Magyar Nemzet, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

________________________________A HA­ZAFIAS NÉPFRONT LA­P­J­A________________________ Megnövekedett lehetőségek Hazánkban évek óta kitartó, szívós küzdelem folyik a tech­nikai haladás meggyorsításáért. Ennek a törekvésnek minden eddiginél erőteljesebb fellen­dülését a párt márciusi határo­zata hozta meg azzal, hogy elő­térbe állította a műszaki fej­lesztés létfontosságát. Mi indo­kolja ezt? Mindenekelőtt az a hatalmas szerep, amit az új technika alkalmazása a társa­dalom anyagi létfeltételeinek alakulásában, a munka termelé­kenység­ének emelésében betölt. Nem vitatható, hogy minél ma­gasabb az anyagi termelés fej­lettségének színvonala, tehát minél nagyobb arányú a szocia­lista termelésnek a legfejlet­tebb technika alapján végbe­menő növekedése, annál erő­teljesebb a fejlődés, magasabb a dolgozók jólétének színvona­la, gyorsabban jön létre az or­szágban a közszükségleti cik­kek bősége és olcsósága. Ez a magyarázata, hogy a párt nem szűnik meg hangoz­tatni: a technikának szüntele­nül előre kell haladnia — enél­­kül nem lehet fejleszteni a szo­cialista termelést. Tágabb ér­telmezésben Lenin ezt a gondo­latot így fejezte ki: »Az kere­kedik felül, otte fejlettebb tech­nikával rendelkezik, akinek nagyobb a szervezettsége, a fe­gyelme és jobbak a gépei.« Mit tettünk mi a magyar ipar műszaki fejlesztéséért? Kor­­szakalkotóan sokat! Vajon­­ha­sonló-e a mai magyar ipar technikai színvonala a felsza­badulás előtti kapitalista ipar színvonalához? Semmiképpen sem! Tíz év alatt, hazánkban olyant modern,­ korszerű nehéz­ipar jött létre, amely szilárd alapja a többi iparág és a mezőgazdaság továbbfejlődé­séne­k. A szovjet tapasztala­tok hazai alkalmazása és a legjobb magyar mérnökök, munkások, tudósok kiváló újí­tásai, találmányai olyan ered­ményeket szültek, amelyek megteremtették az ipar gyors­ütemű műszaki-technikai fej­lesztésének további feltételeit. Ezekre az eredményekre méltán lehetünk büszkék. Ám, ha igaz is, hogy amit a műszaki fejlesztés terén el­értünk, önmagában véve nem kevés — sok tekintetben mégis kevesebb annál, aminek el­érésére lehetőségünk lett vol­na.. Iparaink műszaki fejlődé­se különösen az első ötéves terv idején volt igen számot­tevő, de ez a fejlődés nem ter­jedt ki az egész iparra, egész iparágakra. Iparunk számos területén elmaradás tapasztal­ható. Tény, hogy ebben nyo­mós része van bizonyos bü­rokratikus megkötöttségeknek és merev tervezési módszerek­nek, amik valóban akadályo­kat gördítenek a műszaki ha­ladás szabad útjába. Az ezek­kel való érvelést mégsem le­het teljesen készpénznek elfo­gadni. Olyan lényeges aka­­dály nincs, ami meggátolhat­ni az üzemek vezetőit abban, hogy bátran kísérletezzenek az újjal, hogy megvalósítsák a műszaki fejlesztési terveket, hogy felkarolják a dolgozóik újító kezdeményezéseit, hogy a lehetőségekhez képest kor­szerűsítsék gyártmányaikat s a meglévő gépekkel is korsze­rűen gyártsanak. Ahogyan pél­dául egy százéves üzem, a Tö­rökszentmiklósi Mezőgazda­­sági Gépgyár mérnökei teszik: munkásújítók segítségére tá­maszkodva, több évtizedes, avult gépeket alakítanak át korszerű gépekké. A műszaki fejlesztés nem kielégítő alakulásához nagy­mértékben hozzájárult a ma­­radiság, a régihez való ra­gaszkodás, a kényelem, az új gyártmányoktól, gyártási el­járásoktól való félelem s ami­­­ízzel jár: az élenjáró munka­­módszerek nem kellő kiterjesz­­tése, az újítómozgalom elha­­nyagolása. Számos üzemi ve­zető termelési gondjai­ kö­­zepette megfeledkezik arról, milyen mértékben enyhülhet­­­ésnek eleven újítások