Magyar Nemzet, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-01 / 282. szám

Csütörtök, 1955. december 11 __magyar A francia minisztertanács szerdán este elhatározta a nemzetgyűlés feloszlatását A külpolitikai helyzet­ ­ AZ ÚJ ENSZ-TAGOK FELVÉTELÉNEK KÉRDÉSE az utóbbi napokban ismét élénken foglalkoztatja a világsajtót. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban két cikkre hívjuk fel olvasóink fi­gyelmét. Az egyik: Megfigyelő cikke a Pravdában, a másik: Walter Lippmann cikke a New York Herald Tribüne-ban. A Pravda cikkírója hangsúlyozza: az a kanadai javaslat, hogy a felvételét kérő 18 államot egyszerre vegyék fel az ENSZ- be, reális alapot teremt a kérdés megoldásához s a javaslatot az ENSZ tagjainak többsége támogatja, köztük a Szovjetunió is. Ugyanekkor azonban egyes ENSZ-tagok, mindenekelőtt az Egyesült Államok, az ENSZ alapokmányával ellentétben el­lenzik olyan országok felvételét, amelyeknek politikai és tár­sadalmi rendszere nincs ínyükre. Teljesen tarthatatlan az az álláspont, amit a Mongol Népköztársasággal szemben foglal­nak el az amerikaiak, mert hiszen a Mongol Népköztársaság megfelel az ENSZ-tagság valamennyi követelményének. Ez a fiatal állam nagy eredményeket ért el a fejlődésben és sok európai és ázsiai állammal vannak diplomáciai kapcsolatai, köztük két nagyhatalommal, a Szovjetunióval és a Kínai Nép­­köztársasággal. A Pravda cikkírója rámutat arra is, hogy a Mongol Népköztársaság felvétele ellen felhozott amerikai úgy­nevezett "jogi érvek" a legtöbb nyugati megfigyelőt sem elé­gítik ki és nem tekintik egyébnek üres kifogásnál. Ennek elle­nére az amerikaiak az ENSZ kulisszái mögött erős nyomást fejtenek ki a küldöttségeik körében, hogy meghiúsítsák a Mon­gol Népköztársaság felvételét.­­Ez azt jelenti — írja a Meg­figyelő —, hogy az Egyesült Államok presztizs-okokból a tizen­nyolc ország felvételének meghiúsítását, mint nemtelen fel­adatot, másokkal próbál elvégeztetni." Az ilyen presztizs-okokból folytatott manőverek azonban a legtöbb esetben visszafelé szoktak elsülni. Igen jellemző, hogy Walter Lippmann a New York Herald Tribune-ban az új ENSZ-tagok felvételének kérdésében elfoglalt amerikai állás­pontot bírálva, éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az ame­rikaiak magatartása ►►példa arra, hogyan lehet elveszíteni a presztízst, a befolyást, hogyan lehet úgy eljárni, hogy orszá­gunk ostobának tűnjék, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a vezető emberek nem gondolják át, mit cselekszenek­. Lipp­mann kifejti, hogy ha az Egyesült Államok a Mongol Népköz­­társasággal szemben tanúsított magatartásával meghiúsítja a tizennyolc ország egyidejű felvételéről szóló javaslat elfogadá­sát, akkor ►►nemcsak a tizennyolc kérelmező ország fog ben­nünket szidni, minthogy ilyenformán nem vehetik fel őket, hanem az ENSZ-nek csaknem mind a hatvan tagja, amely va­lamennyi kérelmező egyidejű felvételét kívánja­. Lippmann szerint az Egyesült Államok azért került ebbe a helyzetbe, mert ►►Dulles és I­odge nem vett magának annyi fáradságot, hogy végiggondolja mit tesz*. Befejezésül azt írja, hogy Ka­nada javaslata megmutatja az Egyesült Államok számára a­z►legkevésbé nehéz* kivezető utat, mert lehetővé teszi, hogy minden megkülönböztetés nélkül egyszerre szavazzanak vala­mennyi országra.