Magyar Nemzet, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

k­i A legnagyobb európai gondolat (P. Gy.) Az a javaslat, ame­lyet V.­­­­. Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere terjesz­tett elő a genfi külügyminisz­teri értekezlet október 28-i ülésén, egyszerűen ezt a címet viseli: "Általános európai kol­lektív biztonsági szerződés ter­vezete." Úgy véljük, hogy ezt a ja­vaslatot az európai népek a legnagyobb, legőszintébb euró­pai gondolatként értékelik és ebben a javaslatban minden európai nép a saját biztonságá­nak, békéjének zálogát, garan­ciáját látja. A szovjet kormány javaslatának elfogadása ugyan­is minden európai nép békés fejlődésének útját biztosítaná s az európai kultúrát a legna­gyobb felvirágzás gazdag ko­rába vezetné el. Éppen ez az oka annak, hogy az európai népek mélyen szenvedélyesen átérzik, hogy a genfi kül­ügyminiszteri értekezleten el­sősorban az ő sorsukról, Euró­pa békéjéről és biztonságáról esik szó, folyik a nagy törté­nelmi eszmecsere. A genfi külügyminiszteri konferenciáról szóló jelentése­ket érthető módon minden európai gondolkodó ember fe­szült várakozással fogadja, mert ezen az értekezleten nem­csak a külügyminiszterek ta­nácsadói, a külügyminisztériu­mok szakértői folytatnak ta­nácskozásokat, hanem ezeket a tanácskozásokat millió és millió, európai ember párbe­széde, vitája kíséri. Elmond­hatjuk, hogy Genf a külügy­­miniszterek tanácskozásának megkezdése óta az egész em­beriség fóruma, a legnagyobb "európai disputa­". Miben áll ennek az "európai disputának" a lényege? Első­sorban abban, hogy az európai népek békéjét biztos alapokra kell lefektetni, olyan összeuró­pai kollektív biztonsági rend­szert kell megteremteni, amely véget vet az európai népek bé­kéjét feldúlással fenyegető ve­szélyeknek, elsősorban e ve­szélyek viharsarkainak, az ag­resszív katonai csoportosulá­soknak, a támadó szándékú háborús koalícióknak, minde­nek előtt pedig megakadályoz­za az európai béke és bizton­ság, a magasan szárnyaló euró­pai gondolat, az európai szel­lemi egység legnagyobb, leg­vérszomjasabb, legbarbárabb ellenségének, a német milita­­rizmusnak feltámadását. A Szovjetunió külügyminisz­terének az "általános európai kollektív biztonsági szerződés" tervezetére vonatkozó javasla­ta éppen ezért minden európai embernek, nekünk magyarok­nak is legszemélyesebb ügyünk, legéretbevágóbb érdekünk, kö­zös gondolatunk, a legnagyobb európai gondolat, minden euró­pai népnek létérdeke. Ennek a javaslatnak olvasá­sa,, tanulmányozása közben ,— akár német, francia, orosz, ma­gyar, angol, lengyel, vagy bár­milyen nemzetiségű legyen is az ember — felébred benne az igazi európai közösségi szel­lemnek tudata, ráeszem­él eb­ben a latin szavakban foglalt igazságra: »de tua res agitur«, a te dolgodról, a te legszemé­lyesebb ügyedről van szó. És ez valóban így is van. Ha Európára gondolunk, ak­kor nemcsak Európa térképé­nek sokrétűen szaggatott, vál­tozatosan tagozott határvona­lai, öblei, félszigetei, tenger- és földszorosai jutnak az eszünk­be, nemcsak az európai népek vihart® évszázadainak törté­nelmi freskói száguldanak el a szemünk előtt, nemcsak az európai kultúra hatalmas al­kotásai felett érzünk büszke érzést, hanem mindenekelőtt magunk előtt látjuk a saját hazánkat. Magyarországot, amely az európai kultúrának egyik legszebb, legcsodálato­sabb színhelye dicsőséges és sokszor gyászos történelmével és szocializmust építő derűs, szép jelenével, biztató jövőjé­vel. És éppen azért, mert ilyen szemmel nézzük Európa múlt­ját és jelenét, mert így fogjuk fel közös szülőnknek, Európá­nak féltett jelenét és jövőjét, mert ebben