Magyar Nemzet, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

Szerda, 1955. Június 1. Magyar Nemzet Magyar mérnökök Koreában Beszélgetés a Phenjanból hazaérkezett Vellay Istvánnal A múlt év októberében ön­kéntes jelentkezés alapján 33 tagú magyar mérnökcsoport utazott Koreába: építőművé­szek, tervezők, gépészmérnö­kök, statikusok, Városrende­zők, a fővárosi tervezőirodák fiatal, tehetséges, jónevű mér­nökei. Egy fél év telt el azóta s mérnökeink munkája még jobban elmélyítette azt a meg­becsülést, szeretetek hálát, amelyet a koreai nép érez a magyar nép iránt. Egy fél­esztendő alatt Phenjanban és Észak-Korea más városaiban a magyar mérnökök tervei alapján és magyar mérnökök irányításával a koreai munká­sok ezrei építik az új gyára­kat, középületeket, színháza­kat, a lakások ezreit. Erről a heroikus, lelkes munkáról, a magyar mérnökök eddig elért nagyszerű eredmé­nyeiről beszéltünk a magyar mérnökcsoport egyik tagjával, Vellay Istvánnal, az IPAR­TERV főmérnökével, aki a minap érkezett haza. Odakint új koreai gyár építési terveit készítette el és részt vett Phenjan rendezési terveinek és újjáépítésének munkájá­ban is. A Két és fél kilométer hosszú sugárút Vellay István elmondotta, hogy Phenjan újjáépítése so­rán a főváros központjában egy két és fél kilométer hosz­­szú sugárút épül. Ennek a modern sugárútnak a terve­zését és beépítését a magyar mérnökökre bízták. A sugárút mentén létesülnek majd a ko­reai főváros legmonumentáli­­sabb új középületei és a sok ezer lakást magukba foglaló, korszerű lakóházak. A lakó­épületek általában egyemelet magasak, a sugárút kereszte­ződéseiben kialakított tágas tereken kétemelet magas lakó­házakat emelnek, míg a köz­épületek között már nem egy akad, amely ötemelet magasra épül. A lakóházak építését tí­pustervekkel gyorsítják és az építkezésnél tömegesen alkal­mazzák az előregyártott építő­elemeket, amelyeknek előállí­tásában a magyar mérnökök szintén segítséget nyújtanak koreai kartársaiknak. Február elején már megindult az új sugárúton­­ az építkezés. A munkahelyeken különböző, élénkszínű selyemzászlók jel­zik, melyik brigád dolgozik ott, mert minden brigádnak megvan a maga zászlaja. Az egész fővárosban folyik a te­reprendezés, a csatorna- és a vízvezetékhálózat kiépítésének nagy munkája, amelyből szin­tén kiveszik részüket a ma­gyar mérnökök. Egyesek még tolmács segít­ségével, vagy maguk szerkesz­tette szótárral a kezükben érintkeznek a koreai dolgo­zókkal, de sokan már olyan jól megtanulták a koreai nyel­vet, hogy nincs szükségük tol­mácsra. Az építési tervek kidolgozá­sánál a magyar építészeknek figyelembe kellett venniök a koreai építészeti hagyományo­kat, a szokásokat, a ko­reaiak életmódját is. A fővá­rosban épülő új házak 1, 2 és 3 szobás lakásait például úgy tervezik, hogy később központi fűtést is bevezet­hessenek. A földszinti lakáso­kat azonban a helyi szoká­soknak megfelelően a jól be­vált padlóalatti fűtéssel ren­dezték be. A konyha szintje ugyanis fél méterrel alacso­nyabb, mint a lakószobáké, s a konyhába beépített tűzhely­ből a füstöt nem a kéménybe vezetik, hanem kígyózó csö­veken a lakószoba padozata alá, amely így állandó egyen­letes, kellemes temperatúrát biztosít a szobának. Nyáron a padló alatti füstcsövet elrete­­szelik és amíg a meleg idő tart, a füstöt egy másik csö­vön át elvezetik. Az emeleti lakások fűtését egyelőre kály­hákkal oldották meg. Tíz éven belül 800 000 főre nő majd Phenjan lakosainak száma. A lakásépítkezés tempója ehhez a tervhez alkalmazkodik. Modern telefonközpont, új orvosegyetem Magyar építészek tervei