­­ A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS FELOSZLATÁSÁT HA­­­A­TÁROZTA EL szerda este a francia minisztertanács, amely az utóbbi két napon több ízben ülésezett. Az MRP-párti és független lapok többsége a Ház fel­oszlatása mellett volt, az Express — Mendes-France lapja —, valamint az egyes radikális és független köröket képviselő Aurore, élesen ellene foglalt állást. A Parisien Liberé szerint a házfeloszlatás megtakarítja az országnak a választásokat megelőző több hónapi anarchiát és demagógiát. A Figaro sze­rint megnyílt végre az út a házfeloszlatás előtt, amit a nemzet­­gyűlés négy hét óta követel. Az Humanité-ben Étienne Fajon foglalkozik a kérdéssel és hangsúlyozza, hogy a kommunista párt, amely számos kérdésben azonos álláspontot foglal el a szocialistákkal, kész megegyezni a szocialista párttal, hogy a nép akaratának megfelelő politikát folytasson , kész meg­egyezni mindazokkal a pártcsoportokkal, amelyek támogatják ezt a politikát. ►►Ideje, hogy véget vessünk a reakciós többség uralmának — írja Fajon —, amely listakapcsolások csalásából jött létre, s olyan nemzetgyűlést válasszunk, amelyen belül minden pártnak a választók számának megfelelő képviselete lesz." Az Humanité rámutat arra, hogy a Ház feloszlatása ese­tén azonnal felmerülne a választások kérdése s ebben az eset­ben — miután a választásokat legkésőbb egy hónapon belül kell megtartani — a választások módszere az 1951. évi lenne, tehát megyei arányos választás, listakapcsolásokkal. Ebben az esetben — mint Thorez mondotta — a kommunisták mindent megtesznek majd, hogy »a listakapcsolások szörnyűséges rend­szerét a reakció ellen fordítsák". A szocialisták és a kommu­nisták húsz megyében együttesen többségben vannak, de mint az Humanité hangsúlyozza, lehetővé válna más köztársaságiak­kal is az összefogás olyan harcos szövetségben, amely sikert biztosíthat a választókerületek többségében.­­ A NYUGATNÉMET KORMÁNYKOALÍCIÓ VÁLSÁGA is tovább mélyül. Nem sikerült Adenauernak az a manő­vere, hogy a Szabad Demokrata Párt belső ellenzékének segít­ségével visszavonulásra kényszerítse Dehlert. Ismeretes, hogy Adenauert Dehlernek az a követelése bőszítette fel, hogy Nyu­­gat-Németország az újraegyesítés érdekében módosítsa a pári­zsi szerződéseket és kezdjen közvetlen megbeszéléseket a Szov­jetunióval. A Szabad Demokrata Párt országos vezetősége ál­lást foglalt Dehler mellett és jóváhagyta Adenauer külpoliti­kája felett gyakorolt bírálatát. A Neues Deutschland a bonni válsággal kapcsolatban rámutat arra, hogy ►►Bonn ma már kép­telen titkolni a saját táborában bekövetkezett szakadást és a Nyugat-Németországban gyors ütemben fokozódó elégedetlen­séget. Nemcsak a munkásság, hanem a polgárság széles rétegei is elutasítják Adenauer politikáját". A bonni parlament csütörtöki ülésén egyébként Brentano külügyminiszter nyilatkozatot tesz a genfi értekezlet után ki­alakult nemzetközi helyzetről. Ezzel megkezdődik a parlament külügyi vitája, amelynek első szónoka Ollenhauer, a Szociál­demokrata Párt elnöke lesz. IV. A. Bulganyin és IV. Sz. Hruscsov Kalkuttában Kalkuttából jelenti a TASZSZ. N. A. Bulganyin és II. Sz. Hruscsov november 29- én, helyi idő szerint 14.00 óra­kor kísérőikkel együtt repülő­gépen Madraszból Kalkuttába érkeztek. A kalkuttai repülőtéren a vendégeket B. Sz. Rój, Nyu­gat-Bengélia főminisztere és más vezetőik fogadták. B. Sz. Rój a repülőtéren fels­jállított szónoki emelvényről Üdvözölte a vendégeket N. A. Bulganyin válaszbeszé­det mondott. Hangoztatta, hogy Bengáliának igen fontos sze­repe vo­lt India történetében, nemzeti felszabadító mozgal­mában, az indiai gazdaság és kultúra fejlődésében.