Magyar Nemzet, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-20 / 92. szám
um,a Magyar Noiszor __________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA IBlliMI WBl illilllIlM II III' lll'll '/III Ilii i II Iliin m'III MII i il Ilii iillllHIH Iil'IFl i il'illl i I i l I ' I II I— 111 ill 1 Szilárd egységben A dolgozó magyar nép szilárd és törhetetlen egysége mutatkozott meg teljes erejével, szocialista hazát építő munkájának nagy perspektíváival, lendületével az országgyűlésnek hétfőn összeült új ülésszakán. Ez a szoros egység, a nép, a párt, a kormány egysége egyformán nyilatkozott meg Hegedűs Andrásnak, a Minisztertanács elnökének kormánynyilatkozatában, a pénzügyminiszter költségvetési expozéjában, a párt vezérszónokának keddi beszédében és a költségvetési vita minden szónokának felszólalásában. E szilárd egységnek az összetartó ereje többek között népünk hazaszeretete, az az elszántsága, hogy külső és belső ellenségekkel szemben egyaránt megvédi azokat a politikai, gazdasági, kulturális vívmányokat, amelyeket a felszabadulás tíz éve alatt a Szovjetunió állandó támogatásával, népünk lankadatlan, lelkes fizikai és szellemi munkájával szerzett meg magának. Ezeknek a vívmányoknak nemcsak megvédését, de erőteljes továbbfejlesztését határozta el a párt és a kormány. Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke hangsúlyozta, hogy a kormány egész tevékenységének alapja a Magyar Dolgozók Pártja politikája. Mi ennek a politikának a lényege? A szocializmus alapjainak lerakása, a népgazdaság fejlesztése, a népjólét emelése, a tudomány és kultúra felvirágoztatása és honvédelmünk megerősítése. Így foglalta össze Hegedűs András a párt és a kormány politikáját, amelynek megvalósítására tömörül minden becsületes magyar hazafi. E nagy célok kibontakozását akadályozták, megnehezítették azok a jobboldali, opportunista hibák, amelyekre a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének márciusi határozata az egész ország figyelmét felhívta. E határozat alapján kell most a nagy népgazdasági feladatok megoldását összekapcsolni a jobboldali nézetek elleni elvi harccal. E harcból minden becsületes, hazáját szerető dolgozónak ki kell vennie részét. A Hazafias Népfront kibontakozó erői is teljes erővel belekapcsolódnak a küzdelembe mind a termelés, mind a politikai munka frontján. A párt és a kormány politikájának fontos alapelve a nehézipar továbbfejlesztése a dolgozó nép javára. A szocializmus alapjainak lerakása, felépítése elképzelhetetlen a nehézipar állandó fejlesztése nélkül. A nehézipar állandó fejlődése a legszorosabban összefügg a dolgozók jólétének emelkedésével, a mezőgazdaság fejlesztésével, a kultúra felvirágzásával, nemzeti függetlenségünk biztosításával, a béke megvédésével. Ezek az összefüggések kézenfekvők. Hogy lehet a mezőgazdaságot az egyhelyben topogás holtpontjáról elmozdítani, ha a nehézipar nem látja el megfelelő szárhú traktorral, kombájnnal, különféle gépekkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel, villamosenergiával? Hogy lehet az örvendetesen növekvő számú magyar lakosságot egyre több közszükségleti cikkel ellátni, ha a nehézipar nem termel gépeket egyre nagyobb számban a fogyasztási ipar számára? De hogy lehet az ifjúság, a tudomány, a kultúrálét oly nagyszámú intézményeit ellátni mindazzal, ami szükséges a magas színvonalú kultúrálét megteremtéséhez, ha a tárgyi szükségletek kielégítésében a nehézipar elmarad? Ugyanakkor az erős honvédelemnek és ami ezzel összefügg, az ország függetlensége, békéje biztosításának is egyik legerősebb bástyája a nehézipar.A Minisztertanács elnöke beszédében a leghatározottabban rámutatott arra, hogy a nehézipar fejlesztésének a közelmúltban történt elhanyagolása, az e kérdésben lábra kapott opportunista nézetek az egész ország gazdasági életének, a nép jólétének ártottak. Ezért hangoztatta: "További gyors felemelkedésünk, egész fejlődésünk érdekében a kormánynak mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésére kell határozott intézkedéseket tennie. Ez az alapja mind a könnyű- és élelmiszeripari termelés növelésének, mind a mezőgazdasági termelés fellendülésének. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a nehézipar fejlesztésének hazánkban megvan minden lehetősége. Van szenünk, van olajunk, van bauxitunk. Az alapanyagipar fejlesztése és a baráti államokkal, elsősorban a Szovjetunióval való fokozott együttműködés ad lehetőséget arra, hogy gyorsabban növeljük és korszerűsítsük a nehézipar motorját, gépiparunkat. Nehéziparunk fejlődésének legnagyobb biztosítéka, lelke, a nagyszerű magyar munkásosztály és a tehetséges magyar műszaki értelmiség.A munkásosztály a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt minden téren bebizonyította, hogy hivatott vezető ereje egész államunknak és társadalmunknak...— mondotta a Minisztertanács elnöke. — Ezért kormányunk politikáját elsősorban dicső munkásosztályunkra, államunk és társadalmunk vezető osztályára építjük.* A Magyar Népköztársaság ereje, a párt, a kormány politikája a vezető munkásosztály mellett a kipróbált munkásparaszt szövetségre támaszkodik. Az új költségvetés beruházásai éppen ezért a nehézipar fejlesztése mellett szem előtt tartják a mezőgazdaság fejlesztését. Tizenöt százalékkal nagyobb 1955-ben a mezőgazdaság fejlesztésére fordítandó beruházási összeg, mint az elmúlt esztendőben volt. A kormány megad az egyénileg gazdálkodó parasztság számára minden lehetőséget ahhoz, hogy szorgalmas munkával kihasználják az egyéni gazdaságban rejlő tartalékokat. De nem lehet szem elől téveszteni az egyéni gazdaság korlátait. A kormányprogram hangsúlyozza a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság kiszélesítését, mert hiszen ez a mezőgazdaság fejlődésének legbiztosabb útja, amely egyformán vezet az egész ország népének jó, zavartalan élelmiszerellátásához, de ez vezet a dolgozó parasztság jövedelmének lényeges gyarapodásához is. Mind a Minisztertanács elnökének programnyilatkozata, mind a költségvetési expozé beszédes számokat tartalmazott a párt és a kormány ama fontos alapelvének megvalósításáról, hogy el kell mélyíteni, közkinccsé kell tennünk kultúrforradalmunk eddigi eredményeit, még jobban kell támogatnunk a tudomány, a szellemi élet minden munkaterületét a Tudományos Akadémiától, a tudományos intézetektől, egyetemektől és főiskoláktól kezdve az általános iskolákig, a tanyai iskolákig. Az értelmiségi munka megbecsülésére jellemző az a tény, hogy kulturális célokra ez évben háromszor annyi jut, mint az ötéves terv első évében, 1950-ben. Az emberről való gondoskodás végigkíséri az egész költségvetést. Itt is beszéljenek a számok helyettünk. Anya-, gyermek-, csecsemővédelemre kerek 333 millió forintot fordít az új költségvetés. A csecsemővédelem alaposságát, felkészültségét nemcsak a csecsemőhalandóság állandó csökkenése, a természetes szaporodás reményteljes emelkedése bizonyítja, hanem az ilyen összehasonlító számok is: 1950-ben a bölcsődékben 6100 állandó férőhely volt. Ez évben ez a szám 23.000-re emelkedik. Az összehasonlítások arról tanúskodnak, milyen lendülettel fejlődik a magyar élet. Ez évben 30.000 új lakás építését kell befejezni és 8000 felépítéséhez kell hozzáfogni. Jelentős összeget, 418 millió forintot fordít a költségvetés hosszú lejáratú kölcsönök formájában családi ház építkezésekre. Számos kis és nagy tételt ragadhatnánk ki a költségvetésből annak napnál fényesebb bizonyítására, hogy a szocializmus építésének felemelkedő útján nem szabad megállnunk és nem is állunk meg. A párt, a kormány, a nép egységben összeforrva biztosítja