Magyar Nemzet, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

2 A szovjet küldöttség javaslata a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztéséről Génfből jelenti az MTI. A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Bri­­tannia és Franciaország kor­mányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésé­nek kérdésére vonatkozó irányelvükben kijelentették, hogy tanulmányozni kell­­azo­­kat az intézkedéseket, bele­értve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítha­tó intézkedéseket, amelyek a) a népek közötti szabad érintkezést és békés kereske­delmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönö­sen előnyös, szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék­". A négy hatalom külügymi­niszterei ennek megfelelően attól a kívánságtól vezérelve, hogy elősegítsék az államok közötti békés együttműködést, a következőkben állapodtak meg: 1. Rendszabályokat kell fo­ganatosítani a nemzetközi ke­reskedelem fejlődésének elő­mozdítására, értve ez alatt a Kelet és Nyugat közötti nem­zetközi kereskedelmet jelenleg gátló akadályok és korlátozá­sok felszámolását, továbbá a legnagyobb kedvezmény elvé­nek alkalmazását a kereske­delem és a hajózás kérdései­vel kapcsolatban. 2. A négy hatalom minden tőle telhető intézkedést meg­tesz, hogy elősegítse valameny­­nyi ország kereskedelmi ha­linak akadálytalan áthaladá­sát a nemzetközi jelentőségű tengerszorosokon és csatorná­kon, valamint a néhány állam­mal való tengeri összeköttetést jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását. 3. Intézkedéseket kell tenni a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok kiszélesí­tésére, nevezetesen az atom­­erő békés felhasználása terén (a technikában, a mezőgazda­ságban, a gyógyászatban, stb.) az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek értekezleteinek összehívása útján. A négy ha­talom képviselői megfelelő lé­péseket tesznek majd azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyek a tudomány és a tech­nika terén folytatott nemzet-­­közi együttműködés kérdései­vel foglalkoznak. Kívánatos, hogy az ezzel kapcsolatos leg­közelebbi intézkedésként 1956- ban hívjanak össze nemzetközi értekezletet az atomerőnek a gyógyászat terén történő fel­­használása kérdésében. 4. A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintéz­mények (Nemzetközi Mene­kültügyi Szervezet (IRO), UNESCO, Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO), szállítási és közlekedési szervezet, stb.) munkájában valamennyi or­szág részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván. 5. Ezután a következő to­vábbi intézkedéseket kell ten­ni, beleértve az ENSZ szervei­ben és intézményeiben foga­natosítható intézkedéseket, amelyek elősegíthetik a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megszilárdítását az ipar, mező­gazdaság, kulturális együtt­működés és utazások terén: a) kölcsönösen küldöttsége­ket kell cserélni, az ipar, a mezőgazdaság és a kereskede­lem képviselőinek kölcsönösen utazásiakat kell tenniök egy­más országaiban tapasztalat­­csere céljából és azért, hogy megismerkedjenek az illető or­szágok e téren elért eredmé­nyeivel; b) ki kell bővíteni az orszá­gok közötti kulturális kapcso­latokat abból a célból, hogy szélesebb alapon fejlődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és kibővüljön a kulturális érté­kek cseréje. Ennek érdekében kívánatos, hogy az illető or­szágok kulturális együttmű­ködési egyezményeket kösse­nek; c) ki kell bővíteni a sajtó­termékek (könyvek, folyóira­tok, újságok stb.) cseréjét a tu­dományos kutatóintézetek, könyvtárak, tudományos és kulturális egyesületek, társa­dalmi