a reális és igaz ér­telemben értelmezzük a nem kevesek által félremagyarázott és meghamisított európai gon­dolatot, azért érezzük nemcsak közös európai érdeknek, de magyar érdeknek is azt a szerződéstervezetet, amelyet a genfi külügyminiszteri érte­kezleten V. M. Molotov elő­terjesztett az általános euró­pai kollektív biztonságról. Ez a szerződéstervezet Euró­pa jövőjének, az európai né­pek békés együttélésének, Európa új felvirágzásának lét­feltételeit teremti meg. Olyan ez a szerződéstervezet, mint az európai tájak felett ragyogó napnak a fénye, amely egy­formán sugározza be a béke megtermékenyítő fényével a provencei mezőket, a Rajna, az Elba, a Visztula, a Marica völgyeit, a Duna—Tisza vidé­két, a Pó síkságát, a Volga, a Don vidékét, az Alpok, a Kár­pátok hófedte csúcsait, tenge­rek és tavak ezüstös tükrét. Ebben a javaslatban való­ban benne foglaltatik minden európai embernek a szemé­lyes ügye, történelmi élménye, az európai kult­úrért­ékek iránt érzett csodálata és az egysze­rű emberi szeretet minden­kiért,­ aki­­a mai életben kö­rülvesz bennünket és, aki erre a szeretetre­ érdemes. Mitől akarja megóvni Euró­pát, a maguk hazáját forrón szerető embereket a Szovjet­unió küldöttségének tervezete az általános európai kollektív biztonsági szerződésről? Min-­­­denekelőtt egy új háború vég­­­­ítéletszerű katasztrófájától, a több ezeréves európai kultúra nagyszerű emlékeinek meg­­­­semmisítésétől. Attól, hogy csataterekké változzanak a da­loktól hangos, virágos európai­­ mezők, szőlődombok. Azért,­­ hogy ne csak a német nép, de­­ minden európai nép számára­­ megvalósuljon Schiller költe­­­­ményének nagy álma és kí­­■ vánsága arról, hogy a háború­­ vad erői ne dúlják fel a csen­­­­des völgyeket és termé mező­ket. Ebben látjuk a Szovjetunió­­ küldöttsége javaslatának mély értelmét. Ez az igazi európai hang, a legfenségesebb, a leg­egységesebb európai gondolat, amely október 27-e óta a genfi külügyminiszteri értekezleten megny­ilatk­ozo­tt. És ez a gondolat, ez a való­ban európai eszme nem olyan megközelíthetetlen valóság, amellyel a múltban nagy köl­tők, írók, művészek, gondol­kodók, államférfiak csak ál­maikban, hipotéziseikben, nagy műveikben merészeltek foglal­kozni. Olyanokra gondolunk, mint Dante, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Rotterda­mi Erasmus, Leibnitz, Kant, Voltaire, Goethe, Schiller, Byron, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Gorkij, Petőfi, Kossuth és a legegyetemesebb és ezért a legfénylőbb emberi szellem: Lenin. A genfi külügyminiszteri ér­tekezlet elé terjesztett szovjet javaslatban mintegy fókusz­ban egyesül mindaz, amit Európa nagy szellemei és ma élő egyszerű embermilliói óhajtanak, megvalósítani sze­retnének, vagyis a békés együttélés, a szellem, a kultú­ra, a gazdasági élet eddig lét­rejött és ezután létrejövendő termékeinek kicserélését és mindenekelőtt, ami mindehhez annyira nélkülözhetetlen, mint az élethez a levegő, a béke biztosítását. A külügyminiszteri értekez­let eddigi összképéről nehéz volna most még alapos érté­kelést nyújtani. De a szovjet javaslat felgyújtotta az euró­pai népek szemében a remény­ségnek, a bizakodásnak té­nyeit. A javaslat értelmét meg­értik az egyszerű emberek százmilliói éppúgy, mint a szellemi élet kiválóságai. Mindegyik a maga munka­területének, működési köré­nek biztonságát várja ennek a javaslatnak a megvalósításá­tól. Vagyis a parasztok azt várják, hogy békében szánt­hassanak, vethessenek, arat­hassanak. A munkások azt, hogy zavartalanul dolgozhas­sanak a gyárakban, a bányák­ban. Az értelmiségiek azt kí­vánják, hogy a szellemi élet felvirágzásán