Magyar Nemzet, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
Szerda, 1955. június 1____________________ ______________________________slagjar Nemze! i Hírhodló& H mélet Jegyzetek könyvekről HOLLÓS KORVIN LAJOS: HARMINC ESZTENDŐ. (Válogatott versek 1924—1954.) — Könnyű volna vitára kelni a válogatás szerkesztői elveivel. Hiszen három évtized termésének java egy költő egész poétái arculatát kell, hogy kirajzolja az olvasó elé. S bármily izgalmasan érdekes ez a gyűjtemény — mert Hollós Korvin izgalmasan érdekes költő — úgy érezhetjük, hogy nem teljes a kép, sok jellemző jegy hiányzik, jónéhány olyan vers kimaradt, amelynek helye ott van az életmű maradandó alkotásai között. Dehát minden effajta vita szükségképpen beletorkollanék az oldalaikat emésztő aprólékos elemzésbe, s ez megoldhatatlan az ilyen sommásan bíráló jegyzetműfajnál. De így is, hiányainak ellenére, sokat mutat meg ez a gyűjtemény egy színes költői egyéniségből. Azok az olvasók, akik méltón szeretik Hollós Korvin Hátsólépcső című tragikomikus, fanyar regényét, azok az ifjak, akik országszerte szívesen olvassák A vöröstoronykincse kalandos kuruc históriáját, szinte elfelejtik, hogy ez az író legelsősorban: költő. Méghozzá ama kevesek közé tartozik, akik már három évtizeddel ezelőtt is a munkásmozgalom érzés- és gondolatvilágát fejezték ki. Ez a harcos, pártos hang, amely gazdag és játékos nyelven, kultúrált és biztonságos formakészlettel jelent meg, már évtizedekkel ezelőtt is meglepően ütötte meg a verset kedvelők fülét. Ha a költő nem lett volna oly nyilvánvalóan szocialista, előkelő helyet foglalhatott volna el a Horthy-korszak formalistái között, akikkel formák tekintetében nyugodtan állhatta a versenyt. Ugyanakkor mi sem volt távolabb tőle, mint a formalizmus. Huszonöt évvel ezelőtt írt ódás hangú költeményt Leninről és a munkástömegek öntudatát fejezte ki a harmincas években harsogó kórus verseiben. Sehogyan sem tudom verseiből megmagyarázni, hogyan is nem lett a felszabadulás utáni évtized legelismertebb poétáinak egyike. Hiszen új verseinek hangja és tematikája éppen az, amire politikailag oly szükségünk van: a napi időszerűségből fakadó, harcos, pártos költészet, amelyben ugyanúgy megszólal a békeharc szava (Levél Párizsba), az épülő új világ éneke (Kerékpártkirándulás), mint a hazaszeretetre és kitartásra buzdító haladó hagyomány (Rákóczi). S mindehhez tegyük még hozzá azt is, hogy Hollós Kelvin igen jól szavalható költő, tehát versei gyakorlatilag is alkalmasak a népszerűségre; örömmel kell köszöntenünk, hogy költői működésének "Harminc esztendeje után válogatott verseinek kötetével állhat előttünk. GEREBLYÉS LÁSZLÓ: FÖLFELÉ. Gereblyésnél is éppen a harmincadik évfordulót ünnepelhetnénk, éppen három évtizeddel ezelőtt, 1925-ben jelent meg az első verseskötete. S azóta töretlen harcosa tettel és költeménynyel a jövőt formáló munkásmozgalomnak ez az embernek is annyira vonzó, rokonszenves poéta. Nehéz úgynevezett »objektív« hangon írni Gereblyés Lászlóról, ha egyszer személyesen megismertük kedves, lelkes, mindig, mindenkihez szívélyes és segítségre kész egyéniségét. Hiszen az olvasó ez esetben költeményeit lapozgatva — szinte hallja a költő hangját. Vegyük elő Gereblyés régebbi köteteit, főleg a négy év előtt megjelent válogatott gyűjteményt, az Egyenes utat és annak hangjához mérjük ezt a legújabb gyűjteményt, amely