Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

2 félelemtől, véget vetne a sú­lyos terhekkel járó fegyver­kezési hajszának és lehetővé tenné, hogy az államok minden erőforrásukat a békés fejlődés, a jólét foko­zása szolgálatába állítsák. Helytelen azt állítani, hogy automatikusan kizárt a hid­rogénháború lehetősége, mert mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogén­fegyvere. Az ilyen állítások a valóságban elaltathatják az atomháború veszélyének elhárításáért küzdő népek éberségét. Természetesen az a tény, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között nem lehet bün­tetlenül használni az atom- és a hidrogénbombát, némi­leg visszatartja azokat a köröket, amelyek szeretné­nek tömegpusztító eszközök­kel vívott háborút kirobban­tani. Épp ezekből a körök­ből terjednek is el azok a veszélyes állítások, hogy az "atomhatalom"­ növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával lehet a békét fenntartani. Világos, hogy a fegyver­kezési hajsza, és így az atomfegyverkezési hajsza, nemcsak hogy nem csök­kenti, hanem ellenkezőleg fokozza az új háború veszé­lyét. A Szovjetunió ezért az úgynevezett atomzsákutcá­ból való kivezető utat nem a fegyverkezési hajsza foly­tatásában látja, hanem ab­ban, hogy új erőfeszítéseket kell tenni az atomfegyver megtiltásában és a fegyver­kezési hajsza megszüntetésé­ben való megegyezés céljá­ból. KÉRDÉS: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? VÁLASZ: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a ko­moly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhí­téséért, a béke és a népek közötti barátság megerősíté­séért. Sokan azok közül, akik korábban kételkedtek ebben, most világosan lát­ják, hogy korunkban a nem­zetközi együttműködés és bizalom teljesen megvaló­sítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősor­ban a nagyhatalmak kor­mányai a népek leküzdhe­tetlen békevágyával törődve tettekkel fognak a nemzet­közi feszültség további eny­hítésére és az államok kö­zötti bizalom megerősítésére törekedni, akkor 1956 a ►►hidegháború­" megszünte­téséért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, az ál­lamok közötti bizalom meg­teremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. KÉRDÉS: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? VÁLASZ: Szeretném fel­használni ezt az alkalmat, hogy az amerikai­ néphez eljuttassam szívélyes üdvöz­letemet és újévi jókívánsá­gaimat. A történelmi tapasz­talatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti ba­ráti kölcsönös megértés fej­lődése és megerősödése az általános béke megszilárdí­tásának ügyét sokkal vinné előre. Bulgária javasolja Görögországnak a két ország viszonyának teljes rendezését Szófiából jelenti a TASZSZ. A lapok közlik a Bolgár Táv­irati Iroda jelentését arról, hogy a Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma december 15-én jegyzéket nyújtott át Tranosz szófiai görög ügyvivő­nek. A jegyzék rámutat arra, hogy Bulgária őszintén óhajtja Görögországgal való kapcsola­tainak teljes rendezését és megjavítását.­­ A bolgár kormány úgy vélekedik — mutat rá a többi között a jegyzék —, hogy a legközelebbi időben véglegesen rendezni kell a két ország dip­lomáciai viszonyát oly módon, hogy kölcsönösen követet kül­denek egymáshoz. Ezután a két kormány kormányküldött­ségeket nevezne ki, amelyek megvizsgálnák a jóvátételeket és a két ország között fennálló más rendezetlen pénzügyi kér­déseket és megegyezésre jut­nának e kérdésekben, vala­mint a Bulgária és Görögor­szág közötti viszony további megjavításában.­­­Á (Moszkva, TASZSZ) A Szovjetunió kormánya a svájci kormánnyal kötött megegye­zés alapján elhatározta, hogy a Szovjetunió berni követségét nagykövetséggé alakítja át. (A vezércikk folytatása)­ gött nincs egyéb, mint az ipari termelés egyhelyben topogása, a nehézipar fejlődésének meg­torpanása, a munka termelé­kenységének csökkenése, az önköltség növekedése, bizony­talanság a falu szocialista fej­lődésében — szóval éppen el­lenkezője mindannak, amiért a szocializmus építésében szüntelenül küzdeni kell A párt márciusi határozatával tiszta helyzetet teremtett és újra megszilárdította a jobbol­dali opportunisták által fenye­getett népi-nemzeti egységet. Minden eddigi győzelmünk és jövendő eredményeink moz­gató ereje ez a szilárd egység, amely az országot vezető párt mögött találja az egész dolgo­zó népet. A párt mögött, a párt politikáját hűségesen követve állnak a tömegszervezetek — közöttük a leghatalmasabbak, a szakszervezetek —, békés, al­kotó munkánk eredményeit óvó milliók a r?