révén termelési gondjai, nem ismeri fel, milyen felbecsülhetetlen segítséget ad az újítómozgalom a termelési folyamatok meg­gyorsításához, a termelékeny­ség emeléséhez, az önköltség csökkentéséhez — ahhoz, ami nél­kül életszínvonalemelkedés el sem képzelhető. Egy kira­gadott példa: A Kiskunfélegy­házi Gépgyárban az első fél­évben 131 benyújtott újítás­ból 38-at fogadtak el — ebből is csak 27-et alkalmaztak. Meglepő-e hát, hogy a vállalat egyes gyártmányokat maga­sabb költséggel állít elő a terv­ben kötelezően rögzítettnél? A műszaki — s alapjaiban nem egyszer politikai — kon­zervativizmusnak, műszaki fej­lődésünk viszonylagos elma­radása egyik bakának, az újí­tási bürokráciának felszámolá­sát célozza a Minisztertanács most megjelent újításokról és találmányokról szóló rendelete. Ez az időszerű és fontos ren­delet új intézkedésekkel gyor­sítja az újítások bevezetését, s nemcsak egyszerűsíti, de köte­lességévé is teszi az újítási ügy­intézést minden dolgozónak a maga területén. Kimondja: ez a munka nem csupán az újítási előadó és a vezető feladata — általában »a gazdasági munká­nak szerves részét képezi". Rendet teremtenek az új intéz­kedések az elbírálások, a fej­lődést gátló huzavonák, elfek­­tetések dzsungelében, elősegí­tik az újítások népgazdasági eredményének pontosabb ki­számítását, a visszaélések meg­szüntetését, az újítómozgalom erkölcsi tisztaságának fenntar­tását A tapasztalatcsere fellendí­tését, az újítások tömegméretű elterjesztését biztosító helyes intézkedések sorában is külön ki kell emelni azt a legfigye­­lemremél­tóbbat, amely újabb anyagi ösztönzésekkel, a sze­mélyes érdekeltség felkeltésé­vel a minőségre irányítja az újítók figyelmét. Véleményünk szerint az, hogy az újítási dí­jat a minőségjavulás arányá­ban fel kell emelni, helyesen egyesíti az egyén és a köz ér­dekét, tehát a problémának leggyakorlatibb oldaláról való megragadását jelenti, s emel­lett szellemében is leginkább kifejezi az újítók erkölcsi és anyagi megbecsülésének növe­kedését, az újítómozgalom mél­tó rangra emelését. Máris ta­pasztalható, hogy az ésszerűsí­tő törekvések új lendületet kaptak, az üzemek dolgozói helyesléssel fogadták a mű­szaki fejlesztés programját, amely segíti, könnyíti az újí­tók munkáját és igazságosab­bá teszi jutalmazásukat. Él­nek a megnövekedők lehető­ségekkel, mert érdemes. A Minisztertanács új rende­letétől azt várjuk, hogy fordu­latot teremt az újítómozga­­lomban és eredményesen fogja szolgálni a műszaki fejlesztés nagy, országos érdekű célját: az új technika bevezetését, s ezen keresztül a termelékeny­ség fokozását, a kapacitás nö­velését, a termelés gazdaságos­ságának műszaki úton való megjavítását, a termékek mű­szaki tulajdonságainak (minő­ség, forma) jobb kialakítását. S nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az újítási, felta­lálói tevékenység jelentős mértékben járul hozzá ter­veink végrehajtásának sikeré­hez, a termékek önköltségének csökkentéséhez. Ezért nem mindegy számunkra, hogy va­lamely újítás egy hónap vagy félév múlva kerül bevezetésre. Ezért nem engedhető meg, hogy itt is, ott is íróasztalban fektessenek el milliós értékek­re rugó újítási javaslatokat. Az újító tevékenység haza­fias cselekedet — az újító kedv táplálása tehát hazafias köte­lesség, s az élet parancsa. Er­re gondoljon minden vezető, minden véleményező. Aki sze­reti népét és szolgálni kész a népjólétit, a haza, a párt szív­ügyét — az szívügyének te­kinti az újító mozgalmait. Az ázsiai és afrikai országok az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszik az észak-afrikai kérdést Párizsban