Magyar Nemzet, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-01 / 282. szám

% megoldására készül. A máso­dik ötéves terv hatalmas esz­köze lesz a magyar nép anyagi és kulturális jóléte további fel­lendítésének, új nagy lépés előre a szocializmus építésé­ben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a magyar nép a második ötéves terv feladatait is sikerrel fogja megoldani, hiszen a magyar nép élén olyan harcokban edzett mar­xista-leninista párt áll, mint a Magyar Dolgozók Pártja. (Nagy taps és ütemes felkiál­tások: Éljen a párt!) Csakis a népi hatalomnak, a Magyar Dolgozók Pártja és Központi Vezetősége bölcs irányításának köszönhető, hogy szabadon, akadálytalanul kibontakozha­tott a magyar nép cselekvő ereje, alkotó energiája. (Taps.) — Magyarországi tartózko­dásunk alatt saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy a magyar nép egyre szorosab­ban tömörül a Magyar Dolgo­zók Pártja és a népi kormány köré. Ez a legfőbb elismerése azoknak a történelmi érde­meknek, amelyeket a párt és a kormány a magyar nép szol­gálatában szerzett. Mindenütt látszik az a figyelem, amely­­lyel a Magyar Dolgozók Pártja és a népi kormány gondosko­dik az ország felvirágoztatásá­ról, a nép jólétéről. A Magyar Dolgozók Pártjának és a párt harci vezérkarának, a Köz­ponti Vezetőségnek bölcs irá­nyításával a magyar nép biz­tosan halad győzelemről győ­zelemre és megvalósítja leg­szebb álmát: felépíti a szocia­lizmust a Magyar Népköztár­saságban. (Taps.) — Kedves barátaim! Az al­kotó munka és a békére való törekvés szorosan egybefűzi népeinket. A szovjet nép fej­lődésének egész, dicsőséges út­ja nem más, mint a békéért, hazájának szabadságáért és függetlenségéért folytatott harc. A szovjet népnek eltö­kélt szándéka, hogy ma is és a jövőben is tántorít­hatatlanul halad tovább ezen az úton. A béke ügye a népek kezébe van letéve — örömmel tölt el bennün­ket az a tudat, hogy ezen az úton Velünk együtt halad a Magyar Népköztár­saság s­za­­badságszerető és tehetséges népe, a mi hű barátunk és har­cos társunk a béke ügyéért folytatott igazságos és nemes hacunkban. (Taps.) — A béke védelmezőinek so­raiban velünk együtt halad a szabad Kína nagy népe. Ve­lünk vannak a többi népi de­­motoratokius államok népei és ez a 900 milliós sereg ma olyan erő, amelyet nem tudnak megtörni a háborús uszítok. (Nagy taps.) . — A béke ügye a népek ke­zébe van letéve, tehát megbíz­ható kezekben van. Erősödjék és virágozzék a népek közötti barátság! (Nagy taps.) — Kedves Barátaim! Mind­annyian sajnáljuk, hogy ma­gyarországi tartózkodásunk vé­géhez közeledik. El fogjuk mondani a szovjet emberek­nek, milyen őszinte testvéri barátságot érez a magyar nép a mi országunk népei iránt. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének nevében még egyszer megköszönöm önöknek a meleg, szívélyes fogadtatást, az önök szeretetét és barátsá­gát. Olyan forrón és őszintén, ahogyan csak igazi barátok te­hetik, kívánunk önöknek to­vábbi sok sikert munkájuk­ban. — Éljen a Magyar Népköz­­társaság és gyönyörű fővárosa, Budapest! (Taps.) — Dicsőség a Magyar Dol­gozók Pártjának, a magyar nép győzelmei szervezőjének és lel­kesítőjének! (Szűnni nem aka­ró lelkes, ütemes taps és fel­kiáltások: Hurrá! Éljen a párt! Ütemes taps és felkiáltások: Éljen Rákosi! Hosszantartó üte­mes taps és felkiáltások: Él­jen a szovjet küldöttség!) — Éljen a magyar népi kor­mány! (Lelkes taps.) — Éljen a testvéri magyar nép! (Taps.) — Örökké éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan testvéri