Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
4 Magyar Nemzet Lesz-e az idén elég kerékpárköpeny? Afféle előlegezett számonkéréssel indulunk a Ruggyantaárugyárba: miért nincs elég kerékpárköpeny? Mielőtt elindulnánk a műhelybe, nem árt, bekukkantani az irodákba sem. A legérdekesebb látnivaló az újítási irodán található. Akár varázskönyvnek is nevezhetjük. Harmincöt oldalas és csaknem kétmillió forint jut mindéét egyes oldalára. Értékesebb a legbecsesebb, ritka kódexeknél is. Hivatalos neve: Újítási feladatterv. Dáczer Gyula állította össze a Német Demokratikus Köztársaságban szerzett tapasztalatai alapján. Milliós értékre az üzem dolgozóinak bevezetett újításai emelték. A munkások, mérnökök találékonysága évenként 67.022.000 forintot hoz népgazdaságunk konyhájára. A gyár kapujától jó tízperces séta az új csarnokig. Első emeletén készülnek a kerékpárköpenyek. Végig az üzemen nehéz gumiszag terjeng, a műhelyben még átiiatabbá válik. A bejáratnál összehajtogatott, vastag fehér lapok hevernek: nyersgumi --levelek. Innen indulnak el körutazásukra s mire a bejárathoz visszaérnek, ruganyos, kész kerékpárköpeny lesz belőlük. Asszonyok és lányok fürge keze alatt születnek százszámra. Nők hajladoznak a tágas csarnok minden részében, csak a vulkanizáló prések forróságában verejtékeznek barna férfiarcok. Valamikor itt is nők dolgoztak, de ez a nehéz munka inkább férfinak való. Három lány áll a szövettépő gép mellett. Nemrégen még kézzel tépték a szövetet. Fárasztó, kemény munka volt ez. A műhelyben használatlanul hevert egy régi gép s a mérnökök addig töprengtek, amíg sikerült átalakítaniok a vén jószágot szövettépésre. Könynyebb lett a lányok dolga, s a munka is gyorsabban megy gépi erővel. Két legyet egy csapásra. Petrás Ferencné felépítő az egyik forgó korongnál hajladozik. Biztos, kiszámított mozdulattal csavarja a korongba a szövetet és a csíkokra szabdalt gumiszalagot. Naponta 170— 200 köpenyt állít össze. Első pillantásra gyerekjátéknak tűnik az egész. Pedig fárasztó a munkája ennek a karcsú, mosolygós fiatalasszonynak. Lábbal hajtja a korongot, s majdnem mindig féllábára nehezedik. A műszakiak most elmés pedálszerkezetet terveztek, hogy lehetővé tegyék a kényelmes testtartást.Gépesíteni igyekeznek a stuccolást is, ahol a fürge kis Piricz Klári és társai nyírják le nagy ollejükkel a kész köpenyről a felesleges szegélyeket, hártyákat. Egy költözködés története Tavaly nyáron jöttek át az új csarnokba. A régi műhely zsúfolt, kényelmetlen volt. Mikor a csarnok elkészült s már csak átadásra várt, az asszonyok átjöttek kíváncsiskodni. — Micsoda sivár kódély! — sóhajtotta egyikőjük, amint végigtekintett a hatalmas termen. A magas mennyezetről bágyadt fényt szórtak a lámpák, a vulkanizálóknak meg mindjárt szemükbe ötlött, hogy nincsen szellőztető. Búsan ballagtak vissza a régi műhelybe. Zsúfoltságával együtt egyszeriben olyan meghittnek, barátságosnak tűnt. A költözés nagyon kelletlenül indult... Fél év telt el azóta, s most már épp oly otthonosan érzik magaikat új műhelyükben, mint a régiben. Akkor még nem gondoltak rá, hogy a présekhez szellőztetőtornyokat szerelnek és a világítást is meg lehet javítani. Az előnyök pedig nem vitásak: a tágasság és a jobb levegő. — Az utolsó nyolc hónapban többet fejlődött a részleg, mint a felszabadulás előtt húsz éven át — mondja Reiner Károly mérnök, az üzemrész vezetője. Ő ugyan a technikai fejlődésre gondol, de még lényegesebb az embereikben történt változás, a munkafegyelem