ezt a felemelkedést. De természetes, hogy az építő munka közben, a fejlődés útján, az élet szépségeinek, reményeinek örülve sem szabad megfeledkeznünk azokról a veszélyekről, amelyek nemcsak a magyar nép békéjét, Európa békéjét, de az egész emberiség békéjét fenyegetik. Itt sem találhat bennünket sem az európai, sem a világpolitikai helyzet alakulása felkészületlenül. És népünknek ez az elszánt akarata visszatükröződött, és visszatükröződik az országgyűlés mostani ülésszakában. Az országgyűlés minden tagja egyhangú helyesléssel és lelkesedéssel vette tudomásul a Minisztertanács elnökének azt a kijelentését, hogy »a párizsi egyezmények ratifikálása nyomán bekövetkezett új helyzetben teljes mértékben jogosak és feltétlenül szükségesek azok a határozott intézkedések, amelyeket a moszkvai értekezleten részt vett országok — köztük a Magyar Népköztársaság — kidolgoztak és elfogadtak. Népünk békés építő munkájának biztosítása és az európai béke fenntartása érdekében szükség van a békeszerető népek még szorosabb együttműködésére. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya örömmel kész aláírni a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést a moszkvai értekezleten részt vett országok között és örömmel kész aláírni a közös katonai parancsnokság felállítására vonatkozó megállapodást is!A magyar nép tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió következetes békepolitikája a nemzetközi feszültség enyhítésére, az emberiséget fenyegető legnagyobb katasztrófa elhárítására irányul. A moszkvai értekezlet határozatai is az egész emberiség érdekeit, egész Európa békéjét szolgálják, tehát a magyar népét is. A magyar nép éppen ezért egységesen támogatja kormányának békepolitikáját, támogatja a pártnak azt a jobboldali torzításoktól megtisztított, helyesnek bizonyult politikáját, amely a III. kongreszszus határozatainak szilárd alapjára épül s amelynek megvalósításából kiveszi részét a Hazafias Népfront, a dolgozó nép széles rétegeinek ez az építő és harci szövetsége is. Ez a politika védelmezi szemünk fényének, a magyar gyermekeknek ifjúságnak életét és mosolyát, ez a politika védelmezi új honfoglaló munkánk eredményeit. Ezért forr össze egységben a nép, a párt, a kormány a szocializmus építésében a békepolitika szenvedélyes erejű támogatásában! Az országgyűlés megkezdte az 1955. évi állami költségvetés tárgyalását Az országgyűlés kedden délelőtt tíz órakor folytatta tanácskozását. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést. Ezután az országgyűlés megkezdte az 1955. évi költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat és az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról Az 1955. évi állami költségvetés, amelyet a Minisztertanács nevében az országgyűlés elé terjesztek — kezdte beszédét — azokból a feladatokból indul ki, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság kormánya népgazdaságunk további fejlesztésére, dolgozó népünk anyagi, kulturális és szociális viszonyainak állandó javítására meghatározott. Az 1955. évi állami költségvetés, összhangban a népgazdasági tervek Károly ezután a hazánk felszabadulása óta eltelt tíz év eredményeire pillantott vissza, megállapítva, hogy hazánk tíz év alatt elmaradt agráripari országból ipari országgá vált. Majd így folytatta: Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk lelkesedéssel és odaadó, áldozatos munkával váltotta valóra az ötéves tervben kitűzött feladatok túlnyomó részét. A munka hőstettei öltöttek testet az ötéves terv nagyszerű alkotásaiban. Sztálinváros és a Sztálin Vasmű felépítése az egész magyar dolgozó nép, elsősorban aműgyitrmunkásosztály olyan dicsőséges tette volt, amelyre méltán lehetünk büszkék, ötéves tervünk többi nagy alkotásairól szólva kiemelte a többi között a Lenin Kohászati Művek