békésen dolgoz­hassanak. Az anyák azt kíván­ják, hogy gyermekeiket ne kelljen halálos szívszorongás­sal az óvóhelyeken üvöltő szi­rénák hangja között görcsösen magukhoz szorítani. És­ mit akarnak a gyermekek? Ját­szani, tanulni, régi magyar, francia, olasz, orosz, angol gyermekdalokat önfeledten da­lolni. Ha ezekre az emberi vá­gyakra, kívánságokra fordít­juk le V. M. Molotov javasla­tát a külügyminiszterek októ­ber 28-i ülésén, akkor ennek a javaslatnak 15 pontja megte­lik az igazi, halhatatlan euró­pai gondolat mélységével, az európai történelem ragyogó emlékeivel és csodálatos érté­keivel, megtelik minden euró­pai gyermek édesen csilingelő dalával, játékával, az összes európai anyák szívdobogásá­val,­­ az európai embereknek azzal a világos felismerésével, hogy Európa egysége, Európa békéje felé vezető biztos utat az európai kollektív biztonság­ról szóló szovjet javaslat mu­tatta meg a genfi külügymi­niszteri konferencián.. WWWHteTlillWi'l^fiT il ii Mlil WH A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_______________ 17e Szovjet javaslat a kelet-nyugati kapcsolatok kiterjesztésére és az ellenőrzött övezetek létrehozására Európában Molotov indítványozta, hogy Grotewohlt és Adenauert hívják meg a német kérdés tárgyalására A genfi helyzet A KÜLÜGYMINISZTEREK ÉRTEKEZLETE hétfőn meg­kezdte a harmadik napirendi pont, vagyis a Kelet és Nyugat közötti általános kapcsolatok kérdésének tárgyalását, ugyan­akkor azonban folytatja az első napirendi pont, az európai biz­tonság és a német kérdés vitáját is. A harmadik napirendi ponthoz mind a négy külügyminisz­ter hozzászólt, majd két javaslatot, terjesztettek elő, Molotov, a Szovjetunió javaslatát, Dulles, Pinán és Macmillan pedig a közös nyugati javaslatot. A Szovjetunió javaslatát alább közöl­jük. A javaslatokat szakértőknek adták át, akik november 10-én terjesztenek elő jelentést erről. Visszatérve az első napirendi ponthoz, Molotov a szovjet küldöttség nevében előterjesztette az európai biztonságra vo­natkozó kiegészítő javaslatot, amelyben javasolta, hogy hoz­zanak létre a Kelet és a Nyugat között ellenőrzési övezeteket, amelyek a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság és a velük szomszédos államok területén húzódnának. Macmillan megjegyezte, hogy a szovjet javaslat rendkívül érdekes és nagy fontosságú gondolatot tartalmaz.. Az első napirendi ponttal kapcsolatban — mint ismeretes — javaslatot nyújtott be a szovjet küldöttség és közös memoran­dumot a három nyugati küldöttség. E javaslat-tervezetek vitája során a nézeteltérések így foglalhatók össze: a nyugatiak me­morandumáról a szovjet küldöttség véleménye az, hogy e ja­vaslat a helyzet realitásainak figyelmen kívül hagyásával a német egység helyreállítását helyezi az európai biztonság prob­lémája elé, ugyanakkor pedig nem ismeri el a német egység helyreállításában a két Németország közreműködésének szük­ségességét. Emellett, mint V. M. Molotov mondotta, az európai biztonság emlegetése a nyugati javaslatban jobbára formális jellegű. Azért formális jellegű, mert benne mindent egy fel­adatnak rendelnek alá, mégpedig annak, hogy lehet elérni az egész, méghozzá a remilitarizált Németország bekapcsolását az észak-atlanti tömbbe. A szovjet küldöttség tehát éppen arra hívta­ fel a figyelmet, hogy az európai biztonságot ne bizonyost országcsoport érdekeinek szempontjából, hanem Európa min­den népének szempontjából vizsgálják. A nyugati küldöttségek vezetői a szovjet javaslattal szem­­ben azt hozták fel, hogy az egyrészt megismétlése a kormány­fők értekezletén benyújtott javaslatnak, másrészt pedig Né­metország egységének kérdését