Magyar Nemzet, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-01 / 153. szám
Péntek, 1955. július 1 Bagóimé! Két szakkör — az iskolaév végénNAPLÓ IST I Itt a nyár, iskoláinkban hosszú szünet kezdődik. Az utolsó napok a vizsga lázában, a bizonyítványkiosztás izgalmában teltek el. De ezek a szünidő előtti napok arra is alkalmat nyújtottak, hogy az iskolák szakköri kiállítások, előadások keretében beszámoljanak arról, mit végeztek egy év alatt, s ezzel egy pillantást előre is vessenek, a jövő tanév felé. Nemrégiben két iskola szakköri munkájával ismerkedtünk meg. Meghallgattuk a Fazekas Mihály gimnázium irodalmi szakkörénekszerzői és előadói műsorát, és megtekintettük a XI. kerületi leánygimnázium szakköri kiállítását. A Fazekas Mihály gimnáziumban bizonyos mértékig az önképzőkör formáját élesztették fel, természetesen a régi öncélú, sokszor nacionalista és reakciós tartalmát eldobva és az »önképzőkörösdi« nagyképű jellegét levetkőzve. De meghagyták belőle azt a jó hagyományt, hogy az ilyenfajta kör lehetőséget nyújt a fiataloknak zsengéik bemutatására. Nem teljesen indokolt itt nagy irodalmi példákkal dobálózni, hiszen a Fazekas-gimnázium szakkörére ez ma még nem vonatkozhat, de mégis jó emlékezni azokra a százegynéhány évvel ezelőtti pápai, selmeci önképzőkörökre, ahol Petőfi, Mikszáth, Jókai és mások hagyták ott az önképzőkörök , albumában névjegyüket és kezdő műveiket. Ha a példa nagy is, serkentésnek nem utolsó dolog.. . Ne mérjünk nagy mértékkel, de azt megmondhatjuk, hogy aFazekas-gimnázium műsora színvonalas volt, a fiatalok sokirányú tehetségéről tanúskodott. Hallottunk nagyon tehetséges énekszámokat, s a kialakulatlan, természetesen még nem nagyon iskolázott hangok mögött máris igaz zenekultúrát, tehetséget érezhettünk. A sokoldalúsághoz tartozik, hogy volt szereplő, aki jól sikerült Goethe és Heine műfordításait mutatta be, volt, aki ..tehetségesen megírt novellával szerepelt, volt egy diákoSfiú, aki szépen zongorázott. Néhányan igen jól szavaltak, mások pedig saját, illetve társaik, társnőik írásait mondták el, az új irodalom kibontakozásánál segédkezük őszinte odaadásával és lendületével. Már ebből az egyszerű felsorolásból is kitűnik, milyen sokoldalú próbálkozásról, egyik-másik esetben már tehetségről is számot adtak a Fazekas-gimnázium fiatal irodalmárai, művészetkedvelői. A műsorban egyébként nemcsak »komoly« számok voltak. Előadtak néhány olyan ötletes vers-paródiát az iskolai életre alkalmazva, hogy az ember nem tudta, mit irigyeljen jobban, a tanulók kitűnő formaérzékét, vagy fiatalságukat, amelynek megvan minden oka-joga vidámnak, derűsnek lenni. Az egyik kislány Balassi Vitézi énekének modorában az iskolai tízpercek dicséretét zengi, egy másik pedig Arany Epilógusának mintájára a rossz tanuló visszaemlékezéseit örökíti meg, tehetségesen előadva, valósággal megelevenítve. Dicséri ez a műsor az igazgatónak, Kovács Dénesnek, a magyar szakkör vezetőjének, dr. Gaál Endrének, s az egész tanári karnak lelkes, odaadó munkáját és a szakkörben dolgozó fiatal gimnazisták ifjúi lendületét. A XI. kerületileánygimnáziumnak egyelőre még nincs sok hagyománya, hiszen mindössze egy éve vált ki az anyaiskolából, a József Attila gimnáziumból. Ma még neve sincs igazában, csak