabadságá­nak és boldogságának élen­járó harcosa alkotó erőtől és kimeríthetetlen energiától duzzadva lép az új évbe, ké­szen arra, hogy még nagyobb hősiességgel harcoljon szere­tett hazájának boldogságáért! — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága és a szovjet kormány ne­vében meleg jókívánságaimat küldöm önöknek az új év al­kalmából, kedves honfitár­saim! — Az új év alkalmából jó­­kívánataimat küldöm minden ország egyszerű és becsületes embereinek! Legyen az új év még nagyobb sikerek eszten­deje az emberiség harcában a népek közötti tartós békéért, minden ember boldogságáért! — Boldog új évet kívánok! * KERTÉSZETEK! ÁLLAMI GAZDASÁGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! SZÁLLÍTÓ- ÉS építőipari vállalatok FIGYELMÉBE! Most szerezzék be fagyvédő és melegágyi takaró szükségletüket a Tápéi Háziipari Szövetkezetnél. 160 cm szélességben és kívánság szerinti hosszúságban kapható fagy­­védésre, eső és napsütés ellen egyaránt alkalmazható tartós bőrgyékény takaró. Megrendelhető: Háziipari Szövetkezet, Tápé. (Csongrád megye). Szállítás legrövidebb időn belül

Next