a most elmúlt négy esztendő költői termését adja. A legelső, amit tudomásul kell vennünk, hogy Gereblyés kifejezéstechnikában e legutóbbi években többet fejlődött, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Verseink kompozíciója bonyolultabb lett, verselése csiszoltabb, nyelve egyénibb. Ugyanakkor megtartotta, sőt fejlesztette költészetének azt a sajátosságát, amelyet talán világpolitikai és világirodalmi távlatnak nevezhetnénk. Gereblyés kötetében szüntelenül ott lüktet az egész földkerekségre kiterjedő küzdelem az emberségért, a szocialista jövőért. S ugyanakkor előbbeni éveinek költészetéhez képest sokkal szemléletesebben láthatók az épülő haza különböző tájai. A kötetnek talán a legszebb verse, a Veszprémi krónika, éppen erre a költői erényre példa. Úgy hiszem, Gereblyés Lászlónak éppen e legújabb verseskönyve lesz alkalmas arra, hogy költőjét, aki az irodalom világában ismert és elismert, a nagyközönség, a verskedvelő tömegek előtt is népszerűvé tegye. FODOR ANDRÁS: HAZAFELÉ. Fodor András fiatal költő, de neve már nem ismeretlen irodalmunk világában, hiszen jónéhány gondos és formabiztos műfordítása (például Puskin Ruszlán és Ludmillája, de ezenkívül is szinte valamennyi külföldi antológiánk számos vers-tolmácsolása) felhívta rá a figyelmet. Versei eddig elszórtan jelentek meg, s jól tudjuk, hogy a poétai egyéniséget csakis kötetből lehet megállapítani. Nos, itt van a kötet. És az olvasót, ahogy előrehalad a versekben, egyszerre megcsapja valami sajátos levegő: a Dunántúl levegője! A dunántúli költőkben, különbözzenek bár egyéniségük szerint olyannyira egymástól, mint Kisfaludy Sándor és Babits, vagy Berzsenyi és Illyés Gyula, van valami közös, valami egymásra emlékeztető. Az a latin—pannon világosság, szemléletesség, önfegyelem, civilizáltság ez, amelyet a Dunántúl dombjainak emberszem számára oly vonzó arányossága láttán is érez az ember. Fodor András verseiben ez a dunántúli táj is gyakorta jelenik meg, s ebben a derűs tájban szemmelláthatóan áll előttünk az újfajta ember, a mi történelmi emberöltőnk pannóniai kortársa. Nincs helyünk itt Fodor András verseinek mélyebb elemzésére, állapítsunk meg csak annyit: nagyon jó indulás ez a kötet. Benne érezhető, amit oly sokszor vehetünk tudomásul éppen ama fiatal költőinknél, akik már a felszabadulás után értek férfivá, hogy bontakozik, nyer merőben új hangot, méghozzá sokféle új hangot vagy hagyományú költészetünk. JOBBÁGY KÁROLY: FELTÁMADÁS. Hetek óta töprengek, hogyan szorítsam egy kurta jegyzet sorai közé azt a mondanivaló-tömeget, amely Jobbágy Károly könyvének olvasása közben összetorlódott. Éveit tekintve már nem tartozik a legfiatalabbak közé, de lassan élve és teljesen éretten jelentkezett. Költészetét legtömörebben talán így lehetne jellemezni: egyike a leglíraibb lírikusainknak. Ez azt jelenti, hogy verseiből jobban látható személyes egyénisége, magános küszködése a körülötte gomolygó problémákkal, mint a legtöbb kortárs költőnél. A költő minden idegszálával éli az új világot, az épülő szocializmust, a visszahúzó múlt csökevényeit. S miként szíve ügye, magánügy számára a küzdve emelkedő haza, azonképpen a közügyekhez méltó szenvedéllyel éli át és vállalja költői témának a magánélet, a szerelem boldogságait és keserűségeit. Az ember nem egyszer vitatkoznék ezzel a költővel; nem egy állításával, nem egy „súlyok elvetésével, nem