lesz: valószínűleg Kaffka Margitról fogják elnevezni. Derekas igyekezetüket, jó munkájukat most egy szépen megrendezett, gazdag szakköri kiállítás tanúsítja. Az év során hat,szakkör működött az iskolában: biológiai, magyar, történelem, földrajz, fizika és rajz-szakkör. Ezeknek a kis közösségeknek, a mintegy tizenöt—húsz diákleányt egybegyűjtő csoportoknak a munkájáról ad számot ez a kiállítás. Vannak itt jó esztétikai ízlésre valló, gonddal összeállított albumok Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc életéről, egy szép füzet Kaffka Margitról fotokóiv rWol A«? fps 7*ig_ képekkel, szorgos kutatómunka eredményeként. A II/c. nagyszerű kis történeti kiállítást rendezett 1848- ból. Régi, megsárgult iratok, eredeti Kossuth-bankók, az egyik kislány dédapjának, egykori 48-as hősnek fényképe, emlékei, megfakult nemzetiszínű szalagja. Külön albumban gyűjtötték össze a lányok a nagy magyar orvosokra és orvosnőkre vonatkozó adatokat, egy másikban a kultúráért harcoló magyar nők emlékeit. Van itt gazdag növénygyűjtemény, nagyszerű természeti felvételek, mesekönyvkiállítás, a szakkörben készített biológiai és földrajzi szemléltető eszközök, ügyeskezű lányok türelmes rajzaival. Ezek a táblák a fiatal és még viszonylag kevés felszereléssel rendelkező iskolát jól segítik majd a tanításban. Nem sorolhatunk fel itt valamennyi kiállítási tárgyat, de az egyik albumról, a fehér kartonba kötött hófehér papíri füzetről mégis külön kell szólni. Ez az album a Művészkedvelők Körének írásait, vitáit, gyűjteményét foglalja egybe. Milyen nagy szeretettel foglalkoznak a diáklányok filmmel, színházzal, irodalommal, képzőművészettel. Az iskola helyes irányú esztétikai neveléséről vall ez az album s az egész kiállítás. * Két gimnáziumnak részben új kezdeményezéseiről, részben régi hagyományokon felépülő, tanórákon túli munkájáról számoltunk be. Örömmel tapasztaltuk, hogy középiskoláinkban egyre nagyobb az igény a művelődés, a kulturális fejlődés iránt és szívesen írjuk le, hogy iskoláink mind többet tesznek azért, hogy ezeket az igényeiket kielégítsék az iskolák falain belül. Gábor István A moszkvai televízióban június 28-án egész műsort betöltő színes dokumentumfilmet mutattak be Nehru indiai miniszterelnök szovjetunióbeli tartózkodásáról. A film a dokumentumfilmek stúdiójában készült és június 29-től kezdve a moszkvai filmszínházak műsorán szerepel. Az I. kerületi tanács képzőművészeti körének évzáró kiállítását július 2-án, szombaton délután 5 órakor nyitják meg a kör helyiségében (I., Fő utca 6). Barbara Sypniewska, a poznáni Állami Operaház magánénekesnője nagysikerű koncertje és operaházi bemutatkozása után vasárnap, július 3-án este nyolc órakor a Károlyi-kertben is fellép. A »Bukástól a sikerig« című világhírű operákból összeállított műsorban a lengyel énekesnőn kívül Gyurkovics Mária, Svéd Sándor, Udvardi Tibor, Raffai Erzsi, Szecsődi Irén, Tiszai Magda és Závodszky Zoltán szerepel. Az újjárendezett Tihanyi Múzeumban július 2-án nagyszabású kiállítás nyílik, amely művészeti és természettudományi anyagot mutat be. A balatoni hét alkalmával a múzeumban látható lesz az első magyar nyelvemlék és a tihanyi apátság 900 éves alapító oklevele.□ Moszkvában megnyílt a Saljapin emléktárgyaiból rendezett kiállítás.