­­a­gyár békemoz­galomban és népi demokrá­ciánk szilárd és hasznos tá­maszaiként a Hazafias Nép­front-mozgalomban tevékeny­kedő milliók. Ez a nagyszerű egység azért szilárdul napról napra, mert pártunk, kormá­nyunk hallgat a dolgozó mil­liók, a munkások és parasztok, a néphez hű értelmiség szavá­ra, nemcsak tanítja a dolgozó tömegeket, hanem tanul is tő­lük. A most kezdődő esztendő fontos feladata, hogy szüntele­nül, munkálkodjunk a párt­vezette nemzeti egység állandó szilárdításán — éberen és elv­űden küzdve a jobboldali op­portunista elhajlás, a fejlődést akadályozó fő veszély ellen, nem feledve el, hogy követke­zetesen kell harcolni a párt politikájának minden balolda­li elferdítése ellen is. A párt rtv­ novemberi hatá­­eológiai Iron- Központi Ve­­­ilom hely­zetéről hozott határozata is — megszabják tennivalóink fő vonalát, a párt politikájának ingadozás nélküli szolgálatát , a párt politikáját, amely­nek legfőbb célja egész dol­gozó népünk felemelkedésének szolgálata. Amikor az esztendő for­dulóján felmérjük az elmúlt év során végzett munkát, s előre tekintünk 1956 új győzelme­ket ígérő napjai felé, népünk jól tudja, hogy az eddig elért eredmények egyik legfonto­sabb, gránitnál erősebb alapja az az eltéphetetlen szövetség, amely a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor többi orszá­gaihoz fűzi hazánkat. Ennek az együttműködésnek jegyé­ben értékeli a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa decemberi budapesti üléssza­kát is, ahol a részvevő orszá­gok népgazdasága fejlesztésé­nek a legközelebbi évekre vo­natkozó fő irányairól és ez or­szágok lakossága életszínvona­la további emeléséről folyt a véleménycsere. Különösen fontos ennek a testvéri kapcso­latnak­ hangsúlyozása most, 1956 hajnalán és egy olyan esztendő végén, amely jelen­tős eredményeket hozott a nemzetközi feszültség csök­kentéséért folytatott világmé­retű harcban. Ezt a küzdelmet a Szovjetunió vezette s ha a genfi kormányfői találkozóra, a szovjet vezetők ázsiai láto­gatásaira gondolunk, látjuk, mint tört magának utat és mint érvényesül a Szovjetunió külpolitikájának alapját al­kotó lenini elv: a különböző társadalmi és politikai rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elve. A mi országunk külpolitikája is a lenini gondolaton alapul; a magyar külpolitika minden tettével azon van, hogy orszá­gunk erejéhez mérten hozzá­járuljon a nemzetek között szükséges bizalom növeléséhez, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés együtt­élésének megvalósításához. Az a sokoldalú gazdasági és kulturális kapcsolat, amely a skandináv félszigettől Latin- Amerika déli partjain fekvő sok-sok országgal összeköti hazánkat, e békés szándékok megvalósításához való hozzá­járulásunk. Természetese­n elsősorban szomszédainkkal kívánjuk békés, mindkét fél számára gyümölcsöző jellegű kapcsolataink állandó tovább­fejlesztését. Külön is meg kell emlékez­nünk arról az örvendetes fej­lődésről, amely a népi Jugo­szlávia és hazánk közötti kap­csolatban az elmúlt esztendő­ben végbement. Bizton remél­jük, hogy két baráti ország kapcsolata az 1956-os évben még jobban el fog mélyülni. Hasonlóképpen jó együttmű­ködést, bővülő gazdasági és kulturális kapcsolatokat kívá­nunk az elmúlt esztendőben függetlenségét végre elnyert semleges Ausztriával, nyugati szomszédunkkal is. A magyar nép számára az elmúlt esztendő egyik legna­gyobb külpolitikai eseménye az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe való felvételünk volt. Ezt az eseményt mi természe­tesen úgy értékeljük, hogy a felvétel egyúttal a