javulása. Egy éve még sok baj vlelt ekörül. Késések, igazolatlan mulasztások, a művezetők semmibevevése napirenden ... ami egyáltalán nem szaporította a műhelyből kikerülő kerékpárköpenyek számát. És mégis sikerült nyolc hónap alatt egészséges szellemet teremteni. Hogyan? — Először is megnéztük, milyen jogos panaszaik vannak az embereknek, s azokat orvosoltuk. Aránytalanságok voltak a bérezésnél. A vulkanizálók jóval többet kerestek, mint a stuccolók, a felépítők többet, mint a szövetvágók. Összhangba hoztuk hát a béreket, hogy a dolgozók ne idegenkedjenek egyik-másik munkafajtától. Lehetőleg teljesítettük az egyéni kéréseket is. Gagyi Józsefné például kérte hogy esti műszakba oszszuk be, mert a férje éjszakás lett és együtt akarnak munkába járni. Kérését haladéktalanul teljesítettük. Akiknél még másképp nem értünk célt, annál nem riadtunk vissza a büntetéstől, végső esetben a gyárból való kizárástól sem. A becsületes munkások helyeslik az igazságos szigort, hiszen érdekük. Most jó a szellem, jól megy a munka s látják, hogy így több a kereset. Újdonság a sportolóknak Reiner Károly Bodonyi Bélával s Horváth főmérnök támogatásával Kikísérletezett egy szivacsos ping-pongütőt. Hogyan állunk ezzel? — Falemezre van még szükség. Ha megkapjuk — március végére ígérték —, hozzáláthatunk a tömeggyártáshoz. Az ütő iránt máris nagy az érdeklődés. Farkas Gizi a bécsi nemzetközi versenyen második lett vele. A belgrádi versenyen is sikert aratott a magyar szivacsos ütő. A mi szivacsunk a japánnál is könnyebb és ruganyosabb. Svédországból, Ausztriából, Egyiptomból már él-Szombat, piacnap Túrán. Olyan ebben a községben a szombati piac, mint a vasárnap bevezetője. Még nem pihennek ugyan az emberek, csak készülődnek dolgos hétköznapok után a pihenőre, aki kicsit is ráér, elbeszélget egy félórácskát a piactéren. Ismeri a turaiak szokását Ivanovics József is, kiballag hat a piacra szombatonként. Azért is, mert jólesik egy kis beszélgetés, azért is, mert mióta a községi népfrontbizottság tagja lett, úgy érzi, tudnia kell mindenről, ami a faluban történik. Hosszú ideig csendes volt a turai piac, szótlanul álldogáltak az emberek. A régi tanácselnököt, Pápainét, nem szerették az emberek. Madrig Gyulát, az új tanácselnököt megbecsülik a turaiak. S Ivanovics József úgy véli, őt kell támogatni minden népfrontbizottsági tagnak, minden túrásnak, hogy előbbre vihessék a község dolgát. A tik ,ami vart és nincs Szilágyi József, Csősz István meg néhány más gazda állnak egy csoportban a piacon. Főző doktor, a község orvosa is megáll pár percre, kezét ráz a gazdákkal, meg a csendesen hallgató asszonyokkal. Jókor jött, éppen a kórházról beszélnek, amit az egyik iskolaépületben kis átalakítással meg lehetne csinálni. Ezt igen óhajtanák a turaiak, azért kérték hozzá a népfront segítségét. A vízzel is sok a baj Turán. Azzal is, ami van, azzal is, ami nincs. A Zsámbék körüli laposon levő Papdűlőn a talajvízzel bajlódnak a gazdák. Ivanovics József kis noteszbe írja, amit hall. Viszi Pék Aladárhoz délután, a tursaiak népszerű népfront-elnökéhez. És nyomban megbeszélik: árkolással kell a talajvizet levezetni, hogy a Papdűlőn is teremjen a föld. Annak a víznek az érdekében pedig, ami még nincs, Pék Aladár minden követ megmozgat. Az Akadémia tudós kutatóit szeretné megnyerni próbafúrások végzésére. A körzség határában már folytak régebben olajfúrások, azok nyomán talán hamarosan elérhetnék a turaiak a geológusok segítségével, hogy több frissvízű artézi kútja legyen a