nem tárgyalja. E kifogásokkal kapcsolatban Molotov rámutatott arra, hogy a kormányfők irányelveinek első pontjában előbb van szó az európai bizton­ságról, mint Németországról és egyébként is, a német problé­mára vonatkozóan a Szovjetunió még előterjeszti javaslatait. Ami az európai biztonság megteremtéséről szóló szovjet javas­lat "régi" voltát illeti, ezzel kapcsolatban a helyzet az, hogy a javaslatot nem vizsgálták meg a kormányfők értekezletén, mint ahogy nem vizsgálták meg az­ európai biztonság kérdésére vo­natkozó egyéb javaslatokat és elgondolásokat sem. A minisz­terek kapták azt a megbízást, hogy ezeket a mostani értekez­leten vizsgálják meg. Szóba került még az a kérdés, hogy kollektív biztonsági szervezetnek tekinthető-e az Atlanti Szövetség és a Nyugat­európai Unió. Dulles, Macmillan és Pinny egyaránt azt állítot­ták, hogy szerintük a Szovjetunió azért nem léphet be az Északatlanti Szövetségbe, mert a Szovjetuniónak és az észak­atlanti tömbnek különbözőek a céljaik. Molotov rámutatott, hogy a világ népei számára alapvető kérdésben, a béke védel­mének és a biztonság megóvásának céljai közösek kell, hogy legyenek. Ha az Atlanti Szövetséget és a Nyugateurópai Uniót kollektív biztonsági tömörülésnek minősítik, akkor ugyanilyen alapon lehet felfogni az Entente-t és a Hármasszövetséget, sőt a második világháború előtti Antikomintern paktumot is. "Nem gondoljuk azonban — mondotta Molotov —, hogy közü­lünk bárki is egyetérthet az említett katonai csoportosulások ilyetén értékelésével." Vasárnap Molotov a szovjet küldöttség épületében eszme­cserét folytatott Dulles-szal a Közel-Keletet érintő néhány kér­désről, valamint a mindkét országot egyaránt érdeklő egyéb kérdésekről. Az eddigi napok eseményeit abban lehet összefoglalni, hogy a nyugati hatalmak a tavalyi berlini értekezlethez viszonyítva előrevezető lépést tettek az európai biztonság szükségességé­nek elismerésével. Ezáltal a három hatalom álláspontja köze­lebb került a Szovjetunió álláspontjához. A hétfőn beterjesztett szovjet kiegészítő javaslat pedig jelentős mértékben megjaví­totta a siker kilátásait. A külügyminiszteri értekezlet hétfői ülése Genfből jelenti az MTI. L. F. Iljicsov, a genfi értekezle­ten részt vevő szovjet küldött­ség szóvivője hétfőn este sajtó­értekezleten számolt be a kül­ügyminiszterek negyedik ülé­séről, amelyen Dulles, az Ame­rikai Egyesült Államok kül- döttségének vezetője elnökölt. Az ülés 15 órakor kezdődött és 20 órakor ért véget. — Véleményünk szerint az ülést ezúttal is tárgyilagos légkör jellemezte — mondot­ta Iljicsov. — Az előző ülésen hozott határozat értelmében a külügyminiszterek hozzákezd­tek a napirend 3. pontjának, a Kelet és a Nyugat közti kap­csolatok fejlesztése kérdésé­nek megtárgyalásához, majd visszatértek az első napirendi ponthoz, az európai biztonság és Németország kérdéséhez. Mind a négy miniszter hozzá­szólt mindkét napirendi pont­hoz. A harmadik napirendi ponttal kapcsolatban Dulles, Pinay és Macmillan kifejtette véleményét, majd a három nyugati külügyminiszter közös emlékiratot nyújtott be a Ke­let és Nyugat közötti kapcso­latok fejlesztéséről. A szovjet küldöttség nevében Molotov külügyminiszter ezután ugyan­csak konkrét javaslatot ter­jesztett elő ebben a kérdés­ben. A külügyminiszterek ab­ban állapodtak meg, hogy szakértők fogják tanulmá­nyozni mind a nyugati kül­ügyminiszterek, mind a szov­jet küldöttség javaslatát és november 10-én jelentést ter­jesztenek az értekezlet elé. A Szovjetunió r­észéről Vinogra­­dov párizsi nagykövetet jelöl­ték a szakértői bizottságba. Molotov külügyminiszter ezután javasolta, hogy a né­met