ért egyet, de ezek a mélységes őszinteséggel mondott, a nép és az emberhez méltó dolgok szeretetéből fogant túlzások is hasznos, építő vitákra késztetik az olvasót. Akadt olyan verse, ahol így fogalmaztam meg magamban az ellentmondást: nincs igaza, de milyen jó, hogy kimondta, mert csak ez juttatta eszembe, hogy kiformáljam ellenvéleményemet. (Ennek bővebb kifejtésére itt nincs hely.) Legtöbb helyütt — úgy hiszem — éppen azért túloz a költő, hogy az olvasó ellentmondjon neki, mint például a Nem írni kell a verset! — Élni kell című szonett esetében, ahol bizonynyal ő maga sem hiszi, hogy a verset nem kell megírni. Jobbágy Károly olyan költő, akiről sokat kell beszélni. Az ő költői képe már most, első kötete után elválaszthatatlanul odatartozik irodalmunk összképéhez. BEFEJEZÉSÜL: Itt négy verseskönyvről esett néhány röpke szó, ez éppen egyharmada annak a tucatnyi költeményeskötetnek, amely az idei könyvhétre megjelent, s kiválogatásuk eléggé ötletszerű volt. De ennél a négynél is érezheti az olvasó, hogy költészetünk mennyire emelkedőben van. .Itt, a versek világában, vehetjük leginkább tudomásul, hogy az új magyar irodalom új színeivel, ízeivel, hangjaival már nemcsak születőben van, hanem kibontakozott. Már egész seregét lehet felsorolni, azoknak a költőknek, akikre rámutatván, büszkén és szeretettel mondhatjuk: ezek vagyunk mi, ők fejezik ki a mi új érzelemvilágunkat. Hegedűs Géza Június 20-án kezdődik a magyar színjátszás ünnepi hete A Népművelési Minisztérium és a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség az idén is megrendezi a nyári színházi fesztivált, amelyen valamenynyi fővárosi és vidéki színházunk részt vesz. Az érdekes, színes műsor keretében az ünnepi héten a fővárosban bemutatásra kerülnek az elmúlt évad legszebb és országszerte legsikeresebb darabjai. Ezúttal ízelítőt kap a közönség a fejlett vidéki operakultúrából is. A magyar színjátszás ünnepi hete június 20-án a debreceni Csokonai Színház Bánk bán operaelőadásával, a Nemzeti Színházban kezdődik. Jugoszláv művészek vendégszereplése Leningrádban A Szovjetunióban tartózkodó jugoszláv művészek hétfőn Leningrádban vendégszerepeltek. Első hangversenyüket a Filharmónia nagytermében adták. A hangversenyen Vilma Bulkovec, a ljubljanai operaház szólóénekesnője és Alekszamdar Marinkovics, a belgrádi opera első énekese lépett fel. A két művész Dvorzsák, Smetana, Puccini, jugoszláv és más zeneszerzők operáiból és románcaiból adott elő részleteket. . . . 1 3 Szombaton nyílik AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KIÁLLÍTÁSA Idei ünnepi könyvhetünket érdekes esemény színesíti: szombaton délben nyílik a Nemzeti Szalonban A magyar könyv tíz éve — 1945—1955 című kiállítás. A kiállítás első terme a magyar könyvkiadás munkájáról, útjáról ad számot. Bemutatják egy könyv — az Ezerszínű Magyarország — útját a kézirat megszületésétől a nyomdán, a könyvkötészeten, a könyvterjesztőn át az olvasóig. Ugyanebben a teremben ismertetik könyvtáraink fejlődését, kiállítják könyvtártudományunk kiadványait. Külön tárló mutatja be a tíz esztendő legszebb könyveit, ugyancsak összegyűjtve láthatjuk a magyar íróknak külföldön megjelent alkotásait. A következő terem a különböző szakirodalmak fejlődésének útját dokumentálja. Foglalkozik a kiállítás a műszaki irodalom szerepével a technika fejlesztésében, a termelés emelésében. Ebben