­­ Az arany­ Bengália mérhe­tetlenül gazdag és mi önökkel együtt örülünk, hogy Bengá­­lia népe most gazdájává vá­lik az önmaga termelte kin­­cseknek, hogy a haza érdekei­nek szolgálatába állítsa e kin­cseket. — Boldogok leszünk, hogy közelebbről tanulmányozhat­juk a bengáli nép életét és munkáját, vívmányait, sike­reit. A Szovjetunió sok mil­liós népének legjobb kívánsá­­ságait és forró üdvözletét hoz­tuk ki önöknek. A Szovjet­unió népe érdeklődve figyeli a független India haladását. A repülőtérről a város köze­péig vezető 15 kilométeres úton a szovjet vendégeket Kalkutta és környéke lakosai­nak lelkes, ünneplő tömege fo­gadta. A több milliós lakosú Kal­kutta a Szovjetunió népei irán­ti barátság és szeretet soha nem látott megnyilvánulásával fogadta a szovjet vezetőket. Az indiai hatóságok becslése sze­rint N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin érkezésekor Kal­kutta utcáin legalább három­millió ember volt. Nemcsak toalkuttaiak voltak ott, hanem a közeli városokból és falvak­ból érkezettek is. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov november 30-án 8.45 órakor Kalkutta folyami kikö­tőjében felszállt a »Hugli« révhajó fedélzetére. Ez a hajó szállította a szovjet vendége­ket Houra előváros kikötőjébe. A kikötőtől a jutagyárakba vezető útvonalon a lakosok ez­rei üdvözölték Bulganyint és Hruscsovot. India a világ leg­nagyobb jutatermelője és ex­portálója. A hourai jutagyá­rak India legnagyobb jutagyá­rai közé tartoznak. Azután a szovjet államfér­fiak a botani­kuskertbe láto­gattak, majd visszatértek Nyu­­gat-Bengália kormányának pa­lotájába. Fogadás Tiranában az ország felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából Tiranából jelenti az AT­A: Albánia felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából az Al­bán Munkapárt központi bi­zottsága, az Albán Népköztár­saság nemzetgyűlésének elnök­sége és minisztertanácsa no­vember 29-én fogadást adott a Brigádok Palotájában. A fogadáson részt vettek a párt és az állam vezetői, a kormány tagjai, a társadalmi szervezetek képviselői, a nép­hadsereg tisztjei, régi harco­sok, az ország különböző vidé­keinek küldöttei, a művészetek, a kultúra és a tudomány dol­gozói, mérnökök, pedagógusok, a papság képviselői, a sajtó képviselői és éhmunkások. Megjelentek a fogadáson a Szovjetunió és a baráti népi demokratikus országok diplo­máciai képviseleteinek vezetői és tagjai, valamint a Francia Köztársaság, az Olasz Köztár­saság diplomáciai képviseletei­nek vezetői és mások. A fogadás igen szívélyes és baráti légkörben zajlott le. K. J. Vorosilov fogadta a Szovjetunióban tartózkodó albán parlamenti küldöttséget Moszkvából jelenti a TASZSZ, hogy K. J. Vorosilov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, november 29-én a Kremlben fogadta a Szovjetuniób­an tartózkodó al­bán parlaimenti küldöttséget. Vorosilov szerencsekívána­­tait fejezte ki a küldöttségnek az albán nép nemzeti ünnepe alkalmából, majd egy órahosz­­szat beszélgetett az albán par­lamenti küldöttség tagjaival. Gogo Nushi, a küldöttség ve­zetője közölte, hogy a küldött­ség tagjai örökké emlékezetes napokat töltöttek a Szovjet­unióban. K. J. Vorosilov, tovább sző­ve a beszélgetés fonalát, han­goztatta, hogy a szovjet nép nemcsak a népi demokráciák­ból érkező és azonosan gon­dolkodó kedves barátait és testvéreit fogadja örömmel, hanem örömmel találkozik más országok képviselőivel is, ha azok nyílt, tiszta lélekkel érkeznek. s Közös