községnek. A gépállomás dolga Az egyik fontos tapasztalat, ■amelyet Ivanovics a piaci beszélgetés után közölt a községi népfront elnökével, a gépállomás működésével kapcsolatos édeklődtek, rendeléseket helyeztek kilátásba. — Lesz-e az idén elég kerékpárköpeny? — szegezzük a kérdést Reiner mérnöknek. — Úgy hiszem, lesz — feleli s mindjárt a kimondatlan szemrehányásra is válaszol. — Eddig sem egészen rajtunk múlt... 1953-ban a Belker csökkentette a rendelést, mert nagy készlete volt. A következő év első negyedében már növelni akarta, akkor meg közbejött az áraimhiány. A kereskedelem rendelései elég hullámzóak, mi meg tervszerű munkára vagyunk beállítva. Az a gyanúm, hogy a kereskedelem nem ismeri eléggé az ország szükségleteit... Az igazság kedvéért azért hozzáteszi: — Nem is könnyű ismerni... Tavaly hallatlanul megnőtt a kereslet kerékpárban. Különösen falun. Vidéken nyaraltam, láttam parasztcsaládokat, akiknél két-három kerékpár is akadt. Ilyesmit azelőtt sohasem tapasztaltam. De azért én azt hiszem, az idén megszüntetjük a hiányt. Gondoljon csak arra, hogy 1954 utolsó negyedében 110—120 százalékra teljesítettük a tervet. Az új esztendő első dekádjában volt egy kétnapos kiesésünk gőzhiány miatt, de ezt már be is hoztuk... A dolog folytatása az, hogy január 14-én, az üzem felszabadulásának 10. évfordulóján 777 darab kerékpárköpenyt gyártottak terven felül. Úgy látszik, Reiner mérnök jóslata valóra válik. Ha április 4-ig így halad a felszabadulási verseny (vagy még jobban!) , az idén már lesz elég kerékpárköpeny. Gács András Egymásután futnak be a panaszok a termelési bizottságba: a gépállomás elvállalta az őszi mélyszántáselvégzését, de nem teljesítette. Magyarázat, kibúvó van elég: rosszak Voltak a gépek, javítás után mást kellett csinálni, az üzemanyag már 1955-re való, s más hasonló kifogásokkal nem végezte el a gépállomás a már befizetett mélyszántást. Ivanovics, amíg erről nem esett szó a piaci beszélgetésben, azt hitte, csak ő járt úgy, hogy a november 13-án befizetett 280 forintjáért semmit sem kapott eddig. De húszon felüli panasz érkezett, másokkal is ez történt. Egy szó mint száz, nehéz ott jó népfrontpolitikát kezdeményezni, ahol a gépállomás, ahelyett, hogy segítené, hátráltatja a parasztság munkáját! Még sáros a túras piac, de már nem sokáig. Ezer köbméter kőanyagot hordtak oda a szélére a túras gazdák, ahogy az idő engedi, neki állnak a kikövezésének. Szépíteni, csinosítani akarják a községet fásítással, parkosítással, járdák rendbehozásával. Csak a tavaszt várják hozzá ... Nem hiába pedagógus a népfrontbizottság elnöke, de nem is feledkezik meg a fiatalokról. Könyv- és papírüzletet akar most nyittatni a község ezer iskolásgyerekének, hogy növelje a könyv szeretetét azok között is, akik még nem kaptak rá. A Honvéd erdőből pedig, ahol 1840. július 20-án tizennyolc szabadságharcos honvéd áldozta életét a szabadságért, ifjúsági zarándokhely lesz. Községi ünneppé akarják tenni ezt a napot a túraiak és kegyeletük jeléül megkoszorúzni minden év július 20-án a tömegsírt, ahol örök álmukat alusszák a hős honvédek. Az évfordulóra már síremléket állítanak az eddig ápolatlan, elfelejtett sírra. Sok jó gondolat, terv érlelődik s valósul meg a túras dombok között. Huszonöt népfrontbizottsági tag van csupán Turán, de már százakra tehető azok száma, akik a népfront tagjainak vallják magukat és érdeklődéssel, segítő szándékkal állnak a községi népfrontbizottság mögött. A turaiak nemcsak kapni akarnak a népfronttól, hanem