nagykohójának építését, a kazincbarcikai erőművet, az inotai November 7 Erőművet, a tiszalöki duzzasztóművet. Öt év alatt 75 új nagy- és középüzem növelte meg ipari termelésünket. Nincs ma hazánkban egyetlen falu vagy város, amely ne részesült volna első ötéves tervünk eredményeiből. Mezőgazdaságunk korszerűsítésére több mint kilenc milliárd forintot fordítottunk öt év alatt. Dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését tükrözik kulturális és szociális téren elért eredményeink. Miskolcon, Veszprémben, Budapesten új egyetem épült. Szociális és kulturális célokra a beruházásokkal együtt az öt év alatt 46,3 milliárd forintot fordított államunk, ötéves tervünk sikereinek csakúgy, mint a felszabadulás óta eltelt tíz év minden győzelmének kiindulópontja és forrása a Szovjetunió és az a baráti támogatás, amelyet a szovjet nép nyújtott számunkra, részben közvetlen gazdasági segítség formájában, részben gazdag tapasztalatainak átadászóló jelentés együttes tárgyalását. Bevezetőül Olt Károly pénzügyminiszter tartott beszámolój, vel, lehetővé teszi, hogy tovább építsük hazánkban a szocializmus alapjait, fejleszszük a szocialista ipart, elsősorban a nehézipart, fokozott gondot fordítsunk a könnyű- és élelmiszeripar termelésének növelésére, nagy összegeket fordítsunk a mezőgazdaságra, gondoskodjunk népünk szociális és kulturális szükségleteinek fokozottabb kielégítéséről és biztosítsuk országunk védelmi képességének további megszilárdítását. ötéves tervünk utolsó évének, 1954 állami költségvetésének mérlege azt mutatja, hogy a költségvetési év 45 286 639 000 forint bevétellel, 43 980 136 000 forint kiadással, tehát 1 306 503 000 forint többlettel zárult, ami államháztartásunk szilárd egyensúlyát bizonyítja. Ezután megállapította, hogy a költségvetés végrehajtása mintegy 8,9 százalékkal alatta maradt az előirányzatnak. Ez elsősorban az átcsoportosítások és beruházási csökkentések következménye. Ennek ellenére is népgazdaságunkban 1954 folyamán jelentős eredményeket értünk el. A könnyűipar termelése 9,5 százalékkal, az élelmiszeriparé pedig 12,2 százalékkal emelkedett. Az ipar lényegesen bővítette számos fogyasztási cikk választékát, javította a minőséget. A közszükségleti cikkek termelése 1953-hoz viszonyítva 13 százalékkal nőtt. Nehéziparunk 35,1 százalékkal szállított több közszükségleti cikket, mint az előző évben. Jelentősen nőtt a helyi ipari termelés is. A mezőgazdaság fejlesztésére felhasznált költségvetési előirányzatok jelentősen hozzájárultak a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. Megjavult a mezőgazdaság műtrágyával, növényvédő szerekkel és mezősaval. Ezért népünk soha el nem múló hálával fordul mindenkor a szovjet nép felé és egyre inkább elmélyíti azokat a megingathatatlan örök baráti kapcsolatokat, amelyek e nagy szovjet néphez fűzik. (Nagy taps.) A felszabadulás óta eltelt tíz év, de különösen az ötéves terv eredményei mutatják, hogy milyen országot átalakító munkára képes az a nép, amely maga vette kezébe sorsának irányítását. Az ötéves terv során nem gazdasági gépekkel való ellátása. Az öntözéses termelés területe 1949-hez képest több mint háromszorosára növekedett. Több ezer új traktor, kombájn, cséplő- és vetőgép járult hozzá a legnehezebb mezőgazdasági munkák megkönnyítéséhez. Az átlagkeresetek növekedése és egyes árleszállítások következtében a munkások, és alkalmazottak reálbére 1954-ben átlag 15 százalékkal volt magasabb, mint az előző esztendőben. A dolgozó parasztságnak nyújtott kedvezmények és termelési segítség eredményeképpen jelentős mértékben emelkedett a parasztság életszínvonala. A kiskereskedelem 21 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le a múlt évben, mint 1953-ban. Az elmúlt évben állami eszközökből és saját erőből csaknem 30 000 lakás