feladatunk, hogy szolgáljuk a nemes célt: ne csak a nemzetközi feszültség enyhülését­ segítsük elő, ha­nem megvessük valamennyi nép tartós és szilárd békéjének alapjait«. A beszélgetés végén Vorosi­lov sok sikert és boldogságot kívánt az albán dolgozóknak az élet minden területén és hangsúlyozta, hogy a szovjet dolgozók mélyen megbecsülik az albán népet, e nemesi lelkű, bátor és hős népet. Fogadás Belgrádban a jugoszláv nemzeti ünnep alkalmából Belgrádból jelenti a TASZSZ. A Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából a szö­vetségi végrehajtó tanács épü­letében Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság elnöke nagyszabású fogadást adott. A fogadáson a szövetségi végrehajtó tanács tagjai, mi­niszterek, a szövetségi nemzet­­gyűlés és a szerb nemzetgyű­lés képviselői, a Belgrádban működő diplomáciai testületek vezetői és tagjai, jugoszláv és külföldi újságírók voltak je­len. A szovjet társadalom képviselőinek ünnepi ülése a Jugoszláv Szövetség N­épköztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet emberek november 29-én megünnepelték a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság kikiáltásának 10. évfordu­lóját. A szovjet társadalom képviselői a moszkvai Csaj­­kovszkij-konzervatórium nagy­termében ünnepi ülést tartot­tak a testvéri jugoszláv nép nemzeti ünnepe alkalmából. Az ülésen a társadalmi szer­vezetek képviselői, tudomá­nyos és kulturális személyisé­gek, az üzemek és gyárak kép­viselői, egyetemi hallgatók és a szovjet hadsereg harcosai vettek részt. A konzervatórium nagyter­mének színpadán a Szovjet­unió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság lobogói övez­ték az alábbi jelszót: » Erősöd­jék és virágozzék a Szovjet­unió és Jugoszlávia népeinek testvéri barátsága és együtt­működése!*! Az ünnepi ülést Szolovjov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökhe­lyettese nyitotta meg, és Vol­kov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsá­nak elnöke mondott ünnepi beszédet. Rámutatott arra, hogyan jött létre a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a jugoszláv nép elkeseredett harca köze­pette, amelyet a Jugoszláv Kommunista Párt vezetésével a hitlerista megszállók és a belső ellenségek ellen vívott. Hangoztatta, hogy a királyi Jugoszlávia Európa egyik leg­elmaradottabb országa volt. Az ifjú köztársaság mélyre­ható, forradalmi átalakításo­kat valósított meg és rövide­sen kiheverte a háború és a fasiszta megszállás okozta sú­lyos sebeket. Jugoszlávia, mi­után mindörökre leszámolt a kapitalista elnyomással, a szo­cialista fejlődés útjára lépett. Jugoszláviát úgy ismerték el, mint önálló, szuverén államot, amelyben a munkások és a dolgozó parasztok vannak uralmon. A szovjet népet — mon­dotta Volkov — örömmel töl­tik el a testvéri jugoszláv nép sikerei. A szovjet nép a leg­őszintébb baráti érzéseket táp­lálja a jugoszláv nép iránt. A belgrádi tárgyalások óta eltelt fél év alatt számos ese­mény történt, amely tanúbi­zonyságot ad arról, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia­ őszintén törekszik baráti kap­csolatainak fejlesztésére. En­nek tanújele volt a többi kö­zött a parlamenti küldöttség­i­csere is.