adni is ennek a mozgalomnak: községük, hazájuk szeretetét. És ebben egységes az egész Túra. Ez a titka annak, hogy Túrán jól dolgozik a népfrontbizottság. F. R. A túras piacon . . . PESTI PERCEK Autóbuszparádé Európa legkiválóbb műkorcsolyázós bajnoki találkozójának nem érdektelen mellékterméke volt az a másik nemzetközi találkozó, amit korcsolyázás után fekete tömeg hullámzott körül a Béke Szálló előtt. Világmárkák parádéja ez is , vagy talán versenye? Így is lehetne mondani. A sort az osztrákok nyitották meg kívül-belül piros, fényes nikkelbordázatú Graf-Stiftjükkel, meg acélszürke Saurer-jukkal. Remek jószágok. Utána jött a nyugatnémet piros-sárga narancsszeletekkel ékített, guruló zománcpalota, az üvegtetejű csehszlovák gépcsoda, a buldoggképű brit sztár és így tovább. Nem tartozom a motorosok szektájához, de úgy gusztálgatom őket magam is, mint a szenvedélyes kártyás alapjait, friss osztás után. S minthogy nemcsak sport-, hanem autóbusznagyhatalom is vagyunk s úgy tudom, hogy minőség tekintetében harmadik, menynyiség dolgában ötödik helyen állunk a világ autóbuszexportjában, nagyon bántott, hogy magyar kocsit nem látok »versenyben«. A pazar sor végén abbahagyni készülök a gusztálást, ám szemben, a Szobi utca elején megpillantok még két monstrumot. Az első vérpiros francia — pompás egy jószág, becsületére válik a francia munkáskéznek. Mögötte vajszínű óriás, monumentalitásában is kecses arányokkal. Ez aztán autóbusz! Sugárzó elegancia, nemesvonalú egyszerűség és művészi ízlés! Ívlámpa fénye táncol az ezüst betűkön: »Ikarus«. A legújabb típus. Kérem, ne tekintsenek sovinisztának: a gyönyörűek között ez volt a leggyönyörűbb. — talán — NAPLÓ FEBRUÁR 1 Magyar Iparművészeti kiállítást rendeztek Bécsben. Az österreichische Volksstimme méltató cikkben emlékezik meg erről és kiemeli Gádor István, Gorka Géza, Gorka Lívia és Kovács Margit kerámia-művészetét. A Hazafias Népfront Békés megyében is szorgalmazza a helyi haladó hagyományok gyűjtését, széleskörű ismertetését. Rövidesen több tanulmányból álló népszerű kiadványsorozatot adnak közre a megye jelentős történelmi hagyományairól, többek között a gyulai jakobinus-mozgalomról, a Peró-féle felkelésről, Táncsics Mihály Orosházához fűződő kapcsolatairól, képviselői tevékenységéről. Kazincbarcikán új kultúrotthon építését kezdték meg. Kossuth nevét viseli majd, s ez lesz az új város hatodik kultúrotthona. A tihanyi félszigeten folytatott régészeti kutatások során az Óvárban kovából készült, durván megmunkált fúrót találtak, mely a szakértők feltevése szerint az őskőkorszak idejéből származik.9 Három Shaw-darabot is játszanak Párizsban: »A hős és a katona« nemrég került színre, a »Warrenné mestersége« a közeljövőben lép a közönség elé a Comédie Francaise-ben, a »Pygmalion«-t a közelmúltban mutatták be. A Soproni Vasárugyár színjátszói bemutatták Schiller: Ármány és szerelem című színművét. A nagysikerű előadás az európai Schiller-év nyitánya Sopronban, a nagy német költő halálának 150. fordulója alkalmával.