sze­rint épül a modern phenjani telefonközpont is, amely 10 000 telefonállomást lát majd el. A részben három-, részben öteme­letes, 25 000 légköbméter ter­jedelmű középület Phenjan belvárosban épül. Terveit Róna Pál építészmérnök készí­tette. A phenjani telefonközpont építési tervei a kint tartózkodó magyar mérnökcsoport legsi­kerültebb munkái közé tarto­zik. A terv készítői, mielőtt a telefonközpont végleges raj­zait kidolgozták volna, kap­csolatot teremtettek koreai festőművészekkel, meglátogat­ták a koreai építőipar külön­böző üzemeit és az így szer­zett tapasztalatokat haszno­sították a nagy középület ter­vezésénél. A munka megkez­dése óta Róna Pál és bátyja, Róna Tamás a helyszínen tar­tózkodnak és a szó szoros ér­telmében vezetői az egész építkezésnek. Phenjan egyik legismertebb középületét, a nagyszínházat a háború alatt több bombatalá­­lat teljesen elpusztította. A magyar építészek vállalták a színház újjáépítését, Barabás Miklós építőművész és cso­portja el is készítette a színház nagyszabású új terveit és ezek alapján az újjáépítés munkája már meg is kezdődött. A ko­reai főváros a legmodernebb technikai berendezéssel felsze­relt színházat kap a romok he­lyén. A belvárosban építik fel ma­gyar mérnökök tervei nyomán a koreai modern orvosi egye­temet, amelyet a város egy már meglévő kórháza mellett építenek. A terveket Mühl­­bacher István és Gulyás Zol­tán építőművészek készítették. Márciusban hozzákezdtek az építkezéshez és ősszel a koreai orvostanhallgatók már meg is kezdhetik a tanulást az újon­nan épült, legkorszerűbben felszerelt egyetemi előadóter­mekben és laboratóriumiokban. Zöldy Emil építőművész ké­szítette az új phenjani zene­akadémia és hangversenyterem terveit, amelynek építését a következő évben kezdik meg. Ugyancsak Zöldy Emil tervez­te a minisztériumok palotáját, egy ötemeletes gyönyörű épü­lettömböt, amelyben több ko­reai minisztériumot helyeznek el. A minisztériumok háza a phenjani sugárút egyik dísze lesz. Szomszédságában épül a koreai főváros nemzetközi szállodája is. A további feladatok közé tartozik majd a phenjani sza­badtéri színpad, az állandó cirkusz, több fővárosi és vi­déki banképület és sok más középület tervezése. Ezekre a munkákra mind magyar épí­tészek és mérnökök kaptak megbízást. A fővárosi építke­zéseken kívül magyar mérnö­kök készítették el a kuszoni szerszámgépgyár, a szungcsoni vegyigyár építési terveit. Phen­­janb­an még egy mérleggyárat is terveztek. Ezeknek a nagy ipari építkezéseknek a részlet­terveit itthon készítik el Vellay István irányításával. Magyar gépészmérnökök és talajmechanikusok munkája Az építészeken kívül sok és szép feladat vár Koreában a magyar gépészmérnökükre is. A koreai építészek tervei sze­rint már kivitelezés alatt álló phenjani központi pályaudvar épületének gépészeti terveit készítik a többi között. A ma­gyar talajmechanikusok: Har­­gitay Béla, Boros Sándor nem­csak az építkezéseikkel kap­csolatban végeztek kutatáso­kat és adtak szakvéleményt, hanem szorosan együttműköd­tek a phenjani talajvizsgáló­intézettel és mind a főváros­ban, mind a vidéki városok­ban, mint például Ham-Hun­­bam, Kuszon­ban is értékes szakértői munkát végeztek. A phenjani pályaudvar talajvizs­gálata során az alapozási mun­káknál komoly megtakarítást értek el. Dudás József és La­kos János mérnökök, mint ki­vitelezési tanácsadók végeznek megbecsült munkát a koreai építőtrösztö­k mellett. Több koreai újság méltatta értékes munkájukat. Vellay István mérnök el­mondotta még, mennyi figye­lemmel veszik körül mérnö­keinket a koreai dolgozók. Ál­landóan