Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
2 félelemtől, véget vetne a súlyos terhekkel járó fegyverkezési hajszának és lehetővé tenné, hogy az államok minden erőforrásukat a békés fejlődés, a jólét fokozása szolgálatába állítsák. Helytelen azt állítani, hogy automatikusan kizárt a hidrogénháború lehetősége, mert mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Az ilyen állítások a valóságban elaltathatják az atomháború veszélyének elhárításáért küzdő népek éberségét. Természetesen az a tény, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehet büntetlenül használni az atom- és a hidrogénbombát, némileg visszatartja azokat a köröket, amelyek szeretnének tömegpusztító eszközökkel vívott háborút kirobbantani. Épp ezekből a körökből terjednek is el azok a veszélyes állítások, hogy az "atomhatalom" növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával lehet a békét fenntartani. Világos, hogy a fegyverkezési hajsza, és így az atomfegyverkezési hajsza, nemcsak hogy nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fokozza az új háború veszélyét. A Szovjetunió ezért az úgynevezett atomzsákutcából való kivezető utat nem a fegyverkezési hajsza folytatásában látja, hanem abban, hogy új erőfeszítéseket kell tenni az atomfegyver megtiltásában és a fegyverkezési hajsza megszüntetésében való megegyezés céljából. KÉRDÉS: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? VÁLASZ: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokan azok közül, akik korábban kételkedtek ebben, most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormányai a népek leküzdhetetlen békevágyával törődve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére törekedni, akkor 1956 a ►►hidegháború" megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. KÉRDÉS: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? VÁLASZ: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai néphez eljuttassam szívélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése az általános béke megszilárdításának ügyét sokkal vinné előre. Bulgária javasolja Görögországnak a két ország viszonyának teljes rendezését Szófiából jelenti a TASZSZ. A lapok közlik a Bolgár Távirati Iroda jelentését arról, hogy a Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma december 15-én jegyzéket nyújtott át Tranosz szófiai görög ügyvivőnek. A jegyzék rámutat arra, hogy Bulgária őszintén óhajtja Görögországgal való kapcsolatainak teljes rendezését és megjavítását. A bolgár kormány úgy vélekedik — mutat rá a többi között a jegyzék —, hogy a legközelebbi időben véglegesen rendezni kell a két ország diplomáciai viszonyát oly módon, hogy kölcsönösen követet küldenek egymáshoz. Ezután a két kormány kormányküldöttségeket nevezne ki, amelyek megvizsgálnák a jóvátételeket és a két ország között fennálló más rendezetlen pénzügyi kérdéseket és megegyezésre jutnának e kérdésekben, valamint a Bulgária és Görögország közötti viszony további megjavításában.Á (Moszkva, TASZSZ) A Szovjetunió kormánya a svájci kormánnyal kötött megegyezés alapján elhatározta, hogy a Szovjetunió berni követségét nagykövetséggé alakítja át. (A vezércikk folytatása) gött nincs egyéb, mint az ipari termelés egyhelyben topogása, a nehézipar fejlődésének megtorpanása, a munka termelékenységének csökkenése, az önköltség növekedése, bizonytalanság a falu szocialista fejlődésében — szóval éppen ellenkezője mindannak, amiért a szocializmus építésében szüntelenül küzdeni kell A párt márciusi határozatával tiszta helyzetet teremtett és újra megszilárdította a jobboldali opportunisták által fenyegetett népi-nemzeti egységet. Minden eddigi győzelmünk és jövendő eredményeink mozgató ereje ez a szilárd egység, amely az országot vezető párt mögött találja az egész dolgozó népet. A párt mögött, a párt politikáját hűségesen követve állnak a tömegszervezetek — közöttük a leghatalmasabbak, a szakszervezetek —, békés, alkotó munkánk eredményeit óvó milliók a r?agyár békemozgalomban és népi demokráciánk szilárd és hasznos támaszaiként a Hazafias Népfront-mozgalomban tevékenykedő milliók. Ez a nagyszerű egység azért szilárdul napról napra, mert pártunk, kormányunk hallgat a dolgozó milliók, a munkások és parasztok, a néphez hű értelmiség szavára, nemcsak tanítja a dolgozó tömegeket, hanem tanul is tőlük. A most kezdődő esztendő fontos feladata, hogy szüntelenül, munkálkodjunk a pártvezette nemzeti egység állandó szilárdításán — éberen és elvűden küzdve a jobboldali opportunista elhajlás, a fejlődést akadályozó fő veszély ellen, nem feledve el, hogy következetesen kell harcolni a párt politikájának minden baloldali elferdítése ellen is. A párt rtv novemberi hatáeológiai Iron- Központi Veilom helyzetéről hozott határozata is — megszabják tennivalóink fő vonalát, a párt politikájának ingadozás nélküli szolgálatát , a párt politikáját, amelynek legfőbb célja egész dolgozó népünk felemelkedésének szolgálata. Amikor az esztendő fordulóján felmérjük az elmúlt év során végzett munkát, s előre tekintünk 1956 új győzelmeket ígérő napjai felé, népünk jól tudja, hogy az eddig elért eredmények egyik legfontosabb, gránitnál erősebb alapja az az eltéphetetlen szövetség, amely a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor többi országaihoz fűzi hazánkat. Ennek az együttműködésnek jegyében értékeli a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa decemberi budapesti ülésszakát is, ahol a részvevő országok népgazdasága fejlesztésének a legközelebbi évekre vonatkozó fő irányairól és ez országok lakossága életszínvonala további emeléséről folyt a véleménycsere. Különösen fontos ennek a testvéri kapcsolatnak hangsúlyozása most, 1956 hajnalán és egy olyan esztendő végén, amely jelentős eredményeket hozott a nemzetközi feszültség csökkentéséért folytatott világméretű harcban. Ezt a küzdelmet a Szovjetunió vezette s ha a genfi kormányfői találkozóra, a szovjet vezetők ázsiai látogatásaira gondolunk, látjuk, mint tört magának utat és mint érvényesül a Szovjetunió külpolitikájának alapját alkotó lenini elv: a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. A mi országunk külpolitikája is a lenini gondolaton alapul; a magyar külpolitika minden tettével azon van, hogy országunk erejéhez mérten hozzájáruljon a nemzetek között szükséges bizalom növeléséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének megvalósításához. Az a sokoldalú gazdasági és kulturális kapcsolat, amely a skandináv félszigettől Latin- Amerika déli partjain fekvő sok-sok országgal összeköti hazánkat, e békés szándékok megvalósításához való hozzájárulásunk. Természetesen elsősorban szomszédainkkal kívánjuk békés, mindkét fél számára gyümölcsöző jellegű kapcsolataink állandó továbbfejlesztését. Külön is meg kell emlékeznünk arról az örvendetes fejlődésről, amely a népi Jugoszlávia és hazánk közötti kapcsolatban az elmúlt esztendőben végbement. Bizton reméljük, hogy két baráti ország kapcsolata az 1956-os évben még jobban el fog mélyülni. Hasonlóképpen jó együttműködést, bővülő gazdasági és kulturális kapcsolatokat kívánunk az elmúlt esztendőben függetlenségét végre elnyert semleges Ausztriával, nyugati szomszédunkkal is. A magyar nép számára az elmúlt esztendő egyik legnagyobb külpolitikai eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételünk volt. Ezt az eseményt mi természetesen úgy értékeljük, hogy a felvétel egyúttal a felszabadulás óta elért hatalmas eredményeink elismerése is. Új elismerése a munkásosztály és a parasztság eltéphetetlen szövetségén épülő népi hatalmunknak, elismerése az új, szocialista Magyarországnak. S jól tudjuk azt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételünk is a Szovjetunió következetes, kitartó békepolitikájának