ba­rátsága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! — Tartós békét akarunk! — Hur­rá!) — Úgy gondolom, hogy a szovjet delegáció nemcsak Bu­dapest dolgozóinak ezen az izzó szeretetet sugárzó, lelkes nagygyűlésén, hanem ezernyi más jelből is érezte és meg­győződött arról, milyen kitép­­hetetlenül mélyen él a magyar nép, a magyar munkások, dolgozó parasztok, értelmisé­giek szívében a hála, a szere­tet és az örök barátság felsza­badítónk, a testvéri Szovjet­unió népei iránt. (Hosszantartó taps.) A Szovjetunió küldöttei meggyőződhettek sikereinkről, eredményeinkről, nehézsé­geinkről és arról, hogy munkásosztályunk, parasztsá­gunk, egész dolgozó népünk a Magyar Dolgozók Pártja veze­tése alatt hogyan oldja meg feladatait. Büszkén számol­tunk be szovjet elvtársainknak eredményeinkről, sikereinkről. Büszkék vagyunk arra, hogy élni tudtunk a Szovjetunió ál­tal nyújtott szabadsággal, hogy nagyszerű munkásosztá­lyunk, dolgos parasztságunk, kiváló értelmiségünk, pártunk vezetésével egy évtized alatt óriási előrehaladást tett, s minden nehézségünk és hibánk ellenére sikeresen oldjuk meg a szocializmus építésében előt­tünk álló feladatokat. (Taps.) — De nemcsak eredmé­nyeinkről beszéltünk, nem tit­koltuk hibáinkat sem. Nyíltan megmondottuk, hogy sike­reink, eredményeink közben hibákat is követtünk el. Külö­nösen nagy károkat okozott pártunknak, országunknak, népünknek a jobboldali oppor­tunista elhajlás. De azt is el­mondottuk és erről is meggyő­ződhettek a szovjet elvtársak, hogy a magyar dolgozó nép pártunk vezetésével sikeresen látott hozzá a hibák, a károk megszüntetéséhez,­­ a Köz­ponti Vezetőség márciusi, va­lamint mostani, novemberi ülésének határozataiban meg­szabott feladatok megoldásá­hoz. S e téren már komoly kezdeti eredményeket értünk el.­­ Számunkra rendkívül nagy segítséget jelent a Szov­jetunió léte és vezető pártjá­nak, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának kimeríthetetlen gazdag tapasztalata, amelyet a felszabadulás óta fáradhatatla­nul átad nekünk — folytatta Kovács István. — Most is ko­moly támogatást jelent szere­tett, kedves vendégeink, drága szovjet barátaink ittléte. Meg­jegyzéseikkel, tanácsaikkal hozzájárultak, hogy még na­gyobb lendülettel, még nagyobb odaadással, még gyorsabban oldjuk meg az előttünk álló fel­adatokat. S ez a feladat nem kevés. A második ötéves terv megkezdésének küszöbén ál­lunk. Nincs kétségünk az iránt, hogy feladatainkat győzel­meink szervezője, pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és egységes, harcban összeforrott Központi Vezetőségének irá­nyítása alatt eredményesen meg is oldjuk. (Nagy taps.) — Kérjük az elvtársakat, ha visszatérnek hazájukba, tol­mácsolják a kommunizmust építő hős szovjet népnek a ma­gyar nép, a magyar kommu­nisták lelkes, testvéri üdvöz­letét. Mondják meg nekik, hogy az egész magyar nép, s ezen belül gyönyörű főváro­sunk, Budapest dolgozói, köz­tük 335 000 budapesti kommu­nista, jó egészséget, sok sikert kíván a szovjet népnek a kommunizmus építésében. (Nagy taps.) — Éljen a kommunizmust építő nagy szovjet nép! Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép özön, testvéri ba­rátsága! Éljen példaképünk, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és annak központi bizottsá­ga! (Hosszantartó, lelkes taps, mindenki feláll.) A lelkeshangú nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Kovács István beszéde Komáromi Lajos felszólalása Ezután Komáromi Lajos, a Klement Gottwald Villamos­­sági Gyár sztahanovistája, a szocialista munka hőse kö­szöntötte a budapesti dolgozók nevében a Szovjetunió Legfel­ső Tan­ácsa küldöttségét. — Kimondhatatlan öröm számunkra — mondotta a töb­bi között —, hogy önök, a nagy szovjet nép képviselői, el­jöttek hazánkba. Látogatásuk újabb bizonyítéka annak a testvéri segítségnek és őszinte barátságnak, amelyben a Szov­jetunió népünket részesíti. — Számunkra felemelő ér­zés az, hogy a kis magyar né­pet, amely történetében annyi­szor volt játékszere a földes­úri és tőkés nagyhatalmaknak — most a világ leghaladottabb népének, a szocialista Szovjet­unió népeinek szeretete övezi. Az ilyen baráti segítség és kapcsolat új a népek történe­tében. Alapja a proletárinter­nacionalizmus, a kölcsönös megbecsülés és tisztelet egy­más iránt. Ezért őszinte, meg­bonthatatlan a szeretet és a barátság népeink között. — Az az út, amelyen járunk, a szocializmus útja, a még szebb és még gazdagabb élet felé vezet. De az új társada­lom felépítése együtt jár a ne­hézségeink elleni harccal is. Egyre sikeresebben hárítjuk el útunkból ellenségeinket és mindazokat, akik gátolják elő­rehaladásunkat. A mi utunk soha többé nem vezet már visszafelé, a mi útünk csak előre vezet! (Nagy taps.) — Valamennyiünk nevében ígéretet tehetek arra, hogy a szovjet nép minden időben, minden körülmények között — napsütésben és viharban — bizton számíthat a magyar nép, a főváros dolgozóira. Az elv­­társak most búcsúznak tőlünk, néhány nap múlva visszatér­nek hazájukba. Arra kérjük, vigyék hírül barátságunkat, szeretetünket és ragaszkodá­sunkat a nagy Szovjetunió né­peihez, mondják el, hogy a szovjet nép példája nyomán lelkesen és szorgalmasan mun­kálkodunk a szocializmus fel­építésén. Mondják el, hogy a magyar nép híven követi a Szovjetuniót és mindig ott lesz, ahol a béke ügyéért harcolni és cselekedni kell. Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatat­lan, örök, testvéri barátsága! (Hosszantartó, nagy taps.) Ezután a nagygyűlés részve­vőinek lelkes tapsa közben Budapest Főváros Tanácsa ne­vében Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke, Budapest dolgozói nevében Picker Ignác Kossuth-díjas gyalus, a szocialista munka hőse és a budapesti dolgozók képviselői ajándékot nyújtot­tak át a szovjet­ küldöttségnek. A szovjet küldöttség nevében P. G. Moszkarov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja köz­ponti revíziós bizottságának elnöke szívélyes szavakkal mondott köszönetet az aján­dékokért. Befejezésül Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mondott beszédet. _ Magyar Lent. Csütörtök, 1955. december 1. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatásai A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldöttei: A. Sz. Boriszenko, J. P. Goncsarova, G. D. Dzsavahisvili, P. P. Jer­­makov, A. P. Zsuravljov, P. G. Moszkatov, A. A. Mariszep, N. I. Szmirnov és V. N. Tyitov szerdán délelőtt látogatást tet­teik a Budapesti Gépállomáson, majd a­ Rákoscsabai Micsurin Termelőszövetkezetet keres­ték fel. L. Sz. Matvejeva, a podol­­szki középiskola tanárnője szerdán délelőtt a Kilián György utcai iskolába látoga­tott el, ahol rész­t vett több órán s hosszasan elbeszélgetett az iskola nevelőivel. G. V. Jenyutyin és Z. Sz. Omarova szerdán Dorogra lá­togatott, ahol a szénbányákat tekintette meg. (MTI)­­ Kazinczy Ferenc eddig is­meretlen leveleinek kiadására készül az Akadémiai Könyv­kiadó. A kiadvány teljessége érdekében felkérnek minden­kit, akinek akár eredeti, akár másolatban meglevő, Ka­zinczy által írt, vagy hozzá intézett levél hollétéről tudo­mása van, értesítse az