gondoskodnak szóra­koztatásukról, ellátják őket hangverseny- és színházjegyek­kel, filmelőadások­at rendeznek számukra. Kirándulásokat szerveznek, hogy megismerjék az ország m­ás vidékeit is. Autóbuszkiránduláson voltak Szunhoriban, ahol megtekint­hették az ország egyik leg­nagyobb cementgyárát. Meglá­togatták Mangjonde-ban Kim Ir Szen szülőházát, amely ma múzeum. Kirándulást tettek Namtpo városába, a Sárga-ten­ger partjára és Szarivonba, ahol meglátogatták a román, illetve magyar orvoscsoportot. Kang-Szo városa mellett meg­tekintették az 1700 éves ki­rálysírokat. A magyar építészek számá­ra életreszóló élmény az az idő, amelyet a testvéri koreai nép körében töltenek. Jó munkájuk, alkotásaik közvet­lenebbé teszik azt a mély ba­rátságot, amely a két népet már eddig is egymáshoz fűzte. Gárdonyi Jenő Eredeti, színes amatőr nagyítások! FŐVÁROSI FOTÓ VÁLLALAT Szent István körút 20 Heves és Veszprém megye üzemei is csatlakoztak a budapesti gyárak felhívásához A Heves megye területén levő ipari üzemek közül első­nek a Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt jelentette be csat­lakozását­ a húsz budapesti üzem felhívásához azzal, hogy az év végéig 40 000 tonna sze­net adnak terven felül a nép­gazdaságnak. A Mátravidéki Erőmű dolgozói vállalták, hogy egyetlen perc kiesésük sem lesz az energiatermelésben és az év végére öt millió forintot takarítanak meg. A megye két cementgyára kétmillió forintos önköltségcsökkentésre tett ígé­retet. Az ötéves tervben léte­sült gyöngyösi­­ZÁV Kitérő­gyár már november 30-ra be­fejezi éves tervét, a recski érc­bányászok december 20-ra a mátrai ásványbányászok de­cember 22-re teljesítik évi kö­telezettségeiket. A téglagyárak 1,5 százalékos önköltségmegta­karítást határoztak el. Az egész megye ipari üzemeinek kollektív vállalása mintegy húszmillió forint megtakarítást tartalmaz. Veszprém megye 36 ipari vállalata együttesen csatlako­zott a budapesti üzemek kez­deményezéséhez. Eszerint vál­lalják, hogy 1955-ös tervüket december 26-ra befejezik s ter­ven felül több mint 56 millió forint értékű különféle termé­ket: szenet, mangánércet, bau­­xitot, alumíniumot, műtrágyát, villamostűzhelyet, villanyva­salót, kávégépet, üveg- és por­celánárut, vitorláshajót, jég­szekrényt adnak a népgazda­ságnak. Exportkötelezettsé­geiknek is határidő előtt ele­get tesznek s a gyártási költ­ségeket úgy csökkentik, hogy azzal 12 470 700 forint megta­karítást érjenek el. A terven felül vállalt munkához több mint nyolcmillió forint érték­ben megtakarított anyagot használnak fel. A vasúti üzemek közül is mind többen követik a húsz budapesti nagyüzem példáját. Az eddigiek alapján a vasuta­sok több mint 37 millió forint összegű önköltségcsökkentést és anyagmegtakarítást vállal­tak. A DISZ kongresszusára készül az ország ifjúsága A kongresszusi készülődés során az ifjúság már eddig is szép eredményeket ért el a termelésben. Az üzemekben több mint hetven ifjúsági ex­portbrigád alakult a minőség javítására. Sok ezer fiatal egyéni vállalást tett a kong­resszus tiszteletére. A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban például 1500-an, a Soproni Pa­mutiparban pedig 600-an tűz­ték ki munkapadjuk fölé e vállalási lapot. A Chinoic Gyógyszer- és Vegyészeti Ter­mékek Gyárában a Kilián György ifjúsági exportbrigád tagjai a kongresszust többek között olyan újítással is kö­szöntik, amelynek eredmé­nyeként jelentős mennyiségű import anyagot takarítanak meg. Áprilisban és májusban minden beruházás nélkül, csupán az alapanyag jobb ki­használásával, változatlan mennyiségű vegyszerből 400 ezer