köszönhető. A lezárt esztendő után az új, a most kezdődő felé tekintünk. Az egész nép számára hatalmas lépés az új ötéves terv, amelynek első munkáját holnap, az esztendő első munkanapján kezdjük a bányák mélyén, üzemcsarnokokban, termelőszövetkezetekben és íróasztaloknál. Az új esztendőre tekintünk, amelyben nem kevesebb, mint 12,204 millió forint állami beruházást akarunk megvalósítani. S ezekből az ezermilliókból olyan alkotások születnek majd, mint a Tiszamenti Vegyiművek, új szalma-cellulózüzem Sztálinvárosban, új kőolaj üzem Szőnyben, új erőmű Pécsújhegyen, a rudabányai ércdúsító, a tiszapalkonyai nagy erőmű, s ebben az esztendőben kezdjük meg a Szovjetunió segítségével, az első magyar atomreaktor építését is , hogy második ötéves tervünk esztendei alatt megteremtsük az első magyar atomerőmű alapjait. Az új esztendőre tekintünk, amelyben annak ellenére, hogy a nemzeti jövedelemnek az elmúlt évinél nagyobb részét fordítjuk az alló-alapok növelésére, a lakosság fogyasztásai alapját is több, mint hárommilliárd forinttal emeljük, ami a dolgozó munkások, parasztok, értelmiségiek életszínvonalának újabb javulását jelenti. Az új esztendő felé tekintünk, amelyben az egész ország területén 70 százalékkal, Budapesten pedig 120 százalékkal több pénzt fordítunk lakásépítésre, mint 1955- ben. Az új esztendőre, amelyben a dolgozó nép szocialista hazánk javára, a szocialista iparban a teljes termelés 6 százalékos növelését, a mezőgazdaság termelési értékének 3 százalékos növekedését irányozza elő tervünk. Út esztendőre jó kívánságokkal köszöntik egymást az emberek. A mi jó kívánságaink, a magyar nép jó kívánságai ►— büszkén mondhatjuk el — nem egyszerűen kívánságok: a dolgozó és boldogan alkotó nép önmagának teremti a boldogabb új esztendő valóságát A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata Bulganyin és Hruscsov ázsiai útjáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov indiai, burmai és afganisztáni látogatásának eredményeivel kapcsolatban határozatot hozott. A határozat a többi között megállapítja: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa megállapítja, hogy a Szovjetunió vezető államférfiainak baráti látogatása ezekben az országokban nagyszabású politikai eseménnyé vált, amely elősegíti a béke megszilárdítását Ázsiában és a Távol-Keleten, valamint a nemzetközi feszültség további enyhülését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa úgy értékeli azt a lelkesedést és azokat a meleg érzelmeket, amelyekkel a szovjet államférfiakat Indiában, Burmában és Afganisztánban fogadták, hogy ezekben az említett országok népeinek mély megbecsülése és barátsága nyilvánult meg a Szovjetunió népei iránt. Az a lelkes fogadtatás, amelyben a szovjet nép képviselői részesültek, azt bizonyítja, hogy népünk erőfeszítései a békéért folytatott harcban és országunk vívmányai közel állnak India, Burma és Afganisztán népeinek szívéhez és megértésre találtak ezeknél a népeknél. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa megállapítja, hogy Bulganyin és Hruscsov elvtársak utazásának eredményeként újabb nagy lépés történt annak a barátságnak erősítése felé, amely a Szovjetuniót a nagy Indiához, Burmához és Afganisztánhoz fűzi, továbbá annak az együttműködésnek erősítése felé, amely a békéért, a hidegháború megszüntetéséért és a nemzetközi feszültség további enyhítéséért folyó harcban ezen országok között fennáll. Újból beigazolódott, hogy egységesek államaink céljai és törekvései a nemzetközi élet alapvető kérdésében, a béke fenntartásának- és megszilárdításának kérdésében. A Szovjetunió, India, Burma és Afganisztán nézeteinek ezt az azonosságát nem múló okok magyarázzák, hanem a békére és a népek biztonságára törekvő államok alapvető érdekeinek azonossága eredményezte. A tárgyalások során kitűnt, hogy országaink azonos nézeteket vallanak a köztük