© Glier, a világhírű szovjet balett-zeneszerző nyolcvan esztendős. A közelmúltban fejezte be új táncjátékának zenéjét, amely Bulyka Tárász népmondáját beszéli e. . Gróf Monte Christo ismét megjelenik a filmvásznon. Francia—olasz közös produkcióban íészül az új film Dumas híres regényéből, Jean Marois főszereplésével. Kedd, 1955. február 1. ÚJ VILLAMOSERŐMŰVEK A SZOVJETUNIÓBAN A szovjet nép egyik legfontosabb feladatának tartja országa villamosítását. Ez nagyon is érthető, mert a villamosenergia alapos kihasználása nélkül nem fejlődhetik eredményesen a népgazdaság és a lakosság életszínvonala sem emellkedhetiő. Ezt az igazságot az első szocialista állam alapítójától, Vlagyimir Iljics Lenintől tanulta a szovjet ember. Lenin már a szovjethatalom születésekor, 35 évvel ezelőtt, előterjesztette Oroszország villamosításáról szóló híres tervét, melyet GOELKO- terv néven ismernek. E terv szerint tíz-tizenöt év leforgása alatt harminc nagy villanyerőmű telep építését irányozták elő, másfélmillió kilowattos kapacitással. Természetesen ez nem volt nagyarányú célkitűzés, de gondoljunk arra, hogy a feladat megvalósítását azokban az években kezdték, mikor az ifjú szovjet állam a háború pusztításait, még nem heverte ki. A GOELRO-terv megvalósításának első évében 12.000 kilowattos villanyerőműveket helyeztek üzembe. »12.000 kilowatt szerény kezdet csupán« — mondta V. I. Lenin 1921-ben. »Külföldi ember, aki járatos az amerikai, német vagy svéd elektrotechnikában, talán megmosolyogna bennünket, de aki utoljára nevet, az nevet a legjobban.* Szilárd volt a hite, hogy nincs mér messze az az idő, amikor majd xOroszországot villanyerőműtelepek és hatalmas technikai felszerelések hálózata borítja*. Gigászi ugrás Lenin prófétai szavai beteljesedtek. Három és fél évtized leforgása alatt a villamosítás hétmerfbides léptekkel haladt előre. Ami a vilamosenergia előállítását illeti, a Szovjetunió az első helyen áll Európában és a második helyen az egész világon. A múlt évben, 1954-ben, a szovjet állam háromszor annyi villamosenergiát állított elő, mint 1940-ben és körülbelül nyolcvanszor annyit, mint a cári Oroszország valamennyi erőmű telepe. Az elektromos áram szaporulatát a már meglevő hő- és vízierőművek nagymérvű korszerűsítésével és a Szovjetunió különböző területein felállított új áramfejlesztő telepekkel érték el. Azerbajdzsánban, a rohanó Kura-folyó mentén emelt mingecsauri vízierőművek fényei fellobbantak. Ez a vízierőmű látja el árammal a bakui kőolajmezőket, a köztársaság számtalan nagy ipari üzemét, a kolhozok százait. A nyolcvan méter magas duzzasztógáttal elzárt Kura-folyó messze szétárad és ötven méter mély vízmedencét alkot, amellyel ma tízezernnyi hektár száraz talajt öntöznek. Ott, ahol évszázadok óta nem volt növényzet, most gyapotültetvények, szőlőkertek és búzatáblák terülnek el. 1954-ben fejezték be a Káma melletti vízierőmű építését. A széles Káma-folyam partján emelt vízierőmű az uráli gyárakat és ipartelepeket, valamint a mezőgazdasági körzeteket látja el villamosenergiával. Ezekkel a vízierőművekkel egyidőben üzemibe helyezték a Volga menti Gorkij-erőművet, a szovjet-örményországi Gjumus-áram,fejlesztőtelepet és nagyszámú középfrekvenciájú és kisebb telepet a Szovjetunió egész területén. Csak a falukban több mint ezer hő- és vízierőművet építettek 1954- ben. Az atom-áramfejlesztőtelep Hangsúlyozzuk, hogy az elmúlt év nyarán a Szovjetunióban olyan esemény történt, amely forradalmasította az egész világ energia-tudományát és a Szovjetunió villamosítását még magasabb színvonalra emelte. A Szovjetunióban üzembe helyezték az első atom-villamoserőműtelepet 5000 kilowattos kapacitással. Ennek az erőműnek a turbináit nem szén, kőolaj, vagy vízierő, ■hanem atomenergia hajtja. Az atom-áramfejlesztőtelep eredménye sem dolgozik, ipari üzemeknek és a mezőgazdaságnak szolgáltat áramot. A múlt évben hathatós munkát végeztek mindazokért az erőműveken, amelyeket idén üzembe akarnak helyezni. Ezek