felszabadu­lás óta elért hatalmas ered­ményeink elismerése is. Új el­ismerése a munkásosztály és a parasztság eltéphetetlen szö­vetségén épülő népi hatal­munknak, elismerése az új, szocialista Magyarországnak. S jól tudjuk azt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe való felvételünk is a Szovjetunió következetes, ki­tartó békepolitikájának kö­szönhető. A lezárt esztendő után az új, a most kezdődő felé tekin­tünk. Az egész nép számára hatalmas lépés az új ötéves terv, amelynek első munkáját holnap, az esztendő első mun­kanapján kezdjük a bányák mélyén, üzemcsarnokokban, termelőszövetkezetekben és íróasztaloknál. Az új esztendő­re tekintünk, amelyben nem kevesebb, mint 12,204 millió forint állami beruházást aka­runk megvalósítani. S ezekből az ezermilliókból olyan alko­tások születnek majd, mint a Tiszamenti Vegyiművek, új szalma-cellulózüzem Sztálin­­városban, új kőolaj üzem Szőnyben, új erőmű Pécsúj­­hegyen, a rudabányai ércdúsí­tó, a tiszapalkonyai nagy erő­mű, s ebben az esztendőben kezdjük meg a Szovjetunió se­gítségével, az első magyar atomreaktor építését is , hogy második ötéves tervünk esz­tendei alatt megteremtsük az első magyar atomerőmű alap­jait. Az új esztendőre tekin­tünk, amelyben annak ellené­re, hogy a nemzeti jövedelem­nek az elmúlt évinél nagyobb részét fordítjuk az alló-alapok növelésére, a lakosság fogyasz­tásai alapját is több, mint há­­rommilliárd forinttal emeljük, ami a dolgozó munkások, pa­rasztok, értelmiségiek életszín­vonalának újabb javulását je­lenti. Az új esztendő felé te­kintünk, amelyben az egész ország területén 70 százalék­kal, Budapesten pedig 120 százalékkal több pénzt fordí­tunk lakásépítésre, mint 1955- ben. Az új esztendőre, amely­ben a dolgozó nép szocialista hazánk javára, a szocialista iparban a teljes termelés 6 százalékos növelését, a mező­­gazdaság termelési értékének 3 százalékos növekedését irá­nyozza elő tervünk. Út esztendőre jó kívánságok­kal köszöntik egymást az em­berek. A mi jó kívánságaink, a magyar nép jó kívánságai ►— büszkén mondhatjuk el — nem egyszerűen kívánságok: a dolgozó és boldogan alkotó nép önmagának teremti a bol­dogabb új esztendő valóságát ­ A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata Bulganyin és Hruscsov ázsiai útjáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov indiai, burmai és afganisztáni­­ látogatásának eredményeivel kapcsolatban határozatot hozott. A határo­zat a többi között megálla­pítja: A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa megállapítja, hogy a Szovjetunió vezető államfér­­fiainak baráti látogatása ezek­ben az országokban nagysza­bású politikai eseménnyé vált, amely elősegíti a béke megszi­lárdítását Ázsiában és a Tá­vol-Keleten, valamint a nem­zetközi feszültség további eny­hülését. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa úgy értékeli azt a lelke­sedést és azokat a meleg ér­zelmeket, amelyekkel a szov­jet államférfiakat Indiában, Burmában és Afganisztánban fogadták, hogy ezekben az említett országok népeinek mély megbecsülése és barát­sága nyilvánult meg a Szov­jetunió népei iránt. Az a lel­kes fogadtatás, amelyben a szovjet nép képviselői része­sültek, azt bizonyítja, hogy népünk erőfeszítései a békéért folytatott harcban és orszá­gunk vívmányai közel állnak India, Burma és Afganisztán népeinek szívéhez és megér­tésre találtak ezeknél a né­peknél. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa megállapítja, hogy Bul­ganyin és Hruscsov elvtársak utazásának eredményeként újabb nagy lépés történt an­nak a barátságnak erősítése felé, amely a Szovjetuniót a nagy Indiához, Burmához és Afganisztánhoz fűzi, továbbá annak az együttműködésnek erősítése felé, amely a békéért, a hidegháború megszünteté­séért és a nemzetközi feszült­ség további enyhítéséért folyó harcban ezen országok között fennáll. Újból beigazolódott, hogy egységesek államaink céljai és törekvései a nemzet­közi élet alapvető kérdésében, a béke fenntartásának-­­ és megszilárdításának kérdésé­ben. A Szovjetunió, India, Burma és Afganisztán néze­teinek ezt