szervezetek és magán­személyek között; d) intézkedéseket kell tenni a nemzetközi utazások, vala­mint az államok közötti sport­kapcsolatok szélesebbkörű ki­­fejlesztésére; e) rendszabályokat kell fo­ganatosítani a kivándorlási és egyéb előírások terén fennálló, az előbb említett államközi kapcsolatok kibővítését meg­nehezítő mesterséges akadá­lyok kiküszöbölésére. V. Hr. Molotov nyilatkozata a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek a külügyminiszteri értekezleten való részvételéről Elnök úr. A napirend első pontjával kapcsolatban a szovjet küldött­ség szeretné kifejezésre juttat­ni véleményét a német kérdés megtárgyalásának rendjére vo­natkozólag. A szovjet küldöttség szüksé­gesnek véli, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői részt vegyenek a né­met kérdés megvitatásában. Ez annál is fontosabb, mivel egye­dül a Szovjetuniónak van köz­vetlen kapcsolata mind a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal, mind pedig a Német Szövetségi Köztársasággal. Ami Franciaországot, Angliát és az Egyesült Államokat illeti, ezeknek az országoknak csak a két ném­et állam egyikével van közvetlen kapcsolata, tehát meg vannak fosztva attól a le­hetőségtől, hogy teljes képet alkossanak maguknak mindkét német állam álláspontjáról. A kormányfők irányelvei, amelyeknek bennünket vezet­­niök kell, az általunk tárgyalt kérdéssel kapcsolatban ki­mondják, hogy a külügyminisz­terek maguk fognak rendelke­zést hozni — amennyiben kívá­natosnak látják — más érde­kelt felek részvételére vagy meghallgatására vonatkozólag. Ennek megfelelően a szovjet küldöttség javasolja, hívják meg a német nép képviselőit, hogy vegyenek részt a német kérdésről folyó tárgyalásokon. Szeretnék arra is emlékeztet­ni, hogy a kormányfők érte­kezletén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke kifejezte a szovjet kormánynak azt a határozott meggyőződését, hogy a német kérdést nem lehet megvitatni a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetsé­gi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül volt idő, amikor a négy nagyhatalom a németek rész­vétele nélkül hozott Németor­szágot érintő határozatokat. Ez érthető volt a háború utáni el­ső esztendőben. Most azonban, hogy két szuverén német állam jött létre Németország területén, ez egészen más do­log. Ilyen körülmények között rendellenes lenne határozato­kat hozni a német kérdésről képviselőinek részvétele nélkül. Ha el akarunk jutni a német kérdés megoldásához, akkor elő kell segítenünk a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság közeledését. Meggyőződés­sel ki lehet jelenteni, hogy ezt az utat választva, a puszta kí­vánságoktól és nyilatkozatoktól a gyakorlati intézkedések felé fordulnánk és megértve nem­zeti törekvéseit, lényegbevágó segítséget nyújtannáink a né­met népnek. Szeretném remélni, hogy a szovjet kormánynak ez a né­zete megfelelő támogatásra ta­lál Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügymi­niszterei részéről. Mi nem lá­tunk semmi olyan okot fenn­forogni, amely megakadályoz­hatná a német nép képviselőit, hogy részt vegyenek értekezle­tünkön a német kérdés megvi­tatásában. Itt kifejezésre jut­tathatnák nézeteiket csakúgy, mint állásfoglalásukat azokkal a javaslatokkal és tervekkel kapcsolatban, amelyek már előterjesztésre kerültek, vagy amelyeket ezután terjesztenek elő a német kérdés tárgyalása során a német probléma meg­oldását és a német egység hely­reállításának kérdését illetően. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban javasolja, hogy értekezletünk nevében küld­jünk meghívót Otto Grotewohl­­nak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke­Elnök úr! Köztünk már folyt eszme­csere az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremté­sére vonatkozó szovjet javas­latról, valamint Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megfelelő javaslatá­ról is. Ez az eszmecsere azt mutatta, hogy az értekezlet részvevői között még nincs meg a szükséges egyetértés egy olyan fontos kérdésben, mint az európai biztonság biz­tosításának problémája. Jólle­het az értekezlet minden rész­vevője kijelentette, hogy meg­egyezésen alapuló módozato­kat igyekszik találni e feladat megoldására, kiderült, hogy különbözőképpen közelítik meg e feladat megoldását. A szovjet kormány úgy véle­kedett és továbbra is az a vé­leménye, hogy az európai béke megjavításának érdekeit min­dennél jobban szolgálja egy olyan európai biztonsági rend­szer megteremtése, amelyben minden olyan európai állam részt venne, amely részt kíván venni benne, tekintet nélkül társadalmi és államrendjére és részt venne az Amerikai Egye­sült Államok is. A Szovjetunió kormányának az a meggyőző­dése, hogy a katonai csoporto­sulások fenntartása helyett ez az út, az európai államok együttes erőfeszítéseinek útja, képes biztosítani a szilárd ga­ranciákat az európai népek bé­kés fejlődésére. Bár ebben a vonatkozásban még nem jutottunk el a szük­séges megegyezéshez, a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy még nem merültek ki a lehetőségek arra, hogy értekez­letünkön pozitív eredményekre jussunk az európai biztonság kérdésében. A szovjet küldöttség javasol­ja, hogy vitassuk meg az euró­pai biztonsági szerződés meg­kötésének lehetőségét, először az érdekelt államok szőkebb körének részvételével. Ismere­tes, hogy a négy hatalom kor­mányfői által adott irányelvek utasítottak, vizsgáljunk meg különféle javaslatokat, ame­lyek az európai biztonság el­érésére irányulnak, beleértve mind az Európára, mind az­­Európa egy részére" vonatko­zó biztonsági szerződést. A szovjet kormány e kérdést fel­vetve, figyelembe veszi azokat a konstruktív javaslatokat, amelyek a négy kormányfő genfi értekezletén hangzottak el, közöttük iden úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnö­kének javaslatait. Figyelem­be vesszük a három hatalom­nak a jelenlegi értekezleten előterjesztett javaslatait is. Ami az ilyen európai bizton­sági szerződésben részt vevő államok körét illeti, javasol­juk, hogy a szerződés részve­vője a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Franciaország, Nagy- Britannia — legyen, valamint mind a Nyugateurópai Unió, mind a varsói szerződés összes többi részvevője, köztük a Né­met Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság. A szovjet kormány egyetért azzal is, hogy a szerződésben részt vehessenek más olyan európai államok is, amelyek csatlakozni óhajtanak hozzá, például Jugoszlávia, Dánia. Természetesen felmerül az a kérdés, milyen jellegű kötele­zettségeket vállalhatnának ma­gukra az európai biztonsági szerződésben részt vevő álla­mok. Véleményünk szerint ez államok fő kötelezettségei az alábbiak lennének: (a) Tartózkodnak fegyveres erőszak alkalmazásától egy­mással szemben és békés úton oldanak meg minden vitát, amely a szerződés részvevői között felmerülhet; (b) kölcsönösen segítséget — ezen belül fegyveres segítséget is — nyújtanak egymásnak ab­ban az esetben, ha a szerződés részvevőinek valamelyikét tá­madás éri Európában; (c) a szerződés részvevői ta­nácskozásokat folytatnak mind az »a«­pontban, mind a *b«­­pontban előírt kötelezettségek­kel kapcsolatban; (d) a szerződés részvevőinek külön megállapodása alapján valamilyen szervet (vagy szer­veket) alakítanak a fent em­lített tanácskozások