­­ Volkov, mint a szovjet kül­döttség vezetője, elmondotta, hogy a küldöttség tagjaira nagy hatást gyakoroltak a ju­goszláv kormány vezetőivel, nevezetesen Tito köztársasági elnökkel folytatott beszélgeté­sei. Tito találkozásukkor hang­súlyozta: most az a feladatunk, hogy megszilárdítsu­k és fej­lesszük népeink barátságát. Volkov beszéde végén hang­súlyozta, hogy sikeresen fej­lődnek a Szovjetunió és Jugo­szlávia gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatai, majd felkérte a jugoszláv nagykö­vetet: a szovjet társadalom nevében tolmácsolja Jugoszlá­via népeinek szívből jövő üd­vözletüket és a további sike­rekre és felvirágzásra irányuló jókívánságaikat. Volkovnak ezeket a szavait viharos, hosszantartó taps kö­vette. A jelenlevők igen szívélye­sen fogadták Vidicsnek, Jugo­szlávia nagykövetének felszó­lalását. Abban, hogy itt meg­­ünneplü­k a jugoszláv nép nem­zeti ünnepét — mondotta —, a szovjet népek, országunk és népeink iránt táplált baráti érzésének kinyilvánítását lát­juk. Vidics ezután a jugoszláv nép sikeres gazdasági és kul­Pekingből jelenti az Új Kína, hogy Vladimír Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság pekingi nagykövete fogadást adott, amelyen a Kí­nai Népköztársaság több veze­tője is megjelent. Vladimír Popovics nagykö­vet üdvözlő szavai után Csou En-laj miniszterelnök a két or­szág barátságának jelentőségét méltatta. Hangoztatta, hogy Jugoszláviának a nemzetközi békés együttélésre, a kollektív biztonságra és a leszerelésre irányuló békés külpolitikára egyre kedvezőbb befolyást gya­korol a nemzetközi feszültség rurális építőmunkájáról tanús­­kodó tényekről beszélt. Hang­­súlyozta, hogy a jugoszláv nép békére és a minden nép­­pel való szoros együttműkö­désre törekszik. Különös öröm­mel töltött el bennünket az, hogy az Önök kormánykül­döttsége látogatást tett orszá­gunkban. E látogatás eredmé­nye az együttműködésünk alapelveit megalapozó belgrádi nyilatkozat volt. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság el­nökének küszöbönálló szovjet­­unióbeli látogatása még foko­zottabban előmozdítja majd együttműködésünket, kölcsö­nös megértésünket, valamint a világ népeinek közös eszmé­jéért, az állandó békéért és szabadságért vívott harcot — Éljen és erősödjék Jugo­szlávia és a Szovjetunió né­peinek testvéri és baráti együttműködése! — mondotta befejezésül nagy taps köze­pette Vidics nagykövet­ enyhülésére és a világbéke megóvására. A kínai nép külö­nösen örül annak, hogy láthat­ja a Szovjetunió és a Jugo­szlávia közötti kapcsolatok megjavulását. Csou En-laj így fejezte be beszédét: — Minthogy mindkét ország népeinek közös célkitűzése a világbéke megvédése és a szo­cializmus építése, és mivel mindkét országot a marxiz­mus—leninizmus tanítása ve­zérli tetteiben, bízvást hisszük, hogy országaink baráti kapcso­latai teljes mértékben kiszéle­sednek. Csou En-laj a kínai—jugoszláv barátságról Feloszlatják a francia nemzetgyűlést Az AFP jelenti: A minisz­tertanács több mint három és fél órás tanácskozás után elha­tározta a francia nemzetgyű­lés feloszlatását. öt miniszter úgy döntött, hogy nem csatlakozik a felosz­lató intézkedéshez. A szerdai napon egymást követték a tanácskozások a köztársasági elnöknél, a mi­niszterelnöknél és a különböző pártokban. A leghevesebb el­lenzés a radikális pártban tá­madt, ahol Mendes-France hí­vei az utolsó pillanatig kísér­letett tettek a házfeloszlatás megakadályozására. A házfel­oszlatás ugyanis lehetetlenné teszi annak­ az új, az eddiginél sokkal rea­kciósabb választó­jogi törvénynek a megvalósítá­sát, amely a személyreszóló szavazási rendszeren alapulna. Mendes-France és hívei a nemzetgyűlés keddi ülésén azon mesterkedtek, hogy a kormányt ne alkotmányos többséggel szavazzák le. Az alkotmány ugyanis kimondja, hogy ha