épült. Jóléti és kulturális célokra tavaly kereken tízmilliárd forintot fordított államunk. A miniszter ezután a hibákról beszélt. Elmondotta, hogy az ipar 1954. évi termelési tervét 1,4 százalékkal túlteljesítette ugyan, de a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent, az önköltség növekedett, a munkafegyelem meglazult, a mezőgazdaság árutermelése kedvezőtlenül csak eredményeket értünk el, hanem hibákat is elkövettünk. Ezek a hibák azonban egy pillanatra sem homályosíthatják el azokat a hatalmas eredményeket és sikereket, amelyeket dolgozó népünk pártunk és kormányunk vezetésével az első évtized alatt, első ötéves tervünk során elért. Mi büszkék vagyunk első ötéves tervünk eredményeire és méltán lehet büszke népünk valamennyi becsületes, hű fia, mert az ötéves terv nagyszerű eredményeiben testet öltött a magyar munkások, dolgozó parasztok, az értelmiségiek millióinak alkotó tevékenysége és szilárd alapot teremtett hazánk további felemelkedéséhez, a népjólét emeléséhez, a szocializmus alapjainak további építéséhez. Az ötéves terv megvalósítása során elért nagyszerű eredményekért mindenekelőtt köszönet illeti meg népünk vezető erejét, hős munkásosztályunkat. (Nagy taps.) Köszönet illeti meg dolgozó parasztságunkat, népi értelmiségünket. (Nagy taps.) alakult. A nemzeti jövedelem 1953-hoz képest csökkent. Emelkedett a veszteséges vállalatok száma, a vállalati veszteségek összege. Ez ama káros jobboldali opportunista nézetek elterjedésénekkövetkezménye, amelyek lebecsülték az önköltség csökkentéséért, a munkatermelékenység emeléséért folytatott harc jelentőségét. A hiányosságok legjobban kiütköztek a szénbányászati, a kohó- és gépipari, az építőipari minisztériumnál és az állami gazdaságoknál. A szén önköltsége 1953-hoz mérten emelkedett. A kohó- és gépipari minisztérium vállalatai 1,8 százalékkal termeltek drágábban, mint 1953-ban. Az építőipar megközelítőleg 500 millió forint veszteséget okozott népgazdaságunknak. Az állami gazdaságok 1954-ben jelentősen nagyobb mértékben terhelték az állami költségvetést, mint 1953-ban. Olt Károly ezután megállapította: a termelés és termelékenység emelkedésénél, az önköltségcsökkentésnél, a nép javaival való takarékos gazdálkodásnál alapvető fordulatra van szükség. Lehet és kell emelni a termelékenységet, lehet és kell csökkenteni az önköltséget. Számos példával bizonyította, hogy meg lehet valósítani, sőt túl lehet teljesíteni a termelési tervek mellett a termelékenységi és az önköltségcsökkentési tervet is, példának hozta fel a vegyipari és energiaügyi minisztérium vegyipari vállalatait, a tatabányai szénbányászati trösztöt és a nagyszentjánosi állami gazdaságot. Annak következtében, hogy népgazdaságunk egyes ágainak termelése és fejlődése a tervezettől elmaradt, a költségvetési akkumulációhoz való hozzájárulása csökkent, az életszínvonal eddigi emelkedése jórészt meglevő tartalékaink felélésén és elsősorban a beruházások csökkentésén alapult. A népjólét emelésének azonban nem ez az útja. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének márciusi határozata megmutatta az egyedül helyes utat a nép jólétének következetes emeléséhez, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítéséhez. Ez az út: a szocialista bővített újratermelés biztosítása; a termelés szakadatlan növekedése mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a munkatermelékenység állandó növekedése; az önköltség csökkentése, a legszigorúbb takarékosság érvényesítése az anyagi és pénzügyi eszközök felhasználásában; a munkafegyelem és az állampolgári fegyelem megszilárdítása; az állampolgári kötelezettségek pontos teljesítése. E célok szolgálatában áll az 1955. évi költségvetés. Olt Károly pénzügyminiszter beszámolója Egy évtized nagyterfi eredményei Az IVIII. évi költségvetés mérlege