lefolyta­tására, valamint más intézke­dések végrehajtására, amelyek szükségesnek bizonyulhatnak azzal kapcsolatban, hogy az államok teljesítik szerződéses kötel­ezet­tségeiket. A szovjet kormány, amikor ezt a javaslatot előterjeszti, magától értetődően abból in­dul ki, hogy később a fenn­álló szerződések és egyezmé­nyek (északatlanti tömb, Nyu­gateurópai Unió, varsói szer­ződés) érvényüket vesztik és az ezek alapján létesült kato­nai csoportosulások feloszla­­nak. De jelenleg az európai biztonsági szerződésről szóló mostani javaslatával kapcso­latban nem tesz javaslatot a szerződés hatályának konkrét időtartamáról és általános európai szerződéssel való fel­váltásáról. Véleményünk sze­rint megelégedhetünk azzal, hogy a szerződésben utalunk rá: addig lesz érvényben, amíg nem váltja fel az európai biz­tonságról szóló más, átfogóbb szerződés, amely előírja a je­lenleg érvényben levő szerző­dések és egyezmények eltörlé­sét. A szovjet kormány egyúttal abból indul ki, hogy a szerző­dés megkötésének nem kell érintenie tagállamainak a fennálló szerződések és egyez­mények értelmében vállalt kö­telezettségeit és ezt egyenesen ki kellene mondani a szerződés szövegében. Ugyanezt kell mondani az államoknak az egyéni és kol­lektív önvédelemre való jogá­ról, amelyet az ENSZ alapok­mányának 51. cikkelye fegy­veres támadás esetére előír Az államoknak az európai bit­kormánya a béke megerősíté­sére irányuló törekvésből át­hatva és elismerve, hogy min­den módon elő kell segíteni a nemzetközi feszültség csök­kenését és az államok közötti bizalom megteremtését, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének békeszerető céljait és el­veit követve, megállapodott ezen szerződés megkötésében. A szerződés tagállamai ün­nepélyesen kijelentik, hogy vállalják a következő kötele­zettségeket: 1. cikkely A szerződő felek kötelezik magukat, hogy nem alkalmaz­nak egymással szemben fegy­veres erőt és az egymás közötti kapcsolatokban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől és az esetleg közöttük felme­rülő vitákat békés eszközök­kel oldják meg. * 2. cikkely Ha a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás éri vala­milyen állam, vagy államcso­port részéről, a szerződés többi tagállamai haladéktalanul minden olyan segítséget, még katonai segítséget is megáll­nak az ilyen támadásnak ál­dozatul esett álla­mak vagy államoknak, amelyet a nem­zetközi béke és az európai biztonság helyreállítása és fenntartása céljából szüksé­gesnek ismernek el. 3. cikkely A szerződés tagállamai kö­telezik magukat, hogy sem­milyen ürüggyel sem adnak közvetlen vagy közvetett se­gítséget európai támadó ál­lamnak. 4. cikkely A szerződés tagállamai min­den esetben tanácskozni fog­nak egymással, ha bármelyik tagállam véleménye szerint a szerződés egy vagy több tag­államát Európában fegyveres támadás fenyegeti, hogy az ilyen veszély elhárítása céljá­ból hatékony intézkedéseket tehessenek. Haladéktalanul megtartják a szükséges tanács­kozást minden esetben, ami­kor a szerződés valamelyik tagállama ellen elkövetett tá­madás esetén a béke helyre­­állítása céljából összehangolt intézkedések foganatosítására van szükség. 