az azonosságát nem múló okok magyarázzák, ha­nem a békére és a népek biz­tonságára törekvő államok alapvető érdekeinek azonossá­ga eredményezte. A tárgyalások során kitűnt, hogy országaink azonos néze­teket vallanak a köztük levő kapcsolatok igen fontos kérdé­seiben, valamint a legnagyobb nemzetközi kérdésekben, mint: a leszerelés, az atom- és hid­rogénfegyver feltétlen­­eltiltá­sa, a Kínai Népköztársaságot a part menti szigetekre és Taj­van szigetére vonatkozólag megillető törvényes jogok ki­elégítése, a Kínai Népköztár­saságot az Egyesült Nemzetek Szervezetében megillető jogos hely megadása, a többi meg­oldatlan ázsiai és távol-keleti kérdésnek a népek törvényes jogaival összhangban álló megoldása-Nagy jelentőséggel bír, hogy egyöntetű vélemény alakult ki abban a kérdésben, hogy a bé­két csak az államok kölcsönös erőfeszítései útján lehet biz­tosítani. A határozat megállapítja, hogy a Szovjetunió Indiával, Burmával és Afganisztánnal való kölcsönös kapcsolatainak alapjává vált a békés együtt­élés ismert öt alapelve. A Legfelső Tanács megelé­gedéssel állapítja meg, hogy ezek az elvek egyre szélesebb­­körű nemzetközi elismerésre találnak. Ha az egymással való kapcsolatokban minden állam magáévá tenné ezeket az alapelveket, ez óriási jelen­tőségű lenne az államok kö­zött szükséges bizalom meg­teremtése és egy új háború veszélyének kiküszöbölése szempontjából. Bulganyin és Hruscsov elv­társak ázsiai körútjának fon­tos eredménye az is, hogy egyezmények jöttek létre ezek­kel az országokkal a kereske­delmi, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok kibővítésé­re vonatkozólag. Ezek az egyezmények az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvén alapulnak, anélkül, hogy bár­minemű politikai vagy katonai jellegű kötelezettséget kény­szerítenének a felekre. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa kifejezi azt a meggyőző­dését, hogy tovább fognak fej­lődni a Szovjetunió, India, Burma és Afganisztán kap­csolatai és együttműködésük az állami, gazdasági, társadal­mi és kulturális tevékenység különböző területein és lépé­sek történnek majd annak ér­dekében, hogy a szóbanforgó országok népei még jobban megismerjék egymás életét, vívmányait, kultúráját és ki­cseréljék egymással tapaszta­lataikat. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének leg­felső tanácsa úgy vélekedik, hogy N. A. Bulganyin elvtárs­nak, a Szovjetunió miniszter­­tanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szov-­ jetunió Legfelső Tanácsa El- t Bukarestből jelenti az Ager­­pres. Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt közpon­ti bizottságának első titkára, a párt II. kongresszusán mon­dott záróbeszédében köszöne­tet mondott a testvéri kommu­nista és munkáspártoknak, amelyek küldöttséggel képvi­seltették magukat a kongres­szuson. Gheorghiu-Dej meg­köszönte a kongresszusnak élőszóban, vagy táviratilag át­adott üdvözleteket, külön név szerint mondott köszönetet A. I. Kiricsenkónak, Csu Te­­nell, Rákosi Mátyásnak és Do­­lores Ibarrurinak. »A kommunista és munkás­pártok 32 küldöttségének meg­jelenése kongresszusunkon a nemzetközi proletárszolidari­tás, a nemzetközi kommunista mozgalom erejének és össze­tartozásának hatalmas meg­nyilatkozását jelentette" — mondotta a többi között Gheorghiu-Dej, majd arról be­szélt,­­hogy a Román Munkás­párt II. kongresszusa a párt életének és az egész népnek történelmi eseménye volt. »Kongresszusunk jelentősége elsősorban abban a tényben mutatkozik — mondotta —, hogy igazolta a párt általános irányvonalának teljesen helyes voltát. Kongresszusunk jelentősége másodsorban abban a tényben nyilatkozik meg, hogy kisel­nöksége tagjának utazása be­­bizonyította, milyen nagy je­lentőségű az államférfiak sze­mélyes érintkezése az államok közötti kölcsönös megértés és bizalom megteremtése és a nemzetközi együttműködés fej­lesztése szempontjából. Ez az utazás elősegíti majd a hábo­rús erők gyengülését, a béke megszilárdulását az egész vi­lágon. A határozat végül kimondja, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóváhagyja N. A. Bulganyinnak és N. Sz. Hrus­­csovnak az Indiai Köztársa­ságban, a Burmai Unióban és Afganisztánban tett látogatása­i során kifejtett tevékenységét hozta a párt és az egész nép munka- és harci programját­ a szocialista gazdaság új ered­ményei, a kultúra és tudo­mány felvirágzása, a nép jó­léte, a párt és a népi demok­ratikus állam további megszi­lárdulása és hazánk békéjének és biztonságának védelme ér­dekében A kongresszus harmadsor­ban megmutatta pártunk szik­­laszilárdságát, sorainak meg­bonthatatlan egységét és ösz­­szetartását, dolgozó népünk legszélesebb tömegeivel fenn­álló eleven kapcsolatát. Pár­tunk egész történelme során sohasem volt ily egységes, ily erős és a nép legszélesebb tö­megei sohasem követték ennyi bizalommal. A második párt­kongresszus vitája bizonyságot tett a párttagok politikai és ideológiai színvonalának emel­kedéséről, mély felelősségérze­téről, valamint az összes ne­hézségek legyőzésére irányuló elszántságáról, a nép, az igaz­ságos ügyünk iránti odaadásá­ról." A (Moszkva, TASZSZ) Út­ban Berlin felé december 31-én Moszkvába érkezett a Mongol Népköztársaság kormánykül­döttsége. A küldöttséget Szam­ba, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségé­nek elnöke vezeti. Gheorghiu-Dej záróbeszéde a Román Munkáspárt II. kongresszusán flagwIVemM _ ■Vasárnap, 1956. Január . A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja újévi üdvözletet küldött a Hazafias Népfrontnak és Magyarország népének A Demokratikus Német­ország Nemzeti Frontja nevé­ben Correns tanár, az Orszá­gos Tanács elnöke az új esz­tendő alkalmából az egész békeszerető német nép üdvöz­letét és szerencsekívánatait tolmácsolta a Magyar Népköz­­társaság Hazafias Népfrontjá­nak, valamint a magyar nép­nek. HALLÓ, ÚJVIDÉK! Szomorú levelet hozott a posta apámtól: ►­ Anyád súlyos beteg, kórházba szállították.* Órákig jártam céltalanul az utcá­kon száraz, égő szemmel, elszoruló szívvel. Láttam is őt, Ruta­son, ahogy a kezemet fogta, mikor iskolába mentem először, aztán öregen, törődötten. Ha megfoghatnám most a kezét, meg­csókolhatnám a homlokát. De messzi vannak az én szüleim, Jugoszláviában élnek, Temerinben. Ültem otthon a szobámban keserű gondolatokkal. Ha kór­házba vitték, csak Újvidéken lehet. Az a legközelebbi kórház a mi falunkhoz. Már nyúltam is a telefonért. Félóra idegtépő várakozás, aztán hosszan cseng a telefon, távoli hang jelent­kezik: az újvidéki kórház. Azt a tíz percet sose felejtem el, amit aznap éjszaka át­éltem fülemen a telefonkagylóval. Anyámat kerestem elcsukló hangon. A neve után érdeklődtek, megkérdezték, melyik osztá­lyon fekszik, mikor vitték be, mi a baja, de én csak a nevét tudtam, ismételtem és hozzátettem folyton: az édesanyám. — A felvételi irodát kellene megkérdezni — mondta egy hang részvéttel. — Az másik számon van. — Mit csináljunk? — Kapcsolom a másik számot! — lépett közbe előzékenyen az újvidéki központ. — Tessék várni. Aztán nekem már nem is kellett beszélnem. Nem is tud­tam, csorogtak a könnyeim. De minek is beszéltem volna? Bu­dapesttől Újvidékig minden postahivatal segítségemre sietett. Szerbül, magyarul hangzott fel a beszéd, hallottam, hogy kap­csolják egyik osztályt a másik után. Egy ápoló is felvette egy­szer a kagylót s álmos hangon megkérdezte: Mi történt? — »Egy fiú keresi az anyját!* — szólt egy hang valamelyik pos­táról, s tudom, hogy akkor, azon az estén tíz percig együttér­­zett velem minden ügyeletes telefonos. Anyák voltak ők is, vagy gyermekek, akik az anyjukra gondoltak, szerbek és ma­gyarok, tiszta, szép emberi érzéssel a szívükben, s nagy-nagy segíteni akarással. Ők, az ismeretlenek, megkeresték nekem akkor éjszaka a mamát. Egy fiatal orvosnő el is szaladt hozzá, a kórterembe,­­ tolmácsolta az üzenetet. A mama is üzent vissza, közvetítették végig a vonalon. Jobban érzi magát. Sokkal jobban. Nyugod­jak meg.­­ Boldogság, öröm volt a hangjukban. Újvidék boldog éj­esztendőt kívánt nekem. Szabadka is. Aztán Halas és Pest. Csilingelt a telefonom, mintha alsó csengettyűket ráznának a szívemben. f ! (Ülést

Next