forint értékű B—1 vita­minnal készítettek többet az előírtnál. A végegyházi »Szabadság« tsz-ben, az ország legjobb szö­vetkezetében a fiatalok tava­lyi eredményeikhez méltóan idén is szorgalmasan dolgoz­nak. A számukra kiszabott munkát nem egyszer fele any­­ayi idő alatt befejezik. Pén­teken például tíz hold vörös­hagymát kapáltak meg har­madszorra, pedig erre a mun­kára a szövetkezet vezetősége két napot szánt. A tsz tagsága meg is becsüli a fiatalokat. A vezetőség 3000 forintot szava­zott meg az öt­ven DISZ-fia­­talnak kulturális és sportcé­lokra. A badacsonyőrsi álla­mi gazdaság DISZ-szervezete még nemrég alakult és mind­össze kilenc tagja van a gazda­ságból. Mégis a szervezet negyven fiatalt tömörít sorai­ban, mert bevonták a mun­kába az egyénileg dolgozó pa­­rasztfia­talokat is. Színjátszó- és tánccsoportot alakítottak és műsoraikkal már a kör­nyező falvakba is ellátogat­nak. Az ország ifjúsága nemcsak a munka frontján, de a DISZ- szervezetek megerősítésével, új szervezetek létrehozásával és a tagság növelésével is lel­kesen tesz hitet a Dolgozó Ifjúság Szövetsége II. kong­resszusa mellett. Budapesten csak a VII. kerületben má­jusban tíz új DISZ-szervezet kezdte meg működését, a XXII. kerületben pedig a kis­­létszámú üzemekben és kis­iparosoknál dolgozó ifjak szá­mára a kerületi DISZ-bizott­­ság három körzeti szervezetet hívott létre. Győr megyében az elmúlt két hónapban öt­ezernél több fiatal lépett a DISZ tagjainak sorába, s ez a szám több mint kétszerese a tavalyi év során felvett fia­taloknak. füzesabonyi járási DISZ-bizottságban is — a pártbizottság útmutatásai nyomán — megélénkült a munka. Elhatározták, hogy megjavítják a szervezeti éle­tet, növelik a tagság létszá­mát és a jövőben fokozottab­ban mozgósítják az ifjúságot az időszerű feladatok megol­dására, a párt- és a kormány­­határozatok végrehajtására. Ebben a munkában a régen ifjúsági szervezetekben dol­gozott idősebb kommunisták is mind többen vesznek részt. Az ő lelkes munkájuknak is köszönhető, hogy a járás if­júságából négyszáz új fiatallal növekedett a DISZ létszáma. A jó műszaki norma a gazdaságás termelés egyik előfeltétele A gépiparunkban alkalma­zott műszaki normák kérdé­séről nyilatkozott Faludi Zol­­tán, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Műszaki Norma­intézetének főmérnöke. El­mondotta, hogy a jó műszaki norma a termelékenység eme­lésére, az önköltség csökken­tésére, új technológiák alkal­mazására ösztönöz és arra készteti a dolgozót, hogy szak­mai tudását gyarapítsa, követ­kezetesen képezze magát és többet foglalkozzék munkája szellemi tartalmával. A mun­ka­ és a technológiai fegye­lem megsértése többnyire ott üti fel a fejét, ahol nem alkal­mazzák a műszaki normákat. Erre példát is mondott. A Győri Csavargyárban a nor­malazítás egyik módszere, hogy a dolgozók egy gépre megállapított normaidejű munkát két gépen végeznek el és így jutnak az indokolt­nál nagyobb teljesítmények­hez. Bejelentette, hogy az inté­zet dolgozói az öntudatos munkások kívánságára jelen­leg a műszaki normaalapok kidolgozásán fáradoznak. Ezek felhasználása egységessé teszi majd a különböző, de azonos munkákat végző üzemek te­vékenységét. Azokban az üze­mekben, ahol már bevezették a műszaki normákat, hatásuk megmutatkozik a termelé­kenység emelkedésében, a béralapok csökkenésében és a normákat túlteljesítő dolgo­zók magasabb keresetében. TÖBB GÉP, GAZDAGABB FALU A mezőgazdasági termelés növelésének, a dolgozó nép életszínvonala következetes emelésének egyik legfontosabb eszköze a gép. Csakis gépesítés útján lehet a mezőgazdaság szocialista átszervezését bizto­sítani, csakis korszerű gépek használatával érhető el na­gyobb terméseredmény.