levő kapcsolatok igen fontos kérdéseiben, valamint a legnagyobb nemzetközi kérdésekben, mint: a leszerelés, az atom- és hidrogénfegyver feltétleneltiltása, a Kínai Népköztársaságot a part menti szigetekre és Tajvan szigetére vonatkozólag megillető törvényes jogok kielégítése, a Kínai Népköztársaságot az Egyesült Nemzetek Szervezetében megillető jogos hely megadása, a többi megoldatlan ázsiai és távol-keleti kérdésnek a népek törvényes jogaival összhangban álló megoldása-Nagy jelentőséggel bír, hogy egyöntetű vélemény alakult ki abban a kérdésben, hogy a békét csak az államok kölcsönös erőfeszítései útján lehet biztosítani. A határozat megállapítja, hogy a Szovjetunió Indiával, Burmával és Afganisztánnal való kölcsönös kapcsolatainak alapjává vált a békés együttélés ismert öt alapelve. A Legfelső Tanács megelégedéssel állapítja meg, hogy ezek az elvek egyre szélesebbkörű nemzetközi elismerésre találnak. Ha az egymással való kapcsolatokban minden állam magáévá tenné ezeket az alapelveket, ez óriási jelentőségű lenne az államok között szükséges bizalom megteremtése és egy új háború veszélyének kiküszöbölése szempontjából. Bulganyin és Hruscsov elvtársak ázsiai körútjának fontos eredménye az is, hogy egyezmények jöttek létre ezekkel az országokkal a kereskedelmi, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok kibővítésére vonatkozólag. Ezek az egyezmények az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvén alapulnak, anélkül, hogy bárminemű politikai vagy katonai jellegű kötelezettséget kényszerítenének a felekre. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa kifejezi azt a meggyőződését, hogy tovább fognak fejlődni a Szovjetunió, India, Burma és Afganisztán kapcsolatai és együttműködésük az állami, gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység különböző területein és lépések történnek majd annak érdekében, hogy a szóbanforgó országok népei még jobban megismerjék egymás életét, vívmányait, kultúráját és kicseréljék egymással tapasztalataikat. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének legfelső tanácsa úgy vélekedik, hogy N. A. Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szov- jetunió Legfelső Tanácsa El- t Bukarestből jelenti az Agerpres. Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt központi bizottságának első titkára, a párt II. kongresszusán mondott záróbeszédében köszönetet mondott a testvéri kommunista és munkáspártoknak, amelyek küldöttséggel képviseltették magukat a kongresszuson. Gheorghiu-Dej megköszönte a kongresszusnak élőszóban, vagy táviratilag átadott üdvözleteket, külön név szerint mondott köszönetet A. I. Kiricsenkónak, Csu Tenell, Rákosi Mátyásnak és Dolores Ibarrurinak. »A kommunista és munkáspártok 32 küldöttségének megjelenése kongresszusunkon a nemzetközi proletárszolidaritás, a nemzetközi kommunista mozgalom erejének és összetartozásának hatalmas megnyilatkozását jelentette" — mondotta a többi között Gheorghiu-Dej, majd arról beszélt,hogy a Román Munkáspárt II. kongresszusa a párt életének és az egész népnek történelmi eseménye volt. »Kongresszusunk jelentősége elsősorban abban a tényben mutatkozik — mondotta —, hogy igazolta a párt általános irányvonalának teljesen helyes voltát. Kongresszusunk jelentősége másodsorban abban a tényben nyilatkozik meg, hogy kiselnöksége tagjának utazása bebizonyította, milyen nagy jelentőségű az államférfiak személyes érintkezése az államok közötti kölcsönös megértés és bizalom megteremtése és a nemzetközi együttműködés fejlesztése szempontjából. Ez az utazás elősegíti majd a háborús erők gyengülését, a béke megszilárdulását az egész világon. A határozat végül kimondja, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóváhagyja N. A. Bulganyinnak és N. Sz. Hruscsovnak az Indiai Köztársaságban, a Burmai Unióban és Afganisztánban tett látogatásai során