© »Egy biciklifék története« a címe Tersánszky J. Jenő legújabb vidám könyvének, amely a közeljövőben jelenik meg a Magvető Könyvkiadónál. A kacagtató regény önéletrajzi töredék. © Anna Seghers kiváló német írónő új könyve, »A holtak nem vénülnek«, most jelent meg az Új Magyar Könyvkiadónál. A regény a két világháború közötti időszak s a második világháború éveinek németországi történetét adja. A Vas megyei könyvtár régóta foglalkozik a megye irodalmi hagyományainak gyűjtésével. Kutatásaik eredményeit Vasmegyei irodalmi képeskönyv címen adják ki. A kötet bőven foglalkozik a többi között a kuruckor költészetével is.© Gábor Artenisz és Kovács Gabriella énekművészi diploma-hangversenyére ma este nyolc órakor kerül sor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat jelentős eredményeket ért el az Irodalmi ismeretterjesztésben. Az év első felében országszerte 2500 előadást tartottak, a hallgatók száma meghaladta a kétszázezret. A Hajdú megyei Moziüzem Vállalat a fiatalok kulturális nevelését azzal is segíti, hogy ifjúsági filmszínházzá alakítja át a debreceni Híradó Filmszínházat. A július első felében megnyíló filmszínház műsorán az első három előadáson olyan filmet vetítenek, amely elsősorban a szülőket érdekli s a nevelés kérdéseiről szól. Helsinki, az ezer tó országának szíve, néhány napra a világbéke útját egyengető baráti megbeszélések színhelye volt. A béke-világtalálkozó most befejeződött ülésein a legkülönbözőbb nemzetiségű, legkülönbözőbb foglalkozású és világnézetű emberek tanácskoztak a békés együttélés lehetőségeiről, s közben itthon újra meg újra szavukat hallatták az egyszerű emberek százai: békét akarnak! Az ő leveleik, véleményeik is fedezetet adtak a népünk nevében Helsinkiben tanácskozók szavának. Levelek, versek üdvözlik Helsinkit. Szálkás, kuszált betűk — özvegy K. E.-né küldte a Nógrád megyei Vanyarcról: »,Szegény özvegyasszony vagyok, ki egyetlen fiamat és támaszomat veszítettem el a mostani háborúban. Ettől a fájdalomtól szeretném megkímélni azt a sok millió anyát, akikre egy új háború esetén ugyanaz a sors várna. Nem vagyok politikus, de ízig-vérig háborúellenes.« S ennek a feltehetően sokat szenvedett idős asszonynak hangja határozottan erősödik, mikor arról ír: »Ha megszüntették évszázadokkal ezelőtt a boszorkányégetést , annál inkább meg kell hogy szüntessék a tömeges emberölést. Amaz is barbár szokás volt, ez pedig még inkább az. A népek, a tömegek nem akarják a háborút a világ egyik táján sem... de a tömeggyilkolás elkerülése végett saját életük, kultúrájuk, hazájuk megvédése érdekében joguk van elpusztítani azokat, akik a háborút akarják, csinálják és előidézik.« Egyszerű ceruzasarok, betűzni is nehéz. László A. Lídiának, a Rákosi Mátyás Művek II. kerékpárosztálya gépmunkásának verse. Zakatoló sínek viszik el Emberi szivekben milliók szívét. Énekelnek, dalolnak a sínek, Dalolják a jelen béke énekét. A földkerekség nincstelenjeinek, Mindenkinek egyetlen nagy óhaját: Hogy béke legyen, béke legyen, béke Átzúg a kiáltás ezernyi hazán. Ő sem marad meg az egyszerű békességóhajtásnál, tiltakozásnál. Tudja, tenni is kell a békéért. ... Mert a pusztulásból, anyák b írásából A gaz bitangoknak nem volt még elég. De mi is ott