­ A gépeknek óriási szerepük van a falu jobb életének kiala­kításában. Nemcsak a munka nehezét veszik le az ember válláról, de jövedelmezőbbé, olcsóbbá teszik a termelést is. A munkás-paraszt összefogást, a város és falu közötti erős és szilárd szövetséget bizonyítja a mezőgazdasági munkák egy­re fokozódó gépesítése. Nem múlik el hónap, hogy ne ér­kezne valamilyen új gép a gépállomásokra, amelyek a munkásosztály előretolt őrsze­mei és segítői a parasztság­nak. A Mezőgép Tervező Iroda munkatársai öt év alatt 134 új mezőgazdasági gép konstruk­cióját készítették el. Ezek nagy részét már gyártja ipa­runk. Vannak ezen kívül olyan régi gépek is, amelye­ket korszerűsítettek, s ezáltal alkalmasabbá tettek a mező­­gazdasági termelésre. Ha csak az ötéves terv idő­szakát nézzük, kitárul előt­tünk a mezőgazdaság gépesí­tésének hatalmas távlata. Év­tizedek alatt nem fejlődött olyan nagyot a mezőgazda­­sági gépipar, mint az el­múlt években. Vegyük sorra a jelentősebb, a mezőgazdasági munkában forradalmi újítást jelentő gépeket. Elsősorban talán az arató­cséplőgépet említsük. A váro­si ember el se tudja képzelni, mit jelentett az aratás a pa­raszt életében. Hajnaltól ké­ső estig a tűző napon a ka­­­­szát markolni, a rendet vágni, a legnehezebb fizikai munkák egyike. Az aratást követte a keresztberakás, a behordás, osztagolás, majd a cséplés. Mindezt együtt elvégzi a kombájn. Gyártását 1950-ben kezdtük el, ma már 3896 van belőle, s ezenkívül 18 állam­nak gyártjuk exportra. Hogy hány ember munkáját végzi el a kombájn? A Kohó- és Gépipari Minisztérium napok­ban megnyílt kiállításán, amely mezőgazdaságunk gé­pesítését mutatja be, van egy tábla, ez áll rajta: 20 hold egy nap alatti betakarításához kézi aratással 115 ember munkája szükséges. A szemveszteség 14 százalék. Kévekötő aratógép­pel ezt 94 ember végzi el, 12 százalékos szemveszteséggel. Az aratócséplő 36 emberrel és 3 százalékos szemveszteséggel aratja le a 20 holdat. A kombájnt nemcsak ga­bonaaratásra használják. Az elmúlt esztendőben kísérlete­ket végeztek a lánctalpas rizs­arató kombájnnal, amelynek prototípusa már elkészült. Ki­­sebb-nagyobb módosítások végrehajtása után ennek a sorozatgyártását is elkezdik, s rövidesen egész rizstermé­sünket kombájnok aratják és csépelik. Ehhez a gépfajtához tartozik még a szalmagyűjtő kocsi, amelynek gyártására 1953-ban tért rá gépiparunk. Összeszedi és kupacokba rak­ja a szalmát az arató-cséplő után. A talajművelés szempontjá­ból igen jelentős a háromvasú előhántós traktoreke. Ez tette lehetővé a korszerű agrotech­nika bevezetését a mezőgazda­ságban. Az eke nagy lemezei előtt kis ekevas halad. A mö­götte földbehasító ekelemezt úgy képezték ki, hogy az meg­őrzi a talaj morzsalékos szer­kezetét a megfordítás után is. Az ilyen morzsalékos földben tovább fejlődik és él a növé­nyek fejlődéséhez nélkülözhe­tetlen baktériumflóra. Má­sik nagy előnye az előhántós traktorokének, hogy az általa szántott talaj huzamosabb ideig tartalékolja a vizet, nem szárad ki a szelek és a nap ha­tására. Jelenleg 8000 ilyen eke dolgozik már földjeinken. A­z esztendővel ezelőtt kezd­­tük gyártani a 30 soros vetőgépet, amelynek első soro­zatai nem sikerültek. A leg­utóbb gyártott gépek már jól dolgoznak, a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok nagy tábláin használják őket igen előnyösen. Elkészült már a precíziós, univerzális vető­gép mintapéldánya is. Ez nem­csak gabonát, de aprómagva­kat és kukoricát is