5. cikkely A szerződő állatitok kölcsö­nös megegyezés alapján külön szervet (vagy szerveket) ala­tonsági szerződésben vállalt kötelezettségei nem csorbít­hatják ezt a jogot. Az európai biztonság kérdé­sének megvitatása során a Szovjetunió nemcsak saját biztonságának és nemcsak a jelen értekezleten képviselt államok biztonságának kérdé­sét veti fel. A Szovjetunió, mi­közben joggal gondot fordít saját biztonságának biztosítá­sára, ezt a kérdést azoknak az európai államoknak biztonsá­gával összefüggésben szemléli, amelyek különösen erősen szenvedtek a német agresszió­tól. Ezek az országok termé­szetesen nyugtalankodnak sa­ját biztonságuk miatt, azokkal a tervekkel kapcsolatban, ame­lyeknek alapján fel akarják támasztani a német militariz­­must és katonai csoportosulá­sokat létesítenek Nyugat-Né­­metország és később az egye­sített Németország részvételé­vel. Az európai biztonság kérdé­sét vizsgálva, óhatatlanul gon­dolnunk kell olyan államok biztonságára is, mint Lengyel­­ország, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Görögország és más európai államok, amely elmek népei annyit szenvedtek a hit­leri betörés következtében. Figyelmet érdemel az a kö­rülmény is, hogy a »Külön­­leges garanciák Németország újraegyesítésével kapcsolat­ban? című szerződéstervezet semmit sem mond arról, vajon gondoskodik-e ez a szerződés például a Németországgal ha­táros államok biztonságáról. Ezt a kérdést pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az európai biztonságról beszé­lünk. Kívánatos lenne, hogy ebben a kérdésben megkapjuk a szükséges felvilágosításokat. Az elmondottalknak megfe­lelően,­ a szovjet küldöttség az értekezlet elé terjeszti az euró­pai biztonsági szerződés terve­zetét, amely a következőkép­pen hangzik: bízanak a fent említett tanács­kozások megtartása, valamint a biztonság biztosítását szol­gáló olyan más intézkedések foganatosítása céljából, ame­lyekre az államoknak a jelen szerződésben vállalt kötele­zettségek teljesítésével kap­csolatban szükségük lehet. 6. cikkely A szerződés tagállamai meg­állapodnak, hogy a jelen szer­ződésben vállalt kötelezettsé­gek nem érintik az érvényes szerződésekben és egyezmé­nyekben vállalt kötelezettsé­geiket. 7. cikkely A jelen szerződésben az ál­lamok által vállalt kötelezett­ségek nem csorbíthatják a szerződés tagállamainak az egyéni és a kollektív önvéde­lemre való jogát, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres támadás esetére előír. 8. cikkely A szerződés ideiglenes jelle­gű és addig lesz hatályban, amíg nem váltja fel másik, olyan átfogóbb európai bizton­sági szerződés, amely az ér­vényes szerződéseket és egyez­ményeket felváltja.­ A szovjet küldöttség egyút­tal szeretne felvetni még egy kérdést, amely közvetlenül összefügg az európai bizton­ság szavatolásának feladatá­val. Ismeretes, hogy a négy ha­talom kormányfői genfi érte­kezletén olyan elgondolások hangzottak el, többek között Eden úr, Nagy-Britannia miniszterelnöke részéről, hogy célszerű Európában létrehozni a fegyverzet korlátozásának és felügyeletének külön övezetét. Az is ismeretes, hogy N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke kedvezően fogadta az Eden úr által kifejtett elképzeléseket. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a kormányfők irányelvei is megemlítik »olyan övezet létesítését Ke­let és Nyugat között, ahol a fegyveres erők elhelyezése kölcsönös megegyezésnek lesz alávetve". Ez a formula, amely szerint »a Kelet és a Nyugat között övezetet létesítenek", megfe­lelt Edén javaslatának. Ha azonban arról beszélünk, hogy övezetet teremtenek »a Kelet és a Nyugat között", akkor vi­lágos, hogy azt kell szem előtt tartani, hogy a Kelet és a Nyugat közötti vonal ott van, ahol való­ban van. Ezzel szem­ben a három miniszter terve­zetében egészen mást olvasha­tunk erről az övezetről. Ebben a tervezetben olyan övezetről van szó, aurrig­a:az újra egye­sített Németország és a kelet­európai országok közötti de­markációs vonal két oldalán terül elő. Ez a javaslat nem felel meg a kormányfők ré­széről­­a Kelet és Nyugat kö­zötti­ övezetre vonatkozólag adott irányelveknek és nem felel