hivatalosan bejelentették Grandval lemondását A külpolitikai helyzet . A GENFI KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLET előtt álló­­ feladatokról és az európai kollektív biztonság kérdéséről írt cikket Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt köz­ponti bizottságának titkára a Pravdában. A francia közvé­lemény megelégedéssel és megértéssel állapítja meg — írja a többi között Duclos —, hogy a Szovjetunió a francia—szovjet szerződés hatálytalanítása ellenére is igyekszik bővíteni baráti kapcsolatait Franciaországgal. A Szovjetunió ezt nemrég hang­súlyozta is, amikor meghívta Moszkvába a Francia Köztársa­ság miniszterelnökét és külügyminiszterét. A francia kormány­férfiak látogatásával kapcsolatban Duclos ugyanakkor rámutat, hogy mindennek nem szabad túlzott reményeket keltenie a tömegekben. A kormányfők által kidolgozott irányelveket csak az esetben fogják teljes egészében valóra váltani, ha a népek nem csökkentik erőfeszítéseiket és nem táplálnak illúziókat a kapitalista országok kormányainak jóakarata iránt. Fran­ciaország érdekei megkövetelik, hogy a francia kormány füg­getlen politikát folytasson a küszöbönálló nemzetközi tárgya­lásokon. Az erőfeszítéseket elsősorban az európai kollektív biztonsági egyezmény kivívása irányában kell megsokszorozni. A kollektív biztonság eszméje a franciák szívügye. Ha a párizsi egyezmények megvalósítására törekvő nyugati hatalmak aka­ratából fenn is marad Németország ideiglenes kettéosztottsága, ennek a körülménynek nem kell akadályoznia­ az európai békét biztosító kollektív biztonsági rendszer megteremtését A kol­lektív biztonság biztosításában egyenlő alapokon részt vehet a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. Franciaország nemzeti és demokratikus erőinek teljes eltökéltséggel minden erőfeszítést meg kell tenniök, hogy a legközelebbi jövőben világosan és határozottan csendüljön fel a nemzet szava. A négyhatalmi külügyminiszteri értekez­letnek a béke és a nemzetközi biztonság érdekében el kell érnie a fontos nemzetközi kérdések megoldását. Jacques Duclos ezután foglalkozott a szovjet fegyveres erők létszámcsökkentésének jelentőségével, és a nemzetközi atomkonferen­cia sikerével, majd a­ keletkezőket írta: Már nem élünk a titkos diplomácia időszakában. A tömegek figye­lemmel kísérlik, hogy mi történik a világban. Ma már mind nehezebb megakadályozni a népeket abban, hogy óriási be­folyást gyakoroljanak az események menetére. 9 AZ AMERIKAI —JAPÁN TÁRGYALÁSOK. Sigemicu ‘~i‘ japán külügyminiszter beszédet mondott a washingtoni Sajtóklubban. »A bölcsesség azt tanácsolja Japánnak — mon­dotta többi között a külügyminiszter —, hogy állítsa helyre a rendes diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval.­ Kijelen­tette továbbá, hogy nagyon, erős népi nyomás sürgeti Japánban a kereskedelem növelését a Kínai Népköztársasággal. A News Chronicle Sigemicu hosszú diplomáciai pályájának legkénye­sebb küldetéseként minősíti a washingtoni utazást. A Man­chester Guardian szerint a látogatás ténye azt bizonyítja: el­érkezett az idő, hogy Japán nagyobb szabadságot élvezzen Kínával való kereskedelmi viszonyának szabályozása tekin­tetében. Dulles viszont — írja a lap — azt tanácsolta Japán­nak, óvakodjék a Kínával való túlságos barátkozástól A Csehszlovák Köztársaság csatlakozik az osztrák államszerződéshez Prágából jelenti a TASZSZ. Mint a Csehszlovák Távirati Iroda közli: augusztus 30-án, a csehszlovák nemzetgyűlés VIII. rendkívüli ülésszakán megvitatták a kormánynak azt a javaslatát, hogy a Csehszlo­vák Köztársaság csatlakozzék az 1955. május 