vet. Jövő­re kezdik meg a sorozatgyár­tást. A vetőgépekhez tartozik a négyzetes kukoricavető. So­káig nagy gondot jelentett a jobban megművelhető négyze­tes kukoricavetésre való átté­rés, mert ehhez nem volt meg­felelő gépünk. Az eddig alka­­mazott négyzetes vetőgépek nem váltak be, s nem is igen használták őket. Ebben az év­ben drótvezérlésesre alakítot­ták át a négyzetes kukorica­vetőt, ami biztosítja a sakk­táblaszerű vetést. Jövőre ezt a gépet már sorozatban gyárt­ják s pár esztendő múlva a nagyüzemi gazdálkodásban teljesen át lehet térni a négy­zetes kukoricavetésre. Ennek az az előnye, hogy keresztbe­­hosszába meg lehet járatni a vetést traktoros kultivátorral, s a gépi kapálás jóvoltából rengeteg munkaerő szabadul fel éppen abban az időben, amikor a mezőgazdasági ter­melés más területén van rá szükség. A drótvezérlésre át­alakított négyzetes kukorica­vető egyszerűsítésén is dolgoz­nak. A vetőszerkezetet kul­­tivátorra szerelik. A kultivátorok közül két új gyártmány vált be legjobban. Az egyik a TK 420-as Univer­­zál kultivátor, a másik a ZK 420-as kapáló kultivátor. Az első szántóföldi művelésre al­kalmas, a másik sorközi mű­velésre készült. Gépi vonta­­tású és naponta 15—20 hold kapálást végez el. Jelentőségét akkor látjuk tisztán, ha tud­juk, hogy minden kapálás több mázsával növeli a termést. Gyomirtásra használják a rotációs, vagy más néven kül­­lőskapát, amely a földből egy arasznyira kibújt növények ta­laját műveli meg eredménye­sen. Gyártását három eszten­dővel ezelőtt kezdtük meg. Alkalmazása kisparaszti par­cellákon is lehetséges. A­z aratással egyenrangú munka volt a fűkaszálás. Rendszerint csak hajnalban, felmelegedésig végezték, mert a tűző napon már az aratás­nál is nehezebb erőkifejtést követelt. Ennek a fárasztó munkának a terhét is levette az ember válláról a gép. A fo­­gatos fűkaszát a felszabadulás óta gyártják, az idén azonban már elkészült a traktoros fű­kasza mintapéldánya is és jö­vőre sorozatban gyártják. A széna gyűjtése se úgy megy majd, mint eddig. Nem villával hordják petrencébe a rendeket, ezt is gép végzi: a szénarendsodrógép. A lekaszált szénát a gép úgy összesodorja, mintha egy vastag cső lenne. A széna levele így nem pereg le, s megmarad ezáltal a takar­mány legértékesebb része, amely fehérjében a leggazda­gabb. A szénarendsodrógép traktorvontatású. A szántóföldön és a gyü­mölcstermesztésben egyaránt igen nagy eredménnyel hasz­nálják a légporlasztásos rend­szerű porozó- és permetező­­gépet. Alkalmas a szántóföldi rovarkártevők, köztük a bur­gonyabogár elleni védekezés­re, de mint univerzális gép, elvégzi a gyümölcsfák perme­tezését is. Az állattenyésztés gépesíté­sében nagy lépést jelentett a fejőgépek alkalmazása. Ma már a magyar ipar gyártja a fejőgépeket, mi csináljuk a szeparátorokat is. Rövidesen elkészül a silókombájn első mintapéldánya. Ezenkívül a mezőgazdasági gépeket tervező mérnökök számos új gép konstrukcióján dolgoznak. A legjelentősebbek a sok közül: a Malcev-féle talajművelés­hez használható tárcsa, to­vábbá egy nehéz traktoreke altalajlazítóval, az Egerszegi­­féle homoktalaj-javításhoz egy nagyméretű eke (ebből már a mintapéldány elké­szült és bevált). Nagy fontos­ságú gép lesz a kukoricakom­bájn, valamint a motoros gabonarosta, ami a kombájn­gabona szervkezelését oldja meg. Tervezőmérnökök százai, munkások ezrei dolgoznak, hogy segítsék a mezőgazdaság fejlesztésének szocialista át­építésének valóraváltását és szüntelenül erősödő nehézipa­runk segítségével könnyebbé tegyék a parasztság munkáját és jobbá, gazdagabbá a falu életét.9»\ 3

Next