Orszá­gos Széchényi Könyvtár kéz­irattárát, Budapest, Vill., Mú­zeum körút 14—16. — Érdekes kiállítást rendez­nek dec. 11-én Vácbortyán községben. A kiállításon be­mutatják az elmúlt 100 év helyi szokásait és népvisele­teit. A törhetetlen csapágy nyomában A csecsemő kezében a baba­csörgő — kivált ha a kis em­berke jókedvű — alapos meg­próbáltatásnak van kitéve. Hátha még haragszik! Ám a műanyag állja a megpróbálta­tást s nemcsak ilyen — mű­szaki nyelven szólva — igény­­bevételnek lehet kitenni. A műanyag akkor is helytáll, ha hengerművek hengerei mérik rá sokezer­ tonnás ütéseiket. Ilyen szélsőséges hasonlatra gondolunk, miközben Bara­nyai Imre, a Kábel- és Mű­anyaggyár igazgatója sorra mutogatja a hatalmas gépe­ket. Az egyik gépen melegen sajtolják a termoszüvegek ba­kelit fedelének tízezreit, a má­sikon — ezt fröccsentőgépnek nevezik — százezrével készül az ízléses kivitelű fésű. Odább látni éppen a babacsörgő ké­szítési módját, a játékok gyár­tását. Az egyik füstölgő présször­nyeteg előtt megállunk. — Itt készül a hengerművek részére a »csörgő« — mondja kedélyesen az igazgató. — Ezek műanyag-csapágyak. A hengerdében az úgynevezett előnyújtó kettős duósoron 450 műszakot is kibírnak, míg a bronzcsapágyak 54 műszak után már tönkremennek. Te­hát a műanyag-csapágy csak­nem tízszer tartósabb a drága ötvözött bronzcsapágynál. S ez már az új technika megvaló­sításáért vívott küzdelmünk terméke. Breuer Hugó, a gyár technikusa módosította a mű­­anyagcsapágy-gyártás eddigi gyakorlatát. Régebben bakelit­­lákkal átitatott textilanyag­­hulladékból készítettük a csapágyakat. Most egy darab­ban itatjuk át a textilréteget lakkal és ezeket préseljük csapágyakká. Igaz, hogy ez a mód 30 százalékkal drágább, viszont a műanyag csapágy, élettartama megsokszorozódik. A műszaki könyvek barátja Breuer Hugó, az idős tech­nikus a műanyaggyártás s a műszaki könyvek szerelmese a legszívesebben világgá kiál­taná, hogy »milyen nagyszerű dolog is az a műanyag. Újságot vesz elő, piros tin­tával aláhúzott sorokra mutat: »A vegyipar fejlesztésének köz­ponti célkitűzése: a korszerű műanyagipar megteremtése«. A Központi Vezetőség novem­beri határozatában megjelölt mondat ez. — Tudja, mit jelent nép­gazdaságunknak a műanyag­kultúra megteremtése? — Vá­laszt sem várva, folytatja. — Sok millió deviza-forintot! Mű­anyaggal helyettesíthetünk bronzot, alumíniumot, rezet, cinket és más drága importált színesfémet. Az újítás után érdeklődöm. — 1952-ben született. El­mondom, miként jöttem rá a műanyag csapágy-készítés legújabb módszerére. Az újító, ugyebár a műszaki könyvek baráb­ja. Számos könyvet tanul­mányoztam át, amíg az újítás létrejött. Íme a könyvek: Olvasom az elejét: D. M. Hall »Nem fémes csapágyak­, V. K. Petricsenko: »Csúszó csapágyak?­ — szintén szovjet szerző műve. Ezután követke­zik egy német és egy angol könyv: Hans Luft »Maschinen­­elemente« című tankönyve és D. Worburian Brown írása: ♦Kézikönyv műanyagokkal fog­lalkozó mérnökök részére« ... Már egész könyvhegy sorako­zik előttem. Az újító technológus most leveleket szed elő. Ezekből ki­derül, hogy a műanyag csa­págyakat már nemcsak hen­­gerdékben, hanem bányákban is használják. A tatabányaiak grafikonon mutatták ki, hogy a műanyagból készült csapágy nagyszerűen megfelel a bánya­­csilléknél, ahol ezeket golyós, vagy más csapágyrendszereik helyett lehet alkalmazni. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zóinak levele tanúsítja, hogy ezideig egyetlen műanyagból készült csapágy sem okozott csalódást. Hasonlóan nyilatkoz­nak a Táncsics Bőrgyár, s a Rákosi Művek Acélművének dolgozói 16. Ismét járjuk az üzemeket. Hosszú az út a tekercselő üze­mig, s kísérőm odáig átképez műanyag szakértővé. Elmond­ja, hogy a műanyag csapágya­kat kétféleképpen készítik: vagy az imént látott préselési módszerrel, vagy tekercselő el­járással. Az utóbbinál magra tekercselik fel a műanyagot, majd a kapott hengereket ke­mencében melegítik (sütik). Kihűlés után darabolják és a szükséges méretekre esztergál­ják. Korlátlan lehetőségek A tekercselő üzemben megál­lunk egy gép előtti Ez az! Riadtan nézek a szemmel lát­­hatóan gép-matuzsálemre. — Megvan ez már száz éves is, az is lehet, hogy több — jegyzi meg Breuer Hugó. — Ez itt a hiba. A Klement Gott­­wald Villamossági Gyárban több új tekercselőgép van, egyet nekünk is adhatnának, vagy valahol legyárthatnának részünkre ilyen gépet. Persze, azért ezzel is lehet dolgozni! A hangján érzem, hogy nem annyira engem, mint inkább saját magát akarja megnyug­tatni. S most már a műanyag csapágygyártás jövőjére is ki­váncsi vagyok. Ezzel is­mét az igazgatóhoz kell fordulni. — Gyárunkban korszerű kutató laboratórium működik — mondja Baranyai igazgató. — Igen gondos kísérletekkel alakítjuk ki az új gyártási módszereket. Kutatjuk, mi­ként lehet importanyagokat hazai műanyagokkal helyette­síteni. A textilipar részére pél­dául 100 000 műanyag csévét készítünk. A csévéket ezelőtt import faanyagból gyártották. A PVC szélesebb körű felhasz­nálásán is dolgozunk. A máso­dik ötéves tervben felépülő Tiszavidéki Vegyiművek ne­künk is rengeteg alapanyagot fog juttatni. Mi lesz 1956-ban ? 1956-ban megkezdik a gyár specializálását, főleg az elekt­romos-, műszeripar- és a hír­adástechnika részére fog­dol­A közelmúltban háromheti angliai és részben franciaor­szági tartózkodás után haza­érkezett magyar tudósküldött­­ség az MTESZ székházában a sajtó képviselői előtt beszá­molt külföldi tapasztalataik­ról. A magyar tudósküldöttség tagjai, Szádeczky-Kardoss Ele­mér akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas, Straub F. Brú­nó Kossuth-díjas akadémikus, dr. Gömöri Pál, az Akadémia levelező tagja, Bodó Zalán tu­dományos kutató, Faragó Pé­ter egyetemi docens, Lengyel Sándor egyetemi docens, dr. Polinszky Károly, a veszprémi Vegyipari Egyetem dékánja elmondották, hogy az angol tudósok szívélyesen fogadták őket. A küldöttség tagjai Lon­donban, Cambrid­ge- ben, Ox­­fordban, Birminghamben és máshol tanulmányozták szak­területeik problémáit. A ma­gyar tudósok többi között örömmel állapították meg: a magyar belgyógyászat nívója nem marad el az angol belgyó­gyászat színvonalától. Egyes tudományos területe­ken, mint például a geokémia terén, Szádeczky-Kardoss Ele­mér akadémikus szavai sze­rint, a mi elméleti felkészült­ségünk alaposabb. Angliában a kórházak a radioaktív-izotóp berendezések terén igen egy­szerű megoldáshoz folyamod­tak. A birminghami baleseti kórházban például minden különösebb berendezés nélkül az egyik laboratórium sarká­ban dolgoznak az izotópokkal. Lengyel Sándor egyetemi docens elmondotta, hogy szá­mos angol tudós fejezte ki azt a kívánságát: szeretne elláto­gatni Magyarországra, még kö­zelebbről megismerkedni a magyar tudósok munkájával. — Úgy tapasztaltuk — mon­dotta —, hogy az angol tudó­sok ismerik és elismerik a ma­gyar tudományos eredménye­ket. A küldöttség tagjai elmon­dották, hogy a hazánkban is járt világhírű J. D. Bernal professzor intézetében munka­társaival jelenleg úgynevezett tolmácsgép szerkesztésén dol­gozik és már olyan gépet is hozni. Jövőre