leszünk, s nem fogunk engedni. Hogy a szántóföldön vér folyjon, újra vér ... Bán Aladár, az ismert idős műfordító, számos finn vers magyarra ültetője, ismét tollat ragadott. Reszkető betűivel verses üdvözletet küldött » Finn testvéreinkhez«, akikkel most a közös célok, a béke szolgálatában találkozunk: »A lobogót magasra tartva, együtt megyünk a békeharcba!Kulcsár Balázs, a sümegi irodalmi kör tagja három verset küldött. Mint irja, e három — Haza, Béke, Szabadság — összetartozik és elválaszthatatlan egymástól. . . . Láttam síroknak erdejét És olyan gyászdrapériát. Amely talán a földteke Egész derekát éli át. Harcterek voltak kis faluk És összeomlott városok, Hol minden kicsike zugot könnyes és véres ár mosott. Mintha csak az előbbi képeket folytatná Tamás Gyula, a Ganz Vagon- és Gépgyár osztályvezetője, aki így fejezi be versét: "Üzenjük a nagyvilágba — nem vágyunk ágyúk torkába — Legyen a háborúknak vége — S minden népnek béke, béke...« Kössünk még egy levelet e csokorba: érző asszony írta: Bognár Emilné, Vecsésről. Ezt a megrázó levelet a helsinki béke-világtalálkozó alkalmával küldte a Magyar Nemzet szerkesztőségébe. Története minden bizonnyal csak egy a sok közül, de épp ezért érzései sok-sok ember érzelmeit fejezik ki. *... Most újra itt vagyok a dunapartom, lépteim alatt csikorog a simára őrölt kavics. Olyan vigyázva, olyan lassan lépegetek, ha nem szégyellném, most leborulnék és csókolnám, csókolnám ezeket a dunaparti kavicsokat. Értsétek meg emberek, én nem tudok mindig vidáman nevetni, mint ti. Én láttam a gyermekeimet meghalni ezen a helyen, ahol most állok. Akkor is tavasz volt ...A mi házunk, ahol laktunk, kijelölt ház volt. Férjemről, aki már két éve ismeretlen helyen volt, semmit sem tudtam. Itt éltünk egy kis konyhában hárman: Miklóska, Sándorka, meg én. Miklóska már 3 éves volt, olyan okosan tudta leérdezni, hogy mi soha nem mehetünk az utcára sem? Mi rosszabbak vagyunk, mint a többi gyermekek? Nem tudtam neki semmit sem válaszolni, csak simogattam göndörfürtű fejét szótlanul. Sokan éltek így ebben az időben. Nem tudták, mikor jönnek értük, hogy a legborzalmasabb halállal oltsák ki életüket. Ilyenkor szorosabban ölel minden édesanya, ilyenkor még nehezebb a búcsú. Ezt érezték a gyermekek is. Ott ültek naphosszat mellettem szótlanul, szomorúan. Csak akkor borult el tekintetük, ha a szomszéd gyermekek sikoltozását hallották, mikor szüleiket vitték. Szemükben az ismeretlen rémület, szívük, az az ártatlan gyermekszív vadul, türelmetlenül vert. Azután őket is elvitték egy zavaros, őrült éjszaka. Még most is hallom Miklóskim halk hárfává tompult szavát, amint sikoltozta: Anyukám ne hagyj el, gyere, segíts! Sándorka csak sírni tudott szegény, s az egyetlen szót ismételgette, amit már ő is tudott: Anyu, anyu, deje .. S én álltam némán, dermedten, hitetlenül az emberi gonoszság ilyen formájával szemben, míg az eszméletlenség meg nem szabadított mindentől. Azután még egyszer láttam őket. Munkára hajtottak bennünket a dunaparton. Velünk szemben egy gyermekcsoport közeledett. Fejük fáradtan, szelíden hajlott le, mint akik azt kérdezik: emberek, hát mi mit vétettünk? Felsikoltottam! A harmadik pár Miklóska és Sándorka volt, Sándorka, hiszen még alig tudott járni, egy