kifejtett tevékenységét hozta a párt és az egész nép munka- és harci programját a szocialista gazdaság új eredményei, a kultúra és tudomány felvirágzása, a nép jóléte, a párt és a népi demokratikus állam további megszilárdulása és hazánk békéjének és biztonságának védelme érdekében A kongresszus harmadsorban megmutatta pártunk sziklaszilárdságát, sorainak megbonthatatlan egységét és öszszetartását, dolgozó népünk legszélesebb tömegeivel fennálló eleven kapcsolatát. Pártunk egész történelme során sohasem volt ily egységes, ily erős és a nép legszélesebb tömegei sohasem követték ennyi bizalommal. A második pártkongresszus vitája bizonyságot tett a párttagok politikai és ideológiai színvonalának emelkedéséről, mély felelősségérzetéről, valamint az összes nehézségek legyőzésére irányuló elszántságáról, a nép, az igazságos ügyünk iránti odaadásáról." A (Moszkva, TASZSZ) Útban Berlin felé december 31-én Moszkvába érkezett a Mongol Népköztársaság kormányküldöttsége. A küldöttséget Szamba, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke vezeti. Gheorghiu-Dej záróbeszéde a Román Munkáspárt II. kongresszusán flagwIVemM _ ■Vasárnap, 1956. Január . A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja újévi üdvözletet küldött a Hazafias Népfrontnak és Magyarország népének A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja nevében Correns tanár, az Országos Tanács elnöke az új esztendő alkalmából az egész békeszerető német nép üdvözletét és szerencsekívánatait tolmácsolta a Magyar Népköztársaság Hazafias Népfrontjának, valamint a magyar népnek. HALLÓ, ÚJVIDÉK! Szomorú levelet hozott a posta apámtól: ► Anyád súlyos beteg, kórházba szállították.* Órákig jártam céltalanul az utcákon száraz, égő szemmel, elszoruló szívvel. Láttam is őt, Rutason, ahogy a kezemet fogta, mikor iskolába mentem először, aztán öregen, törődötten. Ha megfoghatnám most a kezét, megcsókolhatnám a homlokát. De messzi vannak az én szüleim, Jugoszláviában élnek, Temerinben. Ültem otthon a szobámban keserű gondolatokkal. Ha kórházba vitték, csak Újvidéken lehet. Az a legközelebbi kórház a mi falunkhoz. Már nyúltam is a telefonért. Félóra idegtépő várakozás, aztán hosszan cseng a telefon, távoli hang jelentkezik: az újvidéki kórház. Azt a tíz percet sose felejtem el, amit aznap éjszaka átéltem fülemen a telefonkagylóval. Anyámat kerestem elcsukló hangon. A neve után érdeklődtek, megkérdezték, melyik osztályon fekszik, mikor vitték be, mi a baja, de én csak a nevét tudtam, ismételtem és hozzátettem folyton: az édesanyám. — A felvételi irodát kellene megkérdezni — mondta egy hang részvéttel. — Az másik számon van. — Mit csináljunk? — Kapcsolom a másik számot! — lépett közbe előzékenyen az újvidéki központ. — Tessék várni. Aztán nekem már nem is kellett beszélnem. Nem is tudtam, csorogtak a könnyeim. De minek is beszéltem volna? Budapesttől Újvidékig minden postahivatal segítségemre sietett. Szerbül, magyarul hangzott fel a beszéd, hallottam, hogy kapcsolják egyik osztályt a másik után. Egy ápoló is felvette egyszer a kagylót s álmos hangon megkérdezte: Mi történt? — »Egy fiú keresi az anyját!* — szólt egy hang valamelyik postáról, s tudom, hogy akkor, azon az estén tíz percig együttérzett velem minden ügyeletes telefonos. Anyák voltak ők is, vagy gyermekek, akik az anyjukra gondoltak, szerbek és magyarok, tiszta, szép emberi érzéssel a szívükben, s nagy-nagy segíteni akarással. Ők, az ismeretlenek, megkeresték nekem akkor éjszaka a mamát. Egy fiatal orvosnő el is szaladt hozzá, a kórterembe, tolmácsolta az üzenetet. A mama is üzent vissza, közvetítették végig a vonalon. Jobban érzi magát. Sokkal jobban. Nyugodjak meg. Boldogság, öröm volt a hangjukban. Újvidék boldog éjesztendőt kívánt nekem. Szabadka is. Aztán Halas és Pest. Csilingelt a telefonom, mintha alsó csengettyűket ráznának a szívemben. f ! (Ülést