például a Kiss szivattyúgyár a szivattyúk for­górészeit öntöttvas helyett már műanyagból készíti. Szinte korlátlan lehetőségek állnak előttünk a műanyag felhaszná­lásánál: 1956-ban a kisméretű műanyag csapágyból is több mint 100 000-et gyártatunk. Hajdanában, ha azt hallottuk, ♦műanyag"', rögtön a papírtal­pú bakancsokra és hasonló „jó« pótanyagokra gondoltunk. Ma már meg kell értenie minden­kinek: a műanyag nem azonos a pótanyaggal. A műanyag az esetek többségében kedvezőbb fizikai tulajdonságokkal ren­delkezik, mint a természetes anyag. Ho­l találni például olyan gyapjú-, vagy lenszála­t, amelyből a miliméter vastag fonal kibírna 20 kilogramm súlyt? A perion-szál bírja! A fiatal igazgatóból sugár­­zik a bizakodás, a tetterő. Jog­gal büszke rá, hogy gyára ez évi tervét előreláthatóan de­cember 22. helyett december 15-re befejezi. Amint azon­ban kiderül, a Kábel- és Mű­anyaggyárban sincs öröm üröm nélkül! A Kőbányai Mű­anyaggyár felületes munkája különösen sok gondot okoz, gyenge a présporok minősége. A szállított áru 30 százalékát rendszerint vissza kell utasíta­ni. És szerszámokra is szükség van. A Lenin Kohászati Művek még a májusi szerszámadól rendelést sem igazolta vissza ,­ pedig részükre is gyártanak műanyag csapágyakat. * A műanyag-fronton teljes erővel megindult a »támadás«. A győzelem minden harcnál a küzdők erkölcsi erőin, állhata­tosságán és anyagi eszközein múlik. A Kábel- és Műanyag­gyár igen nagy anyagi erőt mozgat és munkásai, mérnökei, műszaki vezetők rendelkeznek mindazzal a képességgel, ami nagyszerű harcuk megvívásá­hoz szükséges. Tokár Péter előállított, amely kínai szöve­get is tud angolra fordítani. A birminghami egyetemen olyan olvasógép-konstrukciót láttak, amely azt a feladatot oldja meg, hogy a gépbehelye­zett szöveget vakok részére különböző készülékek segítsé­gével hallhatóan olvassa. Faragó Péter egyetemi doc­cens, a fizikai tudományok kandidátusa elmondotta, hogy Angliában 12 intézetben járt és módja volt Franciaország­ban is öt intézetet megtekin­teni.­­ Mind Angliában, mind Franciaországban — mondotta Faragó docens — az volt a cél, hogy a kutatóintézetekben ta­nulmányozzuk az elektron­fizikai és az atommag-fizikai kutatási módszereket. Láttuk, hogy az angolok inkább a kí­sérleti fizikához, mint az elmé­leti fizikához vonzódnak. A birminghami egyetemen pél­dául azt tapasztaltuk, hogy a vizsgák anyaga nem azonos az előadások anyagával, s ebből következik, hogy a hallgatók­nak nagy tudományos irodal­mat kell feldolgozniuk. Az Angliából hazatért ma­gyar tudósok megemlítették, hogy az angol tudósok között nem találtak olyanra, aki ne ismerte volna Bartók nevét és muzsikáját. A magyar sportról is, főleg a labdarúgásról olyan tájékozottsággal beszélnek, mintha csak a saját csapataik­ról lenne szó. Straub F. Brúnó akadémikus elmondta, hogy Bernal pro­fesszortól nem egyszer hallot­ta azt a kijelentést: nagyon so­kat tanultak már eddig is a magyar tudósoktól. A kiváló angol tudós szavait nem a kö­telező udvariasság diktálta, hanem a meggyőződés, mint ahogy mi is kijelenthetjük, hogy útunkról tudományos is­meretekben gazdagabban, a kutatási módszereket illetően szélesebb tájékozódottsággal tértünk vissza hazánkba. A küldöttség valamennyi tagja beszámolt arról a megfigyelésé­ről, hogy az angol tudósok kö­zött világnézeti különbség nél­kül igen sok híve van annak az elgondolásnak, hogy a tudó­sok között az egész világon in­tenzív kapcsolatokat hozzanak létre. Angliai tapasztalatairól számolt be a hazatért magyar tudósküldöttség

Next