szíjjal volt Miklóskához erősítve. Kezük szorosan fogta egymást, szemük rémülettől könnyes, lábuk bukdácsolva haladt a kavicsok közt előre... S mellettük egy-egy nő haladt, akit soha nem felejtek el, míg élek. Egy katonaruhás szörnyeteg, aki egykedvű unalommal lökött nagyokat rajtuk... Lábam hirtelen felmondta a szolgálatot. Nem láttam semmit... A gyermekeimet sem.Soha többé! Azóta 10 év telt el. A felszabadult ország lüktetése bennem is él, csak szelidebben mint a többi társamban. De szívem alatt hordom a harmadikat, aki majd velem is elfeledtet mindent, akinek olyan haja lesz talán, mint Miklóskának s a szeme meg olyan meseváró gyermekszem, mint Sándorkáé volt. Az ő élete már szép lesz!... Kezemet a szívemre téve, figyelem a »harmadik« jelzését. Ezt a sejtelmes, titokzatos, de életet és erőt adó hangot szeretném elküldeni Helsinkibe. Odaállni a mikrofon elébe és eléjük tenni a két meggyilkolt kisfiam fényképét, s belekiáltani a jövendő harmadik gyermekem üzenetét, hogy élni akarok! Békében, szabadon, élni akarok!« A beküldött versek közt van Misik János idős mezőtúri származású parasztköltő írása is. Békét, békét a nagyvilágnak, Elejét állni a tűznek, lángnak, Megvédni falvak, városok, házát. Kicsiny gyermekek tündéri álmát. Játékszerüket, babákat, lovat. Hadd játsszanak még azokkal sokat Labdák, pillangók után fussanak A rémületről mit sem tudjanak ,, íme néhány példa a szerkesztőség postájából. De ezek a versek, levelek az egész országnak, a magyar népnek hangját szólaltatják meg. M. A. £eite£e&, if&nek a Bé&éwl SZERKESZTŐSÉGÜNK POSTÁJÁBÓL Az Izvesztyija a Szovjetunióban járt jugoszláv művészek vendégszerepléséről A Szovjetunióban járt jugoszláv művészeknek a napokban véget ért vendégszereplését Alekszandr Szvesnyikov méltatja az Izvesztyijában. A jugoszláv népek zenéje régóta nagy megbecsülésnek és szeretetnek örvend a Szovjetunióban — írja. — A gyönyörű szerb népdalok ihlették Rimszkij-Korszakovot a »Szerb fantázia«, Csajkovszkijt pedig aSzláv indulók megalkotására. Napjainkban sok szovjet zeneszerző továbbra is felhasználja alkotásaiban a gyönyörű, dallamosságukkal elbájoló, az egyszerű emberek gondolatait tükröző jugoszláv népdalokat. A jugoszláv művészek hangversenyein a viharos ünneplés és éljenzés nemcsak azt bizonyította, hogy a hallgatóság milyen nagyra értékeli a jugoszláv művészek teljesítményét, hanem azt is, hogy a szovjet emberek őszinte rokonszenvet és szeretetet éreznek Jugoszlávia hős népei iránt. Fiatal magyar zongoraművészeink sikeres párizsi hangversenye A Marguerite Long zenei versenyen nagy sikerrel szerepelt három fiatal magyar zongoraművész: Frankl Péter, Gabos Gábor és Vásáry Tamás szerdán este hangversenyt adott a párizsi Magyar Intézetben. Az intézet valamennyi helyisége zsúfolásig megtelt. A hangversenyen megjelent Kutas Imre, a Magyar Népköztársaság párizsi követe, valamint a párizsi zenei élet igen sok kiválósága, zeneszerzők, előadóművészek, kritikusok. Joseph Kosma, a magyar származású világhírű zeneszerző a hangverseny után kijelentette: — E három fiatal zongoraművész kiegészíti egymást: Frankl csupa csapongó fantázia, Gabos komoly zongorista, akinek játékában a finomság erővel párosul, Vásáry pedig a zongora valóságos poétája. Lenyűgöző