a részben mutatják be, milyen szerepet játszottak a szakkönyvek az újítómozgalom fejlődésében. A harmadik teremben útleírásokat és egyéb ismeretterjesztő műveket, pedagógiai és sportkönyveket, valamint tankönyvirodalmunk kiadványait láthatjuk. Bőséges teret szentelnek itt a hazai és külföldi szépirodalom ismertetésének. Tárlókban gyűjtötték egybe a magyar és a szovjet szépirodalomnak, hazai és külföldi klasszikusoknak, a népi demokratikus országok és a haladó nyugati irodalom íróinak alkotásait. hu- NAPLÓ Filatov orvosprofesszor nyolcvanadik születésnapja és orvosi tevékenységének hatvanadik évfordulója alkalmából Odesszában háromnapos tudományos értekezletet tartottak, mely Filatov szaruhártyaátültetési módszerével foglalkozott. A magyar—bolgár kulturális csereegyezmény keretében Budapestre érkezett Anton Cservenkov orvosprofesszor és Iván Rajcsev, a bolgár olvasókörök országos központjának titkára. Darvas József népművelési miniszter kedden a menetrendszerű repülőgéppel hazaérkezett Prágából. A miniszter a »Prágai tavasz« zenei fesztiválon vett részt. Solohov ötvenedik születésnapját ünnepük az MSZT Művészeti Klubjában szerdán este 8 órakor. Az ünnepi esten Kámán Erzsébet »Solohov: Új barázdát szánt az eke című regényének felhasználása a magyar falu szocialista átalakításában” címmel tart előadást.□ A Belga—Szovjet és a Luxemburgi—Szovjet Társaság meghívására Moszkvából Brüsszelbe utazott N. P. Bazsan, az Ukrán Szovjet Írószövetség vezetőségének elnöke és V. Sz. Vologyin, a VOKSZ osztályvezetője.. A küldöttség részt vesz a Luxemburgi—Szovjet Társaság kongresszusán. Tokióban megnyílt a radioaktivitás hatásával foglalkozó nemzetközi orvosértekezlet. Az értekezlet munkájában Japán, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország, Belgium, Anglia és Chile küldöttsége vesz részt. JÚNIUS 1 A népi demokratikus országok íróiról gyűjteményes kötet jelent meg Moszkvában a Gorkij Világirodalmi Intézet szerkesztésében. Irodalmunkat a kötetben Veres Péterről és Nagy Sándorról szóló tanulmány képviseli. ée Kínában megjelent Schiller Wallenstein trilógiája, Kuo Mo-zso fordításában. a Glier »Castilia leánya« című új balettjét bemutatta a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics—Dancsenko nevét viselő Színház. A balett Lope de Vega »A hős falu" című drámája nyomán készült.© Műsoros baráti találkozóra gyűlnek egybe a szovjet ösztöndíjasok június 4-én az MSZT-klubban. A műsorban fellép: Mátyás Mária, Garai György és Varga András. Általános iskolások rajzai,ból rendeznek kiállítást a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet dísztermében június 4-én. Bakos Gyuláné porcelánfestő művész és Gulyásné Szuppán Irén textiltervező művész műveiből iparművészeti kiállítás nyílik június 4-én a ■ Csók István-galériában.X A magyar könyvkiadás tíz évéről ünnepi esten emlékeznek meg június 2-án este 7 órakor az MSZT-klubban. »A színház világtörténete« címmel előadássorozat indul június 1-től az V. ker. tanács Engels téri kultúrotthonában. Az előadásokat Hont Ferenc, a Színháztörténeti Múzeum igazgatója és munkatársai, valamint Benedek Marcell és Hegedűs Géza tartják A BESENYSZÖGI TANÍTÓ BADOGDOBOZA Talán húszan ülnek a világos tanteremben, csontos könyöküket a padra támasztják. Az arcukat figyelem, karikára nyíló szemüket, motyogó szájukat, ahogyan együtt mondják sorról sorra a verset a katedránál szavaló Bottyán Istvánnal: »Mondd mit érlel annak sorsa akinek nem jut kapanyél.