egymásután két kor­mányt alkotmányos többség­gel buktatnak meg, a minisz­tertanács elrendelheti a ház­feloszlatást, amit azután a köz­­társasági elnök rendelettel mond ki. A radikális képviselőcsoport még a nemzetgyűlés szavazá­sa után is a házfeloszlatás el­len foglalt állás­t. Szerdán dél­után a radikális képviselőcso­port 21 szavazattal 2 ellené­ben a házfeloszlatás ellen sza­vazott. Több radikális személyiség, köztük Herriot, Mendes- France, Queuille, valamint D­epreux szocialista, Mitter­­rand jobboldali ellenálló és Chaban-Delmas köztársasági szocialista nyilatkozatot tett és ebben tiltakozik a házfelosz­latás ellen. Nagy feltűnést keltett a nemzetgyűlés keddi ülésén Jacques Duclos-nak, a kom­munista párt szónokának az a kijelentése, amely szerint jelenlegi körülmények között a házfeloszlatás lehetővé ten­né, hogy véget vessenek a sze­münk előtt lejátszódó mester­kedéseknek. A házfeloszlatás lehetővé tenné, hogy a szót a népnek adják­. Angol lapok a moszkvai rádiónak az atomrobbantási kísérletek megszüntetésével foglalkozó kijelentéséről Attlec kérdését Edenhez Londonból jelenti az MTI. A legtöbb angol lap szerdai számában foglalkozik azzal a több ízben kifejezésre jutta­tott szovjet állásponttal, hogy a Szovjetunió hajlandó kötele­zettséget vállalni a további atomrobbantási kísérletek megszüntetésére, amennyiben a többi hatalom is hasonló kö­telezettséget vállal. Az angol lapok ezzel kapcsolatban utal­nak a moszkvai rádiónak egy keddi, hasonló értelmű hírma­gyarázatára. A Daily Herald, a munkás­párt lapja, vezércikkében fel­teszi a kérdést: »Vajon meg lehet-e szüntetni a hidrogén­­bomba-robbantásokat? Most alkalom kínálkozik erre, amit feltétlenül meg kell ragadni, hogy Anglia minden lehetőt megtegyen az emberi faj ér­dekében." A lap a továbbiak­ban vitatni próbálja a szovjet leszerelési javaslatok őszinte­ségét, de ugyanakkor sürgető szavakat intéz Edenhez. »Edennek haladéktalanul cse­lekednie kell — írja. — Ha az ajánlat igazán mentes min­den kikötéstől, úgy az ég sze­relmére, fogadják el és java­solják a legközelebbi lépést. ... Angliának határozott igen­nel kell felelnie a javaslatra.« A News Chronicle elisme­réssel nyilatkozik arról, hogy a Szovjetunió leghatalmasabb hidrogénbomba-robbantását közvetlenül nyomon követte a robbantások beszüntetését ja­vasoló ajánlat. »El kell fogad­ni az ajánlatot" — szögezi le a lap. Szerinte mindennel felér az, hogy ►►csökkenteni lehet az emberiség egészét fenyegető súlyos veszedelmeket". Clement Attlee, az angol Munkáspárt vezére az alsóház szerdai ülésén soronkívüli kér­dést intézett Eden miniszter­­elnökhöz a moszkvai rádió ki­jelentésével kapcsolatban. Kér­­dése így hangzott: »Tekintettel arra a kijelentésre, hogy a Szovjetunió hajlandó meg­egyezni Angliával és az Egye­sült Államokkal a további hid­rogénrobbantási kísérleteit megszüntetésében, hajlandó-e a miniszterelnök ezzel a két kormánnyal érintkezésbe lép­ni a cél elérése végette. Eden miniszterelnök Attlee kérdésére adott válaszában azt mondotta, hogy Anglia bármi­kor hajlandó az atomkísérle­tek betiltását megvitatni. Hoz­záfűzte azonban, világosan ki kell kötni, hogy a tárgyaláso­­k­­ezembe veszik az egyes országok által végrehajtott kí­sérletek számát és természe­tét, valamint a javasolt kí­sérletek számát. Edén végeze­tül ezt mondotta: »Az angol kormánynak továbbra is az az álláspontja, hogy ezeknek a kérdéseknek végső megoldását csak­ egy átfogó leszerelési egyezmény jelentheti".

Next