kérdés további megtár­gyalásához hívják meg a két né­met állam képviseletében Otto Grotelwohlt, a Német Demok­ratikus Köztársaság miniszter­­elnökét és Konrad Adenauert, a Német Szövetségi Köztársa­ság kancellárját. A szovjet küldöttséget ennél a javaslat­nál az a gondolat vezérelte, hogy a kormányfők által elfo­gadott irányelvek szerint a külügyminiszterek szükség esetén tanácskozhatnak a né­met kérdésben érdekelt felek­kel. Molotov ezzel kapcsolat­ban kiemelte, hogy mind a Német Demokratikus Köztár­saság, mind a Német Szövet­ségi Köztársaság a szuverén ál­lam, amely joggal kérhet szót a német kérdés r­endezését célzó nemzetközi tanácskozá­sokon. A három nyugati külügymi­niszter elutasította a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság képviselőinek meghívásá­ra tett szovjet javaslatot. A szovjet küldöttség veze­tője kijelentette, hogy vélemé­nye szerint az elutasítás nem válik a német kérdés megtár­gyalásának és megoldásának javára. Volt idő — hangoztat­ta Molotov —, amikor a négy nagyhatalom a németek kép­viselői nélkül döntött Német­­or­szág ügyeiben. Ma azonban, amikor két szuverén állam van Németországban, ez nem méltányos eljárás, hanem ab­normális jelenség lenne. Ezután Molotov szovjet kül­ügyminiszter új javaslatot tett az európai biztonság kérdésére vonatkozólag. A szovjet küldöttség nevé­ben Molotov külügyminiszter az európai biztonsággal kap­csolatban felvetett egy további kérdést. Hangsúlyozta, hogy a négy kormányfő genfi érte­kezletén több megjegyzés hangzott el és különösen Eden angol miniszterelnök részéről merült fel konkrét formában az a szempont, hogy a Kelet és a Nyugat között ellenőr­zési övezeteket hozzanak lét­re. N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió minisztertanácsának­ elnöke mint ismeretes, he­lyeslő álláspontra , helyezke­dett Eden gondolatával kap­csolatban. A kormányfők irányelveiben is szó esett a Kelet és a Nyugat közti öve­zetek létrehozásának kérdésé­ről. A szovjet kormány —­ mondotta Molotov —, az erre vonatkozó javaslatok tanul­mányozása után arra a meg­győződésre jutott, hogy azok igen komoly figyelmet érde­melnek. A szovjet küldöttség a kormányfők irányelveinek szellemében javasolta, hogy hozzanak létre a Kelet és a Nyugat között övezeteket, ame­lyek a Német Szövetségi Köz­társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság és a­ velük szomszédos államok területén húzódnának. A szovjet küldöttség azt a reményét fejezte ki, hogy e ja­vaslat elfogadása hozzájárul majd az európai biztonság megszilárdításához és más fon­tos nemzetközi kérdések meg­oldásához. Macmillan angol külügymi­niszter kijelentette, hogy a szovjet javaslat rendkívül ér­dekes és nagy fontosságú gon­dolatot tartalmaz. Hangsúlyoz­ta, hogy a nyugati külügymi­niszterek nagy figyelemmel fogják tanulmányozni a szov­jet javaslatot. Kijelentette: már az első látásra is úgy véli, hogy a szovjet javaslat nagy lépést jelent előre. Kifejtette, a továbbiakban, hogy a nyu­gati hatalmak külügyminisz­terei szeretnék hallani a Szov­jetunió véleményét a német kérdésre vonatkozólag. Molotov szovjet külügymi­niszter megköszönte Macmil­lan elismerő szavait a szovjet javaslatról és közölte, hogy amint a külügyminiszterek genfi értekezlete dönt a biz­tonságra vonatkozó szovjet ja­vaslatról, ismerteti majd a Szovjetunió kormányának vé­leményét a német kérdésre és annak megoldására vonatko­zólag. A genfi külügyminiszteri ér­tekezlet legközelebbi ülését a megfelelő megállapodás értel­mében november 2-án tartják. Az ülésen ismét az első napi­rendi pontról, az európai biz­tonság és Németország kérdé­séről tanácskoznak.

Next