« Vékony hangján súlytalanul repít strófát strófa után. Fújja csengőn, lassanként belepirosodik az örömbe, hogy megy, mint a vízfolyás, nem döccen, nem akadozik. Tízévesek. Nem értik, mennyi szétmorzsolódó indulat, lázadás feszeng a sorokban. Rágódnak a szavak értelmén: kapanyél, gondok, ínség — s ha majd megértik, akkor sem úgy, mintha élték volna azt a kort Besenyszögön. * Harminckétezer hold földből hatezer jutott háromszáz parasztnak. A többi Korner báróék, Szathmáryék birtoka volt és néhány kulák tulajdona. Hétszázhúsz családnak talpalatnyi földje sem volt. Egész évben nyolcvan nap jutottak »kapanyélhez«, napszámhoz. Áprilisban, hogy éhen ne pusztuljanak, már gabonaelőleget kértek, a nyári aratórész terhére. Ha elfogyott, elindultak Kecskemétre, Dunántúlra, kubikosnak, summásnak. Villány nem volt a községben. Aki tudott, petróleummal világított, akinek nem telt rá, olajban pislogó rongydarabbal. Gyalog jártak Szolnokra. Egy kerékpár volt a faluban, az is a földbirtokos fiáé volt. Egyetlen áldás volt a községben: a gyerek, öreg, penészestetejű iskolában százegy gyereket tanított egy tanteremben Vesniczky Antal, aki ma a kis Bottyán István tanítója. S a gyerekek hol jöttek, hol nem. Kanásznak, gulyásnak, béresnek, summásnak minek a tudomány? — Nem lesz te belőled íródeák — ilyen üzenetekkel küldték a gyerekeket az iskolába. Meg kellett ragadni minden alkalmat, amikor munka kínálkozott, s a kis mezítlábasok is kijártak a földekre, ahol kapáltak, cukorrépát egyeltek, markot szedtek. Petőfit szaval Bottyán István József Attila után. »Egy gondolat bánt engemet.« Hangjában annyi erő feszül, jut belőle bőven az udvarra is. A vers után kis csendesség marad, pár pillanat, ki-ki gondolatban elér a végére, aztán a csendességbe belelármázik a csengő hangja. Vesniczky Antal ülve marad az utolsó padban. Nagyon öreg diáknak már. Alig fér a keskeny helyen. De minek innen most felkelni, beülni a tanáriba, minek kilépni az átforrósodott hangulatú teremből? Itt a szűk padban mondja tovább a falu új szociográfiáját. Huszonötezer hold ma az ötezer lélekszámú Besenyszög határa, ötvenben, ötvenegyben négy termelőszövetkezet alakult 4000 holdon, kétszáznégy taggal. Tavaly ősz óta csak a Lenin tsz-be harminchatan kérték felvételüket. Az állami gazdaságban kétszázháromszáz besenyszögi dolgozik. A többi föld kisparaszti, középparaszti birtok. Ma villany ég a községben, járdákat építettek. Minden házban van legalább egy kerékpár, de olyan is akad, ahol kettő. Minden harmadik, negyedik házban rádió szól, s harminc motorkerékpárt tartanak számon. Naponta négy autóbusz közlekedik Szolnokról Besenyszögre. Mozijuk van, az ötéves tervben nyolctantermes, emeletes, tökéletesen felszerelt iskolát kaptak, s újjáépítették a régi kéttantermes iskolájukat is. A szikes földeken ma rizst termelnek. S a rizsföldek úgy csillognak a falu körül, mint egy végtelen tükör.Már elárasztották vízzel. * Ezek az adatok csendesen, szárazon elmondva is harsognak, épp úgy, mint Bottyán István versmondása, akinek a bátyját Vesniczky tanító tegnap vitte Debrecenbe, hogy beírassa a tanítóképzőbe. Az idén a nyolcadik osztályban tizennyolc gyermek közül tíz akar tovább tanulni. És mert mindezeknek elmondását fontosabbnak tartotta annál, hogy magáról beszéljen, azért