az a tény, hogy a kis Magyarország három ilyen nagyszerű művészt tudott kiküldeni erre a zenei versenyre, mert ez a magyarországi zenei élet rendkívül magas színvonalát mutatja, s az e fiatalok mögött álló hatalmas utánpótlásra vall. Különösen szerencsés az a tény, hogy olyan kiváló zeneművészekkel jöttek ki, mint Fischer Annie, akinek neve ma már Párizsban is fogalom, s akinek hallatlan művészi tekintélye van, valamint Szabó Ferenc, aki néhány napos párizsi tartózkodás alatt máris többet tett a mai magyar zenei élet megismertetése terén, mint sok évi írásos ismertetés és propaganda. A három fiatal magyar művész sikerére jellemző, hogy a világhírű Pathén Marconihanglemezgyár ajánlatot tett nekik felvétel készítésére, három hosszú lemezből álló album kiadása céljából. A hanglemezfelvételek már meg is kezdődtek. Irodalmunk nemzetközi kapcsolatai Az utóbbi hetekben a magyar irodalom képviselői számos külföldi országba látogattak el. Szabó Pál Kossuth-díjas író jelenleg Csehszlovákiában tartózkodik. Varsóban június 27-én irodalmi estet rendeztek magyar írók részvételével, s ezen részt vettek a lengyel főváros tudományos és irodalmi életének, valamint a magyar nagykövetségnek képviselői. Az est folyamán Pákozdy Ferenc költő és műfordító a Miczkiewicz-év magyar ünnepségeinek előkészületeiről beszélt. Tamás Aladár író, az UNESCO meghívására Párizsban volt három hétig. Hazatérése előtt nyilatkozott párizsi élményeiről. Elmondta, hogy kellemesen lepte meg az a nagyfokú érdeklődés, amelyet az UNESCO köreiben és általában Párizsban tapasztalt a magyar tudomány, képzőművészet és irodalom iránt. Megemlítette, hogy a külföldön járt magyar tudósoknak, íróknak, zeneszerzőknek és az Állami Népi Együttesnek nagy szerepe volt abban, hogy népszerűségünk megnőtt a francia fővárosban. Az író bemutatta az UNESCO vezetőinek Homoki-Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmjét és az Ecseri lakodalmas-t. Mindkét filmnek nagy sikere volt. Az UNESCO egyébként igen nagy figyelmet tanúsít a most rendezendő Bartók-ünnepségek iránt és nagy az érdeklődés a Corvina idegen nyelven kiadott magyar könyvei, főleg a szobrászati és szépművészeti sorozatai iránt. Irodalmunk nemzetközi kapcsolatainak erősödését jelzi az is, hogy E. G. Kazakevics Sztálin-díjas író, aki tavaly hazánkban járt a magyarszovjet barátsági hónap alkalmából, élményeit Magyar találkozások címmel nemrég adta ki füzet formájában, s hogy Jan Ladislav Karina szlovák szatirikus író a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény keretében tanulmányútra érkezett Magyarországra. KELLEMESEN TÖLTHETI VIKENDJÉT iALATOINli©CILÁI^MINI A HULLÁM PENZIÓBAN ÉS ®ALAT©NlSZiMi@JENI A FASOR PENZIÓBAN Olcsóbb vikend penzióárak! Vegye igénybe az IBUSZ hétvégi különvonatait! Helybiztosítás és szobarendelés csütörtök déli 12 óráig AZ IBUSZ FŐIRODÁBAN V., MOLOTOV TÉR 2. TEL.: 185—890 Szabadtéri színpad Szófiában ASzofsztroj" építővállalat dolgozói az utolsó kalapácsütéseket végzik a szófiai szabadtéri színpadon, amely a bolgár főváros legújabb büszkesége lesz. Az amfiteátrumszerű színház hatalmas színpada a legnagyobb ének- és tánccsoport számára is kényelmes elhelyezést biztosít. A színpadot félköralakban körülvevő nézőtéren 3200 néző fér el 5