meg a mindenki által közismert reális tényeknek. Teljesen világos, hogy ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A szovjet kormány figyel­­­­mesen tanulmányozta az öve­zetre vonatkozó összes javas­latokat és elgondolásokat és arra a kövekeztetésre jutott, hogy ez a kérdés komoly fi­gyelmet érdemel és meg kell kísérelnünk összeegyeztetni álláspontunkat ebben a kér­désben, annál is inkább, mert álláspontunk egész sor pont­­ban sokban megegyezik. Attól az óhajtól vezettetve, hogy közeledjünk Edén úr ja­vaslatához, mi, a négy kor­mányfő irányelveinek megfe­lelően, javasoljuk, egyezzünk meg a következőkben: 1. A fegyverzet korlátozá­sának és ellenőrzésének öve­zete Európában a Német Szö­vetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a velük szomszédos államok, vagy ezek közül néhánynak a területét foglalja magában. 2. Az övezet kérdésére vo­natkozó egyezményben elő kell írni az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország ama fegyve­res erőinek felső határát, amelyek az ebben az övezet­ben elterülő államok területén állomásoznak. E csapatok létszámának kérdését kiegészí­tően kell megvizsgálni. 3. A fegyveres erők korlá­tozására és ellenőrzésére vo­natkozó kötelezettségekhez, amelyeket az államok megfe­lelő egyezmény alapján vál­lalnak, ezeknek az államok­nak hozzá kell járulniuk és ezek az államok e kérdésben szabadon, szuverén jogaiknak megfelelően határozhatnak. 4. A fegyverzet csökkentésé­re vonatkozó kötelezettségek végrehajtása érdekében az övezetbe tartozó területeken együttes ellenőrzést kell léte­síteni a szerződésben részt­ vevő államok fegyveres erői és fegyverzete fölött. Ha megegyezés jönne létre közöttünk ebben a kérdésben, a továbbiakban pedig meg­egyezés jönne létre a többi érdekelt állammal is, ez nagy jelentőséggel bírna a béke megszilárdítása szempontjá­ból és elősegítené az európai feszültség csökkentését. Ugyan­akkor egy ilyen megegyezés megkönnyítené a leszerelés kérdésének megoldását is, mert Európa egy meghatáro­zott területének példája nyo­mán bebizonyosodna, hogy megvan a lehetőség azoknak a leszerelési intézkedéseknek alkalmazására, amelyeket ké­sőbb nagyobb arányokban le­hetne megvalósítani. A szovjet küldöttség azt a reményét fejezi ki, hogy a szovjet kormánynak ezek a javaslatai, amelyeket —­ mint már rámutattunk —, a jelen értekezlet többi részvevői által előterjesztett megfelelő javas­latok figyelembevételével ké­szített el, megfelelő alapul szolgálnak álláspontunk köze­ledéséhez és elősegítik a szük­séges megegyezést a négy ha­talom között az európai biz­tonság biztosításának fontos kérdésében. Molotov nyilatkozata az európai biztonság kérdéséről Az európai biztonsági szerződés tervezete Haoszlfcsnet nek és Konrad Adenauernek, a Német Szövetségi Köztársa­ság szövetségi kancellárjának, hogy utazzanak Genfbe szemé­lyesen, vagy küldjék el kép­viselőiket a német kérdés meg­vitatásában való részvétel cél­jából. Kedd, 1955. november 1. Szakadár szakszervezetet alapítottak nyugat-német kereszténydemokrata képviselők Essen­ből jelenti az ADN: Winkelheid, Even és Voss ke­resztény­demokrata képviselők vasárnap Essenben sárga szak­szervezetet alapítottak "­német keresztény szakszervezeti moz­galom" elnevezéssel. A szaka­­dár szakszervezet 12 tagú ve­zetőségének elnökévé Evon ke­resztény­demokrata parlamenti képviselőt, alelnökévé Erich Königet választották. A szer­­vezet ügyvezető elnöke Voss keresztény­demokrata képvi­selő lett. A Mint az Associated Press jelentette, Armas guatemalai elnök vasárnap hivatalos láto­gatásra az Egyesült Államok­ba utazott. (Külpolitikai híranyagunk folytatása a 4. oldalon.)

Next