15-én Bécsben aláírt, a független és demok­ratikus Ausztria visszaállítá­sáról szóló államszerződéshez. A kormány nevében Wiliam Siroky miniszterelnök tartott beszámolót. A vita után az ülésszak jó­váhagyta a kormány javasla­tát, amelynek értelmében a Csehszlovák Köztársaság csat­lakozik az osztrák államszer­ződéshez. A jugoszláv gazdasági küldöttség moszkvai látogatásai Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság Moszkvában tar­tózkodó gazdasági küldöttsége folytatja tárgyalásait szovjet gazdasági körök képviselőivel. Augusztus 30-án K. I. Ko­rai­j, külkereskedelmi minisz­terhelyettes, a gazdasági kap­csolatok főigazgatóságának vezetője és P. N. Kumikin külkereskedelmi miniszterhe­lyettes fogadta a küldöttség tagjait és elbeszélgetett ve­lük. Sz. Vukmanovics­ Tempo, a jugoszláv gazdasági küldöttség vezetője augusztus 30-án dél­előtt megtekintette a Vörös Proletár szerszámgépgyárat. Hangsúlyozta, hogy rendkívül hasznos lenne érintkezést te­remteni a szovjet és jugoszláv gépipari szakemberek között. Megelégedéssel fogadta a gyár igazgatójának azt a közlését, hogy a vállalat dolgozói ké­szek megosztani tapasztalatai­kat barátaikkal. A jugoszláv vendégek élén­ken érdeklődnek az építkezés kérdései iránt. Amint Sz. Vuk­manovics-Tempo megjegyezte, a legutóbbi moszkvai látogatá­sa óta eltelt hét év alatt óriási változások történtek a szovjet fővárosban. A jugoszláv küldöttség ve­zetője augusztus 30-án megte­kintette a Peszcsanaja utcán folyó építkezéseket, majd meg­jegyezte, hogy bár a jugoszláv építők komoly munkasikerek­kel büszkélkedhetnek, a szov­jet tapasztalatok mégis hasz­nosak lehetnének számukra. A moszkvai jugoszláv nagykővet estebédet adott a jugoszláv gazdasági küldöttség tiszteletére Moszkvából jelenti a TASZSZ. D. Vidics, Jugoszlávia moszk­vai nagykövete augusztus 30-án estebédet adott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Moszkvában tartózkodó gazda­sági küldöttségének vezetője. Sz. Vukmanovics-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese és a gazdasági küldöttség tagjai tiszteletére. Az estebéden részt vettek: Sz. Vukmanovics-Tempo, va­lamint H. Brkics, N. Popovics, V. Szajcsics, E. Salamon, V. Radkcevics, M. Bozsics, P. Kosztics, a gazdasági küldött­ség tagjai, B. Gyurics megha­talmazott miniszter, a szovjet— jugoszláv légiforgalmi egyez­mény megkötéséről tárgyaló jugoszláv kormányküldöttség vezetője, továbbá F. Babics és Cs. Borcsics, a moszkvai jugo­szláv nagykövetség tanácsosai. Szovjet részről részt vettek az estebédeni L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. A. Szusz­lov, továbbá I. F. Teroszján és M. V. Hrunyicsev, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nökhelyettesei, P. F. Lomako, A. G. Seremetyev és Sz. M. Tyihomirov miniszterek, K. I. Kováls, a gazdasági kapcsola­tok főigazgatóságának vezető­je, V. V. Kuznyecov, a külügy­miniszter első helyettese, P. V. Nyikityin, az Állami Gazda­sági Bizottság első elnökhelyet­tese, G. P. Kosztacsenko, az Állami Tervbizottság első el­nökhelyettese, V. A. Zorin kül­­ügyminiszterhelyettes, P. N. Kumikin külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és mások. Az estebéd szívélyes, barát­ságos légkörtan folyt le. Szeptember 14-én utazik a francia parlamenti küldöttség a Szovjetunióba Párizsból jelenti az MTI. Pierre Schneller, a francia nemzetgyűlés elnöke megbe­szélést folytatott Anikin szov­jet ügyvivővel. A tanácskozás után hivatalosam közölték, hogy szeptember 14-én francia par­lamenti küldöttség indul a Szovjetunióba. A küldöttség néhány napot tölt Moszkvában, majd ellátogat