hagytuk a végére őt, Vesniczky Antalt 1920 óta tanít Besenyszögön.Ez a község volt első állomása a fiatal tanítónak s itt is maradt. Sohasem vágyakozott el m’-'-m, hívták Csanádházára, Orosházára, nem ment, mert a szívéhez nőttek, a kis besenyszögi mezítlábasok. Akkoriban az utolsó fillérjeit adta nem egyszer egyszerű savanyú, vagy édes cukorkáért s hosszúkás bádogdobozban az asztalán tartotta. Ebből a dobozból jutott mindig a jóknak, a szorgalmasoknak. A bádogdoboz most is az asztalon kelleti magát. Most is jut a jóknak, az igyekvőknek, így lett hosszú évek során át a jutalom-cukorka szimbólumává Vesniczky tanító bizalmának, kitüntetésének. A gyerekek nem is azért vágynak rá, mert édes, hiszen fillérekért ők is vehetnek ilyet bármelyik földművesszövetkezeti boltban. Kiérdemelni nagyszerű dolog. — A sajátjaimat nem szeretem jobban — így mondja Vesniczky Antal. S ezt érezni bent a tanteremben, a gyermekek, a tanítójuk szemében, a csendességben, a szép szavalatokban, okos feleletekben. S tanítja őket nemcsak a tanteremben. Már végigjárták együtt mind a négy termelőszövetkezetet, az állami gazdaságot, a gépállomást, bejárták a rizsföldeket. Tanítja őket, hogy észrevegyék a sarjadó újat. Ápolója nemcsak az embereknek, de a növényeknek, a fáknak is. Azt mondják a községben, tán nincs is a határban fa, nyár, eper vagy akác, amelyik nem neki köszönheti az életét. Kopár, kietlen hely volt Besenyszög, ő kezdte fásítani. A régi iskola udvarán már nagytörzsű fákká növekedtek azok a csemeték, amiket régi tanítványaival együtt ültetett. Mindenki maga gondozott egyet s kis cédulával megjelölte. Ma felnőtt emberek jönnek hozzá látogatóba s mondják neki: — Tanító bácsi ez az én fám volt, emlékszik? — Fiam, neked itt csak egy tanítód volt, de nekem hány fát ültető tanítványom — feleli: Szigethy Magda Csehszlovák —jugoszláv kulturális együttműködés A csehszlovák kulturális ügyek minisztériumának meghívására a "Prágai Tavasz 1955" zenei versenyen vendégként részt vett M. Vukdragovics, a jugoszláv zeneszerzők szövetségének főtitkára és D. Svaka, a ljubljanai tudományos és művészeti akadémia tanára. A két jugoszláv küldött a jugoszláv—csehszlovák kulturális kapcsolatok kiszélesítéséről tárgyalt, aminek eredményeként már az idén ellátogat Jugoszláviába a Smetanakvartett. A dubrovniki fesztiválon neves csehszlovák művészek vesznek részt: A Plocek hegedűművész és J. Palenicek zongoraművész. Csehszlovákiába várják a belgrádi színház balettcsoportját, Rudjak és Csangalovics J.énekművészt és más jugoszláv művészeket. A Pedagógiai Tudományos Intézet ankétje kedden az Oktatásügyi Minisztériumban a Pedagógiai Tudományos Intézet ankétot rendezett, amelyen a XXI. kerületi Kolozsvári utcai, a Komárom megyei, a salgótarjáni és a budakalászi kísérleti általános iskola pedagógusai vettek részt. Az ankéton megjelent Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Kiss Gyula miniszterhelyettes, Nagy Sándor, a Pedagógiai Tudományos Intézet igazgatója. A kísérleti iskolák pedagógusai beszámoltak az új kísérleti tanterv tanítása alapján eddig szerzett tapasztalataikról. s Az Eötvös-klub műsora Június 2. csütörtök, est© 8 óra: »A magyar sz'jibán a felszabadulta után.« Előadd: Dr Czenner Mihály.Június 4., sz /rabat, est© 8 óra: Ankét Pán József Kossu-diá aa képzőművész mumhásságáról. R©v*V'&« tőt mond WtetadHatiitai gEtpmrOfr