között van a világ legnagyobb vízierőműve, amelyet Kujbisevben építenek. Ez a gigantikus alkotás évente tízmilliárd kilowattóra villamosenergiát ad majd — ötször annyit, mint amennyit 1913- ban a cári Oroszország valamennyi erőműve. Körülbelül éppen ennyi elektromos áramot állít majd elő egy másik hatalmas mű, a sztálingrádi vízierőmű, mely túlnyomóan ipari áramot fog szolgáltatni. A kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek olyan energiatömeget képviselnek majd, mint Olaszország, Svájc és Svédország valamennyi ilyen ipartelepe. Szibériában is Erős fejlődésnek indult 1954-ben a szibériai vízierőmű építkezése is. A hatalmas szibériai folyamok, az Ob, az Irtisz, a Jenisztej, a Léna, az Amur, az Angara monumentális forrásmedencét alkotnak. Az Angara-folyó vízierőtartalékait évente 90 milliárd kilowattórára becsülik. Itt épül most, a nagy folyam mentén, Irkuck közelében egy másik áramfej lesztő-óriás. Ilyenek létesülnek más szibériai folyók partján is, így az Irtisz mellett, meg az Ob melletti Novoszibirszkben is. A szibériai villamoserőművek építése gyors ütemben halad, bár a rideg éghajlat nagy nehézségeket okoz. A szovjet állam azonban az építőknek a modern technika minden vívmányát rendelkezésére bocsátja és ez segítségükre lesz abban, hogy a nehézségeket leküzdjék és sikeresen befejezzék feladatukat. Ez egyúttal biztosíték arra is, hogy az építkezések a kitűzött határidőre elkészülnek. Nemsokára már új, hatalmas villanyerő-hullámok áradnak a vezetékeken át Szibéria városaiba és falvaiba. Évről évre több elektromosenergiát állítanak elő a Szovjetunióban. Ebben az országban az elektromos áram békés célokat, a nép érdekeit szolgálja. Megkönnyíti a szovjet ember munkáját, kellemesebbé teszi életét és elősegíti a lakosság életszínvonalának állandó emelkedését. (A. Winter akadémikus cikke nyomán.) Tovább javul Budapest vízellátása A főváros lakossága az utóbbi öt esztendő alatt többszázezerrel nőtt s ennek arányában, az 1949. évihez képest 58 százalékkal nőtt a vízfogyasztás is. Ahhoz, hogy ezt a nagy vízszükségletet kielégíthessék, fejleszteni kellett a Vízművet is, új kutakról kellett gondoskodni, növelni kellett a csőhálózatot. Zimmár Péter, a Vízmű főmérnöke a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában számol be erről a hatalmas munkáról, amelynek eredménye, hogy az idei télen — ellentétben a múlt évi helyzettel — nincs fennakadás a vízellátásban. Elmondta, hogy üzembehelyeztek nyolc csápos kutat, amelyek közül egyetlen egy kielégítené egy nagyobb vidéki város igényeit. A peremvárosokban, ahol nem volt vízvezeték, újabb mélyfúrású kutakkal javították a vízellátást. Az öt év során 182.225 méter csövet fejttettek le s 564 új közkutat építettek. — Feladataink továbbra is nagyok — mondotta a főmérnök —, mert az idén 0,3 százalékkal kell növelnünk a vízhozamot-" Ennek érdekében a Margitszigeten, két új csápos kút építését fejezzük be. Szigetszentmiklóson új kutakat építünk, a szentendrei szigeten pedig további aknakutakat alakítunk át nagyobb vízihozamú csápos kutakká. S mivel a vizet el is kell juttatni a fogyasztókhoz, a szigetszentmiklósi főnyomócsövet bekapcsoljuk a főváros déli részének hálózatába, ami lényegesen javítja majd Soroksár, Kispest, Pesterzsébet, Pestlőrinc vízellátását. Kőbánya vízellátásának megjavítására új, hatszázmilliméteres gerincvezetéket fektetünk le, s bővítjük az elosztóhálózatot is. A beruházások lehetővé teszik, hogy az idén kielégítsük a megnövekedett szükségletek