a Szovjetunió más részébe is. Az ENSZ leszerelési albizottságának ülése Az MTI jelenti: New York­ban kedd este folytatta mun­káját az ENSZ leszerelési al­bizottsága. Az amerikai kül­dött a genfi kormzányfői érte­kezleten beterjesztett ameri­­k­kai terv újabb részleteit is­­miaítottja. Az angol rádió szerint Nut­­ting angol küldött kijelentette, hogy a leszerelési albizottság­ban képviselt államok gondo­san fogják tanulmányozni e ja­vaslatokat. Közlemény a szovjet—japán tárgyal­ásokról Londonból jelenti a TASZSZ. Kedden Londonban a követke­ző közleményt adták ki a szov­jet—japán tárgyalásokról. Az augusztus 30-i ülésen folytatódott az eszmecsere J. Malik, a Szovjetunió kép­viselője és Sz. Macumoto, Ja­pán képviselője között a szov­jet—japán viszony rendezésé­nek kérdéseiről. A következő ülést szeptember 6-ra tűzték ki. Amerikai körük sürgetik a kapcsolatok kiépítését az Egyesült Államok és a Szovjetunió szervezetei között New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az amerikai sajtó jelentései szerint az Egyesült Államok mind több kulturá­lis, tudományos és egyéb szer­vezete óhajt érintkezést te­remteni a megfelelő szovjet szervezetekkel. A New York Times jelenti Washingtonból, hogy a kül­ügyminisztérium munkatár­sainak kijelentése szerint szá­mos ilyen tárgyú javaslat ér­kezik hozzájuk. Hivatalos személyek közöl­ték — fűzi hozzá a New York Times —, hogy az ilyesféle cse­rére vonatkozó kérések főképp egyetemektől és tudományos , társaságoktól érkeznek. A genfi kínai—amerikai tárgyalások 12. ülése Genfből jelenti az Új Kína. Szerdán Genfben, a Nemzetek Palotájában helyi idő szerint 10 órakor folytatták a kínai— amerikai tárgyalásokat. A szerdai tárgyalások 12 óra 11 perckor fejeződtek be. A legközelebbi ülést szeptember 6-án, 10 órai kezdettel tartják. A szerdai ülésen a nagykö­vetek folytatták az első napi­rendi pont megvitatását. Ez a napirendi pont a két fél ál­lampolgárainak hazatéréséről szól. I­ soll György felszólalása az Interparlamentáris Unió helsinki kongresszusán Helsinkiből jelenti az MTI. Kedden az Interparlamentáris Unió helsinki konferenciája az Unió megerősítésére vonatko­zó javaslatot és a békés együtt­élés gazdasági és kulturális kérdéseit vitatta meg. Az Unió megerősítésének útja a felszólalók többségének véleménye szerint csak úgy érhető el, ha minden jelent­kező parlamenti csoportot fel­vesznek, amennyiben az vá­lasztott szerv csoportja és ténylegesen működik azon a területen, amelynek népeit képviseli. Ebből az alapelvből kiindulva a felszólalók — Zol­­kiewski lengyel, Sinha indiai, Szimics jugoszláv, Hámon francia, Gubara szudáni, Tur­­szan-Zade szovjet küldöttek — újból követelték a Kínai Nép­­köztársaság felvételét az Unió­ba. Az együttélés gazdasági fel­tételeiről folyó vitában felszó­lalt A. M. Szofronov szovjet képviselő. Elmondotta: a Szov­jetunió a békés együttélést, minden ország gazdasági fej­lődését szem előtt tartva 58 állammal kötött gazdasági szerződést. Finnország jellem­ző példa arra, hogy a Szov­jetunióval kötött gazdasági szerződések előnyösek a Szov­jetunióval szerződő államokra. A Szovjetunió elítéli a gazda­sági megkülönböztetés alkal­mazását. Kangó lengyel képviselő rámutatott arra, hogy a gaz­dasági megkülönböztetés a hi­degháború egyik káros követ­kezménye. Kedd délután megkezdődött a vita a békés együttélés kul­turális kérdéseiről. A javaslat előadója, Nothomb előterjesz­tette a kulturális bizottság ja­vaslatait, amelyek a békés együttélés elősegítésére iro­dalmi, művészeti és tudomá­nyos művek cseréjét szorgal­mazzák s szorosabb kulturális

Next